2011. június 23., csütörtök

Jászkun Munkás, 2011. június

Vita az osztályharcról

A minap a Népszabadság egyik újságírójával vitatkozva dogmatikusnak nevezett, amiért ragaszkodom a marxizmus egyik alapvető tételéhez: az osztályharcelmélethez. Az illető tollforgató ködösít, vagy  nem ismeri a “dogmatizmus” értelmét.
Megítélésem szerint  dogmatikus az, aki tértől, időről függetlenül ragaszkodik egy tantételhez. Akkor is, ha a megváltozott körülmények következtében az a bizonyos tézis elveszítette időszerűségét.
Az osztályharc-elmélet a marxizmus egyik alapvető pillére, konzisztens eleme. Marx tanítása kiürül és elveszíti értelmét ha (a kapitalizmus viszonylatában) lemondanánk érvényességéről. Erre a tételre épül a forradalom és államelmélet. (Mi maradna a kereszténységből, ha a hívők megtagadnák a szentháromság tanát?) Éppen az osztályharc következetes végig vitele vezeti el a munkásmozgalmat a forradalomhoz, illetve a szocialista államhoz (proletárdiktatúra). A munka és tőke közötti ellentétet nem Marx és Engels találta ki, hanem objektív törvényszerűsége a kapitalizmusnak, az értéktöbblet kisajátításának szükségszerű következménye. Ez adódik a tőkésnek abból a kedvezményezett helyzetéből, hogy ő rendelkezik a termelési eszközök-kel, míg a munkás annak hiányában kénytelen munkaerejét áruba bocsátani. A proletariátus kizsákmányolása nélkül nincs kapitalizmus. A kizsákmányolás eredményezi a tőkés és munkás közötti antagonizmusokat, vagyis az osztályharcot. Ha a munkás ezt nem ismeri fel, ha lemond a tőke elleni harcról, meghosszabbítja a bérrabszolgaságot. Éppen ez az érdekük a burzsoázia zsoldjában álló teoretikusoknak. Ezt célozzák a különböző csalárd elméletek: a munkásosztály eltűnése, az osztályharc megszűnése, az ellentétes osztályok “érdekegyesítésére”  irányuló erőfeszítések, a demokratikus szocializmus propagálása stb. Mindezen elméletek elterjesztésében és elfogadtatásában nagy szerepet játszik a szociáldemokrácia. Nem állíthatjuk, hogy erőfeszítései teljesen hatástalanok.
Ennek leleplezése és ellensúlyozása a kommunistákra vár.  Nem dogmatizmus, hanem létkérdés tehát az ideológia, a politika, valamint a gazdaság területeire kiterjedő osztályharc tudatos, szervezett alkalmazása a kapitalizmus végső leküzdésére.


Líbiai orvosok nyilatkozata Obamához

  Mi, különböző szakmák emberei vagyunk, ukránok, oroszok, beloruszok és mi Líbiában dolgozunk több mint egy éve (2 év és 20 év között). Itt tartózkodásunk ideje alatt alaposan megismertük a líbiai emberek életét. Mi azt állítjuk, hogy kevés olyan ország van, ahol az emberek olyan szociális komfortban élnek, mint Líbiában. Ingyenes az egészségügyi rendszer és a betegellátás. A kórházak a föld-kerekségen a legjobb felszerelések-kel vannak ellátva. Líbiában az oktatás teljesen ingyenes. A jó képességű tanulók állami pénzen tanulhatnak külföldön. Miután megházasodnak, egy ifjú pár 60.000 dínár (kb. 10.000.000,- Ft) kamatmentes hitelt vehet fel az államtól. Az autó árak alacsonyabbak, mint Európában és megfizethető mindenki számára. A benzin litere 18 amerikai cent (kb. 30,- Ft), a kenyér 4 amerikai cent, (kb. 7,- Ft). A mezőgazdasági termelők adómentességet élveznek A líbiai emberek csöndes, barátságos, békeszerető emberek, akik nem hajlamosak az alkoholfogyasztásra és nagyon vallásosak. Ez valakinek nagyon nem tetszhet.
(A Libian Reality újságban megjelent cikk)


