AZ AUTOKRÁCIÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ŐSZINTÉN
Hatalommániában
tetszelgő, kormányzást gyakorló és irányító legfőbb politikai korifeusunk olyan
sajátos nyilatkozat megtételére ragadtatta magát a közelmúltban, miszerint az
autokrácia különb államforma a demokráciánál.
Arról azonban mélyen
hallgatott, hogy az efféle hatalmi berendezkedést mi végre tartja különbnek a
demokratikus viszonyoknál? Igyekezett bizonyos mellébeszéléssel jelezni a
különbséget, ám a lényeget szándékosan elhallgatta.
Vannak azonban, akik
tudják, hogy milyen szándék húzódhat meg e különös kinyilatkoztatás mögött. A
korlátlan hatalom gyakorlásának szándéka, mely számos területet érintően
manapság is érvényesül. A korifeus nem szólt arról, hogy az autokrácia nem más,
mint önkényuralom, zsarnoki egyeduralom. Olyan oligarchikus kormányzati
rendszer, amelyben a korlátlan hatalom tőkések kis csoportjának kezében van.
Ennélfogva az autokrata igazság szerint nem más, mint kényúr, zsarnok, illetve
egyeduralkodó személyiség. Valószínűleg az efféle hatalmi konstrukció felelne
meg leginkább a mostani kormányt irányító „atyaistenkedő” állami vezetőnek. De,
hogy ezt nyíltan hangoztatja is, már felháborító. Szerinte a demokrácia azért
nem megfelelő politikai rendszer, államforma, mert a tudatlan nép gyakorolja a
hatalmat, mely olyan dolgokba is beavatkozhat, amihez egyáltalán nem ért, s ami
kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik.
Autokráciának szinte
ikertestvére a timokrácia, a vagyon uralma. Olyan állami rendszer, ahol az
állampolgári jogokban a lakosok vagyonuk arányában részesülnek. Miként azt egy
újdonsült politikai ajser a közelmúltban tudatta: „Aki szegény, annyit is ér.
Akinek semmije nincs e világon, potyaleső ember, mert mindig csak kér”.
A most hatalmat
gyakorlóknak az ilyen megoldás is szimpatikus. Jelzi ezt, hogy több millió
hazánkfia nyomorban tengődését közömbösen, tétlenül szemlélik.
Mindent összevetve: A
nép türelmével vannak leginkább gondok. Hiszen tűrése majdhogynem csodálatra
méltó. Bármilyen nyomorgató, jogfosztó intézkedés történik a kormány részéről,
tétlenül hajlandó elviselni. Holott a rendszerváltás óta eltelt negyed
évszázadban a saját kárán megismerhette volna, hogy a termelési eszközök
magántulajdonán alapuló kizsákmányoló társadalmakban az állam mindig az
uralkodó osztály uralmának, diktatúrájának az eszköze, különleges erő a
kizsákmányolt tömegek elnyomására, bármilyen legyen is a kormányzati forma.
Dr. Südi Bertalan
ADY ENDRE ÉS AZ ASZTROLÓGIA
„Érdekes” cikket olvastam hazánk ezidőtájt
legnépszerűbb napilapjában: ,,Ady és az arcán ülő aszcendens" címen.
(Népszabadság, 2013. február 9., Csider István Zoltán). Azokhoz szólnék, akik
lemondtak „szabad” akaratukról és rejtelmes jeleket követve haladnak „végzetük”
felé. Sajnálom, hogy a szerző, Végh Nóra csillagjósra hivatkozva csak a
tudománytalan miszticizmus oldaláról közelít a nagy költőhöz, elhallgatva Ady
legnagyobb érdemét, jelentőségének fő motívumát, miszerint irodalomtörténetünk
egyik poétaóriása nemcsak a szerelmi, de a forradalmi lírának is géniusza volt.
Ezt a nézőpontot nem tartom a véletlen művének, hiszen korunkban, amikor
tudatosan glorifikálják az 1956-os „forradalmat”, csak évente egyszer (1848)
illik más hősi időszakokat népszerűsíteni.
