Felettébb érdekes cikkre bukkanhatunk az interneten: a leginkább a tavaszi választásokon a részeredmények kiszivárogtatásával és az elhíresült Biszku-filmmel összefüggésbe hozható Mandiner-blog készített egy interjút Thürmer Gyulával. A kérdések egyformán vonatkoznak a mostani kormányra, a pártokra, de egy kérdés erejéig felbukkan Biszku Béla is. Alább olvasható a teljes interjú.
Régen minden jobb volt?
Nem, régen nem volt minden jobb.
Mi az, ami Ön szerint pozitívan változott az elmúlt húsz évben a szocialista rendszerhez képest?
Nézze, én most inkább azt mondom el, mi volt jobb a régi rendszerben. Egyrészt: mindenkinek volt munkája. A társadalom azt mondta, hogy mindenkinek adjunk munkát, még azon az áron is, hogy egyik-másik ember csak úgy ténfergett a gyárkapun belül. Na most, mennyivel jobb a mai rendszer, amikor a gyárkapun kívül ténferegnek az emberek, munka nélkül? Sokkal egészségesebb a társadalom szempontjából az, ha valaki kevesebbet dolgozik, esetleg semmit sem, de mégis foglalkoztatva van, mint az, hogy a munkaképes lakosság 12%-a munkanélküli. Másrészt: voltak értékek.
Ki lehetett számítani, hogyha elvégzem az egyetemet, akkor valószínűleg szükség lesz a munkámra. Ma ezt nem lehet. Ráadásul a szegény emberek gondolni se mernek arra, hogy gyereküket felsőoktatási intézménybe járassák. Harmadrészt: a társadalmi különbségek nem voltak akkorák, mint ma. Nyilván egy gyárigazgató és egy gyári gépkocsivezető között van különbség, de bérben az nem volt több, mint a hatszorosa. Ma, ha megnézzük, mennyit keres egy vállalat igazgatótanácsának elnöke és egy egyszerű munkás, akkor a csillagos ég a különbség.
De mi lett jobb húsz év elteltével?
Jó dolog az, hogy ebben a társadalomban az egyénre nagyobb figyelem kerül, mint korábban. Igaz, hogy ennek az a hátránya, hogy minden, ami a közösséghez kapcsolódik, elveszett. Budapesten például nem látni közterületen olyan órát, ami megmutatja, mennyi az idő – ebből is látszik, hogy az egyéni érdek vált döntővé. Jónak tartom azt is, hogy az emberek szabadon beszélhetnek, nem viszi el őket emiatt a rendőr. Igaz, hogy ennek foganatja sincs – aki nem szerepel a televízióban, az nincs is. Jó dolog az, hogy lehet szabadon utazni, hátránya az, hogy pénz kell hozzá, abból meg ugye nincs sok.
Hogy nézne ki Magyarország, ha a Munkáspárt kormányozna?
Ami ma jó, azt nem kell megsemmisíteni, de alkalmazni kell azt, ami jó volt régen és ami a többségnek tetszik. Itt van például az új alkotmány ügye. Bele lehet írni, hogy a Szent Korona egy számunkra fontos és szent dolog, de ettől nem lesz nagyobb kenyér az asztalon. Hát akkor írjuk bele azt is, hogy mindenkinek legyen alkotmányos joga az első munkahelyéhez! Ha pedig arról van szó, hogy az emberi jogokat vegyük bele, tegyük bele azt is, hogy a lakhatáshoz is legyen joga mindenkinek.
Hogyan kell azt elképzelni, hogy az állam fogja magát és mindenkinek munkahelyet biztosít?
Nem íróasztalokat kell termelnie az államnak, hanem mondjuk visszaszereznie a magyar mezőgazdaság piacait. Azt kell mondani a multiknak, hogy nagyon rendesek voltatok, hogy itt vagytok a nagy szupermarketokkal, de elvettétek a magyar cégek piacait. Holnaptól kezdve viszont lesz magyar borsó, magyar kenyér, magyar hús, magyar bor.
Van most is.
Van, persze, de ha bemegy a szupermarketbe, ott az áruk zöme nem magyar.
Piacra is lehet járni.
Lehet, persze. De ettől még statisztikailag bizonyított, hogy a magyar lakosság által fogyasztott termékek zömét nem magyar cégek állítják elő. Vissza kell hát szerezni a piacainkat, nemet kell mondani a multiknak, de ehhez egy okos gazdaságpolitika kell. Orbánék ezt most elkezdték, én szeretném, ha ezen az úton következetesen végigmennének.
A kormány eddigi lépései közül melyeket helyesli a Munkáspárt?
Nézze, annyi disznóság történt itt az elmúlt nyolc évben, hogy ha ez a kormány semmi mást nem csinál, mint hogy eltakarítja a szemetet, már az is nagy tett. Én munkáspárti politikusként azt mondom, hogy e téren le a kalappal a kormány előtt. Ez önmagában azonban kevés: azzal kéne szembenézni, hogy Magyarország tízmillió lakosából kilencmillió elég nehéz körülmények között él, az ő élethelyzetükre választ kell találni. Lehet azt mondani, hogy a személyi jövedelemadó legyen egységes, de tudjuk, hogy ez jobb a gazdagnak, a szegénynek kevésbé jó, a minimálbéresnek kifejezetten rossz. Az viszont jó gondolat, hogy meg kell adóztatni a bankokat, arra azonban figyelni kell, hogy ne az legyen a vége, hogy aztán a bank különböző trükkökkel velünk fizettesse meg a bankadót. Világos garanciák kellenek a kormánytól a kisemberek védelmére.
A Munkáspárttól még nem nagyon hallottunk jelzőt a kormányra. Van, aki szerint neoliberális és van, aki szerint fasiszta.
Nemzeti és konzervatív – ez a két fogalom tökéletesen kifejezi a kormány eddigi működését. Nemzeti, amennyiben ténylegesen a magyar nemzet érdekeit szolgálja, és konzervatív, ami ugye egy adott politikai kategória. Arra azonban nagyon figyelnie kell a kormánynak, hogy a válságnak még nincs vége. Minden eddigi kísérlet arra irányult, hogy a kisemberrel fizettessék meg a válság árát – ez nem fog menni.
Lázadás jön?
Persze. Látja, hogy mi történik a görögöknél vagy a franciáknál. Előbb-utóbb a magyar emberek türelme is véget ér. Arról nem is beszélve, hogy mennyi államadóssággal tartozunk a világnak – ezt egyszer visszakérhetik. Ennél még súlyosabb a belső adósságállomány: az állam tartozik a polgárainak, amit pénzkibocsátással próbál ellensúlyozni. Ha pedig nem tud fizetni a rendőrnek, a katonának, a pedagógusnak, az orvosnak, akkor mi lesz? Ezekre a problémákra jelenleg senki nem tudja a választ.
Ha tényleg lázadás lesz, az akár újra berepítheti a Munkáspártot a parlamentbe.
Az a mi erényünk, ha a társadalom gondjaira válaszokat tudnunk adni, egyúttal a mindenkori kormányzó erőnek a szégyene is, hogy ők nem.
De azért szeretnének ott ülni, nem?
Hogyne. Szeretnénk mi is beleszólni abba, hogyan osztják el Magyarország pénzét. Ma a magyar parlamentben nincs megoldva az, hogy a társadalom széles rétegei képviselve legyenek benne. Egy munkásembert nem talál ott.
A Fidesznek van munkástagozata, az nem elég?
A Fidesznek nem áll jól a munkástagozat, az utóbbi időben pedig hallani sem lehetett róla. Nekünk sem állna jól a polgári tagozat, ha csinálnánk olyat. Orbán Viktornak egyébként az a szerencséje, hogy a nép elhiszi róla, hogy a Munkáspárt programjával kormányoz.
Ön szerint tényleg ezt hiszi a nép?
Persze. A Fidesz választási programja hatvan százalékban megegyezik a Munkáspártéval. Az emberek azt hiszik, ők is baloldaliak. A munkahelyteremtés, a teljes foglalkoztatottság, a devizahitelesek megmentése, a nemzetgazdaság megvédése, a minimálbér emelése mind-mind a mi húsz éve meglévő és dédelgetett gondolataink. A nép pedig azt mondja nekünk, hogy szeret minket, szépek vagyunk és okosak, de nem gondolja, hogy meg tudnánk csinálni mindezt – ezért szavaznak a Fideszre. Ameddig ez az illúzió tart, addig nincs gond a Fidesz szemszögéből.
