Jászkun Munkás, 2012. szeptember

A bajok gyökere

Ismerősökkel beszélve, a vonaton az utazókat hallgatva folyamatosan a Fideszt és az MSZP-t szidják különböző vérmérséklettel.
Ki az egyiket, ki a másikat hibáztatja a nyomoráért. Sajnos az emberek többsége nem ismeri fel, hogy a bajok gyökere a rendszerváltásban keresendő. Az emberek többsége személyesen élte át a rendszerváltást. Ma jelentős azoknak a száma, akikben azt a hamis illúziót keltették, hogy nem a szocializmust váltotta fel a kapitalizmus, hanem a diktatúrát a demokrácia. Mintha a szocializmust a diktatúrával, a kapitalizmust a demokráciával lehetne azonosítani. Természetesen ez nem igaz, mert a diktatúra és a demokrácia mindig együtt van jelen. Ezt Lenin az „Állam és forradalom” című művében írta meg.
Az átverés mára jókora csalódást okozott, mert a következményeit most már érezzük: a nemzeti össztermék húsz százalékkal csökkent. Ezt a háborús veszteséggel felérő csapást az életszínvonal hasonló mértékű hanyatlása követte, amit az ezredforduló után tudták részben kompenzálni.
A tulajdonviszonyok és az elosztás is gyökeresen megváltozott, a teljes foglalkoztatottság megszűnt, a privatizáció következtében egymillió munkahely szűnt meg, amit eddig nem tudtak és nem is akarnak pótolni. Felháborítóan nagyok a jövedelmi különbségek. Egy szűk réteg mesés vagyonra tett szert, munkavégzés nélkül. A nemzeti vagyon egy jelentős részét fillérekért eladták, a másik része meg az enyészet áldozata lett. A létrehozásban a magyar nép verejtéke és sok mukája, lemondása volt benne. Négymillió ember él a létminimum alatt, másik négymillió meg vegetál. Virágzik a korrupció, nő a bűnözés és az öngyilkosok száma.
A rendszerváltással szinte egycsapásra eltűnt a szocializmus gondoskodó állama, ennek következtében a nyugat-európai jóléti államok is eltűntek, mert az ottani dolgozók nem hivatkozhattak a szocialista országokra. Így mindkettő a neoliberális kapitalizmus áldozatává vált.
Ennek következtében hazánk is a pénzuralom fogságában él, és az ember mint értékeket termelő elértéktelenedett. Ez annak a következménye, hogy a munkanélküli tömeg ott áll a gyárkapu előtt, hogy minimálbérért is elmenjen dolgozni. Ezért a kapun belüli munkások százszor meggondolják, hogy több bért követeljenek.
Sajnos a szakszervezeteket is megvette a hatalom, ezért az érdekképviselet a nulla közelében van. A magyar nép nagy árat fizet azért, mert a rendszerváltást a televízió képernyőjén nézte végig. Elhitte a sok hazugságot, és most a kilátástalan helyzetében sem ismeri fel a bajok gyökerét.

Horváth Sándor

 

Részletek Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének kecskeméti beszédéből (2012. augusztus 19.)

