2013. december 26., csütörtök

Szerezzük vissza a kereskedelmet, hogy legyen jövője a magyar mezőgazdaságnak

Tomboló szélvihar fogadta a Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát december 7-én, szombaton Szolnokon. Az orkánerejű szél a magasban himbálózó közlekedési jelzőlámpát is megrongálta a vasútállomás előtt, majd azt is lehetetlenné tette, hogy az eredetileg meghirdetett helyszínen, a Spar bevásárlóközpont előtt tartsa meg nyilvános sajtótájékoztatóját. A piac bejárata előtt, egy szélvédettebb helyen ugyan megkezdődhetett a rendezvény, de a kifeszített dekorációt így is fogni kellett, hogy ne vágja földhöz a szél.
Thürmer Gyula előbb a párt szolnoki jelöltjét, Bencsik Mihály megyei elnököt mutatta be, akit novemberben választottak meg a Munkáspárt országos alelnökének.
– Mi nagyon bízunk abban, hogy a Szolnok megyei eredmények hozzásegítenek bennünket a nagy közös célunkhoz, ahhoz, hogy a Munkáspárt az országos listán olyan eredményt érjen el, amivel képes lesz 2014-ben a parlamentbe bejutni. Arra kérjük a társadalmat, hogy adjunk egy esélyt a Munkáspártnak, adjunk egy esélyt a megye dolgozó embereinek – fogalmazott a szónok. – Az elmúlt 25 év úgy telt el, hogy a gazdagok elfoglalták a parlamentet, ők döntötték el, hogy ki mennyi adót fizet, hogy kinek mennyi jut a privatizációból. Elegük van az embereknek abból, hogy mindig a szegény ember húzza a rövidebbet, elegük van abból, hogy ebben az országban van négymillió szegény ember, és legalább további kétmillió, amelynek bevételei alig érik el a hivatalos megélhetési minimumot. És abból meg főleg elege van mindenkinek, hogy van egymillió ember, aki többszázezer forintot, vagy netán többmilliót visz haza havonta. Mi a terhek igazságosabb elosztását akarjuk.Thürmer Gyula elmondta: minden kormány munkahelyeket ígér, de ugyan hol van a Fidesz által megígért egymillió munkahely? Igaz, van Mercedes, van Audi, de hát nem náluk dolgozik a magyar emberek többsége,hanem a magyar kis- és középvállalkozónál. Őket kell támogatni jó adókkal, és ha lesz magyar kis- és középvállalkozói réteg, akkor lesz magyar gazdaság is. Egyelőre ugyanis a multik árulják az élelmiszert: a lengyel krumplit, a szlovén tejet, a német húst. Ha visszaszerezzük a kereskedelmet, akkor elmondható, hogy valóban a magyar mezőgazdaságé lesz a jövő.
A szónok utalt a Munkáspárt programjára, amelyben egyszeri vagyonadó terve szerepel, valamint az, hogy ne legyünk tagjai a NATO-nak, ne vezessék be Magyarországon az eurót, illetve hogy a nép döntsön arról: maradjunk -e az Európai Unióban vagy ne. Végül megkérte a baloldali érzelmű embereket, hogy most ne az MSZP-re, ne Gyurcsányra vagy Bajnaira szavazzanak, ne higgyenek el újabb és újabb ígéreteket, hanem aki úgy érzi, hogy olyan képviselőket szeretne látni a parlamentben, akik a dolgozókért akar tenni, az a Munkáspártot válassza 2014 tavaszán.
Bencsik Mihály a nyugdíjkorhatár visszaállításáról (55 és 60 évre) beszélt, mint a Munkáspárt programjának alapvető elképzeléséről. Emlékeztetett Gyurcsány Ferenc korábbi kormányfő jelenlegi programjára, amelynek egyik pontja szerint mindenki annyi nyugdíjat kapjon, amennyi járulékot befizetett élete során.
– Gyurcsány úrnak fogalma sincs, hogy milyen kevés jövedelemből élnek a magyar emberek, és milyen keveset fizetnek a nyugdíjalapba ebben az országban, ha egyáltalán képesek rá, és nem munkanélküliek. A Munkáspárt programjában az szerepel, hogy alanyi jogon járjon minden magyar állampolgárnak a nyugdíj, amelyből valóban meg lehet élni. Ezt szeretnénk a parlamentben képviselni – mondta a Munkáspárt szolnoki jelöltje.



