2011. május 16., hétfő

Jászkun Munkás, 2011. január

Boldog új évet mindenkinek!

Pártunk 23. kongresszusáról

"Milyen legyen az új Munkáspárt?
Belülről legyen nagyon zárt, nagyon centralizált, nagyon fegyelmezett.
Kívülről legyen nyitott, nagyon nyitott. Tagjaink legyenek ott mindenütt, ahol emberek élnek. Tanuljunk meg segíteni az embereknek kis dolgokban, s akor elfogadnak bennünket nagy dolgokban is.
A kapitalizmusban az ember nem cél, hanem eszköz, a pénzszerzés, a profit eszköze. A tőkésnek pont az nem kell, ami emberré tette az embert, az ember értelmes munkája.
A kapitalizmus nem tud mindenkinek munkát adni. Se Magyarországon, se a világban. A tőkés ezért megteremti a plázák hamis világát.
A hitelekkel elkábít és rabbá tesz bennünket. A hitelkártyákkal, a mobiltelefonokkal, az internettel jobban ellenőrzése alatt tart bennünket, mint a világ bármely eddigi titkosrendőrsége."
Ezt mondta dr. Thürmer Gyula, pártunk újra megválasztott elnöke.
A Központi Bizottság tagjai közé választottuk többek között Bencsik Mihály megyei elnököt és Gulyás László városi elnököt.
Cseh Miklós, a párt ifjúsági szervezetének vezetője: "Érdekeltek vagyunk, hogy a párt újra erős bástyája legyen a hazai baloldalnak."
Berényi Imre, soproni Front-vezető: "Merjük az utcán is elmondani gondolatainkat, mi vagyunk az igazán közülük valók."

A Biszku-ügy margójára

Képtelen vagyok észrevétel nélkül hagyni a Biszku Béla egykori belügymniszter személyisége körül mesterkélten keletkeztetett politikai csetepatét. Mivel nem tudtak fogást találni rajta az 1956-os események kapcsán felrótt állítólagos "tettei" ürügyén, utóbb az szúrt némelyek szemében szálkát, hogy a korabeli káoszt horribile dictu ellenforradalomnak merészelte titulálni.
Magam, aki sorállományúkatonaként szereztem tapasztalatokat anno a korabeli fegyveres ramazurikról, történészi leírások és kozmetikázott visszaemlékezések helyett afelé hajlok, hogy a biszkui minősítéssel értsek egyet. Vagyis hogy ne a történelem ilyen-olyan hamisítói által kreált "jelentősége" alapján minősítsem a korabeli viszonyokat, hanem kizárólag a személyes impresszióim alapján. Ezek viszont lényegesen eltérnek attól, melyeket mostanság divat a korabeli eseményekről emlegetni.
S köszönöm a vakvéletlenek vezérelte sorsnak, hogy sikerült túlélnem a forradalommá magasztosított csetepaték nem kimondottan szalonképes vadhajtásait. vagyis azt, hogy mind a lámpavasra függesztést, mind a felelősségrevonás elől az államhatárokon át menekülő fegyveres "forradalmárok" fegyvertüzét sikerült elkerülnöm.
A Biszku elleni eljárás kezdeményezője, amit később megszüntettek, azt is felrótta, hogy az egykori belügyminiszter "tagadta a kommunizmus bűneit". Tagadása indokolt volt. Kár, hogy a nyomozás kezdeményezője nem volt még felnőtt a kádári éra időszakában, s nem látogathatta a politikai szemináriumokat, ott megismerhette volna a kommunizmus fogalmát, s annak tartalmi ismérveit. A tanultak függvényében tudhatná, hogy sehol a világon nem volt még kommunizmus. Nem létező társadalmi rendszernek bűnei sem lehettek. E tárgyban tehát Biszku jogosan mondott ellent a kommunizmusi bűnöknek. Azért, mert egy országotkommunista kormány vezet, az még nem kommunizmus.
Utólag készséggel ismertetem a kommunizmus fogalmát, melyből bárki megtudhatja, mekkora dicsőség olyan társadalmi rendszer bűneiről papolni, amely nem is létezett.
"A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rendszer, melyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahola társadalmi gazdaság minden forrása teljes bőségben buzog, és megvalósul a nagyszerű elv: "mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei szerint". A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, amelyben megvalósul a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára".
Megjegyzés: Olybá tűnik, divattá vált bizonyos múltbéli politikai szereplőket ilyen-olyan indokra hivatkozva megszólítani. Én is megszólíttattam telefonon (30-543-32-82 számról) a nyíregyházi Papp Gábor révén, 2010. szeptember 24-én. Miután az úr megtudta, hogy épelméjű vagyok még, magas életkorom ellenére, Ifjúsági Filmstúdiójuk részére riportalanynak kért fel pályázat céljából. Gyanítottam, hogy palimadarat keres, tudakoltam tőle, hogy csak nem a biszkui népszerűséget szánják nekem, az illető nem akart tovább társalogni velem.
Dr. Südi Bertalan