Egy baloldali vélemény

   A tavaly bekövetkezett két választási kudarc sokkolta a szocialistákat és a holdudvaruk haszonélvezőit. Meglepte őket, hogy az időtlen időkre tervezett országlásuk két ciklusban pro-dukált kínlódás után befejező-dött. Több lehetőséget nem kaptak a választóktól kormányzati szerep vállalásra.
  Az okokról különféle vélekedések élnek a köztudatban. Vannak, akik a lagymatag választási kampányra vezetik vissza a megrendítő fiaskót. Vezetőik képtelenek voltak felismerni és megszívlelni a göbbelsi igaz-ságot, miszerint “minél többször és minél harsányabban hangoztatják a hazugságot, annál többen fogadják el igaznak”.
  A szocik hallgattak, s szinte csak alig cáfoltak. Mások a párthoz köthető és állami szinten el-hatalmasodott korrupcióval, a különféle mutyizásokkal, a romló közbiztonsággal és a hatalmi visszaélésekkel hozzák össze-függésbe a nemzetközileg is feltűnő mértékű bukást. Olyan véleményeket is lehetett hallani, hogy a földtulajdonlás körüli vi-ták, valamint a polgári politikai ellenzék következetes aknamunkája pecsételte meg a baloldali jelzőt bitorló párt és kormánya sorsát. Némelyek azt is hangoztatták, hogy a jobboldali politikai erő baloldali ígéretekkel tántorította el népes szavazótáborát a hazugság bélyegét is viselő szocialistáktól. Mint, ahogy a 13. havi nyugdíj második felének választás előtti megvonása sem gyarapította a szocikra leadott voksok számát. Mások szerint bizonyos kormánypárti vezetők lekezelő modora, indokolatlan elbizakodottsága, s a hírhedett öszödi beszéd utózöngéi tették a kormányzó pártot az állampolgárok számára ellenszenvessé. S, az is szembe tűnt, hogy az MSZP azt a kevés pozitívumot sem volt képes hitelt érdemlően “eladni”, amit a kormányzása 8 éve alatt megvalósított.
  Az iménti megállapításokban foglaltak, noha nem használtak a levitézlett kormányzópárt ázsiójának, mi a rendszerváltás kárvallottjai, a hatalomból való kiebrudaltatásuk okait a fel-soroltaktól eltérő tényezőkben látjuk. Úgy véljük (s aligha tévedünk), a világra szóló bukást önmaguk idézték elő.
  A párt prominensei, ugyanis rájuk nem illő gúnyát öltöttek magukra, miközben érkezésük idején demagóg szólamokkal hirdették magukról a baloldaliságot. E nézetrendszer alap-értékeinek elárulása árán jobb-ra kanyarodtak, s végig a tőkés érdekek függvényében tevékenykedtek.
  Csoda lenne éppen ezért, ha a kárvallott tömegek számára nem váltak volna hiteltelenné. De a baloldaliság dolgában aligha nem már érkezésükkor gyanút keltettek sokakban, akik eltöprengtek azon, hogy a baloldali rendszer felszámolásában igen-igen tüsténtkedő párt, milyen alapon nevezteti magát baloldalinak. A párton belül alakult különféle platformok szintén dilemmára késztettek. 
S, ami a legvisszataszítóbb megnyilvánulása: ha baloldali pártnak tekinti magát az MSZP, miért határolódott el kezdettől fogva következetesen a valóságos baloldaliság letéteményesétől, a Magyar Kommunista Munkás-párttól?
  A szocik által álságosan folytatott politika, sokakban ébresztett ellenszenvet. Akik két évtized után végre felismerték, hogy: egyrészről rendszerváltó, másrészt rendszerfolytató, rendszer-stabilizáló szerepre vállalkozni, fából vaskarika.
Csodálkozhatnánk-e azon, ha az ilyen történelmi melléfogás következtében a múlt rendszer renegát és ambivalensé vált elitje immáron leszerepelt végleg.
  Emlékszünk rá: ezek az ál-baloldali urak gazdaságstabilizáló tényezőként emlegették programjukat.
Kérdezzük: vajon a szegénység, a tömeges munkanélküliség és a társadalmi elnyomorodás stabilizációjára gondoltak?
Stabilizálni a nagy profitot a tőkének, a bankoknak: a nagy költségeket pedig az állampolgárok tömegeinek.
  Mára egyértelművé vált, hogy az igazságtalanságot stabilizálta, s egy olyan társadalmi állapotot, ahol egyedül a pénznek lehet rangja és becsülete. A szocialisták kapitális vereségük ellenére is elégedettek lehetnének a választási eredményeikkel, hiszen az általuk is lapátra segített nyugdíjasok és más nélkülözők mentették meg őket a még nagyobb választási kudarcoktól.
Dr. Südi Bertalan


Ki a felelős?

  A magyar nép történelmében voltak olyan események, például az első és a második világháborúban, amikor a lélekszám jelentősen csökkent. Volt viszont olyan is, ami látszólag független, vagyis természetes halálnak tűnő. A szegénység velejárója volt a tüdővész, amely sok áldozatot szedett. Sajnos az elmúlt húsz évnek is vannak ártatlan áldozatai.
  Gondoljunk csak a tömeges fagyhalálra, amely évente visszatérő, vagy arra, hogy a kilátástalan helyzetekben hányan lettek öngyilkosok. Az alultáplált vagy éhező gyerekek közül vajon hányan lesznek, akik nem érik meg az átlag életkort?
  Ne feledjük az utóbbi katasztrófát, amelyet a vörös iszap okozott. Az ott élők egyszerre lettek kísérleti fehéregerek és egyben rabok, mert nincs pénzük arra, hogy máshol vásároljanak házat. Sokan keresik a felelősöket, de eddig eredmény nincs. A kérdés megoldására Engels “ A munkásosztály helyzete Angliában” című művében leírtak segíthetnek.
Kommentár nélkül.
“Ha valaki valakin testi sérülést követ el, mégpedig halált okozó testi sérülést, azt emberölésnek nevezzük. Ha azonban a társadalom olyan helyzetet teremt, hogy a proletárok százai szükségszerűen idő előtti természetellenes halálra vannak kárhoztatva, amely épp oly erőszakos, mint a kard és a golyó okozta halál, ha ezreket megfoszt nélkülözhetetlen életfeltételektől, s olyan vi-szonyok közé taszítja őket, amelyek között nem képesek élni, ha a törvény vaskezével arra kényszeríti őket a halál beáltáig, mely ezeknek a viszonyoknak szükségszerű következménye, ha a társadalom tudja, nagyon jól tudja, hogy ilyen körülmények között ezreknek kell áldozatul esniök és mégis fenntartja ezeket a körülményeket, akkor ez éppolyan gyilkosság, mint az egyes ember bűntette, csak burkolt, alattomos gyilkosság, amely ellen senki sem tud védekezni, amely ellen senki, mert ez a gyilkos mindenki és senki, mert az áldozat halála természetes halálnak tetszik,  és mert ez a gyilkosság nem annyira tevő-leges, mint inkább mulasztásból eredő bűncselekmény.
“De mégis csak gyilkosság”.
Horváth Sándor 
 
Ne higgy a jósoknak

Ne higgy a jósoknak, jövendőmondóknak!
Arra törekszenek, téged behúzzanak.
Mert te hiszékeny vagy, naív ember lélek,
Akit becsaphatnak, kicsalják pénzedet.

Hogyan is láthatnák előre a jövőt?
Ő is csak egy ember, “fejelágya” benőtt.
De a tiéd “nyitott”, mert hallgatsz   reája,
Ám ő ezt jól látja és ki is használja.

Figyelj embertársam, jól nyisd ki a   füled,
Jól vésd az agyadba, amit mondok  neked!
Nagy katasztrófákat, mért nem   jósolja meg?
Földrengés vagy árvíz, hol jelenik   majd meg?

A nagy orkán szelek, mikor pusztítnak?
Kinek viszi házát, lesz amit meghagynak?
Ha ezt megmondaná és nem hazudozna,
Akkor az ember már védekezni  tudna.

De így csak utólag, takarít romokat,
Ne higgy hát a jósnak, de törd  a  fejedet,
Hiszen a sorsodat te magad rendezed.

Budapest, 2011. II. 22-én.
         Fáni Lajos

Forrong az ország

  A 2011. április 9-i budapesti tüntetésen én is ott voltam. A szakszervezetek szervezték és eljöttek a szomszédos országokban dolgozó szakszervezeti aktívák tömegesen, hogy támogassák a magyar dolgozók követeléseit. Jelen volt a Munkáspárt is, szolidaritást vállalva minden olyan eseményben, amely a kizsákmányolt embereket érinti.
Igen nagy élményben volt részem, mert ekkora tömegre nem gondoltam. Megízleltük - elvtár-saimmal együtt - az európai országok által már régóta gyakorolt tüntetések formáját, hangulatát. A kemény kritikus, rövid és hatásos véleményüket a jelenlegi politikai helyzetről.
 Nagyon lelkesítő, igazi dolgozói érdekeket képviselő és a munkaadók számára komoly figyel-meztető megmozdulás volt. Ezt mindenki érezhette a szónokok által elhangzottakra adott hatásos reagálásból.
Amikor Borsik János az mondta “Ha kell! A jövőben is itt leszünk!” a jelenlévők reagálásából megérthették az illetékesek, hogy a nép elszánt, türelme határán van.  Hasonló megmozdulásokon a Munkáspártnak máskor is jelen kell lennie.
Dudás György

HÍREK

Május elsején a rossz idő dacára mind a budapesti, mind a szolnoki Munkáspárti rendezvényt megtartottuk.
Az ország és városunk vezetői  nem a dolgozók ünnepére mozgósította lakosait, hanem erősen hangsúlyozta a családi ünnepet.
Igaz Anyák Napja is elsején volt, de a kettő mindenképpen összetartozó ünnep.
*  *  *
Május 9-én koszorút helyeztünk el a temetőben a szovjet hősök emlékére emelt sírhelynél és a második világháborús síremléknél. 
A városi megemlékezésen is ott voltunk a Hősök terén a Magyar Ellenállók és Antifasiszták képviselőivel együtt.

2011. június 21., kedd

Jászkun Munkás, 2011. április

Nincs a történelemben hátramenet

A rendszerváltást követően sokan hittek abban, miszerint a tőkés társadalom visszaállítása tiszavirág életű kísérlet lesz. Csak átmeneti közjáték, büntetés, amiért a létező szocializmus elmulasztotta a felkínált, ölébe hullott esélyeket úgy kihasználni, hogy a kapitalista múlt végleg a történelem süllyesztőjébe kerüljön.
Ám nyomós belső és külső okok miatt (melyeket most nem áll módomban részletezni) a szocialista próbálkozás összeomlott, mint a kártyavár. A romokon egy történelmileg idejétmúlt népellenes, nemzetietlen rendszer támadt fel poraiból, hogy egy mohó, telhetetlen kisebbség kiélhesse "pénz" utáni sóvárgását - az alávetett többség rovására.
A Magyar Szocialista Párt létét és fennmaradását annak köszönhette, hogy vezetése olyan látszatot keltett, mintha mindez csak átmeneti kisiklás lenne, melyet rövidesen - a demokrácia segédletével - módosítani fognak. A tagság nem jelentéktelen hányada
még ma is ennek a megtévesztő manipulációnak az áldozata.
Ezt az illúziót kezdi felváltani egy másik. Amikor kidolgozták a párt programját, egy sorba állították az ápolandó és követendő szocialista-kommunista hagyományokat. Úgy tűnt a naiv hívők előtt, hogy a bölcsek kövével megáldott vezetők (renegátok) képesek lesznek megtenni azt, amit a szocializmussal eljátszogató kádári gárda képtelennek bizonyult: egy hibrid ideológia alapján létrehozzák a "demokratikus szocializmust" (?). Korrigálni fogják a Kádár-rendszer minden hibáját, melléfogását. Ez volt az a centripetális erő, mely összefogta a hiszékeny lelkeket.
Ezt az ábrándot a szocialista vezetők ma már csak szordinóval táplálják, egyre nyíltabban beszélnek igazi szándékaikról: a tőkés rend megszilárdítására irányuló törekvéseikről.
Mesterházyék követelése, a szociáldemokrata párt létrehozása, a zavaros, megtévesztő
szocialista programmal szemben. Gyengül a párton belüli ellenállás, mert az öregek kihalnak, vagy egyre inkább inaktívabbá válnak, a fiatalok pedig, akik az 1989-1990-es ellenforradalom győzelme következtében létrejött tőkés rendszerben szocializálódtak, nem nosztalgiáznak a múlton.
Gyurcsány Ferencnek, a milliárdos vállalkozónak jobban megfelel a kapitalizmus, mint a közösségi társadalom. Mihályi Gábor követeli a "tiszta" beszédet? "... a szocializmus ugyan szép, magasztos eszme volt, csak éppen megvalósíthatatlan utópiának bizonyult ..." (Népszabadság, február 14.) A közíró úgy gondolja, ez a legdöntőbb feltétele, hogy az MSZP igazi szociáldemokrata párttá váljék. Ugyanakkor jogos célkitűzésnek tartja a szegények támogatását, mert az "egyenlőség társadalmát nem lehet létrehozni".
Mi, kommunisták természetesen nem elégszünk meg az éhezők elé vetett morzsákkal, mi olyan társadalmat akarunk megvalósítani, mely nem ismeri sem az emberek elesettségét, sem a morzsákat.
Hegedűs Sándor
 