Jászkun Munkás, 2013. november

A LEGNAGYOBB HAZUGSÁGRÓL

Tíz esztendő telt el azóta, hogy a „legnagyobb hazugság”-ról szóló tanmesét hallottam. Az elmúlt évtized után sem tudtam az elhangzottak fölött napirend­re térni. Nem lehet csodálkozni ezen, hiszen egy olyan politikus nagyotmondása volt, aki nyilvá­nosan deklarálta, hogy soha nem hazudott még. Következés­képp csakis az igazság kimon­dásáról vált ismertté.
Elképzelni sem mertem, hogy a több mint negyven esztendeig funkcionált szocialista rendszer lényegét valamikor, valakik ha­zugságként aposztrofálják. Még­pedig olyan mértékű lódítás gya­nánt, amelynél nagyobb már el sem képzelhető. Azonban té­vedtem. A sokak által csodált, kritikátlanul követett, már-már fetisizált - szerintem igen-igen botcsinálta - Fidesz-polgári teo­retikus jelentette ki (némely vazallusa pedig nyilvánosan utána szajkózta), hogy a „huszadik század legnagyobb hazugsága a szocializmus volt”.
Ez aztán nem semmi! - mon­danák a lumpenekké degradált és nyuggereknek nevezett baloldaliak. Magamnak pedig arra kellett rádöbbennem, hogy az efféle megállapítás - a nyilván­való botorság mellett - a legna­gyobb, legszemenszedettebb hazugság. Mert egykori szocia­lizmus - bárhogy tagadják néme­lyek - többségi érdekeket szolgá­ló, tehát emberközpontú, sok millió hazánkfia alkotta-támogatta valóság volt. S bizonyos öntörvényű prominensei (akik közül persze még ma is funk­cionálnak) tobzódásait, visszaél­éseit leszámítva, minden egyéb társadalmi alakulatnál igazabb hatalmi konstrukció volt.
A jelenleg funkcionáló kormányfő anno „legnagyobb ha­zugságnak” titulált társadalmi rendszerben a többség mind a jelenét, mind a jövőjét tekintve biztonságban érezhette magát, nyugodtan élhetett, a hazugság­szocializmus kiagyalójával együtt tandíjmentesen képezhette magát. Ellenben a rendszervál­tók által oly hevesen favorizált, s a teljesíthetetlen ígéretek han­goztatásával rászedett tömegek megtévesztésével felülről szor­galmazva restaurált polgári demokrácia a nélkülözést, a bizony­talanságot, a fölöslegessé válás élethelyzetét nyújtotta nekik korlátlan szabadság cégére alatt. Ez jelenti ugyanis az oktrojált polgári rendszer legszégyentel­jesebb igazságát. Olybá tűnik, a szocializmustól utálkozó úr fi­gyelmét elkerülte, hogy a mos­tani politikai rendszerben sajnos igaz a tömeges munkanélkü­liség, a százezer körüli hajlék­talan, a kilakoltatások, mely az előző rendszertől idegen volt, a négymilliót meghaladó társada­lom peremén vegetáló emberi lény, a krónikus gyermekéhezés, a szervezett bűnözés, a faji-et­nikai szegregáció, az ország jogi eszközökkel történő kifosztása, a közigazgatási korrupciót ke­letkeztető ingatlanspekulációk, a privatizációs umbuldák, s ki len­ne képes felsorolni, hogy még mi minden álság, machináció ké­pezi a kevesek számára kor­látlan lehetőséget nyújtó polgári demokrácia keserű igazságát.
Nota bene - a szocializmus minősítésétől eltérően - ezek egyike sem hazugság, miként milliók kizsákmányolása sem az, hanem kezdettől immanens sa­játja, s mindaddig, amíg fennáll, megváltoztathatatlan létezési módja a tőkés társadalmi rend­szernek.
Dr. Südi Bertalan

