Nincs a történelemben hátramenet
A rendszerváltást követően sokan hittek abban, miszerint a tőkés társadalom visszaállítása tiszavirág életű kísérlet lesz. Csak átmeneti közjáték, büntetés, amiért a létező szocializmus elmulasztotta a felkínált, ölébe hullott esélyeket úgy kihasználni, hogy a kapitalista múlt végleg a történelem süllyesztőjébe kerüljön.
Ám nyomós belső és külső okok miatt (melyeket most nem áll módomban részletezni) a szocialista próbálkozás összeomlott, mint a kártyavár. A romokon egy történelmileg idejétmúlt népellenes, nemzetietlen rendszer támadt fel poraiból, hogy egy mohó, telhetetlen kisebbség kiélhesse "pénz" utáni sóvárgását - az alávetett többség rovására.
A Magyar Szocialista Párt létét és fennmaradását annak köszönhette, hogy vezetése olyan látszatot keltett, mintha mindez csak átmeneti kisiklás lenne, melyet rövidesen - a demokrácia segédletével - módosítani fognak. A tagság nem jelentéktelen hányada
még ma is ennek a megtévesztő manipulációnak az áldozata.
Ezt az illúziót kezdi felváltani egy másik. Amikor kidolgozták a párt programját, egy sorba állították az ápolandó és követendő szocialista-kommunista hagyományokat. Úgy tűnt a naiv hívők előtt, hogy a bölcsek kövével megáldott vezetők (renegátok) képesek lesznek megtenni azt, amit a szocializmussal eljátszogató kádári gárda képtelennek bizonyult: egy hibrid ideológia alapján létrehozzák a "demokratikus szocializmust" (?). Korrigálni fogják a Kádár-rendszer minden hibáját, melléfogását. Ez volt az a centripetális erő, mely összefogta a hiszékeny lelkeket.
Ezt az ábrándot a szocialista vezetők ma már csak szordinóval táplálják, egyre nyíltabban beszélnek igazi szándékaikról: a tőkés rend megszilárdítására irányuló törekvéseikről.
Mesterházyék követelése, a szociáldemokrata párt létrehozása, a zavaros, megtévesztő
szocialista programmal szemben. Gyengül a párton belüli ellenállás, mert az öregek kihalnak, vagy egyre inkább inaktívabbá válnak, a fiatalok pedig, akik az 1989-1990-es ellenforradalom győzelme következtében létrejött tőkés rendszerben szocializálódtak, nem nosztalgiáznak a múlton.
Gyurcsány Ferencnek, a milliárdos vállalkozónak jobban megfelel a kapitalizmus, mint a közösségi társadalom. Mihályi Gábor követeli a "tiszta" beszédet? "... a szocializmus ugyan szép, magasztos eszme volt, csak éppen megvalósíthatatlan utópiának bizonyult ..." (Népszabadság, február 14.) A közíró úgy gondolja, ez a legdöntőbb feltétele, hogy az MSZP igazi szociáldemokrata párttá váljék. Ugyanakkor jogos célkitűzésnek tartja a szegények támogatását, mert az "egyenlőség társadalmát nem lehet létrehozni".
Mi, kommunisták természetesen nem elégszünk meg az éhezők elé vetett morzsákkal, mi olyan társadalmat akarunk megvalósítani, mely nem ismeri sem az emberek elesettségét, sem a morzsákat.
Hegedűs Sándor
Volt egyszer egy 44 év
Én úgy gondolom, hogy a vallás legyen minden ember magánügye. Szerintem az emberi szabadsághoz hozzátartozik, hogy mindenki olyan vallást választ magának, amilyet akar. Mert hogy is mondta Marx az egyik interjújában? "Mi tudjuk, hogy erőszakos rendszabályokat alkalmazni a vallás ellen értelmetlenség. Nézetünk szerint a vallás abban a mértékben tűnik majd el, ahogyan a szocializmus megerősödik. A társadalmi fejlődésnek támogatnia kell ezt az eltűnést, s ebben fontos szerep jut a nevelésnek. " Később a pártban lévő bizalmatlanság, ellenségkeresés oda vezetett, hogy kialakultak a koncepciós perek. Rajk László és társai meggyilkolása és bebörtönzése be nem gyógyuló sebet ejtett az újszülött népi demokratikus társadalom testén. Ez a hibás politika rövid tíz év alatt úgy lejáratta a pártot és a kommunista eszméket, hogy a rendbehozatalára a pártnak igen sok időt és energiát kell áldoznia. Nagy hiba volt az is, hogy a párttagok nem értik a marxista eszméket még ma sem eléggé - ez vonatkozik az összes volt népi demokratikus államra, sőt még a Szovjetunióra is. Ez az oka, hogy manapság a szocialista erők visszaszorultak.
De téved, aki hiszi, hogy a szocializmus, kommunizmus megbukott, hogy vége, nincs tovább. Ha ez így lenne, azt jelentené, hogy megállt a fejlődés, hogy a világon minden megmerevedett, megállt az anyag állandó mozgása, fejlődése, átalakulása. Nos, ez nem így van. Tudjuk, hogy az anyag, az atomok mozgásának és energiájának a függvényében állandó mozgásban és fejlődésben van.
Azok a természeti jelenségek, amelyeket körülöttünk látunk, hegyek, vizek, növényzet, állatok a levegő és mindenféle élő és élettelen - beleértve az embert is - nem más, mint az anyag, az atomok egymáshoz való kapcsolódásának különböző megjelenési formája. Tehát a jelenségek, amelyeket látunk, érzékelünk, észlelünk, nem más, mint az őket felépítő atomok, molekulák fejlődésének minőségi visszatükröződése. Ez az atomi és molekuláris fejlődés érvényes minden élő és élettelen lényre egyaránt. Meghatározza a társadalom, történelem, irodalom és valamennyi tudomány fejlettségi fokát, mert a társadalmat, történelmet és az összes tudományt az ember maga hozza létre, az agyát összetevő atomok és molekulák fejlettségi fokának megfelelően.
A tudományok terén - legyen az bármely - csak akkor juthatunk előbbre, ha agyunkat felépítő atomok olyan fejlettségi fokot érnek el, hogy képesek felismerni új jelenségeket és azok okaira választ tudnak adni. Ez jelenti az anyag elsődlegességét a tudattal szemben. Érthető tehát, hogy semmilyen tudat nem jöhet létre anyagi fejlődés nélkül.
E kis kitérő után nézzük az eredményeket, mert volt az is, nem is kevés. Újjáépült az ország, újak a hidjai. Új vegyimű is lett Borsodban, Szolnokon újjáépült gyárak Csepelen, Miskolcon és Ózdon. A Dunai Vasmű, körülötte város, a váci DCM, a cementgyáros. Létrejött a közlekedés vonattal és busszal, villanyt kap a falu, erőmű is épült, mely Tiszalökön, Inotán létesült. Nyugdíjba vonult a petróleumlámpa, mindenhol beindul a népünk tanítása.
Ezek az eredmények mindenképpen óriásiak, ha figyelembe vesszük, hogy a Horthy-rendszer 25 éve alatt az ország fele ennyit sem fejlődött, mint ezen tíz esztendő alatt. Úgy érzem, hogy nem a rendszer hibája az ötvenhatos tragédia. A jogtalanul sértett emberek elégedetlensége szerintem még nem elég ok az ötvenhatos vérengzésre. De a szocializmus belső ellensége, a szabad Európa hangja (SZER), a BBC, az Amerika hangja, röplapok szórása forgatta fel az ország nyugalmát.
De téved, aki hiszi, hogy a szocializmus, kommunizmus megbukott, hogy vége, nincs tovább. Ha ez így lenne, azt jelentené, hogy megállt a fejlődés, hogy a világon minden megmerevedett, megállt az anyag állandó mozgása, fejlődése, átalakulása. Nos, ez nem így van. Tudjuk, hogy az anyag, az atomok mozgásának és energiájának a függvényében állandó mozgásban és fejlődésben van.
Azok a természeti jelenségek, amelyeket körülöttünk látunk, hegyek, vizek, növényzet, állatok a levegő és mindenféle élő és élettelen - beleértve az embert is - nem más, mint az anyag, az atomok egymáshoz való kapcsolódásának különböző megjelenési formája. Tehát a jelenségek, amelyeket látunk, érzékelünk, észlelünk, nem más, mint az őket felépítő atomok, molekulák fejlődésének minőségi visszatükröződése. Ez az atomi és molekuláris fejlődés érvényes minden élő és élettelen lényre egyaránt. Meghatározza a társadalom, történelem, irodalom és valamennyi tudomány fejlettségi fokát, mert a társadalmat, történelmet és az összes tudományt az ember maga hozza létre, az agyát összetevő atomok és molekulák fejlettségi fokának megfelelően.
