Jászkun Munkás, 2012. december

Megtévesztő analógiák

Manapság igen „divatos” párhuzamot vonni a fasizmus és a kommunizmus között, mint ahogy tudatosan párosítják Auschwitzot a Gulaggal. A zsidóellenes népirtás egyszerre sok célt szolgált: minden baj forrását az izraelitákban láttatni – azaz hogy a társadalmi gondok oka nem a kapitalizmus, hanem a zsidóság létezése és káros tevékenysége, osztályharc helyett a fajok harcára mozgósítani, valamint megkaparintani a gazdag zsidók kezén felhalmozódott vagyonokat. Ha kiírtjuk ezt az alacsonyabb rendű „fajt”, megoldjuk a társadalmi problémákat.

A Gulag-szindróma, melynek sok vonatkozását el kell utasítanunk, más természetű ok-oksági kapcsolatokban gyökeredzik. Azt természetesen el kell utasítanunk, miszerint a kommunizmus áldozatainak száma meghaladja a 100 milliót. Ez a propagandisztikus, antikommunizmusban fogant kalkuláció még akkor is képtelen túlzás, ha beleszámítjuk a spanyol influenza-járvány áldozatait. És, ami még ennél is fel-háborítóbb, hogy az az osztály, a polgárság vádol, melynek történelmi szerepéhez százmilliók vére tapad. Gondoljunk arra, hogy az eredeti tőkefelhalmozás, a kolonializmus, a modern rabszolgaság, a ma is dúló helyi háborúk, az első és második világháború, valamint a fasizmus stb. mennyi áldozatot követelt és követel mind a mai napig.

A Gulagok foglyait három csoportba kell osztanunk:

1. Azok az eszméhez hű kommunisták, akik szembekerültek Sztálin politikájával és módszereivel (Buharin, Zinovjev, Pjatakov, Kun Béla és mások). Ezek áldozatai az önkénynek.

2. Azok, akik tényleges és aktív ellenségei voltak a szovjethatalomnak (diverzánsok, szabotőrök, kémek, pártbomlasztók, az ellenséggel kollaborálok stb.

3. A köztörvényesek, akiknek száma messze meghaladta az előbbieket. A Sing-Sing, vagy Guatanamo megkínzott rabjait senki sem siratja meg.

A koncentrációs táborokban elpusztított zsidókkal szemben a burzsoázia az általa elítélt kollektív megtorlás gyakorlatát alkalmazzák, míg a Gulag áldozatai döntő többségükben egyénileg is bűnösök voltak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az elenyésző ártatlan kisebbség elpusztítása bocsánatos bűn lenne. Azt sem, hogy a polgárság a „gulagisták” vétlen áldozatainak szóló requiemet komolyan kellene vennünk. Ők csak azokat sajnálták, akik a szolgálatukban álltak.

Hegedűs Sándor

Karácsonyi Tündérek

Ezernyi csillag hull most az égből,

Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.

Nem is tündérek, hópihék talán.

Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom.

Fehérbe öltözött a táj kint a határon.

Lelkem megnyugszik, s béke járja át,

Boldogan kívánok „jó éjszakát”.

De millió angyal nem alszik el,

A világ reggel békével kel.

Csillámló táncukkal szeretetet szórtak,

Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.

Maradjon ez így egész éven át

Ne csak ha csodáljuk az angyaloknak táncát!

LEGHATÁSOSABB FEGYVER A SZTRÁJK

Kegyetlen időket kell megélnünk. A mostani magyar kormány ugyanis tesz arról, hogy napról napra kilátástalanabb élethelyzetbe kerüljünk. Aligha van hazánknak olyan népességcsoportja, melynek a ma túlhatalmat gyakorlók ne tettek volna keresztbe. Előfordulnak már különféle tiltakozások a gátlástalanul tobzódó, polihisztor adottságokkal hivalkodó újdonsült nemzetvezető és vazallusainak pofátlankodásai miatt. Ezek azonban többnyire hatástalanok maradnak.