Volt egyszer egy 44 év
 
Én úgy gondolom, hogy a vallás legyen minden ember magánügye. Szerintem az emberi szabadsághoz hozzátartozik, hogy mindenki olyan vallást választ magának, amilyet akar. Mert hogy is mondta Marx az egyik interjújában? "Mi tudjuk, hogy erőszakos rendszabályokat alkalmazni a vallás ellen értelmetlenség. Nézetünk szerint a vallás abban a mértékben tűnik majd el, ahogyan a szocializmus megerősödik. A társadalmi fejlődésnek támogatnia kell ezt az eltűnést, s ebben fontos szerep jut a nevelésnek. " Később a pártban lévő bizalmatlanság, ellenségkeresés oda vezetett, hogy kialakultak a koncepciós perek. Rajk László és társai meggyilkolása és bebörtönzése be nem gyógyuló sebet ejtett az újszülött népi demokratikus társadalom testén. Ez a hibás politika rövid tíz év alatt úgy lejáratta a pártot és a kommunista eszméket, hogy a rendbehozatalára a pártnak igen sok időt és energiát kell áldoznia. Nagy hiba volt az is, hogy a párttagok nem értik a marxista eszméket még ma sem eléggé - ez vonatkozik az összes volt népi demokratikus államra, sőt még a Szovjetunióra is. Ez az oka, hogy manapság a szocialista erők visszaszorultak.
De téved, aki hiszi, hogy a szocializmus, kommunizmus megbukott, hogy vége, nincs tovább. Ha ez így lenne, azt jelentené, hogy megállt a fejlődés, hogy a világon minden megmerevedett, megállt az anyag állandó mozgása, fejlődése, átalakulása. Nos, ez nem így van. Tudjuk, hogy az anyag, az atomok mozgásának és energiájának a függvényében állandó mozgásban és fejlődésben van.
Azok a természeti jelenségek, amelyeket körülöttünk látunk, hegyek, vizek, növényzet, állatok a levegő és mindenféle élő és élettelen - beleértve az embert is - nem más, mint az anyag, az atomok egymáshoz való kapcsolódásának különböző megjelenési formája. Tehát a jelenségek, amelyeket látunk, érzékelünk, észlelünk, nem más, mint az őket felépítő atomok, molekulák fejlődésének minőségi visszatükröződése. Ez az atomi és molekuláris fejlődés érvényes minden élő és élettelen lényre egyaránt. Meghatározza a társadalom, történelem, irodalom és valamennyi tudomány fejlettségi fokát, mert a társadalmat, történelmet és az összes tudományt az ember maga hozza létre, az agyát összetevő atomok és molekulák fejlettségi fokának megfelelően.
A tudományok terén - legyen az bármely - csak akkor juthatunk előbbre, ha agyunkat felépítő atomok olyan fejlettségi fokot érnek el, hogy képesek felismerni új jelenségeket és azok okaira választ tudnak adni. Ez jelenti az anyag elsődlegességét a tudattal szemben. Érthető tehát, hogy semmilyen tudat nem jöhet létre anyagi fejlődés nélkül.
E kis kitérő után nézzük az eredményeket, mert volt az is, nem is kevés. Újjáépült az ország, újak a hidjai. Új vegyimű is lett Borsodban, Szolnokon újjáépült gyárak Csepelen, Miskolcon és Ózdon. A Dunai Vasmű, körülötte város, a váci DCM, a cementgyáros. Létrejött a közlekedés vonattal és busszal, villanyt kap a falu, erőmű is épült, mely Tiszalökön, Inotán létesült. Nyugdíjba vonult a petróleumlámpa, mindenhol beindul a népünk tanítása.
Ezek az eredmények mindenképpen óriásiak, ha figyelembe vesszük, hogy a Horthy-rendszer 25 éve alatt az ország fele ennyit sem fejlődött, mint ezen tíz esztendő alatt. Úgy érzem, hogy nem a rendszer hibája az ötvenhatos tragédia. A jogtalanul sértett emberek elégedetlensége szerintem még nem elég ok az ötvenhatos vérengzésre. De a szocializmus belső ellensége, a szabad Európa hangja (SZER), a BBC, az Amerika hangja, röplapok szórása forgatta fel az ország nyugalmát.
Fáni Lajos

Véleményem
 
Az imperialisták mindig és ma is végtelenül sok szenvedést okoztak a világ szegényeinek. Láthatja mindenki, hogy mennyi bajt okoznak még a saját nemzetüknek is.
A gazdag és túlzottan önző emberek mindent elkövetnek, hogy átverjék a jóindulatú, de szegény emberek millióit. Minden embernek el kell gondolkodnia azon, hogy mit is tesznek velük azok, akik bizalmat kaptak tőlük arra, hogy intézzék sorsukat. És ezek az urak, hölgyek mit tesznek: lopnak, csalnak, hazudnak, butítják a népet, éheztetik a gyerekeket is. Eladják az ország minden kincsét, vagyonát, nem érdekli őket hazájuk jövője sem. A világ országainak többsége el van adósodva, ahogy a mi hazánk is.
Véleményem, hogy már rég visszafizettük a tőkét, de a kamatoktól soha nem fogunk megszabadulni. Valahol nagy gazemberséget követnek el, a vérszívók rátelepedtek az emberiség nyakára. Tessék ezt észrevenni.
Dudás György

Emlékezzünk
 
Pártunk megalakulásának időpontját visszavezetjük arra az időpontra, amikor is a KMP 1918. november 24-én létrejött, bár a Kommunista Párt gyökere messzebbről indult. Ide sorolhatjuk a munkásmozgalmi megmozdulásokat, sztrájkokat, elégedetlenségi és függetlenségi mozgalmakat, a háború, a népirtás tevékenységek elleni küzdelmeket.
A nemzetközi kommunista mozgalmat elméletileg a Kommunista Kiáltvány alapozta meg. Irányt adott, eszmeileg tanított. A munkáspártok elfogadták az irányvonalát, mert mindenütt a világon azt tapasztalták, hogy a tőkés, a kapitalista elbánik a szegény nincstelen és sokszor tudatlan munkásemberekkel, a paraszti és zsellérsorú (kubikus), egyszerű dolgozókkal.
A Kiáltvány szerzői a "kommunista" név felvételével elérték azt, hogy akkor Európában a munkásosztálynak azon része nevezze magát kommunistának, akik meggyőződtek arról, hogy pusztán a politikai átalakulás elégtelen. Azóta is a baloldali emberek nagy része nem változtatta meg ezt a jelzőt. Mi is Kommunista Munkáspárt vagyunk.
Tudjuk, akik gazdagok, tehetősek, pénzért mindent meg tudnak venni. A szegények, elesettek a betegek nem. Sokan hittünk az állam védő, nyugodt életet biztosító tevékenységében, ezért harcoltunk és harcolunk most is. Napjainkban az állam nem vállalja ezt magára.
Elengedi állampolgárai kezét, mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud. A dolgozónak kötelessége az államot fenntartani és ezért cserébe csak nagyon keveset kap. A világon mindenütt olyan törvényeknek kell születnie, amelyik korlátozza a gazdagok kapzsiságát és felelősséget vállal azért, hogy minden állampogára, emberi életet élhessen.
Hiába van a 10 parancsolat, a vallás az egyházak az évszázadok során óriási vagyont halmoztak fel. Addig nem lesz béke a világon, míg meg nem változnak a tulajdonviszonyok, vége nem lesz a kapitalizmusnak és nem a "minden ember egyenlő" elv szerinti társadalmi berendezkedés uralkodik valamennyi országban.
Koczka Béla
 
Az állam és a demokrácia
 
A demokrácia kérdése ma az érdeklődés középpontjában áll. Újságírók, tudósok, egyetemi tanárok, külföldi és hazai politikusok nyilatkoznak, írnak és beszélnek a demokráciáról. Őket hallgatva írásaikat olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy nem ismerik a klasszikusok idevonatkozó írásait.
Lenin az "Állam és forradalom" című müvében a következőket írta, amelyek ma is érvényesek. E szerint a demokrácia nem független az államtól, ellenkezőleg: azzal összefüggésben van, és ha nem tudjuk az állam szerepét, akkor a demokrácia lényegéről sem lehet alapos ismeretünk. A maxista államelmélet első tétele és egyben központi része, hogy az állam történelmi kategória. Az osztályok kialakulásával jött létre és az osztályok megszűnésével az állam is megszűnik.
A második tétel, hogy az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete. Engels írta, hogy az állam legvilágosabb kifejezője annak, hogy a kizsákmányoló társadalmunkban osztályharcok folynak.
A harmadik sarkalatos tétel, hogy a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró ellentétek, hanem bár ellentétesek, mégis összetartozó fogalmak. Minden diktatúra egyúttal demokrácia is, és ez fordítva is igaz. A nagy kérdés mindig az, hogy kinek demokrácia és kinek diktatúra.
A szocialista állam a többség elnyomó szerve a kisebbséggel szemben. Vagyis a többség számára demokrácia, a kisebbség számára diktatúra.
A polgári állam a tőkésosztály állama, és így a tőkés osztály elnyomó szerve. Vagyis a kisebbség számára demokrácia, és a többség számára diktatúra. A polgári demokrácia lényege, hogy az erőszak meghúzódik a demokratikus formák mögött.
Helytelen a demokráciát a diktatúrától elválasztani, ezért képtelenség az az állítás, hogy korábban diktatúra volt, ma meg demokrácia van.
Horváth Sándor
 