A tudományok terén - legyen az bármely - csak akkor juthatunk előbbre, ha agyunkat felépítő atomok olyan fejlettségi fokot érnek el, hogy képesek felismerni új jelenségeket és azok okaira választ tudnak adni. Ez jelenti az anyag elsődlegességét a tudattal szemben. Érthető tehát, hogy semmilyen tudat nem jöhet létre anyagi fejlődés nélkül.
E kis kitérő után nézzük az eredményeket, mert volt az is, nem is kevés. Újjáépült az ország, újak a hidjai. Új vegyimű is lett Borsodban, Szolnokon újjáépült gyárak Csepelen, Miskolcon és Ózdon. A Dunai Vasmű, körülötte város, a váci DCM, a cementgyáros. Létrejött a közlekedés vonattal és busszal, villanyt kap a falu, erőmű is épült, mely Tiszalökön, Inotán létesült. Nyugdíjba vonult a petróleumlámpa, mindenhol beindul a népünk tanítása.
Ezek az eredmények mindenképpen óriásiak, ha figyelembe vesszük, hogy a Horthy-rendszer 25 éve alatt az ország fele ennyit sem fejlődött, mint ezen tíz esztendő alatt. Úgy érzem, hogy nem a rendszer hibája az ötvenhatos tragédia. A jogtalanul sértett emberek elégedetlensége szerintem még nem elég ok az ötvenhatos vérengzésre. De a szocializmus belső ellensége, a szabad Európa hangja (SZER), a BBC, az Amerika hangja, röplapok szórása forgatta fel az ország nyugalmát.
Fáni Lajos
Véleményem
Az imperialisták mindig és ma is végtelenül sok szenvedést okoztak a világ szegényeinek. Láthatja mindenki, hogy mennyi bajt okoznak még a saját nemzetüknek is.
A gazdag és túlzottan önző emberek mindent elkövetnek, hogy átverjék a jóindulatú, de szegény emberek millióit. Minden embernek el kell gondolkodnia azon, hogy mit is tesznek velük azok, akik bizalmat kaptak tőlük arra, hogy intézzék sorsukat. És ezek az urak, hölgyek mit tesznek: lopnak, csalnak, hazudnak, butítják a népet, éheztetik a gyerekeket is. Eladják az ország minden kincsét, vagyonát, nem érdekli őket hazájuk jövője sem. A világ országainak többsége el van adósodva, ahogy a mi hazánk is.
Véleményem, hogy már rég visszafizettük a tőkét, de a kamatoktól soha nem fogunk megszabadulni. Valahol nagy gazemberséget követnek el, a vérszívók rátelepedtek az emberiség nyakára. Tessék ezt észrevenni.
A gazdag és túlzottan önző emberek mindent elkövetnek, hogy átverjék a jóindulatú, de szegény emberek millióit. Minden embernek el kell gondolkodnia azon, hogy mit is tesznek velük azok, akik bizalmat kaptak tőlük arra, hogy intézzék sorsukat. És ezek az urak, hölgyek mit tesznek: lopnak, csalnak, hazudnak, butítják a népet, éheztetik a gyerekeket is. Eladják az ország minden kincsét, vagyonát, nem érdekli őket hazájuk jövője sem. A világ országainak többsége el van adósodva, ahogy a mi hazánk is.
Véleményem, hogy már rég visszafizettük a tőkét, de a kamatoktól soha nem fogunk megszabadulni. Valahol nagy gazemberséget követnek el, a vérszívók rátelepedtek az emberiség nyakára. Tessék ezt észrevenni.
Dudás György
Emlékezzünk
Pártunk megalakulásának időpontját visszavezetjük arra az időpontra, amikor is a KMP 1918. november 24-én létrejött, bár a Kommunista Párt gyökere messzebbről indult. Ide sorolhatjuk a munkásmozgalmi megmozdulásokat, sztrájkokat, elégedetlenségi és függetlenségi mozgalmakat, a háború, a népirtás tevékenységek elleni küzdelmeket.
A nemzetközi kommunista mozgalmat elméletileg a Kommunista Kiáltvány alapozta meg. Irányt adott, eszmeileg tanított. A munkáspártok elfogadták az irányvonalát, mert mindenütt a világon azt tapasztalták, hogy a tőkés, a kapitalista elbánik a szegény nincstelen és sokszor tudatlan munkásemberekkel, a paraszti és zsellérsorú (kubikus), egyszerű dolgozókkal.