Emlékezés Leninre

Leninre emlékezni a kommunista utókor kötelessége. Életműve, öröksége kimeríthetetlen tárháza egy jobb világ harcosai számára.
Gorkijban hunyt el 1924. január 21-én, 54 éves korában. Távozása tragédia a történelmünk számára, hiszen utódai nem mindig voltak képesek követni gondolatait.
Lenin egyetemes tudós és forradalmár volt. Konstruktívan kötötte össze az elméleti munkát a forradalmi gyakorlattal. (Kivonat dr. Hegedűs Sándor korábbi írásából)
***
A Jászkun Munkás újság 1992. december 1-én jelent meg első alkalommal. Megköszönjük dr. Hegedűs Sándor, Horváth Sándor, Südi Bertalan, Dudás György elvtársaknak kitartó, következetes munkáját. Cikkeikkel segítik a Munkáspárt programjainak terjesztését, tájékoztatják olvasóinkat az ország, a megye híreiről, annak valódi  tartalmát baloldali megvilágosításával.
Számítunk további írásaikra és eddigi munkájukat tisztelettel köszönjük.Megyei elnökség és a lap szerkesztősége

Megtévesztő jelképek

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) november 27-én, szombaton nagygyűlést tartott a Papp László Sportcsarnokban. A telt ház (mintegy tízezer fő) azt mutatta: a súlyos választási vereség ellenére a párt még jelentős tömegeket tud mozgósítani. Egy külön tanulmányt érdemelne annak kiderítése, miért van, az, hogy húsz éve működő párt még nem veszítette el az MSZMP egykori tagjainak és a proletárok százezreinek bizalmát. Ebben nyilván szerepet játszik az a fordulat, miszerint a tényleges polgári célok mellett (éppen annak fedezésére) tüntetően használják a munkásmozgalom hagyományos relikviáit, jelképeit, frazeológiáját.
Nemzetközi és hazai berkekben nagy derültséget váltott ki az Internacionálé közös eléneklése a legutóbbi pártkongresszuson. A vörös szín használata ugyancsak a nemzetköziséget és a munkásszolidaritást van hivatva bizonyítani. A párttól még az sem tántorítja el a tagságot, hogy a forradalmi jelképekkel való manipuláció mellett a vezetők nyíltan fejtegetik polgári, kapitalizmust védelmező elgondolásaikat. Ezt az antagonizmust a hívek (mert jobban hisznek begyepesedett érzelmeiknek, mint a tényeknek) tolerálják.
A "baloldaliság" hangsúlyozását a jelszavakban kombinálják jobboldali gyakorlati tetteikkel. Gyurcsány Ferenc hivatalosan is bejelentette: az MSZP 1956-ot nem ellenforradalomnak, hanem forradalomnak és szovjetellenes szabadságharcnak tekinti; nem Kádár János, hanem Nagy Imre követői; sorra rehabilitálják a két világháború alatt működő MSZDP levitézlett vezetőit: Peyer Károlyt, Kéthly Annát, Vanczák Jánost stb.
Ezúttal nem szólok azokról a politikai, gazdasági és kulturális intézkedésekről, amelyeket tizenkét éves regnálásuk alatt kezdeményeztek, és bebizonyították igazi viszonyukat a rendszerváltás kárvallottjaihoz. A Népszabadság december 4-ei számának 3. oldalán láthattunk egy színes képet az említett nagygyűlésről. A vörös sálas vendégek egyike táblát tart a magasba, az alábbi felirattal: "A Fidesz a komcsik szövetsége!" Nem vagyok nyelvész, ezért nem elemzem a szöveg ordító magyartalanságát. Ezúttal a transzparens politikai tartalmára szeretném felhívni a figyelmet. Úgy látszik, az MSZP magáévá tette a konzervatívok módszereit. Átveszik az antikommunisták megtévesztő, lejárató rágalmait, amikor összeházasítják a Magyar Kommunista mUnkáspártot a Fidesszel. Teszik ezt azok, akik 1989-ben cserbenhagyták a vörös zászlót, és átálltak az ellenforradalmi polgárság oldalára.
"A szívünk is balra van!" - ordítja egy másik tábla, miközben a pódiumon populizmussal, demagógiával ámítják megbabonázott híveiket.
Lehet, hogy az "ifjútörökök" fogják - be nem váltott ígéreteik miatt - megnyerni az MSZP számára a 2014-es választásokat. Ez esetben visszajönnének azok a szocialisták, akik három ciklusban már megmutatták népellenességüket.
Kétfrontos harcban kell a kommunistáknak és szövetségeseiknek megakadályozniuk a Fidesz maradását, vagy a szocialisták hatalomra kerülését.
Hegedűs Sándor

