Jászkun Munkás, 2013. október

A hősi halottak védelmében

A történészek között régi vita, hogy hősi halott-e mindenki, aki elesett a csatatéren. Az adott nemzet a maga áldozatait természetesen hősi halot­taknak tekinti, de az ellenség áldo­zataival szemben már nem ennyire „gáláns”. Nem hallottam még a nemzeti jobboldal részéről, hogy az elesett szovjet, vagy magyar vöröskatonát a „hősi halott” kegyeletes jelzőjével tüntette volna ki. A hazánkban meg­található szovjet temetők és emlék­művek sorsa bizonyítja, hogy a nem­zeti jobboldal mennyire tartotta tiszte­letben a szovjet hősi halottakat. Én sem állítanám a német SS, vagy Wehrmacht katonáról, hogy a Sztá­lingrádnál elesettek hősi halált szen­vedtek volna. Pedig nem tagadható, a bekerített városban a kegyetlen hidegben és a rájuk zúduló ágyútűzben hosszú ideig keményen ellenáll­tak, de a progresszív, antifasiszta politikusok-történészek megítélése szerint nem voltak sem hős élők, sem hősi halottak, mert a világuralomra törő hitlerizmus érdekeit és céljait képviselték. A Don-kanyarnál elesett magyar honvédeket és tiszteket - kik sokszor még a németeken is túltettek kegyetlenkedéseikben - nem illetném a „hősi” halott jelzővel. Ez elismerése lenne gyalázatos tevékenységüknek, súlyos meggyalázása áldozataiknak, s gyászoló családtagjaiknak (lásd A magyar megszálló csapatok a Szov­jetunióban című levéltári dokumen­tumokat). Nemeskürthy István Rek­viemje adta meg az alaphangot a második magyar hadsereg glorifikálásának, de semmit sem szólt azokról a gyilkolásokról, kegyetlenségekről és pusztításokról, melyeket „hős honvédeink” a Szovjetunió lakossága kö­rében elkövettek.

A közelmúltban megjelent kötetet a nemzeti jobboldal, mely erős empá­tiát és rokonszenvet mutat a Horthy-rendszer, illetve annak tevékenysége iránt - vagy elhallgatja, vagy hamisí­tások gyűjteményének minősíti (Szakály Sándor, Ungváry Krisztián történészek). Egy ilyen nagy ívű munkába bizonyára bekerülhettek (nem hamisítások, de) pontatlan vissza­emlékezések, ez azonban nem lehet jogcím arra, hogy a szennyes vízzel együtt a csecsemőt is kiöntsék. A dokumentumok döntő többsége igaz, hiteles vallomás a második magyar hadsereg viselt dolgairól. Ha megsemmisítenénk a mű egy részét, még mindig maradna annyi terhelő anyag, hogy kételkedni a magyar fegyvere­sek kegyetlenségeiben felér a törté­nelemhamisítással. Érthető tehát, hogy a nemzeti jobboldal tagadja a dokumentumgyűjtemény szavahihe­tőségét, mert ezzel védi a horthysta mundér becsületét.

A nemzeti jobboldal politikai és világnézeti hovatartozás szerint osztá­lyozzák az elesetteket. Egy elítélő szava sincs Fürst Sándor és Sallai Imre, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán kivégzése miatt, pedig ők a horthyzmus elleni harcban estek el.

Természetesen hiba lenne Jány Gusztáv hadseregének minden kato­náját népirtással vádolni, de az el­követett bűncselekmények mennyi­sége és „minősége” elegendő a ma­gyar „honvédek” tetteinek megítélé­séhez. Jány Gusztáv hadseregének elesettéit tehát nem nevezhetjük hősi halottaknak. Még akkor sem, ha a nyugati szakirodalom és publicisztika egy része (amire hivatkoznak) így jegyzi őket, nem téve különbséget a megtámadott és leigázott hazájukat védő, életüket feláldozó katonák, valamint az egyenruhába bújtatott kegyetlen bérgyilkosok között. Ha elestek is, ők egy elítélendő, nemtelen ügy kiszolgálói voltak, akik „kéjjel öltek”. A magyar partizánvadászokat ugyancsak e kategóriába sorolnám, mert olyanokat pusztítottak halomra kegyetlenül, akik küzdöttek a szülőföldre rontó betolakodókkal szemben.

Ha az elesett népírtókat gyászolják is hozzátartozóik, emberileg érthető, de a hivatalos történészek, publicisták empatikus, kultikus magatartását el kell ítélnünk, mert azt az ügyet is elítéljük, melyet ezek a „honvédek" szolgáltak, s melyért az életükkel fi­zettek.

Hegedűs Sándor

A Nagy Október

Minden kizsákmányoló rend szerke­zete gúla alakú. A cári Oroszország berendezkedésének a gúlája azonban különösen magasra nyúlt, és már el­viselhetetlen terheket jelentett a nép­nek. A gúla emeletei közül a leg­nagyobb jólét odajutott, ahol a mun­kából a legkevesebben helyezkedtek el, a legkevesebb jólét pedig azok­nak, akik a legtöbbet dolgoztak.

A felső tízezer az országnyelvét nem használta, helyette franciául beszél­tek. Szent Pétervárt hivatalosan Sankt-Peterburgnak nevezték, vagyis az orosz fővárosnak német neve volt. Már egy évszázada várta Oroszor­szág a társadalmat megváltoztató forradalmat.

A narodnyikok úgy vélték, ha el­teszik láb alól a kegyetlen rendőr­főnököt, a hatalmaskodó kormány­zót, ha magát a cárt ölik meg, a mu­zsik ezt jeladásnak tekinti, és felkel a cári önkényuralom ellen. II. Sándor cárt ugyan meggyilkolták, de nem hozott változást.

A Harci Szövetség forradalom út­ján, a közös harcra buzdítva az em­bereknek akarta a változást. A Harci Szövetség egyik vezetője egy 25 éves ügyvéd volt, akit akkor úgy hívtak, hogy Uljanov. Későbbi neve Lenin. Céljuk az volt, hogy a mun­kásosztály harcbavitelével felszaba­dítsa az ország minden elnyomottját. Makszim Gorkij „A Viharmadár dala" című versében úgy fogal­mazott:

Vad vihar jő nemsokára!

Viharmadár hangja szól így

Villámlások között merészen,

Zúgó tenger fölött is

Győzelem prófétája:

- Jöjj vihar, s légy még erősebb!

Ez volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzménye.

Horváth Sándor

Diplomások céltalanul

Tetemes a munkanélküliek száma hazánkban. Rengetegen nyomorog­nak munka nélkül. A félmilliót meg­haladó állástalan hazánkfia közül a diplomások sem maradtak ki. A pá­lyakezdők is kárvallottjai ennek a - némelyek által indokolatlanul föl­magasztalt - tőkés rendszernek. Ezért vállalják közülük sokan a hazátlan­ságot, tagadják meg a szülőföldjüket, s keresnek maguknak idegen földön életlehetőséget. Régóta tudom, hogy a tömeges munkanélküliség elkerül­hetetlen következménye a minden­féle szabadságtól elhíresült polgári társadalmi rendszernek, vagyis a kapitalizmusnak. Ennek ellenére min­den alkalommal szíven üt a hír, ha arról értesülök, hogy valahol az alig felnőtteknek kell a tétlenségre ítéltetés efféle embertelen válfajával szembesülniük.

Emlékszem, amikor egykori diá­kokként derék tanárainktól azt hallot­tuk az iskolában, hogy pedagógusok és más diplomások közül sokan utca­sepréssel, hólapátolással kényszerül­tek előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, és a Horthy ne­vével jelzett kapitalizmusban, két­kedve hittük, hogy az ilyen esetek egyáltalán megtörténhettek. Mondo­gattuk is egymás között mosolyogva: micsoda szerencsétlen diplomások lehettek.

Ezúttal emberközelből kell napon­ta megtapasztalnunk, hogy a kapi­talista rendszer természete jottányit sem változott a Horthy-rendszerbeli társadalmi állapotokhoz képest. Visszaköszönnek a korabeli nyomorúsá­gos élethelyzetek. Eklatánsan igazol­ván azt a tényt, hogy az emberek döntő többségének nem a különböző szemléletű polgári kormányok, ha­nem maga a tőkés rendszer a valóságos ellensége. A különféle kabinetek személyi összetétele ugyanis megváltozhat.

Pártjaik ígérgethetnek bármit ha­talomra ácsingózás közben a vok­sokért. Mindig csak és kizárólag azt hajlandók a többségnek nyújtani, ami a tőke érdekeivel összeegyeztethető, megengedhető, illetve ami a tervezett profitjukat nem csökkenti.

Hatvan esztendővel ezelőtt fejez­tem be a mezőgazdasági technikumi tanulmányaimat Hódmezővásárhe­lyen. Emlékszem, hogy még az osz­tályvizsgák előtt kifüggesztették azon gazdaságok, valamint egyéb - szak­mánkhoz illő - intézmények tucatjai­nak névjegyzékét az iskolai folyosón elhelyezett hirdetőtáblára, melyek közül végzősökként választhattunk magunknak munkahelyet. Ott hely­ben megtudhattuk, hogy szakember­ként melyikünk hol kezdheti meg a szakmai felkészültségének megfelelő tevékenységét. Holott akkor mi még „csak” középfokú végzettséget sze­reztünk. Ezzel szemben a jelenlegi - korlátlan szabadsággal büszkélkedő rendszerben - egyetemet, főiskolát végzett fiatalok kényszerülnek mun­kátlanul élni, munkalehetőségért kuncsorogni, hazájukat elhagyni, hogy éhen ne pusztuljanak.

A fiatal diplomások számottevő hányadának megalázó helyzete is jel­zi, hogy olyan társadalmi viszonyok közepette kényszerülünk élni, mely­ben alkotóképes állampolgárok soka­sága vegetálásra ítéltetett - az élet értelmét jelentő és a megélhetés alap­ját képező alkotó munka helyett. Pe­dig a polgári kormányok tagjai is föl­ismerhetnék végre: az életfeltételek hiányos volta esetén (a munka meg­határozó e téren) még a legparttalanabb demokrácia is üres szólammá devalválódik.

Dr. Südi Bertalan

Választásokra készülünk

2013. 08. 25-én részt vettem a KB-ülésen, a téma a jövő évi választással kapcsolatos fela­datok.

Nekünk olyan programot kell meghirdetni, ami a mi világ­nézetünknek a legmegfelelőbb. Harmonikus közösségi társa­dalom legyen a mi hazánk, min­denki tisztességesen megélhes­sen, hogy ne legyenek munka­nélküliek, éhezők, hajléktalanok. Lehetnek itt gazdag emberek is, de a vagyonát ne használhassa arra, hogy másokat kizsákmá­nyoljon. Az újítók, a feltalálók, a kutatók elismerést kapjanak, amit megérdemelnek -, attól nem szabad sajnálni, aki az átlagtól gazdagabb lesz. Hisz ezzel ha­zánkat is gazdagítja, az ilyen embereket övezze a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet. Legyen minden ember az ilyen em­berekre büszke.

Ha azt akarjuk, hogy az embe­rek szerte az országban meg­értsék a Munkáspárt programját, akkor ahhoz az kell, hogy a vá­lasztáson minden lehetséges he­lyen legyen a Munkáspártnak képviselőjelöltje.

A pártunk minden tagja tegye meg a tőle elvárható segítséget, hogy a képviselőjelölteket segíthessék a propagandamun­kában.

Ennek a feladatnak a sikeréért mindannyiunknak az érdekében segíteni kell különösen a fiatalokat és az új elvtársainkat. Nagyon fontos a felkészülés minden képviselőjelöltnek, a helyi viszonyok ismerete, mely minden képviselőnek adott, azt ki lehet egészíteni az országos problémákkal. Lényeges, hogy tudjon lelkesítően hatni a vá­lasztópolgárra.

Emlékeztetni kell őket arra, hogy volt már a mainál jobb rend­szer. Igaz, voltak hibák, de ennél, ami ma van, az ezerszer jobb volt.

Dudás György

GRATULÁLUNK

CSAJBÓK FERENCNÉ ÉS CSAJBÓK FERENC

Túrkevei házaspárnak a „TÚRKEVE VÁROSÉRT”díj elismeréséhez

A házaspár 1969 óta él Túrkevén, mindketten pedagógusok és baloldali elkötelezett, aktív emberek.

Margó szaktanárként kezdte pá­lyáját, és 1980-90 között a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója volt. Ezekben az években is figyelemmel kísérte a hátrá­nyos helyzetű tanulókat. Fontosnak tartotta a nyelvművelés, a vers- és prózamondó verse­nyen való részvételt. Ez évben a József Attila és a Költészet Napja Öcsödön tartott emlékünnepségét szervezte, színvonalasan.

