Jászkun Munkás, 2014. február

Szavazási dilemmák

Választások közeledtével so­kakban megfogalmazódik a kér­dés: a számos zajosan ajánlkozó pártok közül vajon melyikre le­hetne érdemes voksolniuk? Ilyenkor a jövő potenciális viszo­nyait taglaló felelősen gondolko­dók a saját politikai érdekkép­viseletükre leginkább alkalmas­nak vélt pártok jelöltjeit veszik számba.

Dilemmájukat fokozza, hogy a korábbi választási ciklusok előtt a társadalom és az emberi lét­viszonyok jobbítását célzó ígé­reteket hangoztató győztesekről utóbb beigazolódott, hogy párt­juk nagy elánnal beharangozott programja nem volt egyéb írott malasztnál. A választópolgárok­nak így többszörösen is csalód­niuk kellett a hangoztatott ígé­retekben. S, miközben a kor­mányrúd megragadói az előző társadalmi rendszer által lét­rehozott termelőszervezeteket, intézményeket gátlástalanul le­romboltatták, eszük ágába sem ötlött jobbat, célszerűbbet létre­hozni helyettük.

Jellemző, hogy az ilyen pártok prominensei milyen hangzato­san fogadkoznak ezúttal is, hogy ismételt hatalomra kerülésük esetén hűséges szolgálói lesz­nek saját népüknek, előmozdít­ják az ország fölvirágzását, korábbi hibáikból okulnak. Más pártvezetők pedig valamiféle gyors polgárosodást helyeznek kilátásba, voksaival netán újra felhatalmazást nyernek az or­szág irányítására.

A rendszerváltás áldozatainak figyelmébe ajánljuk: amennyiben sorsuk jobbra fordulását a pol­gári társadalmi berendezkedés­től, vagyis a kapitalizmustól re­mélik, illúziót kergetnek.

Ne feledjék: amelyik országot a tőke uralja, a pénz, a vagyon az állampolgárok osztályozásá­nak és differenciálásának fő eszköze, ott törvényszerű, hogy a vagyontalan ember egyszer s mindenkorra ágrólszakadt ma­rad. Erre tekintettel, ha lehe­tőségeiket, távlataikat elvi szin­ten, a magántulajdon függvé­nyében minősítik, könnyen rádöbbennek, hogy Magyaror­szágon ma a különféle nevet viselő pártok dolgában - funkcióikat, programjukat és törek­véseiket tekintve - kizárólag al­ternatív alapon lehet tárgyila­gosan különböző, emberköz­pontú programot hirdető és an­nak megvalósítását az egész társadalom számára ajánló Magyar Munkáspárt, valamint a népesség töredéknyi részét ké­pező tőkések, vagyonosok gazdagodási lehetőségei fölvállalá­sának garantálásában azonos platformot követő polgári pártok között.

Hasznos lenne a voksolásra kész állampolgároknak mielőbb felismernie: aki a rendszerváltás kimenetelében csalódottak közül nem a Magyar Munkáspártra és jelöltjeire szavaz, tulajdonképp mindegy, hogy melyik más pártot tisztel meg a szavazatával. A polgári pártok bármelyikének hatalomra segítésével a többség elnyomorítóinak ad további le­hetőséget négy esztendei egzisztálásra.

A választókon múlik, hogy en­nek elejét vegyék.

Dr. Südi Bertalan

Dr. Südi Bertalan: A „MINI DUCE”

„Farkasnevetésű mini duce” ő,

Büszkén magyarkodó, kivagyi szittya,

Ki gazdag jövős blablázása mellett

A gyűlöletet egymás ellen szítja.

Harcokat hirdet őkelme szüntelen,

Az összes ellenfelén győzni akar:

Még akkor sem változtat a nézetén,

Ha lázongó tömeg nyugalmat zavar.

Módfelett pártfogolja a hatalmat,

Nélküle üres számára az élet:

„Megszerzése kétesen is elvszerű,

Elvétele téves népi ítélet”.

Polihisztornak tünteti fel magát,

Tekintetével leszerel másokat,

Kioktat, olykor meg durván sérteget

Külföldi és e honi polgárokat.

Sok-sok ésszerűnek elejét veszi,

Szuverenitás a napi imája,

Ellenzéki szónokok becsmérlője,

Dumálásban a hazugok királya.

Ügyködése nyomán terjed a nyomor,

Páriák közül gyanítják elegen:

„Olyan ez, mint aki, ha holtakat lát,

Vígan átlépdel a hullafejeken”.

Annulláltatott bizonyos jogokat,

Sokaktól elvette, akik szereztek.

Nem maradhatnak tőle biztonságban,

Csak a sírhalmokon lévő keresztek.

Az úri gyehennát tűrte ez a nép,

Nem árkolta a pokolbeli pályát.

Előbb-utóbb tán változtatni fogja

A szittya úr ötölte cél irányát.

A múlt üzenete

A Kommunisták Szövetsége Szervezeti Sza­bályzatát 1847. december 8-án fogadták el. Először németül 1848 februárjában a Kom­munista Kiáltvány első kiadásával egyidejűleg jelent meg Londonban. A Szervezeti Szabály­zat 10 szakaszból és 50 cikkelyből áll. Az 1. cikkelyt idézem, mert máig tartó üzenete van.

„A Szövetség célja a burzsoázia meg­döntése, a proletariátus uralma, a régi osz­tályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és egy új társadalom meg­alapozása, amelyben nincsenek osztályok és nincs magántulajdon”.

Meggyőződésem, hogy csak a közösségi társadalom alkalmas a gondok és a társadalmi problémák megoldására. A társadalom köz­pontjába az embert kell állítani a pénz hatal­mával szemben. A termelés hasznából min­denki részesüljön, ne a kevesek gazdagodását szolgálja. Központi kérdés az egészségügy és az oktatás, mert csak egészséges és kiművelt emberek tudnak jólétet teremteni. A stratégiai vállalatok közösségi tulajdonban legyenek, és ne legyenek profitorientáltak.

Mindenkinek biztosítani kell a tisztességes megélhetést, azoknak is, akiknek az állam nem tud munkát biztosítani, nevezzük ezt alap­bérnek. A nyugdíj alanyi jogon járjon a minden­kori minimálbér összegével.

Világnézetileg semleges alkotmányt és oktatást kell biztosítani, tiszteletben tartva a lelkiismereti szabadságot. Félelem nélküli országban szeretnék élni, ahol van az ember­nek jövőképe és esélye, ahol jó a közbizton­ság, ahol nincsenek hajléktalanok, ahol senki nem bélyegezi meg a másikat, mert más a világnézete.

Horváth Sándor

Egyes közterületek elrendelt újranevezésének manőverei

A má rtír Sándor István szalézi szerzetest, aki élete során Szol­nok városhoz is kötődött, a Ró­mai Katolikus Egyház boldoggá avatta. Ilyen esetben illő in­tézményt, közterületet a boldog­gá avatottról elnevezni.

Szolnokon nem nehéz olyan közterületet, intézményt találni, amelyek jelenleg még nem vise­lik személyiségek neveit. A város vezetése mégis úgy döntött, hogy a Ságvári körutat ezentúl Sándor István körútnak nevezik.

Szolnok város urai a mártír Ságvári Endrét kimondatlanul is, egyrészt azért is elmarasztalták, mert a Horthy-rendszer ellen­zője, nemegyszer szervezője is volt a „3 millió koldus” érdekében indított megmozdulásoknak, ak­kor is, amikor már illegalitásba kényszerült.

Ellenállásának a következők voltak a legfőbb súlypontjai:

1. A nyilasok elleni megmoz­dulások.

2. Elítélte a Hitlerrel kötött szö­vetséget, melynek következté­ben 1941. június 26. és decem­ber 13. között nemcsak a Szov­jetunióval, de Angliával és az USA-val is hadiállapotba ke­rültünk. A kezdeti sikeres német villámháborúk ellenére is Horthynak és a magyar uralkodó osz­tály túlnyomó részének óriási fe­lelőssége volt abban, hogy or­szágunkat (a 3 millió koldus or­szágát), az alig több mint 70 millió főt meghaladó akkori Né­metországhoz kötötték. A német, olasz, japán szövetség összes népessége jóval alulmaradt a többszázmilliót számláló, fejlett gazdasági alapon működő Hitler-ellenes szövetséggel szemben. Mi is a háború vesztesei lettünk, közel 1 millió lélekszámú áldo­zattal (Auschwitz, Don-kanyar, hazánk földje).

3. Ságvári harcolt az 1944. március 19-i hitleri megszállás után, az 1944 májusában a ma­gyar hatóságok által elkezdett vidéki zsidóság deportálása el­len. A város önkormányzata ré­széről a Ságvári utcanévvel kap­csolatos eddigi türelem véget­érésének legfőbb oka az, hogy Ságvári kommunista volt. A meg­kezdődött választási küzdelem­ben is világossá akarják tenni, hogy a polgárok maradjanak tá­vol az igazán baloldaliaktól. Amikor megjelent az a törvény, mely szerint intézmény, közte­rület nem viselheti a XX. századi diktatúrák szereplőinek nevét, újra megkezdődtek a névváltoztatások. Szolnok megye néhány városáról e vonatkozásban információkat szereztem. Kiderült, hogy a mártír Bajcsy Zsilinszkyről létező elnevezéseket - ez külön érdekelt - egyelőre sehol nem támadták meg. Pedig ő is, akárcsak Ságvári küzdött a horthysta rezsim ellen, de ő nem volt kommunista. Bár a háború alatt a kommunistákat is igaz haza­finak tekintette.

A kommunistaellenesség szült olyan tragikomikus példát is, hogy az előzőekben szóba­hozott XX. századra vonatkozó elnevezéskorlátot alkalmazzák a XIX. századra is. Az informá­ciós látókörömbe eső egyik települési önkormányzat törölte a XIX. században élő Frankel Leó ötvösmesterről elnevezett utca nevét. Frankel Leó korának szokásai szerint Nyugaton is igye­kezett szakmai ismereteket sze­rezni, miközben Franciaország­ban megismerkedett az akkori munkásmozgalommal is, mely­nek aktivistájává vált. Bevá­lasztották a „Párizsi Kommün” vezetőségébe, mely 1871. már­cius 18. - május 28. közötti idő­ben létezett. Erről a történelmi eseményről Franciaországban manapság is megemlékeznek. (Igaz, Frankel Leó Londonban találkozott Marx Károllyal is.) Hazatérése után Táncsics Mi­hállyal együtt felléptek az akkori feudálkapitalista diktatúra ellen. E célból 1880-ban megalapítot­ták a „Magyarországi Általános Munkáspárt”-ot. Az akkori kor­mány nem engedélyezte, hogy a pártot szociáldemokrata párt­nak nevezzék. Az akkori dikta­túra feudális viszonylatát az 1875-ben életbe léptetett cse­lédtörvény is tanúsította, mely a földbirtokosoknak megadta a szerződött cselédekkel szemben a testi fenyítés jogát is. A kapi­talista üzemekben napi 10 óránál is többet kellett dolgozni. A vasárnap sem volt szabad. (Az em­lített jelenségekkel ma is talál­kozunk.) A gyerekeket is fog­lalkoztatták. Csak a vagyonosok rendelkeztek választójoggal.

A tragikomikusságot csak nö­veli az, hogy a város önkormány­zatának szocialista képviselői is, kivétel nélkül megszavazták a Frankel Leó elnevezés törlését. Ezzel egyúttal megsértették Táncsics Mihály emlékét is, mert Frankel Leóval ketten együtt küzdöttek az akkori feudálkapi­talista diktatúra ellen.

Szurcsik István

SEMJÉN ZSOLT

Nem azért szentelek néhány sort a címadó politikusra, mert hazánk kiválóságai egyikének tartom. Nem! Szimpla ember, de mivel a Fidesz szatellitpártjának elnöke, szerepet játszik a rendszerváltás eseményeinek alakításában. Tevékenysége nem meghatározó, Orbán Viktort legtöbb­ször fenntartás nélkül támogatja. Tisztában van azzal, hogy a Vezér jó szándéka tartja életben szervezetét. Valljuk be, önmagában a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) ugyanis nem állna meg a lábán. Az sem árt, ha megismerkedünk ellenségeinkkel, mert taktikánk kidolgozásának ez nélkülöz­hetetlen előfeltétele.

Semjén Zsolt 1962. augusztus 8-án született Budapesten. Apai ágon osztrák nemesi származék, édesanyja családja a második világháború után költözött át Magyarországra. Az apa orvos, az anya rendelőintézeti asszisztens volt. Bátyja Stockholmban matematikus. Felesége ének- és zenetanár, Zsolt há­rom gyermek édesapja. Egyetemi ta­nulmányait a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte, mint civil hallgató. 1991-ben teológusként doktorált. 1992-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett szociológusi diplomát. 1993-ban ösztöndíjasként a belgiumi Leuveni Jezsuita Collegium Hungaricumban tanult. 1996-ban címzetes docensi kinevezést kapott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Gondolkodása kialakulásában nagy szerepet játszottak a szociális jellegű pápai enciklikák.

1989 márciusában egyik alapítója a Kereszténydemokrata Néppártnak, és sok belső harca után, 2003-ban - Varga László halálát követően - a párt elnöke lett. Elképzelései szerint a KDNP-t „hiteles és karakteres” világnézeti párt­ként szerette volna működtetni, de a Fidesszel kötött együttműködési meg­állapodás ellenére sem tudta terveit megvalósítani. Arca mindinkább elszür­kült, jellegtelenné s a fennmaradás érdekében egy önállótlanabb frakcióvá vált. Huszonnégy parlamenti képviselő képezi a KDNP csoportosulást - lát­szólag a legteljesebb egyetértésben Orbánékkal. A legritkábban fordult elő, hogy a törvények megszavazása során szembementek volna a Fidesz akara­tával.

Az 1994-es országgyűlési válasz­tásokon, a Várkerületben a negyedik lett, ám az országos lista tizenharmadik helyéről szerzett mandátumával bekerült az országgyűlésbe. 1998-2002 között a nemzeti-konzervatív koalíciós kormány Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtit­kára, az egyházi ügyekért felelős irányítója volt. Ebben a minőségben is harcolt az állam és egyház közeledéséért. Az ő kezdeményezésére állították vissza a hitoktatás költségvetési finanszírozását, megerősítették az elfogadott egyházak támogatásának rendezését. Szerepet játszott abban, hogy a Bizánci Szent Szinódus I. Istvánt szentnek fogadta el.

A 2010-es választások eredménye­ként közéleti szerepe és súlya megerősödött: a KDNP parlamenti frak­ciójának vezetője Harrach Péter lett, Semjén Zsolt pedig az Orbán kormány miniszterelnök-helyettese. Ö az első­számú felelőse a kabinet nemzetpoli­tikájáért és nemzetstratégiájáért. Kon­zervatív, neobarokk politikus, propagátora a „Szent Korona-tan”-nak, a ka­tolicizmusnak, az irredentizmusnak. Erdélyi látogatásai során ez utóbbinak leplezetlenül adott hangot. Nem ki­mondottan reálpolitikus. Álmokat ker­get, és anakronisztikus elvek hirdetője. Ha rajta múlna, sokat visszahozna a feudalizmusból, valamint a Horthy-rendszerből.

Ebben Orbán Viktor bizton szá­míthat rá.

Hegedűs Sándor

MARX - JÉZUS

Marx, Engels programját, gaz­dasági és társadalmi elméleteiknek következtetését nagyon sokan ol­vashatták. Tömörítve a Kommu­nista Párt Kiáltványában adták közre. Ebből is megtudható, hogy az akkori és a mostani urak miért akarják a szocializmusnak még az emlékét is kitörölni. A tudósok, a tudomány képviselői, bár tudják, mi az igazság a társadalmi egyenlőt­lenség jelenlegi mivoltában is, mégis engedik, hogy a népet butítsák. Olyan társadalomra van szükség, ahol minden ember boldog. A vallásokból ered minden szenvedés, hiszen az is a kapializmust támogatja. A nyugati keresz­tény világ azt hajtogatja, hogy majd az isten mindenkit megsegít, csak imádkozni kell hozzá. A milliár­dosok pedig tovább gazdagodnak, a milliónyi szegények éhen halnak. A nyugati országok közgazdászai, társadalomtudósai elismerően szólnak Marx, Engels érdemeiről. Kis országunk okoskodó, fiatal po­litikusai követelik, hogy a Köz­gazdasági Egyetem előcsarnokából távolítsák el Marx Károly szobrát. A magyarázatukkal szemben ál­lítható az a másik érv, hogy Jézus keresztényi hagyomány jegyében is milliók szenvedtek kínhalált.

Dudás György