A szavak hitelessége

Munkáspolitikusként mindig elsősorban a munkásemberek életkörülményeinek alakulása foglalkoztatott. A rendszerváltás után át kellett élnem, hogy húzzák ki a talajt a munkaemberek talpa alól.
Most, amikor a magánnyugdíjpénztárak ellen indítottak támadást, újra felforrt a vérem. Ez az akció is a kisjövedelmű embereket érinti, mert a felső tízezer olyan mértékű vagyonra tett szert, hogy őket ez nem érdekli. Sajnos a kormány szavának hitelességét elveszítette újra, mert nem azt mondta korábban, amit ma tesz.
Idézek egynéhány korábban elhangzott kijelentést:
"A Bajnai-kormány privatizálni akarja a magánnyugdíjpénztári rendszert, vagyis külföldi befektetőknek akarják átjátszani a magyar emberek nyugdíjcélú megtakarításait. Ez pedig gyakorlatilag nem jelent mást, mint az idős emberek nyugdíjának ellopását." (2009. december 17., Szijjártó Péter)
"A Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét, és megvédi a magánnyugdíjpénztárakat." Ezt az ígéretet tartalmazta a Fidesz 2010. április 11-ei országgyűlési képviselőválaszáskor kiadott kampányfüzete. "Ha a pénztárak infláció feletti nyereséget ért el, a többletet a volt tagok megkapják" - mondta a nyugdíjvédelm megbízott. A kormány most viszakényszeríti a tagokat az állami nyugdíjrendszerbe, a 3000 milliárdos vagyonra ráteszi a kezét. Most az is kiderült, hogy az adott nyereség után 16 % adót fog kivetni. A kormány ezt az akcióját e cikk megírása közben változtatta meg úgy, hogy ezt az adót nem kell fizetni, figyelmen kívül hagyva az erre vonatkozó törvényt. Ennyit a következetes politikájáról.
A kormány ezt az intézkedést kellően el nem ítélhető módon önkéntes átjelentkezésnek nevezte el. Tudni kell, hogy több százmillió forint annak a bevételi kiesésnek a pótlására kell, amit adókedvezményként odaadnak a gazdagoknak.
Ezek után az sem lepne meg, ha a banki betéteket zárolnák.
Ezt nevezik ők demokráciának és jogállamiságnak.
Horváth Sándor

Tanulni, akarni kell

Manapság sokat hallani arról, hogy milyen súlyos probléma van a tanulás, az informáltság területén. Baj van nemcsak a gyerekek, de a szülők nagy többségével is. A szülőknek nem szabad belenyugodni, hogy gyerekeik ne használják ki a lehetőséget, hogy megismerjék a valóságot.
Nagyon fontos minden ember számára, hogy jól informált legyen. Ehhez az szükséges, hogy intenzíven tanuljon. A tudás hatalom, amely bátorságot ad. A népbutítók nagyon jól tudják, hogy a buta ember gyáva is. Belenyugszik sorsába, és hagyja magát kizsákmányolni. A gyermekét is arra a sorsra juttatja, amelyben neki is része volt.
Az interneten például rengeteg magyarázatot lehet találni a kapitalizmus igazságtalanságairól. A világon az eddig létező rendszerek mértéktelen szenvedést okoztak az emberiségnek. Ma a kommunisták bűneiről papolnak az urak, de a miértekről hallgatnak. Az USÁ-ban több mint 1 800 papot büntettek meg pedofil cselekedeteik miatt. A pápa megbocsátott nekik. Erre a veszélyre nem figyelmeztetik a népet.
Ezért biztatom főleg a fiatalokat az olvasásra, hogy tájékozódhassanak a világ dolgairól. Minél többet olvas valaki, annál több a szókincse, és annál többet ér.
Dudás György

Mit tettetek?