A Kiáltvány szerzői a "kommunista" név felvételével elérték azt, hogy akkor Európában a munkásosztálynak azon része nevezze magát kommunistának, akik meggyőződtek arról, hogy pusztán a politikai átalakulás elégtelen. Azóta is a baloldali emberek nagy része nem változtatta meg ezt a jelzőt. Mi is Kommunista Munkáspárt vagyunk.
Tudjuk, akik gazdagok, tehetősek, pénzért mindent meg tudnak venni. A szegények, elesettek a betegek nem. Sokan hittünk az állam védő, nyugodt életet biztosító tevékenységében, ezért harcoltunk és harcolunk most is. Napjainkban az állam nem vállalja ezt magára.
A nemzetközi kommunista mozgalmat elméletileg a Kommunista Kiáltvány alapozta meg. Irányt adott, eszmeileg tanított. A munkáspártok elfogadták az irányvonalát, mert mindenütt a világon azt tapasztalták, hogy a tőkés, a kapitalista elbánik a szegény nincstelen és sokszor tudatlan munkásemberekkel, a paraszti és zsellérsorú (kubikus), egyszerű dolgozókkal.
A Kiáltvány szerzői a "kommunista" név felvételével elérték azt, hogy akkor Európában a munkásosztálynak azon része nevezze magát kommunistának, akik meggyőződtek arról, hogy pusztán a politikai átalakulás elégtelen. Azóta is a baloldali emberek nagy része nem változtatta meg ezt a jelzőt. Mi is Kommunista Munkáspárt vagyunk.
Tudjuk, akik gazdagok, tehetősek, pénzért mindent meg tudnak venni. A szegények, elesettek a betegek nem. Sokan hittünk az állam védő, nyugodt életet biztosító tevékenységében, ezért harcoltunk és harcolunk most is. Napjainkban az állam nem vállalja ezt magára.
Elengedi állampolgárai kezét, mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud. A dolgozónak kötelessége az államot fenntartani és ezért cserébe csak nagyon keveset kap. A világon mindenütt olyan törvényeknek kell születnie, amelyik korlátozza a gazdagok kapzsiságát és felelősséget vállal azért, hogy minden állampogára, emberi életet élhessen.
Hiába van a 10 parancsolat, a vallás az egyházak az évszázadok során óriási vagyont halmoztak fel. Addig nem lesz béke a világon, míg meg nem változnak a tulajdonviszonyok, vége nem lesz a kapitalizmusnak és nem a "minden ember egyenlő" elv szerinti társadalmi berendezkedés uralkodik valamennyi országban.
Hiába van a 10 parancsolat, a vallás az egyházak az évszázadok során óriási vagyont halmoztak fel. Addig nem lesz béke a világon, míg meg nem változnak a tulajdonviszonyok, vége nem lesz a kapitalizmusnak és nem a "minden ember egyenlő" elv szerinti társadalmi berendezkedés uralkodik valamennyi országban.
Koczka Béla
Az állam és a demokrácia
A demokrácia kérdése ma az érdeklődés középpontjában áll. Újságírók, tudósok, egyetemi tanárok, külföldi és hazai politikusok nyilatkoznak, írnak és beszélnek a demokráciáról. Őket hallgatva írásaikat olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy nem ismerik a klasszikusok idevonatkozó írásait.
Lenin az "Állam és forradalom" című müvében a következőket írta, amelyek ma is érvényesek. E szerint a demokrácia nem független az államtól, ellenkezőleg: azzal összefüggésben van, és ha nem tudjuk az állam szerepét, akkor a demokrácia lényegéről sem lehet alapos ismeretünk. A maxista államelmélet első tétele és egyben központi része, hogy az állam történelmi kategória. Az osztályok kialakulásával jött létre és az osztályok megszűnésével az állam is megszűnik.
A második tétel, hogy az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete. Engels írta, hogy az állam legvilágosabb kifejezője annak, hogy a kizsákmányoló társadalmunkban osztályharcok folynak.
A harmadik sarkalatos tétel, hogy a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró ellentétek, hanem bár ellentétesek, mégis összetartozó fogalmak. Minden diktatúra egyúttal demokrácia is, és ez fordítva is igaz. A nagy kérdés mindig az, hogy kinek demokrácia és kinek diktatúra.
Lenin az "Állam és forradalom" című müvében a következőket írta, amelyek ma is érvényesek. E szerint a demokrácia nem független az államtól, ellenkezőleg: azzal összefüggésben van, és ha nem tudjuk az állam szerepét, akkor a demokrácia lényegéről sem lehet alapos ismeretünk. A maxista államelmélet első tétele és egyben központi része, hogy az állam történelmi kategória. Az osztályok kialakulásával jött létre és az osztályok megszűnésével az állam is megszűnik.
A második tétel, hogy az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete. Engels írta, hogy az állam legvilágosabb kifejezője annak, hogy a kizsákmányoló társadalmunkban osztályharcok folynak.
A harmadik sarkalatos tétel, hogy a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró ellentétek, hanem bár ellentétesek, mégis összetartozó fogalmak. Minden diktatúra egyúttal demokrácia is, és ez fordítva is igaz. A nagy kérdés mindig az, hogy kinek demokrácia és kinek diktatúra.
A szocialista állam a többség elnyomó szerve a kisebbséggel szemben. Vagyis a többség számára demokrácia, a kisebbség számára diktatúra.
A polgári állam a tőkésosztály állama, és így a tőkés osztály elnyomó szerve. Vagyis a kisebbség számára demokrácia, és a többség számára diktatúra. A polgári demokrácia lényege, hogy az erőszak meghúzódik a demokratikus formák mögött.
Helytelen a demokráciát a diktatúrától elválasztani, ezért képtelenség az az állítás, hogy korábban diktatúra volt, ma meg demokrácia van.
A polgári állam a tőkésosztály állama, és így a tőkés osztály elnyomó szerve. Vagyis a kisebbség számára demokrácia, és a többség számára diktatúra. A polgári demokrácia lényege, hogy az erőszak meghúzódik a demokratikus formák mögött.
Helytelen a demokráciát a diktatúrától elválasztani, ezért képtelenség az az állítás, hogy korábban diktatúra volt, ma meg demokrácia van.
Horváth Sándor
Ingoványos talajon
Némelyek kortévesztéssel, mások amnéziával illetik a múlt rendszer erényeivel hivalkodókat. Azt mondják: aki visszafelé tekint az időben, az képtelen előre látni, a jövő céljait és értékeit felismerni.
Velük szemben azt vallom: akik megtagadják a múlt erényeit (sajnos igen sokan vannak ilyenek), többnyire képtelenek a potenciális jövő kihívásainak tárgyilagos számbavételére. Különösen, ha egy tiszteletteljes múlt elhamarkodott megtagadása után azt kell tapasztalnunk, hogy a hajdan csinnadratta közepette beharangozott boldogabb jövő vára igen-igen ingoványos talajra épült.
Immár széles körben ismert, hogy a nagy rössel hirdetett rendszerváltás megtörténte óta egyebet sem tesznek a kárvallotttak, mint újra meg újra tanulják az alkalmazkodás és a sikeres túlélés fortélyait. S bizony máig sincs megnyugtató válasz arra, hogy vajon mit hoz a holnap, milyen lesz a jövő közeli és távolabbi képe. Csak bizonyos urak és egyéb pedigrés társaik csodálkoznak azon, hogy kiszolgáltatott tömegek zavarodottságukban a tegnap felé fordulnak, s benne keresnek kapaszkodókat.
Csak számukra szokatlan jelenség, hogy az emberek a bizonytalanság és a távlatnélküliség állapotát viselik el a legnehezebben, s rettegnek, ha a nyomorral naponta kell szembesülniük.
A rendszerváltás veszteseinek mind nagyobb hányada saját nyomorúságát az úri huncutságnak keresztelt politikára vezeti vissza. Az utóbbi két évtizedben kormányzati szerepet vállalt politikai elitek történelmi bűnéül rója fel, hogy országlásuk éveiben leromboltak mindent, ami az előző államalakulatban haladó volt, s ami továbbra is jól szolgálta volna a magyar lakosság többségének az érdekeit. Rombolásaikat az utánunk következő nemzedék jövőjének bizonytalanná tétele miatt sérelmezik leginkább.
"A múltat végképp eltöröni!" ismerős ajánlás: bár be kell látni, eléggé kilátástalan törekvés. A szembeszökő szimbólumokat ugyanis eltakaríthatták a tömegek elől: ledönthettek, eltávolíthattak bizonyos szobrokat, leverhettek emléktáblákat, megváltoztathattak utcaneveket. Az efféle megoldások- legyenek bármily látványosak - a dolog könnyebb részét képezték. A hegyet ugyanis könnyebben lehet elmozdítani, mint az emberek tudatával átformálni a közgondolkodást, különösen a csalódott honpolgárokét. Olyanokét, akiknek nyugodt, kiegyensúlyozott életet teremtett a szocializmus, s akik csak a korlátlan szabadság eljöveteléről költött demagóg szólamok hatására keletkezett fokozott jókedvükben mondtak nemet az előző társadalmi rendszernek. Többségük azóta már túljutott a kijózanodáson, s a húsz esztendővel ezelőtti illúziói is eltűntek. Most már csak az a kérdés, hogy meddig terjednek a rászedettek türelmének határai, és meddig hajlandóak a nyakukba telepített viszontagságok tétlen elviselésére.
Velük szemben azt vallom: akik megtagadják a múlt erényeit (sajnos igen sokan vannak ilyenek), többnyire képtelenek a potenciális jövő kihívásainak tárgyilagos számbavételére. Különösen, ha egy tiszteletteljes múlt elhamarkodott megtagadása után azt kell tapasztalnunk, hogy a hajdan csinnadratta közepette beharangozott boldogabb jövő vára igen-igen ingoványos talajra épült.
Immár széles körben ismert, hogy a nagy rössel hirdetett rendszerváltás megtörténte óta egyebet sem tesznek a kárvallotttak, mint újra meg újra tanulják az alkalmazkodás és a sikeres túlélés fortélyait. S bizony máig sincs megnyugtató válasz arra, hogy vajon mit hoz a holnap, milyen lesz a jövő közeli és távolabbi képe. Csak bizonyos urak és egyéb pedigrés társaik csodálkoznak azon, hogy kiszolgáltatott tömegek zavarodottságukban a tegnap felé fordulnak, s benne keresnek kapaszkodókat.
Csak számukra szokatlan jelenség, hogy az emberek a bizonytalanság és a távlatnélküliség állapotát viselik el a legnehezebben, s rettegnek, ha a nyomorral naponta kell szembesülniük.
A rendszerváltás veszteseinek mind nagyobb hányada saját nyomorúságát az úri huncutságnak keresztelt politikára vezeti vissza. Az utóbbi két évtizedben kormányzati szerepet vállalt politikai elitek történelmi bűnéül rója fel, hogy országlásuk éveiben leromboltak mindent, ami az előző államalakulatban haladó volt, s ami továbbra is jól szolgálta volna a magyar lakosság többségének az érdekeit. Rombolásaikat az utánunk következő nemzedék jövőjének bizonytalanná tétele miatt sérelmezik leginkább.
"A múltat végképp eltöröni!" ismerős ajánlás: bár be kell látni, eléggé kilátástalan törekvés. A szembeszökő szimbólumokat ugyanis eltakaríthatták a tömegek elől: ledönthettek, eltávolíthattak bizonyos szobrokat, leverhettek emléktáblákat, megváltoztathattak utcaneveket. Az efféle megoldások- legyenek bármily látványosak - a dolog könnyebb részét képezték. A hegyet ugyanis könnyebben lehet elmozdítani, mint az emberek tudatával átformálni a közgondolkodást, különösen a csalódott honpolgárokét. Olyanokét, akiknek nyugodt, kiegyensúlyozott életet teremtett a szocializmus, s akik csak a korlátlan szabadság eljöveteléről költött demagóg szólamok hatására keletkezett fokozott jókedvükben mondtak nemet az előző társadalmi rendszernek. Többségük azóta már túljutott a kijózanodáson, s a húsz esztendővel ezelőtti illúziói is eltűntek. Most már csak az a kérdés, hogy meddig terjednek a rászedettek türelmének határai, és meddig hajlandóak a nyakukba telepített viszontagságok tétlen elviselésére.
Dr. Südi Bertalan
HÍREK
Március 13-án Szegeden és Hódmezővásárhelyen résztvettünk a Munkáspárt országos 1848. március 15-ei ünnepségén.
* * *
Március 14-én Damjanich szobránál a városi ünnepségen helyeztünk el koszorút párttagságunk nevében.
* * *
Március 21-én emlékeztünk a Tanácsköztársaságra és koszorút helyeztünk el a Munkás Újság emléktáblájára.
* * *
Férfitársainknak köszönjük a nőnapi ünnepséget.
* * *
Március 14-én Damjanich szobránál a városi ünnepségen helyeztünk el koszorút párttagságunk nevében.
* * *
Március 21-én emlékeztünk a Tanácsköztársaságra és koszorút helyeztünk el a Munkás Újság emléktáblájára.
* * *
Férfitársainknak köszönjük a nőnapi ünnepséget.
