Jászkun Munkás, 2016. október

MEGŐRIZZÜK A SZOCIALIZMUS VÉDELMÉBEN, HATVAN ÉVVEL EZELŐTT ELESETT MÁRTÍROK EMLÉKÉT.

Privát ünnepem

Távol áll tőlem az ünneprontás szándéka. Ám nem átallom be­ismerni a tényt, hogy az 59 évvel ezelőtti október végi dicsőített időszakot állandó rettegésben, szorongásban töltöttem el. A bi­zonytalanság közepette mulasz­tott napjaim, heteim, hónapjaim jutnak eszembe az emlékezetes dátum hallatán. Hiszen kétséges volt számomra, megélem-e a holnapot, láthatom-e még a csa­ládomat?

Az októberi fegyveres felkelés kezdetekor reguláris hadsereg tagjaként teljesítettem szolgála­tot. Sorozott katonai időm első évfolyamát fejeztem be Nagy­kanizsán, a Dózsa Györgyről el­nevezett gépkocsizó lövész lak­tanyában. Rendhez, fegyelemhez szoktatott katonaként szorongás kerített hatalmába, amikor a lak­tanya bejárati ajtajánál tolongó civilek egymást túlharsogva ordibálták: „Jöjjetek közénk! Szabad­ságharcosok vagyunk!” Megdöb­bentett, amikor ezredünk felsőbb ukázra átállt hozzájuk, s amikor kiosztották részükre a laktanya M-raktári fegyverkészletét. Azt követően pedig ki akartak vezé­nyelni minket a közeledő szovjet harckocsik ellen.

Szerencsénkre a józan ész kere­kedett fölül, s Üveges Lajos őr­nagy ezredparancsnok – némi hezitálás után – lefújta a tervezett ,,kamikáze” akciót. Szorongás kerített hatalmába, amikor a szovjet katonák harckocsikkal közrefogták a laktanyánkat, s toronyágyúikat a legénységi kör­letekre irányították, bár végül el­lenállás nélkül foglalták el a ka­tonai objektumot. Féltem, amikor századainkat a körletek előtti téren felsorakoztatták, a kézi fegyvereinket leadatták velünk.

Néhány nap múlva többszázadmagammal az ország nyugati ha­társzakaszára kerültem határőr­nek, az őrsökről Ausztriába szökdösött személyi állományok pót­lására. Beismerem, kurázsim ek­kor ingott meg igazán. Egy olyan faluban lévő határőrsön kellett szolgálati feladatokat ellátnom, ahol a település polgári lakosai­nak számottevő hányada ember- és árucsempészéssel foglala­toskodott. Rengeteg konfliktu­sunk támadt velük emiatt. Mene­külők tömegeit – köztük fegyve­reseket – vezették mélységi terü­letekről az államhatárhoz, hogy vaskos pénzösszegekért és kü­lönféle értéktárgyakért átsegít­sék őket osztrák területre.

Legfélelmetesebbeknek a fegyveres menekülőket tartottam. Éppen ezért kerültem a velük való találkozást. Tudtam, hogy szorult helyzetben gátlástalanul lövöldöznek az államhatár út­jukba kerülő őrzőikre. Számos egykori határőr bajtársam hősi halála szárad a lelkükön.

Szolgálati helyre menet közben – éjszakai holdvilágnál – gyakran láttam hóban lapuló szökevények bokrok alól felém irányított fegy­vercsöveit. Életben maradáso­mat kizárólag annak köszönhe­tem, hogy nem vettem róluk tudo­mást, hanem ballagtam a hely­színről tovább. Az efféle váratlan találkozások gyakran ismétlőd­tek. Érthető, ha felejthetetlenek maradtak számomra.

Éppen emiatt 1956 októbere kapcsán nekem az ilyen epizódok jutnak eszembe, a lélekben a szerencsés megmenekülésemet ünneplem akkor, amikor sokan valamiféle ötvenhatos „szabad­ságharcra” emlékeznek.

