Jászkun Munkás, 2012. február

Néhány mondat a köztársaságról

A köztársaság, mint államforma az elavult feudális monarchiákat váltotta fel, jelezvén: vége az „istentől rendelt" király mindenhatóságának.

Nálunk 1918. november 16-án a Magyar Nemzeti Tanács kihirdette néphatározatát: „Magyarország független és önálló népköztársaság". 1919. március 21-én a Budapesti Munkástanács kikiáltja a Magyarországi
Tanácsköztársaságot.
A munkáshatalom felszámolása után az ellenforradalom hatálytalanította annak minden törvényét és rendeletét. 1921. november 6-án a parlament megfosztotta a Habsburg-házat a magyar tróntól. (1921:XLVII. tc.), de azt követően nem kiáltotta ki a respublikát. Horthy kormányzósága mellett a „király nélküli királyság" furcsa közjogi intézménye jött létre. Ez a különleges alakzat maradt fenn 1946. február 1-ig, amikor is a nemzetgyűlés eltörli a királyság intézményét (1946. l. tc.) és Magyarországot köztársasággá nyilvánítja. A parlamentben egyedül Schlachta Margit szavazott a törvény ellen: amikor ki­mondjuk a köztársaságot, ezzel nemcsak a király fejéről, hanem a saját fejünkről is levesszük a koronát".

A „fordulat éve" új helyzetet teremtett hazánkban: győzött a szocialista forradalom. Ennek meg kellett teremteni adekvát intézményrendszerét. A közösségi társadalomba való forradalmi átmenet alaptörvénye volt szocialista alkotmányunk (1949. XX. tc), mely kimondja: Magyar Népköztársaság. Ez az államforma az 1989-1990-es rendszerváltásig volt érvényben.

Az ellenforradalmi fordulat után nagyobb korrekciókkal felhasználták az 1949-ben szocialista („sztálini") alkotmányt. Ekkor hazánkat köztársasággá nyilvánították, de leválasztották a „népről": a hatalomra került polgárság nem akart a néppel osztozni. Ám ezt a szocialista múltból örökölt alaptörvényt húsz éven keresztül állandó támadás érte „sztálini" eredete miatt. Ezért úgy döntöttek, hogy vadonatúj alkotmányt hoznak létre, a korábbi összeeszkábált helyett. Ebben a Magyar Köztársaság már nem szerepel. ("A/cikk: Hazánk neve Magyarország") Igaz, a B/cikk/2 rögzíti: Magyarország államformája köztársaság. Éppen a minap cserélték le a határtáblákat. Itt sem találkozunk a "köztársaság" jelzővel. El lehet gondolkodni azon, mi kifogásuk van a hatalmon lévő politikai elitnek országunk ilyetén megjelölésével. Talán a királyság felé sandító Fidesz-KDNP vezetői már tudnak valamit, amit a köznép még nem.?

Azt is kifogás tárgyává kell tennem, hogy a mai politikusok és történészek harmadik köztársaságról beszélnek, amikor a sajátjukat besorolják: 1918, 1946, 1990. Nem vagyok Wolf-díjas matematikus, de ha jól számolok, eddig öt köztársaságunk volt.

Vannak balsejtelmeim: kihagyták a Tanácsköztársaságot és a létezett szocializmus államformáját. Egy történésznek, ha hiteles akar maradni, követnie kell a „sine ira et studio" elvét.

Ez az önkényes kategorizálás nem egyéb történelemhamisításnál.

Hegedűs Sándor

IDEOLÓGIAI KÖTÉLTÁNC

Némelyek véleménye szerint „bizonyos politikusok számára a vastag bőr isten adománya". Nem­csak azért mondják ezt, mert a politikus, bármilyen badarságokkal áltathat milliókat következmények nélkül, hanem mert azt tapasztalják, hogy többen úgy cserélnek pártot, nézetet, mint mások az alsóneműjü­ket szokták váltani. E gondolatok jutottak eszembe, hajdan tisztelt ismerősöm nemrég kezembe került memoárkötetének olvasgatása köz­ben. A csalódottságát burkoltan érzékeltető szerző - saját érdemei hangsúlyozása közben - ekképpen vall önmagáról; „Itt vagyok én, a pártállam legprogresszívabb refor­mere és fölszámolásának legtevé­kenyebb szereplője. Én vagyok, aki a nyolcvanas évek derekától annyit tettem". Többek között „... én jelen­tettem ki a rádióban, hogy ötvenhat nem ellenforradalom hanem nép­felkelés volt". Politikai ellenlábasai s persze a köztársasági elnöki remé­nyeinek szertefoszlatói „rosszmájú kötekedők azok, akik kezére lépnek a gödörből kikapaszkodóknak. Pap­rikajancsik, percemberkék, akiket a politikai játszmában csak a hatalom érdekel. A magukat liberálisnak nevező jakobinusok különítménye­sei és kivégző osztagai" - állítja ró­luk. Ezek után áttekintettem a ber­zenkedő hazánkfia életútját. Alig huszonnégy évesen a marxista-leninista esti egyetem megyei igaz­gatója Bács-Kiskunban. Később a megyei pártbizottság osztályveze­tője, majd titkára: a KB alosztály vezetője, a Társadalmi Szemle fő­szerkesztő-helyettese, kulturális mi­niszterhelyettes, illetve miniszter, művelődési miniszter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, államminiszter, a Tudo­mánypolitikai és a Nemzeti Kollé­gium elnöke, az MSZMP KB, a Politikai Bizottság, az elnökség és a PIB tagja.

Hát ennyire volt a szocializmus megbuktatásán oly nagy elánnal ügyködő polgártársunk az előző társadalmi rendszer mellőzöttje. Tűnődöm, hogy e kiváló felkészült­ségű, remek debatter adottságokkal rendelkező személyiséget vajon mi­féle ismérvek függvényében mi­nősítsem. Hiszen ellentmondásos vélekedésével, meghökkent „lépés­váltásaival" vaskos kétségeket éb­resztett ismerőiben.

A bácskai napilap 1957. decem­ber 15-ei számában (az esti egyetem ambiciózus igazgatójaként) Forra­dalom vagy ellenforradalom? cím­mel publikáltatott dolgozatában még eképpen vélekedett: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az első Hazai Nemzeti Forradalmat, melyet kis híján Nem­zeti Szocialista Forradalomnak ne­veztek.

A Nemzeti Forradalom olyan neve­zetes renegátot sorolhatott vezetői közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit, ugyancsak egy adóvégrehajtói karrierhez szab­ták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban". (E dolgozat Lenin: Állam és forra­dalom című művének tárgyalása során kötelező irodalom volt az ML esti egyetemen). Ha ezek olvastán akként vélekedne valaki, hogy egy 24 esztendős tapasztalathiányos ifi állíthat efféléket, ki kell ábrán­dítanom. E historizáló személyiség ugyanis 1985-ben - immár 52 éve­sen - az MSZMP legfőbb fórumán elmondott felszólalásában - „elkö­telezett" rendszerpárti tisztség­viselőként - többek között az alábbi szöveggel rukkolt elő a pulpitusról: „A kongresszusi dokumentumok, a beszámoló, határozattervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde meg­győztek arról, hogy jól bevált po­litikánk lenini fő irányvonalának, az MSZMP nagy történelmi tettekben kialakult és kipróbált módszereinek megerősítésével eredményesen vé­gezhetjük el a jövendő nagy fela­datait. Ezért a javaslatokat meggyőző­déssel támogatom, képességeim és legjobb szándékaim szerint a kong­resszus határozatainak megvalósí­tásán munkálkodom". (Az MSZMP XIII. kongresszusának jegyző­könyve, 413-414. oldal). Politikai életművészete csúcsának azt tekinthetjük, hogy az MSZMP kom­munista és ateista párt egykori tagja és tisztségviselője gyanánt sikerült eljutnia a katolikus egyetem kated­rájáig, illetve (miként nyilatkozta anno) a jobboldal szellemi vezéré­nek harcostársává válhatott.

E sorok írójának személyes em­léke fűződik a cikkcakkban poli­tizálgató renegát személyiséghez. Az Ilkei Csaba gondozásában 1985-ben megjelent „Nem hallgathatunk: Avagy: a „Südi-jelenség" címmel közéleti bajvívásaim epizódjait tag­laló riportkötet ajánló sorait ő írta. Az előszóban foglalt gondolataival egyetértettem, azt azonban, hogy ő publikálta, míg élek, szégyellni fo­gom.

Dr. Südi Bertalan

RENDSZERVÁLTÁS POZITÍV és NEGATÍV előjellel!

Ősztől tavaszig fáztunk. Alulöltözöttek voltunk és akkor még vol­tak embert-gyereket próbáló telek. Még folyt az ország újjáépítése. A vidéki emberek vonaton lógva igye­keztek a fővárosba, a nagyipari vá­rosokba, hogy minél hamarabb meg­indulhasson az ország a gazdasági felemelkedés útján. Ahol tehette, mind két szülő ment, vagy naponta, vagy hetente ingázva, így volt ez Törökszentmiklóson is. A nagyszülők vigyázták az otthoni rendet. Jártam óvodába az egy évvel idősebb nővéremmel együtt. Ő az elsőt végezte mikor én Sztálin halá­lának évében kezdtem az iskolás éveket.

Míg "oviba" csak "polgári" gyere­kek jártak, itt voltak cigány osztály­társaim, akiket a szülei példája és a tanács elvárása ültetett iskolapadba. Jól megvoltunk egymással. Szegé­nyek ők is és mi is. Együtt játszot­tunk az óraszünetekben és iskola után együtt kergettük a rongylabdát a gulyagyepen. Együtt szocializálód­tunk a társadalommal. A beindult gazdaság szívta magához a mun­káskezeket.

Városunk és környéke, persze a fő­város, meg a megyeközpont szám­talan munkahelyet, így biztos jöve­delmet, megélhetést adott magyar­nak, cigánynak egyaránt.

A nagyüzemi terheket vállalni nem tudó családok továbbra is vá­lyogvetésből, alkalmi mezőgaz­dasági munkából tartották fenn ma­gukat. Lakáskörülményeik bizony siralmasak voltak. Putriban még én is jártam. A vályogvetés agyaggödre volt gerendázaton szalmázva, földelve, ahol némi bútorzat mellett egy nagy fekhely volt mindennel bélelve, ahonnan a dunna alól csak a nagy fekete szemek csillogtak körbe-körbe.

Híres, vagy inkább csak neves zenész família gyerekei is jártak velünk. A Farkas gyerekek és az Ökrösök a Rajkózenekarba zenéltek és sikeres életük alakult az évek mú­lásával.

Mindig mackóban jártunk. Ujja túl ért a kusza kabátok ujján. Ennek volt haszna is. Télen ráért a csupasz kezünkre, meg az állandóan fénylő orrunk alját abba töröltük. És fel­nőttünk. Középiskolába jártunk, szakmát tanultunk. Nem volt gond az elhelyezkedés, a munka jöve­delmet, megélhetést biztosított. A KÁDÁRI szociálpolitika itt a vá­rosban is új utcák kialakítását tette lehetővé, ahol komfortos cigány­házak magasodnak.

A cigányság beilleszkedett a mun­kaközösségekbe. A nagyüzemi me­zőgazdaság létrejöttével, a termékei feldolgozásának ipara is számtalan munkalehetőséget adott. A baromfi­feldolgozó a cigány nők százait foglalkoztatta. A hétvégeken ének­szóval vonultak a kedvezményesen kapott szárnyasokkal családjukhoz, otthonukba, ahol nem volt gond, mit eszünk a hétvégén?! A férfiak is dol­goztak. Az építőipar, a városi or­szágos hírű ekegyár, az útépítés­, -karbantartás a mezőgazdaság fel­vette, foglalkoztatta a szabad mun­káskezeket. A KMK nagy fegyel­met, jó közbiztonságot, közhan­gulatot teremtett.

Akikkel együtt nőttünk fel jól szocializálódtak, integrálódtak. Gyermekeik már elkeveredtek a ma­gyarság gyermekeivel. Vegyes há­zasságok sora jött létre, beillesz­kedtek a városi életelvárás követel­ményeibe. Ma hozzávetőleg kettő­száz család vallja magát cigánynak, úgy 900, 1000 fő. A rendszervál­táskor ők voltak az elsők, akik az utcára kerültek. Sok családban újból gond a mindennapi megélhetés.

Azok, akik a szüleiktől a tisztes­séges munka utáni megélhetést lát­ták, munkanélküliségre kényszerültek. Segélyért állnak sorba és sokan a megélhetési bűnözés útjára vetőd­tek. A szegregáció is mindennapos. Ha már cigány, nem kell a munka­helyeknek. Napjainkban ott dolgoz­nak, ahol a magyaroknak "rangon aluli". Pedig a ’89 előtti időszak bebizonyította, hogy ők is nagyon hasznos tagjai a társadalomnak. Pártunk a MUNKÁSPÁRT jövőképébe, az új KÖZÖSSÉGI TÁR­SADALOM jövőképébe ők is jelen­tős tényezőként szerepelnek.

Nyerjük meg őket a KÖZÖS ÜGYNEK!

Szilágyi András

A nemzeti oldal

Több ismerősöm, köztük diplo­mások is kijelentették, hogy ők nem tartoznak sem a jobb, sem a bal­oldalhoz, ők a nemzeti oldalhoz tartoznak. Sokszor halljuk a nem­zeti kormány kijelentést is. Mikor megkérdeztem, mit értenek alatta, érvekkel alátámasztott választ nem kaptam.

Véleményem szerint a témát a nemzet fogalmából lehet értelmez­ni. A filozófiai kislexikon ezt az alábbiak szerint fogalmazta meg. „Nemzet az emberiség történelmi­leg kialakult formája. A nemzet jellemzői mindenek előtt az anyagi életfeltételek közössége: a terület és a gazdasági élet közössége, továbbá a nyelv, valamint a nemzeti jelleg bizonyos - kultúra nemzeti saját­szerűségében megnyilvánuló - vo­násainak közössége". A megha­tározásból kiindulva szerintem a nemzet tagja a Magyarországon élő magyar állampolgár. Ezért veszé­lyes, ha valaki önmagát kiáltja ki, hogy ő a nemzeti oldal tagja, mert ezzel másokat kirekeszt. A nem­zethez való tartozás nem világné­zeti, vagy politikai hovatartozás kérdése.

Sajnos a kapitalista körülmények között az ellentétek szítása a rend­szer velejárója, mert így az oszd meg és uralkodj elve működik. A kizsákmányolás jelenléte eleve kettéosztja a nemzetet, ezért érdekellen­tétek alakulnak ki. Az egységes nemzetről, amely az előzőekből adódóan a közeljövőben nem jön létre, túlzás beszélni. A nagy kérdés az, hogy azok az emberek akik magukat a nemzeti oldalhoz sorolják a társadalom melyik felére gondolnak? A kizsákmányoló, vagy a ki­zsákmányoltak többségére.

Horváth Sándor

MI ÉRTJÜK

Az egyik TV-ben a műsorvezető azt mondja, hogy SZTÁLINT is meg­siratták a Szovjetunióban. IGEN! De miért? Azt nem mondja, hogy a szovjet nép irgalmatlanul sokat szenvedett a cárok idejében. Sztá­lin vezetése alatt szabadultak meg az elnyomástól és ő mutatta meg - nemcsak a szovjet népnek, hanem az egész világnak -, hogy milyen a harmonikus szocializmus.

1929-41-ig a 2-5 éves terv alatt lét­rehozták a nagyüzemi termelést. Lánctalpas traktorokkal szántották fel az egész határt, a szűzföldekkel együtt. Lakásokat építettek, meg­kezdték a nehézipar fejlesztését, a gépgyártást, 100 ezrével oktatták az embereket. Az első évben annyi gabonát termeltek, hogy ne keljen éhezniük. Ingyen étkezhet­tek, tanulhattak, lakhattak. Minden ember belátta, hogy a bolsevik pártnak igaza van. És mindeközben a diverzióra készülők szer­vezkedtek. A külföldiek csodál­koztak, hogy miért lelkesednek ennyire a szovjet emberek Sztá­linért. A II. világháború alatt is megmutatták, hogy a hazájukért is készek feláldozni életüket is.

Dudás György

Külföldi hírek, érdekességek A Szabadság újságból átvéve

- A „túlzottan szórakoztató és vulgá­ris" televíziós műsorok kétharmadát levették a TV képernyőjéről és helyet­te dokumentumfilmeket, kulturális és ismeretterjesztő adásokat tűztek a programra Kínában. Nálunk is megte­hetnék ugyanezt a műsorkészítők.

* * *

- A Guinness rekordok közé csak azokat az eseményeket veszik fel, amilyen a világon még nem volt. Ezt szigorú zsűri állapítja meg. így került a könyvbe Fidel Castro is, aki ellen 638 alkalommal kíséreltek meg gyil­kosságot. Volt olyan, hogy a cipőjébe tettek robbanóanyagot, a szivarjába injekcióztak kígyómérget, a baseball labdájába robbanószerkezetet. Ezeket nagy többségében a CIA kez­deményezésére.

* * *

- A londoni Parlament téren található harminc sátorból álló „békesátort" felszámolta a rendőrség. Magam is több alkalommal láttam azt, hogy első alkalommal csak egy sátor és ezt kö­vetően évenként nőtt a sátrak száma. Az elmúlt év szeptemberében is oda zarándokoltam, hogy lássam mennyit növekedett a tábor. Már nem lehetett a közelükbe menni, a szemközti jár­dákról tekinthettük meg. Minden fegyveres intervenció ellen demon­stráltak, 2001 tavasza óta.