Jászkun Munkás, 2015. február

Lenin él!

1924. január 21-én hunyt el V. I. Lenin, a kommunista világmozgalom Marx Károly és Engels Frigyes melletti legnagyobb alakja. Halála pótolhatatlan veszteség volt, mert utódai, követői között senki sem található, aki felérhetett volna intellektusához. Ez a körülmény a munkásmozgalom nagy kára, mert távozása után nélkülözniük kellett egy olyan formátumú, különleges tudóst, a forradalmárt, politikust, aki sokoldalúan, átfogóan, jó ösztönnel és főleg tudatossággal igazodott el a mind bonyolultabbá váló hazai és nemzetközi események között. S ez kiegészült szerénységével, kritikai-önkritikai érzékével, ami segítette őt abban, hogy mások és saját tévedéseit időben korrigálja.

Korabeli és mai ellenfelei lekicsinylik, vagy lenullázzák, kriminalizáják. Nem előremutató, zseniális tudósnak, politikusnak tekintik, hanem köztörvényes bűnözőnek, aki „tébolyult” eszméivel, tömeggyilkos gyakorlatával pusztulásba vitte Oroszországot, veszélybe sodorta az egyetemes emberiséget. Nem kell felháborodnunk, ha a konzervatív polgárság így látja és láttatja a proletárvezért, hiszen látásmódjától és érdekeitől idegen lenne a kapitalizmus legnagyobb sírásójának idealizálása. Még a kommunisták között is akadnak, akik Lenint, a bolsevizmust az orosz helyzethez kötik, tanítását nem tekintik egyetemes jellegűnek (eurokommunisták, reformkommunisták). Vannak szép számmal, akik elismerik Lenin politikai tevékenységének nagyságát, érdemeit, de tagadják munkásságának tudományos rangját és jelentőségét. Pedig a:

• A kapitalizmus fejlődése Oroszországban

• Kik azok a népbarátok?

• Mi a teendő?

• A szociáldemokrácia két taktikája

• Materializmus és empiriokriticizmus

• Filozófiai füzetek

• A szociáldemokrácia agrárprogramja

• Az Európai Egyesült Államok jelszaváról

• Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka

• Állam és forradalom

• A proletárforradalom és a renegát Kautsky

• A baloldaliság mint a kommunizmus gyerekbetegsége

című munkái, valamint ezernyi cikkében fellelhető új és újszerű gondolatai a történelem, a filozófia (dialektikus materializmus), a politikai gazdaságtan tudományainak klasszikus remekei voltak.

Ezekben az imperializmus viszonyai között továbbfejlesztette Marx és Engels tanait. Méltán helyezzük őt a tudományos szocializmus megalapítói sorába. Nem volt a valóságtól elszigetelődő tudós.

Viszonylag fiatalon, ötvennégy éves korában halt meg agyérszklerózisban, Gorkiban. Ha legalább még két évtizedet élhetett volna, sínre került a munkásmozgalom, a szocialista forradalmak folyamata, s ezt még követői sem tudták eltorzítani. Elnézést a „mi lett volna, ha…” fordulatáért, de egy sakkmester sem előre, a mérkőzés előtt elemzi a partit, hanem utólag. A tanulságok levonása is a tudósok feladata.

A globális kapitalizmus korában élünk, s ez megköveteli, hogy az új körülményekhez adaptáljuk a tudományos szocializmus, a proletárforradalom elméletét, taktikáját. A marxizmus-leninizmus konzisztens alapjait megtartva nemcsak tanulmányoznunk kell, de továbbfejleszteni is, mint ahogyan azt tette Lenin Marx és Engels tanításaival. Csak remélni lehet, hogy a históriai szükséglet kitermeli majd azt a vezetőt, aki átveszi Lenintől a szocialista forradalom szellemóriásától a „stafétabotot”. Ha nem így történne, össze kellene állnia egy nemzetközi kommunista „agytrösztnek”, mely ideológiai központja lenne (a gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosítása alapján) a tennivalók tudományos és differenciált kidolgozásának.

Hegedűs Sándor

Posztumusz elismerés

Visszaemlékeztem egykori képviselőtársamra, aki megyei tanácselnök és az országgyűlés alelnöke is volt anno, s akit posztumusz díszpolgár címmel tüntettek ki. Az elismerést „a megye érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért” kapta – olvastam a megyei közgyűlés határozatában. Deklarálván azt az utólagos beismerést, hogy az utóbbi negyedszázadban folyamatosan szapult „átkosban” is voltak szép számban olyan tisztségviselők, akik munkásságának progresszív jellege megkérdőjelezhetetlen. E kitüntetés adományozását másodiknak vélem a sorban azon ismerőseim közül, akik számára a szocializmus kádári időszakának prominenseként posztumusz (azaz halál után) adományoztak díszpolgári címet.

Néhány esztendővel korábban egykori bácskai illetőségű pártfőnököm részesült hasonló elismerésben egy városi önkormányzati testület adományozásaként. Az illető előbb az ottani középiskola tanára, igazgatója, illetve a városi pártbizottság első embere, majd az MSZMP megyei bizottságának első titkára volt. A rendszerváltást követően pedig tanártársai ismét iskolaigazgatónak választották meg. Az 1990-es politikai fordulat után gerjesztett „rágalommánia” időszakában dehonesztáló hadjárat indult ellene is múltbeli szerepléséért. A vehemens kommunistázással folytatott hecckampányból a helyi önkormányzat is vaskos részt vállalt.

Az egykori pártmunkás legjobban azt vette szívére, hogy a „szövetkezetszervező szájbavizelők” utódaként emlegették őt. Az igazgató a sértésekbe belebetegedett, s nemsokára elhunyt. Két esztendő múlva posztumusz díszpolgári címet adományozott részére jobbára ugyanaz az összetételű önkormányzat, melynek tagjai korábban méltatlanul mószerolták.

Senki nem mondta meg, hogy miért kellett két egykori tisztségviselő (lehet, hogy többek) kitüntetésével elhalálozásukig várni, s a „jobb későn, mint soha” látszatát kelteni. Tán csak nem azért, mert némelyek restelltek volna a szemükbe nézni? Pedig valószínűleg a hozzátartozókon kívül ők is örültek volna a kitüntetésnek.

Dr. Südi Bertalan

A lélek súlya

A Magyar-Kínai Baráti Társaság találkozójának programja egy kínai írónő Xue Yan-ping könyvének ismertetése volt. Már a címe is figyelemfelkeltő: „21 gramm szerelem”. Beajánló szövegében ezt írja: A test nem csupán a vágyak örömét hordozza, hanem a fájdalmat is. a fájdalom és az öröm egyforma jelentőségű, sőt olykor még fontosabb is – ezért fordulhat elő, hogy vallási fanatikusok szándékosan kínozzák magukat, hiszen az ő szemükben a fájdalom sokkal jobban edzi a testet, s emiatt komoly értékekkel bír. A betegség fájdalma pedig azért a leggyötrelmesebb, mert belülről fakad, s a halál közelségével fenyeget. E könyv arról mesél, mi szabadíthat meg bennünket a haláltól való rettegéstől és a fájdalomtól.

Állítólag egy tudományos társaság a „lélek” súlyát 21 grammal becsülték meg. ÉS a léleknek minden betegségben igen nagy szerepe van, különösen a rákbetegség esetében. Például a kemoterápia ideje alatt, de a szerelmi kapcsolatban is. A szerelemnek jó hatása van a gyógyulásra, ugyanúgy a szeretetre is. A jó lelki állapotra minden tekintetben nagy szükségünk van. Nagyon fontos lelkünk gondozása, a józan, mértékletes élet. Ezzel valamennyi betegséget megelőzhetünk. Ki kell zárni a cigarettázást, a drogokat, a szeszes italokat. Fontos, hogy a fiatalokat megismertessük ezekkel a tényekkel.

Dudás György

Régen és most

Az utóbbi napokban többször lehetett hallani, részemről főleg a rádióban, a „kötelező önkéntes közösségi munka” jelenlegi állásáról. Mivel a középiskolás diákoknak kötelező ez a bizonyos önkéntes közösségi munka, mert ha nem teljesíti a kötelező óraszámot, akkor nem érettségizhet. Ezért kötelező.

Én magam csak mosolyogni tudok rajta. Ilyen faramuci megfogalmazást még nem hallottam. Hogy lehet valami önkéntes, ha kötelező?

Mi ifjú korunkban nem kötelezően, de önként végeztünk társadalmi munkát. Nem kötve ahhoz, hogy addig nem mehetünk érettségi vizsgára. A mi társadalmi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy épültek utak, nagyüzemek, iskolák, települések, erdősávok stb.

Kívánom, hogy minden középiskolás fiatal sikeresen túljusson az érettségi megmérettetésen.

638

Egyik éjszaka ébredés után nem sikerült újra elaludnom. A tv távkapcsolója segítségével azonnal a Spektrum csatorna sugárzott műsorát láttam. Amerikai dokumentumfilmet vetítettek, melynek témája a Castro elleni merényletek részletes ismertetése volt.

Abban a percben egy asszony mesterkedéseit láttuk, aki előzőleg Castro szeretője is volt, de mint kubai emigráns Miamiben élt, és a CIA megbízásából utazott Kubába, hogy ciánkapszulákat tegyen Castro italába.

Mivel tudjuk, hogy Castro jelenleg is él, az akció nem sikerült. Mint ahogy nem sikerült az összesen 638 – azaz hatszázharmincnyolc – alkalom sem, amit vagy közvetlenül amerikai ügynökök vagy a kubai emigránsok próbáltak véghezvinni.

Megdöbbentő ez a 638-as szám. S mindezt a kis írást emiatt a szám miatt követtem el.

Herczegh Klára

Híreink

•A januári újságunk hírrovatával szemben nem január, hanem február 21-én, 10 órakor tartjuk a megyei elnökség ülését, melyen értékelni fogjuk az elmúlt ciklus munkáját, és megválasztjuk a következő időszak vezetőit.

***

• A városi elnökség beszámolója és újraválasztása január 14-én megtörtént. Az elnök személyére Szilágyi András megyei elnökségi tag tett javaslatot Gulyás László korábbi elnök személyében. A jelenlévők egyetértettek és megszavazták.

Szarvas Géza korábbi tag munkáját megköszönve, aki további munkát ebben a beosztásban nem vállalta, Gulyás elvtárs Szilágyi Sándor korábbi tagot, valamint Farkas László elvtársakat javasolta vezetőségi tagoknak. A jelenlévők egyetértettek és megszavazták. Farkas László 46. évében lévő nyugdíjas katonatiszt. Három gyermeke közül Péter szintén alapszervezetünk tagja. Januári lapunkban is jelent meg egy írása. Egyetemen végzi tanulmányait.

