Jászkun Munkás, 2016. április

Üdvözöljük április 4-ét, felszabadulásunk ünnepét!

És mi van ma?

A politika művelői közül néme­lyek olyan véleményt hangoztat­nak, hogy a népesség struktúránk szerkezete, jövőbeli változtatásai­nak tartalma és iránya nem meg­válaszolható. Holott nyilvánvalóvá vált mára, hogy ebben az ország­ban kvázi rablás szabadságával szentesített tőkés gazdasági be­rendezkedés jött létre, s a társada­lom tagozódása is ennek függvé­nyében történik.

Nem szükséges titkok tudójának lenni, nem is kell valamiféle meg­világosodottak közé számítani ma­gunkat ahhoz, hogy belássuk: a rendszerváltást követő hatalmi konstrukció a magyar nép számot­tevő hányadának életét és jövőjét véglegesen kerékbetörte. Akiknek a kapitalizmus nyújtotta „demok­rácia” lényegét a saját bőrükön sikerült megtapasztalniuk, meg­tudhatták, hogy annak ordastörvé­nyei nem a többség boldogulását szolgálták, hanem minden rendű és rangú lehetőséget kizárólag vagyoni helyzet függvényévé tet­ték. Míg a szegénynek a becsülete és tekintélye is szegényes marad, a gazdag - ha becstelen is - a te­kintélyesek közé tartozónak számíthatja magát.

Túlzás nélkül megál­lapítható, hogy hazánk­ban egy maharadzsa típusú társadalmi be­rendezkedés magyarországi vál­faja keletkezett, ahol a kisszámú elit mérhetetlenül meggazdago­dott, a középosztály felszívódóban (leépülőben) van, a növekvő nincs­telenek, a pauperizálódó proleta­riátus tömege pedig parttalanná vált. S ez utóbbi mintegy negyven százalékát alkotja az ország lakos­ságának.

Alighanem a vidéki családok élethelyzete vált legaggasztóbbá. A szocializmust becsmérlő urak azt hangoztatják, hogy Kádár 1956 után nemtelen eszközökkel „verte keresztül a téeszesítést”. Hozzá­téve, hogy a szövetkezetbe kény­szerülők első pillanattól fogva a búzával, a kukoricával és a gumi­csizmával együtt szinte minden mozdíthatót „hazaszocializáltak” maguknak. Az igazság az, hogy ameddig munkaegység volt a szövetkezeti munkateljesítmények mértékegysége, a dolgozó tagok annak számszerűsége függvényé­ben kaptak évközben és évvégén különféle terményeket fizetség gyanánt. Ezeket szállították haza. A gumicsizmát pedig a tsz által biztosított munka- vagy védőruha kellékeként vehették a tagok igény­be, s nem holmi „elszocializálással” jutottak hozzá.

A múltrendszer gyalázói viszont tudatosan elfülelik, hogy a magyar agrárszférának volt egy dinami­kusan növekvő szakasza, mely eredményeként a Kádár-rendszer burkában elkezdődhetett a paraszt­polgárosodás folyamata. Falvainkban ekkor épültek két- és három- emeletes családi házak. Megje­lentek a legmodernebb - világszínvonalat képviselő - gépek, fel­szerelések. Tsz-ek és állami gaz­daságok új épületekkel, modern istállókkal, vágóhídakkal, savanyí­tó és egyéb üzemekkel gazda­godtak. Melléküzemágak létesül­tek, kiteljesedett a háztáji gazda­ság. Mindezek eredményeként mezőgazdaságunk - a lakosság ellátása mellett - évről-évre nö­vekvő, sok milliárd dolláros ex­portot teljesített. Túlzás és nosz­talgia nélkül elmondható: a magyar mezőgazdaság ezekben az évek­ben aranykora volt az agráriumnak.

ÉS MI VAN MA?

Elszomorítóan haldokló vidék. Ha a mostani helyzetét a rendszerváltás előtti évtizedek alkotó va­lóságához viszonyítjuk, tiltakozó és követelő falusiak tömegeinek kilátástalanság miatti gondterhelt arca jelenik meg lelki szemeink előtt.

Dr. Südi Bertalan

FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 1848–49-ben

Immár 168 éve annak, hogy hazánkban lezajlott a polgári forradalom és Habsburg-ellenes szabadságharc.

A kiegyezésig (1867) csak titokban ünnepelhették azok, akik számára ez az esemény a magyar nemzet sorsdöntő kísérlete volt az önálló államiság és polgári átalakulás megvalósítására. A dualizmus létrejötte után azonban a legnagyobb állami ünnepünk lett.

Az aulikus földbirtokosok sem a Bécstől történő elszakadást nem fogadták kitörő örömmel, sem a polgárság politikaigazdasági előretörését, mert ezek hatalmi és gazdasági érvényesülésétől óvták monopolizált helyzetüket. A közép- és kisnemesség a tőkésedő földvásárló zsidóktól féltették egzisztenciájukat. Ez utóbbiak, mind a dualizmusban, mind a Horthy-rendszerben hangadói voltak az antiszemitizmusnak. A konzervatív nacionalizmus talaján állva óvatosan kezelték a forradalom kérdését, inkább a nemzeti szabadságharc jelentőségére és fontosságára helyezték a súlyt. Számukra Bécs volt a védőpajzs, ezért a forradalom és szabadságharc megünneplését szordinóval kezelték, annak eszmeiségét a saját képükre formálva. Ahány párt és ideológia működött, annyiféle értelmezése született 1848-nak. Azóta sincs ez másként. A mai politikai irányzatok nem tudtak konszenzusra jutni az ünnep üzenetében. Nemcsak földrajzilag, de érzelmileg, lelkileg is elkülönülnek, sőt egymás ellen használják tanulságait. Ma a hivatalos álláspont hamis historizálással a szovjetellenességre, az antikommunizmusra, a szocialista és liberális törekvések ellen hangolja az ünneplőket. A szocialisták a liberalizmus motivációit és a demokratikus szocializmust helyezik a középpontba. Az újnyilasok - hogy mindenkit lejárassanak, aki útjukban áll a hatalom megszerzésében - a kommunistáktól Orbánig bezárólag nemzetellenesnek kiáltják ki az aktív politikai erőket. Mi kommunisták méltatjuk azt a harcot, melyet 1848 a nemzeti függetlenség elnyeréséért, az elavult, történelmileg lejárt feudalizmus ellen folytatott.

Elismerjük a polgári átalakulás viszonylagos progresszivitását, mely a maga idejében a haladást, a modernizációt, potenciálisan a demokráciát szolgálta, kimutatva egyúttal annak ellentmondásait, és korlátait. Konkrét térbe és időbe helyezve az akkori eseményeket, Petőfi és Táncsics nyomdokain járva, de azon ma már túllépve előre nézünk a közösségi társadalom felé.

Dr. Hegedűs Sándor

FEHÉRTERROR

A kapitalizmus áldozatáról a hatalom mélységesen hallgat, mert inkább Horthy szerecsenmosdatását végzik.

A történelem során a kapitalizmus többször szedte áldozatát, amely sza­dista gyilkolással párosult.

Az első a fehérterror volt, amely eddig a legtöbb áldozatát szedte, mert vé­resen leszámolt a Tanácsköztársasá­gért. „A Dunántúlról ártatlanul legyilkolt emberek halálordítását hordja a szél felénk” - írta a Népszava 1919 őszén. Különösen hírhedtté tették magukat a tisztekből alakult különítmények. Prónay Pál volt az egyik vezetőjük, aki naplójában írta, hogy a kommunistákat az országút fáira akasztották fel. Kaposvárott egy páncélvonat mozdo­nyának kazánjában elevenen égettek el embereket. Kecskemét környékén Héjjas Iván bandája 62 embert hurcolt el a fogházból, megcsonkítva a tete­meket az erdőben találták meg. A Vigyázó-kastély is a brutális gyilkosok helyszíne volt. Abonyban gyilkolt a fe­hérterror és az ország más pontján is.

A második alkalom 1956 októberében volt, amikor közel 200 embert, köztük 55 sorkatonai szolgálatot teljesítő fia­talt gyilkoltak meg. A kapitalizmus áldo­zatai ők azért, mert a gyilkosok is ka­pitalizmust akartak. Az áldozatok név­sora a fehér könyvekben megtalálható.

A harmadik alkalom a rendszerváltás utáni áldozatok. A többszáz fagyhalált szenvedett ember, egy részük a saját lakásában, a kilátástalan helyzetbe került emberek öngyilkossága. Róluk nyilvántartást nem vezetnek, mert még ennyire sem tisztelik az emberi életet. Sajnos a kapitalizmus áldozatainak emlékművet eddig nem építettek, ezért a jövő nemzedéknek lesz a feladata, ha lesz bennük emberi érzés.

Horváth Sándor

Bűn és bűnhődés

Szinte naponta lepleződik le egy-egy fideszes politikus, aki törvénybe ütköző tettet követ el: megveszteget, megvesztegetik, okiratot hamisít, eltulajdonít, ga­rázdálkodik, sikkaszt, stb. Kerü­löm a konkrétumokat, egyrészt, mert olyan ismert esetekről van szó, mely köztémák napjaink­ban, de azért is, mert olyan ál­lamban élünk pillanatnyilag, ahol gyakran nem a tettest állítják bíróság elé, hanem annak leleplezőjét. A kialakult áldatlan hely­zetért a miniszterelnök, a bel­ügyminiszter, az igazságügymi­niszter és a főügyész a felelős. Jogállamban e fenti cselekede­tekért már törvény elé állították volna az elkövetőt. Nálunk hival­kodnak a kétes eredetű luxussal (palota, gépkocsi, öltözködés, nyaralás, telelés, műkincs, stb.), s ezzel tekintélyt szereznek ma­guknak. Vagyonnyilatkozataikat minden skrupulus nélkül hami­sítják, melyből kiderül, hogy nincs egyebük egy gebe Tra­bantnál. A főügyész (nyilván fel­sőbb utasításra) fedezi elvba­rátai kisded játékait, büntetés - hasonló bűnök esetén - csak az ellenzéknek jár. A törvény előtt mindenki egyenlő, s ennek szigorúan érvényt szerez a pártat­lan ügyészség - hirdetik a rezsim hívei. Az alsóbb néposztályoknál a nyomor motiválja az embere­ket, a „felsőknél” a további meggazdagodás igénye.

Ezt a törekvést bátorítja Lázár János, aki vallja: a nincstelenség a tehetetlenség következménye. A bíróságok túl vannak terhelve, a börtönök zsúfoltak. Csoda, ha ilyen morális állapo­tok közepette fokozatosan rom­lanak a közállapotok? Termé­szetesen nem állítom, hogy min­den fideszes valamilyen fokon bűnöző, de igen sokat elcsábí­tott a meggazdagodás kísértete. Ijesztő, hogy milyen mértékben nő a gyilkosságok száma, nincs olyan nap, hogy az újságok, s a televízió ne adna hírt újabb és újabb emberi életek elleni me­rényletekről. A legsúlyosabb esetek szele már megérintette a politikusokat is. Nekik nem kell tartani retorziótól, hiszen a hata­lom kiáll érettük. Számukra azért teremtették az ideológiát, hogy vészhelyzetben mindent megmagyarázzanak, tisztára mos­sanak.

Egy társadalom meddig tud elviselni ilyen foltokat a testén?

Dr. Hegedűs Sándor

ORVOSI TANÁCSADÁS

Mások is szenvednek azzal a tünettel, hogy hiába szednek hashajtót, az nem hat mindig megfelelőképpen. Elmentem az orvoshoz, hogy írjon fel egy erősebbet, azt tanácsolta, hogy esténként fogyasszak el 5-6 szem aszalt szilvát. Bementem egy zöldségesboltba, hogy megvegyem a tanácsolt gyógyszert, de nem kaptam. Mentem a CBA-ba, nem volt. Kerestem a patikában, ott sem volt. Olyan gyógyszereket ajánlottak, amelyiket nem támogat az állam. Nagymamáink, főleg Szabolcsban, ahol rengeteg szilva terem, tudták, hogy szilvát kell aszalniuk. Az egész országot ellátták a termékkel. A besztercei szilva a legfinomabb nemcsak lekvárnak, de aszaltként gyomorproblémára is.

A pálinkafőzés támogatott, ami ártalmas, de az aszalás nem, ami pedig egészséges. A debreceni, nyíregyházi gyümölcsfeldolgozó üzemeket tönkretették, pedig ezek fontos élelmiszer termékeket gyártottak. Az egészségügyben támogatni kellene a természetes gyógyhatású termékeket. Csak akkor használjunk orvosságot, ha feltétlenül muszáj. Rengeteg nyavalyára van a természetben orvosság. Vissza kell állítani a gyógynövénytermesztést, a szocializmusban a gyógynövényfelvásárló telepek szedték össze a lakosok gyűjtéséből származó növényeket. Sokan a gyűjtésből egészítették ki a keresetüket.

A kamillavirág ismert gyógyhatása a betegség enyhítésében sokat segített. Ma is látni egész mezőket a virágzás idején, főleg az Alföld bizonyos részein.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: MEGÁLLOK NÉHA...

Megállók néha csöndben, búslakodva,

Mert érzem, imbolyogtat a szédülés:

A múlás hatalma jelezget talán,

Vagy hírnöke környékez: a szélütés?

Létem gyümölcseit lerázta régen

Az életet kurtító múló idő:

Száradó fákon nem látszik már többé,

Hogy fiatal hajtása újra kinő.

Nincs már sok időm, sok barkás tavaszom,

Nem nyűgöz le a csodálatos szépség:

Egyre több bajjal s keservvel büntetget

A derékgörbítő, kínzó vénség.

Olykor a gyengeség vesz erőt rajtam,

Vagy görcs megszorítja fáradt szívemet:

Ha elérkezik a végzetes alkony,

Ismeretlenségbe végleg elmegyek.

Vajon a búcsúzásom is fájni fog,

Ha sorsom int az örök távozásra?

Mesevilágba készteti telkemet,

Testemet pedig síri álmodásra?

Feledni fogom mindörökre, balgán,

Hogy volt valaha egy földi életem?

Boldogságom elillan, mint az álom?

Csak vakhitű mond „nem”-et, ha kérdezem.

A realista eképpen válaszol:

„Lelked a testeddel együtt pusztul el.

Vigaszod, amíg élsz, az lehet csupán,

Hogy akik szeretnek, nem felednek el”.

EGYEBEK

Március 14-én Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen emlékeztünk az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. Mindhárom helyen Thürmer Gyula, pártunk vezetője mondott beszédet.

Március 15-én a XIX. kerületi Kossuth téri, Kossuth Lajos szobornál volt emlékező összejövetel.

A Szabó Ervin Akadémia március 19-én tartott összejövetele után az Újpesten található Tanácsköztársaság emlékműnél tiszteletünket fejeztük ki elődeink előtt.

A kapitalizmus áldozataira emlékeztünk március 25-én Budapesten.

- A március 21-én kezdődő helyhatósági választások kampányán voltunk jelen, ahol a jelöltek részére gyűjtöttük az aláírásokat. Abádszalókon és Lakitelken is vannak jelöltjeink. Mindkét helyen május 8-án lesznek a választások.

- A sokat emlegetett külső adósságállomány alakulásáról a legfontosabb adatok, annak tükrében, hogy a Kádár kormány mennyire is volt eladósodva 1990-ben.

1990-ben          21 milliárd

1994-ben          28 milliárd

1998-ban          27 milliárd

2002-ben          40 milliárd

2006-ban          132 milliárd

2010-ben          206 milliárd

2014-ben          202.3 milliárd

A külső adósság 202,3 milliárd és ehhez a belső adósság, főleg az egyének tartozásai a bankoknak, ami szintén milliárdokra rúg, és ezek következményei ismét úgy jelentkeznek, hogy megkezdődtek a lakások árverezései.

- A MUNKÁS KUPA kispályás labdarúgó verseny június 11-én - szombaton - lesz Túrkevén.