Jászkun Munkás, 2010. február

Ezer év óta tart ez a per

1926. július 31-én Rákosi Mátyás az utolsó szó jogán így beszélt Horthy vészbírái előtt:

„A dolgozó nép életbe vágó, nagy peréhez képest semmitmondó kicsinyesség az a per, amelyet most a bíróság ellenünk, kommunisták ellen folytat. Más sorsdöntő, életbe vágó nagy pere van Magyarország szenvedő és dolgozó népének: a magyar uralkodó osztályok és világ imperialista rablói ellen.”

Ezer év óta tart ez a per, a nép pere az urak ellen. Ezt a nagy pert, azt hittük, hogy 1945 után örökre megnyertük. A nagy pert valóban megnyertük, de nem számoltunk azzal, hogy munkáshatalom ellenzői és a kapitalista világ mindent meg fog tenni ellene. Nem vigyáztunk rá, nem voltunk éberek, nem vettük észre időben, hogy az MSZMP-be beszivárgott árulók a munkáshatalom megsemmisítésére készülnek.

1989-re olyan helyzetbe került az ország, amikor a magyar nép félrevezetésével egy csendes ellenforradalmat hajtottak végre, az árulók átjátszották a hatalmat a kapitalizmus híveinek.

A folyamatot csak a magyar nép ezeréves perének folytatásával lehet fékezni úgy, hogy az országgyűlési képviselőválasztáskor az egyetlen baloldali pártra, a Magyar Kommunista Munkáspártra szavaznak.

Valószínű, hogy a rendszerváltók kihagyták a számításból a magyar népet. Nem gondolták, hogy ha kell, kemény munkásöklök vannak, és hogy a parasztok kérges tenyerükkel nemcsak a kapát s a kaszát tudják megragadni.

Befejezésül Ady Endre Ítél a nép című verséből idézek.

„Itt van a nép, trónt ülni fog most,

Ezer évig férge a rögnek,

Ítél a nép, ítélni fog,

S ezerszer jaj a bűnösnek.”

Vonjuk le az ezeréves per tanulságait.

Horváth Sándor

Sokan várták a csodát

Furcsa időket élünk, sorstársaim:

Míg kontár országlók bénáznak nekünk,

Mi biztos jövő formálása helyett

Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

A szabadság élhetetlen számunkra,

Hazánk svindlerei gúzsban tartják:

Életre hívását követelők hangját

Sajnos most még igen kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát

Kétezerkettő mozgalmas tavaszán,

Örvendve reméltek boldogabb jövőt

A hazudozott szabadság hajnalán.

Az álbaloldaliak áradoztak,

Harsány szavakkal mondták, ígérgették:

„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,

Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,

Lehetett volna hazát szépíteni,

De helyezkedők orzásai közben

Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,

Gyárat, földet, biztonságot, nyugalmat,

Akik háborogtak, biztatták őket:

Sikerek híján mehetnek nyugatnak.

Számukra nincs út a boldoguláshoz,

Itt az alkotóknak nem terem babér,

Az emberi élet, jobbra törekvés

Silány valóság, és fabatkát sem ér...

Adjuk tudtára a link fírolóknak,

Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,

Több millió társunk rádöbben végre,

Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,

Míg nyomorgatni engedi magát:

Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,

Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,

Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,

Kényszerítsük a renegát urakat,

Hogy minden gazságukért feleljenek.

Südi Bertalan

Rohamosan nő a Tiborcok száma

Gyakran láthatunk a televízióban szegénységvallató műsorokat. Közben hallhatjuk a kilátástalan élethelyzetű emberek torokszorító szavait:

• Kevés a nyugdíjunk, alig elegendő a megélhetéshez.
• Egy-két csirkelábat/farhátat tudunk vásárolni hetente, s így olykor húsféle is kerül az asztalunkra.
• Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.
• Tetemes a rezsitartozásunk: ha a szolgáltatók unszolására kifizetjük a hátralékot, éhezik a család.

A riporter pedig leleményes. Alkalmasint az önkormányzatok és a különféle jótékonysági szervezetek, segítőkész emberbaráti csoportosulások figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetű honpolgárainkat. Máskor meg javasolja, hogy a kevéske pénzből miként lehet elfogadható minőségű és kalóriatartalmú étket készíteni. Ezzel látszólag praktikus az ilyen műsor. Egyre azonban sosem ad választ. Jelesül, hogy az ételkészítéshez szükséges nyersanyagokat vajon miből teremtsék elő a nélkülözni kényszerülők. Vagy maradjon ez az ő gondjuk?

Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támadt. Adósok maradnak ugyanis a nyomorkeletkeztető okok bemutatásával. Holott közismert, hogy az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen az igazi tudás. Az előidéző tényezők föltárása révén válna ismertté, hogy a sokak kétségbeeséséhez vezető inkriminált élethelyzetek mi végre és hogyan keletkezhettek.

Tisztánlátás iránti igénnyel kertelés nélkül kimondhatjuk végre a szomorú valóságot: a társadalmi nyomor szüntelen fokozódása, a tömeges nélkülözés, az emberi életek egyre kilátástalanabbá, értelmetlenebbé válása, a fölöslegessé válás demoralizáló életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak gyarapodása kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői és alkotói, azóta zilálták szét a hajdan megélhetési bázisként funkcionált ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel a működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, s azóta tollasodtak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útra vándorolt vámszedői. A lakosság mind nagyobb hányada miattuk nélkülözik, télen fázik, mert képtelen megfizetni a meleget, éhezik, mert nincs pénze élelmiszerre.

Azok felelősek a silány életviszonyok között tengődő százezrek máról holnapra fokozódó nyomoráért, akik a hatalom megkaparintásának eufóriája közepette válogatás nélkül vertek szét mindent, ami a korábbi emberközpontú államalakulatra emlékeztetett, miközben semmit nem alkottak nekik helyette. Ezek után csodálkozhatna-e valaki azon, hogy a társadalom helyzete kedvezőtlenül alakult. Hiszen kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás vár. A kínlódás megállíthatatlan, időben pedig behatárolhatatlan.

Kapitalizmusban a tőke kizárólag a profit gyarapodását tekinti rendezőelvnek. Ebből következik, hogy a közel két évtizedben felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csakis a valóságos baloldal kormányzati tényezővé válása esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, a Tiborcok száma csak gyarapodni fog. Mert illúziót kergetnek mindazok, akik a létező szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenet során szeretnék megőrizni a többség javát szolgáló szociális biztonságot.

Dr. Südi Bertalan

Forradalom kell!