• A január 24-ei Szabó Ervin Akadémia foglalkozásán a március 28-ai XXVI. kongresszus anyagáról beszélt Thürmer elvtárs, és a hozzászólások ehhez a beszámoló tartalmához adtak segítséget javaslatukkal. Kovács István elvtárs, aki az internethasználat fontosságáról, a tagnyilvántartás újszerű lefektetéséről beszélt, elmondta többek között, hogy országunkban 12 millió mobiltelefon van, s ebből 4 millió az úgynevezett okostelefon. Ezért is lényeges, hogy mi is ott legyünk az interneten, és használjuk azt.

• Szentpáli Kolos a szükséges ajánló aláírásokat megszerezte a Veszprém megyei országgyűlési képviselői területen. Tizenegy biztos induló mellett kell helytállnia. Az időközi voksolás 25 település választópolgárait érinti. Valamennyi településen kaphat a Munkáspárt szavazatokat.

***

KÜLFÖLD:

• A görögországi választásokon a Sziriza párt, amely nem kommunista párt, de baloldali, főleg az előző kormányokhoz képest 36.34 %-kal győzött, 149 mandátumot kapott.

Bencsik Mihály maradt a megyei elnök

2015. február 21-én, Szolnokon ülésezett a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagsága, hogy új vezetőséget válasszon, és a párt 26. kongresszusának megyei küldötteiről is döntsön. Az össztagsági ülésen jelen volt Nagy Attila Tibor országos elnökségi tag is. A 130 tag egynegyede jelen volt, sokan érkeztek Szolnokról, Karcagról, Mezőtúrról, Túrkevéről, Törökszentmiklósról, Tiszaburáról és Szászberekről is.
Az egyhangú szavazások eredményeképpen a megyei elnök továbbra is Bencsik Mihály, a párt országos alelnöke, az országos elnökség tagja. Alelnökei Horváth Sándor (Karcag) és Szilágyi András (Törökszentmiklós). Az elnökség tagjai továbbá Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Gulyás László (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok) és Sipos Sándor (Túrkeve).
A megyei gazdasági felelős Horváth Sándor, a pénztáros Balogh Imréné. A pénzügyi-ellenőrző bizottságot Bíró Imre (Mezőtúr) vezeti, tagjai Póta Lászlóné (Nagykörű) és Tóth Antal (Szolnok). A párt ellenőrző bizottság elnöke Csajbók Ferenc (Túrkeve), tagjai Dikó Miklós (Szolnok) és Dullné Földi Erika (Tiszabura).
A 26. kongresszuson kilenc megyei küldött képviselheti a megyét, ők a következők: Dull Krisztián Norbert, Farkas László (Szolnok), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf, Herczegh Klára, Horváth Sándor, Póta Lászlóné, Szilágyi András és Szilágyi Sándor (Szolnok). Rajtuk kívül a megye három KB-tagja is jelen lesz a kongresszuson: Bencsik Mihály, Gulyás László és Sipos Sándor.

Jászkun Munkás, 2015. január

A BOTRÁNYOK ÉVADJA

Botrány botrányt követ. Ez már egy ilyen rendszer. Vida Ildikó előtt-után (és közben) lakások, üzletek körüli pénzügyi manipulációk, mutyiknak nevezett trafik­botrányok, külföldi utazások, gyanús anyagi hátérrel, állások kreálása jó fize­téssel, az elvbarátok és rokonok számára (nepotizmus) lenyúlások és fölnyúlások, családtagok megajándékozása drága la­kásokkal és más ingatlanokkal, hogy az igazi tulajdonosok, minden gyanú felett álljanak és háttérben maradhassanak. Szabálytalanságok, bűnügyek, melyek az ország tudomására jutnak, de elmarad a felelősségre vonás, mert az illetékesek „kéz kezet mos" alapján fedezik az el­követőket. És mindezt nem a pitiáner zsebtolvajok követik el, nemcsak az al­világ menői, visszaesői, hanem a felvilág vezető politikai-gazdasági elitje. Nyugod­tak lehetünk, jó kezekben van az ország. Ám ne nyugtalankodjunk, a pikszisen kívüliek számára ez a megértés, türelem természetesen nem érvényesül, nekik szigorúan be kell tartaniuk a törvényeket. Ennek ellenőrzésére jól képzett appará­tust hoztak létre. Ez a helyzet, tipikus esete annak, amikor a tolvaj kiabálja, „fogják meg!” Ezt a gyakorlatot a kapi­talizmus termelte ki, de kevés helyen al­kalmazzák ilyen szemérmetlenül, mint nálunk. A török megszállás idején a janicsárok voltak ilyen telhetetlenek, mert nem tudták med­dig űzhetik kisded játékaikat.

Nagy vihart keltett egy csöbör vízben John McCain ame­rikai republikánus szenátor Orbán Viktor elleni heves kirohanása, amikor is neo­fasiszta diktátornak nevezte. A washintoni honatya kritikája jó alkalmat teremtett a tekintélyében megingott honi politikus­nak a függetlenségi gondolat előtérbe állítására. Orbán Viktor ugyanis kijelen­tette: senkitől sem tűrik a magyar bel­politikába való beavatkozást! Az elmúlt évszázadok gyarmati alávetettsége kiala­kított a magyar lélekben egy érzékeny­séget a nemzeti függetlenség kérdésében, amely az utóbbi évtizedekben naciona­lizmussá torzult, s ez ma jó fogódzó lehet egy vezető politikus számára. (Nem vé­letlen, hogy Vonáék és megtévesztő esz­meiségük iránti rokonszenv behatolt az egyetemi ifjúság jelentékeny részébe, mert nem lebecsülendő az a hatás, melyet a sovinizmus, irredentizmus és rassziz­mus gyakorol a fiatalságra). Orbánék igyekeznek kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, ám a kormányfő van annyira rátarti és „eredeti”, hogy kerüli a máso­lást, hanem „eredeti” értelmezést ad gondolatainak. Ő kialakította a maga eszmerendszerét, orbanikumát, melyet nem te­kint kőbe faragott dakota igének, hanem változtat rajta, ha a helyzet megkívánja (mutatis mutandis). Úgy gondolom, nem lesz belőle nemzeti szocialista (hitlerista), de amennyiben így halad „előre"- az orbanizmus képviselheti majdan a fasizmus valamely magyar válfaját, s ez nem jelent kisebb veszélyt az országra nézve, mint a jobboldali radikalizmus más for­mái.

McCain kissé előreszaladt a dip­lomáciai gyakorlatban valóban szokatlan megbélyegzésével, de Orbán Viktor „fej­lődésében” felismert valamit, ami ten­denciájában találó lehet, ha az összefogott nemzet nem állítja le Arturo Uit. Kor­mányfőnk gyakorlatában ugyanis jelen vannak a szélsőségek felé mozgó diktátori motívumok, melyek bebetonozottnak és megdönthetetlennek hitt kétharmados többsége birtokában egyre erőteljesebben nyilvánulnak meg.

Pöffeszkedése, hangneme, intézke­dései valóban fenyegetnek egy önkényúr jellemvonásainak kialakulásával. Udvara - noha bizonyos repedések már fellel­hetők körükben - egyelőre követik, tá­mogatják. Pozíciók, földi javak búsás adományozásával érdekelté teszi mamelukjait a kormányelnök iránti hűség mel­letti kitartásban.

Orbán Viktornak és követőinek szín­lelt, kuruckodó felháborodása csak arra szolgál, hogy leplezzék az amerikai sze­nátor támadásának reális felismeréseit, s olybá tüntesse fel: idegentől méltatlan támadás érte a Vezért, aki mint nemzeti hős testével védelmezi magát és alatt­valóit a lejáratástól, beavatkozástól és leváltástól.

Hegedűs Sándor

BESZÉLGETÉS A KUKÁZÓVAL

Az utóbbi negyed évszázadban új társadalmi jogállás intézményesülésé­nek vagyunk tanúi. Neve: hajléktalanság. 1990 táján még csak húsz-huszon­ötezer hajléktalanról beszéltek. A szá­muk - hivatalos adatok szerint - ma meghaladja a százezret. Ha e szám helytálló, a tíz százaléknyi dúsgazdag országában minden századik magyar állampolgár hajléktalan. Az embert lehangolja a látványuk. Hiszen döntő döbbsége önhibán kívül került ilyen szánalmas helyzetbe.

A szomszéd városban járva közle­kedés közben látom, hogy - olykor egymást követő hullámban - miként „vallatják” a szemeteskonténereket jobb sorsra érdemesült emberek, ágrólszakadtan, szánandóan, egykedvűen. Némi hezitálás után megszólítottam egyiküket: elmondaná-e, mivel vívta ki maga ellen a sorsot, hogy guberálásra kényszerült. Ha érdekli, egy százasért elmondom magának - válaszolta egykedvűen. Itt a pénz, és halljam - álltam rá az alkura.

Ez a jólétben dúskálók által hangza­tosan dicsőített rendszer tehet róla. Megszűnt a munkahelyem, dologtalanul, kereset nélkül fölöslegessé váltam a családban. Közben „rákaptam” az italra, s ide jutottam. Önként vállaltam ezt a sorsot, nem akartam a családom terhére lenni.

A szocialista rendszerben, ha tetszett, ha nem, dolgoznom kellett, s persze volt is munka. Most meg hiába szerettem volna, sehol nem akadt számomra mun­kalehetőség. Valamiből élnem kell, hát kényszerűségből ezt az elfoglaltságot választottam magamnak. Nehogy azt gondolja, hogy csak a magamfélék kukáznak. Mások is rákényszerülnek erre. De eszembe sem jut panaszkodni. Hiszen láthatja, olyan szabadon élek, akár az isten madarai.Ott hajtom álomra a fejemet, ahol rám esteledik. Csak telente nehezül meg számomra némiképp az élet. Ilyenkor besorolok az ingyenkonyha előtt levesért tolongok közé. Ha pedig kitessékelnek a váró­termekből vagy a lépcsőházakból, hajléktalanok szállására menekülök a hideg elől. Tudja, nekem már csak a becsületem számít. Az önérzet, a sze­mérmesség és a szégyen nem létezik számomra. Igényem csak napi néhány darab kenyér megszerzéséig terjed. Jól érzem magamat a bőrömben, gondta­lanul telnek napjaim.

Látom az arcán, hogy furcsállja a mondókámat. Holott a dolog egyszerű. Nincsenek kötelezettségeim. Nem kell adóbevallást készítenem. Nincs va­gyonom, üzleti vállalkozásom, adó­zandó nyereségem. Nem gyötör a fűtési díj hiánya, a benzin árának gyakori emelkedése sem érdekel. Nem lesem szorongva a pénzes postást, hozza-e vagy sem a havi járandóságomat. Re­mélem, az elmondottakból sikerült megismernie a sorsomat.

