Farkas Péter és Filemon Kristóf beszéde a Munkáspárt 26. kongresszusán, 2015. március 28.

Filemon Kristóf

Kedves elvtársak, én is nagy szeretettel köszöntöm az összeült kongresszust. Rövid leszek, mindenképpen erre törekszem. Hajdu elvtárs, mikor tegnap este felkért, megmondta: 4 perc 59 másodperc – úgyhogy óra indul.

Mindenképpen először is azt szeretném mondani, a fiatalokhoz szólnék. Ha egy mód van rá, a jövőben vállaljatok, vállaljunk jelöltséget. Akár egy helyi önkormányzati képviselőséget, akár egy polgármesterválasztást, vagy akár egy időközi országgyűlési választást, mint mondjuk most Ajkán, Veszprémben, vagy pedig a saját körzetetekben.

A helyi vezetőket ezúttal is arra kérem, hogy bízzunk a fiatalságban. Kérjük meg őket, adjunk nekik lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy megértő fülekre találnak ezek a szavak, és a fiatalok meg fognak jelenni a politikai életben. A Munkáspárt fiatalítási politikája mellett én teljes mértékben kiállok, nagyon jó az irány, be kell tartanunk az egyensúlyi helyzetet, nem szabad azért úgymond túlzásokba esni sem.

Amit még fontosnak tartanék elmondani, megint csak a fiatalokhoz. Ne várjuk meg, ameddig mondjuk felkérnek minket, hanem tegyük azt, amikor én Szolnokon a polgármesterválasztás előtt voltam. Odamentem Bencsik elvtárshoz, megmondtam, hogy Bencsik elvtárs, elindulnék a polgármesterségért. Rendben van? Rendben, Kristóf. El is indultam. Mindenesetre elvtársak, kemény munka vár ránk a következő két és fél-három évben, de meg fogjuk tenni. Megváltozott a légkör, nemcsak az elmúlt 25 évben, úgy érzem, már az elmúlt egy évben is. Lehet, csak a körzet más, de Ajkán engem senki nem akart kutyával elkergetni a ház elől. És egy nap alatt sem nyolc aláírást szereztünk kínkeserves munkával, hanem volt olyan nap, hogy akár... mennyi? Száznyolcvan is összejött, vagy még több? Kétszázvalamennyi? Nem emlékszem pontosan a számra. Kettőharminc a csúcs, úgyhogy kemény munkával ezt is el lehet érni.

Én mindenkinek, a segítőimnek köszönöm a segítséget, és azt kívánom, hogy a Munkáspárt erősödjön tovább. Hajrá, és együtt előre: 2018-ban be a parlamentbe. Köszönöm, elvtársak.

Farkas Péter

Kedves elvtársak, kedves elvtársnők. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, Heves megyéből és a fiataloktól jöttem. Reagálnék egy picit az előző hozzáfűznivalókra.

Kezdjük eltanulni az idősebbektől, a tapasztalt elvtársaktól azt, hogy hogyan is kell megrendezni egy rendezvényt, egy ünnepséget. Cegléden és Heves megyében is szórólapozás, megemlékezés – sikerrel tudtunk járni, a sajtót ki tudtuk hívni Cegléden. Mivel már másfél-két évtizede nem volt a Munkáspárt, ezért kijött a helyi sajtó is, tévé, két újság, és leközölt róla hírt. Szóval azt mondom, hogy ez egy siker volt, ez a tanácsköztársasági megemlékezés.

Tehát akkor, amiért felszólalni szerettem volna. Ugye jelenleg négy politikai erő van előttünk a palettán, nem is kicsivel. A Fidesz ugye folyamatosan mutatja, hogy nem kifejezetten baloldali párt. Ezt is a jobboldali próbálja elhitetni az emberekkel rezsicsökkentésekkel és a társaival. Az Összefogás ugye már bemutatkozott, az LMP hasonló módon ugye még az SZDSZ színeiben megmutatta, hogy az országot építeni nem tudják, ellenben kiárusítani igen. És ugye van a Jobbik. Nos, hogy ő mennyire szociális? Négy kérdésben gyűjt aláírást.

Az egyik az az, hogy a férfiak is negyven év munkaviszony után mehessenek nyugdíjba. Ugye a Munkáspárt is valami hasonlót mond, de ugye nem ezt. A nők 55 éves koruktól mehessenek nyugdíjba, a férfiak pedig 60 éves koruktól. Ugye nem mindegy, hogy aki orvosként nyolc évet tanul, teszem azt, az akkor 68 vagy 70 évesen megy majd nyugdíjba. Nem mellesleg a Horthy-korszakot éltetik, amikor csak a köztisztviselőknek járt nyugdíj. Akkor is csak a szerencsésebbek tudtak megélni.

A másik az ingyenes internethozzáférés mint állampolgári jog. Tehát ezt az ötletet is tőlünk lopták.

A harmadik ugye a határrendészet és a külföldi bevándorlók, migránsok bevándorlása Magyarországra. Hát ez minek köszönhető? Európai Unió és a schengeni övezet. Ezeknek köszönhetjük. Megint egy aláírás, egy tüneti kezelés. Nem az, hogy lépjünk ki az Európai Unióból, mert Morvai Krisztina meg a többiek megkapják a jó kis fizetésüket, minden orvosi ellátást meg mindent. Nekik ez nagyon jó.

Megint egy tüneti kezelés a negyedik kérdésük is, hogy Ukrajnával kapcsolatban Magyarország ne avatkozzon be se fegyveresen, se sehogyan. És az iszlám államok: Afganisztán, Ciprus. Ott vannak a magyar katonák: a NATO-ból kell kilépni. Tehát nemcsak az ukránokkal van itt a baj, hanem az, hogy egyszerűen tüneti kezelés. Elhitetik az emberekkel, hogy ők tenni akarnak valamit, ugye nagyon szép lózungokkal. Vona Gábornak volt egy interjúja. Azt mondta, hogy majd a kormányra kerülésük esetén Németországgal, Oroszországgal és Törökországgal akarnak majd komolyabb kapcsolatokat kiépíteni.

Németország. Egyfolytában mondják, hogy már a Fidesz minden hónapban két holokauszt megemlékezést csinál. Németországban Merkel akárhová megy, a holokauszt emlegeti mindig.

Oroszország. Hát most képzeljük el: Putyint megkérdezik, a tanácsadóit, keleti, kelet-európai szakértőit, hogy és most mit csinál a Jobbik? Ugye mint volt KGB-alezredes. Vagy ezredes, bocsánat. Hát az ügynöklistákat akarják most elővenni. Hát nem pofán verik az első jobbikost, aki arra megy?

Törökország. Hát nem véletlen, hogy az Izrael-barát, Szíria-ellenes Törökország mellett – tehát nem tudom, hogyan akarják ezt összeegyeztetni a Szíriához való hozzáállásukban? Hát most komolyan, elvtársak. Tehát ez egy vicc. Nem véletlen, hogy a szírek, azok a Kádár-megemlékezésen ott vannak, május elsején velünk vannak, és nem a Jobbikban.

A másik, amit fel szoktak hozni. Most a legutóbbi februári interjújában nem volt benne, ott alaposan kielemeztem, de Kína. Hát Szávay meg a többi megmondta, hogy akár antidemokratikus módon is, de az antikommunizmusnak rendíthetetlenül a hívei. Hát most ezek után milyen kapcsolatot akarnak Kínával kiépíteni? Tehát egy nyomorult stratégiai partnerük sincsen. A horvátokon kívül minden környező államok utálnak. Az ott lakókkal együtt. Tervbe van véve, Ózd környékére, augusztusra, Szőnyi Márton partizáncsapata emlékére egy túra. Egyfajta válaszként is. Ez a partizán emléktúra a jobboldaliak és a neonáciknak a Kitörés-emléktúrája. Ságvári és Stromfeld Aurél is hasonló módon próbált agitálni: túra közben beszélgettek a húszas, a harmincas, a negyvenes években – azért valamelyest sikerrel.

Ha már Ságvári, akkor nem tudom, hogy ennek mik a feltételei, tehát törvényileg hogy lehet ezzel érvényt... ugye most a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumot át akarják nevezni Szegeden. Főleg Rétvári Bence KDNP-s képviselő, tehát szerinte nem mártír. Ságvárit ki ölte meg? Kik gyilkolták meg? Csendőrnyomozók, akik a nemzetiszocialista Németország által megszállt Magyarország karhatalmának képviselték. Tehát tulajdonképpen ezt nem tudom, hogy lehet összefüggésbe hozni egy feljelentés keretében, hogy így gyakorlatilag elmismásolják a nemzetiszocializmus bűneit, hogy nem ismerik el áldozatnak az áldozatait. Ezt majd eldöntik az illetékesek. Szerintem megérne egy misét – a Facebookon is van egy oldal, több mint tízezer követője van. És azt az oldalt diákok szerkesztik. Tehát nem elfogultak, és minden tételt lehoznának, ami elősegíti az ügyüket. Szerintem megérne egy próbát. Esetleg, még ha már ekkora lesz a felhajtás, akkor az Index is kijönne talán. Ne várjunk tőlük hiteles tudósítást, de azért mégis megjelenne valami hír.

És hát esetleg visszatérés elsőnek. Ugye nem véletlenül mondta Lenin, hogy a kapitalisták fogják eladni nekünk a kötelet, amire majd felakasztjuk őket.

Még egy... még két témát érintenék. Lehetne esetleg ilyen transzparenseket, esetleg pólókat és matricákat mindenféleképpen, hogyha csak az utcára kiragasztunk, de autómatricákat is a kalapácsos emberrel. Olyasmi szövegekkel – Filemon elvtárs szellemi tulajdona –, hogy a szocializmusban autóra volt várólista, és nem műtétre. És ez mennyire igaz, és akármennyire elvakultak, ezt el kell hogy ismerjék.

Vagy az, hogy éhező gyerekek: szocializmus nulla, kapitalizmus 350 ezer. Vagy Horthy-szobrot amikor avatnak, akkor odamehetnénk, hogy Horthy-korszak: hárommillió koldus országa, szocializmus: legvidámabb barakk. Most akkor miről beszélünk? És nyugodtan szerintem oda lehet menni.

Annak idején ők a Károlyi-szoborra reagálva akasztották egy „Én felelek Trianonért” táblát. Ugyanezt a Horthy-szobor nyakába akár június 4-én megtehetjük, mert nem minősül rongálásnak, mert azt egyszerűen csak leakasztják róla. Ugye ő volt az, aki a franciákkal koccintott konyakkal Szegeden, és románokkal kokettált, miközben a Vörös Hadsereg folytatta honvédő harcait ’19-ben. Erre csak felfigyel az ő médiájuk, biztosan előbb-utóbb átvenné, mert a kuruc.info meg a többi akármilyen elvakultak, és akármilyen szemét módon, de lehoznák, és hallanának rólunk.

És végül, ami... a szélsőjobboldali portálok se annyira hanyagolnak minket. Annak idején, még tavaly tavasszal készítettem egy képet. A Munkáspárt emblémáját megfordítottam, és a Munkáspártot rovással... nagy szenvedélyem a rovásírás. És megfordítottam, és azzal írtam oda. Beküldtem egy másik e-mailcímről, egy rovas.info weboldalra, mindennap hoz le írásokat, és lehozták. Abban semmi provokatív nem volt. Később derült ki, hogy az oldalnak az egyik szerkesztője, az Szolnokon a Jobbik színeiben indult önkormányzati képviselőjelöltként. De lehozták, és többezren láthatták.

És kezdenek kötözködni. Tehát kezdenek tőlünk félni. A tanácsköztársasági megemlékezésre létrehoztunk egy eseményt, és megjelentek kötözködni, lesöpörtük őket. De a végén már három helyi önkormányzati képviselőjelöltjük – az egyik be is futott, és a helyi Jobbiknak az elnöke – ő is odajött magyarázkodni, hogy az a mocskos zsidózás, az nem a Jobbik véleménye, amit az egyik önkormányzati képviselőjelöltjük lehozott, hanem az csak egy magánvélemény. Erre ugye mondtam, hogy Simon Gábor is magánemberként sikkasztott 240 milliót, akkor az MSZP-t, azt semmilyen módon... igen, nem érinti, köszönöm.

Még annyit, hogy nyugodtan lehet érvelni nekik, hogyha annyira egyházellenes volt még a Rákosi-korszak is, akkor ’46-ban, amikor már elkezdték kiépíteni, akkor a falujárók, azok miért javították meg a templomok tetejét? ’19-ben Szolnokon – fent van az interneten, és az egyház töltötte fel –, hogy nem üldözték a papokat, semmilyen atrocitás nem érte őket, egyedül állami támogatást nem kaptak. A hívek támogathatták őket, abba senki nem szólt bele, abba sem, hogy ki jár templomba, de nem kaptak állami támogatást. Én azt mondom, hogy éljen Thürmer Gyula! Éljen a Magyar Munkáspárt!

Farkas Péter a Tanácsköztársaságról emlékezik

Farkas Péter, a Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnökségének tagjának beszéde (Rákóczifalva) a Munkáspárt szolnoki tanácsköztársasági megemlékezésén, 2015. március 21.

Kedves elvtársak, kedves megemlékezők!

A mai napon a Magyar Tanácsköztársaságra emlékezünk meg.

Ezen a napon kiáltották ki 96 éve a Magyar Tanácsköztársaságot, amikor a Magyarországi  Szocialista Párt néven eggyé vált a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyar Szociáldemokrata Párt. Ezzel kezdetét vette a dicsőséges 133 nap, így vonult be a történelembe. Amit utána évtizedekig és azóta is – ’90 óta – igyekeznek elfelejtetni velünk.

Hogy akkor, aki akart, az dolgozhatott. Aki nem – nem volt munkaképes, vagy egyszerűen az állam csak nem volt képes neki munkát adni, mert telített volt az a szakma, akkor eltartotta. Most mindenhol munkanélküli. Tanítják az embereket ilyen-olyan szakra, már aki tud. Most már ugye azt is meg akarják határozni, hogy ki milyen szakon tanulhat majd, hogy eldöntik majd a tanárok. Gondolom, itt a városházáról vagy majd a megyeházáról majd megy az utasítás, hogy ennek meg annak a kölyke, úgyhogy toljuk át...

Ez volt az utolsó olyan rendszer, aminek a hadserege – a Magyar Vörös Hadsereg – amit hajlamosak elfelejteni: önerőből utoljára foglaltunk el területet. Az se igazán elfoglalás volt, hanem visszafoglalás volt. Magyar katona állt a magyar-lengyel határon, munkásszázadok: a munkások önként léptek be ezekbe a századokba, ezekbe az ezredekbe, zászlóaljakba. Szemben azzal, hogy utána a következő korszakban Horthynak a nemzeti hadseregébe erőszakkal tudtak betoborozni 15 ezer embert, addig a Magyar Vörös Hadseregnek 20-30-40 ezer katonája volt. Ez volt a második magyar – bocsánat, a második állam a világon, aki a dolgozó nép érdekeit szolgálta, ami sikerre ment.

Voltak már Magyarországon is korábban próbálkozások: Dózsa György, 1848-ban a pesti srácok. Ugye próbálkoztak azzal a márciusi ifjak, hogy talán esetleg jobbá tehetik, igazságosabbá a magyar rendszert, de nem jött össze. A magyar uralkodó osztály 1514-ben felszámolta a parasztfelkelést, ’48–’49-ben, amiről még most hallgatnak, tehát megint be lett harangozva itt, hogy a magyar polgári demokrácia akkor élte a fénykorát, a ’48–’49-ben, abban az egy évben. És mit csinált a magyar nemesség akkor is? A Habsburgok mögé állt, hogy a földjét ne osszák szét a jobbágyok között.

Mert márciusban nem azért szabadították ki Táncsicsot, hogy utána kiröhögjék az országgyűlésben a tájszólása miatt, hanem azért, hogy a paraszt földet kapjon. Vele a jobbágyságot szüntessék meg. De akkor is, mint most is, a magyar uralkodó osztály nem tette meg azt, ami a dolga: megvédeni Magyarország népét.

1919-ben munkásgyerekek mehettek nyaralni a Balatonra. Munkásgyerekek. Az államokban visszaszolgáltatták a munkásoknak, parasztoknak a bevitt értékeit, értéktárgyaikat. Amiket a pár évtized, évszázad alatt megőrizgettek a családban, de a rendszer, az első világháború elvette tőlük.

Milyen rendszer volt az, ami utána jött, és belső árulásokkal, külső intervencióval legyőzte a dolgozó nép államát? Horthy Miklós maga mondta, hogy a bolsevik előretörés megakadályozása érdekében akár Magyarország függetlenségét is fel kell áldoznunk. Milyen uralkodó az – és most ennek állítanak szobrokat? Az ő nyakába kellene akasztani az „Én vagyok a felelős Trianonért” táblát. Ő volt az, aki szépen elkártyázgatott Szegeden, utána pedig a Dunántúlon, Siófokon, ameddig Erdélyben, a Felvidéken, utána most már Délvidéken is, a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén magyarokat akasztottak fel. Magyar embereket. Szekszárdon az egész direktóriumot, a Tanácsköztársaság direktóriumát kivégezték.

Most, a mai napon is Szamuely Tibort és Kun Bélát mocskolták be a jobbikos képviselőjelöltek az interneten. A helyiek, a szolnokiak. Azt a Kun Bélát, aki megindította Stromfeld Aurél zseniális hadvezérrel a dicsőséges északi hadjáratot. Azt a Szamuely Tibort, aki próbálta az áskálódásokat, a románokkal való összekacsintgató ellenforradalom... ellenforradalmárokkal paktáló magyar urakat itt Szolnokon is, őket vitte vesztőhelyre.

Itt van a Tisza Szállónál az emléktábla. A vörösterror áldozataira emlékeztek. Meg is koszorúzták február 25-én, a kommunizmus áldozatainak az emléknapján. Azok az emberek fegyverrel támadtak a fennálló rend ellen. Ezt minden... mindig halállal büntetik.

Vegyük például Ságvárit. Most már Ságváriról biztos, hogy Szegeden a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumot át fogják nevezni. Ugyanazért, amiért itt emléktáblát osztogatnak a fehér ellenforradalmároknak.

Május elején, a román előretörés idején az első napokban az urak és a feleségeik, a gyermekeik: a burzsujok itt a Tisza partján a kalapjukat lengették a román katonáknak, amikor itt hídfőt akartak létesíteni. Utána katonai szempontból, mivel nem tudták volna biztosítani, nem tudták volna itt a románok megvetni a lábaikat, visszavonultak. Azokat az embereket végezték ki. Akik így integettek a románoknak, hogy gyertek ide, és szabadítsatok fel minket a vörösöktől, a dolgozó nép erejét végre zúzzátok szét. Csapjatok nekik oda. És ezekre az emberekre emlékezik... ezekre vagyunk büszkék. Akiknek köszönhetjük azt, hogy Magyarország nem 325 ezer négyzetkilométer, hanem 93 030 négyzetkilométer.

Én akkor is azt mondom: a mi hőseink feddhetetlenek. Végig a dolgozó ember ügyét szolgálták, elsősorban a magyar dolgozó ügyét. És akkor is csak azt mondom, amit ők mondtak: világ proletárjai, egyesüljetek. Köszönöm szépen.

*** 

Hogy is volt? 96 éve kiáltották ki az első magyar proletárdiktatúrát

Március 21-én, szombaton ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. A Magyar Munkáspárt idén is méltón megemlékezik hőseinkről.

A 133 nap kommunista hősei közül a legtöbben fiatalok voltak, elég csak Szamuely Tiborra, Cserny Józsefre, vagy Korvin Ottóra gondolni, akik huszonévesen lettek a későbbi fehérterror áldozatai, de Kun Béla is csak 33 éves volt a Tanácsköztársaság idején. A fentebb említett négy elvtársat jelenleg a regnáló hatalom Horthyékhoz híven magának az ördögnek titulálják őket – vörösterrort emlegetve.

Vörösterror valóban létezett. Több száz áldozata volt. Köztörvényesek, a fennálló hatalommal szemben fegyverrel fellépő ellenforradalmárok, fosztogató és túlkapást elkövető vöröskatonák. Egy fontos dologgal azért még kiegészíthető ez a lista, amire Szolnokon is akad példánk: a zselléreket, cselédeket ért éves sérelmeket, amiket az úri rend törvénykezése lehetővé tett, vagy csak megtorlatlanul hagyott az uram-bátyám törvénykezés.

Mi nem csak a szocialista sikerek miatt emlékezünk 1919-re (múzeumok ingyenes látogatása munkásoknak, munkásgyerekek ingyen nyaraltatása a Balatonnál…). Az utolsó sikeres hadjáratok, melyek során külső segítség nélkül foglaltunk vissza magyar területeket, szintén a Tanácsköztársaság sikerei. Elég csak Stromfeld Aurélra, és a vöröskatonák önfeláldozó harcaira gondolnunk. Az Északi-hadjárat akkora riadalmat keltett Trianon nyugati kiagyalóiban ugyanúgy, mint a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Képzeljük el egy pillanatra, amint a nyugati imperialista körök aggódva várják a híreket Szovjet-Oroszország összeomlásáról, Aztán felröppen Kun Béla üzenete, a „Mindenkihez!”, ami megmutatta, hogy a bolsevik eszme nyugaton is terjed, és a hazatért hadifoglyok terjesztették e nagyszerű eszmét.

Emlékezzünk minden nagyszerű hősre, aki kommunistaként és hazafiként életét áldozta a Magyar Tanácsköztársaságért; a magyar dolgozók államáért!

Farkas Péter

Jászkun Munkás, 2015. április

Minden szobornak megvan a maga sorsa

Minden rendszerváltás egyik elengedhetetlen kísérőjelensége az adott, megdöntésre ítélet társadalmi formáció szobrainak, jelképeinek sorsa. A régieket eltávolítják, hogy helyet adjanak az új világ szimbólumainak. Csak azoknak a műalkotásoknak kegyelmeznek, melyek az ítészek szerint ,,össztársadalmi” jelleget fejeznek ki: Petőfi, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth stb. Nincs kegyelem azok számára, akik (amelyek) régi, "elavult”, vagy ellenséges eszméket testesítenek meg.

  Marx Károly mellszobra a Corvinus Közgazdasági Egyetem aulájában beteljesedett. Nem maradhat meg a nyilvánosság előtt ma olyan ember, aki a kommunizmus ideológiáját és gyakorlatának alapjait teremtette meg. Ezzel egyet kell értenünk. Nemcsak a mai elit számára sértő és elfogadhatatlan Marx Károly, de Marx Károly számára is sértő és elfogadhatatlan, hogy egy burzsoá ellenforradalomban fogant társadalmi-politikai rendszer a polgári közgazdaságtan fellegvárában megtűrje sírásóját. Ezt a szemléletet el kell fogadnunk. Ha a halhatatlan ,,marxista” megmaradna jelenlegi helyén, olybá tűnne, hogy tisztelettel adóznának és magukénak vallanák a tudományos szocializmus megalapítóját. József Attilát szemérmetlenül kisajátították - populizmusból és demagógiából - no meg azért is, mert a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb poétáját mégsem hagyhatták meg a progressziónak. A sok népámítás között ez is megfér. Megjegyzendő, Marx Károlyt a civilizált Nyugaton tisztelik, elismerik a maguk módján. A múlófélben lévő világválság kirobbanásakor az illetékes politikusok és a polgári értelmiség, kapitalizmus féltében megrohamozta a könyvesboltokat, hogy beszerezzék Marx ,,A tőke” alapvető művét, mert tudományos ismereteket akartak szerezni a tőkés rend természetéről, különös tekintettel a gazdasági válság mibenlétéről. Nálunk, lovas nemzetünk elitje mielőbb szabadulni akar a szocializmus minden maradványától, nehogy valami is kicsírázzon belőle. Csak csodálkozni lehet azon, hogy huszonöt évnek kellett eltelni, mire sort kerítettek Marx Károly corvinusi szobrának eltávolítására. Bizonyára rá kellett jönniök arra, hogy a nagy tudós, akinek megbocsáthatatlan bűne a szocialista forradalom elméletének kidolgozása, megemészthetetlen falat lenne a burzsoázia gyomrában.

  Ebből az ,,afférból” nekünk marxistáknak-leninistáknak le kell vonnunk a szükséges tanulságokat. Magyar és nemzetközi szinten meg kell őriznünk tanításait, megszabadítva a marxizálók hamisításaitól, torzításaitól, vulgarizálásaitól és miután dialektikus eszmerendszerről van szó, mely a gyakorlat számára született, feladatunk továbbfejleszteni, a mai korra adekvát módon kezelni, alkalmazni.  (Ez a kötelességünk érvényes Lenin tanításaira is!) Egy percig se legyenek kétségei ellenségeinknek, a marxizmus-leninizmus a kommunisták ideológiája, stra-tégiája és semmiféle más elméleti rendszerbe át nem konvertálható, be nem integrálható. A tudományos szocializmus eszméje akkor is, addig is aktívan ható, érvényes fegyver marad a kezünkben, amíg a szellemóriásunk szobra vissza nem kerül a Corvinus Egyetem aulájába.

                                                                                  Hegedűs Sándor

 Úri huncutság

Politikusok sokaságában csalódott eleink adták a politikának a cím szerinti jelzőt. Mégpedig azt követően, hogy a földön járó józanságáról oly sokszor bizonyságot tett magyar nép fölismerte a politikai szemfényvesztés komolytalanságát.

  Tőkés társadalmi miliőben még inkább indokolt lehet a politika efféle pejoratív minősítése: hiszen gyakran elhangzik, hogy ,,a politikus arcán a vastagbőr isten adománya”. Az emberek jelentős hányada a polgári demokráciában fokozottan bizalmatlan a politikai élet szereplői s maga a politika iránt. Az állampolgári jog ugyanis kimerül szavazataik leadásával, s ezzel a legtöbb ember (az eseti népszavazásokat leszámítva) minden további beleszólási jogát átadja megválasztott képviselőjének. Napjainkban az is szembetűnik, hogy a politika kilépett az eltérő érdekek érvényesítése funkciójának szerepköréből, s kizárólag a hatalom megszerzését vagy megtartását célzó kvázi ,,művészetté”, többeknél ripacskodássá vált. Az állampolgárok pedig a politika szennyes voltára hivatkozva tartják távol magukat a pártoktól, s fejezik ki teljes érdektelenségüket a politikai élet eseményeivel szemben.

A rendszerváltás veszteseitől szinte nap mint nap halljuk: ,,Nem politizálunk, nem érdekel minket a politika. Hiszen úgyis az fog történni, amit ott fenn az ország vezetői akarnak”. Ha többnyire így is van, egyáltalán nem mindegy hogy kik vannak ott fenn, s miként döntenek helyettünk. A politika iránti ellenszenv gyakran ölt artikulált formát. Nyugdíjasok szervezeteinél is tapasztalható, milyen nyomatékkal hangsúlyozzák politikamentességüket, melyre a hatalom alkalmasint ,,rá is játszik”. Arra ösztökéli őket, hogy ne tartsanak fenn kapcsolatot más pártokkal. Elegendő, ha választások előtt velük, az országlókkal ,,suttyomban” választási megállapodást kötnek, melynek fejében vezetőik, helyre számíthatnak a párt országos listáján: más esetekben pedig lojalitásukért néhány ezer forintnyi alamizsnával segítik klubjaik működését, illetve tagtoborzó teaestjeik költségeit finanszírozzák.

  Ez is egyféle úri huncutság. Jelzi, hogy a húsos fazékért folytatott ,,könyöklések” közben az elvszerű taktikai megfontolások devalválódnak, idegenné válnak. A politikai küzdelmeknek az érdek és érzelem motiválta gondolkodás, a táborszervezés, a konfliktusgerjesztés, a féligazságok hirdetése, a valóságos szándékok álcázása és a taktikázgatás elválaszthatatlan velejárója, mely minden ép erkölcsű ember számára visszataszító.

  A Magyar Munkáspárt szerint a politikát vissza kell helyezni többségi érdekérvényesítő szerepébe, melyet csak az ország tönkretevőinek pontos körülhatárolásával, millióknak okozott gyötrelmek elő-idézőinek nevesítésével lehet elérni. Ne üljünk fel többé a szirénhangoknak, nem adjuk el magunkat és leszármazottaink jövőjét egy tál lencséért. Bizalommegvonással, ,,elég volt urak! nincs tovább” figyelmeztetés határozott kimondásával szavazzunk ezentúl. Azt a pártot támogatva, melyet nem terhel felelősség a népnyomorgató rendszerváltoztatás megvalósításáért.

                                                                                                                        Dr. Südi Bertalan

Emlékezzünk!

110 éve 1905. április 11-én született

JÓZSEF ATTILA

Indulását már gyermekkorától meghatározta mostoha sorsa, a ferencvárosi szegény mosónő fia-ként, sokszor még keserves koplalások is. Korának szellemi felindulásában is különböző politikai erők feszültek szembe.

Hivatástudata diákkorától fogva él benne. Bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Előadásokat tart illegális szemináriumokon, röpiratokat fogalmaz. Költői tehetsége ennek a kapcsolatnak hatására bontakozik ki.

Ady után ebben a történelmi vonalban lett József Attila költészete a magyar líra kiemelkedő csúcsa,  a kortárs világirodalomban is.

1930-ban még tagja lett a KMP-nek is. A szegedi Egyetemről egy verse miatt ,,Döntsd a tőkét ne siránkozz!” eltanácsolták.

Tanári katedrát soha nem kapott. Ekkor írta versében: ,,én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani”. Amikor (az akkor is) frakciókra szakadt mozgalom nem talál szavait értő társakra, megtapasztalta a társadalmi válság, a szorongás, a magányosság minden változatát, élete utolsó évében írta:

  ,,Közeledik az én időm.

  Ha már ennyi a kín,

  világot vált valóra,

  Nem csalódom minden .....óra,

  mely csillagokhoz igazítva jár”.

Saját osztálya cserbenhagyta, utolsó útjára indult a szárszói állomásra a tehervonat kerekei alá.

A mai világban is vannak élethelyzetek, vagy magányosnak érezzük magunkat.

,,Fortélyos félelem igazgat”.

                        Balla Imréné

liberalizmus

A politikai életben sokszor halljuk, hogy a liberális gazdaság lehet a kivezető út. Mások a neoliberális gazdaságpolitikában látják a meg-oldást. Szerintem mindkettő téves, mert a többségnek csak leszakadást, elszegényedést hoz. Megoldás egy új gazdaságpolitika a közösségi társadalomban.

Érdemes visszamenni a gyökerekig. A liberalizmus latin szó, burzsoá politikai és ideológiai irányzat, amely az ipari burzsoázia érdekét fejezte ki a feudalista társadalommal szemben. A munkásmozgalom erősödésével a liberálisok a reakcióval való megegyezés útjára léptek, elvesztették a haladó jellemvonásaikat.

A neoliberalizmus német szerzők által kimunkált gazdasági és szociológiai elmélet, amely az 1920-as években keletkezett. A német imperializmus a második világháború utáni újrakezdésének időszakában a nyugatnémet gazdaságpolitika állami ideológiájaként degradálódott. Elítélték a gazdasági folyamatban az állam beavatkozását. A szabadpiacgazdálkodás hívei, amelyben az állam fő feladata, hogy szabad konkurencia érvényesüljön.

  A társadalom többségének életkörülményei javulását, csak egy új gazdaságpolitika tudja biztosítani a közösségi társadalom keretei között. Az új gazdaságpolitikát először Lenin 1918-ban dolgozta ki, de a háborús körülmények miatt csak 1921-ben térhettek rá, amely a hadikommunizmus gazdaságpolitikájához képest viszonyítva volt új. Innen ered az elnevezés. Hazánkban is ez a kivezető út a kizsákmányoló kapitalista rendszerből, a nyomortól, a munkanélküliségből a megalázástól az elviselhetetlen jövedelmi különbségekből.

Megoldás a közösségi társadalom.

                        Horváth Sándor

Áldozatok

A ,,Kapitalizmus Magyar Áldozatai Emléknapja” kapcsán nézzük meg mi is a kapitalizmus jellemzői.  Örök tulajdonsága, hogy olyan érdekeket képvisel, ahol a pénzvilág működése az első. Nincs olyan lépés, mozdulat, ahol ne az lenne az érdek, hogy a gazdaságos-e és mennyi profit termelődik általa. Ezért van az, hogy a világ szegényei sokat nélkülöznek. A kábítószer elterjedése felgyorsult, már hazánkban is egyre többen és főleg a fiatalok, annak legkülönbözőbb fajtáját fogyasztják. A napi hírekből tudhatjuk, hogy a csempészek a legkülönbözőbb eszközökkel árasztják el országunkat a droggal. Külön iparág foglalkozik az előállítással, elhanyagolt állapotú családi házak szobáiban, pincékben termesztik a vadkendert az egyik alap-anyagot. A rendőrség hetente kobozza el a behozott árukat. Rendszeresen üldözik a csempészeket, a terjesztőket, a fogyasztókat, mégis meg merik csinálni. A fogyasztók egy része anyagilag tönkremegy, a bűnözés csapdájába kerül, de sokszor hallunk halálesetekről is. Ők is a kapitalizmus áldozatai. A kapitalistáknak nem érdeke teljesen felszámolni a kábítószeripart, ez nekik rengeteg pénzt hoz. Nem mindig direkt módon, de a profitjukat gyarapítja.

                        Dudás György

A közösségi társadalomról

A napokban olvastam el az MDP ,,Fontosabb határozatai” című könyvet, amelyet 1951-ben adtak ki és tartalmazza a Szocialista Társadalom célját, megvalósításának folyamatát.

Kiterjed az élet minden területére azzal a céllal, hogy a társadalom minden tagja számára biztosítsa az emberhez méltó életet.

A könyv tartalmának nagy része ma is aktuális és pártunk programjába beilleszthető. Akkor még nem láthatták olyan tisztán az ellen oldal szándékait, erejét, ma már azt látjuk. Ez segíthet bennünket abban, hogy céljainkat stratégiai szinten elképzeljük, de csak akkor, ha népünk megérti, hogy csak a Munkáspárt harcol az érdekeiért. A tőlünk jobbra levő pártok egyike sem akar hallani a Közösségi Társadalomról. Pedig az az egyetlen rendszer, ahol minden embernek lehetősége van arra, hogy dolgozhasson, boldoguljon. A kapitalizmus csak a tőkéseket támogatja, a vagyongyűjtést segíti. A külföldi és hazai tőkések pénzük  nagy részét ráadásul kiviszi külföldre.

A szocializmusban eredményesen működő vas, traktor, autóbusz, cukorgyáraink, zöldség és gyümölcsfeldolgozó üzemeink, a mezőgazdaság haszna az állam kasszájába került, s az újraelosztás során mindenkinek szinte mindenre jutott.

  Ezt a gyakorlatot kell megvalósítanunk, még igazságosabban, mint annak idején.

                                                                                  Dudás György

HÍREINK

- Hivatalos híradásban olvashatjuk a brit Penguin könyvkiadó ünnepi sorozatának eladási listáján, hogy Marx és Engels közös művéből a Kommunista Kiáltványból adtak el legtöbbet ez évben  is.

* * *

- Száznegyven éve született Károlyi Mihály a “vörös gróf”, Magyarország első köztársasági elnöke, miniszterelnök.

Bevezette az általános választójogot, biztosította a gyülekezési és a sajtószabadságot és megkezdte a földosztást. 1946 májusában tért haza hosszan tartó emigrációjából, s 1947-től párizsi nagykövet volt. A Parlament mellett 1975-ben állították fel a szobrát, s 2012-ben elszállíttatta a mai rezsim Siófokra.

Az anyagokat a Szabadság című országos hetilapból ollóztuk.

* * *

- Márciusi számunkban hírül adtuk, hogy Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében a Munkáspárt színeiben Filemon Kristóf fiatal párttagunk indult. A szükséges aláírásokat megkaptuk.

* * *

- Március 13-án megyénk párttagságát képviseltük Debrecenben a március 15-i országos megemlékezésen.

 * * *

- József Attilára emlékezünk április 11-én 15 órakor a József Attila és a Nagy Imre körút találkozásánál lévő mellszobránál.

* * *

- Április 3-án 14.00 órakor a temetőben megkoszorúzzuk a szovjet emlékművet, felszabadulásunk alkalmából.

* * *

- A Munkás Újság emléktáblájánál megemlékeztünk a Tanácsköztársaság évfordulójáról. Mélységesen fájlaljuk, hogy meghívásunk és a korábbi gyakorlat ellenére a Szolnoki TV nem jött el. Az emlékeztető beszédet Farkas Péter fiatal párttagunk mondta.

-  Az Új Néplap március 6-i számában fényképpel megjelent cikkben számol be Tóth Antal párttagunkról, aki hatvan éve előfizetője az újságnak.

* * *

- A ,,Kapitalizmus Magyar Áldozatai Emléknapja” alkalmával március 25-én országosan megjelenünk az egészségügyi intézmények előtt és sajtótájékoztatón mondtuk el véleményünket. A szolnoki sajtótájékoztatót a szakrendelőnél tartottuk szerdán 10 órakor.

* * *

- Március 28-án a Kongresszusunkon várhatóan 6 fő párttagunk kapja meg tagsági könyvét.

Mi is búcsúzunk

Életének 86 évében elhunyt idősebb

DR. THÜRMER GYULA

 nyugalmazott ezredes, a hadtudományok doktora.

A Magyar Kommunista Pártba 1947-ben lépett be,

s élete végéig kitartott eszméi mellett.

Részt vett a Munkáspárt újjászervezésében.

Évtizedeken át tanácstagként dolgozott

a VIII. kerületben.

Családjának a megyei párttagságának nevében,

őszinte részvétünket fejezzük ki.

                                    Bencsik Mihály

***

Hetven éve szabadult fel hazánk a német megszállás,a fasizmus alól

A Munkáspárt 26. Kongresszusának felhívása

Honfitársaink!

Magyar dolgozók!

Hetven esztendeje, 1945. április 4-én az utolsó német katona is elhagyta Magyarországot. Meg-szűnt az ország német megszállása, Magyarország felszabadult.

Igen, felszabadultunk! Fontos ezt kijelentenünk ma, amikor a szemünk láttára írják át, hamisítják meg a történelmet.

Felszabadultunk! Nem kellett tovább rettegni a bombázásoktól. A fővárosiak feljöhettek a pincékből. A falvak népének nem kellett menekülniük a front elől.

Megszűnt a félelem. A fronton nem halt meg több magyar katona. Nem kellett bujkálniuk azoknak sem, akik nem akartak katonaként elpusztulni. A fiatalokat nem vitték többé leventének. Véget ért a nyilas rémuralom.

Felszabadult a magyarországi zsidóság is. A gettó kapui kinyíltak. Többé nem indultak halálvonatok Auschwitzba, Dachauba. A túlélők örülhettek az életnek. Akkor ők tudták, hogy életüket döntően nem külföldi diplomatáknak és néhány tisztességes magyar embernek köszönhetik, hanem a szovjet katonáknak. Tudták, hogy egy új világ születik, amely nem tűri a fajok megkülönböztetését és üldözi az antiszemitizmust. A magyarországi zsidók közül sokan vállaltak szerepet az új, népi Magyarország megteremtésében.

Örült az ország, a nép, hogy vége a háborúnak. Vége a háborúnak, amelyet nem akart, nem szeretett. A második világháborúba a magyar uralkodó osztály vitte az országot, a hatalmas földbirtokok tulajdonosai, a grófok és bárok, a gyárak, a bankok urai, a felső katonai és állami vezetés tagjai. Ők voltak a háború haszonélvezői. A háború nekik hozott anyagi hasznot. A ,,hárommillió koldus országában” a háborútól remélték hatalmuk védelmét a hárommillió koldussal szemben. A néppel pedig elhitették, hogy Hitler igazságot tesz, eltörli Trianont, és Magyarország újra nagy lesz. Az áldozatokat az emberek, a nép hozták. A nép fiai estek el a fronton. A néptől rekviráltak a hátországban, a nép fizette a hadikölcsönöket. A nép nélkülözött, a nép éhezett, a nép szenvedett. A nép számára 1945. áprilisa a békét, a szabadságot hozta.

A második világháborúban Magyarország rossz oldalon állt, Hitler és Mussolini, a fasizmus oldalán. Ne engedjünk a történelemhamisítóknak! Nem a Szovjetunió üzent hadat Magyaror-szágnak, hanem a magyar kormány a szovjetnek.

A magyar katona dicstelen rablóháború részesévé vált. Nem feledjük el a magyar katonát. Tiszteljük egyéni helytállását és hősiességét. Emléküket őrizzük. De szégyeljük mindazt, amit a magyar hadsereg megszállóként a Szovjetunió, Jugoszlávia békés lakossága ellen elkövetett.

Magyarország a második világháború vesztese volt. A vesztes háborút nem lehet utólag propaganda-trükkökkel nyertessé tenni. A magyar uralkodó osztály, a Horthy-rendszer értelmetlenül vitte háborúba az országot, és nem tudott értelmesen kijönni belőle, ahogyan ezt megtették a finnek vagy a románok.

A magyar vezetőknek nem volt bátorságuk nemet mondani a fasiszta Németország követeléseire. Nem volt erejük, nem volt merszük ellenállást szervezni, amikor német szövetségeseik megszállták hazánkat. Némán szemlélték, hogy a németek pusztulásra ítélték Magyarországot azért, hogy megvédjék ,,birodalmukat”.

A mai hatalomnak nem tetszik, hogy a Szovjetunió szabadította fel az országot. A tény azonban tény marad. A magyar nép felszabadulását a németek, a fasiszták alól nem az Egyesült Államok, nem Nagy Britannia és nem mások hozták el, hanem a szovjet nép fiai. A történelemhamisítás az ő emléküket sérti. Hajtsunk fejet tisztelettel az elesett szovjet katonák emléke előtt! 140 ezren voltak. Óvjuk sírjaikat, őrizzük meg emlékműveiket! Ezzel tartozunk nekik. De meg kell tennünk önmagunk miatt is, ha emberként, civilizált lényként akarunk élni.

A mai hatalom uralni akarja a múltat, az emlékezetet. Ne engedjük! Kegyeletsértő és hazug az, aki a múlt hősei között a mai politikai tetszik - nem tetszik -  alapon válogat. A felszabadulás napján emlé-kezünk honfitársainkra is, akik egykor nem csak magasztos szavakat mondtak a szabadságról, hanem tettek is érte.

Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János, Szakasits Árpád, Tildy Zoltán éppúgy szívünkben él, mint Szent-Györgyi Albert, Várnai Zseni, Stollár Béla, Kóródy Béla, Szekfű Gyula, Darvas József, Szenes Hanna. Emlékezünk Koszorús Ferencre, Széchényi Györgyre, Bethlen Istvánnra, Apor Vilmosra.

A magyar nép hőse Ságvári Endre, Rózsa Ferenc, Pesti Barnabás, Braun Éva, Koltói Anna, Pataky Isván, Padányi Mihály, Nógrádi Sándor, Uszta Gyula, Radó Sándor és sokan mások. Nevüket el lehet venni iskoláktól, utcáktól, intézményektől, de ők bennünk élnek tovább.

Mi elutasítjuk a fasizmus minden formáját. Ne engedjük, hogy a történelmi emlékezet megszűnjön! Adjuk tovább az emlékezés kötelességét utódainknak, az új nemzedékeknek!

HONFITÁRSAINK!

A felszabadulás nyomán új Magyarország született. Megfordult a világ. A munkás, a paraszt, a dolgozók lettek az ország új gazdái. A földesuraktól elvették a földet, a tőkésektől a gyárakat, a bankokat. A polgári lakásokba és villákba beköltöztek a külvárosok hajléktalanjai. A tegnap elnyomottjai, kisemmizettjei előtt megnyíltak az iskolák.

A mai hatalom gyűlöl mindent, ami veszélyt jelenthet a hatalmára nézve. A múlt eseményeiben, az 1948  utáni szocialista építés évtizedeiben fenyegetést lát. Tudja, hogy annak értékeivel nem tud versenyezni.  A szocializmus nemzeti értékeket teremtett. Nemzeti ipar született, neves gyárak, világszerte ismert üzemek. A nemzeti mezőgazdaság százezreknek adott munkát és kenyeret, ennivalót az egész országnak. Tegyük hozzá: jó kenyeret, minőségi ennivalót!

A kapitalizmus az elmúlt negyedszázadban értelmetlenül szétverte nemzedékek munkáját. Külföldi nagyvállalatok vannak a nemzeti ipar helyén. A mezőgazdasággal együtt a magyar falut is tönkre tették. A külföldtől függünk, azért dolgozunk, hogy ők még gazdagabbak legyenek. A szocializmus a többségnek adott jobb, emberibb életet. A kapitalizmus jobb életet csak a kisebbségnek, a gazdagoknak ad, a többségnek legfeljebb a jobb élet illúzióját.

A történelem rendszerek versenye. Melyik rendszer teszi hatékonyabbá a termelő erők fejlődését, melyik teszi jobbá az emberek életét? Nem egyesekét, a többségét! Melyik rendszer képes megőrizni a múltat, építkezni elődeink tetteire, kemény gerincet adni minden magyarnak? A mi válaszunk egyértelmű: az új közösségi társadalom.

A felszabadulás, a szocializmus négy évtizede egy évszázados álmot öntött testbe, a dolgozó, a kizsákmányolt, az elnyomott nép álmát arról, hogy egyszer a maga ura lesz, mindennap jól lakhat, nem kell félnie a holnaptól, a gyermeke ember lesz, nem szolga. Az álmot mi éltetjük tovább, s tőlünk is függ, hogy mikor lesz ismét valóság.