2011. május 13., péntek

Állítsunk szobrot Kádár Jánosnak!

A Kádár János Baráti Kör Országos Elnöksége kéréssel fordul minden érdeklődőhöz: ünepeljük meg együtt az 1912. május 21-én született
Kádár János 100. születésnapját!
A Baráti Kör egyszerű kőszobor (mellszobor) felállítását tervezi az évfordulón megtartandó megemlékezésre.
Ezt a szándékot csak széleskörű összefogással tudjuk és reméljük megvalósítani. Amennyiben egyetért szándékunkkkal, kérjük, bármilyen összeggel járuljon hozzá a szobor költségeihez.
Adományát átutalhatja, befizetheti postai rózsaszín csekken, vagy személyesen az OTP Bankban a 11706016-20806774 számú folyószámlára, illetve átadhatja a Kádár János Baráti Kör rendezvényein. Együttműködését köszönjük!
Találkozzunk 2012. május 26-án a Kerepesi Temetőben Kádár János sírjánál, a szobor felavatásán!
A Kádár János Baráti Kör Országos Elnöksége

Jászkun Munkás, 2011. május

Kiszolgáltatottság

   A cím szerinti élethelyzet más(ok) hatalmától, kényétől való teljes függést jelent. Következményeként az emberek számottevő hányada elveszíti személyi szuverenitását, tartását, s kizárólag olyat mer cselekedni, valakiről, valamiről véleményt mondani, amit a fölöttesei, kenyéradó gazdái képesek elviselni.
  Vannak, akik elmarasztalják az önálló cselekvéstől, vélekedéstől  ódzkodó társaikat, s mindazokat, akik szisztematikusan keresik a hatalom birtokosainak kegyeit.
Következésképp a mindenkori hivatalosság álláspontját szajkózván vazallusi szerepvállalásra törekszenek. Holott az emberi tartásuk hiánya gyakran evidens lehet. Ugyanis nagyon sokan kiszolgáltatottságuk folytán kényszerülnek efféle megalkuvásra.
  Polgári demokráciánk viszonyai közepette szinte általánossá vált az efféle viselkedésmód. Kiszolgáltatott társaink ugyanis nem lelnek fogódzót, senkitől nem remélhetnek támaszt a különféle érdek-sérelmeik megnyugtató orvoslására. Megszűntek az intézkedési jogosultságokkal felruházott fórumok, melyekhez bizonyos alkalmakkor bizalommal fordulhattak. A szakszervezetek pedig a szocialista nagyüzemek és a nagyipari munkásság felszámolását követően kvázi gittegyleti fórumokká váltak, fikarcnyi hatáskör nélkül vegetálnak. A legtöbb helyen pedig még formálisan sem léteznek. Pedig - ismerve a hazai állapotokat  - tömeges igény lenne hatékony közbenjárásukra. Ahol pedig vannak tisztségviselőikre is a kenyéradók hatalmának árnyéka vetül. Ennél-fogva ők is kiszolgáltatottak az érdekképviseleti munkájuk közben. Társaik érdekvédelmét érintő szolidaritás kinyilvánítása helyett megalkuvásra kényszerülnek.
  Bizonyára nem új jelenség, hogy számos cégnél bejelentés nélkül, tehát svarcban foglalkoztatnak munkavállalókat, más esetekben csak a törvény által előírt mini-málbért fizetik hivatalosan, a különbözetet pedig zsebből dotálják nekik. Ennek révén a törvényes szolgálati időben, valamint a nyugdíjalapul szolgáló keresmény és táppénz tekintetében megrövidítik a dolgozókat. Ha pedig valamelyik érintett netán kifogásolja mind ezt, netán a munkaadónak nem imponáló ideig tartózkodik betegállományban, “lapátra kerül”.
  Az emberek többsége két okból óvakodik az igazság kimondásától: félelemből, melyet kiszolgáltatottság idéz elő, vagy érdekből, mely mindenkit érvényesülésre sarkall. Ahol tartani kell attól, hogy hatalmi eszközökkel vetnek véget a vitának érvek ütköztetése helyett, ott az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat. S mivel azt tapasztalják, hogy irányítóik szívesebben dolgoznak együtt szolgalelkű, mint a kritikai szellemű beosztottakkal, félnek és hallgatnak.
  Holott a rendszerváltás hajnalán - Bibóra hivatkozva - milyen sokan ismételgették, hogy a demokrácia annyi, mint félem nélkül élni. Hozzátéve: olyan társadalmi rend-szer következik ezután, melyben csak és kizárólag  a bűnözőnek kell félniük.
Vajon ránk köszönt-e valamikor az olyan korszak, melyben nem lehetnek vámszedői a kiszolgáltatottságnak?
Dr. Südi Bertalan
A szabadságról

  A propagandával igyekeznek az emberekkel elhitetni, hogy ma Magyarországon mindenki számára szabadság van.
  Az úgynevezett “polgári szabadságjogok” hangoztatásával igyekeznek a lényegről elterelni a figyelmet. A tulajdonhoz való jog, az egyesülési és gyakorlási jog a sajtó, és szólás valamint a lelki ismereti szabadságot hangoztatják. A szabadság-jogokat korlátozza az a tény, hogy a sajtó, a rádió az iskola, a gyűlés-termek, vagyis a jogok gyakorlásának anyagi eszközei a tőkés osztály kezébe vannak, és így a valóságban a szabadságjogok csak papíron léteznek. A szabadság filozófiai fogalom. Felismert és szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló cselekvése. A polgári forradalmak hajnalán a “szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava alatt tömörítették maguk köré a népet. Ezek az elvek azonban meg-valósíthatatlanok a kapitalista társa-dalomban.
  A marxizmus abból indul ki, hogy a szabadság nem abszolút, hanem viszonylagos és egy meghatározott terv megvalósulásában ölt testet. Az emberek konkrét körülményektől függően rendelkeznek szabadsággal, vagy vannak megfosztva attól.
  A kapitalizmusban az egyéni szabadság mértéke a magántulajdon nagysága, a tulajdon által meghatározott rendelkezési lehetőség az anyagi és a szellemi javak felett.
  Ez a folyamat hosszú távon nem tartható, mert az a társadalom, a-mely nem bizonyul képesnek arra, hogy biztosítsa tagjai többségének a termelés és az ismeretek elért szabadságát előbb vagy utóbb kénytelen átadni helyét egy haladóbb társadalomnak.
  A valódi szabadság feltételei csak akkor valósulnak meg, ha megszűnnek az embereknek a magán-tulajdon által létrehozott ellentételei.
  Horváth Sándor

Szilánk - 91.

Ma azaz 2011. 04. 18-án - Bp-en a Keresztúri Temetőben részt vettem Sinka Lajosné - elvtársnő temetésén. Ritkán megyek el temetésre, de az nem véletlen. Viszont az Ő kedvessége, a végtelen jóakarata, a segítő- készsége a szívélyes jóindulat - mélyen hatott rám. Hála az égnek, hogy ott tudtam lenni, mert Etelka - halála után is követendő példát mutatott nekünk. Csodálattal hallgattam az életútját - ez egy igazi kommunista temetés volt. Hozzá méltóan felkészült búcsúztató hangzott el.  Az a kedves hölgy, aki méltatta az életútját - minden szavával hűen tükrözte Etelka nagyszerű emberségét, az őszinte segítőkészségét.

Meddig tűri a nép?

    Lukács György (marxista filozófus) szerint, nem kell hasra esni a nagy titulust viselő személyek előtt, bármilyen magas katedráról ontja a szöveget. Mert minden ember legfőbb jellemzője a világnézete. Az állásfoglalást, magatartást, viselkedést, cselekvést annak irányultsága jellemzi.
  Ha azonos világnézetűek kerülnek hatalomra, akkor azok legtöbbje kizárólag a saját érdekének megfelelően tevékenykedik. Ezért nagyon oda kell figyelni arra, hogy a pártok milyen világnézetűek. Abból nagy való-színűséggel megtudható, hogy az emberek többsége mire számíthat.
  Az élősködő világnézetűek mindent elkövetnek, hogy a népet elbutítsák, hogy ne ismerhesse fel kizsákmányolt voltát. Elhitették velük, hogy sorsuk isten rendeltetése.
  Így lázadás nélkül önként viselik nyomorúságos sorsukat. Ferenc József arra kérte a papokat, hogy tompítsa a magyarok nemzet-tudatát: mert ezek a rebellis kutyák, képesek fellázadni.
  Így aztán a nép némán tűrte - és tűri jelenleg is - keserves sorsát.
Dudás György

 Kommentár

Az egyik az M1 televízió műsorában hangzott el, a Jelfogóban. Egy kínai kutató mondta, hogy a kínaiak szorgalmasak, megismerték a kapitalizmust, amelyben csak kemény munkával lehet életben maradni. Összehasonlítva őket velünk, magyarokkal, mi kevésbé igyekszünk, kevésbé vagyunk szorgalmasak, az államtól várjuk a segítséget, a segélyt.
  Ez így csak részben igaz. Van egy alapvető eltérés. Ott “diktatórikus” állam van, mely halálbüntetést szab ki a korrupt vezetőkre. A mi hazánk “demokratikus” vezetésű! A közpénzek elherdálói eddig csak hosszadalmas vizsgálódás áldozatai voltak. De emellett az is igaz, hogy a magyarok egy jó része munkából szeretne megélni, de nem talál munkahelyet.
  Mindenesetre Kína gazdasági fejlődést mutat, mi pedig igencsak hátul kullogunk a nemzetközi mezőnyben.
Kiss Lászlóné

HÍREK

Április 3-án részt vettünk Budapesten a Magyar Ellenállás és Antifasiszták Szövetsége által meghirdetett békemeneten.
Útvonal: Fővámtéren gyülekeztünk, át a Szabadság hídon a Szabadság szoborig.
Megkülönböztetésül mi vörös ingben vonultunk.
* * *
Április 4-én Szolnokon tiszteletünket tettük a Szovjet Hősök emlékművénél és a II. Világháborúban elesett katonák síremlékénél.
* * *
Április 9-én Budapesten, a Hősök terén demonstrál az Európai Szakszervezetek Szövetsége, amihez mi is csatlakoztunk.
Mindannyian vörös ingben.
* * *
Február eleje óta Horvátország fővárosában a kormányellenes tüntetések jelszava: Nem a privatizációra, nem a kapitalizmusra.
* * *
Pártunk Elnöksége Nyilatkozatban tiltakozott a miniszterelnökhöz intézett levelében a kilakoltatás ellen.

A demokrácia kisajátítása

  A Népszabadság a közelmúltban egy írást tett közzé Heller Ágnes tollából, melyben a neves filozófusnő (többek között) kifejtette véleményét a demokrácia kérdéséről (Népszabadság, 2010. december 7.). Sok meglepetést nem okozott dolgozatával, mert azokat az ismert sztereotípiákat ismételte meg, melyeket a polgári politológia minduntalan elpufogtat. Nem véletlen ez az összhang a hasonlóan gondolkodók között, hiszen valamennyi célja a jelenség lényegének misztifikálása, elködösítése. Hogyan veti fel a kérdést Lenin, Kautskyval pole-mizálva? “ a liberális természetesnek tartja, hogy általában vett “demokráciáról” beszéljen. A marxista sohasem felejti el megkérdezni: melyik osztály számára? “(V. I. Lenin: A proletár-forradalom és a renegát Kautsky.) Ezzel szemben Heller Ágnes az alábbi meg-határozását adja az ő demokráciájának: “... van kapitalizmus demokrácia nélkül, de sehol sincs demokrácia kapitalizmus - azaz piac, árutermelés, a magántulajdon s annak tisztelete, verseny, vállal-kozás és a vállalkozás szelleme - nélkül”. Ezt a jellemzést elfogadnám, ha nem “mulasztotta” volna el kidomborítani, hogy itt polgári demokráciáról van szó, mely a magántulajdonra, következésképpen a kizsákmányolásra épül.
  Ám Heller Ágnes “általános” és a valóságban nem létező “tiszta” demokráciáról ír.
  Nem kérem számon a filozófustól a marxista osztályszemléletet, (hiszen már régen szakított Marx Károllyal és Lukács Györggyel), de a demokrácia és szocializmus viszonyáról olyan képet rajzol fel, melyre feltétlenül reagálnom kell.
  A burzsoá demokrácia a polgári társa-dalom politikai felépítménye, mely az adott uralkodó osztálynak érdekeit fejezi ki. Kapitalizmust szolgáló-védő intézményrendszer, állam a munkások és a tőkések közötti antagonizmusok “szabályozására”. Tehát nem salamoni itész, aki egyensúlyt biztosít az osztályok között, hanem egyértelműen a tőkések érdekeit fejezi ki. Ezért nem lehetséges osztályok felett álló demokrácia.
  Ha Heller Ágnes abszolutizálja a demokrácia jegyeit, miért fogadja el a rabszolgaságra alapozott ókori Periklész-i “népuralmat” demokráciának, míg tagadja a szocialista demokrácia léte-zését? Ha a “népuralom” egy meghatározott társadalom uralkodó osztályának állama, miért nem veszi tudomásul, hogy a proletárdemokrácia a munkás-osztály érdekeit fejezi ki, ismérvei ennek alapján alakulnak ki? Miért kellene a proletariátusnak a burzsoázia képére alakítani a maga népuralmát? Miért várja el a filozófusnő, hogy a munkás-osztály tisztelje a magántulajdont, a tőkés vállalkozást, vagyis a kizsákmányolást? Költői kérdőjelek.
  Nem kell feltétlenül egyetérteni a szocialista úttal, de tudomásul kellene venni, hogy léteznek a demokráciának más típusai is, mint a polgári uralmi forma.
  Csak gleichschaltolásnak nevezhetem, ha mindenre a burzsoázia ízlését, érdekét erőszakolom rá. Lenin a proletárdiktatúrát új módon érvényesülő hatalomnak tekintette, mely a többség demokráciája (állama) a kisebbséggel szemben.
  Heller Ágnes politikai attrakciója tagadja a szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlanságát. Demokrácia vagy diktatúra! - állítja fel antidialektikus módon tételét. Mind a kapitalizmus, mind a szocializmus viszonylatában a lényeg: demokrácia és diktatúra - szem-be nem állítható egységben. A marxista kérdés: kinek? Valójában az az osztály (és szövetségesei) élvezi/k/ a demokrácia áldásait, amelye/k/ a diktatúrát gyakorolja. A burzsoá teoretikusok úgy vélik, a szavazati joggal rendelkező Kovács Béla, a csepeli papírgyár TMK-sa, vagy Juliska néni, a bócsai tehenészet dolgozója éppen olyan állampolgári jogok birtokában van, mint Széles Gábor, a milliárdos nagyvállalkozó. Ez a bűvészmutatvány csak arra jó, hogy elkenjék a polgárságnak nagy gondot okozó osztályharcot s úgy tegyenek, mintha a hatalom mindenkié lenne.
  Így keletkezik az az illúzió, miszerint a demokrácia egy és oszthatatlan.
Hegedűs Sándor

Blogarchívum