Az államalapításra, Szent Istvánra, az első magyar királyra emlékezünk e napokban országszerte. Ma sok magyar politikus üti fel a történelemkönyvét, és keresi saját képét. Nem akarjuk elkeseríteni őket, de még nincsenek benne. Nagy valószínűséggel nem is lesznek.
Szent Istvánt jó ezer év választja el korunktól. Ne akarjuk Istvánt utánozni! Ne akarjuk az akkori tetteket a mába illeszteni! Ami összeköt bennünket, az nem a módszer, hanem a feladat. Istvánnak az akkori 500-600 ezer magyarnak kellett életprogramot adni. A mi feladatunk, hogy 10 millió magyar számára adjunk programot a túlélésre, a boldogulásra, az életre.
Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol kötelező a vallás, ahol összeolvad az állam és az egyház. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az oktatás demokratikus, világi, állami, ingyenes, ahol a hit nem állami elvárás, hanem állampolgári jog.
A mi erőforrásunk része a 20. századi magyar szocializmus is. A szocializmus évtizedei alatt előre léptünk önmagunkhoz képest. A magyar jobban élt, mint a Horthy-rendszerben, vagy bármikor a 20. században. Ma rosszabbul élünk, mint 23 éve.
A mai nyugat válságban van. A tőke pénzzel árasztotta el a világot, olyan pénzzel, ami mögött nincs termelés, nincs élet. A tőke több pénzt akar, ezért elvesz, ellop, kizsákmányol, tönkretesz és gyilkol. Mi, a Munkáspárt azt mondjuk: egy megoldás van, a kapitalizmus leváltása, olyan társadalom megteremtése, ahol nem a pénz a fontos, hanem az ember.
A Kádár-rendszer mindenkinek munkát adott. Ma másfélmillió ember „fölösleges” ebben az országban. A Kádár-rendszerben napi 8 óra munkából tisztességesen megéltél. Ma tizenhatot gürizel, és mégsem élsz meg.
Kádár hatalomra jutásakor a GDP 1,5 százalékát költötték tudományos kutatásra. 23 évvel később, a rendszerváltás előtt 3,75 százalékát; ma az egy százalékot sem éri el.
A hetvenes évek végén 1,9 millió szarvasmarha volt Magyarországon. 2011-ben már csak 698 ezer. Akkoriban 8,5 millió sertés volt az ólakban, ma már legfeljebb 3 millió. Akkoriban közel 80 kg húst ettünk meg fejenként, ma kevesebb, mint 60-at. Tejet ma kevesebbet iszunk, mint 30 éve. Magyarország 1989-ben 20 milliárddal tartozott a világnak, ma mintegy 130 milliárd dollárral.
A tőke hatalmát kell korlátozni. A tőkével, a gazdagokkal kell a válság árát megfizettetni. A tőkét csak a néptömegek, a dolgozók ereje korlátozhatja. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni.
Gyere a Munkáspártba, váltsuk le együtt a rendszert! Küzdjünk a tőke ellen ott, ahol nem vár bennünket! Menjünk az utcára! Álljunk ki a dolgozók jogai mellett! Küzdjünk minden igazságtalanság ellen! Mi, a Munkáspárt új közösségi társadalmat akarunk. Olyan országot, ahol nem a gazdagok döntenek sorsunkról, hanem mi magunk. Olyan országot, ahol a vagyon nem keveseké, hanem mindenkié. Olyan országban, ahol nem a pénz az úr, hanem az ember.
Boldog ünnepet, munkát és kenyeret mindenkinek.

 

Különösen helytelen magatartás

A választások idején sokan nem mennek el szavazni. Ez az emberek egyik nagyon káros és igazságtalan cselekedete. A hatalom gyakorlói pedig mintha nyugodt szívvel ezt tudomásul vennék. De nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben.
Minden faluban, városban az önkormányzatok igen sokat dolgoznak azért, hogy minden állampolgár szavazhasson. És a mi a legfontosabb, sok pénzbe kerül a feltételek biztosítása. Vagyis mindenki tudja, hogy szavazni kellene, mert ha nem mennek el elegen, akkor meg kell ismételni a szavazást. Az önkormányzatnak pedig ismét sok pénzt és munkát kell ráfordítani a lebonyolításra. Tehát azok, akik nem mennek el szavazni, miattuk kell a közalkalmazottaknak pluszmunkát végezni, és fölöslegesen elkölteni azt a pénzt, amit segélyre, vagy más fontos helyre tehetnének. Vagyis saját maguknak okoznak kárt. Egyszóval semmibe veszik a helyi értelmiség, a közalkalmazottak, a vezetők felhívásait, kéréseit. Miért nem gondolkodnak egy kicsit? Miért nem támogatják azokat, akik vállalják a közösségért való munkát? Hálátlan ez a magatartás, mert azt viszont elvárják, hogy a közalkalmazott legyen udvarias, figyelmes, szolgálatkész – és főleg hogy a problémát mielőbb oldja meg.
Ez minden rendes helyen így is van.
Csakhogy ha az önkormányzatot felesleges kiadásokra kényszeríti a lakosság, és a lehetőségeik ezzel szűkülnek, így nincs mód arra, hogy sok ember nehéz helyzetén segíthessenek. Tehát nem hallgatni azok hívó szavára, akikhez egyébként gyakran fordulunk, vagy fordulhatunk segítségért, hogy úgy mondjam, nagy könnyelműség.
Például egy faluban indul a választásokon az orvos, a pedagógus, az önkormányzat tagjai, a hentes és a többi. Lényeg az, hogy mindegyik vállalja a helyi gondok megoldásával járó munkát. Pusztán ezért megérdemelnék azt a tiszteletet és megbecsülést, hogy mindenki elmegy, és valamelyikre leadja a voksát.
Miért kell szavazni? Azért, hogy a jó polgármestert, vagy a jó képviselőt nehogy leváltsák. Ha pedig nem jó a polgármester, vagy megbízhatatlan lett a képviselő, akkor le kell váltani. Tehát az lenne az igazi választás, ha minden szavazásra jogosult állampolgár elmenne és szavazna. Csak így szüntethető meg a jelenlegi gyakorlat, nevezetesen az, hogy ne csak a kegyeltek akarata érvényesüljön. A népakarat jegyében gyakorolt demokrácia csak akkor lesz igazi, ha minden jogosult ember elmegy szavazni.