MINDSZENTY JÓZSEF VÉRTANÚSÁGA

A rendszerváltás után kialakult, azt mesterségesen erősítő Mindszenty-kultusz egyik morális és politikai alapköve a Fidesz-KDNP (Orbán-Semjén) koalíciónak. Az új konjunkturális alkotmány előkelő helyet biztosít a keresztény eszmeiségnek. Ezért a kormány fontosnak tartja az egykori főpap alakjának felmagasztalását, hite erejének, tevékenységének túldimenzionálását, ellenállását a nyilas, majd a demokratikus-szocialista törekvésekkel szemben.
Olyan bálványt faragnak belőle, mely lassan átlényegíti emberi arcát, s spiritualizálódik a keresztény közvélemény lelkében. Ez a manipuláció elemi érdek, amikor a katolikus egyház veszít vonzerejéből, amikor gombamódra szaporodó vallási szektákra esik szét. Ám politikai motivációk is fellelhetők a számítások hátterében: a baloldal lejáratásával akarják elreteszelni a haladás útját.
Az illetékesek Mindszentyt vértanúnak álltják be, holott nem volt az! Mindenütt ott volt, ahol az ellenforradalom felütötte fejét. 1918-1919-ben a zalai ellenforradalmi mozgalom egyik irányítója. Ezért előbb Károlyi Mihályék, majd a Tanácsköztársaság is letartóztatta. A munkáshatalom megdöntése után, mint agrárius és királypárti politizált, s kétségtelen, nem rokonszenvezett Gömbösék totalitárius irányvonalával. A nyilasokkal szemben megértő, ezért a katolikus papság nagyobbik része nem támogatta. 1944 novemberében a nyilasok foglya lett, mert tiltakozott az ellen, hogy a katonaság megszállja a püspöki palotát. Mindszentyt, akit 1944. március 4-én neveztek ki Veszprém püspökének, Szálasiék letartóztatták. A püspök, Vajna Gábor nyilas belügyminiszterhez börtönből küldött levelében írja:
„… az apostoli Szentszék elsőnek ismerte el a mai rendet...”
Vajna népbírósági tárgyalásán tagadta, hogy a püspök ellenállt volna a nyilas rezsimnek. 1945 őszén az elhunyt Serédi Jusztinián helyére a pápa Mindszentyt nevezte ki a magyar katolikus egyház élére. A karizmatikus, merev ellentmondást nem tűrő főpap, élve magas beosztásával, azonnal megkezdte a harcot a demokratikus rendszer ellen. Fellépett a földreform, az iskolák államosítása ellen. A király távollétében magát „homo regiusnak" tekintette, s kifejezte hűségét Habsburg Ottó iránt. Igyekezett megakadályozni a köztársaság kikiáltását. Az 1945-ös választások idején a kereszténydemokráciát szorgalmazta, s vallási alapokon álló társadalmi berendezkedést sürgetett. Osztályharc helyett a munkás és tőkés közötti együttműködést ajánlotta Mussolini mintájára korporációs keretek között. Szavakban és tettekben erősítette a nép hatalommal szembeni aktív ellenállást, ezért a kormány a haladás érdekében alapvető feladatának tekintette a főpap megrendszabályozását. Semmiféle kompromisszumkészséget nem mutatott, tüzelte a hívőket a fennálló rend ellen. Elkerülhetetlenekké váltak vele szemben az adminisztratív lépések. 1948. karácsony másnapján letartóztatták, és 1949 februárjában életfogytiglanra ítélték.
Az állam és egyház között a végletekig kiélezett helyzet már senkinek sem volt jó. 1951. július 21-én Czapik Gyula egri érsek vezetésével a püspöki kar felesküdött a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Ez a kiegyezés sokat jelentett a társadalmi szenvedélyek csillapításában.
A főpapot november 2-án szállították át Felsőpetényre, az Almássy-kastélyba, ahol emberi viszonyok között háziőrizetben tartották. Innen szabadult 1956. október 30-án. November 3-án tartott rádióbeszédében a népi demokratikus forradalom vezetőinek felelősségrevonását követelte, meghirdette a felszabadulás után reformok hatálytalanítását.
1956. november 4-én hajnalban az amerikai követségre menekült, ahonnan - nemzetközi megállapodás alapján - 1971 őszén Rómába távozott. Nem tett eleget a pápa kérésének, miszerint vonuljon vissza a közélettől, Bécsbe szökött. Ott folytatta népidemokrácia-ellenes tevékenységét. 83 éves korában, 1975. május 6-án halt meg az osztrák fővárosban. Mariazellben temették el, majd holttestét hazahozták, és végleg az esztergomi bazilikában helyezték el.
Nem volt mártír, üldözését maga provokálta ki, a szocialista rendszer iránti lojalitása esetén élete végéig maradhatott volna a magyar katolikus egyház feje.
Nem a keresztényt üldözték, hanem az antikommunistát, aki megszállottként vette fel a harcot a haladás parancsa ellen.
Hegedűs Sándor

Südi Bertalan:

HŰSÉG A MÚLTHOZ

Hűségem egykorú a múlt rendszerrel,
Munkáim örökre csak hozzá kötnek:
Hisz túl voltam már az aktív koromon,
Mikor a tőkés urak visszajöttek.
Mindent elvettek tőlem és tőletek
A szabadságról ámító ajserek.

A nyakra szánt eszközt átadták nekünk:
Szolgaság ósdi kellékét, a jármot:
Annak ódiumát nyögjük fásultan,
Mint nyomorba taszító valóságot.
Rablók rendezték el a nemzet sorsát:
Életre hívták a zsákmányló hordát.

Meddig tűrjük ezt, mélyszegény társaim?
A pária sorsot meddig viseljük?
Meddig lesz nekünk a pénz kóros hiány,
Mely gazdagoknak imádandó szentjük?
Mikor kiáltjuk közösen: nábobok,
Ne legyen ezentúl nyugodt álmotok!

Adjatok enni a sok éhezőnek,
Mert az éhezés kegyetlenné tehet:
Ha fellázít a hatalmatok ellen,
Bánni fogjátok, hogy megszülettetek.
Legyetek bármily milliárdos nagyok,
A tömeg végül átgázol rajtatok.

Két fiatal gépírónő

1956. november 4-én 6 órától két fiatal gépírónő kezében volt az államhatalom.
Az előzményekről:
November 4-én hajnal 4 óra körül Jansa honvédelmi miniszterhelyettes jelentette, hogy a szovjet csapatok megkezdték a bevonulást Budapestre. Ezután szerzett Nagy Imre értesülést arról, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár János vezetésével. Ezt követően Nagy Imre magához kérte a kormány tagjait. A kormány tagjai közül Tildy Zoltán feleségével, B. Szabó István és Bibó István jelentek meg. Ez a csonka kabinet úgy döntött, hogy a rádióba bejelentik a történteket.
Nagy Imre beszédét, amelyet rögzítettek, azzal kezdte, hogy „Figyelem, figyelem! Itt Nagy Imre miniszterelnök beszél.” Rövid beszédében ellenállásra buzdított. A végén kijelentette: „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van". Ezt a beszédet a rádió többször megismételte. Nagy Imre nem várta meg a beszédének a rádióba való közzétételét, és 5 óra tájon elhagyta a parlamentet. Az ott lévő kormánytagok is távoztak. így állt elő az a helyzet, hogy Nagy Imre kormánya már nem volt a helyén. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meg még nem érkezett meg a parlamentbe. Két fiatal gépírónő, Pacsa Irén és Éden Jolán fogadta a laktanya parancsnoktól érkező telefonhívásokat, amelyek egymást érték ezért, hogy a kormánytól választ kapjanak arra, hogy mit tegyenek. A két fiatal gépírónő józanságán múlott, hogy a válaszuk mindig az volt, ne vegyék fel a harcot a szovjet csapatokkal. Ezzel a magatartásukkal sok ember életét mentették meg. Ők voltak a névtelen hősök.
Világosan bebizonyosodott, hogy Nagy Imre miniszterelnök az utolsó beszédében sem mondott igazat, mert a csapatok nem álltak harcban a két fiatal gépírónő jóvoltából, a kormány meg nem volt a helyén.
Nagy Imre megítéléséhez ez a gyáva magatartása is hozzátartozik, mert a saját bőrét mentette, az országgal nem törődve. A polgári történészek is elgondolkodhatnak rajta.