Mostanság a pedagógusok berzenkednek, s adnak hangot nemtetszésüknek legszembeszököbben. Az iskolákat és a személyes érdekeiket hátrányosan érintő kormányzati intézkedéseket nehezményezvén sztrájkkészültséget hirdettek meg. Persze a kilátásba helyezett munkabeszüntetés egyelőre (talán véglegesen) elmarad. Helyette az illetékes kormányzati tényezőkkel folytatott különféle megbeszélésekkel, egyeztetésekkel kísérlik meg a vita tárgyát képező követeléseik teljesítését kicsikarni. Márpedig, ha így óhajtanak eredményre jutni, követeléseiknek érvényt szerezni, illúziót kergetnek. Pregnánsan jelzi ezt az illetékes miniszter nem mindennapi rögtönzése, aki a pedagógus szakszervezet vezetőivel folytatandó tárgyalásra ezt mondta: „Sietek, mert a pedagógusok azt várják már, hogy ne kelljen tanítaniuk”. Tudniuk kellene, hogy ez a kormány, s vezetője, a hazai ördögi karizma, nem retten meg holmi sztrájkígéretektől. Bízik abban, miszerint eszement politikai gyakorlatával sikerült a lakosságot annyira megfélemlítenie, hogy aki meg munkahellyel rendelkezik, saját érdekében ne merjen lázongani. fenyegetését beváltani. Ellenkező esetben munkahelyétől esetleg meg kell válnia.

Pedagógusok esetében azonban más a helyzet. Sztrájk esetén nem lehet mindnyájukat elbocsátani. Erre tekintettel már eredményt ért volna el a pedagógustársadalom, hogyha a pedagógusok sztrájkba lépnek, készültség helyett. Ezzel olyan kényszerhelyzetet idéztek volna elö, mely meghátrálásra késztette volna a kormányzatot, így azonban megrekednek az engedményeket szorgalmazó meddő viták, jövőbeni, ám soha nem teljesülő kormányzati ígéretek hangoztatásánál, s az úgynevezett egyeztetések berekesztése után valószínűleg ők kényszerülnek majd visszakozásra. Olybá tűnik: esetükben is az ősi magyar átok hatása érvényesül. Jelesül az összefogás és a határozott együttcselekvés krónikus hiánya.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan

Szülinapi emlékezés, Újévkor (József Attila stílusában)

Hetvennyolc éves vagyok én

Sorsom a létem kezdetén

Komor nyomor.

Mélyszegényen jöttem egykor,

Hanyagolt a dajka-mentor:

Áztam, fáztam.

Eléldegéltem hajdanán

Egy ráckevei romtanyán

Ódon módon.

Istálló volt a menhelyem,

Állatok éltek ott velem.

Nyögtek s bőgtek.

Alázás és sok szégyen ért:

A lefokozott életért

Átok bántott.

A ház ura úgy tengetett,

Mint mostoha a gyermeket:

Vadul s gazul

Gyakran elsírtam bánatom:

„Hagyjon, mert árt a fájdalom!”

 - kértem szépen.

Később a sorsom változott,

Nem lettem tovább kárhozott

Tengő-lengő.

Asszonyom lett egy barna lány:

Életem jobbik oldalán

Utat mutat.

Mióta ő a jobb felem,

Tartalmasabb az életem:

Erőnyerő.

Ölelgetem a páromat,

Beváltja a legfőbb álmomat,

Szeret s nevet

Sok évem elszállt nyomtalan,

Ám ő megmaradt kortalan,

Szépnek s éknek.

A rendszerváltás jöttéig,

S a vele éledt önkényig

Szépen éltem.

E rend meggyötört nemtelen,

S foltot ütött a lelkemen.

Károm bánom.

Életem már gyötrelem,

Hisz vénség súlyát cipelem

Bajjal s jajjal.

Ha majd egy csöndes délután

Elvisznek „Szent Mihály lován”

Voltam, holtan.

Többé már semmi nem számít,

Egyetlen csaló sem ámít

Ésszel s pénzzel.

Elpihenek a föld ölén.

Néhány madár még száll fölém,

csöndben röppen.

Tisztelettel köszöntik Dr. Südi Bertalant születésnapja alkalmából a Jászkun Munkás olvasói és a Szolnok Megyei Párttagság nevében a Szerkesztő Bizottság a Megyei és Városi párt vezetősége.

 

Érdekes gondolat

Kommunista, sokszor mondják, pedig sokan nem is tudják, hogy ez a szó mit takar. Nem párt, nem is szakszervezet. Nem követel ő sem többet, mint a baloldal követel. Csak ezt nemzetközi szinten, mert ő ott is jól ismeri a munkások, a baloldal helyzetét, kívánságát és nézetét.

Ismeri az igényeket, természeti törvényeket, így igyekszik eltörölni az emberek közt meglévő különbségeket. Törekszik, hogy a határok, nemzeti elnevezések mihamarabb tűnjenek el, hogy nemzeti szinten is egységes legyen az ember. Emberfajokkal nem foglalkozik (legfeljebb tudományos téren) emberként kezeli őket, nem a bőrszíne alapján. A származása sem számít, csupán a munkája és az embertársaihoz való viszonya. A kommunista a munkásosztálynak csak egy kis része, a munkásosztály élcsapata, a dolgozók szolgálója, olykor-olykor (háború, forradalom) vezetője. Kommunista olyan, mint a kommunális eszközök, szerszámok és gépek. Megkönnyítik a nehéz fizikai munkát, elvégzik a munka nagyját. Nagyon sokszor az embernek csak a gépvezérlést hagyják.

Kommunista, mivel tudja (ha nem tudja, nem kommunista) a nemzetközi baloldalnak milyen óhajai vannak, ha azok a természeti-társadalmi törvényeknek megfelelnek, igyekszik azt végrehajtani. Kommunista tehát eszköz, kommunális eszköz, melynek segítségével az ember legyőzheti a fejlődés akadályait. A kommunista fegyver a munkásosztálynak kezében, megmutathatja az utat a tőkések legyőzésében, a hatalomátvételben, segít a természeti és társadalmi törvények betartásában.

Ha ez így van, minek a nagy kommunistaellenesség?

Ahelyett, hogy mihamarabb igénybe vennék a segítségét. Igaz, sokan visszaéltek ezzel a kommunista névvel, nagyon csúnyán lejáratták. De akkor is látni kéne, hogy a bűnt ki elkövette, nem volt az jó kommunista, mert a rendszerváltás után az elveit megtagadta, köpönyegét lecserélte, a dolgozót cserben hagyta. Érdekes: ezeket nem szidják, pedig „kommunisták voltak”. Liberális csapdába estek, megalkuvók, magántulajdonosok lettek, magánérdekért dolgoznak, közérdek nem érdekli őket, csak örökké gyűjtögetnek, társaikkal nem törődnek. Azt vallják, hogy minden ember maga építse fel sorsát. De hogy ő az embertársa rovására gyarapodik, az nem bántja. Lényeg, hogy neki jól menjen, a kamrája teli legyen. Embertársáról azt vallja: „szerezzen magának, miért olyan mulya?”. De ha jön a válság, háború lesz, elvárja, hogy a közösség elsősorban őt védje meg.

Ezért kell a kommunista, hogy megváltozzon a rendszer, köztulajdon jöjjön létre, mindenkinek jusson belőle. Szűnjön meg a többpártrendszer, mert az a népet megosztja. Mert ahány párt, mind mást akar, nehezen jutnak egységes álláspontra. Sőt, mert nem értenek egyet, egymást elmondják mindennek, szidják, sértegetik egymást, sokszor tettlegességig is elmennek. Tűnjenek el a tőkések, földbirtokosok, gyárosok, bankárok, mind az olyan magántulajdonos, aki idegen munkaerőt alkalmaz, annak munkájából tartja el önmagát. Meg kell szüntetni a magántulajdont, mert amíg van, mindig fennáll a tőkés rendszer hatalmának a veszélye.

Fáni Lajos

Tudni kell, mi a különbség

Miért van az, hogy még mindig többen emlegetik a balliberális megnevezést? A tüzet és vizet nem lehet egyesíteni, mert vagy az egyik, vagy a másik eltűnik. A liberálisok 1847 előtt tagjai voltak az Igazak Szövetségének, annak tagja lett Marx és Engels is, és igen hamar beválasztották őket a vezetésbe, Marx lett az elnök.

Megbízták azzal, hogy írják meg a Világ Munkásosztály Pártjának a programját, melyet 1848-ban ki is adtak. Ez volt a Kommunista Kiáltvány! Emiatt az összes liberális kilépett az Igazak Szövetségéből. Azóta is, és ma is gyűlölik a kommunistákat eszmeiségükkel együtt olyannyira, hogy halálos ellenségei annak. Ezt ők számtalanszor be is bizonyították minden lehetséges módon. Ott ártanak a Kommunista Pártnak, ahol csak tudnak a világon mindenütt. Ezt sokan tudják. De azt már kevesebben tudják, hogy miért?

Szerintem azért, mert ők a kapitalista rendszer rendíthetetlen hívei. És azért is, mert ők igazodnak minden rendszerhez, de ők megmaradnak annak, amik. Vagyis minden lehetséges módon, minden uralkodó osztályt kiszolgálnak, mint szabadelvű liberálisok. De úgy, hogy ők minden lehetséges módon, a saját akaratuk szerint, mint a kaméleonok, annak mutatják magukat, ami az ő érdeküknek megfelel. Rendíthetetlenül, az élősködők érdekeit minden lehetséges módon kiszolgálják.

Dudás György

 

Étlap Ébert módra

Éhes vagyok, mondd meg, miért

Megdöglök egy libamájért

Jó volna tíz túrós béles,

Mitől vagyok mindig éhes?

Ennék libamájat jó lesütve

Kolbászt, sonkát szemlesütve

Jöhet aztán finom krémes,

Mitől vagyok mindig éhes?

Halászlevet, rántott halat

Tíz-húsz darab csirkefalat

Lehet hurka, májas, véres,

Mitől vagyok mindig éhes?

Szeretnék egy erős lecsót

Olasz módra friss rizottót

Madártejet, ami édes,

Mitől vagyok mindig éhes?

Nyolc-tíz virslit majonézzel

Túrós tésztát sok-sok mézzel

Leheletet, ami pépes

Mitől vagyok mindig éhes?

Csirkepörkölt paprikásan

Sült oldalas fokhagymásan

Cseresznyés vagy túrós rétes

Mitől vagyok mindig éhes?

Sok pudingot, dobostortát

Gundel-féle palacsintát

Teknőcleves, több százéves

Mitől vágyok mindig éhes?

Pacalpörkölt burgonyával,

Csalamádét uborkával,

Utána bor „Pusztamérges”

Mitől vagyok mindig éhes?

Disznótorost, jaj, de ennék

Vaddisznót is hozzátennék

Téli almát, az nem férges

Mitől vagyok mindig éhes?

Mivel erre nincsen pénzem

Éldegélek zsíros kenyéren.

Rendes azért ez a kormány

Ehetek az ingyen konyhán;

Most jönnek a választások

Egyik elmegy, jönnek mások

Ígérhetnek most a pártok

De ételt nem adnátok!

Úgy hazudnak, hogy az rémes

Hajléktalan ezért éhes!

Bárki nyerjen, csak azt kérem

Ő is éljen zsíros kenyéren.

Hogyha egyszer gazdag leszek

Ezerféle kaját veszek!

Most már tudom ki a vétkes,

Nem is vagyok most már éhes.

Ébert József szolnoki hajléktalan

 

Hírek

1. Sikeresen összegyűjtöttük Bánvölgyi Attila szandaszőlősi képviselőjelölt részére a kopogtatócédulákat. Bízunk benne, hogy megmutatjuk az ott lakóknak, hogy van Munkáspárt az országban, a megyében.

2. November 4-én koszorút helyeztünk el a Szovjet Hősi Emlékműnél és a II. Világháború halottainak emlékoszlopánál. Beszédet Philemon Kristóf ifjú párttagunk, valamint Bánvölgyi Attila képviselőjelöltünk mondott.

3. November 5-én a Tiszaliget bejáratánál található Felszabadulási Emlékműnél koszorúzott tagságunk nevében a megyei és városi vezetés.

4. November 23-án kibővített elnökségi ülésén megemlékeztünk pártunk 1989. december 17-i megalakulásáról, illetve a megyei kommunisták 1989. november 13-i felhívásának megjelenéséről, melyen hozzáfogtak az újjászervezéshez.

MEZŐTÚRON

Ködös, hűvös a reggel november 16-án. A mezőtúri piacra siető emberek lelassítják lépteiket, amikor meglátják a piros drapériával letakart asztalon az újságokat és a szórólapokat.

Az asztal mellett ismerős arcok: a Munkáspárt helyi szervezetének tagjai, meg a szolnoki elvtársak, akik osztogatják a kis piros füzeteket: a Munkáspárt programját, a Szabadság meg a Jászkun Munkás újságokat. A megszólítottak többsége gondolkodás nélkül elfogadja azokat. Vannak, akik szabódnak egy kicsit, néhányan elhárítják a lapokat.

A hosszú kerítésen, mint a száradó ruhák, a Szabadság évfolyamai vannak kicsipeszelve: sokakat megállít ez is. Nem hiába, mire a sajtótájékoztató kezdődik, még a dekorációnak szánt lapok is mind elfogynak.

Ezalatt pártunk elnöke és kísérete, köztük Urbán Éva, a Baloldali Nőszövetség elnöke, a megyei és városi elnökség tagjai bejárták a piac területét. Thürmer elvtársat sokan ismerősként köszöntik, a túri kubikos megemlékezéseken több alkalommal megjelent már a városban, egy alkalommal a túri vásáron annyian akartak vele beszélni, hogy alig maradt ideje a vásárt megnézni.

Most is sok mindenkit: árusokat, vevőket, bámészkodókat megszólít. A rövid beszélgetések az árakról, a megélhetésről, a munkahelyekről szóltak. Megegyeztek a vélemények abban, hogy egyre nehezebb Túron is az élet. Magasak az árak, nehéz a terményeket értékesíteni, a terhek nagy része a szegényeket sújtja. Urbán elvtársnő a gyakorlott háziasszony szemével nézi a piacot, azonnal találnak közös témát a megszólított asszonyokkal. Többen megkérdezték, mit akar ebben a helyzetben tenni a Munkáspárt?

A sajtótájékoztatón választ kaptak a feltett kérdésekre is. Elnökünk a tőle megszokott len­dületes beszédben foglalta össsze - közben a forgalmat is megakasztóra szaporodott hallga­tóságnak - a párt programját. A szépen felépített, tapssal jutalmazott beszédében szó esett az országos dolgok mellett a helyi problémákról is.

Urbán elvtársnő a nők szempontjából közelítette meg a programot, szorgalmazta a városban a Baloldali Nőszövetség megalakítását, szavait nemcsak a nők, a jelen lévő férfiak is érdeklő­déssel hallgatták.

A helyi TV-nek adott interjúban vendégünk hasznosnak ítélte a találkozót a mezőtúriakkal, úgy látja, hogy nagyon sokan fogadókészek a párt programjára, több kérdésben megegyeznek a vélemények.

A program a városházán folytatódott, Herceg Zsolt polgármester fogadta a vendégeket. Thürmer elvtárs röviden szólt a párt programjáról, a polgármester úr tájékoztatott a legfontosabb tennivalókról a munkahelyteremtés az oktatás, az egészségügy területén.

A jó hangulatú kötetlen beszélgetésen megerősítettük, hogy pártunk támogatja azokat a folyamatokat, amelyek jobbá tehetik a lakosság életét, viszont keményen bíráljuk a megfonto­latlanságot, a terhek szegényekre való áthárítását. Végezetül elnökünk dedikált könyvével ajándékozta meg a polgármestert, aki kijelentette: számít a helyi kommunisták segítségére is a városi feladatok megvalósításában.

Ez a délelőtt azt erősítette meg, hogy igaz szóval, józan érvekkel érdemes az emberekhez fordulni, van érdeklődés, fogadókészség pártunk politikája iránt.

Bíró Imre

SZANDASZŐLŐSÖN december 9-én önkormányzati képviselő választást tartanak. A Munkáspárt jelöltje: Bánvölgyi Attila. A számára összegyűjtött ajánlások reményt adnak arra, hogy a választók szavazatukkal is támogatják jelöltünket.

IGEN! FELSZABADÍTOTTÁK! NEM MEGSZÁLLTÁK VAGY ELFOGLALTÁK!

Philemon Kristóf beszéde a Szolnok 1944-es felszabadításáról szóló megemlékezésen, Szolnok, Szovjet Hősi Emlékmű, 2012. november 4.
Kedves elvtársak!

Valamennyien tudjuk, miért is vagyunk ma itt! 68 évvel ezelőtt a II. Ukrán Front csapatai ezen a napon szabadították fel Szolnok városát. Igen, felszabadították! Nem elfoglalták, nem megszállták, mint ahogy azt a mai történelemkönyvek, a média és egyes vezető politikusok sugalmazni próbálják, hanem felszabadították!

A Vörös Hadsereg csapatait megállítandó, a fasiszták védelemre rendezkedtek be a Tisza vonalánál. Azonban a felszabadítóinkat nem tudta megállítani sem a szolnoki híd 1944. október 26-i felrobbantása, sem az a kisebb páncélos támadás, amit a vasúti hídon keresztül intéztek ellenük! A szovjet csapatok sikeresen átkeltek a folyón, és a várost - melynek védelme immár értelmetlenné vált - Újszász felől közelítették meg, és november negyedikére az utolsó megszálló fasiszta katonát is kiűzték a városból!

Talán senki nem gondolná, hogy milyen nehézséggel jár manapság bármiféle információ megszerzése erről a történelmi időszakról. A históriás könyveket, melyek erről megfelelően tájékoztathattak volna, már 1989-90-ben kiselejtezték. Az internet sem segített, ott sem találtam adatokat a város felszabadításáról. A történelemtanár, akit kérdeztem, az 1849-es felszabadításról beszélt, aztán mikor megmondtam, hogy a '44-esről szeretnék valamit tudni, kijelentette, hogy ő a „megszállásról” semmit nem tud. Egy Szolnok történetéről szóló könyvben bukkantam erre a pár sorra, de azért azt sem nevezném teljesen objektív forrásnak.

Igen, a Szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a várost, hiába mondanak ma mást, hiába tagadják meg őket! Ahogy egy dal mondja: „... Nem hervasztja el semmi ármány, nem hervasztja el az idő...” a felszabadítóink emlékét, és bizony, nem hervaszthatja el a történelem tudatos meghamisítása sem! Ne hagyjuk, hogy az elferdített történelemkönyvek, mocskolódó politikusok meggyalázzák azoknak az emlékét, akik a mi szabadságunkért harcoltak és haltak meg! Mindig emlékezzünk a felszabadító szovjet hősökre.

Érctorkok harsogva zúgják a szélben felszabadítóink hősi nevét!

Köszönöm szépen a figyelmet!

Philemon Kristóf