A teljesség igénye nélkül soroljuk széleskörű érdeklődését:

- Túrkevéért Alapítvány társelnöke

- Városi TV riportere, szerkesztője

- Túrkevei Újság szerkesztőségének tagja

- Körösi Csorna Társaság (Orientalisztika) tagja stb.

Csajbók Ferenc matematika-­kémia szakos tanár, nyugdíjba vonulásáig diákotthoni nevelő tanár a gimnáziumban is. Döntő szerepe volt a városi sakkszak­osztály megalakításában is, két évtizede szervezője a Munkás Kupa amatőr labdarúgó találko­zóknak.

Felsorolni sem lehet más jel­legű tevékenységüket, amit a város kulturális életében tettek, mert elkötelezetten vallották és vallják ma is, hogy a pedagógus embernek az iskolai tanításon túl az adott város, az adott megye közéletében is szerepet kell vál­lalnia.

Tevékenységi köre:

- Pedagógus Szakszervezet Nyugdíjas Csoportjának Túr­kevei vezetője

- Túrkeve Város Sport Egye­sületének tagja, a sakkszakosztály tagja, edzője, aktív versenyzője

- Sporthorgász Egyesület tagja

- Városi kispályás labdarúgó-bajnokságban a pedagó­gus csapat tagja, évtizede­ken keresztül aktív játékosa

- Kevi Értelmiségi Klub tagja stb.

A 03. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun-Szolnok 03. OEVK Székhelye: KARCAG

Jelöltünk neve: DULL NORBERT

TERÜLETE

1. Abádszalók

2. Berekfürdő

3. Fegyvernek

4. Karcag

5. Kenderes

6. Kisújszállás

7. Kunhegyes

8. Kunmadaras

9. Nagyiván

10. Tiszabő

11. Tiszabura

12. Tiszaderzs

13. Tiszafüred

14. Tiszagyenda

15. Tiszaigar

16. Tiszaörs

17. Tiszaroff

18. Tiszaszentimre

19. Tiszaszőlős

20. Tomajmonostora

21. Túrkeve

A 04. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET

Rövidítés: Jász-Nagykun Szolnok 04. OEVK Székhelye: TÖRÖKSZENTMIKLÓS

Jelöltünk neve: POZSONYI PÉTER

TERÜLETE

1. Cibakháza

2. Csépa

3. Cserkeszőlő

4. Kengyel

5. Kétpó

6. Kuncsorba

7. Kunszentmárton

8. Martfű

9. Mesterszállás

10. Mezőhék

11. Mezőtúr

12. Nagyrév

13. Öcsöd

14. Örményes

15. Szajol

16. Szelevény

17. Tiszaföldvár

18. Tiszainoka

19. Tiszakürt

20. Tiszapüspöki

21. Tiszasas

22. Tiszatenyő

23. Törökszentmiklós

Kerületenként kell két hét alatt 500 db érvényes aláírást összegyűjteni. Egy ajánló személy több párt gyűjtőívét is aláírhatja, természetesen csak abban a városban, abban a kerületben ahol ő lakik.

Hogy az 500 db érvényes aláírás meglegyen, legalább 600-650 db aláírást kell összegyűjtenünk.

Kérünk mindenkit, hogy segítse személyesen is munkánkat nemcsak az aláírásával, hanem annak gyűjtésében is.

RÖVID HÍREK

Október 6-án

- az ARADI VÉRTANÚK NAPJÁN résztveszünk és koszorúzunk a városi ünnepségen.

* * *

- Folytatjuk a választókerületi településeken a szórólapozást, az érdeklődőkkel folytatott beszélgetéseket.

* * *

- A GULYÁSFESZTIVÁLON sok-sok propagandaanyagot, Szabadság és Jászkun Munkás újságot osztottunk.

Szerény bevételünk lett a könyvek, kézimunkák értékesítéséből.

* * *

- Ruhagyűjtési akciónkat ez évben is meghirdetjük. Október, november, december hónapokban azokat a gyerek-, női-, férfiruhákat, melyek csak foglalják a szekrényekben a helyet, és évek óta nem viseli senki, mi köszönettel fogadjuk a párt székházában a pénztári órák idejében, illetve keddenként 13-16 óra között.

Használaton kívüli ágyneműket is szívesen fogadunk.

Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig