Jászkun Munkás, 2013. november

A LEGNAGYOBB HAZUGSÁGRÓL

Tíz esztendő telt el azóta, hogy a „legnagyobb hazugság”-ról szóló tanmesét hallottam. Az elmúlt évtized után sem tudtam az elhangzottak fölött napirend­re térni. Nem lehet csodálkozni ezen, hiszen egy olyan politikus nagyotmondása volt, aki nyilvá­nosan deklarálta, hogy soha nem hazudott még. Következés­képp csakis az igazság kimon­dásáról vált ismertté.

Elképzelni sem mertem, hogy a több mint negyven esztendeig funkcionált szocialista rendszer lényegét valamikor, valakik ha­zugságként aposztrofálják. Még­pedig olyan mértékű lódítás gya­nánt, amelynél nagyobb már el sem képzelhető. Azonban té­vedtem. A sokak által csodált, kritikátlanul követett, már-már fetisizált - szerintem igen-igen botcsinálta - Fidesz-polgári teo­retikus jelentette ki (némely vazallusa pedig nyilvánosan utána szajkózta), hogy a „huszadik század legnagyobb hazugsága a szocializmus volt”.

Ez aztán nem semmi! - mon­danák a lumpenekké degradált és nyuggereknek nevezett baloldaliak. Magamnak pedig arra kellett rádöbbennem, hogy az efféle megállapítás - a nyilván­való botorság mellett - a legna­gyobb, legszemenszedettebb hazugság. Mert egykori szocia­lizmus - bárhogy tagadják néme­lyek - többségi érdekeket szolgá­ló, tehát emberközpontú, sok millió hazánkfia alkotta-támogatta valóság volt. S bizonyos öntörvényű prominensei (akik közül persze még ma is funk­cionálnak) tobzódásait, visszaél­éseit leszámítva, minden egyéb társadalmi alakulatnál igazabb hatalmi konstrukció volt.

A jelenleg funkcionáló kormányfő anno „legnagyobb ha­zugságnak” titulált társadalmi rendszerben a többség mind a jelenét, mind a jövőjét tekintve biztonságban érezhette magát, nyugodtan élhetett, a hazugság­szocializmus kiagyalójával együtt tandíjmentesen képezhette magát. Ellenben a rendszervál­tók által oly hevesen favorizált, s a teljesíthetetlen ígéretek han­goztatásával rászedett tömegek megtévesztésével felülről szor­galmazva restaurált polgári demokrácia a nélkülözést, a bizony­talanságot, a fölöslegessé válás élethelyzetét nyújtotta nekik korlátlan szabadság cégére alatt. Ez jelenti ugyanis az oktrojált polgári rendszer legszégyentel­jesebb igazságát. Olybá tűnik, a szocializmustól utálkozó úr fi­gyelmét elkerülte, hogy a mos­tani politikai rendszerben sajnos igaz a tömeges munkanélkü­liség, a százezer körüli hajlék­talan, a kilakoltatások, mely az előző rendszertől idegen volt, a négymilliót meghaladó társada­lom peremén vegetáló emberi lény, a krónikus gyermekéhezés, a szervezett bűnözés, a faji-et­nikai szegregáció, az ország jogi eszközökkel történő kifosztása, a közigazgatási korrupciót ke­letkeztető ingatlanspekulációk, a privatizációs umbuldák, s ki len­ne képes felsorolni, hogy még mi minden álság, machináció ké­pezi a kevesek számára kor­látlan lehetőséget nyújtó polgári demokrácia keserű igazságát.

Nota bene - a szocializmus minősítésétől eltérően - ezek egyike sem hazugság, miként milliók kizsákmányolása sem az, hanem kezdettől immanens sa­játja, s mindaddig, amíg fennáll, megváltoztathatatlan létezési módja a tőkés társadalmi rend­szernek.

Dr. Südi Bertalan

MINDSZENTY JÓZSEF VÉRTANÚSÁGA

A rendszerváltás után kialakult, azt mesterségesen erősítő Mindszenty-kultusz egyik morális és politikai alapköve a Fidesz-KDNP (Orbán-Semjén) koalíciónak. Az új konjunkturális alkotmány előkelő helyet biztosít a keresztény eszmeiségnek. Ezért a kormány fontosnak tartja az egykori főpap alakjának felmagasztalását, hite erejének, tevékenységének túldimenzionálását, ellenállását a nyilas, majd a demokratikus-szocialista törekvésekkel szemben.

Olyan bálványt faragnak belőle, mely lassan átlényegíti emberi arcát, s spiritualizálódik a keresztény közvélemény lelkében. Ez a manipuláció elemi érdek, amikor a katolikus egyház veszít vonzerejéből, amikor gombamódra szaporodó vallási szektákra esik szét. Ám politikai motivációk is fellelhetők a számítások hátterében: a baloldal lejáratásával akarják elreteszelni a haladás útját.

Az illetékesek Mindszentyt vértanúnak álltják be, holott nem volt az! Mindenütt ott volt, ahol az ellenforradalom felütötte fejét. 1918-1919-ben a zalai ellenforradalmi mozgalom egyik irányítója. Ezért előbb Károlyi Mihályék, majd a Tanácsköztársaság is letartóztatta. A munkáshatalom megdöntése után, mint agrárius és királypárti politizált, s kétségtelen, nem rokonszenvezett Gömbösék totalitárius irányvonalával. A nyilasokkal szemben megértő, ezért a katolikus papság nagyobbik része nem támogatta. 1944 novemberében a nyilasok foglya lett, mert tiltakozott az ellen, hogy a katonaság megszállja a püspöki palotát. Mindszentyt, akit 1944. március 4-én neveztek ki Veszprém püspökének, Szálasiék letartóztatták. A püspök, Vajna Gábor nyilas belügyminiszterhez börtönből küldött levelében írja:

„… az apostoli Szentszék elsőnek ismerte el a mai rendet...”

Vajna népbírósági tárgyalásán tagadta, hogy a püspök ellenállt volna a nyilas rezsimnek. 1945 őszén az elhunyt Serédi Jusztinián helyére a pápa Mindszentyt nevezte ki a magyar katolikus egyház élére. A karizmatikus, merev ellentmondást nem tűrő főpap, élve magas beosztásával, azonnal megkezdte a harcot a demokratikus rendszer ellen. Fellépett a földreform, az iskolák államosítása ellen. A király távollétében magát „homo regiusnak" tekintette, s kifejezte hűségét Habsburg Ottó iránt. Igyekezett megakadályozni a köztársaság kikiáltását. Az 1945-ös választások idején a kereszténydemokráciát szorgalmazta, s vallási alapokon álló társadalmi berendezkedést sürgetett. Osztályharc helyett a munkás és tőkés közötti együttműködést ajánlotta Mussolini mintájára korporációs keretek között. Szavakban és tettekben erősítette a nép hatalommal szembeni aktív ellenállást, ezért a kormány a haladás érdekében alapvető feladatának tekintette a főpap megrendszabályozását. Semmiféle kompromisszumkészséget nem mutatott, tüzelte a hívőket a fennálló rend ellen. Elkerülhetetlenekké váltak vele szemben az adminisztratív lépések. 1948. karácsony másnapján letartóztatták, és 1949 februárjában életfogytiglanra ítélték.

Az állam és egyház között a végletekig kiélezett helyzet már senkinek sem volt jó. 1951. július 21-én Czapik Gyula egri érsek vezetésével a püspöki kar felesküdött a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Ez a kiegyezés sokat jelentett a társadalmi szenvedélyek csillapításában.

A főpapot november 2-án szállították át Felsőpetényre, az Almássy-kastélyba, ahol emberi viszonyok között háziőrizetben tartották. Innen szabadult 1956. október 30-án. November 3-án tartott rádióbeszédében a népi demokratikus forradalom vezetőinek felelősségrevonását követelte, meghirdette a felszabadulás után reformok hatálytalanítását.

1956. november 4-én hajnalban az amerikai követségre menekült, ahonnan - nemzetközi megállapodás alapján - 1971 őszén Rómába távozott. Nem tett eleget a pápa kérésének, miszerint vonuljon vissza a közélettől, Bécsbe szökött. Ott folytatta népidemokrácia-ellenes tevékenységét. 83 éves korában, 1975. május 6-án halt meg az osztrák fővárosban. Mariazellben temették el, majd holttestét hazahozták, és végleg az esztergomi bazilikában helyezték el.

Nem volt mártír, üldözését maga provokálta ki, a szocialista rendszer iránti lojalitása esetén élete végéig maradhatott volna a magyar katolikus egyház feje.

Nem a keresztényt üldözték, hanem az antikommunistát, aki megszállottként vette fel a harcot a haladás parancsa ellen.

Hegedűs Sándor

Südi Bertalan:

HŰSÉG A MÚLTHOZ

Hűségem egykorú a múlt rendszerrel,

Munkáim örökre csak hozzá kötnek:

Hisz túl voltam már az aktív koromon,

Mikor a tőkés urak visszajöttek.

Mindent elvettek tőlem és tőletek

A szabadságról ámító ajserek.

A nyakra szánt eszközt átadták nekünk:

Szolgaság ósdi kellékét, a jármot:

Annak ódiumát nyögjük fásultan,

Mint nyomorba taszító valóságot.

Rablók rendezték el a nemzet sorsát:

Életre hívták a zsákmányló hordát.

Meddig tűrjük ezt, mélyszegény társaim?

A pária sorsot meddig viseljük?

Meddig lesz nekünk a pénz kóros hiány,

Mely gazdagoknak imádandó szentjük?

Mikor kiáltjuk közösen: nábobok,

Ne legyen ezentúl nyugodt álmotok!

Adjatok enni a sok éhezőnek,

Mert az éhezés kegyetlenné tehet:

Ha fellázít a hatalmatok ellen,

Bánni fogjátok, hogy megszülettetek.

Legyetek bármily milliárdos nagyok,

A tömeg végül átgázol rajtatok.

Két fiatal gépírónő

1956. november 4-én 6 órától két fiatal gépírónő kezében volt az államhatalom.

Az előzményekről:

November 4-én hajnal 4 óra körül Jansa honvédelmi miniszterhelyettes jelentette, hogy a szovjet csapatok megkezdték a bevonulást Budapestre. Ezután szerzett Nagy Imre értesülést arról, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Kádár János vezetésével. Ezt követően Nagy Imre magához kérte a kormány tagjait. A kormány tagjai közül Tildy Zoltán feleségével, B. Szabó István és Bibó István jelentek meg. Ez a csonka kabinet úgy döntött, hogy a rádióba bejelentik a történteket.

Nagy Imre beszédét, amelyet rögzítettek, azzal kezdte, hogy „Figyelem, figyelem! Itt Nagy Imre miniszterelnök beszél.” Rövid beszédében ellenállásra buzdított. A végén kijelentette: „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van". Ezt a beszédet a rádió többször megismételte. Nagy Imre nem várta meg a beszédének a rádióba való közzétételét, és 5 óra tájon elhagyta a parlamentet. Az ott lévő kormánytagok is távoztak. így állt elő az a helyzet, hogy Nagy Imre kormánya már nem volt a helyén. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meg még nem érkezett meg a parlamentbe. Két fiatal gépírónő, Pacsa Irén és Éden Jolán fogadta a laktanya parancsnoktól érkező telefonhívásokat, amelyek egymást érték ezért, hogy a kormánytól választ kapjanak arra, hogy mit tegyenek. A két fiatal gépírónő józanságán múlott, hogy a válaszuk mindig az volt, ne vegyék fel a harcot a szovjet csapatokkal. Ezzel a magatartásukkal sok ember életét mentették meg. Ők voltak a névtelen hősök.

Világosan bebizonyosodott, hogy Nagy Imre miniszterelnök az utolsó beszédében sem mondott igazat, mert a csapatok nem álltak harcban a két fiatal gépírónő jóvoltából, a kormány meg nem volt a helyén.

