Jászkun Munkás, 2010. február

Ezer év óta tart ez a per

1926. július 31-én Rákosi Mátyás az utolsó szó jogán így beszélt Horthy vészbírái előtt:

„A dolgozó nép életbe vágó, nagy peréhez képest semmitmondó kicsinyesség az a per, amelyet most a bíróság ellenünk, kommunisták ellen folytat. Más sorsdöntő, életbe vágó nagy pere van Magyarország szenvedő és dolgozó népének: a magyar uralkodó osztályok és világ imperialista rablói ellen.”

Ezer év óta tart ez a per, a nép pere az urak ellen. Ezt a nagy pert, azt hittük, hogy 1945 után örökre megnyertük. A nagy pert valóban megnyertük, de nem számoltunk azzal, hogy munkáshatalom ellenzői és a kapitalista világ mindent meg fog tenni ellene. Nem vigyáztunk rá, nem voltunk éberek, nem vettük észre időben, hogy az MSZMP-be beszivárgott árulók a munkáshatalom megsemmisítésére készülnek.

1989-re olyan helyzetbe került az ország, amikor a magyar nép félrevezetésével egy csendes ellenforradalmat hajtottak végre, az árulók átjátszották a hatalmat a kapitalizmus híveinek.

A folyamatot csak a magyar nép ezeréves perének folytatásával lehet fékezni úgy, hogy az országgyűlési képviselőválasztáskor az egyetlen baloldali pártra, a Magyar Kommunista Munkáspártra szavaznak.

Valószínű, hogy a rendszerváltók kihagyták a számításból a magyar népet. Nem gondolták, hogy ha kell, kemény munkásöklök vannak, és hogy a parasztok kérges tenyerükkel nemcsak a kapát s a kaszát tudják megragadni.

Befejezésül Ady Endre Ítél a nép című verséből idézek.

„Itt van a nép, trónt ülni fog most,

Ezer évig férge a rögnek,

Ítél a nép, ítélni fog,

S ezerszer jaj a bűnösnek.”

Vonjuk le az ezeréves per tanulságait.

Horváth Sándor

Sokan várták a csodát

Furcsa időket élünk, sorstársaim:

Míg kontár országlók bénáznak nekünk,

Mi biztos jövő formálása helyett

Tétlen tűrjük, hogy packázzanak velünk.

A szabadság élhetetlen számunkra,

Hazánk svindlerei gúzsban tartják:

Életre hívását követelők hangját

Sajnos most még igen kevesen hallják.

Pedig milyen sokan várták a csodát

Kétezerkettő mozgalmas tavaszán,

Örvendve reméltek boldogabb jövőt

A hazudozott szabadság hajnalán.

Az álbaloldaliak áradoztak,

Harsány szavakkal mondták, ígérgették:

„Ha kézbe vehetjük a marsallbotot,

Jobbá tesszük a magyar nép életét.”

Óhajuk teljesült, meglett az a bot,

Lehetett volna hazát szépíteni,

De helyezkedők orzásai közben

Füstbe mentek milliók reményei.

Elhappoltak mindent, amit lehetett,

Gyárat, földet, biztonságot, nyugalmat,

Akik háborogtak, biztatták őket:

Sikerek híján mehetnek nyugatnak.

Számukra nincs út a boldoguláshoz,

Itt az alkotóknak nem terem babér,

Az emberi élet, jobbra törekvés

Silány valóság, és fabatkát sem ér...

Adjuk tudtára a link fírolóknak,

Lesz még ünnep e lerongyolt hazában,

Több millió társunk rádöbben végre,

Mit kell tennie a gyötrelmes mában.

Megérti: csak addig él megalázva,

Míg nyomorgatni engedi magát:

Ha föleszmélve harcba bocsátkozik,

Újfent visszanyeri emberi jogát.

Legyünk jobbítói a létezésnek,

Ne tűrjük, hogy nyomorral büntessenek,

Kényszerítsük a renegát urakat,

Hogy minden gazságukért feleljenek.

Südi Bertalan

Rohamosan nő a Tiborcok száma

Gyakran láthatunk a televízióban szegénységvallató műsorokat. Közben hallhatjuk a kilátástalan élethelyzetű emberek torokszorító szavait:

• Kevés a nyugdíjunk, alig elegendő a megélhetéshez.
• Egy-két csirkelábat/farhátat tudunk vásárolni hetente, s így olykor húsféle is kerül az asztalunkra.
• Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.
• Tetemes a rezsitartozásunk: ha a szolgáltatók unszolására kifizetjük a hátralékot, éhezik a család.

A riporter pedig leleményes. Alkalmasint az önkormányzatok és a különféle jótékonysági szervezetek, segítőkész emberbaráti csoportosulások figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetű honpolgárainkat. Máskor meg javasolja, hogy a kevéske pénzből miként lehet elfogadható minőségű és kalóriatartalmú étket készíteni. Ezzel látszólag praktikus az ilyen műsor. Egyre azonban sosem ad választ. Jelesül, hogy az ételkészítéshez szükséges nyersanyagokat vajon miből teremtsék elő a nélkülözni kényszerülők. Vagy maradjon ez az ő gondjuk?

Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támadt. Adósok maradnak ugyanis a nyomorkeletkeztető okok bemutatásával. Holott közismert, hogy az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen az igazi tudás. Az előidéző tényezők föltárása révén válna ismertté, hogy a sokak kétségbeeséséhez vezető inkriminált élethelyzetek mi végre és hogyan keletkezhettek.

Tisztánlátás iránti igénnyel kertelés nélkül kimondhatjuk végre a szomorú valóságot: a társadalmi nyomor szüntelen fokozódása, a tömeges nélkülözés, az emberi életek egyre kilátástalanabbá, értelmetlenebbé válása, a fölöslegessé válás demoralizáló életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak gyarapodása kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői és alkotói, azóta zilálták szét a hajdan megélhetési bázisként funkcionált ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel a működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, s azóta tollasodtak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útra vándorolt vámszedői. A lakosság mind nagyobb hányada miattuk nélkülözik, télen fázik, mert képtelen megfizetni a meleget, éhezik, mert nincs pénze élelmiszerre.

Azok felelősek a silány életviszonyok között tengődő százezrek máról holnapra fokozódó nyomoráért, akik a hatalom megkaparintásának eufóriája közepette válogatás nélkül vertek szét mindent, ami a korábbi emberközpontú államalakulatra emlékeztetett, miközben semmit nem alkottak nekik helyette. Ezek után csodálkozhatna-e valaki azon, hogy a társadalom helyzete kedvezőtlenül alakult. Hiszen kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás vár. A kínlódás megállíthatatlan, időben pedig behatárolhatatlan.

Kapitalizmusban a tőke kizárólag a profit gyarapodását tekinti rendezőelvnek. Ebből következik, hogy a közel két évtizedben felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csakis a valóságos baloldal kormányzati tényezővé válása esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, a Tiborcok száma csak gyarapodni fog. Mert illúziót kergetnek mindazok, akik a létező szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenet során szeretnék megőrizni a többség javát szolgáló szociális biztonságot.

Dr. Südi Bertalan

Forradalom kell!

Forradalom kell! Ezt követelik a szocialista hatalommal szemben elégedetlen konzervatív és szélsőjobboldali politikusok. Forradalom kell, mondjuk mi, kommunisták is. Egy platformon lennénk a Fidesszel és a Jobbikkal? Természetesen nem erről van szó. A marxisták álláspontja a revolúció kérdésében közismert: egy olyan előrehaladó tömegmozgalomról van szó, mely megdönti a fennálló, történelmileg túlhaladott társadalmi rendet, hogy helyette egy fejlettebb formációt (a mi esetünkben: szocializmust) valósítson meg.

A jobboldal, amikor forradalmat követel, nem gondol másra, mint a szocialisták eltávolítására, felelősségre vonására. Forradalom alatt olyan rendszabályok egész sorának bevezetését érti, mely évtizedekre-évszázadokra bebetonozza a konzervatív jobboldal politikai-gazdasági-ideológiai hatalmát. Olyan garanciák kiépítését, mely bárki más számára hozzáférhetetlenné tenné a hatalmat, a tőkés magántulajdont, az ideológiai szférát. Létrehoznának egy olyan etikai környezetet, mely szabaddá tenné számukra a vagyonszerzés, a meggazdagodás útját, mely alkotmányos legalitást adna az ellenséggel való önkényes leszámolásnak, mely az uralkodó nézetrendszerrel (vagy nézetrendszerekkel) szemben állna. Kötelező lenne a vallás gyakorlása, a hittanoktatás, mely majomperekkel torolná meg a darwinizmus evolúciós elméletének hirdetését, mely nem gátolná meg a rasszizmust gyakorlati és teoretikus tevékenységében, máglyára küldené Marx-Engels-Lenin és más kommunista forradalmárok műveit. Magasra csaphatna a nacionalizmus, az antiprogresszió, az irredentizmus pusztító lángja. Olyan tűzfészket hozna létre Közép-Kelet-Európában, mely újabb háborús veszélyekkel fenyegetné a világot. Olyan körülményeket tehát, mely a horthyzmusra emlékeztetné az amnéziában nem szenvedő magyarokat.

A forradalom önkényes értelmezőit el kell szigetelni, mert régen rossz lenne sokat szenvedett hazánknak, ha szabad kezet kapnának a demokrácia nyílt és burkolt ellenségei, a „forradalom” hívei.

Dr. Hegedűs Sándor

Egy kritika kritikája

Kertész Zoltán, a VH levelezője bírálatot írt (január 10.) Thürmer Gyula pártelnök közelmúltban megjelent könyvéről (Az elsikkasztott ország). A kritikus ironizáló, kötekedő, a kákán is csomót kereső módszeréből arra következtetek, hogy nem rokonszenvezik a Munkáspárttal. Thürmer Gyula húszéves elnökösködése alatt bizonyára követett el hibákat, de mindenkinek el kell ismernie, hogy a nagy társadalmi változások ellenére sem szakított meggyőződésével. És ezt a „bűnét” a renegátok sohasem fogják neki megbocsátani. Talán nem elhibázott az a megsejtésem, miszerint könyvbírálatának hangvételét Thürmer Gyula iránti szubjektív érzelmei motiválták. Az is kitetszik rövidke írásából, hogy Kertész úr közelebb áll az MSZP-hez, mint az igazsághoz.

Megítélésem szerint a mű legnagyobb érdeme és jelentősége, hogy a rendszerváltás óta az első marxista munka, mely nem a polgárság, hanem a kommunista mozgalom, a proletariátus szemszögéből elemzi a vizsgált eseményeket.

Miután elsősorban a rendszerváltás kárvallottjaihoz szól, olvasmányos, közérthető, a kritikus szerint „bulváros, sztorizós” stílusban íródott. Hogy „felsorolásos híráradat” lenne, kétlem, mert nagy anyagismerettel a beavatatlanok számára eleddig ismeretlen tényeket (is) tárt az olvasó elé – a történelmi-kronológiai logika törvényei szerint. Ennélfogva kirajzolódhatott az olvasó előtt a rendszerváltás menete, kulisszatitkai, lelepleződtek a tőkés rend restaurációjában érdekeltek manipulációi. Thürmer Gyula nem burkolja megfejthetetlen talányokba mondanivalóját: nyíltan ír az események jelentősebb szereplőiről, amiből megtudhatjuk, hogy a megtorpedózott egykori MSZMP mely magasabb beosztású funkcionáriusai hagyták cserben a zászlót – a jobb érvényesülés kedvéért.

Ez a leleplezés bizonyára nem kellemes azoknak, akik megtagadták a nép ügyét, akik (még ma is) baloldali frazeológiával próbálják igazi szándékukat és arcukat eltakarni. Ennyiben ez a könyv akár illúziórombolónak is nevezhető.

Nincs arra tér, hogy Kertész úr ferdítéseit, tévedéseit most tételesen bírálat tárgyává tegyem, de néhány gondolat felvetése elkerülhetetlen. Nem igaz, hogy a '89-es kongresszuson nagy csata dúlt a párt vezető szerveinek megválasztásakor. Grósz Károly ajánlott az elnöki posztra néhány elvtársat, de a küldöttek azokat (idős koruk, vagy egyéb okok miatt) alkalmatlanoknak találták erre a tisztségre, mire Grósz Thürmer Gyula nevét vetette fel. Őt vita nélkül elfogadták. Más kérdés, hogy a későbbi kongresszusokon valóban nézeteltérés támadt az elnökség és egy kialakult (a régi módszerekhez ragaszkodó) kisebbség között.

Nagy fájdalma a cikk szerzőjének, hogy Thürmer Gyula a globális nagytőke pártja, az MSZP „megátalkodott” ellenfelévé lépett elő. A kommunista elnöknek választania kellett MSZP és a dolgozó nép között. Az elnök a proletariátus mellett tett hitet. „Sajnáljuk”, ha ezzel fájdalmat okoztunk a szocialista párt tagjainak és szimpatizánsainak.

Hegedűs Sándor

Átkozottul becsapják a népet

A jobboldal baloldalinak, sőt kommunistának, bolseviknak átkozza az MSZP-t, az SZDSZ-t és híveiket, miközben kivétel nélkül mindegyikük hűséges talpnyalói a kapitalizmusnak. A burzsoák nagy többsége is „balliberálisnak” mondja magát. Valójában az egyik köpönyegforgató, a másik halálos ellensége a kommunista eszmeiségnek.

Ők valamennyien a tőkés rendszer építői, a nép élethelyzete náluk huszadrangú kérdés. Hazánk jelenlegi helyzete szinte minden területen ordítóan jelzi, hogy akik eddig uralkodtak, azokra nem volna szabad az ország sorsát bízni. Hiszen a kártékonyan végzett munkájuk eredménye ezután fog hatásosan jelentkezni. Például: a pedagógusképzés, az orvosok hiánya, az egészségügy ellátás problémái, a szakmunkáshiány stb. A jelenlegi és a jövőben jelentkező problémák megoldására a parlamenti pártok nem képesek. Mert ők a tőkés rendszer hívei, például Bajnai mindenkit szorongat, csak az urakat nem. Bokros állandóan a szociális hálót feszegeti, eszbe sem jutnak a milliárdosok stb. A kapitalizmus hibáiról ők nem beszélnek. Pedig látniuk kellene, hogy az egy rothadás, mert állandóan újratermeli az elviselhetetlen problémákat. A haza tönkretételét nem szabad elnézni, megtűrni, még azoknak az értelmiségieknek sem, akiket ez a vadkapitalista rendszer vezetői túlzottan megfizetnek. Miért kell a sok szegénytől elvenni azt a keveset is, amiből eddig keservesen létezni tudtak. Dávid Ibolya javaslatára elvették a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját – az ő és Bokros „jövőbeni ötleteitől” az isten mentse meg hazánk szegényeit.

Mindezek miatt az emberek segítsék egymást abban, hogy mindenki lássa be, hogy a szavazáson való részvétel nagyon fontos. Mert csak ez az egyetlen lehetőség van arra, hogy akikben eddig csalódtak, azok ne kerülhessenek be a parlamentbe.

Dudás György, Budapest

Nekrológ: KELEMEN ISTVÁN (1944–2009)

Túrkevén több száz fős gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai búcsúztak egy igazi jó baráttól, a párt hű katonájától, Kelemen Istvántól.

Élete a munka volt. Rengeteget dolgozott. Jó műszaki érzéke és tanult lakatos szakismerete soha nem hagyta el. Példás családi életet élt. A BM nyugdíjasaként unokatestvérével az artézi kutak fúrásában lelte meg örömét. Pártunk vezetőségi tagjához méltó pontossággal és becsülettel végezte a pártmunkát, jelesül a kopogtatócédulák gyűjtését. Rá mindig lehetett számítani. Fáradhatatlannak bizonyult, halála annál inkább lesújtó volt számunkra. Magas vérnyomás ragadta ki közülünk.

Mindig vidám, derűs alakja optimizmussal tölt el bennünket, szelleme tovább él velünk.

Munkáspárt túrkevei szervezete

A Magyar Kommunista Munkáspárt jelöltjeinek országos listája a 2010-es parlamenti választásra

 

1	Dr. Thürmer Gyula	Közgazdász, a párt elnöke	57 éves
2	Karacs Lajosné	Vállalkozó, a párt alelnöke	60 éves
3	Vajda János	Pártalkalmazott, a párt alelnöke	59 éves
4	Dr. Frankfurter Zsuzsanna	Orvos, a KB tagja	56 éves
5	Gilicze Attila	Postás, az elnökség tagja	36 éves
6	Váncsa Csaba	Munkás, a KB tagja	36 éves
7	Szabó Tamás	Egyetemi hallgató, a Baloldali Front elnöke	23 éves
8	Kajli Béla	Nyugdíjas, az elnökség tagja	65 éves
9	Bencsik Mihály	Nyugdíjas, a KB tagja, J-Nk-Sz megyei elnök	67 éves
10	Fogarasi Zsuzsanna	Pártalkalmazott, a KB tagja	40 éves
11	Kovács István	Pártalkalmazott, a KB tagja	41 éves
12	Berényi Imre	Egyetemi hallgató	26 éves
13	Fléger Tamás	Munkás, a KB tagja	57 éves
14	Csikány Józsefné	Nyugdíjas, a KB tagja, a Nőtagozat elnöke	59 éves
15	Juhász Norbert	Személy- és vagyonőr, a KB tagja	21 éves
16	Kerezsi László	Alkalmazott, elnökségi tag	56 éves
17	Paulik Péter	Biztonsági szakember, a KB tagja	50 éves
18	Váncsa Csabáné	alkalmazott	34 éves
19	Gulyás János	Borsodbóta polgármestere	54 éves
20	Belovitz Károly	Erdész, a KB tagja, Gy-M-S megyei elnök	59 éves

A MEGYEI JELÖLTEK NÉVSORA
Választókerület	Jelölt neve	Választókerület települései
1 – Jászberény	Virág János	Jászberény és környéke
2 – Jászapáti	Gulyás László	Jászapáti és környéke
3 – Szolnok 1	Bencsik Mihály	Szolnok és csatolt települések
4 – Szolnok 2	Fekete Sándor	Szolnok és csatolt települések
5 – Kunszentmárton	Gulyás Károly	Kunszentmárton és környéke
6 – Mezőtúr	Herceg Antal	Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás és csatolt települések
7 – Kunhegyes	Szilágyi András	Törökszentmiklós, Kunhegyes és környéke
8 – Karcag	Horváth Sándor	Karcag, Tiszafüred, Kunmadaras, Abádszalók és környéke