Dr. Südi Bertalan

ÚTBAN A NYÍLT DIKTATÚRA FELÉ

Orbán Viktor a szavazás sikertelensége ellenére úgy tesz, mintha a Fidesz által kezdeményezett népszavazás érvényes lenne, és számukra győ­zelmet hozott volna. A tények ilyetén negligálása veszélyes precedenst teremt: a demokrácia nor­máinak figyelmen kívül hagyása és a vezető párt akaratának érvényre juttatása tűzön-vízen át. Ez a gyakorlat feleslegessé teszi a pluralizmust, több­pártrendszert és a parlamentarizmust. Nem állunk messze attól, hogy egy akarnok által vezetett rendszer egyszemélyi önkényuralmat vezessen be. Orbánnak erre megvannak az adottságai és haj­landósága. Ő nem a törvényekre igazítja a tenni­valókat, hanem a tennivalókhoz a törvényeket. Utólag, mert így ellenőrizheti, hogy a hozott parag­rafusok szolgálják-e elképzeléseit. Ha kiderül, hogy a paragrafusok merevek, nem adekváltak az ér­dekeivel, kiigazítja azokat. Az alkotmánynak csúfolt alaptörvény gyakori korrigálása, kiegészítése éppen ezt kívánja biztosítani. Jelen „demokráciánknak” ép­pen ez a legnagyobb gyengéje. Ez teszi ingataggá egész jogállamiságunkat. Most is tanúja lehetünk annak, hogy készül egy sietve összeeszkábált kiegészítés, illetve módosítás, mely visszamenőleg (!) szentesíti a korábban illegitim lépéseket. Két­harmados törvényre van szükség, de a Fidesz ezzel már nem rendelkezik, ezért kell szövetségre lépnie a Jobbikkal, mely máskor oly kritikus. Vona ezúttal mentőövet nyújt Orbánnak, s ezzel megmenti a totális bukástól. Ilyenkor lepleződik le a két párt között álellenségeskedés.

Az alkotmányjogilag szentesítstt törvényekkel való felelőtlen és komolytalan zsonglőrködés Orbánnál bevett gyakorlattá vált, s talán nem téve­dek nagyot, ha ezt a manipulációt a nyílt diktatúra bevezetése előjátékának tekintem.

Dr. Hegedűs Sándor

SÜDI BERTALAN: MÁRTÍROMSÁG

Egykori katonai feljebbvalóm, ASZTALOS JÁNOS alezredes (posztumusz vezérőrnagy) emlékére.

I.

Gyilkosok mentek felé. Jó néhány

Felbőszült szadista körötte állt:

S miközben üvöltött, kővel dobált,

Egyike sem maradt gyötrő talány:

A hatalomra törő diktátor

Szavait szolgaként követők

voltak. Tettüket később tagadták,

Hogy leplezzék milliók előtt.

II.

Lázongó csürhe vonult a téren

Vizsgáló szemekkel, tettre készen.

Éljenezték egy pogrom bajnokát,

S meglátták a közelgő katonát.

„Halál reá!” – zúgta a csőcselék:

Skandálván, hogy készséggel ölne még.

Kőzápor zuhogott roggyant testén,

Keblét lincselő kezek matatták,

Tőr élével véresre faragták,

S miközben a Himnuszt énekelték,

Szívét brutálisan felnégyelték.

(Budapesti Szabadság tér, 1956. október 30.)

A SZAKADÉK EGYRE MÉLYÜL

A Világgazdaság által közzétett adatokból kiderült, hogy hazánk­ban a legmagasabb nyugdíj összege havi kétmillió forint, ezt követi egy fő, aki több mint más­félmillió nyugdíjat kap, három fő pedig egy-másfél millió forint közötti nyugdíjat kapnak. Ez azért lehetséges, mert a Fidesz kormány a nyugdíjplafont meg­szüntette.

A nyugdíjak elosztása:

200-300 ezer forint közötti nyug­díjat kap 105 ezer fő,

100-200 ezer forint közötti nyug­díj at kap 812 ezer fő,

50-100 ezer forint közötti nyug­díjat kap több mint 1 millió fő.

Igazából nem az a baj, hogy egy néhányan vérlázítóan magas nyugdíjat kapnak egy ledolgozott élet után, hanem az a nagy baj, hogy ha valaki évtizedeken át húzza az igát, és mégis alig kap annyi nyugdíjat, hogy hátralévő éveiben életben tudjon maradni. Sajnos a nyugdíjak között óriási szakadék van, s az a valószínű, hogy tovább fog bővülni, mert ez a kapitalista társadalom műkö­déséből adódóan törvényszerű. Ma a nyugdíjasok egy jelentős része még a minimálbérnek meg­felelő nyugdíjösszeget sem kap­ja meg, és számuk szaporodni fog az elkö­vetkező évtizedekben. Véleményem szerint ennek a következő okai vannak.

– A rendszerváltás után megszün­tették a munkakönyvet, és így a munkavállaló kezében nem ma­radt egy olyan dokumentum, amivel igazolni tudná, hogy hol dolgozott és mennyi ideig.

– A munkáltatók egy része vissza­él azzal, hogy a kiszolgáltatott emberek kénytelenek munkát vállalni úgy is, hogy tb-járu­lékot nem fizetnek utánuk.

– Szép számmal vannak mun­kavállalók, akiket minimálbérrel jelentenek be, és zsebből azt ki­egészítik, de ez nem lesz nyug­díjalap, ezzel becsapják a munkavállalót és az államot is.

– Sokan vannak, akiket részmun­kaidőben foglalkoztatnak, de ők nyolc órát dolgoznak.

Ezért a kapitalista rendszeren túl kell lépni a közösségi társadalom irányában. Csak a Magyar Mun­káspárt akarja az igazságos elosz­tást, az emberek megbecsülése érdekében. Csak a választópol­gárokon múlik, hogy akarnak-e változást?