Mindezekről egymás között beszélgetni kell, és jobb belátásra kell bírni a közömbösöket. Szavazzon mindenki a legjobb belátása szerint.  

Dudás György

Gondolatok a néhai kormányzóról

A jelentős tömegtámogatást élvező nagybányai Horthy Miklós kormányzó, anno a magyar államiságot testesítette meg. Ez az állam hozta a hírhedt zsidótörvényeket, asszisztált a magyarországi zsidóság szisztematikus kiirtásához, a cigány lakosság megtizedeléséhez, okozta a doni tragédiát, amikor egy egész magyar hadsereget küldtek – nem a bolsevizmus elleni keresztes hadjárat szereplőiként, hanem a németek kegyelméből visszaszolgáltatandó területekért ellenszolgáltatásul – a vágóhídra.
Horthy írta alá azt a kiáltványt, amely német akaratból felrúgta a Jugoszláviával kötött barátsági szerződést, és adta ki a parancsot: „Előre az ezeréves határokra!” Mert hát úgy vélte: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Ő parancsolta ki a katonákat a doni mészárszékre. Aki a Donnál és Voronyezsnél elesett katonáinkat őszintén sajnálja, gyászolja, annak tudnia kell, hogy legfőbb hadúrként Horthy szentesítette a hadparancsot. A nemzeti érdekként szajkózott torz politika vezetett az újvidéki mészárláshoz, majd ennek megtorlásaként több tízezer mgyar polgári lakos kivégzéséhez a háború után. Ez a politika juttatta német kézre az országot, hozta hazánkba a Vörös hadsereget, amely a németeket s a nekik kiszolgáltatott magyar haderőket követve lépte át – állítólag Battonyánál – a magyar határt, a juttatta hatalomra Rákosit. Nem Rákosi volt az első, aki idegen fegyverek árnyékában ült a hatalomba: Horthy nem mondott le Klessheim után, hanem nevét adta az 1944-es német megszálláshoz.
Mindezek olyan erénynek minősültek a jobboldali vezetők szemében, melyek miatt megérdemli Horthy, hogy emlékét szoborállítással is megörökítsék.
Ezek után még mondja valaki, hogy nem feledékeny a magyar.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Ultima ratio

Ha lejárat előtt kongat az élet,
Minden halandó eltöpreng a múlton:
Fölidézi, hogy mit tett jól vagy rosszul,
Mikor ballagott az életúton.

Én is ezt cselekszem – nyolcvanhoz közel,
Eltűnődöm a meggyötrő múltamon:
S a világmegváltó szép terveimet
Alázó kudarcok sorában hagyom.

Egész életemben küzdöttem bátran,
Úgy véltem, az igazságért érdemes:
Azt tartottam, ki másokért szót emel,
Legyen szegény sorsú, lelkileg nemes.