A KUBIKUS KOSZORÚZÁSRÓL

Tisztelt Emlékezők!
A kubikus munkás és paraszt egy személyben. A kubikusok kiszakadtak a paraszti közösségből, hisz valahová menni kellett, nem tartoztak már egyenrangúként abba a közösségbe, ahol csak az számított az embernek, akinek a neve be van írva a telekkönyvbe. A kubikus magával vitte új munkájába a paraszti munkaerkölcs elemeit. Értem ez alatt a munkához való hozzáértést, a becsületes munka értékét. Erejüket megfeszítve dolgoztak a folyók mentén, építve a gátakat, a vasút vonalán a töltéseket. De akármilyen keményen, kitartóan dolgoztak is, csak a kubikmunkából nem tudták eltartani családjukat. Keresetkiegészítésképp mezőgazdasági napszámot és részes munkát vállaltak. Munkájuk teljesítmény szerinti fizetett bérmunka kellett volna hogy legyen. De nem így volt. A megalázottság, a kiszolgáltatottság nagyon közel hozta őket egymáshoz. Nemhiába mondják, hogy a szegénységnek, a nyomornak van a legnagyobb összetartó ereje. Fejlett volt közösségi érzésük, egymás iránti szolidaritásuk. Ha dolgozott csapatukba idős, már hamarabb fáradó ember, akkor azt kímélték, a munka viszonylag könnyebb részével bízták meg. Hosszú vándorútjaikról mindig visszatértek családjukhoz, szülőföldjükhöz. Ez volt, ami teljes biztonságot nyújtott nekik. Igen sok jeles tanulmány, leírás, összefoglaló munka jelent már meg eddig a kubikusok életéről, viszont igen tanulságos lenne, ha összehasonlítanánk egy kicsit a mai kor kubikosainak életével. Mert ma is vannak kubikosok. Ők a közmunkások, a minimálbérért dolgozók. Ők a modern kor kubikosai. Nos, ebben a kapitalista világban is vándorolni kell a munka után. A munkád nincs megfizetve, ki vagy szolgáltatva a tőkésnek, a gyártulajdonosnak. Ők az urak, te vagy a cseléd. Nem véletlenül avattunk ebben az évben Gyomaendrődön emléktáblát a cselédeknek tisztelegve. Emlékezzünk hát a kubikosokra és a cselédekre.
Emlékezzünk és mondjuk el unokáinknak, gyermekeinknek: soha többet cselédsort, soha többet kubikos életet.
Urbán Éva
Pártunk Nőtagozatának Országos Vezetője
***
Tisztelettel köszöntöm a MUNKÁSPÁRT és a Hagyományőrző Klub nevében a kilencedik alkalommal megrendezett kubikos szobor koszorúzásán megjelenteket.
Az eddigi megemlékezéseken a kubikosok életének egy-egy szakaszáról beszéltünk. Ma az 1965 és 85 év közötti időszakról emlékezünk. Ezen időszakban már megtalálható közöttük a harmadik generáció, unoka az apa és nagyapa, akiknek a mindennapi megélhetéséhez kapcsolódott a kubikmunka vagy a földművelés. De nem ritka eset volt, amikor mindhárom generáció tudását fejlesztette az iskolapadban, ki nappali vagy esti, de volt olyan, aki levelező tagozaton tanult. Munkájuk maradéktalan végzéséhez szükség is volt a fejlődő technikát megismerni.
Főleg nagyobb építkezéseken azonban az ásóra, lapátra, csákányra még szükség volt, mivel a legmodernebb gépek sem tudták a kábelfektetéshez, vasútvillamosításhoz az építőipari földmunkálatokat maradéktalanul elvégezni.
Visszaemlékezve a '70-es, '80-as évekre, a hétvégi munkás vonatok zsúfolva érkeztek a városba. A hazajövők itthon sem voltak tétlenek. Összefogással épültek a családi házak, hétvégi pihenők, vagy a tudásukat gyarapították. Akik itthon dolgoztak, a városba lévő munkálatokban vettek részt, illeve a mezőgazdasági termelésben. A munkájuk hozzájárult a város fejlődéséhez. Utak, óvodák, iskolák épültek. Mai ünnepségünk alkalmával felelevenítjük a régi emlékeinket, a kubikmunkával járó sanyargató életmódot.
Ha csak néhány pillanatra is, de van lehetőségünk itt a szobor előtt emlékezni, a kubikosok elmúlt időszakára. Az élet órája nem áll meg, de a szobor mondanivalójával együtt az utókornak itt marad.
Herceg Antal

HÁBORGÁSAIM

Meddig lehet hülyíteni a népet? Miért engedi az emberiség, hogy földönfutóvá tegyék őket? Ordas eszmék uralkodnak, és úgy látszik, hogy nekik semmi sem elég. Könnyen lehet, hogy lángra gyújtják a világot, mert ők azt sem bánják, ha a világ fele elpusztul - csak ők maradhassanak hatalmon. Könnyen lehet, hogy a papok még nagyon fogják szégyellni, hogy az elnyomókat szolgálták. Nagy kár, hogy a nép nem hallgat az igaz szóra, pedig a saját bőrén érzi az urak áldatlan tevékenységének hatását. Le kell szavazni a kapitalizmust imádókat, mert a pusztulásba viszik a világot. A következő választásokon láthatjátok, hogy mit fognak ígérni a pártok. Minden párt programját jól nézzétek meg. Kiknek a tulajdonába adják majd a legfőbb termelő erőket: a földet, a gyárakat, fontosabb termelőegységeket. Lesz-e termelőszövetkezet, zöldség-, gyümölcsfeldolgozó. Háztáji, mint a 70-es években. Ne legyenek földbirtokosok, mert annak szörnyű történelme van. Amíg a legfőbb termelőerő a tőkések kezében van, addig a nép óriási többsége sok mindent nélkülözni fog. Mert amit az ország megtermel - annak hasznát a tőkés elviszi. Igaz, hogy némi adót hátrahagy, de az messze nem fedezi az ország szükségletét. Ráadásul a fiatalok legjava külföldre megy dolgozni, hogy valahogy meg tudjon élni. Rengeteg a probléma, mert túl sok olyan döntés van, ami a jövőnket fogja tönkretenni. Érthetetlen, hogy még az értelmiségiek sem akarják belátni, hogy a kapitalizmus végtelenül elaggott és aljas a sárga földig. Hát miért nem látja be, hogy szinte az egész világon sanyargatják a népet. Még az USA is el van adósodva, és ott is rengeteg ember nélkülözik. Ott is vannak urak és liberálisok, akik továbbra is uralkodni akarnak. Biztatják a népet, hogy imádkozzanak, akkor majd nekik is jobb lesz. Nézzétek meg, hogy a választásra készülők között csak egy párt van, amely a harmonikus közösségi társadalmat akarja megvalósítani, hogy minden embernek legyen lehetősége a tisztességes életre. Az összes többi élősködni akar a népen. Figyeljétek meg, hogy milyen programot fognak ajánlani a magyar népnek. Miért nem gondolkodnak el azon az emberek, hogy Nyugaton meg vannak fizetve az állampolgárok - mégis mennyi munkanélküli van ott is - szinte mindenütt. A világon túl sok ember el van adósodva.
Dudás György

RÖVID HÍREK

A Központi Bizottság október 19-én tartotta soros ülését.
A KB megtárgyalta és elfogadta az elnökség beszámolóját a 2014-es választási munka időarányos feladatteljesítéséről, valamint döntött személyi kérdésekben is.
* * *
- A Szolnok Városi Szervezet október 31-én délután 15 órakor tartja soron következő taggyűlését.
* * *
- November 4-én (hétfőn) 14 órakor ünnepi megemlékezésre hívjuk tagjainkat és szimpatizánsainkat a temetőbe, Szolnok felszabadulásának 69. évfordulója alkalmából.
Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig

Jászkun Munkás, 2013. október

A hősi halottak védelmében

A történészek között régi vita, hogy hősi halott-e mindenki, aki elesett a csatatéren. Az adott nemzet a maga áldozatait természetesen hősi halot­taknak tekinti, de az ellenség áldo­zataival szemben már nem ennyire „gáláns”. Nem hallottam még a nemzeti jobboldal részéről, hogy az elesett szovjet, vagy magyar vöröskatonát a „hősi halott” kegyeletes jelzőjével tüntette volna ki. A hazánkban meg­található szovjet temetők és emlék­művek sorsa bizonyítja, hogy a nem­zeti jobboldal mennyire tartotta tiszte­letben a szovjet hősi halottakat. Én sem állítanám a német SS, vagy Wehrmacht katonáról, hogy a Sztá­lingrádnál elesettek hősi halált szen­vedtek volna. Pedig nem tagadható, a bekerített városban a kegyetlen hidegben és a rájuk zúduló ágyútűzben hosszú ideig keményen ellenáll­tak, de a progresszív, antifasiszta politikusok-történészek megítélése szerint nem voltak sem hős élők, sem hősi halottak, mert a világuralomra törő hitlerizmus érdekeit és céljait képviselték. A Don-kanyarnál elesett magyar honvédeket és tiszteket - kik sokszor még a németeken is túltettek kegyetlenkedéseikben - nem illetném a „hősi” halott jelzővel. Ez elismerése lenne gyalázatos tevékenységüknek, súlyos meggyalázása áldozataiknak, s gyászoló családtagjaiknak (lásd A magyar megszálló csapatok a Szov­jetunióban című levéltári dokumen­tumokat). Nemeskürthy István Rek­viemje adta meg az alaphangot a második magyar hadsereg glorifikálásának, de semmit sem szólt azokról a gyilkolásokról, kegyetlenségekről és pusztításokról, melyeket „hős honvédeink” a Szovjetunió lakossága kö­rében elkövettek.
A közelmúltban megjelent kötetet a nemzeti jobboldal, mely erős empá­tiát és rokonszenvet mutat a Horthy-rendszer, illetve annak tevékenysége iránt - vagy elhallgatja, vagy hamisí­tások gyűjteményének minősíti (Szakály Sándor, Ungváry Krisztián történészek). Egy ilyen nagy ívű munkába bizonyára bekerülhettek (nem hamisítások, de) pontatlan vissza­emlékezések, ez azonban nem lehet jogcím arra, hogy a szennyes vízzel együtt a csecsemőt is kiöntsék. A dokumentumok döntő többsége igaz, hiteles vallomás a második magyar hadsereg viselt dolgairól. Ha megsemmisítenénk a mű egy részét, még mindig maradna annyi terhelő anyag, hogy kételkedni a magyar fegyvere­sek kegyetlenségeiben felér a törté­nelemhamisítással. Érthető tehát, hogy a nemzeti jobboldal tagadja a dokumentumgyűjtemény szavahihe­tőségét, mert ezzel védi a horthysta mundér becsületét.
A nemzeti jobboldal politikai és világnézeti hovatartozás szerint osztá­lyozzák az elesetteket. Egy elítélő szava sincs Fürst Sándor és Sallai Imre, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán kivégzése miatt, pedig ők a horthyzmus elleni harcban estek el.
Természetesen hiba lenne Jány Gusztáv hadseregének minden kato­náját népirtással vádolni, de az el­követett bűncselekmények mennyi­sége és „minősége” elegendő a ma­gyar „honvédek” tetteinek megítélé­séhez. Jány Gusztáv hadseregének elesettéit tehát nem nevezhetjük hősi halottaknak. Még akkor sem, ha a nyugati szakirodalom és publicisztika egy része (amire hivatkoznak) így jegyzi őket, nem téve különbséget a megtámadott és leigázott hazájukat védő, életüket feláldozó katonák, valamint az egyenruhába bújtatott kegyetlen bérgyilkosok között. Ha elestek is, ők egy elítélendő, nemtelen ügy kiszolgálói voltak, akik „kéjjel öltek”. A magyar partizánvadászokat ugyancsak e kategóriába sorolnám, mert olyanokat pusztítottak halomra kegyetlenül, akik küzdöttek a szülőföldre rontó betolakodókkal szemben.
Ha az elesett népírtókat gyászolják is hozzátartozóik, emberileg érthető, de a hivatalos történészek, publicisták empatikus, kultikus magatartását el kell ítélnünk, mert azt az ügyet is elítéljük, melyet ezek a „honvédek" szolgáltak, s melyért az életükkel fi­zettek.
Hegedűs Sándor

A Nagy Október

Minden kizsákmányoló rend szerke­zete gúla alakú. A cári Oroszország berendezkedésének a gúlája azonban különösen magasra nyúlt, és már el­viselhetetlen terheket jelentett a nép­nek. A gúla emeletei közül a leg­nagyobb jólét odajutott, ahol a mun­kából a legkevesebben helyezkedtek el, a legkevesebb jólét pedig azok­nak, akik a legtöbbet dolgoztak.
A felső tízezer az országnyelvét nem használta, helyette franciául beszél­tek. Szent Pétervárt hivatalosan Sankt-Peterburgnak nevezték, vagyis az orosz fővárosnak német neve volt. Már egy évszázada várta Oroszor­szág a társadalmat megváltoztató forradalmat.
A narodnyikok úgy vélték, ha el­teszik láb alól a kegyetlen rendőr­főnököt, a hatalmaskodó kormány­zót, ha magát a cárt ölik meg, a mu­zsik ezt jeladásnak tekinti, és felkel a cári önkényuralom ellen. II. Sándor cárt ugyan meggyilkolták, de nem hozott változást.
A Harci Szövetség forradalom út­ján, a közös harcra buzdítva az em­bereknek akarta a változást. A Harci Szövetség egyik vezetője egy 25 éves ügyvéd volt, akit akkor úgy hívtak, hogy Uljanov. Későbbi neve Lenin. Céljuk az volt, hogy a mun­kásosztály harcbavitelével felszaba­dítsa az ország minden elnyomottját. Makszim Gorkij „A Viharmadár dala" című versében úgy fogal­mazott:
Vad vihar jő nemsokára!
Viharmadár hangja szól így
Villámlások között merészen,
Zúgó tenger fölött is
Győzelem prófétája:
- Jöjj vihar, s légy még erősebb!
Ez volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzménye.
Horváth Sándor

Diplomások céltalanul

Tetemes a munkanélküliek száma hazánkban. Rengetegen nyomorog­nak munka nélkül. A félmilliót meg­haladó állástalan hazánkfia közül a diplomások sem maradtak ki. A pá­lyakezdők is kárvallottjai ennek a - némelyek által indokolatlanul föl­magasztalt - tőkés rendszernek. Ezért vállalják közülük sokan a hazátlan­ságot, tagadják meg a szülőföldjüket, s keresnek maguknak idegen földön életlehetőséget. Régóta tudom, hogy a tömeges munkanélküliség elkerül­hetetlen következménye a minden­féle szabadságtól elhíresült polgári társadalmi rendszernek, vagyis a kapitalizmusnak. Ennek ellenére min­den alkalommal szíven üt a hír, ha arról értesülök, hogy valahol az alig felnőtteknek kell a tétlenségre ítéltetés efféle embertelen válfajával szembesülniük.
Emlékszem, amikor egykori diá­kokként derék tanárainktól azt hallot­tuk az iskolában, hogy pedagógusok és más diplomások közül sokan utca­sepréssel, hólapátolással kényszerül­tek előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, és a Horthy ne­vével jelzett kapitalizmusban, két­kedve hittük, hogy az ilyen esetek egyáltalán megtörténhettek. Mondo­gattuk is egymás között mosolyogva: micsoda szerencsétlen diplomások lehettek.
Ezúttal emberközelből kell napon­ta megtapasztalnunk, hogy a kapi­talista rendszer természete jottányit sem változott a Horthy-rendszerbeli társadalmi állapotokhoz képest. Visszaköszönnek a korabeli nyomorúsá­gos élethelyzetek. Eklatánsan igazol­ván azt a tényt, hogy az emberek döntő többségének nem a különböző szemléletű polgári kormányok, ha­nem maga a tőkés rendszer a valóságos ellensége. A különféle kabinetek személyi összetétele ugyanis megváltozhat.
Pártjaik ígérgethetnek bármit ha­talomra ácsingózás közben a vok­sokért. Mindig csak és kizárólag azt hajlandók a többségnek nyújtani, ami a tőke érdekeivel összeegyeztethető, megengedhető, illetve ami a tervezett profitjukat nem csökkenti.
Hatvan esztendővel ezelőtt fejez­tem be a mezőgazdasági technikumi tanulmányaimat Hódmezővásárhe­lyen. Emlékszem, hogy még az osz­tályvizsgák előtt kifüggesztették azon gazdaságok, valamint egyéb - szak­mánkhoz illő - intézmények tucatjai­nak névjegyzékét az iskolai folyosón elhelyezett hirdetőtáblára, melyek közül végzősökként választhattunk magunknak munkahelyet. Ott hely­ben megtudhattuk, hogy szakember­ként melyikünk hol kezdheti meg a szakmai felkészültségének megfelelő tevékenységét. Holott akkor mi még „csak” középfokú végzettséget sze­reztünk. Ezzel szemben a jelenlegi - korlátlan szabadsággal büszkélkedő rendszerben - egyetemet, főiskolát végzett fiatalok kényszerülnek mun­kátlanul élni, munkalehetőségért kuncsorogni, hazájukat elhagyni, hogy éhen ne pusztuljanak.
A fiatal diplomások számottevő hányadának megalázó helyzete is jel­zi, hogy olyan társadalmi viszonyok közepette kényszerülünk élni, mely­ben alkotóképes állampolgárok soka­sága vegetálásra ítéltetett - az élet értelmét jelentő és a megélhetés alap­ját képező alkotó munka helyett. Pe­dig a polgári kormányok tagjai is föl­ismerhetnék végre: az életfeltételek hiányos volta esetén (a munka meg­határozó e téren) még a legparttalanabb demokrácia is üres szólammá devalválódik.
Dr. Südi Bertalan

Választásokra készülünk

2013. 08. 25-én részt vettem a KB-ülésen, a téma a jövő évi választással kapcsolatos fela­datok.
Nekünk olyan programot kell meghirdetni, ami a mi világ­nézetünknek a legmegfelelőbb. Harmonikus közösségi társa­dalom legyen a mi hazánk, min­denki tisztességesen megélhes­sen, hogy ne legyenek munka­nélküliek, éhezők, hajléktalanok. Lehetnek itt gazdag emberek is, de a vagyonát ne használhassa arra, hogy másokat kizsákmá­nyoljon. Az újítók, a feltalálók, a kutatók elismerést kapjanak, amit megérdemelnek -, attól nem szabad sajnálni, aki az átlagtól gazdagabb lesz. Hisz ezzel ha­zánkat is gazdagítja, az ilyen embereket övezze a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet. Legyen minden ember az ilyen em­berekre büszke.
Ha azt akarjuk, hogy az embe­rek szerte az országban meg­értsék a Munkáspárt programját, akkor ahhoz az kell, hogy a vá­lasztáson minden lehetséges he­lyen legyen a Munkáspártnak képviselőjelöltje.
A pártunk minden tagja tegye meg a tőle elvárható segítséget, hogy a képviselőjelölteket segíthessék a propagandamun­kában.
Ennek a feladatnak a sikeréért mindannyiunknak az érdekében segíteni kell különösen a fiatalokat és az új elvtársainkat. Nagyon fontos a felkészülés minden képviselőjelöltnek, a helyi viszonyok ismerete, mely minden képviselőnek adott, azt ki lehet egészíteni az országos problémákkal. Lényeges, hogy tudjon lelkesítően hatni a vá­lasztópolgárra.
Emlékeztetni kell őket arra, hogy volt már a mainál jobb rend­szer. Igaz, voltak hibák, de ennél, ami ma van, az ezerszer jobb volt.
Dudás György