Horváth Sándor

A MUNKÁSPÁRT VÉLEMÉNYE

Goldziher Ignác: AZ ISZLÁM KULTÚRÁJA című könyvének elolvasása után forognak fejemben a gondolatok. A könyvből tudtam meg, hogy mennyire bonyolult és sokrétű e vallást követő emberek élete, kötelező szokásaik betartása mellett, itt nyugaton csak szenvedés lehet az életük. Számunkra maradinak tűnő az életmódjuk, több befogadó ország törvényileg kötelezi őket, hogy hagyjanak fel szokásaikkal.

Napjainkban folyó népvándorlással milliók szakadtak ki előző életükből, ezzel boldogtalanná váltak. A befogadó országok lakosai értetlenül nézik őket, sokszor nevetségesnek ítélik meg őket, s ezzel mélyen megsértik önérzetüket. Ezért mondom, minden nép maradjon otthon, eredeti hazájában, ott éljen, boldoguljon. A világ nemzetei segítsék az otthon maradásukat, hogy békében, emberek módján tudjanak élni.

A nyugati országok kapitalista közegében sohasem találják meg nyugalmukat. Ez a világ csak kihasználja őket, meg­alázza őket, igazságtalanságban kell élniük.

A világ minden országának arra kell törekedni, hogy a Föld eltartó képessége növekedjen. Az anyagiakat nem az atom­fegyverek növelésére kell fordítani, hanem, hogy mindenki emberhez méltóan tudjon élni saját kultúrája, vallása, hite szerint.

Ezért mondja a Munkáspárt, hogy nem kell támogatni a migrációt.

Dudás György

AZ IDŐSKORI ELSZEGÉNYEDÉS

A mai aktív keresők egy része valószínűleg nem számol azzal, hogy nyugdíjas korában oly mérték­ben elszegényedik, hogy filléres gondjai lesznek. Az előző oldalon írtam, hogy a nyugdíjasok kö­zött a kettészakadás tovább mélyül. Az állításom igazolására írom ezt a cikket. A minimálbéren bejelentett, mintegy másfélmillió embert fenyeget az a veszély, hogy nyugdíjas korában nyomorban fog élni. Ezt az okozza, hogy a minimálbéren élők jelenleg megközelítően nettó 70 ezer forintot keresnek havonta, így 40 éves munkaviszony után 41 ezer forintot kapnak egy hónapra. Ez bizony a kapitalista rendszer bűne. Az okokat az előző oldalon kifejtettem. Álmodozhatnak cso­dáról: arról, hogy a gyerekeik segíteni fognak, de az mind-mind szörnyű képet vetít előre, mert a jelenlegi aktív dolgozók egy része szegénységben fogják leélni a nyugdíjas éveiket. Belegondolni aggasztó, mi lesz a közmunkások sorsa. A ha­talom birtokosai arra biztatják az embereket, hogy takarékoskodjanak, de miből?

Az is tény, hogy közben meg milliárdok úsznak el feleslegesen, vagy egy részük magánzsebekbe kerül. Az is igaz, hogy az emberek nem bíznak a hatalomban, mert 3000 milliárd meg­takarításukat már eltapsolták, ahelyett, hogy a nyugdíjaskasszába tették volna.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberektől nem lehet elvárni olyan mértékű megtakarítást, amely 20 éven belül megteremtené az életbenmaradás­hoz indokolt szociális minimumot. Amíg az em­berek azt tapasztalják, hogy sok területen szórják a pénzt, addig nem fognak takarékoskodni.

Ami történik, nem Isten csapása, hanem a kapitalita társadalom szükségszerű következménye, mert a tőkés osztály létrehozása azzal jár, hogy sokan elszegényednek, mert ahol van fény, ott megjelenik az árnyék is. A meglévő állapotban csak a közösségi társadalom tud változtatni, de ezt még a többség nem ismeri fel.

A Magyar Munkáspárt tagjainak a kötelessége, hogy az emberekhez eljuttassuk a megoldást.

Horváth Sándor

EGYEBEK

– Szeptember 29-én Thürmer elvtárs városunkban járt a délelőtt folyamán. Sajtótájékoztatót tartott a Kossuth téren a Tiszavirág-hídnál.

Megtekintettük a nemrég megnyitott Reptárat is, ahol számos, a múzeumi értéket képviselő hadászati helikoptereket és re­pülőgépeket lehetett látni. Látványos, civil emberek részére érdekes gépeket lehetett megtekinteni. A látottak megértését szak­avatott kísérők segítik.

Aznap délután Jászszentandráson, Jászkiséren tartottunk kitelepüléseket, mivel mindkét helyen volt önkormányzati válasz­tás, és azon részt vettek a Munkáspárt je­löltjei is.

* * *

– Oroszországban országos választások voltak. Résztvevők száma 48%. Az Egységes Oroszország nyerte meg a választásokat. Az orosz parlament második legerősebb pártja továbbra is a Kommu­nista Párt. Nemcsak pártlistán, de egyéni választókerületekben is győzött.