Ingoványos talajon
 
Némelyek kortévesztéssel, mások amnéziával illetik a múlt rendszer erényeivel hivalkodókat. Azt mondják: aki visszafelé tekint az időben, az képtelen előre látni, a jövő céljait és értékeit felismerni.
Velük szemben azt vallom: akik megtagadják a múlt erényeit (sajnos igen sokan vannak ilyenek), többnyire képtelenek a potenciális jövő kihívásainak tárgyilagos számbavételére. Különösen, ha egy tiszteletteljes múlt elhamarkodott megtagadása után azt kell tapasztalnunk, hogy a hajdan csinnadratta közepette beharangozott boldogabb jövő vára igen-igen ingoványos talajra épült.
Immár széles körben ismert, hogy a nagy rössel hirdetett rendszerváltás megtörténte óta egyebet sem tesznek a kárvallotttak, mint újra meg újra tanulják az alkalmazkodás és a sikeres túlélés fortélyait. S bizony máig sincs megnyugtató válasz arra, hogy vajon mit hoz a holnap, milyen lesz a jövő közeli és távolabbi képe. Csak bizonyos urak és egyéb pedigrés társaik csodálkoznak azon, hogy kiszolgáltatott tömegek zavarodottságukban a tegnap felé fordulnak, s benne keresnek kapaszkodókat.
Csak számukra szokatlan jelenség, hogy az emberek a bizonytalanság és a távlatnélküliség állapotát viselik el a legnehezebben, s rettegnek, ha a nyomorral naponta kell szembesülniük.
A rendszerváltás veszteseinek mind nagyobb hányada saját nyomorúságát az úri huncutságnak keresztelt politikára vezeti vissza. Az utóbbi két évtizedben kormányzati szerepet vállalt politikai elitek történelmi bűnéül rója fel, hogy országlásuk éveiben leromboltak mindent, ami az előző államalakulatban haladó volt, s ami továbbra is jól szolgálta volna a magyar lakosság többségének az érdekeit. Rombolásaikat az utánunk következő nemzedék jövőjének bizonytalanná tétele miatt sérelmezik leginkább.
"A múltat végképp eltöröni!" ismerős ajánlás: bár be kell látni, eléggé kilátástalan törekvés. A szembeszökő szimbólumokat ugyanis eltakaríthatták a tömegek elől: ledönthettek, eltávolíthattak bizonyos szobrokat, leverhettek emléktáblákat, megváltoztathattak utcaneveket. Az efféle megoldások- legyenek bármily látványosak - a dolog könnyebb részét képezték. A hegyet ugyanis könnyebben lehet elmozdítani, mint az emberek tudatával átformálni a közgondolkodást, különösen a csalódott honpolgárokét. Olyanokét, akiknek nyugodt, kiegyensúlyozott életet teremtett a szocializmus, s akik csak a korlátlan szabadság eljöveteléről költött demagóg szólamok hatására keletkezett fokozott jókedvükben mondtak nemet az előző társadalmi rendszernek. Többségük azóta már túljutott a kijózanodáson, s a húsz esztendővel ezelőtti illúziói is eltűntek. Most már csak az a kérdés, hogy meddig terjednek a rászedettek türelmének határai, és meddig hajlandóak a nyakukba telepített viszontagságok tétlen elviselésére.
Dr. Südi Bertalan
HÍREK
 
Március 13-án Szegeden és Hódmezővásárhelyen résztvettünk a Munkáspárt országos 1848. március 15-ei ünnepségén.
* * *
Március 14-én Damjanich szobránál a városi ünnepségen helyeztünk el koszorút párttagságunk nevében.
* * *
Március 21-én emlékeztünk a Tanácsköztársaságra és koszorút helyeztünk el a Munkás Újság emléktáblájára.
* * *
Férfitársainknak köszönjük a nőnapi ünnepséget.


2011. június 15., szerda

Csak az a miénk, amiért megharcolunk

Nem hallgathatunk! Cselekednünk kell!
A Munkáspárt támogatja a szakszervezeti tömörülések június 16-i tiltakozó akcióját és a több rendvédelmi dolgozó által kezdeményezett „Bohócforradalom” rendezvényt.
Nem hallgathatunk! Cselekednünk kell! 
A Fidesz-KDNP munkahelyeket, magasabb béreket, kiszámítható holnapot ígért az embereknek. Becsaptak bennünket!
·        Rosszabbul élünk, mint egy éve.
·        Nem lett több munkahely.
·        A kormány elveszi a dolgozók szerzett jogait.
·        A munkatörvénykönyv a tőkéseknek jó, a dolgozóknak rossz.
·        Elárverezik lakásunkat.
·        Az egészségügy romokban hever, az orvosok külföldre mennek.
·        Nem tudjuk, mi lesz holnap.
Nem hallgathatunk! Cselekednünk kell!
·        Bennünket, dolgozókat senki sem hallgat meg.
·        A kormány nem törődik a dolgozók panaszaival.
·        Nincs hova fordulnunk. .
Nem hallgathatunk! Cselekednünk kell!
A kormány nem fog ajándékokat osztogatni. A tőkés munkaadók nem lesznek kegyesek hozzánk. Nekik csak a saját profitjuk számít. Csak az a miénk, amiért megharcolunk! Nem hallgathatunk! Cselekednünk kell!
Szervezzük meg önmagunkat! Mutassuk meg a kormánynak, hogy számolnia kell velünk. Egy tüntetés nem elég! Két tüntetés sem elég! Sokszor és sokhelyütt kell erőnket megmutatni. A harcnak nincs vége, a harc csak most kezdődik.
A Munkáspárt támogatja a szakszervezeti tömörülések június 16-i tiltakozó akcióját és a több rendvédelmi dolgozó által kezdeményezett „Bohócforradalom” rendezvényt.
Minden munkáspárti tagnak a tüntetők között van a helye! Vegyétek fel a kapcsolatot az MSZOSZ és többi tömörülés helyi tagjaival és szervezeteivel! Menjetek és csatlakozzatok a szakszervezeti felvonulásokhoz!
Június 16-án délután 4 órára Budapesten gyertek az Alkotmány utcába! Mondjuk ki együtt: ezzel a politikával nem értünk egyet!
Munkáspárt

2011. június 8., szerda

Dudálj velünk! szakszervezeti akciónap június 16-án

Kedves Kolleganők, Kollegák!

A korábban tervezett demonstráció helyett (öt szakszervezeti konföderáció) felhívására
(Liga nem vesz részt) a "DUDÁLJ VELÜNK AKCIÓNAP"-ot szervezzük meg.
Ez alapján 2011. június 16-án (csütörtök) valamennyi megyeszékhelyen autós felvonulást
tartunk, melynek célja a korábbival azonos:
- Tiltakozunk a nyugdíjrendszer egyeztetés nélküli átalakítása ellen,
- Tiltakozunk a Munka Törvénykönyvének a munkavállalók hátrányára, kiszolgáltatottságának
 növelésére irányuló átalakítása ellen,
- Tiltakozunk a szakszervezet ellenes intézkedések ellen,
- Tiltakozunk az érdekegyeztetés súlytalanná tétele, látszat egyeztetéssé degradálása ellen,
- Tiltakozunk a bérminimumok egyoldalú kormányzati megállapítása ellen,
- Tiltakozunk a munkanélküli járadék folyósítás időtartamának csökkentése ellen.
Mindenkit kérek, hogy az akciót a lehető legszélesebb körben legyetek szívesek a tagsággal
ismertetni.
Szolnokon 16-án (csütörtök) az Abonyi úti TESCO parkolójából 16 órakor lesz az indulás,
gyülekező 15.30-tól.
A Szolnok Megyei Képviselet által szervezett autósfelvonuláson részt venni szándékozók
jelentkezését június 10-ig (péntek) várom az alul leírt elérhetőségemen.
Egy-egy autóban minimum két személynek kell ülnie!
Természetesen mindenki a saját megyéjében lévő MSZOSZ képviseleten jelentkezzen.

Elérhetőségem (aki esetleg elfelejtette volna).

Pintér Ferenc
Postacím: 5000. Szolnok, Szapári út, 23.
Telefon - fax: 56-514-183, mobil: 36-30-500-3597, vagy 36-30-454-0264,
E-mail: pinter.ferenc@medosz.hu,  szolnok@mszosz.hu,

További szép napot, jó munkát kívánok mindenkinek, várom visszajelzéseiteket.
 
Üdvözlettel: Pintér Ferenc
MEDOSZ Szövetség Régióvezető
MSZOSZ  Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Képviselet vezető

Blogarchívum