Végh Nóra olyan
komolysággal foglalkozik a csillagjóslás médiumának tekintett költővel, mintha
hinne a csillagok állásának, az emberi sorsokra gyakorolt meghatározó
szerepében.
Apropó miszticizmus!
Ma már egyre divatosabb tévhit az irrealitás, a természettudományokkal nem
magyarázható jelenségek kultusza: a reinkarnáció, feltámadás, kártyavetés, a
tenyérjóslás, a kávézaccból történő életút kiolvasása, a szentek megjelenése
búzamezőkön, sziklákon, templomokban és egyéb jövendölési praktikák. A
meghökkentő, hogy egyre többen hisznek e semmivel sem igazolható
hókuszpókuszokban. Ebben bizonyára szerepet játszik a mai társadalmi helyzet, a
létbizonytalanság, a jövő borúlátó megítélése, de a pedagógiai tevékenység
tudományos alapjainak megingása is. Az emberi lét nincs meg kapaszkodók nélkül.
Az is sajnálatos, hogy egyre több kókler használja ki az emberi hiszékenységet
és él meg ebből - nem is rosszul. Nyilván az egyes vallási tanok már nem
elégítik ki hívők egy részének reményeit, várakozásait.
Ady Endre nem a
csillagok, hanem a kor terméke. A forradalom viharmadara. A biológiai tényezők
mellett a tiszaistváni társadalmi feszültségből való kiútkeresés szülte a
lázadás, felszabadulás váteszét. A mai ellenforradalmi elit kisajátította
magának nemcsak Ady Endrét, a polgári radikalizmus „trubadúrját", de
József Attilát, a kommunista poétát, a szocialista forradalom regősét is.
Amikor e két költőt dicsőítik, előtérbe állítják szerelmi lírájukat, jóformán
elhallgatva politikai radikalizmusukat.
Nem az egész Ady és
József Attilát vallják magukénak, csak a megcsonkítottakat, hogy (mert
megtagadni nem lehetett) szalonképessé tegyék az igazi baloldalisággal szemben
finnyás jobboldaliak körében.
Adynak azonban
nemcsak Léda-versei voltak csodálatosak, de a társadalmi visszásságokat művészi
módon megjelenítő poémái és publicisztikája is. (Felszállott a páva, Magyar
jakobinusok dala, A hadak útja, stb. stb.)
Hányan vannak, akik
ugyanabban a pillanatban születtek, mint a két forradalmi költőnk, mégis
merőben más sorsot éltek meg, mert nem követték a csillagok, a horoszkópok
utasításait, hanem járták a maguk útját.
Ideje lenne
kiszabadulni a fatalizmus szorításából, hogy az emberek a józanabb hangokra
figyeljenek s tegyék azt, amit tenniük kell. Természetesen nem egyedül, hanem azokkal
karöltve, akik nem egy csillagzat alatt születtek velük, de jelenükben és
jövőjükben osztozni akarnak, követve Ady Endre szavait:
Mikor fogunk már
összefogni?
Mikor mondunk már egy
nagyot,
Mi, elnyomottak,
összetörtek,
Magyarok és
nem-magyarok?
Hegedűs Sándor
Tisztelt emlékezők!
Horváth Jenő muzsikus
mártírhalálára emlékezünk augusztus 1-én. Horváth Jenő köztiszteletben álló,
mindenki által jól ismert zenész volt Tiszaburán. Egy volt a százezer
vöröskatona közül, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság hívó szavára fegyvert
fogott a haza területi integritásának védelmére.
Történelmi tény, hogy
Ausztria-Magyarország vesztesként került ki az 1914-1918-ig tartó
világháborúból. Hazánk feldarabolása elkezdődött. 1918. október 30-án Turócszentmártonban
a szlovákok, 1918. november 19-én Zágrábban a horvátok, 1918. december 1-én
Gyulafehérváron pedig a románok mondták ki függetlenségüket a Felvidék, a
Vajdaság és Erdély elszakításával. Az 1919. március 21-én megalakult a magyar
Tanácskormány Szovjet-Oroszország példáját követte. Elítélte a területrabló
imperialista békefeltételeket és harcba szállt az ANTANT ellen. Pár hét alatt
100 ezer főre duzzadt a Vörös Hadsereg. Miskolcról kiverte a cseheket,
visszafoglalta a Felvidéket. Eperjesen kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot
(június 16.) elvágta a cseh és román csapatok egyesülését. A katonai sikerek
láttán az ANTANT megtorpant.
