Jászkun Munkás, 2013. július

Kik a felelősek Trianonért?

A rendszerváltás óta Trianon egész évben örökzöld téma. A nemzeti elitnek mindenről az ország megcson­kítása jut eszébe. Főleg akkor erő­södik fel az irredenták hangja, amikor a szociális elégedetlenség egyre nö­vekvő veszélyt jelent a hatalom bitor­lóinak számára. Kimondatlanul át­veszik a horthysták nacionalista jelszavát, miszerint „Csonka Magyar­ország nem ország, egész Magyarország mennyország". Értsd alatta azt, hogy minden baj forrása Trianon, mert hazánk a párizsi békediktátum előtt tejben-vajban fürdő ország volt, középhatalom, mely mintegy 15 mil­lió nemzetiségi felett basáskodhatott, s kiélhette nacionalista gőgjét. Ma is sokan vannak, akik nosztalgiával gondolnak a dualizmus teremtette „békekorszakra", olyan illúziókat keltve, mintha a ferencjózsefi világ­ban idilli állapotok uralkodtak volna. Aki ismeri a huszadik század elejei helyzetet, tudja, szó sem volt isteni békéről. Nemcsak a parlament be­rendezését verték szét szolid hon­atyáink, de többször követtek el fegy­veres merényletet Tisza István, a „népszerűségében utolérhetetlen" miniszterelnök ellen, az utcai zavar­gások, munkabeszüntetések során éhes proletárok haraptak a fűbe, és parasztellenes sortüzek bolygatták fel falvainkat. Nyomortanyákon éltek a morbus hungaricus halálraítélt áldo­zatainak ezrei.

Ez az a békés időszak, amikor más­félmillió magyar „tántorgott" ki nyu­gatra, a jobb élet reményében. És akkor nem szóltam a nemzetiségek elégedetlenségéről, kettős elnyomá­sáról. Nem vitás, voltak olyan társa­dalmi osztályok, melyek megtalálták számításukat a kiegyezésszülte rezsimben. Sok példát lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy nem a terület nagysága dönti el az adott ország lakosainak életminőségét. Az azonban kétségtelen, a trianoni ren­delkezések folytán igen sok arisztok­ratának birtoka „odaát” maradt, sok dzsentri veszítette el az elszakított részekben betöltött állását. Ez utób­biak voltak azok, akik hosszú ideig pályaudvarokon veszteglő marhavagonokban laktak, a legelemibb higiéniai feltételek nélkül.

Ki felel mind­ezért? Nem Károlyi Mihály, vagy a Tanácsköztársaság, ahogyan az egy­kori és a mai elit állítja. Felelősek a háborúspárti magyar uralkodó osz­tályok, a Tiszák és Wekerlék, a Weiss Manfrédek, akiknek a háború a ha­szon kiapadhatatlan forrását jelen­tette, felelős Horthy, az otrantói „hős", felelős a közös osztrák-magyar hadsereg, mely lelkesen tört a „kutya" Szerbiára, felelős a nép, mely szó nél­kül, sőt énekszóval masírozott a vágó­hídra. Felelősek a hátország rendjét őrző állami tisztviselők, karhatalmisták. És felelős az antant, mely mohón cincálta szét a legyőzötteket.

Mindazonáltal nem érthetünk egyet a revizionistákkal: immár kilencven­három év múltán nem lehet vissza­csinálni az első világháború követ­kezményeit. Akkor sem, ha a hazánkat sújtó intézkedések aránytalanul igaz­ságtalanok voltak. Nem lehet, mert azóta egy új Európa jött létre, új felállással, új, önálló nemzetekkel, melyeknek felszámolásával lehetne csak a Magyarországon ejtett sebeket orvosolni (Szlovákia, Horvátország). A régi sérelmeket nem lehet újakkal meggyógyítani. Gaudi Nagy Tamás, jobbikos képviselő a minap jelentette ki, hogy a trianoni kérdésbe nem szabad belenyugodni. Vagyis: napi­rendre kell tűzni a „történelmi” Magyarorság feltámasztását. Hogyan? Békés úton ez nem lehetséges, mert sem Horvátország, sem Szlovákia nem mondana le nemzeti szuvereni­tásáról a jobbikosok kedvéért. Marad a háború. Rossz rágondoni arra, mi­lyen haszonnal járna egy ilyen meg­oldási kísérlet hazánkra nézve. Csak remélni lehet, hogy Orbán Viktor erre az útra nem kíván lépni. A Jobbikról azonban minden rosszat el tudok képzelni. Nemcsak a mai magyar miniszterelnöknek, de Brüsszelnek is erélyesen tiltakoznia kellene az efféle felelőtlen kijelentések ellen. Gaudi szavainak azonban nem halljuk vissz­hangját.

Ez Vonáék értelmezhetik biztatás­ként is.

Hegedűs Sándor

Südi Bertalan: A köpönyegváltókról

Valaha Kádár szószólói voltak,

Mostanság a vallás „ihleti” őket:

Volt, mikor Sztálin-kantátát daloltak,

Vagy regulázták a szólni merőket.

Utóbb szemrebbenés nélkül hazudtak:

Robotoltak, és a rendszertől féltek:

Holott a nehezét sosem ők kapták:

Sarzsisként az egyetlen pártból éltek.

Valaha azért fintorogtak felém,

Mert bíráltam közülük több alakot,

S szólni ösztökéltem sok olyan szegény Páriát,

'ki miattuk mélyen hallgatott.

Hajdan fennen dicsérték, magasztalták

A szocialista munka hőseit,

Ma meg a tőke szobrait faragják,

Gyűjtögetvén a gazdagság gyöngyeit.

Tegnap még heherészve szóltak hozzám,

Ma saját mocskaikkal szórnak tele:

Ha a hatalmat egyszer birtokolnám,

Köpönyegváltókat seprűznék vele.

JOBBOLDALI BALFOGÁS VOLT

Sokan emlékszünk még a Fidesz ellenzéki ténykedésére. A hatalmat gyakorló ellenlábasaik számos ter­vének, törekvésének milyen agya­fúrtan vetettek gáncsot: méghozzá hallatlan sikerrel. A korifeusaik által anno szerkesztett és nagy elánnal be­harangozott ún. „Nemzeti petíció" maradt igazán emlékezetes számom­ra. Lényegét jobboldali balfogásnak is tekinthetjük. Nem az volt meglepő, hogy ellenzéki párt gyanánt az állam­polgárok helyett és a nevükben élt a hatalom gyakorlóihoz intézendő ké­rés jogával, hanem bizarrnak tűnt, hogy a „Munka, otthon, biztonság" jogosultságok érvényesítését olyan pártkorifeusok követelték, akik élhar­cosai voltak a hazai kapitalizmus res­taurációjának.

Igencsak elrugaszkodtak a jelzett háromféle jogosultság mindenkire vonatkoztatott deklarálásával. Akar­va, akaratlan a szocialista rendszer­ben érvényesült alkotmányos jogokat igyekeztek a mostani gyalázatos állapotokra átültetni. S ez outsider megoldásnak tekinthető. Sokan em­lékezünk még az „átkos” gyanánt em­legetett politikai rendszerre, melyben a munkához való alkotmányos jog deklarálása mellett munkát is bizto­sítottak számunkra. Otthonteremtésre pedig mindazoknak lehetőség adó­dott, akik építeni akartak. Mégpedig 3 százalékos változatlan kondíciójú kamathitelekkel. Az a politikai rend­szer biztonságot is szavatolt: még­pedig mind a jogszolgáltatás, mind a közállapotok területén. Hisz mind gyakrabban tapasztalunk olyan tö­rekvéseket, melyekből az tűnik ki, hogy a jogalkalmazás alkalmasint nélkülözi az elvszerűséget, illetve az ártatlanság védelmének alkotmányos garanciái csorbát szenvednek. A közbiztonság elégtelen voltát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az olyan kórtünet, hogy az emberek sötétedés után jószerével csak a saját otthonukban érzik magukat teljes biztonságban.

Éppen ezért a kapitalista rendszer­ben csakis feltételes módban illenék a legfontosabb állampolgári jogo­sultságokat követelni. Eképpen: min­denkinek joga lenne a munkához, joga lenne az otthonteremtéshez joga lenne a biztonsághoz. Ezekhez ugyan­is sajnos, sokaknak nincs és ezután sem lesz törvényadta joga. Persze nem azért volt így, mert a szoclib kormány birtokolta a hatalmat. Mi­ként tapasztaljuk, a polgári oldal regnálásával sincs ez másként. Az ilyen állapot, mármint a tömeges (százezreket sújtó krónikus) munka­nélküliség, a hajléktalanok létszámá­nak százezres nagyságrendet megkö­zelítő számaránya, a parttalan de­mokrácia jelszavával szabadon ki­teljesedő bűnözések elkerülhetetlen velejárója a tőkés termelési módnak.

A magyar nép tudomásul vehetné végre, hogy melyik gazdasági formá­cióban eszközszerepre kárhoztatják a dolgozókat, akik kizárólag annak függvényében részesülnek megbecsü­lésben, hogy termelési tényezőkként mennyi profitot produkálnak kenyér­adó gazdáiknak, emberi mivoltukban teljesen kiszolgáltatottak, állam­polgári jogaik erősen korlátozottak: a profitelvárások nem teljesülése ese­tén pedig lapátra kerülnek.

Bármelyik tőkés érdekeltségű poli­tikai erő lett légyen hatalmon, könyör­telenül az utcán találják magukat. Az ilyen pártok szociális jellegű petíciói­ban foglaltakat csakis a jámbor óha­jok eszköztárába sorolhatjuk.

A kétharmaddal hatalomra került Fidesz kormányzása is szembeszö­kően bizonyítja ezt.

Dr. Südi Bertalan

OTT VOLTAM, LÁTTAM

Tagja vagyok a Magyar-Kínai Baráti Társaságnak. 1994. 01. 28. óta évenként 9-10 alkalom­mal különböző témákról - mindig érdekes és tartalmas új dolgok­kal – ismerkedhetünk meg. Így volt ez most is 2013. 06. 05-én. Egy fiatal magyar orvos a Kína-akupunktúráról beszélt, a kezdetektől napjainkig ismertette és bemutatta a videón ezt a témát. Olyan dolgokat mondott el, mutatott be, amit azt az itteni emberek el sem tudnának kép­zelni. Ősi történelme van az akupunktúrának, és a legkülön­bözőbb eszközeiket is láthattuk. Embernagyságú bábukat láthat­tunk, mely pontokon mire alkal­mazzák ezt a gyógymódot.

Elmondta, hogy történt olyan is, hogy valaki nem akarta elhin­ni, hogy az valóság lehet. Az ottani előadó arra kérte, hogy hajlandó-e egy kísérletre, az ille­tő hajlandó volt, és az előadó egy tűt helyezett el a testén. Három másodperc múlva az illető futott a vécére, mert megindult a vize­lete. Bemutatta azt a képet is, amikor Kínában az egyik kór­házban operálnak egy 30 év kö­rüli férfit, aki a műtőn fekszik, a fejénél ül egy ápolónő, és az egyik kezét fogja. Hüvelyk- és mu­tatóujjai között a legmélyebb részen egy tűt jobbra-balra forgatott, így érzésteleníti olyan­nyira, hogy a férfi nem alszik és nem érez semmit - mosolyogva nézi a nőt. Miközben 3 orvos és egy aszisztens nő serényen dol­goznak. Vagyis nem kell altatni, és az nagyon sok előnnyel jár a beteg számára is. De láttunk olyan képeket, ahol volt 2 macska és egy kutya és 3-4 tű a testükön, és nagyon békés nyu­galommal feküdtek az asztalon. Bemutatott egy lovat és egy te­henet is, akiknél bizonyos ese­tekben lehet alkalmazni a szó­ban forgó gyógymódot. Pl.: sérü­lések esetén. Ez az akupunktúra nagyon bonyolult és nem könnyű tudomány, de nagyon hasz­nos. Ennél csodálatosabb elő­adást még nem hallottam. A kínai kultúrára jobban oda kellene figyelni az emberiségnek.

Mert abban kimeríthetetlenül sok jót és hasznos dolgokat tanulhat­na az érdeklődő ember. Szinte az élet minden területén figyel­jünk jobban a kínai történelemre, az irodalomra, a zenére, a sport­ra, az ősi kultúrára. Nézzétek a CCTV-t, hallgassátok a CRI-t, a Kínai Nemzetközi Rádiót -, an­nak a magyar nyelvű adását. A világ sok népének szüksége van és lehet mindarra, amit a kínai nép adni tud és adni képes az emberiségnek. Csak a megértő jóakarat és a kölcsönös együtt­működés, a béke legyen minden ember legfőbb vágya.

Dudás György, Bp.

A KÜLÖNBSÉG

E cikk megírására az ösztönzött, hogy „Cipő” is kijelentette: ő nem baloldali, hanem kommunista. Nem ő az első és utolsó ezzel a kijelentéssel. Leírom a különbséget. A baloldal megjelölése, illetve elnevezése csak viszonylagos. A kü­lönböző történelmi időszakokban különböző tartalma volt. Más és más erőket képviselt, pártokat, személyeket jelölt. Az álbaloldali szervezetek nem fejezik ki, hogy a hozzátartozó pártok vagy személyek mely osztály vagy osztályok érdekeinek a képviselője.

A kommunista a kommunista párt tagja, aki meggyőződéses marxista, leninista, aktívan működik valamelyik pártszervezetben, tagdíjat fizet, alárendeli magát a kötelező pártfegyelemnek. Követ­kezetesen képviseli pártpolitikáját, állandóan műveli magát. Anti­kapitalista.

Úgy gondolom, hogy a különbség egyértelmű, ezért érthető, hogy egyre többen vallják magukról a „Cipő" álláspontját. Ma az országban több párt is baloldalinak vallja magát, de egyik sem antikapitalista. Szólamokban azt mondják, hogy ők az elesetteket képviselik, de valójában a multinacionális tőke kiszolgálói. A hatalom megtartása vagy megszerzése fő céljuk, és ennek rendelik alá minden döntésüket. A rendszerváltás kettészakította az országot egy szűk réteg gazdagra, és a többséget szegénységbe taszította. Ezért vannak éhező gyerekek, didergő öregek, hajléktalanok, munkanélküliek és sorolhatnám a többit. Ez az egész a kapitalista rendszer bűne.

Ezen csak az elosztási viszony gyökeres változtatásával lehet javí­tani, de ezt csak a kommunisták akarják.

Horváth Sándor

Az alábbi levelet a „A Szabadság" június 29-i számából kölcsönöztük.

LEVÉL AZ OTTHONVÉDŐKNEK

Egy kilakoltatáson Önök ott­honvédőként voltak jelen, én pedig, társaimmal - rendőrként.

Nem mi voltunk a népszerűbbek, hanem Önök!

Nem kívánok hosszan írni a rendőri állomány lelkiállapotáról a történések kapcsán. Arról sem szeretnék írni, hogy mi a mi vé­leményünk az eseményekről, a kilakoltatásról, Magyarország közállapotairól. Önök magya­rokként, magyar embereket, magyar családokat próbálnak megmenteni a hajléktalanság­tól.

Mi magyar emberekként, ma­gyar rendőrökként lettünk önök ellen kivezényelve!

Az állomány túlnyomó többsége (parancsnoktól a legényekig-leányokig) frusztrált állapotban fo­gadta ezeket a kivezényléseket, amiknek szívünk szerint nem engedelmeskednénk!

Nem mentséget keresek a ren­dőri állomány számára!

A legtöbben azt reméljük, hogy ez a szembenállás tisztességes magyar ember és magyar ren­dőr között nemsokára véget ér.

Amennyiben önöknek bármi­lyen sérelmet okoztunk, azért én most bocsánatot kérek minden tisztességes társam nevében is.

Sok sikert kívánok önöknek:

egy magyar rendőr

RÖVID HÍREK

- SZOLNOKON június 19-én, 20-án a piacnál és a vasútállomásnál akti­vistáink szórólapokat, munkáspárti újságokat osztogattak.

* * *

- JÚNIUS 26-án városi alapszer­vezeti taggyűlés volt. Elsősorban a július 6-ára történt szervezés, amikor is KÁDÁR JÁNOS halálának évfordulóján párttagságunk a Fiumei úti temetőben találkozik, hogy kegyeletét lerója.

* * *

- JÚNIUS 28-án részt vettünk Budapesten a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének székháza előtt tartott demonstráción. A tiltakozás lé­nyege, hogy tiltakozunk az ellen, hogy a bankok a peres ügyek döntésénél ne a bankoknak, hanem az eladósított ügy­felek mellett döntsenek.

* * *

A Japán Kommunista Párt (JKP) a múlt vasárnapi tokiói képviselő-testületi választásokon a főváros legerősebb el­lenzéki erővé vált.

Forrás: „A Szabadság"

GYÁSZHÍREK

LÉVAI JÓZSEF

aki 1951. óta volt a Munkáspárt tagja, 88. évében, rövid betegség után elhunyt. Aktív életében munkásőr volt, mindig hű marxista. A Május 1. Mg. Tsz.-nek volt tagja, és a kertészeti brigád vezetője éveken keresztül. Az idő elmúlhat, szállhatnak az évek. De míg élünk, nem feledünk Téged.

A Munkáspárt Karcagi Szervezete

Sajnálattal adjuk hírül, hogy pár hónappal ezelőtt közölt gyászhírünk immár valósággá vált.

LÉVAI ISTVÁNNÉ (Erzsike)

hosszú, súlyos betegség után itthagyta családját, és bennünket is. Sokáig fogunk emlékezni rá és tisztelt férjére. Mindketten odaadó hívei és tevékeny résztvevői voltak a munkásmozgalomnak.

A Szolnok Városi és Megyei Pártszervezet

NE A BANKOK KORMÁNYOZZANAK!

A bankok vagy a választók akarata érvényesül-e Magyarországon?

Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Fe­lügyeletének elnöke levelet írt a Kúriának, amelyben jelzi, államcsődhöz is vezethet, ha a bíróságok rendre a bankok ellen ítélnének a devizahitelesek ügyeiben. A PSZÁF elnöke szerint az egyes ügyek jogi meg­ítélése mellett a társadalmi hatásokat is figyelembe kell vennie a bíróságoknak. Azaz a bankokat az állam, ha úgy tetszik, a polgárok nevében felügyelő szervezet első embere „utasítja” egy független igazságszolgáltatási ág képviselőjét. Azt követeli, hogy a bíróság, ha ítélkezik, vegye fi­gyelembe a bankok érdekeit. Ez az egyik leggátlástalanabb és legpofátlanább megnyilvánítása a magyar kapitalizmusnak. A PSZÁF vezetőjének nem a ban­kok érdekét kell képviselnie a Kúriánál, hanem a devizahitelesekét.

A Munkáspárt szégyenletesnek tarja, hogy Rogán Antal Fideszes frakcióvezető elhatárolódását le­számítva a kományzat hallgat az ügyben. Szem­betűnő az úgynevezett ellenzéki pártok némasága is. Nemcsak a multinacionális cégek érdekeit nyíltan pártoló MSZP, Demokratikus Koalíció és a Bajnai Gordon-féle formáció burkolózik hallgatásba, hanem az új politikai kultúrát hirdető LMP is. Banki lakat van a Jobbik száján is.

A Munkáspárt követeli Szász Károly felelősségre vonását. A kormányzat a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonása során adjon törvényi biztosíté­kot rá, hogy a felügyelet első számú feladata az ügyfelek, és ne a bankok védelme legyen. A új felügyeleti szervben hozzanak létre lakossági szer­vezeteket, így a devizahitelesek is magába foglaló népi felügyelő-bizottságot.

A Munkáspárt emlékeztet arra, hogy a szégyenletes deviza hiteíügyeket a tőkés bankok követték el a tőkés magyar kormányok tudtával.

Kiadta a Munkáspárt

2013. június 20.

MUNKÁS KUPA tizenkilencedszer

Túrkevén az országos kispályás labdarúgó tornát nagy készülődés előzte meg. A nagyon várt Medárd-napi juniális azonban nem kis fejtörést okozott játékosnak és rendezőnek egyaránt. A Dunán levonuló ár ugyanis már-már veszélyeztette a meg­rendezését. Végül 2 csapat kivételével minden benevezett csapatnak sikerült megjelennie és jó hangulatban eltöltenie június 8-át (18 év óta először maradt távol a martfűi Pope csapata). A vendégeket városunk polgármestere, Dr. Szabó Zoltán, az Egyetemes Kultúra Lovagja köszöntötte, majd a rendező szervek nevében Fogarasi Zsuzsanna, a Munkáspárt alelnöke méltatta a tornát, kiemelve a sportbarátság ápolásának közel két évtizede tartó tradícióját.

A férfiak mellett immár 10. alkalommal rendezzük meg a női versenyt. Itt 4 csapat versengett a kupáért. A fair play szabályainak betartásával végül az 1. és 2. díj összevonására került sor és 1-1 kupával térhetett haza a Rapi István menedzselte kisújszállási Ördögi 44-ek, valamint a tavalyi bajnok, az Erdeiné Hegedűs Andrea vezette Szolnok Barátok csapata is. Harmadik lett a túrkevei Kézis Csajok, Sass Katalin vezetésével, megelőzve a szintén túrkevei Kevi Angels csapatot, Jandó Ferenc menedzselésével.

A férfiaknál 18 csapat alkotta a mezőnyt. A tavalyi jó formában lévő ezüstérmes nigériai egyetemisták ezúttal nem jutottak be a négyes döntőbe, így Bugáék különösebb akadály nélkül menetelhettek a dobogó legfelsőbb fokáig. A kupát megnyerő Bordács Lajos vezette túrkevei Buga Falatozó jó játékáról a második helyezett budapesti SIVA-MONT KFT. vezetője, Deák Lajos is elismerően nyilatkozott. Harmadik helyezettek: BL Team Bíró László vezetésével, Törökszentmiklósról és a Bori Zoltán vezette Delta csapata Túrkevéről.

Különdíjak: Gólkirály: Horváth Sándor (Buga Falatozó). Legjobb kapus: Pásztrovics Attila (Siva Mont Kft.). Legjobb mezőnyjátékos: Nagy László (Buga Falatozó).

Bízom benne, hogy mindenki számára emlékezetes jó élményt jelentett a találkozó. Köszönet a rendez­vény főszervezőjének, Csajbók Ferenc tanárnak, a szponzoroknak, a versenybíróknak, a vendéglátoknak, s természetesen a focistáknak, akiket jövőre a XX. Munkás Kupára is szeretettel elvárunk!

Sipos Sándor