Igen, sikerült: s egyben még inkább rádöbbenteni, hogy hajléktalanok sors­tragédiáján intézményesen szükségel­tetne mielőbb enyhíteni, ami a tőkés társadalmi rendszerben sajnos több­nyire vágyálom marad.

Dr. Südi Bertalan

Cigányok, hozzátok szólok!

Sokszor és sokan megszólítanak Ti­teket a szavazatokért. Én nem ezt te­szem. Magatokért szólítalak meg. Ma a Horthy-korszak restaurációja folyik, láthatjátok. Csendőr-feliratú mellény­ben flangálnak mindenfelé az ország­ban „rendet tenni”. Mit csinált a daru­tollas csendörség? Munkástömegekbe lőtt, és cigánysorokat vert végig kard­lappal. az öltönyös és tengerészruhás bűnözök parancsára.

Szerencsére az 1945-ös felszabadu­lás elsöpörte ezt a terrorszervezetet. A szocializmus munkát, megélhetést adott Nektek. A szülőknek nem kellett félni, hogy mi lesz holnap. A munka biztosítva volt, ahogy a kenyér is az asztalra. De eljött a rendszerváltás. Ti vagytok a legnagyobb vesztesei! A bezárt bányák mélyéről, a földig rom­bolt gyárakból, a műveletlen földekről Titeket zavartak el először! A kapita­lizmus elvette Tőletek a munkát, ami­ből tisztességesen megélhettetek és adott helyette segélyt, ami a legtöbb­ször nem elég egy hónapra, így más­honnan kell pénzt szereznetek, hogy enni adjatok a gyerekeiteknek, a Jobbik pedig ebből hasznot húzva Ellenetek fordítja a magyarságot!

,,És aki száz meg százezret rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszeritett. ” (Katona József: Bánk bán)

Mi nem ígérünk több segélyt. Csak munkát, amiből Te és a családod jól megéltek. A múlt század elején élt egy cigány származású zeneművész, Hor­váth Jenő. 1919-ben csodálatos zenei tudását a Tanácsköztársaságért áldozta. Régi, ismert daloknak szövegét írta át.

Toborzó útjai során ezrek vonultak be védeni Tanács-Magyarország határait! Ő maga is harc közben vesztette életét Szolnokon. A cikk elején is írtam, nem a szavazatokra van szükségem. Rátok. Ha ránk néztek, láthatjátok sorstársak, talán elvtársak is vagyunk.

Mit is jelent ez elvtárs szó? Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy.
Engedjétek meg, hogy Horváth Jenő egyik művét átírva üzenjek nektek:

Horváth Jenő azt üzente.

Szükség van a cigány kézre!

Gyere elvtárs, induljunk hát,

Siessünk, mert vár a Hazánk!

Éljen a Magyar Munkáspárt,

Éljen a Haza!

Farkas Péter

FÉLELEM ÉS SZABADSÁG

Személyes tapasztalatom alapján tudom, hogy az emberek félnek. Két konkrét példát írok le.

A választási kampányban találkoztam az egyik ismerőssel, akivel a munkásőrségben együtt szol­gáltam. Kérdeztem tőle, felkereshetem-e abból a célból, hogy az aláírásával támogatná-e a jelöl­tünket? Válasza: Én tudom, hogy hová kell tenni a keresztet, de az ajánlatomat nem adom, mert unokám van.

Egy másik alkalommal egy régi barátommal találkoztam és amikor a jelenlegi helyzetről kezd­tünk beszélgetni, körbe nézett, hogy nem hallja-e valaki.

Számomra jelzés a társadalmi körülményekre, mert naponta hallom, főleg liberális politiku­soktól milyen nagy vívmány a szabadság.

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Bibó István

Egyetértek az idézettel, mert tömören fejezi ki a lényeget. Bár az is tény, hogy ha megszűnne a félelem, akkor gond lenne a szabadságjogokkal. Tudniillik a polgári demokrácia jellemzője az úgynevezett „polgári szabadságjogok” a tulaj­donhoz való jog, az egyesülési jog, a sajtó-, szólás- és lelkiismereti szabadság stb.

Tény, hogy még a legszélesebb formájában is ellensúlyozza a szabadságjogokat, hogy a sajtó a rádió, az iskola, a gyűléstermek, szóval a jogok gyakorlásának anyagi eszközei a hatalom kezébe vannak és így legtöbb esetben - meghamisítva a széles néptömegek öntudatát - csak papíron van­nak meg. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy akkor valójában mikor gyakorolhatja a szabad­ságjogát a nép? Szerintem ezt egy ismeretlen orosz költő 1901-ben írott sorai fejezi ki.

„Érik az idő a megmozdulásra

Kihúzza erős derekát a nép.

Összefogódzik, s egy vállrándítással

Szétveti a rend szerkezetét.”

Egyszer ez már megvalósult, ezért nem kizárt hogy újra megvalósuljon, és akkor megszűnik a félelem és lesz szabadságjoga a népnek.

Horváth Sándor

Ünnepeltünk

A pártunk 25. évfordulóját méltóan ünnepeltük meg. A budapestiek 2014. december 19-én 15 órakor, az országos nagy ünnepséget 21-én 10-14 óráig Kőbányán. Thürmer elvtárs erre az évfordulóra írt egy nagyon jó könyvet, amit mindkét napon dedikált. A címe: 25 év az árral szemben. Pénteken azaz 19-én reggel megajándékozott egy könyvvel, és vettem még kettőt, amit elküldtem a testvéremnek Szabolcsba, és szombaton meg is kapta. Én péntek délután 17 órakor kezdtem el olvasni, 50 oldalig elértem, majd reggel 5 órától 17.40-ig elolvastam mind a 250 oldalt. A képeket kétszer is végignéztem. Így mentem vasárnap a nagy ünnepségre.
Szerintem mindkét napon a megtartott ünnepség színvonala, tartalma, hangulata az eltelt 25 év eseményeiről, minden megszólaló véleményét az őszinte jóakarat hatotta át. Nagy kár, hogy az ország népe ezt nem láthatta, hallhatta. Viszont van a Thürmer elvtárs könyve, amely annyira jó, hogy szinte nem lehet letenni. Őszinte szívvel ajánlom főleg a fiataloknak, mert ez a könyv úgy van megírva, hogy minden témát le lehet ellenőrizni. Vagyis minden igaz és valóság ettől annyira izgalmas. Ha valaki bár miről többet akar tudni pillanatok alatt megtudhatja és láthatja, hogy miért beszél oly gyakran a MUN­KÁSPÁRT a közösségi társadalom megvalósításáról. Egyszóval a szocializmusról.
Kedves fiatalok. Gon­dolkodjatok el legalább azon, hogy a legfőbb termelő erő miért kell, hogy a tőkések kezébe legyen? Mert így a megtermelt érték ára nem az állam kasszájába kerül, ezért nem lesz soha a kapitalizmus igazságos rendszer. A tőkések azt tehetnek a népekkel, amit akarnak, a gyarló kormányok pedig kiszolgálják a tőkés urakat. A népet pedig: átverik, butítják, hogy becsaphassák, kirabolják. Nincs annyi csillag az égen ahány milliárdot ellopnak az urak az emberiségtől.
A nép hallgatja a rádiót, a TV-t, ahol világosan el­mondják, hogy milyen jó, hogy jogállamban élünk. Demokrácia van, és nem a kádári diktatúra - mondják. Igen nekik ez jó. Joga viszont van a szegénynek éhenhalni, nélkülözni, megfagyni, szabad őket átverni, becsapni, mindenéből kifosztani. Panaszra mehet a égiekhez. Nagyon itt van az ideje annak, hogy a mi népünk elgondolkodjon mindazokon, amit Thürmer elvtárs leírt 25 év az árral szemben című könyvében. Meg azon is, amit a kapitalizmust imádók művelnek az országunk népével.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: KI MENNYIT ÉR?

Egy újdonsült ajser kategorizált

Tudatta: ,,aki szegény, annyit is ér.

Akinek semmije sincs e világon,

Potyaleső ember, mert mindig csak kér".

Szerinte azok süllyedtek nyomorba,

Akik nem szolgálták ki a gazdagot:

Öklöt ráztak helyette lármázókként,

Mert társként védték a szolgát és rabot,

Bár tudták, hogy isten helyett a tőke

Teremtett mélyszegényt és dúsgazdagot,

Mégis több mint két évtizeden át a

Kárvallottak rendje mélyen hallgatott.

Az áruló - megcélozván Damaszkuszt –

Sokadmagával útjára sereg lett:

A bűnbánatot végig elkerülve

Hatalmat ragadott, vezeklés helyett.

A közvagyont is magáévá tette,

Vagy korrupcióval, vagy ,,csókos" gyanánt.

Harácsolás közben soha nem ismert

Sem mértéket, sem korlátot, sem arányt.

Könnyű a szegényeket degradálni,

Aztán mondani, hogy az áruk semmi,

A gazdag meg áradozhat boldogan,

Hisz neki a jövőtől nem kell félni.

Rózsás állapot lehet a gazdagság,

Míg vannak, akik éhbérért növelik,

Veszélyes, ha ellene lázadókat

Elnyomottak milliói követik.

HÍREINK

BELFÖLD

- A tavasz folyamán sorra kerülő kongresszusunk előtt tisztújító taggyűléseket kell szervezni a megyében működő alapszervezeteinkben.

December 29-én a megyei ülésen döntöttünk a taggyűlések időpontjáról.

Szolnokon január 14-én 15 órakor választjuk újra vezetőinket. A megye városainak pártvezetői is közölték az időpontokat.

A megyei vezetőség újraválasztásának ideje: 2015. január 21., 10 óra.

- Hírül adjuk, hogy a Veszprém városában februárban esedékes országgyűlési választáson, munkáspárti jelöltünk van. Szentpáli Kolos egyetemi hallgató. Sikeresen szerepelt az ATV csatornán, ahol megismerhette az ország. Január 5-én kezdődik az ajánló aláírások gyűjtése, ahová szívesen várunk segítő aktivistákat.

KÜLFÖLD

- A SZABADSÁG híradásából:

- A 88 éves Fidel Castro a kínai értelmiségiektől megkapta a Konfuciusz Békedíjat.

- Che Guevara fia motoros túrákat szervez Kubában édesapja tiszteletére.

- Az USA-ban a CIA munkájáról szóló jelentés elmondja, hogy milyen embertelenül kegyetlen módszerekkel vallatják az általuk terroristáknak vélt foglyokat. De nemcsak az Egyesült Államokban folytatták a kínzásokat, hanem például Izraelben, Lengyelországban, Romániában és még ki tudja hol?

Jászkun Munkás, 2014. december

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk!

Egyenlőség helyett a tőke szolgái

Gyakran olvasok az újságokban, hallok a televíziós műsorokban olyan véleményeket, melyek szerint a magyar társadalom 1990 óta lényegesen szabadabb lett annál a szabadságnál, mint, ami a „puha diktatúrában” meg­illette. Aki így vélekedik, alighanem összetéveszti a látszatot a valóság tényeivel. A jelenlegi hatalmi viszonyok ugyanis egyértelműen azt jelzik, hogy a társadalom tagjainak döntő hányada nem vált a rendszerváltással szaba­dabbá. A módosulás mindössze annyi, hogy a hatalombitorló uraink által le­becsült, félremagyarázott egykori tel­jes foglalkoztatottságot a tömeges munkanélküliség okozta létbizonyta­lanság váltotta fel, a szocializmusbeli egyenlőségi státus pedig alattvalók, szolgák, páriák státusává változott.

Mind a politikusok, mind a poli­tológusok szemérmesen elhallgatják, hogy a kizsákmányolás nem sérti kevésbé az emberi jogokat, mint a faji, vallási, kisebbségi diszkrimináció. Hiszen az ember aligha kerülhet megalázóbb helyzetbe a bérrabszol­gaságnál.

A magyar nép többsége (mivel nem volt oka rá) nem vett részt aktívan a szocialista rendszer keresztrefeszítésében. Csakis eltűrte, hogy nélküle, helyette, sőt rá hivatkozva önjelölt pártocskák, politikai hőbörgők, deklasszált jágók, főként pedig hatalom- és pénzéhes (jobbára amatőr) politi­kusok foglalják el a demokrácia játék­tereit és nyilvánosságait. Mivel kizá­rólag az ő korlátlan demokráciájukat igyekeztek többséginek föltüntetni.

Nem csodálkozhatunk, ha szegény­séggerjesztő állapotok közepette a tömegek nem tudtak a rájuk oktrojált polgári demokráciával mit kezdeni. Gyakran felszokták hánytorgatni „a rövid történelmi emlékezetet”. Érthetetlen számukra, hogy mind keveseb­ben emlékeznek a múlt rendszer „megbocsáthatatlan vétkeire”.

Ez bizonyára azért történhetett meg, mert az emberek hajdani szemé­lyes tapasztalatai élményei nem es­nek egybe a Kádár-rendszert kategori­kusan diktatúrának, hovatovább szellemi tatárjárásnak bélyegző állapottal. Következésképp nem hajlandók részt vállalni a tőke világát favorizálók szocializmusellenes heccelődéseiben. Lenne gondolkodni való a múlton. Legalábbis politikai és jogi érte­lemben feltétlenül. Ez különösen indokoltnak tűnik az olyan baloldali vénájú emberek részéről, akik a lé­tezett szocializmus idején felelős tisztségek birtokosai voltak. Nem feledhetik, hogy azok az ideális elkép­zelések egy társadalomról, ahogyan azt az előző politikai érában akarták megvalósítani, megmaradtak. Ezt az ideát azonban nem gondolták végig. Holott ez nemcsak álom, emögött a megvalósulás lehetősége rejlik. Még­ ha bizonyára nem fogom is megélni, hogy az az idea valamilyen módon valósággá válik, ez marad az az el­képzelés, mely mellé bármikor érde­mes odaállni. Megvalósulását egy olyan baloldali kezdeményezéstől re­mélem, mely nem a kapitalizmus életrehívásában tüsténtkedő, s olykor az Internacionálét harsányan éneklő ál­baloldaliak népes társasága, hanem olyan - felelősséget viselő - politikai erőtől, mint amilyen a Magyar Mun­káspárt, mely a baloldali értékeket nemcsak szavakban, de szándékban, törekvésben is képviseli.

Dr. Südi Bertalan

Karácsony és a gyerekek

Így karácsony közelében örömteli dolgokról kellene írni, beszélni mind a kormánynak, mind kisebb közösségekben, de talán nekem is. De nem tehetem. Éppen elég álságos az, hogy országos veze­tőink sikerekről, győzelemről, dübörgéses gazdasági növekedés­ről beszélnek, s halljuk ezt a mé­diákban. A valóság bizony más. Évekkel ezelőtt készült el, Ferge Zsuzsa professzor asszony veze­tésével egy szociológiai tanul­mány, amelyben rögzítette az ak­kori idők - 8-10 évvel korábbi - szomorú adatait. Bátorkodott előrevetíteni, ha nem történik hat­hatós segítség (és nem történt), akkora helyzet csak rosszabbod­ni fog. Miután a KSH szeptem­berben nem adott ki hivatalos adatokat a szegénység mértéké­ről, így mások adatait adom én is közre.

Idézem: „ma hazánkban minden harmadik ember szegény. A hely­zetet súlyosbítja, hogy 300-400 ezren élnek olyan szegénység­ben, akik nem szerepelnek a kü­lönféle regisztrálási rendszerben, s így semmiféle támogatást nem kapnak. Ez a megállapítás Ferge Zsuzsa asszonytól származik. Így karácsony táján kapjuk az ado­mányt kérő leveleket, például a Gyermekétkeztetési Alapítvány­tól. Mert különben a gyerekek még karácsonykor sem kapnak ebédet - sem az iskolákban, sem pedig odahaza.

A médiák fennen harsogják: Boldog, áldott karácsonyt min­denkinek.

Én is azt mondom, hogy mindenkinek.

Dudás György

REPEDÉSEK AZ ANTARKTISZ JÉGHEGYEIN

A minap több, békésnek alig ne­vezhető demonstráció történt Bu­dapesten és az ország egyéb tájain. A másik sávon feketemellényes, „B”-szektoros labdarúgószurkolók til­takoztak és fenyegetőztek. A „B” szektor nemes fiait, a labdarúgás megszállottjait ért sérelmek szólí­tották az utcára. Az első tízezer (igen vegyes szociális összetételű, párt­állású, felekezetű, korú) társaság békés összejövetelének fináléja „ki­sebb”, de romboló randalírozásba torkollott. Szétvert ablakredőnyök, a környéket elborító üvegszilánkok je­lezték: valakik jártak a Lendvay ut­cában. Lehetséges, a másik rendez­vény egyes tagjai segítettek az első­nek, hogy követeléseik nagyobb nyomatékot kapjanak. A netadó be­vezetése ellen tiltakozók ugyanis intelligensebb csoportosulásnak lát­szott, melyről nem tételezhető fel, hogy a fizikai rombolás módszeréhez nyúltak volna.

A fekete mellényesek demonstrációja békésen végződött, de keményebb módszerek alkalmazását helyezték ki­látásba, ha követeléseiket nem tel­jesítik odafennt. Ez utóbbi jelenséget ismerjük, még a gyurcsányi időkből. Orbánék hatalomgyakorlásának dilettantizmusára vall, hogy mereven el­zárkóznak a tárgyalásoktól s konokul kitartottak az internetadó bevezetése mellett. Csepel minap lemondott bölcs polgármestere, a rezsikkel való manipulálás felelőse, Németh Szilárd kijelentette: nem kell komolyan venni a farkasok üvöltését, mert elhalkul, majd elmarad, mint a villany, gáz, fűtés, díjának csökkentése körül tá­madt hangzavar. A nép tiltakozására ennyire süket fülű vezetőt jó helyre állította a sors? Az orbanizmus hívei úgy gondolják, a háromnegyedes többség birtokában hatalmuk megingathatatlan lett.

Szerencsétlenségükre táborukban kevés a matematikai zseni, különben tudniuk kellene, hogy az 2014-es par­lamenti választásokon a választásra jogosultaknak valamivel kevesebb, mint ötven százaléka hozta a 75 százalékot. Ez egy alkotmányjogi manipuláció eredménye. Voltaképpen e háromnegyedes társaság a kisebbség többsége. Ha a voksolásokon távolmaradt, valamivel több mind 50 % egyszer aktivizálódik és meg­indul, lehet, hogy kő kövön nem ma­rad. Hiszen ez a tömeg jórészt azért maradt távol az urnáktól, mert így akarta Orbánékkal szembeni elé­gedetlenségét kifejezésre juttani. Egyesek naivul azt hiszik, hogy az említett tüntetések csak a kormány néhány rossz döntése miatt robbantak ki, de be kell látniuk, egyes transzpa­rensek és a hangos szlogenek egyike-másika már Orbánék lemondását követelték, jelezve: itt többről van szó, mint bizonyos kormányintézke­dések kiigazításáról. Az országveze­tők első reakciója az internetadó melletti kitartás volt, ám tapasztalva a megmozdulások méreteit és heves­ségét, Orbán Viktor kijelentette: a nép félreértette szavait, de tekintettel a fenyegető hangulatra, egyelőre nem időszerű az internetadó. Senki ne higgye azonban, hogy az indulatokat kiváltó kérdést végleg levették a napirendről. Orbán Viktornak fontos a tekintély, a kurucos virtuskodás, ezért egy nyilvános őszinte önkritika, visszalépés ismeretlen gyakorlat az ő tevékenységében. Ez harc a kormány és a nép között márpedig (jobb, ha tőlem tudják) egy küzdelemben vere­séget is lehet szenvedni. A repedés tehát bekövetkezett, s ha a jég nem hajlik, akkor törni fog...

Hegedűs Sándor

A VÁLASZTÁS

Október 12-én megtörtént az önkormányzati képviselőválasztás a polgári demokrácia színjátéka szerint. Miért merem ezt állítani? Azért, mert a három fontos tényezőt jól fel lehet ismerni. Az első a pénz. amely az esélyegyenlőséget jelentősen befolyásolta. A második az, hogy a kormány folyamatosan azt su­gallta: azok az önkormányzatok remél­hetnek központi támogatást, ahol a FIDESZ győz. A harmadik az oszto­gatás, amelynek a fedezetét a magyar nép zsebéből vették ki. Ilyen előzmé­nyek után indult a választás. Az anyagiakkal rendelkező pártok aktívákat foglalkoztattak és ezzel megszállták a településeket. Mi viszont saját magunk végeztük a feladatot.

Szűkebb hazámról, Karcagról írom le a tapasztalataimat. A választó magatartá­sáról ki lehet jelenteni, hogy nem min­denki vállalja a politikai hovatartozását. Sajnos még a szavazófülkében sem. Ezt igazolja, hogy közel kétszer annyian írták alá a jelöltállító ívet, mint amennyi szavazatot kaptunk. A szavazók között lehettek olyanok is, akik nem írták alá az ajánlóívet, és így még rosszabb az arány.

Karcagon egy sajátos helyzet állt elő. Tudniillik ná­lunk a Magyar Szocialista Pártnak és a Demokratikus Koalíciónak nem volt jelöltje, ezért csak a megyei listájukra lehetett szavazni. Az MSZP-re 265 fő, a DK-ra 222 fő szavazott. Az egyéni jelöltjeinkre nem szavaztak. Elfe­lejtették, hogy egy korábbi ország­gyűlési képviselőválasztáson a Mun­káspárt jelöltje a második fordulóban az MSZP jelöltjének a javára vissza­lépett. Valószínű, én vagyok álmodozó, mert azt hittem, hogy a baloldali érzel­mű választópolgárok minket támo­gatnak. Az álomból felébredve rájöt­tem, felesleges volt, mert az a párt amely a parlamentben a vörös csillag betiltását megszavazta, akik Kádár Já­nostól elfordultak és ezek szerint a szavazóbázisuk is elhatárolódik tőlünk.

Horváth Sándor

ÁRNYÉKVETŐK

A közélet szereplőinek társadalmi­politikai tekintélyét a munkaköri fe­ladatok ellátásán felül - többek között - az adja, képes-e önzetlenül tenni má­sokért. Az ilyen helytállás emberi pél­dáit mindnyájan elismeréssel fogadjuk. Olyan erények válnak ismertté általuk, melyek jótékony hatásuk ré­vén mind egyénileg, mind a szűkebb-tágabb közösségek erkölcsi tudatában és törekvéseiben kedvező változáso­kat eredményeznek. Ezt azért cél­szerű fölemlíteni, mert a szolidaritás jelei mindjobban tűnőben vannak napjainkban az emberek között.

Az emberiességből példát adók munkálkodásának társadalmi értékét éppen ezért azon is lemérhetjük, hogy tevékenységük eredményeként mi­ként formálódik a különféle közös­ségek morálja. Sajnos, az ordastörvények által „szabályozott” mostani társadalmi rendszerünkben egyre nő azok száma, akik kizárólag a saját pecsenyéjüket sütögetik, s csökken azoké, akik az individualista életelvet meghaladóan hajlamosak tenni em­bertársaikért. E jelenség a hatalmat gyakorlók részéről is szembeszökő, melynek a társadalom tömegei vallják leginkább kárát.

Olyan káros jelenségre is célszerű rámutatni, s azt kifogásolni, mely az állami tisztségviselők körében szinte intézményesült. Ők azok, akik a kü­lönféle panamázásokkal vetnek ár­nyékot közéletünkre. Nem mintha kampánya lenne az ilyenek bírálatá­nak, hanem mert a közéletiség mecha­nizmusában mind élesebben szúrnak szemet, s melyről szinte naponta érte­sülünk a sajtó jóvoltából. Azokról van szó, akik nemcsak erkölcsi téren kö­vetnek saját maguk állította normákat, hanem bizonyos jogszabályi előírá­sokat is felrúgnak, s ezzel a közélet tisztaságát kérdőjelezik meg.

Különféle tisztségviselők közül mind többen keverednek manapság is pénzügyi botrányokba, s válnak korrupciók és más pénzügyi machinációk szereplőivé. Ezekkel összefüggésben megtörténik, hogy az elkövetőnek - hatalmi hierarchiában betöltött státusa függvényében - vagy elfülelik az ügyét, vagy ejnye-bejnye intelemmel „rendezik” azt. Esetleg önkéntesnek álcázott lemondatással megválnak tőle. Az efféle megoldás már-már az elkövetés súlyával ér fel. Hiszen má­sokat is deviáns cselekmények elkö­vetésére ösztönöz.

Ahol a bűnöket, hibákat, s az egyéb emberi gyarlóságokat elhallgatással, formális intézkedéssel kísérlik megoldani, ott nem lehet normális kap­csolatról beszélni, ott az elvtelenség az összetartó erő.

A közvéleményt azonban csak át­menetileg lehet ravasz mesterkedé­sekkel megtéveszteni. Előbb vagy utóbb felismeri, melyik az a közéleti személyiség, aki - miközben tisztes­ségre int másokat - maga nem, vagy csak hellyel-közzel tartja meg az erkölcsi és jogi normákat. Csak annak a közéleti tisztségviselőnek lehet po­litikai tekintélye, akinek szavai egy­bevágnak a tetteivel, s aki munkál­kodása során a tisztakezűséget párt­fogolja.

Ezzel szemben, aki miközben vizet prédikál, bort iszik, sajátján kívül a többi közéleti személyiség tekinté­lyére is árnyékot vet. Az emberek ugyanis könnyen általánosítanak. Ezt napjainkban is megtapasztalhatjuk. A követelményrendszer minden állam­polgárra (a közélet aktivistáira is) egyetemes érvényű és hatályú normá­kat ír elő, melyek betartásától egyet­len személy sem határolódhat el kö­vetkezmények nélkül.

Dr. Südi Bertalan

NEGYEDSZÁZAD

A történelemben 25 év egy porszem, de az ember és a párt életében jelentős. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei újjászervezését igyekszem röviden összefoglalni.

A megyei Néplap 1989. november 16-ai számában jelent meg az MSZMP Jász-Nagykun megyei ideiglenes bizottságának a felhívása. Cél: összefogni majd egységes szerkezetben tömöríteni mindazokat az MSZMP-tagokat, akik továbbra is a párt tagjának tartják magukat és vállalják a megújult MSZMP politikai programját.

Ezt követően indult el a településeken a pártalapszervezetek létre­hozása. Feladat volt a vezetőség és a kongresszusi küldött meg­választása. 1991 közepére 46 alapszervezet alakult 1250 taggal. Ezt követően a létszám már nem nőtt, mert a korösszetétel miatt sokan meghaltak. A Vajnai-csoport frakciózása is sok veszteséget okozott.

1989 december 14-én Szolnokon a szakszervezet székházában gyűltek össze a kongresszusi küldöttek, hogy felkészüljenek a kong­resszusra.

Segítői: Dr. Fehér Lajos Szurcsik István elvtársak.

A Központi Bizottság tagjainak javasoltuk: Nagy László jászkiséri szakmunkást és Pozderka Jánosné, szolnoki közgazdászt.

Az Etikai Bizottságba javasoltuk: Murányi Zsigmond törökszentmiklósi szakmunkást. Hozzászóló: Pozderka Jánosné.

1989. december 17-én összeült az MSZMP 14. kongresszus első napja, amelyen minden delegált részt vett.

1990. február 18-án a megyei koordinációs bizottság ülésén meg­választottuk a tisztségviselőket.

Tiszteletbeli elnök: Tabák Lajos. Elnök: Nagy Ferenc. Helyettesek: Pozderka Jánosné, Mondok Dezső. Ügyvezető titkár: Lakatos Lajos. Területi titkárok: Murányi Zsigmond, Pernyés László, Horváth Sándor. Gazdasági felelős: Szarvas Imréné. Tanácsadó testület: Dr. Ungor Tibor, Dr. Soós István, Dr. Fehér Lajos, Zagyi János.

A párt szervezeti felépítése az elmúlt 25 év alatt többször változott. Az első jelentős feladat az országgyűlési képviselőválasztás volt. A 8 egyéni választókerületből 4 helyen volt jelöltünk. Az elmúlt 25 évben az országgyűlési és az önkormányzati képviselő válasz­tásokon mindig voltak jelöltjeink. Sok rendezvényünk volt: közülük rendszeres a Túrkevei Munkás Kupa, a mezőtúri kubikus megem­lékezés, a szolnoki Gulyásfesztivál. Több tiltakozó rendez­vényünk volt, amelyből kiemelkedő a NATO-tagság elleni tüntetés. A megye párttagsága emelt fővel vállalhatja a végzett munkát.

HÍREINK

Pártunk megalakulásának 25. évfordulóját megyei szervezésben is megünnepeltük, november 29-én. Megjelent dr. Thürmer Gyula országos pártelnökünk, aki Horváth Sándor megyei elnökhelyettes ünnepi megem­lékezésén túl beszédének fővonalát a 25 év jellemzőjeként „25 év árral szemben” című könyvéről is szólt.

A könyv tartalmáról röviden. Mi az igazság az első világháborúról? Milyen valójában az Osztrák Magyar Monarchia világa? Milyen is volt Horthy Miklós rendszere? Kik és hogyan küzdöttek a nyomor, a munkanélküliség, a fasizmus ellen? Kik csinálták a rendszerváltást?

A könyv a párt születésnapjára jelent meg. Olvassuk el minél többen!

A megemlékezésen Horváth Sándor a megyei esemé­nyeket foglalta össze, megemlékezve az alapító elvtársakról, az eltelt 25 év emlékezetes eseményeiről, s a leg­főbb következtetés az, hogy minden egyes akcióink „árral szemben” is azt eredményezte, hogy ma is vagyunk és dolgozunk.

* * *

A meghirdetett ruhagyűjtési akciónk adakozóinak ezúton is köszönjük segítségüket. A ruhaneműket Tiszabura szegényeinek ajánlottuk fel.

* * *

A Szabó Ervin Akadémia novemberi foglalkozásán elsősorban a pártépítés volt az egyik napirend. Fontos, hogy a továbbképzés teljesítse azt a gondolatot, amelyet Lenin így fogalmazott meg: „A párt az osztály élcsapata és a feladata egyáltalán nem az, hogy tükrözze, hanem az, hogy vezesse a tömegeket”.

Jászkun Munkás, 2014. november

A SZAVAK BŰVÉSZETE

Nagyra becsült és ideiglenes kor­mányfőnk megnyilatkozásai mindig megmozgatják az európai és hazai közvéleményt. Kezdetben komoly arccal analizálták hegyi beszédeit, mígnem a legtekintélyesebb szövegelemzőknek is rá kellett jönniük, itt hiába keresniük az értelmet, a dakota aforizmák csak arra szolgálnak, hogy leleplezzék a szavak mögötti nagy ürességet. A fogalmakkal való zsonglőrösködés csupán figyelemelterelő manőverek. Ezekkel a jól csiszolt ha­landzsabeszédekkel elkábítják és ámulatba ejtik a fanatizált hallgató­ságot, mely a vezér iránti elragadtatás extázisában vakon bízik eszmefutta­tásainak igazságában, magvasságá­ban, megfellebezhetetlenségében.

Érdemes megfigyelni a hívők ma­gatartását, amikor az orbáni poénok elcsattannak: egyesek üveges szem­mel tapadnak istenükre, mások meg­lett, tanult, ősz emberek, elismerően néznek egymásra, s boldogok, hogy a sors ilyen földönkívüli lénnyel áldot­ta meg őket. Kétségtelen egy ideig a hetvenöt százalékkal és az elkápráztató géniusz gondolatgazdagságával vezetheti orránál fogva az elbűvölt tö­meget, de minden drogos állapot, minden lerészegedés után egyszer eljön a kijózanodás pillanata, a más­naposság utáni felébredés. Ez lehet olyan elementáris, mint a forradalmi helyzet. A demokratikus és liberális elemek szembeállítása, illetve keve­rése, az államosítás és privatizálás összezagyválása, a kapitalizmus alapvető szociális csoportjainak negligálása, azok felcserélése más kategóriákkal, (a „középosztálynak” uralkodó elitté történő előléptetése, miközben adópolitikai manőverezé­sekkel kedvezményezik és erősítik a nagyburzsoáziát), az üzemeknek nem a kizsákmányolás, hanem nép­jóléti eszközökként való kezelése, (munkaalkalmak teremtése), a kizsákmányolás az ő értelmezésében nem proletárok által megtermelt ér­téktöbblet kisajátítását jelenti. A mun­kásosztály eltűnt, a munkavállaló lé­pett a helyére, a rendszerváltást meg­előző ellenforradalmat forradalomnak minősíti, magát a rendszerváltást for­radalmi fordulatnak, a közösségi tár­sadalomnak tagadása, utópiaként való kezelése, a magyar progresszió történelmének tudatos meghamisí­tása, hőseinek deheroizálása, saját „hőseinek” piedesztálra emelése, köztörvényes bűnözők „szentté” ava­tása, a keresztény egyházi tanítá­soknak politikai célokra történő felhasználása, a statisztikai adatok manipulatív kezelése, rezsicsökken­tés (miközben az államadósság a mennyekben jár), káprázatos stadio­nok építése, miközben a padok teli vannak hajléktalanokkal, az elitet felkaroló, fényűző gálaestek, a Ma­gyar Nemzeti Bank vezetőinek ideg­robbantó költekezései luxuskiadá­sokra, miközben természetesen foly­nak a kilakoltatások, dömperek százai bontják a gettókat, szaporítva ezzel az otthontalanok számát, az oktatás- és egészségügy áldatlan helyzete. Olyan ellentmondások ezek, melyeket csak birkanépek tűr­nek el szótlanul. A minap kergették el legelőjükről a juhtulajdonosokat, akik a forgalmas utakra terelték nyá­jaikat. Amikor néhány rendőr megje­lent, hogy érvényt szerezzen a „jogállamiságnak” eminens tanulókként, morgás nélkül, vonultak vissza az im­máron mások tulajdonát képező föl­dekre, maguk sem tudva, mit kezd­jenek a létalapjukat képező állatállo­mányukkal. Ilyen engedelmes, derékbe tört állampolgárokkal könnyű dol­ga van az illiberális vadkapitalizmus­nak. Az orbanikum bűvkörében élő miniszterelnökünk egy olyan harma­dikutas társadalmi rendszer képét vetíti naiv alattvalói elé, mely a tőkés rendszer és a voluntarista fantazma­gória közé kívánja elhelyezni édenkertjét, minden világ legjobbikát. Nem lesz itt csakhamar forradalom, mert a lassan kibontakozó objektív forra­dalmi válság mellé igen nehézkesen sorakoznak fel a nélkülözhetetlen szubjektív feltételek. Csak a kommu­nista pártok azok, amelyek fejleszt­hetik a forradalmi öntudatot, de ennek a népnek egyelőre elég a rezsicsök­kentés ahhoz, hogy a szolgalelkű kispolgáriság felé orientálódjon.

A hazai választási eredmények bizonyítják, nem a józan belátás és érvelések, hanem a könnyebben befolyásolható érzelmek területén kell a jeget megtörni, hogy a lavina elin­duljon.

Hegedűs Sándor

AZ „ANGYALI KÖR” valósága

Olvastam nemrég egy felnőtteknek szánt dajkamesét. Szerzője olyan kép­telenséget állított, hogy a „közép-euró­pai országok angyali körbe kerültek, hiszen a gazdasági mélyponton túl van­nak: a lakosság mind nagyobb része találja meg helyét egy posztindusztrális (iparon túli) szolgáltató társadalom­ban”.

Mosolyoghatunk a mese lényegén. Főleg a „minél messzebbről nézem, an­nál szebb” életelv gyakorlatán, mely következtében az „angyali körhöz” fog­ható teóriák kifundálói nem képesek a milliók által megszenvedett rendszerváltás valóságos kórtüneteinek felis­merésére. Némelyek tán azért állítanak efféle badarságot, mert az anno ránk szabadított karvalytőke társadalomrázkódtató hatását nem kellett személyesen megtapasztalniuk.

Mi is a jelzett térségben élők na­gyobb részéhez tartozunk, s a keserű­séggel terhelt tapasztalataink birto­kában az „angyali körtől” eltérően mi­nősítjük a helyzetünket. Aligha szük­ségeltetik különös adottság annak felismeréséhez és meglátásához, hogy az ország mélyszegény tömegei mellett a középrétegek mind számottevőbb há­nyada is csúszik a társadalom peremére és süllyed a legelképesztőbb nyomorba. Krónikusan gyarapszik azok száma is, akik szemetes kukákban kotorásznak, ligeti padokon, bokrok alján, vasúti vá­rótermek zugaiban választanak éjsza­kákra fekvőhelyet, éheznek, koldulnak, hajléktalanul tengődnek.

Netán a gazdaság szétrablását le­hetővé tevő „korlátlan demokrácia” nyomában kiteljesedett törvénytelen gyakorlat jelenti az idézett „idillikus állapotot”, melyet a rendszerváltás óta sikerült megvalósítani? Hát még ma­napság is vannak olyanok, akik kép­telenek beismerni, hogy az urak eszkábálta polgári demokráciában tör­vényszerű, hogy gyarapszik az ele­settek száma, tömeges az állandósult munkanélküliség, elkerülhetetlen a továbbtanulni vágyók kíméletlen kont­raszelekciója, s hogy az emberi mivolt leépülése vár a társadalom jobb sorsra érdemesült vagyontalanok tömegeire? Vannak, akik szerint ez az „angyali kör” lényege? Akinek szeme van, látja, hogy az urak teremtette „szabadság” birodal­mában néhány százezernyi pöffeszkedő dúsgazdaggal, kiváltságban szerencsél­tetett politikai és gazdasági elittel, jó­létben dagonyázó hermelinpalástossal a nélkülözők milliói - köztük idős embe­rek, fiatalok, napjában egyszer étkezés­re kényszerült gyermekek - állnak szem­ben vádlón, és kiáltják világgá remény­telenségüket, gyötrelmeiket, fájdalmu­kat, szenvedésüket. Mégpedig abszo­lúte szabadon, azaz a legújabb kori kor­látlanság nyújtotta lehetőségek függ­vényében. A rendszerváltók akarnoksága folytán többségüknek ennyi jutott a hajdan beharangozott majdani Kána­ánból, s vele az a lehetőség, hogy négyévenként ismét hatalomba segíthetik életük megnyomorítóit. Az elszegényedők létszámának gyarapodásával azok száma is növekszik, akik keserű száj­ízzel élték meg a galádságokat, melye­ket a tőkés rendszer negyed évszázada alatt el kellett viselniük. Az pedig kü­lönös, hogy miközben bár milliók fo­gyasztották a kapitalista rendszer által feltálalt feketelevest, utóbb sem óhaj­tottak változtatni a nyomort előidéző állapotokon.

Dr. Südi Bertalan

ÉLETÜNK ÉS AZ ERKÖLCS

A fenti címen adott ki könyvet 1988-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ebben a könyvben olyan részletek vannak, amely a mai életben sokkal helytállóbbak, mint jelen kormányunk ideológiája. Ezért a 27 évvel ezelőtt kiadott és tankönyvül is használt írásból szó szerint idézni kívánom az, alábbiakat:

„Minden ember érdeke, hogy élete értelmes legyen. Minden ember ér­deke, hogy gazdag, sokoldalú személyiséggé váljék. Mindenki boldog akar lenni. Persze a boldogság sokféleképpen képzelhető el, és az élet értelmére is számos felelet adható.

Ha én nem vagyok magamért - mondja egy ókori bölcs - úgy ki van értem? De ha csak magamért vagyok, úgy minek éltem?

Az élet értelme az önmeghaladás szükségletét és a hasznossá válás igényét foglalja magában. E szükségletet és igényt csak akkor képes kielégíteni az ember, ha tetteinek objektív társadalmi jelentősége van, ha a közösség igényli és fel is használja erőfeszítéseit.

Az élet értelmének megtalálása a személyiség legfőbb kincse, amelynek megőrzése igen komoly erőfeszítést igényel. Az értelmes élet, mely a közösségért élve, a közösségért való harcban bontakozhat ki, nem aszkétikus élet. Ellenkezőleg, a személyiség önkibontakoztatását, erős oldalainak felhasználását eredményezi. Azt, hogy mások számára élve a maga érdekét is, a hasznossá válás szükségletét is kielégíti. Sajátos önmegvalósulás ez. Modellje: az adva kapni életvitel. Minél többet ad az ember, képességei annál gazdagabban bontakoznak ki. Minél hasznosabbá válik mások számára, annál jelentősebb lesz.

Ajánlom társadalmunk minden lakosának, ha a fentiek alapján éli az életét, minden nehézsége ellenére elégedett lehet.

Dudás György

November 7.

Október 6-án az ATV riportere az utcán közlekedőket kérdezte, hogy mi jut az eszében a mai napról. Számomra megdöbbentő volt, hogy a többségnek semmi nem jutott eszébe.

A megkérdezettek különböző korosztályhoz tar­toztak. Valószínű, hogy november 7-tel kapcso­latosan is hasonló a tájékozottság, pedig a világtörténelem kiemelkedő eseménye volt. Erről már sokan írtak és még fognak is, ezért én két témával kapcsolatosan írok, amiről eddig nem sokat írtak. Az egyik ilyen a magyarok részvétele a forradalomban.

Közel ötszázezer magyar hadi­fogoly volt. Küzülük több százan vettek részt a harcokban, egyesek a proletárforradalom elő­készítésében is, pl.: Kun Béla, Münnich Ferenc, Szamuely Tibor. A moszkvai harcokban Karikás Frigyes, Janich Ferenc, Pór Ernő. Kun Béla a nemzetközi alakulatok politikai biztosa volt. A külföldi vöröskatonákat „nemzetközinek" „inter­nacionalistának" nevezték.

A másik téma, hogy az októberi forradalmat miért november 7-én ünnepeljük. A munkások és parasz­tok kormánya több döntést is hozott. Ezek közül egy néhányat felsorolok. Eltörölt minden rangot és állampolgárok közötti különbséget. Kivette az oktatást az egyház kezéből. A vallást a polgárok magánügyének nyilvánította. Közzétették a nyolcórás munkanapról szóló dekrétumot. Álla­mosították a bankokat, a vasutat a kereskedelmi flottát. Bevezették az ipar munkásellenőrzését, majd megkezdték az ipar államosítását.

Átvették az európai országokban használt időszámítást. A pravoszláv („igazi szláv”, azaz görögkeleti) naptár ugyanis 13 nappal maradt el az általá­nosan elfogadott időszámítástól. 1918. január 25-én, a naptárreformrendelet megjelenésének napján a világban február 7-ét írtak. Ezután Szovjet-Oroszországban is eszerint számították az időt. Így az Októberi Szociallista Forradalom dátuma is megváltozott, már az első évfordulót november 7-én ünnepelték.

Horváth Sándor

SÜDI BERTALAN: GONDOLATOK A SZAVAZÁSRÓL

Negyedszázadnyi pokoljárás után

Mindent rendben találtak a szavazók.

Szokatlan minősítés ez azoktól,

‘Kik nyomorognak, mint bugyrokban lakók.

Mivel babonázták meg a népet?

Miféle csalétket szórtak eléje?

Miként kábíthattak el milliókat,

Hogy szabadságát zsarnoktól remélje?

Mit ajánlottak Kánaán földjeként

A hazugságról jól ismert „Mózesek”?

A demokrácia összes vívmányát?

S biztonságot ifjúnak és öregnek?

Újfent lóvá tették a pártfüggőket,

S a hülyítésre fogékony bábokat,

Akik ezért nem tudták felismerni

A pusztulás felé vezető utat.

Szabadság-ajánlatuk régi trükk volt,

Az ígéret földje meg csupán pusztaság.

Szavazatukért cselédek lehetnek,

Ha alkalmazza őket az uraság.

Akiknek pedig cselédállás sem jut,

Munkapótlóként kukázni mehetnek,

S a talált étkek fogyasztása után

Csillagsátorban pihenni térhetnek.

HÍREK

Október 14-én a Munkáspárt megyei és budapesti elnökei értékelték az önkormányzati választások eredményeit. A polgári demokrácia számunkra nem teremt kedvező terepet. A párt továbbra is a parlamenten kívüli pártok közül a legerősebb.

Számszerű adatok a következőek:

A 2010-es 10 923 szavazatok számát 21 750-re tudtuk növelni. Jelöltek kellenek, és akkor növekedik a szava­zatok száma is. Borsodbótán ismét munkáspárti pol­gármester van. Kötegyánban, Magyarcsanádon ismét bejutottak az önkormányzatba.

Az egyéni listás választókerületi jelöltjeinkre kapott szavazatok száma 50%-kal haladta meg a 2010-es számot.

Szolnok megyében, bár eredményeink javultak, jelölt­jeink nincsenek ott az önkormányzatokban. Mint októberi számunkban írtuk, változatlanul hiszünk ideológiánk­ban, és optimisták vagyunk.

* * *

December 14-én a Kőbányai Rendezvény Központban emlékezünk pártunk újjáalakulásának évfordulójára. Központi Bizottságunk határozata értelmében 2015 márciusában összehívja 26. kongresszusát.

* * *

Elhunyt LÁZÁR GYÖRGY, Kádár János közvetlen munkatársa, aki 12 éven át volt az ország miniszter- elnöke. Becsülete, tisztessége kapcsán könyörtelenül eltávolította azokat, akik visszaéltek a nép bizalmával, hozzányúltak a nép pénzéhez.

POZSONYI PÉTER (1949-2014)

Mementó mori! (Emlékezz a halálra!) - mondja a latin. Emlékezz az életre! - mondjuk mi. Ezen a mezs­gyén elindulva szívünk az evilági élethez húzva kér­dezi: ki volt Pozsonyi Péter?

Túrkevén született dolgos, szorgalmas családban. Öten voltak testvérek. Családja szociológiai szem­pontból a felfelé ívelő parasztpolgárosodás tipikus esete. Édesapja a biztos jövőt nyújtó termelőszövet­kezet tagja lett. Tanyáról-tanyára, majd a vaskerítéses házba, de még mindig szolgálati lakásba, míg végül saját lakásba költöztek az Oncsa sorra. A gyerekeket iskoláztatták. A szocialista nagyipar hívta, várta, ké­pezte a tanulni vágyó fiatalokat. Péter vájárnak tanult, de munka mellett egyre magasabb iskolákat végzett. Amikor szállítási osztályvezető lett a Tisza Cipő­gyárban, joggal hihette, hogy révbe ért. De jött a rend­szerváltás, és sorsfordító idők következtek. Kény­szervállalkozó lett, s maradt élete végéig. Feleségé­vel - aki szintén túrkevei -, példás családi életet éltek, ízlésesen berendezett otthont teremtettek Martfűn.

Milyen ember volt Péter? Szerencsés természetű, kiegyensúlyozott alkat, akit hamar megszerettek. Egyenes jelleme, önzetlensége, segítőkészsége révén szűkebb és tágabb környezetének hamar vezetője lett. így vált pl. a kispályás focisták baráti körének me­nedzserévé. Húsz év óta rendszeresen POPE (Po­zsonyi Peti) néven indított csapatot az Országos Munkás Kupán, jelentős anyagi támogatással. Kez­detben aktív futballistaként is megállta a helyét.

1989-ben megújította tagságát a Munkáspártban, melynek városi elnöke lett. Öt éve, hogy a MEASZ megyei szervezete elnökévé választották. Az utolsó percig lelkiismeretesen és magas szinten látta el megbízatásait. Fáradhatatlan volt. Sebezhetetlennek hittük, pedig nem volt az. A betegség pár hónap alatt ledöntötte lábáról.

Amikor elvállalta a Munkáspárt országgyűlési képviselőjelöltségét, még nem tudtuk, hogy ez lesz közéletiségériek az utolsó felvonása. Bár nem nyert mandátumot, de Törökszentmiklós választási kerü­letének 23 települése szépszámú szavazatokkal iga­zolta, hogy jó úton jár, megbecsülik a szocializmusba vetett hitét. November 2-án örökre lehunyta a szemét. Személyében igazi jóbarátot veszítettünk el. Nem élt hiába.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Jászkun Munkás, 2014. október

Új rendszert kaptunk, de minek?

A szocializmusban béketá­borba tartoztunk, s csak körül­ményesen utazhattunk. Egyet­len párt funkcionált. Aki nem volt tagja, párttisztségen kívül bár­milyen vezetői állást betölthetett. Minden munkaképes korú állampolgárnak volt munkája, s ha akart, a nyugdíjas is dolgozha­tott korlátlanul. Nem volt több százezer éhező gyermek. A ve­zetők fizetése nem volt kiem­elkedően magas. Az ország­gyűlési képviselők (magam is az voltam) havi tiszteletdíja 5 ezer forint volt mindössze. Egyéb juttatásban nem részesültek. Ellenszolgáltatás nélkül utazhat­tak. Az aktív korú köznép szá­mottevő hányada szocialista brigádokba szerveződve dolgo­zott, alkalmasint társadalmi munkát is végzett, általános iskolai osztályokat patronált, illetve az ellátatlan magányos idős embereket segítette. Gyakran felhánytorgatták, hogy többsége kapun belüli munkanélküli volt. Nem a munkájukért, hanem ki­zárólag a jelenlétükért fizették őket. Az efféle állítás szemenszedett hazugság.

A II. világháború után nem vártak a magyarok sem külföldi tőkére, piacgazdaságra, sem Marshall-segélyre, hanem újjá­építették az országot a magyar emberek szorgalmának, hozzá­értésének és munkabírásának függvényében.

A rendszerváltoztatás után az ország lényegében a valóságos szabadságtól függetlenedett. A béketábor helyett önként dalolva tagja lett az Európai Uniónak. Eltartja az ország a törvényho­zásban diktátum szerint szava­zó párttagokat. Kötetlenül utaz­hatunk ma már, ahova akarunk, persze ha megfelelő összegű anyagiakkal rendelkezünk hozzá. De többnyire megélhetés céljából hagyjuk el az országot. A munkahelyen lógni, lopni most sem lehet következmények nél­kül, mert könnyen lapátra kerül­hetünk.

A rendszerváltoztatás idején funkcionált különféle vezetők köpönyegváltása, hozzánemértése, közgazdasági laikussá­ga a piacgazdaság és a külföldi tőke tömeges felmagasztalását eredményezte.

E korabeli folyamatnak vált áldozatává a magyar ipar, a nemzetközileg elismert mezőgazdasági szövetkezeti mozga­lom és a kereskedelmi, külke­reskedelmi vállalatok többsége. A privatizáció végrehajtása ürü­gyén az állami és szövetkezeti vagyon jelentős hányadát el­lopták. Sikerült életre hívni pár százezer munkanélkülit, néhány milliónyi mélyszegénységben élőt, s gyarapítani a bűnözök né­pes táborát. A felelősök soha, sehol nem kerültek elő. Nem is igyekeztek megtalálni és nevükön nevezni őket. Az ország tönkretevőinek csak és kizárólag azért kellett felelniük, ami rájuk bízott anyagi értékekből meg­maradt.

Magyarország - minden ellen­kező papolás ellenére - timokráciában leledzik, demokrácia helyett. Vagyis a vagyon uralma vált meghatározóvá. Olyan ál­lami rendszer tehát, ahol az állampolgári jogokat a lakosok ki­zárólag vagyonuk arányában gyakorolják.

Ezt a gyakorlat igazolja, mely­nek realitását képtelenség lenne megcáfolni.

Dr. Südi Bertalan

A MARXIZMUS VÉDELMÉRŐL, TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL

A rendszerváltás óta negyed­század telt el. Ez alatt módszeresen folyt és folyik a hivatalos média és a ..tudományos" szervek által a marxizmus lejáratása, agyonhal 1- gatása, meghamisítása. Az időseb­bek, akik még a szocializmus szel- lemétől-ideológiájától áthatott is­kolákba jártak lassan elmennek, vagy idős koruk nyavalyáinak sú­lya alatt visszavonulnak, miáltal egyre kevésbé lehetnek hordozói a tudományos szocializmus elmé­letének. Szomorú eredményre ve­zetne, ha egyszer felmérnénk, hogy pártunkban hányán vannak, akiket nyugodt lelkiismerettel marxisták­nak nevezhetünk. Márpedig egy kommunista pártban, nemcsak a vezetésben, de az egyszerű tagság körében is dominálnia kellene azoknak, akik ismerik és magu­kévá teszik klasszikusaink társa­dalmi tanait. Fennáll a kommunista mozgalom ideológiai kiüresedésé­nek veszélye. Ma természetesen elég. ha valaki elfogadja a párt politikáját, s nem léphetünk fel a maxizmus tudatos vállalásának igényével. Ismerek körünkben val­lásos embereket is, akik derekasan képviselik törekvéseinket, azokat igenük, ám hiányzik náluk az az elméleti alap, mely nélkülözhe­tetlen, hogy őket kommunistáknak nevezhessük. Ez a helyzet ideig­lenesen elfogadható, de távlatok­ban nem mondhatunk le leninistává válásukról. (Természetesen más igényekkel lépünk fel a pártonkívüli rokonszenvezőkkel szemben!) Tudunk olyan harcos latin-ame­rikai kommunista pártokról, ahol még papok is voltak a tagok között.

Mindazonáltal a párt felhígulása a forradalmi mozgalom hanyatlá­sát, átütő erejének nagyfokú gyen­gülését eredményezi. Maximaliz- mus lenne azt várni az új jelent­kezőktől, hogy már eleve érett marxisták legyenek, de rendszeres­módszeres pártoktatással pótol­nunk kell hátrányaikat. A belátás nem jelenthet belenyugvást.

A mai iskolázott fiatalok nem ismerik Marxot, Lenint, bennük, róluk - tanulmányaik során legfel­jebb előítéletes, torz kép alakult ki. mely nem az igazi, hanem a leegy­szerűsített (vulgarizált), a megha­misított „elavult” tudományos szo­cializmus szellemóriásait ábrázol­ja. Egy fantomkép ellen élik ki szá­nalmas donquijoteriájukat. Náluk Marx, Lenin szitokszó, szobraikat eltüntetik, mintha az eszme, melyet ezek az alkotások megtestesítenek ezzel a gesztussal elpusztítható len­ne. Tudunk arról, hogy amikor ki­tört a legújabb gazdasági világ­válság, Nyugaton óriási kereslet támadt K. Márx „A tőke” című fő­műve iránt. A „tojásfejü” polgárság lelke mélyén elismeri a nagy tudós érdemeit. Nálunk, a neoburzsoázia körében babonás félelem uralkodik a szocializmus kísérteiével szem­ben. A riadt restauráló polgárság bértollnokai kriminalizálják a kommunizmust, hogy megfosszák tömegbázisától és elszigeteljék a néptől. A kommunizmus áldozatai című formedvény még száz milli­óra tette a leninisták által kiirtott emberek számát, ma már száz­negyven millióról beszélnek. Ho­vatovább - verbális szinten - ki­pusztítják az emberiséget!

Az elmélet a gyakorlati tapasz­talatok általánosítása. Szigorú követelmény, hogy az osztályharc céltudatossá váljék. Fennáll a ve­szélye annak, hogy a burzsoázia és a szociáldemokrácia közös erő­feszítésekkel aláaknázza a marxista tanítást, megtámadja releváns té­teleit (szocializmus utópia, eltűnt a munkásosztály, megszűnt az osz­tályharc, a materialista filozófia ördögi tanítás, a proletárnemzet­köziség hazaárulás, a magántulaj­don szent és sérthetetlen, stb.)

Forradalmi tanításaink tárgysze­rű védelmében és megismerte­tésében - elméleti folyóirat híján - A Szabadságnak kellene a fősze­repet vállania. Hetente a 12 oldal­ból legalább 1-1 oldalt szentelni, átgondolt tematika alapján a marx­izmus kérdéseinek, (filozófia, po­litikai gazdaságtan, tudományos szocializmus). És ezt nem kam­pányszerűen, hanem következe­tesen, hosszú távon folytatni. Szük­ség esetén igénybe lehetne venni az Ezredévet és a „Z” füzeteket. Mellette, ugyancsak a szocialista elmélet kérdéseit tárgyaló előa­dássorozatot kellene megszervez­ni - esetleg több szinten.

Tudomásul kellene vennünk, hogy a marxizmus tanításai nem kőbe vésett igazságok és kinyilat­kozások, hanem - leszámítva a tu­domány konzisztens elemeit - a változó élet kényszere alatt szük­ségszerűen felülvizsgálandó téte­lek rendszere. A felvázolt feladato­kat a gyakorlati munkával egyenér­tékűnek tartom, melyre felhívnám az illetékesek figyelmét.

Hegedűs Sándor

AZ ISMERET HIÁNYA

Navracsics Tibor miniszter úr a Terror Háza előtt tartott beszé­dében többek között azt mondta, hogy a fasiszta diktatúra és a kommunista diktatúra közös el­lensége a demokrácia. A de­mokrácia és a diktatúra szétvá­lasztása tévedés. A miniszter úr tájékozatlan vagy tudatosan tett ilyen kijelentést. Szerintem a politikai ismeret hiánya miatt mondta. Először is hazánkba nem volt kommunizmus, ezért kommunista diktatúra sem le­hetett. Nálunk a szocializmus alapjait raktuk le és proletárdiktatúra volt. A másik téves állítás a domokráciáról szólt.

Ebben a kérdésbe vissza kell nyúlni Marx-Engels és Leninhez. Lenin az „Állam és forradalom”című művében feltárta az állam keletkezésének és szerepének történelmi alapjait. Az állam elmélet első tétele az, hogy történelmi kategória. A másik tétel, hogy az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete. A harmadik tétel a demokrácia és a diktatúra egymáshoz való viszonya. Ezek szerint a kettő nem zárja ki egymást, bár el­lentétesek mégis összetartoz­nak. A kérdés az, hogy az adott államforma kinek demokrácia és kinek diktatúra? A proletárdikta­túra a többségnek jelentett de­mokráciát és a kisebbségnek diktatúrát. Egyébként is a de­mokrácia értelmét a szó lefor­dításában kell keresni.

Demos = nép és kratia = uralom, vagyis demokrácia = népuralom. Ma, hogy valósul meg lehet rajta gondolkodni.

Vajon a képviselőket a nép képviselete vezérli, vagy a frakció fegyelem? A parlament vagy az önkormányzatok összetétele, hogyan tükrözi a társadalom összetételét. A rendszerváltás óta a társadalom kisebbik részét ki­tevő értelmiség végzi a törvényhozást. Ők demokráciáról pa­polnak, pedig tevékenységüknek semmi közük a demokráciához, mert ami van az nem népuralom.

A demokrácia - írja Lenin - egyrészt az erőszakszervezet alkalmazása az emberekkel szemben, másrészt azonban a polgárok egyenlő jogainak el­ismerése.

A szocialista állam a társada­lom ellenségeivel szemben al­kalmazta az erőszakot és egyen­lő jogokat adott az embereknek. A mai hatalom ugyan ezt teszi, csak ők jelölik ki, hogy ki az ellen­ség, és ki tartozik a nemzeti ol­dalhoz.

Horváth Sándor

A TERMŐFÖLD MINDENKIÉ

Az országunk termőföld terü­letének nagyobb része a nagy­gazdák kezében van. így a kor­mány az államháztartás költsé­geit a maradékból kénytelen fe­dezni. Ezért van szüksége a 27%-os ÁFÁ-ra, ezt mindenkitől levonják. Ha további megszo­rításra van szükség, akkor visz- szavonják a 13. havi nyugdíjat.

A kormány a legnagyobb ter­melőerőt a tőkések kezébe adta, s ezzel az ország működését esetlegessé tette, vagyis a nép­pel fizetteti meg. Azt a terme­lőszövetkezetet szidják, amelyik a valuta termelés alapjait adta: zöldség, gyümölcs, gabona, hús­áruk és azok feldolgozott ter­mékeit.

Amikor Leningrádban jártam és sétáltunk társaimmal a város utcáin láttuk, hogy hosszú so­rokban állnak az emberek.

Közelebb érve láttuk, hogy nagybetűkkel ki van írva? Vengercki. Ott magyar áruk voltak a polcokon: uborka, pa­radicsom, paprika. Ez volt a sláger.

Keresztfiam Geszteréden almát termelt nem is olyan ré­gen, a felvásárló olyan keveset akart fizetni érte, hogy nem volt érdemes leszedni. Ha föld az állam kezében lenne, akkor a megtermelt haszon a költségvetést gazdagítaná és több mindenre jutna pénz. Terme­lőszövetkezetekkel kiegészül­ve volna munkája mindenki­nek. Olyan Közösségi Társa­dalomra van szükség, ahol mindenki dolgozhat, lakhat, ta­nulhat. Mindenkinek olyan jö­vedelme lenne, amiből tisztes­ségesen meg lehet élni.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: ŐSZI LOMB HULLÁSA

Emlékeim, mint őszi lomb, lehulltak,

Avarrá gyűltek az életfám alatt:

Miközben felhők vonultak az égen,

Szólíthattam az őszbe hajló nyarat:

Kértem, néhány évig köszöntsön még rám,

Hogy csodálhassam kertünk virágait,

Verseimmel ostorozhassam tovább

A népnyúzó kormányt, s rabló,, sztárjait”.

Megélhessem a diktátor bukását,

Ki milliók életét tette tönkre,

Népítélet alapján menesztését

A kormányzás közeléből - örökre.

Gyógyír lenne ez az ország számára,

Többségnek öröm ünnep, úgy mint nekem,

A magyarok összefognának végre,

Nem gyaláznák egymást ellenségesen,

Akik igazság jegyében küzdöttek,

Gondolták, a rossz általuk megjavul:

Tévedtek, mert a jobbra törekvőket

Gyakran elgáncsolták irgalmatlanul.

Én is részt vettem pirruszi csatákban,

Ahol buktatóját sáncolták sok újnak,

Népcsalók elleni bajvívásaim

Meddő hadakozásnak bizonyultak.

Tán mégsem volt hiába. Ha alkonyat

Jön, s életemet a semmibe hívják,

Mindig lesznek, akik küzdenek tovább:

Sikereik a hazát boldogítják.

HÍREK

KÜLFÖLD:

Szeptemberben az európai kommunista pártok, mintegy 32-en, Brüsszelben üléseztek. Küldöttségünk elmondta, hogy mit csinál pártunk az utcákon, beszélt a kitelepü­lésekről, hogyan használjuk az internetet és a Szabadság újságot.

A Belga Munkáspárt elnöke beszámolt az országában szeptember 20-án megtartott baloldali szolidaritási fesz­tiválról, amelyen mintegy 10 ezer résztvevő volt jelen. Tapasztalat: minden tőkés országban ugyanazok a gondok, nő a szegénység, nő a gazdagok és a szegények közötti különbség. A nyugdíjas társadalom sorsa ag­gasztó. Az egészségügy drága, itt is a pénz az úr. Fenye­get az ökológiai összeomlás.

VÁLASZTÁS:

Megyénkben, városunkban a jelöltjeink döntő több­ségének 1 % feletti szavazatot sikerült elérnie. Ez áll a polgármesterjelöltre is. Be kell vallani: többet vár­tunk, de nem jelenti azt, hogy feladjuk.

Mert mi optimisták vagyunk.

RUHAGYŰJTÉS

Korábbi évekhez hasonlóan novemberben és decemberben RUHAGYŰJTÉST hirdetünk. Várunk gyermek, női, férfi, elsősorban téli meleg ruhaneműt. Elfogadjuk az ágyneműt, cipőt, csizmát, gyerekjátékokat, iskolai tárgyakat.

A gyűjtés helye a párt irodahelyisége: 5000 Szolnok, Nagy Imre krt. 4. • Telefon: 06-56/425-821