Clemenceau francia
miniszterelnök Kun Bélához intézett levelében (június 13.) csereajánlatot tett,
mely így szólt: ha a Vörös Hadsereg kivonul a Felvidékről, akkor az ANTANT
hátraparancsolja a románokat, a Tanácskormányt pedig meghívják a párizsi
békekonferenciára. A Forradalmi Kormányzótanács ezt elfogadta és június 20-án
kivonta csapatait a Felvidékről. Ezt az egyezményt azonban az ANTANT megszegte,
mert a románokat nem parancsolta vissza a demarkációs vonal mögé, sőt biztatást
adott nekik az előrenyomulásra. Ezt látva a Vörös Hadsereg július 20-án ismét
harcba szállt, de most már a Szegeden gyülekező Horthy Miklós vezette
ellenforradalmi csoportosulással is szembe találta magát. Ilyen körülmények
között a Tanácskormány augusztus 1-én kénytelen volt lemondani. Ezzel
elkezdődött a fehérterror, a vöröskatonák kíméletlen üldözése. Sok ezer embert
gyilkoltak meg.
Hosszú listánk van az
áldozatokról. Legtöbbjük sírja ismeretlen. Mai szóhasználattal élve
„névsorolvasás” emlékeztet a hősökre. A Horváth Jenők a mi hőseink. Kegyelettel,
főhajtással emlékezünk rájuk.
EGY VÖRÖSKATONA SÍRJÁNÁL
(Iszakovszkij verse)
Vándor, mindegy, hová
sietsz!
Pár percig állj meg
itt, hős nyugszik itt!
Hullajtsd reá a hála
könnyeit!
Mindegy, ki vagy:
bányász, halász, földműves, vagy művész.
Legjobb barátod
nyugszik itt.
Így gondolj rá, míg
élsz!
Teérted s értem adta ő
életét.
Meghalt, hogy
élhessen
Tovább a haza és a
nép.
Sipos Sándor
PÁRTÉPÍTÉS
A párt 26.
kongresszusa két fontos célt jelölt meg. Erős Munkáspártot, 106 egyéni jelöltet
a következő országgyűlési képviselőválasztáson. Ez nehéz feladat. Szinte erőn
felüli, de ha sikerül, akkor az a párt életében minőségi változást hoz.
A cél eléréséhez
szerepe van a pártépítésnek is. Vannak személyek, akik a tagfelvétellel
azonosítják. Ez téves felfogás. A pártépítés elméleti alapja a
marxizmus-leninizmus. A pártépítés tudományos módon alapvetően két irányban
vizsgálódik.
Egyrészt a párt
fejlődésének törvényszerűségeit. szervezeti felépítését. belső életét
meghatározó elveket, a pártélet normáit, szabályait. Foglalkozik a párton
belüli viszonyokkal, elsősorban a demokratikus centralizmus, a pártegység
kérdéseivel, a határozatok meghozatalával, a pártszervek egymáshoz való
viszonyával. Vizsgálja a pártagoknak a párthoz való viszonyát, jogait,
kötelezettségét, a párt összetételének alakulását, a párttagok kommunista
nevelését. Másrészt vizsgálja a párt funkcióját, a társadalomban végzett
tevékenységét. Tárgyalja a párt tömegek között végzett ideológiai, politikai
szervező munkáját.
A párt a társadalom
szerves része, ezért fejlődése és tevékenysége kapcsolatban van a társadalom
általános fejlődésének törvényeivel. Az a véleményem, hogy a pártépítéssel
kapcsolatos feladatokat a párt különböző szintjein kell elvégezni. A
pártszervezetektől azt lehet elvárni, hogy a kommunista nevelés, a
pártfegyelem, a tömegkapcsolat, a tagfelvétel a címjegyzék elkészítésével
kapcsolatos feladatokat végezzék el. A siker azon múlik, hogy a
választópolgárokat, hogy tudjuk a párt mellé állítani jó propagandával és
személyes kapcsolatokkal.
Horváth Sándor
NYERS ERŐVEL A KAPITALIZMUS ELLEN
Azt hiszem, a cikk
címe rámutat arra, amiről írni fogok. Mint kevesen tudják, azok a személyek
akik a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezetnek a tagjai, a párttársaim,
vagy ahogy én mondanám a képviselőtársaim, hiszen mindannyian képviseljük
magunkat, egymást és a pártot. Nyers erő, kedves elvtársak, párttársak, nektek
mi jut eszetekbe erről, ha a pártban való eddigi tevékenységeteket vetitek fel
a kapitalizmus elleni harcot illetvén?
Én csak alig fél éve
képviselem magam, társaimat és a pártot. A pártban való tevékenységem személy szerint
nem tudom értékelni, talán erkölcsileg csak. Eszmei szinten harcolni a
kapitalizmus ellen beláthatatlan távba nyúló harcot jelent számunkra! Az
érintett elvtársak is kevesen tudják, hogy csendességem ellenére olykor komoly
lépésekre szánom el magamat, úgy mint legutóbb az ukrajnai eset. Bármi áron
kész voltam a kapitalizmus megfékezésére, ennek végeredménye durván 24 óra
vonatozás. 80 km 12 óra alatt gyalog - és a színtiszta valóság a saját
szememmel! Azt hiszem, arra rájöttem, hogy a fronton nincs mese! Amerika kész
megölni Európát!
Lábadi Dávid
A CÉL ÉRDEKÉBEN
Nagyon fontosnak
tartom, hogy a 106 képviselőjelölt felállítása érdekében a Munkáspárt
újságjaiban olyan propagandaanyagok jelenjenek meg, amelyek minden
állampolgárhoz szóljanak. Mondanivalóinkat úgy kell megfogalmazni, hogy azt
mindenki értse. Ha lehetséges, a területeken helybeli képviselőjelölt legyen,
és főleg fiatalokból álljon a névsor. A jelöltek győzzék meg a környezetükben
élőket, hogy igazságos társadalmat akarunk, amit szocializmusnak is lehet
hívni. Ahol senki sincs magára hagyva, senki sem éhezik, senki sem fázik, és
gyógyulhat ingyen kórházakban és tanulhat ingyen a főiskolákon, egyetemeken. A
szocializmusban az óvodákat, iskolákat egy-egy munkahelyi brigád patronálta,
ahol mindenki jól érezte magát.
Kérem az idősebb
lakosokat, segítsék, és bátorítsák a fiataljainkat, hogy igenis helyük van a
parlamentben.
Dudás György
SÜDI BERTALAN: GONDOLATOK A KÖLTŐKRŐL
Kedvelem a lázadozó
költőt.
Ha vádlója a sötét
korának:
Kínok között hangosan
üvöltőt,
S így felel népe
zsarnokának.
Becsülöm a forradalmi
költőt.
Ki fájlalja e pangó
hazát:
S megvetem a
cseregúnyát öltőt:
Gazdagok lepénzelt
dalnokát.
Rosszallom, ha
kegyenccé idomul.
Kapzsi módra szedi a
sápot,
Életművészet
sodrásába hull,
Valóságnak írja az
álmot.
Követi hazugok
képzelgését,
Rendelésre alkot
„műveket”,
Kirakja a vesztegetők
pénzét,
S a népnyúzók felé
nyújt kezet.
Mikor áll elő olyan
poéta,
Ki a nép jajszavát
meghallva
És a nyomorban
tengődők láttán
Fájdalom készteti a
dalra.
Éljenek közöttünk
minél többen
Útmutatásra mindig
készek:
Legyenek fároszai
sötétben
A jobb
sorsra vágyódó népnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése