Válság van, igazságosabb elosztást akarunk!
Pluszpénz
A kormány a magyar néptől áldozatvállalást kér, miközben egyes minisztériumok ajándékutalványt, étkezési jegyet, üdülési csekket osztogattak a válság kirobbanása óta. Országos szinten ehhez párosulnak a vérlázító végkielégítések több tízmilliós összegben, a többmilliós havi fizetések, a több százezer forintos nyelvpótlékok, a kocsihasználat és ki tudja, hogy még mit adnak béren kívüli juttatásként.
A Külügyminisztériumban tavaly 369,1 millió forint értékben osztottak szét béren kívüli juttatásokat, egy főre 209 ezer forint jutott. Az Egészségügyi Minisztériumban 36,8 millió forintot osztottak szét, egy főre 180 ezer forint jutott. A Gazdasági Minisztériumban 107 millió forintot osztottak szét, egy főre 283 ezer forint jutott. A Pénzügyminisztériumban 496 főnek adtak személyenként 100 ezer forintot. A legtöbbet az Önkormányzati Minisztériumban osztottak szét, személyenként 320 ezer forintot.
A többi minisztériumból nincs nyilvános adat. Most láthatjuk, hogy a kizsákmányolásra épülő profitcentrikus és embertelen társadalom a kisjövedelmű emberekkel fizetteti meg az általa okozott válság terheit.
A kialakult helyzetért a rendszerváltók és a parlamenti pártok a felelősek. Ha a magyar nép pozitív változást akar, akkor a Magyar Kommunista Munkáspártot bejuttatja a parlamentbe, mert nekünk van erkölcsi alapunk a számonkérésre.
Horváth Sándor
A válságért annak okozói fizessenek!
A Munkáspárt programjából
1. Luxusadót vetünk ki a százmilliomosokra és a milliárdosokra!
2. A személyi jövedelemadót progresszívvá tesszük. A kisjövedelműek adóterheit csökkentjük, a nagyjövedelműeket jobban megadóztatjuk.
3. Elbocsátási moratóriumot vezetünk be a válság idejére.
4. Lakbérkedvezményeket vezetünk be a munkanélküliek és a fiatalok számára.
5. Megtiltjuk, hogy a kölcsönök önhibán kívüli nemfizetése miatt bárkit is az utcára tegyenek.
Jász-Nagykun-Szolnok megye munkásmozgalma (VIII. rész)
A szolnoki baloldal 1925 júniusában létrehozta a Magyarországi Munkáspártot (MSZMP), mely valójában a KMP legális fedőszerve volt. Ezzel a rendőrség tisztában lévén, nem engedélyezte az új szervezet működését. A város nyugalma megbolygatásával indokolta a kérelem megtagadását. Tisza Antal vezetésével azonban illegálisan létrehozták az MSZMP-t Jászárokszálláson, de Solymosi Ignácnak sikerült szervezeteket létrehozni Jánoshidán, Jászapátiban, Jászberényben, Jászladányban, Fegyverneken, Mezőtúron és Karcagon is. A szervezet 1926-ban közzétett jó agrárpolitikája (a száz holdon felüli birtokok ingyen történő felosztása) érthetően vonzotta a szegényparasztságot.
A KMP 1925. augusztusi I. kongresszusának határozatai alapján megélénkült a pártmunka Szolnok megyében is. Ezt a hatóságok nem tűrhették szó nélkül. A rendőrség üldözte, a jobboldali szociáldemokraták elszigetelni igyekeztek a baloldaliak forradalmi mozgalmát. Az SZDP-ből mindennek ellenére többen átmentek az MSZMP-be, a legelszántabbak pedig a KMP-be.
Mindent elkövettek, hogy lehetetlenné tegyék a megyei irányítókat. Peyerék 1925-ös kongresszusára nem engedték be Tisza Antalt, az 511 tagú földmunkáscsoport képviselőjét. A szociáldemokrata vezetés alatt álló Országos Földmunkásszövetség baloldali magatartása okán kizárta Tiszát a földmunkás szakszervezetből. Válaszul a megerősödött földmunkások kommunista vezetés alatt önálló csoportot hoztak létre.
1926-ban Bethlenék kiírták a parlamenti választásokat. Szolnokon az MSZMP indítványa alapján Tisza Antalt jelölték képviselőnek. Noha összegyűjtötték az előírt 1000 aláírást, a hatóságok ezt megsemmisítették. Így Tisza nem indulhatott a választásokon. Az agitátorokat a rendőrség elfogta, megkínozta. Tisza Antalt is letartóztatták. A „kudarc” ellenére megnőtt az MSZMP tekintélye a munkásság körében.
A KMP és a KIMSZ munkája Szolnokon is erősen összefonódott. Az aktív fiatalok számát 30–35-re becsülték, akik az MSZMP megbízásából újságokat, röplapokat terjesztettek, részt vettek az 1926-os választási agitációban (Gaál Gyula, Molnár Miklós, Farkas György és még sokan mások). 1928–1929-re megérett a helyzet arra, hogy a szolnoki baloldali ifjúság önálló KIMSZ-sejtet hozzon létre. Ebben vezető szerepet Zsemlye Ferenc, Dikó Balázs és Keskeny János játszott.
1926-ban a hatóságok megkezdték az MSZMP szolnoki szervezetének fokozottabb üldözését, 1927-re lehetetlenné vált a párt további működése. A budapesti központi üldözéssel csaknem egy időben tartóztatták le Szolnokon Ragó Antalt, Tisza Antalt, Gaál Gyulát, majd Solymosi Ignácot. Ő a bírósági tárgyaláson kijelentette: „Osztálybíróság előtt állok, nem vagyok hajlandó tanúvallomást tenni.”
A terror ellenére a szolnoki kommunista mozgalom is kezdett magához térni. Kapcsolat létesült a megyeszékhely és a kisebb-nagyobb városok, községek között. Az MSZMP kiesése után a mozgalmi munka fő területei a szakszervezetek lettek.
Tisza Antal és Solymosi Ignác szabadulásuk után ismét bekapcsolódtak a kommunista mozgalomba. Solymosi Jászárokszálláson fejtett ki tevékenységet, míg a megyei sejtek zöme Tiszával került kapcsolatba. Ahol nem tudtak KMP-szervezeteket létrehozni, ott az SZDP-n belül működött forradalmi csoport. Bakó Kálmán, Turbacs Mihály, Szentpéteri Balázs, Földi István szervezte a kommunista sejteket. A párt rendezvényeit még a pártonkívüliek is szép számmal látogatták. A rendőrség több esetben csapott le a szervezőkre.
Mezőtúron is a kezdeményezők nagyobb része országot megjárt kubikosok voltak (Kötél Imre, Csuka Lajos, Magda Árpád, Búsi Vince, Juhász Imre). Itt volt Szolnok után a legerősebb kommunista mozgalom. A KMP országos vezetői nagy súlyt helyeztek a kommunista lapok terjesztésére.
A megyébe is eljutott a „100 %”, a „Kommunista” és az „Ifjú Proletár”. Szolnokon a KMP-nek a rendőri hatóságok elől jól elrejtett könyvtára volt, és a vezetőség nagy súlyt helyezett arra, hogy a tagság, valamint a pártba belépni kívánók megismerkedjenek a marxista irodalommal.
1929–1930 között a szolnoki szervezet annyira megerősödött, hogy szolnoki, mezőtúri és endrődi kerületeket hoztak létre az irányítás megjavítása érdekében. Olyan nagy befolyással rendelkeztek helyenként a kommunisták, hogy kisajátították a szociáldemokrata Földmunkásszövetség helyi csoportját Mezőtúron. 1930 nyarára a három kerületnek már 12 községben működtek alapszervezetei. A párttagságnak széles pártonkívüli udvara volt, mely aktívan vett részt a párt különböző rendezvényein: a Vörös Segély gyűjtési akcióban, sztrájkokban, tüntetéseken. Sokan közülük később párttagok lettek.
Az 1930 februárjában ülésező KMP II. (aprelevkai) kongresszusán két küldött képviselte Szolnok megyét: a székhelyt Tisza Antal, Mezőtúrt pedig Maki József. A kongresszus a KMP Központi Bizottságába Tisza Antalt is beválasztotta. Csaknem ezzel egy időben tartotta meg a KIMSZ II. kongresszusát, mely a szervezet Központi Bizottságába választotta Zsemlye Ferencet.
Dr. Hegedűs Sándor
Búcsúzunk! Gáspár István (1929–2009)
A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy
GÁSPÁR ISTVÁN
elvtárs, a párt városi elnökhelyettese, a párt szeretett és tisztelt vezetőségi tagja októberben eltávozott közülünk.
Gáspár István elvtárs, mint felsőfokú végzettségű geológus, a Geofizikai Intézetnél, majd a Szolnoki Tervező Vállalatnál hasznosította tudását és magas fokú politikai képzettségét. Már fiatal korában részt vett a KISZ munkájában, katonai szolgálata alatt az ezred KISZ-bizottságának tagja, ekkor vált tudatos, elkötelezett kommunistává. 1962-ben leszerelése után a szolnoki Tervező Vállalathoz került, és itt alapszervezeti titkárnak választották. Ezt a párttisztséget az MSZMP felbomlásáig húsz éven át elkötelezetten, mély meggyőződéssel látta el. 2000-ben, nyugdíjba vonulása után, látva a kialakult helyzetet, belépett a Munkáspártba, és újra aktívan, elkötelezetten küzdött az elnyomottak mellett, az igazságosabb emberi életért. Sokat segített a Jászkun Munkás újság mellett megjelenő havi híradó megírásával.
Gáspár István elvtárs egy magas műveltségű, melegszívű, mélyen elkötelezett ember volt. Halálával nagy veszteség érte a munkásmozgalmat, valamennyi barátját, társát.
A megye kommunistái, barátai, a baloldali érzelmű emberek egy igaz barátot, egy tiszta szívű, mélyen elkötelezett embert gyászolnak, aki élete folyamán tiszteletet, megbecsülést és szeretetet váltott ki az emberek körében.
Mély fájdalom tölti el szívünket, hogy örökre távozott, de felejthetetlen emléke itt él szívünkben örökké.
Munkáspárt megyei és városi elnöksége
Csiger Sándor (1925–2009)
A Magyar Kommunista Munkáspárt megyei és városi elnöksége mély fájdalommal tudatja a megye párttagságával és a közvéleménnyel, hogy
CSIGER SÁNDOR
elvtárs, nyugalmazott katonatiszt eltávozott közülünk.
Temetése november 3-án katonai szertartás szerint megtörtént.
Hivatásos katonaként élt és dolgozott, egyetemet végzett politikai felkészültségéhez elvégezte a megfelelő pártiskolákat.
A Magyar Néphadseregben a katonai kiképzésen túl, kiemelten a politikai képzéseket vezette, tanította a hadsereg katonai állományát.
Ennek érdekében az ország több kaszárnyájába vezényelték, de végül is a szolnoki alakulattól ment nyugdíjba. Felnőtt életében elkötelezett kommunista volt, fegyelmezett, elméletileg tájékozott. Véleményének kifejtésekor tanácsokkal látta el párttagságunkat.
Az utolsó években pártbizalmiként vett aktívan részt a szervezetünk munkájában. Szívesen jelent meg a közösségi rendezvényeken, az Együtt Egymásért és a Nyugdíjasok Szakszervezetének programjain.
Csiger elvtársat méltán illette valamennyiünk tisztelete, szeretete. Megrendítő tudat, hogy már soha többé nem ül közöttünk rendezvényeinken, nem hallhatjuk aggódó szavait, miközben optimizmusával hite, hogy ezen a társadalmon egyszer túllép az emberiség.
Sokáig fogunk emlékezni rá, miközben szomorúan hajtjuk le fejünket ravatala előtt, s kísérjük utolsó útjára.
Munkáspárt megyei és városi elnöksége
Ars moriendi (Halottak napjára)
Temetőben szomorú az ember, s mint
Az élet hordozója el is nehezül:
Nem a csend sűrűsége nyomasztja őt,
Hanem a sírözön, mely szemére vetül.
Nem kívánt tények, bizarr történetek,
Sorsok és elvesztett értékek hallgatnak,
Hétköznapok monoton forgásában
Örökre az élők terhei maradnak.
Mennyi nagy, vagy csak neve maradt ember
Szelleme igyekszik valamit mondani,
Kedves megbékélt suttogásaival
Továbbélésre, tettre bátorítani.
Biztatás ez olyan kételyekre,
Mely vénülő élőben gyakran felmerül:
Marad-e életének érték-nyoma,
Mely jelzi, hogy helytállt a Földön emberül.
Alkotott-e, formált-e menet közben,
S milyen haszna volt belőle a világnak,
Üzent-e valamit a maradóknak,
A jövőnek, vagy az agyongyötört mának...
Temetői fák alatt ballagva
Hallgatom a néma csendben mesélőket:
Majd ha magam is közibük távozom,
Sírbéli testvéremül fogadom őket.
Südi Bertalan
A múlt figyelmeztet!
2009 szeptemberében olvastam el a Forradalom után – kiegyezés előtt című könyvet. Ez a könyv nagyon tanulságos, mert az idő múlásával egyre tisztábban látható, felismerhető az akkori eseményekben a burzsoák érdekeinek, akaratának máig ható érvényesülése. Szinte az élet minden területén, ma ismét újraéled az akkori életmód.
Az urak sokat adnak magukra és maguknak. A liberálisok sokat tettek Ferenc Jóska és az akkori burzsoák érdekeinek érvényesüléséért. Igaz, hogy részt kaptak a hatalom különböző szintű gyakorlásából. Mégis hogyan fejlődött ott ki a zsidó emberek iránti gyűlölet? Horthy nem tudta, hogy milyen sokat tettek a liberálisok a kapitalizmusért?
A német és a magyar urak megengedték, hogy a fasiszták azt tegyék, amit tettek. És most a hatalmon lévők szeme előtt megtehetik, hogy vitézeket, csendőröket avatnak. Hogy van ez? Mit remélnek az urak a jövőtől? Hát nem látják, hogy megbocsáthatatlan bűnt követnek el a nép ellen? Miért nézik ezt tétlenül a hatalmon lévők? Ez csak arra jó, hogy lejárassák a magyar népet. Vagy ez a céljuk? Ők ezt nagyon jól tudják, hogy az EU nem tűrné, hogy a fasiszták túlzottan megerősödjenek. Ha a nép ostoba módon támogatja őket, akkor valóban lejáratják hazánkat a sárga földig.
Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet – hiszen ez hasznos lehet. Ezt azért bátorkodtam ajánlani, mert szerintem az 1849-től 1867-ig megtörtént eseményekről túl keveset hallani.
Dudás György, Budapest
Rövid hírek
November 8-án Thürmer Gyula, pártunk országos elnöke felkereste Abádszalók, Tiszafüred és Karcag városokat, vagyis a megye 8-as számú választókerületét. Sajtótájékoztatót tartott a karcagi TV-ben.
November 28-án, szombaton az országos elnökség kihelyezett elnökségi ülést tart városunkban a Nagy Imre körúti párthelyiségben. Utána párttagjaink és szimpatizánsaink részére, majd a városi TV-nek tájékoztatást tart a jövő évi választás előkészületeiről. Az elsikkasztott ország című könyvét a piacnál 8 és 9 óra között dedikálja. Találkozzunk a helyszínen, minél többen.
Nem ismerem ki magam!
A mostani zűrzavaros helyzetben nem ismerem ki magam. Orbán Viktor egypártrendszert szeretne, már Lakiteleken képezi magának a kádereit. Úgy veszem észre, hogy a Fidesz-tagok között különböző gondolkodású emberek vannak. Amikor a köztársasági elnökválasztás volt, az utcán valaki Glatz Ferenc mellett tette le a voksát, és akkor azt próbálták bebeszélni az embereknek, hogy az zsidó!
Itt tart ma Magyarország!
Szerencse, hogy a mi városi vezetőink sokkal józanabbak. A jelenlegi, Szalay Ferenc, sem ilyen gondolkodású. Régebben Botka Lajosné is mondott méltató beszédet, és a Munkáspárt megyei vezetője, Bencsik Mihály is többször részt vett a szolnoki zsinagógában, és itt a polgármesterek a maguk idejében megtisztelték azokat a személyeket, akik átélték a holokausztot, és hazatérhettek. Sajnos elég kevesen maradtak meg.
Tisztelni és szeretni kellene egymást az embereknek, mert senki nem tehet róla, hogy minek született – de úgy látszik, ez újra központi kérdés lett. Szerintem a Fidesz egy gyűjtőpárt, mindenféle gondolkodású embert magukhoz csábítanak a hatalom elnyerése érdekében.
Garamszögi Jánosné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése