Felfüggesztették a kilakoltatás végrehajtását: Kovács István maradhat a lakásában

A Munkáspárt közleménye az érdi szolidaritási tüntetésről
A Munkáspárt szolidaritási tüntetést szervezett egyik tagtársa mellett, akitől a bankok elveszik a házát. Természetes emberi gesztus. A gyűlés azonban többről is szólt. Szolidaritást vállaltunk mindenkivel, akiket a kilakoltatás fenyeget. Sok-sok magyar dolgozóval, függetlenül politikai nézeteitől, vallásától. Hívtunk minden szervezetet: gyertek, támogassatok egy olyan ügyet, amelyben ma bűn hallgatni! Sokan eljöttek, bár még mindig kevesen a feladathoz képest.
Sok féle szervezet jött el, köztük a Magyar Nemzeti Arcvonal aktivistái is. A szocliberális támadás, mint már sokszor korábban, azonnal elindult: a Munkáspárt együttműködik a fasisztákkal! Vajnai Attila úr, a Munkáspárt-2006 elnöke, aki ma nem több, mint a szocliberális erők jelentéktelen szószólója, mindjárt el is határolódott tőlünk. Elfelejtette hozzátenni, hogy 2004-2006 között mindent megtett az egyetlen kommunista párt, a Munkáspárt meggyengítéséért, és ma is csupán abban látja a „tőkés rendszer elleni harcot”, hogy az egyik tőkés kormányt egy másik, ezúttal szocliberális kormány váltsa fel. Elbüszkélkedett viszont, hogy az Európai Baloldali Párt vezetőségének tagja, egy olyan párté, ahonnan a Munkáspárt kilépett, mert politikáját ellentétesnek tartotta a dolgozók érdekeivel.
Nincs ebben a támadásban semmi új. A szocliberális körök az elmúlt 23 évben rendre azzal támadják a Munkáspártot, hogy „együttmüködik a szélsőjobboldallal”, sőt, a fasisztákkal. Az 1990-es években, amikor Magyarország NATO-csatlakozása volt a kérdés csupán két párt ellenezte Magyarország csatlakozását: a Munkáspárt és a Csurka István vezette MIÉP. Szégyen, hogy a Munkáspárt ugyanazt mondja, mint a MIÉP! Együttműködik a Munkáspárt a szélsőjobbal! – hangzottak a szocliberális vádak. Mi nem törődtünk azzal, hogy a MIÉP is ugyanezt mondja, mert a lényeg a NATO-csatlakozás leleplezése, esetleg megakadályozása volt. Mindig elmondtuk, hogy minden más kérdésben nem értünk egyet a MIÉP-pel, de ebben igen.
A szocliberális erők eközben teljes gőzzel egyengették a NATO-belépést. Két héttel utána már háborúban is álltunk Jugoszláviával, majd jött Irak, Afganisztán. A magyar hadsereg ma kisebb, mint Trianon után, s kemény forintokat költünk a NATO-céljaira, amelyekből idehaza munkahelyeket lehetne teremteni, iskolákat, kórházakat lehetne fenntartani.
2006-ban a Munkáspárt „Barátunk Szíria” címmel fotókiállítást rendezett, amelyre meghívta Csurka Istvánt is. Csurka eljött, és példájára sokan eljöttek a magyar értelmiség soraiból is, olyanok, akik egyik párthoz sem tartoztak, egész egyszerűen Szíriát barátuknak tekintették.
2009-ben a Munkáspárt a Hősök terén részt vett az arab népekkel való szolidaritási tüntetésen. A döntés természetes volt, hiszen a Munkáspárt mindig is elítélte az USA, Izrael agresszív politikáját, és szolidaritást vállalt az arab népekkel. A tüntetésen jelen voltak a Jobbik gárdistái is. A szocliberális bírálat ezúttal sem maradt el. A finnyás szocliberális körök egyet felejtettek el elmondani: ők az USA, az EU és Izrael agresszív politikája mellett voltak és vannak ma is.
A szocliberális erők, köztük a Munkáspárt-2006 kedvenc témája a „fasizmus elleni küzdelem”. A fasizmus elleni küzdelem történelméből azonban egyetlen témát emelnek ki, a holokauszt kérdését, és e köré építik a mai akcióikat is. Az antifasiszta harc ilyen értelmezése helytelen, elvtelen és tisztességtelen is. Sírjukban foroghatnak a magyar kommunista ellenállás hősei, a „spanyolosok”, a partizánok, a Gömbös-szobor felrobbantói. És akkor még nem beszéltünk a görög ellenállókról, a szerb partizánokról, és arról az „apró tényről”, hogy a fasizmus legyőzésében a Szovjetunió vállalta a legnagyobb áldozatot.
A szocliberális erők mai „antifasizmusa” egyre durvábban diszkriminatív. Olyan „antifasiszta összefogást” fogadnak el, amelyben a kommunisták, és általában a tőke ellen fellépők nem kívánatosak. A rendezvényeken antifasiszta jelszavakat hangoztatnak ugyan, de a gyakorlatban a szocliberális erők napi politikai érdekeit szolgálják ki.
A Munkáspárt véleménye mindig is világos volt. A tőkés rendszerváltás megteremtette a kapitalizmust Magyarországon. A kapitalizmus nyomort hozott milliók számára. A nyomorgók magyarázatokat keresnek nyomorukra. A tőke erői a szájukba adják a választ: a cigányok és zsidók miatt vagy szegény! Az emberek szegénységére és elégedetlenségére ráépülhetnek a legkülönbözőbb politikai erők. Ezt tette a Jobbik is, amely nem tudja és nem is akarja megoldani a tőkés rendszer poblémáit, de a cigányellenessége, antiszemitizmusa, nacionalizmusa sokak számára vonzó.
A tőke magatartása kettős. Az egyik oldalon engedi a szélsőséges jobboldali mozgalmakat, mert ezzel a tőke ellen fellépő erőket, köztük a Munkáspártot gyengíti. A tőke tudja, hogy a kapitalizmus alternatívája nem a Jobbik, és nem más jobboldali párt, hanem egyes egyedül a Munkáspárt. Ezért engedi, hogy a fiatal, az értelmiségi, a munkás a szélsőjobboldal hatása alá kerüljön. Ugyanakkor képmutató is, mert mindjárt közli: ő ellene van minden fajta megkülönböztetésnek, antiszemitizmusnak.
A szocliberális erők egyszerűen elintézik az ügyet: mindenki szélsőséges, antidemokrata, fasiszta, aki nem úgy képzeli a világot, mint ők. Valójában az ő világuk ugyanaz a rossz és megjavíthatatlan tőkés rendszer, amelyben ma is élünk, s ahova jelentős mértékben éppen ők vittek bennünket.
A mi dolgunk, hogy leleplezzük a szélsőjobboddal nézeteit, és megmagyarázzuk a fiataloknak, hogy miért nem nyernek semmit, ha oda lépnek be. A felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba. A szocliberálisok csak önmagukkal szeretnek vitatkozni, mert így teljes az egyetértés. Mi készek vagyunk szemtől –szembe vitatkozni bárkivel, mert úgy gondoljuk, hogy jobboldali érvekre munkáspárti érvekkel kell válaszolni, és azokat eljuttatni az emberekhez.
Az MNA aktivistái eljöttek az érdi rendezvényre. Tudták, hogy egy ember otthonát kell védeni, s tudták, hogy a többség vörös ingben lesz. Dicsérték a szocialista kort, amikor senkit sem tettek az utcára, megköszönték a Munkáspártnak, hogy elmondhatják a véleményüket. Nem beszéltek hungarista tanokról, jelképekről. Politikai számításból tették? Lehet. Politikai gyűlés azért politikai gyűlés, hogy politikai célokra használják.
A terep azonban másnak is nyitott volt. Az Internetről mindenki elolvashatta. Csodák csodájára Fideszes nem volt. A Fidesz igyekszik népszerű, látszólag az emberek javát akaró dolgokat ígérni, de valójában az emberek sorsát átengedte a bankoknak, a végrehajtóknak, és ehhez még rendőri segítséget is ad.
Az MSZP, LMP, DK sem jött el. Az emberek napi valóságos problémáinak segítésében nem látnak politikai fantáziát. A bankokkal pedig ők sem akarnak szembe szállni, hiszen ők is tőkések. A Jobbik korábban nagy médiafelhajtást csapott a kilakoltatások körül, kivitték a fekete ruhásaikat, aztán beleuntak. Tovább már nem érdekli őket, hogy mi lesz a kilakoltatásra várókkal. Apropó, Vajnai úr sem volt ott.
S most tessék jól figyelni! Érden nem születtek politikai szövetségek. Egyben volt egyetértés: akinek el akarják a lakását, házát venni, akinek a családját az utcára teszik a bankok, az általában nem finnyáskodik. A segítség ilyenkor jól jön, akárki is adja. Ugyanis lakni, élni kell valahol.