Mit tettetek velünk, ingyenélők?
Balosság-mímelő renegátok,
Hazugságból légvárat építők:
Az ég hatalma csapna le rátok!

Elvettétek a hitet, s az álmot,
Nem maradt más nekünk, csak a kereszt:
Értem nem kár - közel már az árok,
De egy egész néppel tettétek ezt.

E gazságotok egekbe kiált,
Melyért senkinek nem lesz bocsánat:
Aki másoknak szenvedést kínált,
Megvetésként várhatja az árat.

Tették ezt, kufár pénzbehajtók,
Mammon templomában üdvözülők,
A magyarok hazáját bitorlók,
S a nép bizalmával visszaélők.

Általatok alig lehet élnünk,
Csak halunk, mint a hulló csillagok,
Oly jövőt sem hagytatok remélnünk,
Mely horizontján napunk felragyog.
Südi Bertalan

Veled vagyunk, Szíria

Az Európai Bizottság megfenyegette Szíriát. Május 10-tól nem lehet fegyvert szállítani Szíriába, mert azokat úgymond „belső elnyomásra” lehet használni. 13 szíriai személy pedig nem tehet be a lábát az EU-ba. Brüsszelből úgy látják az európai bürokraták, hogy a szíriai városokban csupa jó szándékú „békés” tüntető megy az utcára, akik ellen a csúnya hatalom fellép. Az EU üzent Asszad elnöknek is: ha nem hagyja abba a „békés” tüntetők elleni fellépést, „legfelsőbb szinten is” korlátozások lehetnek.
Az EU és annak kormánya kétszínű, cinikus, pimasz. Amikor a grúz elnökhöz hasonló minidiktátorok csapnak le az US-barát rendszerek elleni tüntetőkre, az EU elégedetten mosolyog. Amikor Izrael minden létező nemzetközi szerződést megszegve erőszakkal telepíti be a palesztin területeket, az ellenkezőket pedig lelövi, az EU hallgat. De vajon mit tenne a belga, a francia, a német, vagy akármelyik rendőrség, ha „békés” tüntetők fegyverrel a kezükben az illető ország kormányát akarnák eltávolítani?
Szíria zavarja az US-t is, az EU urait is. Szíria nem kommunista ország, nem ez a bajuk vele. Szíria egész egyszerűen nem akar lefeküdni sem az USA-nak, sem Izraelnek. Az Európai Bizottság hangos fenyegetőzése mögött ugyanis ők vannak. Az amerikai és az izraeli tőkés erők át akarják rendezni a Közel Keletet. Éppen azért, hogy nehogy az igazi néptömegek, az igazi dolgozó emberek vegyék kézbe a hatalmat. A kapitalizmus maradjon, csak új szereplőkkel! Ez az EU, az US, Izrael receptje.
S, még valami! Az Egyesült Államok és Izrael háborúra készül. Izrael évek óta leszámolással fenyegeti Iránt, mert egy atomfegyverrel rendelkező erős Iránt életveszélyes kihívásnak tekint.  Izrael háborút akar, de egyetlen katonáját sem akarná a halálba küldeni. Az USA-hoz hű arab országok katonái viszont nyugodtan mehetnének meghalni izraeli érdekekért. Ehhez előbb le kell váltani azokat, akik nem akarnak lefeküdni.
Az EU reformokat követel Szíriától és nemzeti párbeszédet. Még nem akarják Asszad menesztését. Egyelőre abban bíznak, hogy Asszad beadja a derekát. Asszad reformokat hirdet és valósít meg. De tudja: ha feladja Szíria önállóságát, ha lemond saját útjukról, talán megmaradhat a hatalomban. Bábként egy US-barát Szíriában. A hatalom nem a szír népé lenne, hanem a nyugatiaké. Valahogyan úgy, ahogy 1923-43 között franciák „mandátumot” kaptak a Népszövetségtől Szíriára. Ma sem csinál senki gyarmatot. Ma „civilizáltan” ENSZ és EU-határozatokkal EU irányítás alá tették Koszovót is, Bosznia-Hercegovinát is. Ezt akarják Belaruszban is, de ott nem jön be.
A szíriai rendszerben bizonyára van mit javítani. Javítsanak, reformáljanak, de maguk a szír emberek! Az EU, és mögötte az amerikai és az izraeli tőke, nem ezt akarja. Ők reformokról, demokráciáról beszélnek, lovat adnak a szír rendszer ellenzői alá, de az ő céljuk egy engedelmes USA-és EU-barát rezsim, amely aztán nyugodtan zsákmányolhatja ki népét.




Programot alkotott a Munkáspárt 23. kongresszusa

A Magyar Kommunista Munkáspárt 2011. május 14-én tartotta 23. kongresszusának második napját a párt Baross utcai székházában. A délelőtt tíz órától délután öt óráig tartó tanácskozáson 254 meghívott küldött közül 175-en jelentek meg (ez több mint kétharmados részvételt jelent), és három napirendi pontot tárgyaltak meg: előbb elfogadták a párt új programjának irányelveit, majd a szervezeti szabályzat módosítási javaslatait. Legvégül a fellebbviteli bizottság jelentéséről szavaztak, amelynek lényege, hogy a kazári Tőzsér Tibor, aki a Vajnai Attila vezette Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik nógrádi megyei vezetője volt, több évi szünet után ismét tagja a Magyar Kommunista Munkáspártnak. A pártkongresszus ismét megerősítette azt, hogy nem kívánja nevét megváltoztatni: az továbbra is marad Magyar Kommunista Munkáspárt.
A párt elnöke, Thürmer Gyula a program irányelveihez fűzött szóbeli kiegészítést. A szónok utalt arra, hogy a kongresszus első napján, tavaly decemberben, szembe kellett nézniük önmagukkal, a párt reális helyzetével. Fel kellett mérni a valóságos körülményeket, a lehetséges mozgásteret, illetve arról kellett dönteni: hogyan tovább. Két választási lehetőség volt: vagy halad a párt ugyanazon az úton, amelyen 2011 decemberéig haladt, és akkor van élet egy darabig, esetlegesen kisebb-nagyobb sikerekkel, de ez az út a megsemmisüléshez vezet. A másik variáció az, hogy új ösvényeket, új lehetőségeket keresnek, abban a reményben, hogy így a pártot megmenthetik. Ha ezt megteszik, akkor új esélyt kap a párt, de ezt azzal a tudattal kell megtenni, hogy mindehhez változtatni kell.
Thürmer Gyula felidézte a decemberi első nap történéseit, ahol a küldöttek eldöntötték: nem adják fel a kapitalizmus elleni küzdelmet, hogy korszerű, jobban harcoló, hatékonyabb párt jöjjön létre, és ennek érdekében készek a változtatásra. Akkor a tisztújítás keretében új elnökség és új Központi Bizottság alakult meg. Ez utóbbi testület jóval fiatalabb, mint a korábbi. Új a párt vezetése abban is, hogy több benne az aktív dolgozó, illetve hogy az új tagok korábban nem vállaltak szerepet a vezető testületekben.
Kétségtelen viszont, hogy nem mindenki fogadta el ezeket az elveket, elsősorban a KB megfiatalítását. A párt belső fórumain ennek hangot is adtak. Úgy vélték, hogy a tapasztalt, idősebb elvtársakat vissza kell hozni a vezetésbe. Thürmer viszont úgy vélte, hogy a decemberi döntés a KB megfiatalításáról helyes volt. Bár mindenki véleményére szükség van, de a vezetésbe azokat kell engedni, akik a legaktívabbak, a leginkább cselekvőképesebbek, és a leghatékonyabban tudnak dolgozni. Az elnök utalt arra, hogy az elmúlt húsz évben a párt rengeteg kompromisszumot kötött személyi kérdésekben. A párt persze nem azért van a jelenlegi állapotban, mert hibákat követtek el ezen a téren. De a hibás döntéseknek szerepe van abban, hogy itt tart most a párt. Fiatalítgatás történt ugyan, de fiatalítás nem.
Az elnök úgy értékelt, hogy a KB tagjai alapvetően teljesítik azokat az elvárásokat, amelyeket tavaly decemberben a kongresszus megfogalmazott. A fiatalítás üzenet volt a megyei szervezetek felé is. Ezeket a káderelveket azonban nem mindenütt fogadták meg. Azokban a megyékben, ahol eleve nincsenek káderek, ez nyilván nem következhetett be, de ahol igen, ott sem ezen elvek alapján tartottak tisztújítást, hanem inkább a területi elvet vették figyelembe, és úsztak az árral. Nem olyan vezetőket választottak, akik hajlandóak az új szellemben a párt megújításáért tenni és dolgozni. A szónok még egy hiányosságot említett a december óta eltelt időszakot értékelve: azt, hogy a párt nem meri vállalni a konfliktusokat, holott az előrelépéshez erre is szükség van.
Áttérve a fiatal KB-tagokra, a párt ifjúsági szervezetére, a szónok szerint annak nagyon nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy a párt politikája iránt érdeklődő, de a párthoz még nem csatlakozott fiatalokat megnyerje magának. Olyan ifjúsági szervezetre van szükség, amely tolmácsolja a pártnak a mai fiatalok gondjait. A párt fiataljainak (a KB három huszonévesét: Cseh Miklóst, Berényi Imrét és Nagy Juditot az elnök név szerint is említette) az eddiginél jóval aktívabban kellene részt venniük a program vitájában és egyéb tennivalókban, hogy megértessék a vezetéssel: mi fáj igazán a mai fiataloknak. Egyúttal a Baloldali Frontnak kulcsszerepe kell legyen abban, hogy lefordítsa a fiatal nemzedék nyelvére a Munkáspárt politikáját.
A párt decemberben változtatott a taktikáján is. Kimondták: ki kell menni az utcára, tüntetéseket kell szervezni. Mert bár a párt kiszorult az önkormányzatokból, a parlamentből, a sajtóból - az utcákat, a tereket és a piacokat nem vette még el senki tőlük. Ezt a taktikát követve a Munkáspárt nagyon sok gyűlést tartott, gyárak előtt kampányolt, A Szabadságot terjesztette, röplapokat osztogatott, ismertette saját politikáját. Ezt a munkát Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök fogta össze. Ugyanide tartozik az is, hogy a Munkáspárt megkereste a civil szervezeteket. Az egyik példa erre a Magyar Szociális Fórumban nyújtott teljesítmény: ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy mit keresnek egy szegénységellenes rendezvényen, és ugyanez fordítva is érvényes: a civil szervezetek is eljönnek a Munkáspárt rendezvényeire. Idetartozik a Nőtagozat tevékenysége is, amely több demonstrációt tartott a kilakoltatások megakadályozásának érdekében.
A párt anyagi helyzetével kapcsolatban az elnök azt mondta, hogy a tagság fejenként havi kétezer forinttal megoldhatná azt. A valóság viszont az, hogy nem ez történik. A párttagok egyrésze azonban nem képes megérteni, hogy nemcsak magáról a tagdíjról van szó, hanem ezenkívül áldozatra van szükség. A vezetők közül pedig sokan nem magyarázzák ezt el nekik, helyette azt mondják el, miért nem lehetséges ezt a pénzt előteremteni.
Szintén döntés született decemberben arról, hogy kidolgozzák a Munkáspárt új elképzelését a jövőt illetően, és felvázolnak egy olyan képet, amely vonzóvá teheti a kommunistákat a mai és a jövő nemzedék számára. A társadalom sok mindenben tanácstalan: a szavazók zöme már szavazott a számbajöhető pártokra, és azt látta, hogy nem következett be az a pozitív változás, amit remélt. Van, aki külföldön keresi boldogulását, de ezt mindenki nem teheti meg, igaz, nem is akarja ezt. Az emberek figyelnek arra, amit a Munkáspárt mond.
Az elmúlt évek tapasztalataként említette meg a szónok azt, hogy nem elég a korábbi szocializmus előnyeit felsorolni. Kicsit leegyszerűsítve ezt tette a párt éveken át. Közben elmúlt húsz esztendő is, és ma már a rendszerváltás utáni nemzedék számára ez kevés. Lehet persze azt mondani, hogy adjunk több bért a munkásoknak, államosítsuk az oktatást, a kórházakat, de ez szociáldemokrácia, mert nem jár együtt a tőkés társadalom megváltoztatásával, és nem ígér igazán perspektívát az embereknek. Ehhez a politikai viszonyokat kell megváltoztatni.
A Munkáspárt soha nem volt szociáldemokrata párt, most sem kíván az lenni. Világosan meg kell mondani: a párt célja egy közösségi társadalom, és a tőkés rendszerben csak az a munkásoké, amiért megküzdenek és megharcolnak. A tőke semmit nem ad, de el lehet tőle venni, igaz nem lobbizással, nem rábeszéléssel, petíciókkal, hanem küzdelemmel, harccal és erővel. Thürmer Gyula megjegyezte, hogy persze kényelmesebb otthon a tévét nézni, plázázgatni télen-nyáron, élvezni az életet. És hát lehetne másképp is válaszolni az érintetteknek. Mondjuk azt, hogy küzdjünk a szocializmusért, erről beszéljünk nagyon sokat, csak éppen ezt a nehéz küzdelmet ne vegyük halálkomolyan, és ne azonnal lássunk neki az osztályharcnak, hanem majd később. Ehelyett találjunk mindig valamilyen más célt. Itt volna például a fasiszta veszély, ami reális lehet, de eltéríti a munkásosztályt attól, hogy közös erővel fellépjenek a tőkével szemben. Ezt a harmadik utat választotta több baloldali párt és szervezet.
A szónok arról is beszélt, hogy az MSZP és a Munkáspárt között nincs politikai tér és lehetőség új baloldali párt létrehozására. Még Szili Katalin Szociális Uniójának sem. Mint ahogy a Magyarországi Munkáspárt 2006-ra sincs már szüksége az MSZP-nek, amíg pedig volt, természetesen a Kommunista Munkáspárt ellen létezett.
Az elmúlt években sok vita volt arról, hogyan került a Munkáspárt ilyen nehéz helyzetbe. Sokan azt mondták: csináljunk valami mást. Ez Thürmer Gyula szerint két lehetőséget takar. Vagy kevésbé kommunista a párt, vagy éppenhogy nagyon is. Szerinte egyik út sem járható. A lényeg az, hogy a Munkáspártnak a tőke korlátozásán kell munkálkodnia. Tőkés rendszer egy ideig mindenképpen lesz, tehát munka akad majd elég.
A szónok ismét felvetette az irányelvekben szereplő népi hálózat létrehozását. Ezek programjai, elképzelései között a Munkáspárt követelései is szerepelhetnek: az arányos választás, a képviselők ellenőrizhetősége és visszahívhatósága, vagy újdonságként az Alkotmánybíróság megszüntetése, illetve hogy aki törvénytelen módon szerzett vagyont, attól azt el kell kobozni. Ha eddig eljut egy népi szövetség, akkor az már majdnem szocializmus. Gazdaságilag a nagytőke megadóztatása tartozna ide, valamint a Nemzeti Bank állítólagos függetlenségének megszüntetése.
Thürmer Gyula megismételte, hogy az ország bajait nagyobbrészt az okozza, hogy még tagjai vagyunk a NATO-nak és az Európai Uniónak. És ha ez így van, akkor a jelszó legyen az, hogy lépjünk ki azokból.
Az elnök megjegyezni kívánta, hogy meg kell mondani az embereknek: a Munkáspárt által fontosnak tartott társadalmi forradalom, amikor a munkásosztály közösségi társadalmat teremt azáltal, hogy átveszi a hatalmat, nem egyenlő a lövöldözéssel, a vérengzéssel, az utcai verekedéssel, az erőszakkal. Ez a forradalom békés úton is bekövetkezhet.
Zárásként Thürmer Gyula a nyitás szükségességét hangsúlyozta. Ma sokan akarnak a Munkáspárthoz jönni, de csak akkor, ha a párt empátiát mutat. Ha elutasító mentalitást vesz fel a párt, ha nem elég nyitott, akkor erről szó sem lehet.
***
Délután az irányelvek vitájában közel húszan szólaltak fel, és nagyobbrészt pozitívan álltak hozzá, amit később szavazatukkal is megerősítettek. A szervezeti szabályzat módosításait szintén megszavazta a többség, mint ahogy a fellebbviteli bizottság jelentését is arról, hogy a Nógrád megyei Tőzsér Tibor, aki korábban a Munkáspárt 2006 egyik megyei vezetője volt, visszatérhessen korábbi pártjába. Ez utóbbi döntés ellen éppen a fellebbezést benyújtó nógrádi küldöttek szavaztak, de kisebbségben maradtak.

Blogarchívum