Forradalom kell! Ezt követelik a szocialista hatalommal szemben elégedetlen konzervatív és szélsőjobboldali politikusok. Forradalom kell, mondjuk mi, kommunisták is. Egy platformon lennénk a Fidesszel és a Jobbikkal? Természetesen nem erről van szó. A marxisták álláspontja a revolúció kérdésében közismert: egy olyan előrehaladó tömegmozgalomról van szó, mely megdönti a fennálló, történelmileg túlhaladott társadalmi rendet, hogy helyette egy fejlettebb formációt (a mi esetünkben: szocializmust) valósítson meg.

A jobboldal, amikor forradalmat követel, nem gondol másra, mint a szocialisták eltávolítására, felelősségre vonására. Forradalom alatt olyan rendszabályok egész sorának bevezetését érti, mely évtizedekre-évszázadokra bebetonozza a konzervatív jobboldal politikai-gazdasági-ideológiai hatalmát. Olyan garanciák kiépítését, mely bárki más számára hozzáférhetetlenné tenné a hatalmat, a tőkés magántulajdont, az ideológiai szférát. Létrehoznának egy olyan etikai környezetet, mely szabaddá tenné számukra a vagyonszerzés, a meggazdagodás útját, mely alkotmányos legalitást adna az ellenséggel való önkényes leszámolásnak, mely az uralkodó nézetrendszerrel (vagy nézetrendszerekkel) szemben állna. Kötelező lenne a vallás gyakorlása, a hittanoktatás, mely majomperekkel torolná meg a darwinizmus evolúciós elméletének hirdetését, mely nem gátolná meg a rasszizmust gyakorlati és teoretikus tevékenységében, máglyára küldené Marx-Engels-Lenin és más kommunista forradalmárok műveit. Magasra csaphatna a nacionalizmus, az antiprogresszió, az irredentizmus pusztító lángja. Olyan tűzfészket hozna létre Közép-Kelet-Európában, mely újabb háborús veszélyekkel fenyegetné a világot. Olyan körülményeket tehát, mely a horthyzmusra emlékeztetné az amnéziában nem szenvedő magyarokat.

A forradalom önkényes értelmezőit el kell szigetelni, mert régen rossz lenne sokat szenvedett hazánknak, ha szabad kezet kapnának a demokrácia nyílt és burkolt ellenségei, a „forradalom” hívei.

Dr. Hegedűs Sándor

Egy kritika kritikája

Kertész Zoltán, a VH levelezője bírálatot írt (január 10.) Thürmer Gyula pártelnök közelmúltban megjelent könyvéről (Az elsikkasztott ország). A kritikus ironizáló, kötekedő, a kákán is csomót kereső módszeréből arra következtetek, hogy nem rokonszenvezik a Munkáspárttal. Thürmer Gyula húszéves elnökösködése alatt bizonyára követett el hibákat, de mindenkinek el kell ismernie, hogy a nagy társadalmi változások ellenére sem szakított meggyőződésével. És ezt a „bűnét” a renegátok sohasem fogják neki megbocsátani. Talán nem elhibázott az a megsejtésem, miszerint könyvbírálatának hangvételét Thürmer Gyula iránti szubjektív érzelmei motiválták. Az is kitetszik rövidke írásából, hogy Kertész úr közelebb áll az MSZP-hez, mint az igazsághoz.

Megítélésem szerint a mű legnagyobb érdeme és jelentősége, hogy a rendszerváltás óta az első marxista munka, mely nem a polgárság, hanem a kommunista mozgalom, a proletariátus szemszögéből elemzi a vizsgált eseményeket.

Miután elsősorban a rendszerváltás kárvallottjaihoz szól, olvasmányos, közérthető, a kritikus szerint „bulváros, sztorizós” stílusban íródott. Hogy „felsorolásos híráradat” lenne, kétlem, mert nagy anyagismerettel a beavatatlanok számára eleddig ismeretlen tényeket (is) tárt az olvasó elé – a történelmi-kronológiai logika törvényei szerint. Ennélfogva kirajzolódhatott az olvasó előtt a rendszerváltás menete, kulisszatitkai, lelepleződtek a tőkés rend restaurációjában érdekeltek manipulációi. Thürmer Gyula nem burkolja megfejthetetlen talányokba mondanivalóját: nyíltan ír az események jelentősebb szereplőiről, amiből megtudhatjuk, hogy a megtorpedózott egykori MSZMP mely magasabb beosztású funkcionáriusai hagyták cserben a zászlót – a jobb érvényesülés kedvéért.

Ez a leleplezés bizonyára nem kellemes azoknak, akik megtagadták a nép ügyét, akik (még ma is) baloldali frazeológiával próbálják igazi szándékukat és arcukat eltakarni. Ennyiben ez a könyv akár illúziórombolónak is nevezhető.

Nincs arra tér, hogy Kertész úr ferdítéseit, tévedéseit most tételesen bírálat tárgyává tegyem, de néhány gondolat felvetése elkerülhetetlen. Nem igaz, hogy a '89-es kongresszuson nagy csata dúlt a párt vezető szerveinek megválasztásakor. Grósz Károly ajánlott az elnöki posztra néhány elvtársat, de a küldöttek azokat (idős koruk, vagy egyéb okok miatt) alkalmatlanoknak találták erre a tisztségre, mire Grósz Thürmer Gyula nevét vetette fel. Őt vita nélkül elfogadták. Más kérdés, hogy a későbbi kongresszusokon valóban nézeteltérés támadt az elnökség és egy kialakult (a régi módszerekhez ragaszkodó) kisebbség között.

Nagy fájdalma a cikk szerzőjének, hogy Thürmer Gyula a globális nagytőke pártja, az MSZP „megátalkodott” ellenfelévé lépett elő. A kommunista elnöknek választania kellett MSZP és a dolgozó nép között. Az elnök a proletariátus mellett tett hitet. „Sajnáljuk”, ha ezzel fájdalmat okoztunk a szocialista párt tagjainak és szimpatizánsainak.

Hegedűs Sándor

Átkozottul becsapják a népet

A jobboldal baloldalinak, sőt kommunistának, bolseviknak átkozza az MSZP-t, az SZDSZ-t és híveiket, miközben kivétel nélkül mindegyikük hűséges talpnyalói a kapitalizmusnak. A burzsoák nagy többsége is „balliberálisnak” mondja magát. Valójában az egyik köpönyegforgató, a másik halálos ellensége a kommunista eszmeiségnek.

Ők valamennyien a tőkés rendszer építői, a nép élethelyzete náluk huszadrangú kérdés. Hazánk jelenlegi helyzete szinte minden területen ordítóan jelzi, hogy akik eddig uralkodtak, azokra nem volna szabad az ország sorsát bízni. Hiszen a kártékonyan végzett munkájuk eredménye ezután fog hatásosan jelentkezni. Például: a pedagógusképzés, az orvosok hiánya, az egészségügy ellátás problémái, a szakmunkáshiány stb. A jelenlegi és a jövőben jelentkező problémák megoldására a parlamenti pártok nem képesek. Mert ők a tőkés rendszer hívei, például Bajnai mindenkit szorongat, csak az urakat nem. Bokros állandóan a szociális hálót feszegeti, eszbe sem jutnak a milliárdosok stb. A kapitalizmus hibáiról ők nem beszélnek. Pedig látniuk kellene, hogy az egy rothadás, mert állandóan újratermeli az elviselhetetlen problémákat. A haza tönkretételét nem szabad elnézni, megtűrni, még azoknak az értelmiségieknek sem, akiket ez a vadkapitalista rendszer vezetői túlzottan megfizetnek. Miért kell a sok szegénytől elvenni azt a keveset is, amiből eddig keservesen létezni tudtak. Dávid Ibolya javaslatára elvették a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját – az ő és Bokros „jövőbeni ötleteitől” az isten mentse meg hazánk szegényeit.

Mindezek miatt az emberek segítsék egymást abban, hogy mindenki lássa be, hogy a szavazáson való részvétel nagyon fontos. Mert csak ez az egyetlen lehetőség van arra, hogy akikben eddig csalódtak, azok ne kerülhessenek be a parlamentbe.

Dudás György, Budapest

Nekrológ: KELEMEN ISTVÁN (1944–2009)

Túrkevén több száz fős gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai búcsúztak egy igazi jó baráttól, a párt hű katonájától, Kelemen Istvántól.

Élete a munka volt. Rengeteget dolgozott. Jó műszaki érzéke és tanult lakatos szakismerete soha nem hagyta el. Példás családi életet élt. A BM nyugdíjasaként unokatestvérével az artézi kutak fúrásában lelte meg örömét. Pártunk vezetőségi tagjához méltó pontossággal és becsülettel végezte a pártmunkát, jelesül a kopogtatócédulák gyűjtését. Rá mindig lehetett számítani. Fáradhatatlannak bizonyult, halála annál inkább lesújtó volt számunkra. Magas vérnyomás ragadta ki közülünk.

Mindig vidám, derűs alakja optimizmussal tölt el bennünket, szelleme tovább él velünk.

Munkáspárt túrkevei szervezete

A Magyar Kommunista Munkáspárt jelöltjeinek országos listája a 2010-es parlamenti választásra

 

1	Dr. Thürmer Gyula	Közgazdász, a párt elnöke	57 éves
2	Karacs Lajosné	Vállalkozó, a párt alelnöke	60 éves
3	Vajda János	Pártalkalmazott, a párt alelnöke	59 éves
4	Dr. Frankfurter Zsuzsanna	Orvos, a KB tagja	56 éves
5	Gilicze Attila	Postás, az elnökség tagja	36 éves
6	Váncsa Csaba	Munkás, a KB tagja	36 éves
7	Szabó Tamás	Egyetemi hallgató, a Baloldali Front elnöke	23 éves
8	Kajli Béla	Nyugdíjas, az elnökség tagja	65 éves
9	Bencsik Mihály	Nyugdíjas, a KB tagja, J-Nk-Sz megyei elnök	67 éves
10	Fogarasi Zsuzsanna	Pártalkalmazott, a KB tagja	40 éves
11	Kovács István	Pártalkalmazott, a KB tagja	41 éves
12	Berényi Imre	Egyetemi hallgató	26 éves
13	Fléger Tamás	Munkás, a KB tagja	57 éves
14	Csikány Józsefné	Nyugdíjas, a KB tagja, a Nőtagozat elnöke	59 éves
15	Juhász Norbert	Személy- és vagyonőr, a KB tagja	21 éves
16	Kerezsi László	Alkalmazott, elnökségi tag	56 éves
17	Paulik Péter	Biztonsági szakember, a KB tagja	50 éves
18	Váncsa Csabáné	alkalmazott	34 éves
19	Gulyás János	Borsodbóta polgármestere	54 éves
20	Belovitz Károly	Erdész, a KB tagja, Gy-M-S megyei elnök	59 éves

A MEGYEI JELÖLTEK NÉVSORA
Választókerület	Jelölt neve	Választókerület települései
1 – Jászberény	Virág János	Jászberény és környéke
2 – Jászapáti	Gulyás László	Jászapáti és környéke
3 – Szolnok 1	Bencsik Mihály	Szolnok és csatolt települések
4 – Szolnok 2	Fekete Sándor	Szolnok és csatolt települések
5 – Kunszentmárton	Gulyás Károly	Kunszentmárton és környéke
6 – Mezőtúr	Herceg Antal	Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás és csatolt települések
7 – Kunhegyes	Szilágyi András	Törökszentmiklós, Kunhegyes és környéke
8 – Karcag	Horváth Sándor	Karcag, Tiszafüred, Kunmadaras, Abádszalók és környéke

Jászkun Munkás, 2010. január

A Magyar Kommunista Munkáspárt december 19-én ünnepelte huszadik születésnapját. Ebből az alkalomból üdvözöljük a párt vezetőit és tagságát, és kívánjuk, hogy őszinte összefogással érjünk el közösen sikereket a kitűzött céljaink megvalósításában.

Most még lehet dönteni!

1941-ben – írta Juhász Ferenc – mint cséplőmunkás, én is ott voltam Nagykarácsonypusztán. Napi 3-5 kiló búzáért vágtuk a kendert. Az étkezésünk a megromlott gabonából való kenyér és dohos gombóc volt. Ezenkívül bab. Ha megdöglött valami állat, akkor kaptunk húst is, de azt külön meg kellett fizetni. Fekhelyünk az ököristálló volt. A summások helyzete még a mienknél is rosszabb volt, mert nem tudtak hazamenni tisztálkodni sem. Ennek az embertelen társadalomnak vetett véget az 1945-ös felszabadulás. Bár vannak emberek, akik ezt elfelejtették.

A rendszerváltó „hölgyek” és „urak” visszahozták a kapitalista rendszert az emberek megtévesztésével. Ezért ma újra vannak koldusok, hajléktalanok, éhező gyerekek, didergő öregek, kilátástalan helyzetben lévő fiatalok. Éppen ezért csodálkozom a korosztályomon, hogy azokat a pártokat támogatják, akik visszahozták a nyomort, a nélkülözést, és ha a mézesmadzagot újra elhúzzák a szájuk előtt, ismét rájuk fognak szavazni. Az élettapasztalattal rendelkező választópolgárok nem gondolják végig azt, hogy asszisztálásukkal a saját gyerekük, unokájuk jövőjét teszik pokollá.

A rendszerváltás nyertesei, akik nincsenek többségben, sőt igen kevesen vannak, minden eszközt fel fognak használni a választópolgárok megtévesztésére. A Magyar Kommunista Munkáspárt a vesztesekért küzd, de csak akkor tud többet tenni, ha bejuttatják a parlamentbe.

Ember! Emlékezz! Nézz vissza, honnan jöttél! Most még lehet dönteni!

Horváth Sándor

Mi lesz veled, magyar

Mi lesz veled, magyar? Nemsoká szavazol!

És ha nyer a Fidesz, kormányt változtatol.

Úgy érzem, hogy nem fog soká uralkodni,

Sokat ígért, s nem tud majd eleget tenni.

Lehet, hogy a „Jobbik” hamar utoléri,

És ha utoléri, talán ki is üti.

És hogyha a „Jobbik” kerül hatalomra,

Jaj lesz neked, magyar, mért vagy oly ostoba?

Jó szóra nem hallgatsz, nem mész el szavazni,

Nem számít, hogy veled történik akármi!

Pedig van egy pártod, alig fogadod el,

Munkáspárt a neve, marxista eszmével.

Nem fogadod el, te nem politizálsz,

ezért van az, hogy te mindig csak pórul jársz.

Ki nem politizál, buta és ostoba,

Oly ostoba, hogy azt mindenki becsapja.

Vegyél hát újságot, könyvet a kezedbe!

Könyvek közé néha Marxot is keverd be.

Gondolkozni fogsz, és rá fogsz jönni egyszer:

Nem csap be a tőkés, mert már kevésbé mer.

Fáni Lajos, Budapest

Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (X. rész)

A gazdasági válság 1933-ra megszűnőben volt. Megélénkülés volt tapasztalható az iparban, s ez a munkanélküliség csökkenését eredményezte. Ám a mezőgazdaságban lassúbb volt a kibontakozás. Szolnok megyében volt a legnagyobb országos viszonylatban a munkanélküliség (19 778). Igen nagy lett a megyében helyenként az ínség.

Kisújszálláson a munkanélküliek körében a szó szoros értelmében éheztek, ingóságaik eladásából igyekeztek magukat fenntartani. A községek, városok illetékesei ínségmunkával igyekeztek magukat fenntartani. Ennek lényege abból állt, hogy a rendes munkabérnél olcsóbban dolgoztatták az arra rászorulókat. Ez még mindig jobb volt a semminél. Fokozódott a megyében a röpiratok terjesztése. Többeket az ügyben letartóztattak, miáltal a mozgalom átmenetileg ismét megtorpant.

A Kommunista Internacionálé kidolgozta az antifasiszta stratégiát, mely a népfrontra építette munkáját. 1936-ban azonban központi utasításra a párt beszüntette illegális tevékenységét, és azt a legális munkásszervezetekben folytatta. A kommunisták személyes találkozókon tartották egymással a kapcsolatot. 1935–36-ban erősödtek a bérmozgalmak, mert a mezőgazdasági munkásság helyzete a gazdasági tendenciák javulása ellenére is romlott. 1937-ben a halásztelki gátépítésen ezer kubikos dolgozott, mezőtúriak, kunszentmártoniak is. Béremelési sztrájkot szerveztek, melyet a rendőrség kegyetlenül megtorolt.

1941. június 27-én Magyarország a németek oldalán belépett a szovjetellenes háborúba. A KMP a független, szabad, demokratikus Magyarországért kezdett harcot. A megye nehéz feltételek közepette, jórészt a szakszervezetekben folytatta háborúellenes agitációját. Szolnokon főleg az építőipari dolgozók körben folyt eredményes munka, de a Földművesszövetségben is aktivizálódtak a nincstelen parasztok.

1943-ban a Békepárt illegális röplapjait terjesztették Kunszentmártonban, Mezőtúron, Tiszaföldváron és másutt. De béremelési mozgalmakat is szerveztek, például a szolnoki fűrésztelepeken. Ezt a hatóságok katonai behívókkal torolták meg.

1944. március 19-én a németek megszállták az országot. A Sztójay Döme vezette bábkormány totális fasiszta diktatúrát vezetett be, ami a terror fokozódását vonta mag után. A Szolnok megyei munkásmozgalmat is megsínylették a drákói intézkedések. Illegalitásba kerültek a polgári pártok és az SZDP is.

Szigorú állami ellenőrzés alá vonták a szakszervezeteket, miáltal a legális és illegális mozgalmi munka összekapcsolása csaknem lehetetlenné vált. Annál is inkább, mert a baloldali vezetőket letartóztatták. Ne lehet tagadni, hogy a felerősödött nyilaspropaganda nem maradt hatás nélkül a politikailag elmaradottabb munkásrétegek körében.

A letartóztatást elkerült kommunisták fokozták a parasztság körében az antihitlerista propagandát. A csendőri összesítők tanúsága szerint a baloldali földmunkásság körében megnőtt a szovjetek győzelmébe vetett hit. A nyilas demagógiát ellensúlyozó kommunista felvilágosítás megyeszerte nem volt eredménytelen.

1944 őszén Szolnok megyében is felvetődött a fegyveres ellenállás gondolata. A terv kivitelezése során felmerült nehézségek azonban leküzdhetetlennek bizonyultak, ezért erről le kellett mondaniuk.

Miután a németek a papírgyár és a cukorgyár leszerelését határozták el, a kommunista munkások ezt a tervet sikerrel akadályozták meg.

Dr. Hegedűs Sándor

Környezetünk védelmében

Legyen arra gondja minden embernek, hogy ne tűrjön meg környezetében semmiféle szennyező anyagot. Ne hagyjuk szennyezni az életünket, a lelkünket, a tudatunkat és az egészségünket. Csak az igazságosságnak és a rendnek legyünk elkötelezve. Seperjük ki nemcsak a hazugságokat, hanem a hazudozókat is. Gondoljunk a világválságra: a bankárok ügyeskedései miatt veszélybe került a világ, és csak súlyos anyagi támogatással lehetett a bankokat megmenteni. Ez egy olyan jelentős összeg volt, amelyből Afrikát fel lehetett volna virágoztatni. Szanyi Tibor a 2009. augusztus 25-ei cikkében kifejtette, hogy a magánszféra működési zavarait tizenötezer milliárd dollárnyi közpénzen kellett elhárítani. Ez a Föld minden egyes lakójára vetítve 2 200 dollárt tesz ki. Ez a létünket fenyegette, de elősegítette egyéb környezetszennyezési problémák elmélyülését is. A kialakult környezeti szennyezések és ártalmak a világ létét fenyegetik.

December hónapban a világ országainak vezetői Koppenhágában ENSZ klímakonferencián tárgyaltak a veszély elhárításáról, ahol új nemzetközi szerződés megkötésével akarták a helyzet megoldására a klímavédelmi közös cselekvést összehangolni. A napokig tartó konferencián mégsem született megállapodás. Elfogadtak ugyan egy nyilatkozatot, hogy jövő év január végéig újra összeállítják a károsanyagok kibocsátásával és csökkentéséről az elgondolásaikat, de ez jogilag nem kötelező érvényű, mindössze arról született keretmegállapodás, hogy folytatják a tárgyalásokat. Ennyire felelősek tehát a világ vezető urai az emberek életéért és jövőjéért.

Dudás György, Budapest

Vádirat!

Ha tudom, hogy alakul a helyzetem, nem adom le a fegyverem a MŐR-ségben. Németh Miklós aljas CIA-ügynök lett: nem az ország és a dolgozók érdekeit nézte. A nyugati kapitalisták, a tőkések kedvence lett.

A rendszerváltók a Kádár-korszakban ingyen kapták meg a diplomájukat. Sok-sok értelmiségi tanult akkor, de nem azért tanulhattak az állam költségén, hogy elárulják a pártot, a kommunizmust és a magyar munkásosztályt, parasztokat, Esze Tamás unokáit.

A rendszerváltó értelmiségieket a mostani demokráciában csak a pénz, a tőke érdekli. Nem a végzett jó munkájáért becsülik meg az embereket. Mindenből saját tőkét kovácsolnak azok, akik gyűlésükön elénekelték az Internacionálét. Fals és röhejes volt az énekük, hogy az ég nem szakadt le rájuk – bár lehetne újra csoda a világon.

1959–1960-ban lettem párttag a Vízépnél, később az ÁFOR-nál KISZ-titkárnak választottak, majd KISZ KB-tag voltam, a Volán Vállalat tartozott hozzám. Az OMSZ-nél két ciklusban párttitkárnak választottak, és a MŐR-ben dolgoztam 22 évig. Utolsóként tettem le a fegyvert.

Az MSZP és a „rendszerváltók” elárulták a marxizmus-leninizmus elveit. Nincsen sem társadalmi tulajdon, sem szövetkezeti, sem kollektív tulajdon. Még a párttagsági és a szakszervezeti díjat (48-49 év) is ellopták, elprivatizálták a milliókat. A 800 ezer MSZMP-tag tagdíját és a szakszervezeti tagsági díját is, holott 1988–1989-ig az MSZOSZ-nek 5-6 millió tagja volt hova lettek az állami tulajdonok, szövetkezeti és társadalmi tulajdonok? Milyen jogon adták el és privatizálták az MSZMP épületeit, és KISZ és a Népfront tulajdonait?

Bíróság elé az egész szemét, csaló bagázst, a rendszerváltókat, és a magyar nép kirablóit, az ingyen többdiplomás gazembereket. Tűnjön el az a rendszerváltó és népirtó kapitalista banda, akik meggyalázták a munka és a munkásemberek életét. Az 1919-es, de előtte is már harcoló szocialista baloldali emberek életét és halálát meggyalázták.

Minden jelenlegi milliomosból, milliárdosból hajléktalant és segélyen élőt kell csinálni, hogy megtanulják: mivé tették a magyarokat, és hova juttatták ezt az országot. Tanulják a vörös csillagot megbecsülni, és harcolni érte életük árán is. Takarodjanak a népnyúzó fasiszták és a reakciós, újfasiszta pribékek a magyar nép életéből!!!

Feláldozták a rendszerváltás urai a MŐR-séget, pedig sokat dolgoztak társadalmi munkában. A létük és politikai erejük szolgálta a magyar állam érdekét és hatalmát.

Koczka Béla

Búcsúzunk SZÉKELY JÓZSEF elvtárstól,

aki Fegyverneken született 1939-ben, és 2009. december 19-én temettük el Szolnokon.

A Mezőgépnél gépész-üzemmérnökként dolgozott, majd vállalkozóként élte utolsó éveit. Pártunknak 1998 óta tagja. Fegyvernek-Szapárfaluban párttitkárként munkálkodott. A rendezvényeinket minden esetben ellátta nyersanyaggal, taggyűléseinken aktív hozzászólásaival vett részt. Emlékét megőrizzük.

Munkáspárt Megyei, városi Elnöksége

Hírek

Pártunk megalakulásának 20. évfordulójára a budapesti központba az egész országból érkező elvtársaink bizakodó hangulatban töltötték az egész napot december 19-én. Szolnok megyeiek is méltóan vettünk részt, és erőt kaptunk az elnöki köszöntés, a hozzászólók lelkes szavaiból.

A húsz év alatti fáradhatatlan, elvhű munkájukért közel negyvene kaptak a párt Aranyjelvényéből, többek között Dikó Miklós és Tóth Antal elvtársak. Gratulálunk a kitüntetetteknek.

***

Városi szervezetünk december 17-én tartotta az évi utolsó taggyűlését. Gulyás László elnökünk ismertette a november 29-én Szolnokon tartott, kihelyezett országos elnökségi ülés és Thürmer Gyula megyei látogatásának sikerét. Erősítenünk kell a 2010. évi országgyűlési választásra aktivitásunkat, propagandamunkánkat.

Kötetlen napirendi pont keretében Seller István elvtársunk 40 éves párttagságáért kapott emléklapot, majd többen egyeztették az ország, a párt helyzetéről kialakult véleményüket.

Álcázás – baloldalisággal

A magyar választók többsége belátta végre, hogy bizonyos politikai potentátok játékszerévé vált. Tévedésbe ejtették, mi több, tévedésben tartották immáron két évtized óta. Ennyi idejű csalódás kellett ahhoz, hogy rádöbbenjen: funkcionál Magyarországon egy olyan párt, az MSZP, melynek korifeusai szemérmetlenül kisajátították a baloldali jelzőt. Miközben évtizedekig lobogtatták a baloldaliság zászlaját, szüntelenül baloldalinak nevezték, neveztették pártjukat, gátlástalanul a saját népük ellen munkálkodtak.

E párt vezetői és vazallusai tulajdonképp cégérnek alkalmazták saját múltjukat. Megtévesztő jelzőjüket abból a nyilvánvaló tényből eredeztették, hogy a Kádár-rendszer egyetlen pártjának, az MSZMP-nek tagjaiként különféle tisztségeket viseltek anno. Az urakká átvedlett „elvtársak” eddigi ügyködéseikkel milliók számára nyilvánvalóvá tették, hogy már az előző politikai érában sem képviselték a baloldal alapértékeit. Csupán egzisztencia-emeltyűnek tekintették párttagságukat, egyéni érdekeik istápolására. Az olyan politikai tényezőt, melynek irányításával a magyar nép kimagasló eredményeket ért el a szocializmus évtizedeiben. Az MSZP-sekké átnyergelt urak csakis alkalmilag vállaltak kommunistaságot az előző politikai rendszerben. Fölismerték, hogy párttagság birtokában sikeresebben egyengethetik saját maguk érvényesülésének útját, mintha pártonkívüliek maradnának. Azok, akik a mai MSZP-t baloldali pártnak tekintik, tekintették, felszínes értékítélet függvényében minősítettek, a hit normatívái szerint gondolkodtak. Márpedig a hitről közismert, hogy ott kezdődik, ahol a tudás, az ésszerűség véget ér. Igazi tudást pedig csakis az okok ismerete által szerezhetünk.

A pártokat sem aszerint kell megítélni, hogy tagjai, tisztségviselői mit mondanak, hanem hogy milyen alapértékek szerint politizálnak, s miként szolgálják – szolgálják-e egyáltalán – a társadalom többségének érdekeit.

Nyilvánvalóvá vált mára, hogy a szocialisták a baloldaliság hangoztatásával félrevezették a jóhiszemű, a politikában eligazodásra kevésbé képes tömegeket. Mivel a rendszerváltás kárvallottjainak számottevő hányada baloldali érzelmű, számítottak a szimpátiájukra, s ámító szólamokkal igyekeztek voksaikra szert tenni. A magyar szocialisták baloldalisága azért vált leginkább megkérdőjelezhetővé, mert vezetői részt vállaltak a szocialista rendszer megbuktatásában és az eredményesen működtetett intézményei eszement fölszámolásában, hiszen a szocializmus ellen viselt alávaló aknamunkájukkal éppen a baloldaliság vált számukra hiteltelenné. A baloldali párt történelmi küldetése ugyanis a tőke elleni kíméletlen harc, végcélja pedig az osztály nélküli társadalmi rendszer megvalósítása.

A szocik azt sem voltak képesek megérteni a közel húsz esztendő alatt, hogy többségellenes baloldaliság nem létezik.

S hogy miként foglalható össze a szocialistáktól idegen baloldaliság lényege?

A baloldaliság olyan sajátos önértékű politika kultúra és magatartás, mely a társadalmi igazságosság és elkötelezettség melletti szolidaritásban, az elnyomottak és kizsákmányoltak érdekében való következetes kiállásban gyökerezik.

Egyik oldala: a hagyományos baloldali értéket (a szociális igazságosság és társadalmi egyenlőség, a plebejus demokrácia, a dolgozói szolidaritás, a népek testvérisége, az egyén és a közösség szerves egysége, a világnézeti racionalizmus s vallási tolerancia) vállalása és képviselete.

Másik oldala: szembenézés a kor új kihívásaival, haladó szellemű válasz és megoldás keresése azokra. Aktív részvétel a társadalmat feszítő problémák konkrét megoldásában. Ezeknek az ismérveknek egyedül a Magyar Kommunista Munkáspárt van birtokában. Baloldali eszmeiség jegyében csak és kizárólag ez a párt képes munkálkodni, s a nemzeti szerencsétlenséggel felérő rendszerváltás veszteseinek élethelyzetén jobbítani. Ehhez azonban parlamenti párttá kellene válnia.

Dr. Südi Bertalan

Jászkun Munkás, 2009. november

Válság van, igazságosabb elosztást akarunk!

Pluszpénz

A kormány a magyar néptől áldozatvállalást kér, miközben egyes minisztériumok ajándékutalványt, étkezési jegyet, üdülési csekket osztogattak a válság kirobbanása óta. Országos szinten ehhez párosulnak a vérlázító végkielégítések több tízmilliós összegben, a többmilliós havi fizetések, a több százezer forintos nyelvpótlékok, a kocsihasználat és ki tudja, hogy még mit adnak béren kívüli juttatásként.

A Külügyminisztériumban tavaly 369,1 millió forint értékben osztottak szét béren kívüli juttatásokat, egy főre 209 ezer forint jutott. Az Egészségügyi Minisztériumban 36,8 millió forintot osztottak szét, egy főre 180 ezer forint jutott. A Gazdasági Minisztériumban 107 millió forintot osztottak szét, egy főre 283 ezer forint jutott. A Pénzügyminisztériumban 496 főnek adtak személyenként 100 ezer forintot. A legtöbbet az Önkormányzati Minisztériumban osztottak szét, személyenként 320 ezer forintot.

A többi minisztériumból nincs nyilvános adat. Most láthatjuk, hogy a kizsákmányolásra épülő profitcentrikus és embertelen társadalom a kisjövedelmű emberekkel fizetteti meg az általa okozott válság terheit.

A kialakult helyzetért a rendszerváltók és a parlamenti pártok a felelősek. Ha a magyar nép pozitív változást akar, akkor a Magyar Kommunista Munkáspártot bejuttatja a parlamentbe, mert nekünk van erkölcsi alapunk a számonkérésre.

Horváth Sándor

A válságért annak okozói fizessenek!

A Munkáspárt programjából

1. Luxusadót vetünk ki a százmilliomosokra és a milliárdosokra!

2. A személyi jövedelemadót progresszívvá tesszük. A kisjövedelműek adóterheit csökkentjük, a nagyjövedelműeket jobban megadóztatjuk.

3. Elbocsátási moratóriumot vezetünk be a válság idejére.

4. Lakbérkedvezményeket vezetünk be a munkanélküliek és a fiatalok számára.

5. Megtiltjuk, hogy a kölcsönök önhibán kívüli nemfizetése miatt bárkit is az utcára tegyenek.

Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (VIII. rész)

A szolnoki baloldal 1925 júniusában létrehozta a Magyarországi Munkáspártot (MSZMP), mely valójában a KMP legális fedőszerve volt. Ezzel a rendőrség tisztában lévén, nem engedélyezte az új szervezet működését. A város nyugalma megbolygatásával indokolta a kérelem megtagadását. Tisza Antal vezetésével azonban illegálisan létrehozták az MSZMP-t Jászárokszálláson, de Solymosi Ignácnak sikerült szervezeteket létrehozni Jánoshidán, Jászapátiban, Jászberényben, Jászladányban, Fegyverneken, Mezőtúron és Karcagon is. A szervezet 1926-ban közzétett jó agrárpolitikája (a száz holdon felüli birtokok ingyen történő felosztása) érthetően vonzotta a szegényparasztságot.

A KMP 1925. augusztusi I. kongresszusának határozatai alapján megélénkült a pártmunka Szolnok megyében is. Ezt a hatóságok nem tűrhették szó nélkül. A rendőrség üldözte, a jobboldali szociáldemokraták elszigetelni igyekeztek a baloldaliak forradalmi mozgalmát. Az SZDP-ből mindennek ellenére többen átmentek az MSZMP-be, a legelszántabbak pedig a KMP-be.

Mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék a megyei irányítókat. Peyerék 1925-ös kongresszusára nem engedték be Tisza Antalt, az 511 tagú földmunkáscsoport képviselőjét. A szociáldemokrata vezetés alatt álló Országos Földmunkásszövetség baloldali magatartása okán kizárta Tiszát a földmunkás szakszervezetből. Válaszul a megerősödött földmunkások kommunista vezetés alatt önálló csoportot hoztak létre.

1926-ban Bethlenék kiírták a parlamenti választásokat. Szolnokon az MSZMP indítványa alapján Tisza Antalt jelölték képviselőnek. Noha összegyűjtötték az előírt 1000 aláírást, a hatóságok ezt megsemmisítették. Így Tisza nem indulhatott a választásokon. Az agitátorokat a rendőrség elfogta, megkínozta. Tisza Antalt is letartóztatták. A „kudarc” ellenére megnőtt az MSZMP tekintélye a munkásság körében.

A KMP és a KIMSZ munkája Szolnokon is erősen összefonódott. Az aktív fiatalok számát 30–35-re becsülték, akik az MSZMP megbízásából újságokat, röplapokat terjesztettek, részt vettek az 1926-os választási agitációban (Gaál Gyula, Molnár Miklós, Farkas György és még sokan mások). 1928–1929-re megérett a helyzet arra, hogy a szolnoki baloldali ifjúság önálló KIMSZ-sejtet hozzon létre. Ebben vezető szerepet Zsemlye Ferenc, Dikó Balázs és Keskeny János játszott.

1926-ban a hatóságok megkezdték az MSZMP szolnoki szervezetének fokozottabb üldözését, 1927-re lehetetlenné vált a párt további működése. A budapesti központi üldözéssel csaknem egy időben tartóztatták le Szolnokon Ragó Antalt, Tisza Antalt, Gaál Gyulát, majd Solymosi Ignácot. Ő a bírósági tárgyaláson kijelentette: „Osztálybíróság előtt állok, nem vagyok hajlandó tanúvallomást tenni.”

A terror ellenére a szolnoki kommunista mozgalom is kezdett magához térni. Kapcsolat létesült a megyeszékhely és a kisebb-nagyobb városok, községek között. Az MSZMP kiesése után a mozgalmi munka fő területei a szakszervezetek lettek.

Tisza Antal és Solymosi Ignác szabadulásuk után ismét bekapcsolódtak a kommunista mozgalomba. Solymosi Jászárokszálláson fejtett ki tevékenységet, míg a megyei sejtek zöme Tiszával került kapcsolatba. Ahol nem tudtak KMP-szervezeteket létrehozni, ott az SZDP-n belül működött forradalmi csoport. Bakó Kálmán, Turbacs Mihály, Szentpéteri Balázs, Földi István szervezte a kommunista sejteket. A párt rendezvényeit még a pártonkívüliek is szép számmal látogatták. A rendőrség több esetben csapott le a szervezőkre.

Mezőtúron is a kezdeményezők nagyobb része országot megjárt kubikosok voltak (Kötél Imre, Csuka Lajos, Magda Árpád, Búsi Vince, Juhász Imre). Itt volt Szolnok után a legerősebb kommunista mozgalom. A KMP országos vezetői nagy súlyt helyeztek a kommunista lapok terjesztésére.

A megyébe is eljutott a „100 %”, a „Kommunista” és az „Ifjú Proletár”. Szolnokon a KMP-nek a rendőri hatóságok elől jól elrejtett könyvtára volt, és a vezetőség nagy súlyt helyezett arra, hogy a tagság, valamint a pártba belépni kívánók megismerkedjenek a marxista irodalommal.

1929–1930 között a szolnoki szervezet annyira megerősödött, hogy szolnoki, mezőtúri és endrődi kerületeket hoztak létre az irányítás megjavítása érdekében. Olyan nagy befolyással rendelkeztek helyenként a kommunisták, hogy kisajátították a szociáldemokrata Földmunkásszövetség helyi csoportját Mezőtúron. 1930 nyarára a három kerületnek már 12 községben működtek alapszervezetei. A párttagságnak széles pártonkívüli udvara volt, mely aktívan vett részt a párt különböző rendezvényein: a Vörös Segély gyűjtési akcióban, sztrájkokban, tüntetéseken. Sokan közülük később párttagok lettek.

Az 1930 februárjában ülésező KMP II. (aprelevkai) kongresszusán két küldött képviselte Szolnok megyét: a székhelyt Tisza Antal, Mezőtúrt pedig Maki József. A kongresszus a KMP Központi Bizottságába Tisza Antalt is beválasztotta. Csaknem ezzel egy időben tartotta meg a KIMSZ II. kongresszusát, mely a szervezet Központi Bizottságába választotta Zsemlye Ferencet.

Dr. Hegedűs Sándor

Búcsúzunk! Gáspár István (1929–2009)

A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy

GÁSPÁR ISTVÁN

elvtárs, a párt városi elnökhelyettese, a párt szeretett és tisztelt vezetőségi tagja októberben eltávozott közülünk.

Gáspár István elvtárs, mint felsőfokú végzettségű geológus, a Geofizikai Intézetnél, majd a Szolnoki Tervező Vállalatnál hasznosította tudását és magas fokú politikai képzettségét. Már fiatal korában részt vett a KISZ munkájában, katonai szolgálata alatt az ezred KISZ-bizottságának tagja, ekkor vált tudatos, elkötelezett kommunistává. 1962-ben leszerelése után a szolnoki Tervező Vállalathoz került, és itt alapszervezeti titkárnak választották. Ezt a párttisztséget az MSZMP felbomlásáig húsz éven át elkötelezetten, mély meggyőződéssel látta el. 2000-ben, nyugdíjba vonulása után, látva a kialakult helyzetet, belépett a Munkáspártba, és újra aktívan, elkötelezetten küzdött az elnyomottak mellett, az igazságosabb emberi életért. Sokat segített a Jászkun Munkás újság mellett megjelenő havi híradó megírásával.

Gáspár István elvtárs egy magas műveltségű, melegszívű, mélyen elkötelezett ember volt. Halálával nagy veszteség érte a munkásmozgalmat, valamennyi barátját, társát.

A megye kommunistái, barátai, a baloldali érzelmű emberek egy igaz barátot, egy tiszta szívű, mélyen elkötelezett embert gyászolnak, aki élete folyamán tiszteletet, megbecsülést és szeretetet váltott ki az emberek körében.

Mély fájdalom tölti el szívünket, hogy örökre távozott, de felejthetetlen emléke itt él szívünkben örökké.

Munkáspárt megyei és városi elnöksége

Csiger Sándor (1925–2009)

A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy

CSIGER SÁNDOR

elvtárs, nyugalmazott katonatiszt eltávozott közülünk.

Temetése november 3-án katonai szertartás szerint megtörtént.

Hivatásos katonaként élt és dolgozott, egyetemet végzett politikai felkészültségéhez elvégezte a megfelelő pártiskolákat.

A Magyar Néphadseregben a katonai kiképzésen túl, kiemelten a politikai képzéseket vezette, tanította a hadsereg katonai állományát.

Ennek érdekében az ország több kaszárnyájába vezényelték, de végül is a szolnoki alakulattól ment nyugdíjba. Felnőtt életében elkötelezett kommunista volt, fegyelmezett, elméletileg tájékozott. Véleményének kifejtésekor tanácsokkal látta el párttagságunkat.

Az utolsó években pártbizalmiként vett aktívan részt a szervezetünk munkájában. Szívesen jelent meg a közösségi rendezvényeken, az Együtt Egymásért és a Nyugdíjasok Szakszervezetének programjain.

Csiger elvtársat méltán illette valamennyiünk tisztelete, szeretete. Megrendítő tudat, hogy már soha többé nem ül közöttünk rendezvényeinken, nem hallhatjuk aggódó szavait, miközben optimizmusával hite, hogy ezen a társadalmon egyszer túllép az emberiség.

Sokáig fogunk emlékezni rá, miközben szomorúan hajtjuk le fejünket ravatala előtt, s kísérjük utolsó útjára.

Munkáspárt megyei és városi elnöksége

Ars moriendi (Halottak napjára)

Temetőben szomorú az ember, s mint

Az élet hordozója el is nehezül:

Nem a csend sűrűsége nyomasztja őt,

Hanem a sírözön, mely szemére vetül.

Nem kívánt tények, bizarr történetek,

Sorsok és elvesztett értékek hallgatnak,

Hétköznapok monoton forgásában

Örökre az élők terhei maradnak.

Mennyi nagy, vagy csak neve maradt ember

Szelleme igyekszik valamit mondani,

Kedves megbékélt suttogásaival

Továbbélésre, tettre bátorítani.

Biztatás ez olyan kételyekre,

Mely vénülő élőben gyakran felmerül:

Marad-e életének érték-nyoma,

Mely jelzi, hogy helytállt a Földön emberül.

Alkotott-e, formált-e menet közben,

S milyen haszna volt belőle a világnak,

Üzent-e valamit a maradóknak,

A jövőnek, vagy az agyongyötört mának...

Temetői fák alatt ballagva

Hallgatom a néma csendben mesélőket:

Majd ha magam is közibük távozom,

Sírbéli testvéremül fogadom őket.

Südi Bertalan

A múlt figyelmeztet!

2009 szeptemberében olvastam el a Forradalom után – kiegyezés előtt című könyvet. Ez a könyv nagyon tanulságos, mert az idő múlásával egyre tisztábban látható, felismerhető az akkori eseményekben a burzsoák érdekeinek, akaratának máig ható érvényesülése. Szinte az élet minden területén, ma ismét újraéled az akkori életmód.

Az urak sokat adnak magukra és maguknak. A liberálisok sokat tettek Ferenc Jóska és az akkori burzsoák érdekeinek érvényesüléséért. Igaz, hogy részt kaptak a hatalom különböző szintű gyakorlásából. Mégis hogyan fejlődött ott ki a zsidó emberek iránti gyűlölet? Horthy nem tudta, hogy milyen sokat tettek a liberálisok a kapitalizmusért?

A német és a magyar urak megengedték, hogy a fasiszták azt tegyék, amit tettek. És most a hatalmon lévők szeme előtt megtehetik, hogy vitézeket, csendőröket avatnak. Hogy van ez? Mit remélnek az urak a jövőtől? Hát nem látják, hogy megbocsáthatatlan bűnt követnek el a nép ellen? Miért nézik ezt tétlenül a hatalmon lévők? Ez csak arra jó, hogy lejárassák a magyar népet. Vagy ez a céljuk? Ők ezt nagyon jól tudják, hogy az EU nem tűrné, hogy a fasiszták túlzottan megerősödjenek. Ha a nép ostoba módon támogatja őket, akkor valóban lejáratják hazánkat a sárga földig.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet – hiszen ez hasznos lehet. Ezt azért bátorkodtam ajánlani, mert szerintem az 1849-től 1867-ig megtörtént eseményekről túl keveset hallani.

Dudás György, Budapest

Rövid hírek

November 8-án Thürmer Gyula, pártunk országos elnöke felkereste Abádszalók, Tiszafüred és Karcag városokat, vagyis a megye 8-as számú választókerületét. Sajtótájékoztatót tartott a karcagi TV-ben.

November 28-án, szombaton az országos elnökség kihelyezett elnökségi ülést tart városunkban a Nagy Imre körúti párthelyiségben. Utána párttagjaink és szimpatizánsaink részére, majd a városi TV-nek tájékoztatást tart a jövő évi választás előkészületeiről. Az elsikkasztott ország című könyvét a piacnál 8 és 9 óra között dedikálja. Találkozzunk a helyszínen, minél többen.

Nem ismerem ki magam!

A mostani zűrzavaros helyzetben nem ismerem ki magam. Orbán Viktor egypártrendszert szeretne, már Lakiteleken képezi magának a kádereit. Úgy veszem észre, hogy a Fidesz-tagok között különböző gondolkodású emberek vannak. Amikor a köztársasági elnökválasztás volt, az utcán valaki Glatz Ferenc mellett tette le a voksát, és akkor azt próbálták bebeszélni az embereknek, hogy az zsidó!

Itt tart ma Magyarország!

Szerencse, hogy a mi városi vezetőink sokkal józanabbak. A jelenlegi, Szalay Ferenc, sem ilyen gondolkodású. Régebben Botka Lajosné is mondott méltató beszédet, és a Munkáspárt megyei vezetője, Bencsik Mihály is többször részt vett a szolnoki zsinagógában, és itt a polgármesterek a maguk idejében megtisztelték azokat a személyeket, akik átélték a holokausztot, és hazatérhettek. Sajnos elég kevesen maradtak meg.

Tisztelni és szeretni kellene egymást az embereknek, mert senki nem tehet róla, hogy minek született – de úgy látszik, ez újra központi kérdés lett. Szerintem a Fidesz egy gyűjtőpárt, mindenféle gondolkodású embert magukhoz csábítanak a hatalom elnyerése érdekében.

Garamszögi Jánosné