Ha azt mondom, Fidesz, mi jut Önnek eszébe?
Örülök annak, hogy legyőzték az MSZP-t, mert nagyon sok rossz történt az elmúlt nyolc évben. Az viszont kérdéses, hogy mi lesz a jövő. A Római Birodalom sem a barbárok miatt omlott össze, hanem mert belülről nem tudta az erejét megőrizni. Minél nagyobb egy erő, annál nagyobb erőt köt le. A Fidesz ma uralja az egész országot, és ez egyre nagyobb energiát fog tőle elvenni, de nem biztos, hogy jó irányban.
KDNP?
Az egy ügyes kitaláció, német mintára jól megcsináltak egy CDU-CSU-együttműködést. Szükség van Magyarországon olyan pártra, ami a keresztény hívők véleményét kifejezi. Az utóbbi években voltak olyan kérdések, amiben még együtt is haladtunk, például a nagy bevásárlóközpontok vasárnapi nyitvatartása ellen mindketten fölléptünk.
MSZP?
Az elmúlt húsz év nagy tragédiája. Baloldali jelszavakat használtak, és jobboldali-liberális politikát folytattak. Az MSZP-nek a baloldalisághoz semmi köze nincsen, ezért erkölcsileg lényegében összeomlottak, innen már a szervezeti összeomlás lesz a következő lépés. Én nem látom annak lehetőségét, hogy ebből a pártból bármi is keletkezzék. Ha mégis, az valami egészen új lesz.
Lehet Más a Politika?
Sok minden rossz van a magyar társadalomban, az LMP-t is ilyennek tartom. Nem valós problémák, amikkel az LMP foglalkozik. Az LMP a fővárosi értelmiség, a jobb körülmények között élők játéka a politikában. Csepelen láttam, hogy a választási kampányban kiterítettek mindenféle plakátokat az utcára és arra hívtak bennünket, hogy játsszunk velük. Annak az embernek, akinek betegsége van, nincs munkája, nem tud megélni, annak nincs ideje játszani.
Jobbik?
Jobb lett volna a magyar társadalomnak, ha nem teszi lehetővé a Jobbik megszületését. Két olyan érzés van, amire a Jobbik felépítette a politikáját: a cigányság problémája és az antiszemitizmus. Ha a magyar társadalom megoldaná a cigányság problémáját, nem lenne szükség Jobbikra. Azok az érzések, gondolatok, amiket a Jobbik szül, nem visznek minket előre.
Volt-e Ön szerint forradalom a szavazófülkékben áprilisban?
Én ugyanabban a magántulajdonra épülő Magyarországon feküdtem le a választások éjszakáján, mint amilyenben felkeltem hétfőn. Nem történt olyan társadalmi változás, amit forradalomnak lehet nevezni.
Van Önnek kedvenc politikusa?
Nincsen. Ma a politika kvázi fizetett szakmává degradálódott, miközben az emberek érdekeinek a szolgálatáról kéne szólnia.
Mint egykori párttársa, mit gondol arról, hogy lapunk két munkatársa megtalálta Biszku Bélát és szembesítette őt az 1956-os forradalmat követő szerepével?
A történelmi tapasztalat azt mutatja: a bosszú nem jó tanácsadó. Minden pártnak saját joga, hogy mit gondol 1956-ról – ahhoz azonban semmi kétség nem férhet, hogy ami megtörtént, az megváltozhatatlan. A kínaiakban van egy óriási bölcsesség. Mindig elmondják, hogy az ő ötezer éves történelmükben volt feudalizmus, volt kapitalizmus, most pedig szocializmus van – és ez csak egy nagyon kis történelmi szakasz. Ők az ötezer év egészét nézik, és ha változások vannak, nem semmizik ki a történelmi figuráikat, hanem egyszer túllépnek rajtuk. Ennek következtében a kínai nép egységesebb, mint mi vagyunk. Ahol Mao Ce-tung mellett megférhet egy Csang Kaj-sek, az azért jelez valamit.