Gyűlöltem az önkényeskedőket, ha
Az elesettet lenyomták a sárba:
Jobbomat nyújtottam a vergődőnek,
Ha alkalmasint segítségemet várta.

Hadakoztam szörnyetegfigurákkal,
Akik sanyargatták sokak életét,
S hatalom birtokában nem feleltek
A másokat nyomorgató vétkekért.

Sok vágyott célom azért holt hamvába,
Mert az álnokság erősebb volt nálam:
Sárral dobáltak, olykor megtapostak,
Mikor az igazság szentélyében jártam.

A hazámhoz mindvégig hű maradtam,
Nem feledtem el, hogy mit nyújtott nekem:
Szájhőseit gyakran szántam pokolra,
Ha a közéletben ütköztek velem.

Kegyencekből köpönyegváltók lettek,
S elrohantak a damaszkuszi útra,
Sokan mentek a szédelgő csapattal,
Hogy hatalomból részeljenek újra.

Elképedtem a tüsténkedő bandán,
Vigyorogtak saját népük szemébe.
Míg a többséget nyomorba juttatták,
Maguk gazdagodva érkeztek révbe.

Persona non grata

Mélyen elgondolkodtató hír, miszerint az izraeli kormány nemkívánatos személynek nyilvánított egy másik állam magasrangú tisztségviselőjét. Nem akarok rébuszokban beszélni: Kövér Lászlóról, a magyar országgyűlés elnökéről van szó.
Az ifjútörökök egy egészen új, szokatlan hangnemet vezettek be a parlamentben, a neveletlen pesti srácok stílusát. Még a horthysta honatyák is megadták egymásnak a kellő tiszteletet, amikor bármennyire éles modorban különböztek össze a napirendi vitákban. Az új élet kezdetén történt, hogy Orbán Viktor a törvényhozás házában „hazugnak” nevezte a miniszterelnököt. Antall József arcán kirajzolódtak a megütközés jelei, de ennek akkor nem adott hangot. Lehetséges, hogy az ülés szünetében a folyosón kioktatta titánunkat a jómodorról. Ez a vitatkozási forma ezután polgárjogot nyert érintkezéseikben. A „pimasz”, „hazug”, „aljas”, „pofátlanság” stb. beépült mindennapi szótárukba.
Gyermekszobájuk nem volt, de személygépkocsit kaptak, ha sikerült leérettségizniük. Semmiért nem kellett megküzdeniük, készen jutottak mindenhez, talán a szakdolgozathoz is. Az iskolapad után fejest ugrottak a politikai vezetésbe, tapasztalatok, kellő gyakorlat nélkül. Még a vezető pozícióikban em léptel túl az amatőrizmuson. Sajnos ennek levét az országnak kell meginnia.
A T. Ház elnöke sem kivétel ez alól. Barbársággal vádolta meg a román vezetőket, akik elkövették azt a hibát, hogy nem utasították ki szittya vezetőinket. A Fidesz-funkcionáriusok Erdélyt Magyarország szerves részének tekintik, s ott úgy jönnek-mennek, mintha saját latifundiumuk lenne. Trianon békés revízióját a két világháború között nem tudták elérni, sőt a „Nem, nem, soha”, a „Mindent vissza” szlogenjeikkel csak elveszejtették esélyeinket. Most úgy tesznek, mintha Trianon hatálya időszerűtlenné vált volna. ezzel a rövidlátó magatartással csak az elszakadt magyarság helyzetét nehezítik meg. Mi magyarok, bármilyen bűnt elkövethetünk szomszédainkkal szemben, ám jaj annak, aki ezért felelősségre mer vonni bennünket. Mit tenne Orbán Viktor, ha druszája, Victor Ponta Békéscsabán a magyar vezetők ellen uszítaná a román kisebbséget? A kérdés költői.
A magyar politikai élet irányítói azonban nemcsak formai hibákat követnek el, hanem súlyos tartalmiakat is. A második világháború és a holokauszt után kiállni a a fasizmus képviselői mellett (Nyírő József) több mint bűn. Ezzel implicite kifejezték, hol állnak a demokrácia és a fasizmus harcában. Ez a magatartás megmagyarázza, miért lép fel az orbanizmus mind sunyibb módon a horthízmus felé. Ezek után mennyi marad meg a demokrácia hiteléből? Vigyázzunk: ne azt nézzük, mit mond a Fidesz elnöke és hívei, hanem azt, mit cselekszik. Ne csak Vonáékra összpontosítsunk, hanem minden autoriter erőre, fogjunk össze mi, demokraták, állítsuk meg Arturo Uit, amíg passzivitásunkkal nem követünk el valami jóvátehetetlen bűnt! A történelmi felelősség bennünket is terhel!
Hegedűs Sándor
 

Rövid hírek

• Augusztus 4-én Thürmer elvtárs megyénkben járt. A tiszaburai program mellett ellátogatott Abádszalókra, ahol átadta a tagkönyvünket négy új párttagnak.
• 19-én Kecskeméten jelen volt megyénk küldöttsége is az új kenyér ünnepén.
• Szeptember 8-án gulyásfesztivál lesz a Tiszaligetben, szokás szerint mi is ott leszünk. A sátrunkban vásárolható lesz a baloldali írók kiadványai, az Ezredvég idei példányai is.
• Mezőtúron szeptember 22-én 9.30 órakor kubikos találkozóra kerül sor. Várjuk érdeklődő honfitársainkat.
• Újraindul a Szabó Ervin Akadémia. Első foglalkozása szeptember 29-én Budapesten, a Baross utcai székházban lesz.

Bánvölgyi Attila indul a decemberi szandaszőlősi időközi választáson

Időközi önkormányzati választás lesz Szolnokon a 7. számú választókörzetben (Szandaszőlősön) 2012. december 9-én. A választáson öt jelölt indul: a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Jobbik, a Fidesz, az MSZP és az LMP jelöltje. A Munkáspárt Bánvölgyi Attilát indítja.
***
2012.11.10 13:29 MTI
Öt jelöltet vett nyilvántartásba a december 9-én Szolnokon, a 7. számú egyéni választókerületben tartandó időközi önkormányzati képviselő-választásra a helyi választási bizottság - közölte Ráczné Terenyei Márta, a helyi választási iroda vezetője.
A választókerületben azért kell választást tartani, mert a 2010-ben megválasztott képviselő, az október elsejétől kormánybiztosnak kinevezett Kállai Mária (Fidesz) visszaadta mandátumát.
A képviselői helyre aspirálók valamennyien pártok jelöltjei, így - alfabetikus sorrendben - Bánvölgyi Attila (Munkáspárt), Hegyiné Mladoniczki Éva (Fidesz), Kézér Tamás (Jobbik), Petrovay Zoltán (MSZP) és Szabó Zsolt (LMP)indul a megmérettetésen.
A város szandaszőlősi részét felölelő kerületben 5500 körüli választásra jogosult él. Ajánlószelvényből legalább 55-öt kellett összegyűjtenie annak, aki képviselőjelölt akart lenni.

A szolnoki Munkáspárt megemlékezése a felszabadulásról

November 4-én a szolnoki Munkáspárt a Körösi úti temetőben a szovjet hősök és a magyar áldozatok emlékoszlopánál emlékezett meg arról, hogy 1944. november 4-én Szolnok városát a szovjet csapatok felszabadították a német megszállás alól.

Felfüggesztették a kilakoltatás végrehajtását: Kovács István maradhat a lakásában

A Munkáspárt közleménye az érdi szolidaritási tüntetésről
A Munkáspárt szolidaritási tüntetést szervezett egyik tagtársa mellett, akitől a bankok elveszik a házát. Természetes emberi gesztus. A gyűlés azonban többről is szólt. Szolidaritást vállaltunk mindenkivel, akiket a kilakoltatás fenyeget. Sok-sok magyar dolgozóval, függetlenül politikai nézeteitől, vallásától. Hívtunk minden szervezetet: gyertek, támogassatok egy olyan ügyet, amelyben ma bűn hallgatni! Sokan eljöttek, bár még mindig kevesen a feladathoz képest.
Sok féle szervezet jött el, köztük a Magyar Nemzeti Arcvonal aktivistái is. A szocliberális támadás, mint már sokszor korábban, azonnal elindult: a Munkáspárt együttműködik a fasisztákkal! Vajnai Attila úr, a Munkáspárt-2006 elnöke, aki ma nem több, mint a szocliberális erők jelentéktelen szószólója, mindjárt el is határolódott tőlünk. Elfelejtette hozzátenni, hogy 2004-2006 között mindent megtett az egyetlen kommunista párt, a Munkáspárt meggyengítéséért, és ma is csupán abban látja a „tőkés rendszer elleni harcot”, hogy az egyik tőkés kormányt egy másik, ezúttal szocliberális kormány váltsa fel. Elbüszkélkedett viszont, hogy az Európai Baloldali Párt vezetőségének tagja, egy olyan párté, ahonnan a Munkáspárt kilépett, mert politikáját ellentétesnek tartotta a dolgozók érdekeivel.
Nincs ebben a támadásban semmi új. A szocliberális körök az elmúlt 23 évben rendre azzal támadják a Munkáspártot, hogy „együttmüködik a szélsőjobboldallal”, sőt, a fasisztákkal. Az 1990-es években, amikor Magyarország NATO-csatlakozása volt a kérdés csupán két párt ellenezte Magyarország csatlakozását: a Munkáspárt és a Csurka István vezette MIÉP. Szégyen, hogy a Munkáspárt ugyanazt mondja, mint a MIÉP! Együttműködik a Munkáspárt a szélsőjobbal! – hangzottak a szocliberális vádak. Mi nem törődtünk azzal, hogy a MIÉP is ugyanezt mondja, mert a lényeg a NATO-csatlakozás leleplezése, esetleg megakadályozása volt. Mindig elmondtuk, hogy minden más kérdésben nem értünk egyet a MIÉP-pel, de ebben igen.
A szocliberális erők eközben teljes gőzzel egyengették a NATO-belépést. Két héttel utána már háborúban is álltunk Jugoszláviával, majd jött Irak, Afganisztán. A magyar hadsereg ma kisebb, mint Trianon után, s kemény forintokat költünk a NATO-céljaira, amelyekből idehaza munkahelyeket lehetne teremteni, iskolákat, kórházakat lehetne fenntartani.
2006-ban a Munkáspárt „Barátunk Szíria” címmel fotókiállítást rendezett, amelyre meghívta Csurka Istvánt is. Csurka eljött, és példájára sokan eljöttek a magyar értelmiség soraiból is, olyanok, akik egyik párthoz sem tartoztak, egész egyszerűen Szíriát barátuknak tekintették.
2009-ben a Munkáspárt a Hősök terén részt vett az arab népekkel való szolidaritási tüntetésen. A döntés természetes volt, hiszen a Munkáspárt mindig is elítélte az USA, Izrael agresszív politikáját, és szolidaritást vállalt az arab népekkel. A tüntetésen jelen voltak a Jobbik gárdistái is. A szocliberális bírálat ezúttal sem maradt el. A finnyás szocliberális körök egyet felejtettek el elmondani: ők az USA, az EU és Izrael agresszív politikája mellett voltak és vannak ma is.
A szocliberális erők, köztük a Munkáspárt-2006 kedvenc témája a „fasizmus elleni küzdelem”. A fasizmus elleni küzdelem történelméből azonban egyetlen témát emelnek ki, a holokauszt kérdését, és e köré építik a mai akcióikat is. Az antifasiszta harc ilyen értelmezése helytelen, elvtelen és tisztességtelen is. Sírjukban foroghatnak a magyar kommunista ellenállás hősei, a „spanyolosok”, a partizánok, a Gömbös-szobor felrobbantói. És akkor még nem beszéltünk a görög ellenállókról, a szerb partizánokról, és arról az „apró tényről”, hogy a fasizmus legyőzésében a Szovjetunió vállalta a legnagyobb áldozatot.
A szocliberális erők mai „antifasizmusa” egyre durvábban diszkriminatív. Olyan „antifasiszta összefogást” fogadnak el, amelyben a kommunisták, és általában a tőke ellen fellépők nem kívánatosak. A rendezvényeken antifasiszta jelszavakat hangoztatnak ugyan, de a gyakorlatban a szocliberális erők napi politikai érdekeit szolgálják ki.
A Munkáspárt véleménye mindig is világos volt. A tőkés rendszerváltás megteremtette a kapitalizmust Magyarországon. A kapitalizmus nyomort hozott milliók számára. A nyomorgók magyarázatokat keresnek nyomorukra. A tőke erői a szájukba adják a választ: a cigányok és zsidók miatt vagy szegény! Az emberek szegénységére és elégedetlenségére ráépülhetnek a legkülönbözőbb politikai erők. Ezt tette a Jobbik is, amely nem tudja és nem is akarja megoldani a tőkés rendszer poblémáit, de a cigányellenessége, antiszemitizmusa, nacionalizmusa sokak számára vonzó.
A tőke magatartása kettős. Az egyik oldalon engedi a szélsőséges jobboldali mozgalmakat, mert ezzel a tőke ellen fellépő erőket, köztük a Munkáspártot gyengíti. A tőke tudja, hogy a kapitalizmus alternatívája nem a Jobbik, és nem más jobboldali párt, hanem egyes egyedül a Munkáspárt. Ezért engedi, hogy a fiatal, az értelmiségi, a munkás a szélsőjobboldal hatása alá kerüljön. Ugyanakkor képmutató is, mert mindjárt közli: ő ellene van minden fajta megkülönböztetésnek, antiszemitizmusnak.
A szocliberális erők egyszerűen elintézik az ügyet: mindenki szélsőséges, antidemokrata, fasiszta, aki nem úgy képzeli a világot, mint ők. Valójában az ő világuk ugyanaz a rossz és megjavíthatatlan tőkés rendszer, amelyben ma is élünk, s ahova jelentős mértékben éppen ők vittek bennünket.
A mi dolgunk, hogy leleplezzük a szélsőjobboddal nézeteit, és megmagyarázzuk a fiataloknak, hogy miért nem nyernek semmit, ha oda lépnek be. A felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba. A szocliberálisok csak önmagukkal szeretnek vitatkozni, mert így teljes az egyetértés. Mi készek vagyunk szemtől –szembe vitatkozni bárkivel, mert úgy gondoljuk, hogy jobboldali érvekre munkáspárti érvekkel kell válaszolni, és azokat eljuttatni az emberekhez.
Az MNA aktivistái eljöttek az érdi rendezvényre. Tudták, hogy egy ember otthonát kell védeni, s tudták, hogy a többség vörös ingben lesz. Dicsérték a szocialista kort, amikor senkit sem tettek az utcára, megköszönték a Munkáspártnak, hogy elmondhatják a véleményüket. Nem beszéltek hungarista tanokról, jelképekről. Politikai számításból tették? Lehet. Politikai gyűlés azért politikai gyűlés, hogy politikai célokra használják.
A terep azonban másnak is nyitott volt. Az Internetről mindenki elolvashatta. Csodák csodájára Fideszes nem volt. A Fidesz igyekszik népszerű, látszólag az emberek javát akaró dolgokat ígérni, de valójában az emberek sorsát átengedte a bankoknak, a végrehajtóknak, és ehhez még rendőri segítséget is ad.
Az MSZP, LMP, DK sem jött el. Az emberek napi valóságos problémáinak segítésében nem látnak politikai fantáziát. A bankokkal pedig ők sem akarnak szembe szállni, hiszen ők is tőkések. A Jobbik korábban nagy médiafelhajtást csapott a kilakoltatások körül, kivitték a fekete ruhásaikat, aztán beleuntak. Tovább már nem érdekli őket, hogy mi lesz a kilakoltatásra várókkal. Apropó, Vajnai úr sem volt ott.
S most tessék jól figyelni! Érden nem születtek politikai szövetségek. Egyben volt egyetértés: akinek el akarják a lakását, házát venni, akinek a családját az utcára teszik a bankok, az általában nem finnyáskodik. A segítség ilyenkor jól jön, akárki is adja. Ugyanis lakni, élni kell valahol.

Munkáspárti emlékezés '56 elesett hőseire a Fiumei úti temetőben