Nagy Imre megítéléséhez ez a gyáva magatartása is hozzátartozik, mert a saját bőrét mentette, az országgal nem törődve. A polgári történészek is elgondolkodhatnak rajta.

A KUBIKUS KOSZORÚZÁSRÓL

Tisztelt Emlékezők!

A kubikus munkás és paraszt egy személyben. A kubikusok kiszakadtak a paraszti közösségből, hisz valahová menni kellett, nem tartoztak már egyenrangúként abba a közösségbe, ahol csak az számított az embernek, akinek a neve be van írva a telekkönyvbe. A kubikus magával vitte új munkájába a paraszti munkaerkölcs elemeit. Értem ez alatt a munkához való hozzáértést, a becsületes munka értékét. Erejüket megfeszítve dolgoztak a folyók mentén, építve a gátakat, a vasút vonalán a töltéseket. De akármilyen keményen, kitartóan dolgoztak is, csak a kubikmunkából nem tudták eltartani családjukat. Keresetkiegészítésképp mezőgazdasági napszámot és részes munkát vállaltak. Munkájuk teljesítmény szerinti fizetett bérmunka kellett volna hogy legyen. De nem így volt. A megalázottság, a kiszolgáltatottság nagyon közel hozta őket egymáshoz. Nemhiába mondják, hogy a szegénységnek, a nyomornak van a legnagyobb összetartó ereje. Fejlett volt közösségi érzésük, egymás iránti szolidaritásuk. Ha dolgozott csapatukba idős, már hamarabb fáradó ember, akkor azt kímélték, a munka viszonylag könnyebb részével bízták meg. Hosszú vándorútjaikról mindig visszatértek családjukhoz, szülőföldjükhöz. Ez volt, ami teljes biztonságot nyújtott nekik. Igen sok jeles tanulmány, leírás, összefoglaló munka jelent már meg eddig a kubikusok életéről, viszont igen tanulságos lenne, ha összehasonlítanánk egy kicsit a mai kor kubikosainak életével. Mert ma is vannak kubikosok. Ők a közmunkások, a minimálbérért dolgozók. Ők a modern kor kubikosai. Nos, ebben a kapitalista világban is vándorolni kell a munka után. A munkád nincs megfizetve, ki vagy szolgáltatva a tőkésnek, a gyártulajdonosnak. Ők az urak, te vagy a cseléd. Nem véletlenül avattunk ebben az évben Gyomaendrődön emléktáblát a cselédeknek tisztelegve. Emlékezzünk hát a kubikosokra és a cselédekre.

Emlékezzünk és mondjuk el unokáinknak, gyermekeinknek: soha többet cselédsort, soha többet kubikos életet.

Urbán Éva

Pártunk Nőtagozatának Országos Vezetője

***

Tisztelettel köszöntöm a MUNKÁSPÁRT és a Hagyományőrző Klub nevében a kilencedik alkalommal megrendezett kubikos szobor koszorúzásán megjelenteket.

Az eddigi megemlékezéseken a kubikosok életének egy-egy szakaszáról beszéltünk. Ma az 1965 és 85 év közötti időszakról emlékezünk. Ezen időszakban már megtalálható közöttük a harmadik generáció, unoka az apa és nagyapa, akiknek a mindennapi megélhetéséhez kapcsolódott a kubikmunka vagy a földművelés. De nem ritka eset volt, amikor mindhárom generáció tudását fejlesztette az iskolapadban, ki nappali vagy esti, de volt olyan, aki levelező tagozaton tanult. Munkájuk maradéktalan végzéséhez szükség is volt a fejlődő technikát megismerni.

Főleg nagyobb építkezéseken azonban az ásóra, lapátra, csákányra még szükség volt, mivel a legmodernebb gépek sem tudták a kábelfektetéshez, vasútvillamosításhoz az építőipari földmunkálatokat maradéktalanul elvégezni.

Visszaemlékezve a '70-es, '80-as évekre, a hétvégi munkás vonatok zsúfolva érkeztek a városba. A hazajövők itthon sem voltak tétlenek. Összefogással épültek a családi házak, hétvégi pihenők, vagy a tudásukat gyarapították. Akik itthon dolgoztak, a városba lévő munkálatokban vettek részt, illeve a mezőgazdasági termelésben. A munkájuk hozzájárult a város fejlődéséhez. Utak, óvodák, iskolák épültek. Mai ünnepségünk alkalmával felelevenítjük a régi emlékeinket, a kubikmunkával járó sanyargató életmódot.

Ha csak néhány pillanatra is, de van lehetőségünk itt a szobor előtt emlékezni, a kubikosok elmúlt időszakára. Az élet órája nem áll meg, de a szobor mondanivalójával együtt az utókornak itt marad.

Herceg Antal

HÁBORGÁSAIM

Meddig lehet hülyíteni a népet? Miért engedi az emberiség, hogy földönfutóvá tegyék őket? Ordas eszmék uralkodnak, és úgy látszik, hogy nekik semmi sem elég. Könnyen lehet, hogy lángra gyújtják a világot, mert ők azt sem bánják, ha a világ fele elpusztul - csak ők maradhassanak hatalmon. Könnyen lehet, hogy a papok még nagyon fogják szégyellni, hogy az elnyomókat szolgálták. Nagy kár, hogy a nép nem hallgat az igaz szóra, pedig a saját bőrén érzi az urak áldatlan tevékenységének hatását. Le kell szavazni a kapitalizmust imádókat, mert a pusztulásba viszik a világot. A következő választásokon láthatjátok, hogy mit fognak ígérni a pártok. Minden párt programját jól nézzétek meg. Kiknek a tulajdonába adják majd a legfőbb termelő erőket: a földet, a gyárakat, fontosabb termelőegységeket. Lesz-e termelőszövetkezet, zöldség-, gyümölcsfeldolgozó. Háztáji, mint a 70-es években. Ne legyenek földbirtokosok, mert annak szörnyű történelme van. Amíg a legfőbb termelőerő a tőkések kezében van, addig a nép óriási többsége sok mindent nélkülözni fog. Mert amit az ország megtermel - annak hasznát a tőkés elviszi. Igaz, hogy némi adót hátrahagy, de az messze nem fedezi az ország szükségletét. Ráadásul a fiatalok legjava külföldre megy dolgozni, hogy valahogy meg tudjon élni. Rengeteg a probléma, mert túl sok olyan döntés van, ami a jövőnket fogja tönkretenni. Érthetetlen, hogy még az értelmiségiek sem akarják belátni, hogy a kapitalizmus végtelenül elaggott és aljas a sárga földig. Hát miért nem látja be, hogy szinte az egész világon sanyargatják a népet. Még az USA is el van adósodva, és ott is rengeteg ember nélkülözik. Ott is vannak urak és liberálisok, akik továbbra is uralkodni akarnak. Biztatják a népet, hogy imádkozzanak, akkor majd nekik is jobb lesz. Nézzétek meg, hogy a választásra készülők között csak egy párt van, amely a harmonikus közösségi társadalmat akarja megvalósítani, hogy minden embernek legyen lehetősége a tisztességes életre. Az összes többi élősködni akar a népen. Figyeljétek meg, hogy milyen programot fognak ajánlani a magyar népnek. Miért nem gondolkodnak el azon az emberek, hogy Nyugaton meg vannak fizetve az állampolgárok - mégis mennyi munkanélküli van ott is - szinte mindenütt. A világon túl sok ember el van adósodva.

Dudás György

RÖVID HÍREK

A Központi Bizottság október 19-én tartotta soros ülését.

A KB megtárgyalta és elfogadta az elnökség beszámolóját a 2014-es választási munka időarányos feladatteljesítéséről, valamint döntött személyi kérdésekben is.

* * *

- A Szolnok Városi Szervezet október 31-én délután 15 órakor tartja soron következő taggyűlését.

* * *

- November 4-én (hétfőn) 14 órakor ünnepi megemlékezésre hívjuk tagjainkat és szimpatizánsainkat a temetőbe, Szolnok felszabadulásának 69. évfordulója alkalmából.

Pénztári órák rendje: Kedd: 9.00-11.00-ig, Péntek: 13.30-15.30-ig