GRATULÁLUNK

CSAJBÓK FERENCNÉ ÉS CSAJBÓK FERENC
Túrkevei házaspárnak a „TÚRKEVE VÁROSÉRT”díj elismeréséhez
A házaspár 1969 óta él Túrkevén, mindketten pedagógusok és baloldali elkötelezett, aktív emberek.
Margó szaktanárként kezdte pá­lyáját, és 1980-90 között a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója volt. Ezekben az években is figyelemmel kísérte a hátrá­nyos helyzetű tanulókat. Fontosnak tartotta a nyelvművelés, a vers- és prózamondó verse­nyen való részvételt. Ez évben a József Attila és a Költészet Napja Öcsödön tartott emlékünnepségét szervezte, színvonalasan.
A teljesség igénye nélkül soroljuk széleskörű érdeklődését:
- Túrkevéért Alapítvány társelnöke
- Városi TV riportere, szerkesztője
- Túrkevei Újság szerkesztőségének tagja
- Körösi Csorna Társaság (Orientalisztika) tagja stb.
Csajbók Ferenc matematika-­kémia szakos tanár, nyugdíjba vonulásáig diákotthoni nevelő tanár a gimnáziumban is. Döntő szerepe volt a városi sakkszak­osztály megalakításában is, két évtizede szervezője a Munkás Kupa amatőr labdarúgó találko­zóknak.
Felsorolni sem lehet más jel­legű tevékenységüket, amit a város kulturális életében tettek, mert elkötelezetten vallották és vallják ma is, hogy a pedagógus embernek az iskolai tanításon túl az adott város, az adott megye közéletében is szerepet kell vál­lalnia.
Tevékenységi köre:
- Pedagógus Szakszervezet Nyugdíjas Csoportjának Túr­kevei vezetője
- Túrkeve Város Sport Egye­sületének tagja, a sakkszakosztály tagja, edzője, aktív versenyzője
- Sporthorgász Egyesület tagja
- Városi kispályás labdarúgó-bajnokságban a pedagó­gus csapat tagja, évtizede­ken keresztül aktív játékosa
- Kevi Értelmiségi Klub tagja stb.


A 03. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun-Szolnok 03. OEVK Székhelye: KARCAG

Jelöltünk neve: DULL NORBERT

TERÜLETE
1. Abádszalók
2. Berekfürdő
3. Fegyvernek
4. Karcag
5. Kenderes
6. Kisújszállás
7. Kunhegyes
8. Kunmadaras
9. Nagyiván
10. Tiszabő
11. Tiszabura
12. Tiszaderzs
13. Tiszafüred
14. Tiszagyenda
15. Tiszaigar
16. Tiszaörs
17. Tiszaroff
18. Tiszaszentimre
19. Tiszaszőlős
20. Tomajmonostora
21. Túrkeve


A 04. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun Szolnok 04. OEVK Székhelye: TÖRÖKSZENTMIKLÓS

Jelöltünk neve: POZSONYI PÉTER

TERÜLETE
1. Cibakháza
2. Csépa
3. Cserkeszőlő
4. Kengyel
5. Kétpó
6. Kuncsorba
7. Kunszentmárton
8. Martfű
9. Mesterszállás
10. Mezőhék
11. Mezőtúr
12. Nagyrév
13. Öcsöd
14. Örményes
15. Szajol
16. Szelevény
17. Tiszaföldvár
18. Tiszainoka
19. Tiszakürt
20. Tiszapüspöki
21. Tiszasas
22. Tiszatenyő
23. Törökszentmiklós
Kerületenként kell két hét alatt 500 db érvényes aláírást összegyűjteni. Egy ajánló személy több párt gyűjtőívét is aláírhatja, természetesen csak abban a városban, abban a kerületben ahol ő lakik.
Hogy az 500 db érvényes aláírás meglegyen, legalább 600-650 db aláírást kell összegyűjtenünk.
Kérünk mindenkit, hogy segítse személyesen is munkánkat nemcsak az aláírásával, hanem annak gyűjtésében is.


RÖVID HÍREK

Október 6-án
- az ARADI VÉRTANÚK NAPJÁN résztveszünk és koszorúzunk a városi ünnepségen.
* * *
- Folytatjuk a választókerületi településeken a szórólapozást, az érdeklődőkkel folytatott beszélgetéseket.
* * *
- A GULYÁSFESZTIVÁLON sok-sok propagandaanyagot, Szabadság és Jászkun Munkás újságot osztottunk.
Szerény bevételünk lett a könyvek, kézimunkák értékesítéséből.
* * *
- Ruhagyűjtési akciónkat ez évben is meghirdetjük. Október, november, december hónapokban azokat a gyerek-, női-, férfiruhákat, melyek csak foglalják a szekrényekben a helyet, és évek óta nem viseli senki, mi köszönettel fogadjuk a párt székházában a pénztári órák idejében, illetve keddenként 13-16 óra között.
Használaton kívüli ágyneműket is szívesen fogadunk.
Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig

Blogarchívum