2017. június 12., hétfő

Jászkun Munkás, 2017. május

Büszkén emlékezünk május 9-én a Győzelem Napjára!

A vesztesek

Több alkalommal hallottam olyan beszélgetéseket a televízióban a rendszerváltás sokat firtatott hátulütőjéről, illetve annak pró és kontra jellegzetességeiről. Eközben olyan kérdésről: vajon kiket tekintsünk a nemzetre szabadított szerencsétlenség (alias rendszerváltás) veszteseinek?
Feltűnt, hogy a beszélgetők mennyire körülményesen fogalmazták meg mondandóikat. Mintha attól tartottak volna, hogy véleményeikkel együtt nevüket is megjegyzik valahol, s esetleg karaktergyilkossággal kell szembesülniük, illetve valamilyen módon rövidebbet húzatja velük a hatalom. Nem az okokat elemezgették többnyire, holott tudhatnák, hogy igazi tudás az okok megismerése nélkül nem létezik. Vagyis nem azt mondták, hogy a társadalom jobb sorsra érdemesült tagjai számottevő hányadának jelenét és jövőjét a mostani társadalmi rendszer tette, teszi „lapátra”, s hogy a kapitalizmus ordastörvényeiből elkerülhetetlenül ez következik. Hanem azt hangsúlyozták, hogy szerencse vagy balszerencse dolga mindössze, (amely az emberek életében váltakozva jelentkezik), hogy a társadalmi mobilitás függvénye, hogy kikből lesz vagyonos, tehát gazdag, és kikből lesznek szegények, nyomorgók.
A vitázók közt olyanok is voltak, akik véleménye szerint nem az a legfontosabb, hogy az emberek milyen anyagi bázis birtokában vagyonosodnak, hanem az, hogy van-e esélyük a munkaerőpiacon. Akiknek van esélyük, azok – úgymond – nyertesek, akiknek nincsenek, azok a vesztesek táborába sorolhatóak. (Okfejtésük kapcsán egy profán kérdés vetődik fel: ha ez ennyire nyilvánvaló, mivégre kellett egy olyan politikai rendszert kiszavaztatni a hatalomból, melynek jóvoltából teljes volt a foglalkoztatottság?)
Megfigyeltem, hogy némely vitatkozónak a vagyoni különbségek keletkezésének a nagyságrendje okozott meglepetést. Drámainak vélte a társadalmi piramis csúcsán lévő alig tízszázaléknyi csoport roppant gazdagodását, milliárdossá válását. (Mintha a kapitalizmusban ez a szokatlan jelenségek közé tartozna.) A vesztesek tömegét szerintük azok gyarapítják, akik képtelenek a tőkés termelési viszonyok nyújtotta lehetőségek kiaknázására. A különféle ügyeskedési praktikák, az egykori eredeti tőkefelhalmozás és a rablótőke machinációi képezik többnyire a politikai, társadalmi és gazdasági mobilitás lényegét.
Elmondható tehát: mindenki vesztes ebben a politikai érában, aki egy igazságos társadalom eljövetelét remélte és végül nem azt kapta. Mindazok, akik tele voltak illúziókkal, akik hit függvényében minősítették a tőke természetét racionális megfontoltság helyett, következésképp, akik naiv rászedettként hagyták magukat az orruknál fogva vezetni, a bornírt módon elfogadták a hamis tézist, miszerint „a polgári demokráciával egy humánusabb társadalom jár együtt”, kesereghetnek a rászedhetőségük miatt. Vesztes lett tehát az a tömeg, mely euforisztikus várakozással tekintett a politikai fordulat embert és társadalmat nemesítő hatásainak kánaáni beteljesülése elé. Persze nemcsak a krónikus munkátlanság okán váltak milliók vesztessé, hanem jogfosztottságuk folytán, a politikai érdekképviselet, az érdekérvényesítés képességének és a szabad véleménynyilvánítás hiánya miatt is. A vesztesek – a szükséges anyagiak hiánya mellett – a kulturálisan is fogyatékosok lettek, s csak az anyagi szegénységük kultúráját adhatják át a következő nemzedékeiknek.
Dr. Südi Bertalan

Az orbáni hatalom jellege

Manapság a politológusok közötti vita középpontjában az orbáni hatalom jellege áll. Akik támogatják a Fidesz uralmát, azok az 1989–1990-ben létrejött formációt demokráciának nevezik így, jelzők nélkül. A „nép”, mely nem teoretikus szemmel méri az eseményeket – bízva új vezetőiben – elfogadja ezt a titulust. Csak a marxisták határozták meg pontosan az új, kibontakozó hatalmat: polgári demokrácia. Mi ugyanis a marxizmus tanításait követve nem hiszünk a „tiszta” demokráciában, s valljuk, hogy minden uralkodási forma valamely osztály adekvát eszköze uralma fenntartásának.
Pozsgay Imre annak idején tagadta, hogy rendszerváltás történt volna, ő modellváltásról beszélt. A gyökeres változás vagy az új formáció igazi arcának elkendőzése egy célt szolgál: leplezni, hogy a neoburzsoázia vette kezébe a hatalmat. Az állam új birtokosai demokráciáról beszéltek, s hittek abban, miszerint Magyarország, Nyugat nyomdokain haladva hasonul a fejlett tőkésországokhoz. Meg kell jegyezni, a polgári demokrácia a tőkések paradicsoma, s nem a dolgozó tömegeké. Ezért vitába kell szállnom Somfai Péterrel, aki imigyen idealizálja a nyugati demokráciákat: ”... mindenki annyira viheti, amennyire a felkészültségéből és a tehetségéből telik, ahol nem a cimboraság ad esélyt a boldogulásra és az embereket nem a vallásuk vagy a bőrszínük szerint ítélik meg. Nem értik a civilüldözést, a sorozást...”. Azóta azonban lényeges változások történtek az állam- és társadalom vezetésének formáiban. Orbán Viktor – letérve kiindulópontjáról, a liberalizmus talajáról – egyre kevésbé hisz abban, hogy – lazára fogva a gyeplőt – bebetonozhatja magát a hatalomba. Ezt csak a diktatúra fokozásával, tehát jobbra tolódással érheti el. Ez a felismerés vezette őt, amikor feladta szabadelvűségét és a konzervatív politizálás útjára tért. Ma már az illiberalizmus (?) meghirdetésénél tart, s nem hinném, hogy itt kíván lepihenni. Sorra adta fel a polgári demokrácia állásait, és olyan irányt vett, mely semmi jóval nem kecsegtet bennünket. Korlátozza az írott/íratlan média mozgásszabadságát, lapokat szüntet be, tiltja a forradalmi jelképek használatát, egyetemeket kebelez be, büntetéssel fenyegeti azokat, akik az 1956-os eseményeket nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak nevezik. (Ezt a kérdést a Magyar Tudományos Akadémiára és történészre kellene bízni, de mindenkire nézve kötelező döntést senki sem hozhat). Kilátásba helyezte a számára nem kívánatos civil szervezetek működésének megszüntetését. Mi következik ezután? (A kérdés költői.) Ugyanakkor Orbán Viktor a Fideszt „néppártnak” nevezi. Ám nem valószínű, hogy a nép, ha felismerné vezére igazi szándékait, támogatná a sorozatban bevezetett szankcióit, melyek elsősorban ellene irányulnak.
Ma már a demokráciát nem megvédenünk, hanem visszaállítanunk kell, mert most nem az a kérdés, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, hanem abszolutizmus, vagy demokrácia. A szocialista forradalmat ugyanis nem lehet demokratikus átmenetek nélkül megvívni. Népi kormány kell, mely előfeltétele a szocialista forradalomnak.
Dr. Hegedűs Sándor

Kétfrontos harc

Egyidejű harc mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás ellen. Ezt az tette szükségessé, mert a kispolgárságra jellemző ingadozás hatott a munkásosztályra, következésképpen a kommunista pártra is.
Napjainkban más mérgezi a közvéleményt. Ezt úgy nevezhetjük, hogy sikerpropaganda és lejárató kampány. A sikerpropagandáról elmondhatjuk, nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Gondoljanak a propaganda miniszterre – Hitlernek is volt – a csapatára, jó fizetéssel, iroda, gépkocsi és egyéb költség, az óriásplakátok, kiadványok milliós példányszámban, TV, rádió, sajtóhirdetések. Egynéhány gyöngyszemet leírok. A rezsicsökkentés szépen hangzik, de gondoljunk a fával és szénnel tüzelőkre. A tűzifa és a szén ára húsz százalékkal nőtt. Naponta többször halljuk, hogy többszázezer gyermek kap napi háromszori étkezést, és ingyen tankönyvet. Én ezzel nem dicsekednék, mert ez azt jelenti, hogy ennyi család nem tudja kifizetni a menzát és a tankönyvet, vagy ha vannak anyagilag tehetősebb családok, akkor őket nem szabadna az adófizetők pénzéből támogatni.
Csúcs, amikor az érvénytelen népszavazást sikerként propagálták. A lejárató kampány naponta történik. Megvádolnak embereket, majd évek múlva kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, csak közben emberi sorsokat tesznek tönkre. Horváth András volt NAV dolgozó korrupciós ügyeket tárt fel, és őt állították bíróság elé. Sorolhatnám a neveket, de akik figyelemmel kísérik az eseményeket, azok tudják, mi zajlik az országban, kettészakított emberi kapcsolatokat, családokat. Ez bizony az én felfogásom szerint lelki terror, nagyon sok veszéllyel. Meggyőződésem: mindez a hatalom megtartása érdekében történik. Ez a kapitalista rendszer lényege. Ezért túl kell lépni rajta, mert a nemzet vesztét jelentheti, ha nem váltja fel egy emberközpontú társadalom.
Horváth Sándor

ZSIVÁNYSÁGOK FELSŐFOKON

A megvesztegetés, megvesztegethetőség, szerzési mánia olyan méreteket öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi körökben, hogy a közélet általános romlottságának képét idézi fel.
Tapasztaljuk, alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, melyik hazai prominens személyiségre vetül árnyék, mert jogilag kifogásolható, elítélendő módon, nemtelen eszközökkel igyekezett a saját, illetve közvetlen környezete anyagi gyarapodását előmozdítani. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a jogszabályok kijátszását, személyre szabott megalkotását, különféle párt- és állami tisztségek adta lehetőségek, előnyök kiaknázását. „A kéz kezet mos, mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás teóriája, vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják a különféle anyagi előnyöket, magasabb tisztségeket. Legfelháborítóbb, hogy a közállapotokat romboló visszaélések, tolvajlások zavartalanul, következmények nélkül folytathatóak. Létezik ugyan jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos elkövetői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve többnyire megbicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében. Vagyis minél többet szerez valaki törvénybe ütköző módon, s minél fentebb foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvényi szigor elkerülésére. Jelesül a jogszabálybeli feltételek alól állami szervtől kapott fölmentvényre. Mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a több évnyi kóterral fenyegetett bűncselekményre.
Még a laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgatnak bizonyos milliárdok elsikkasztói ügyében. Annak ellenére sem „találják meg” a felelősöket, hogy tudják, kik az elkövetők, s hány milliárddal rövidítették meg az állami büdzsét, vagy az EU-tól kapott pénzösszegeket. A zsenáns ügyek eltusolói intézményes elhallgatással igyekeznek a „balhés” ügyeket rendezni. Arcpirulás nélkül vallják, hogy minden botrányos cselekmény akkora, s olyan súlyú, amekkorát csinálnak belőle. Ha elhallgatják, netán letagadják a cselekményeket, az elkövető becsülete erkölcsileg is kifogástalan marad, s nem kompromittálódik sem a párt, sem a kormány.
A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapitalista társadalmi rendszerre vonatkoztatható alábbi szabályt: „Ne lopj kenyeret, mert becsuknak. Ha a vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel”. A teoretikus másfél évszázaddal ezelőtti megállapítása sosem volt annyira időszerű, mint napjainkban.
Dr. Südi Bertalan

FILOZÓFIÁK ÖSSZEVETÉSE

A Filozófia lényege, alapproblémái és ágai című 1981-ben megjelent könyv az ókori filozófusok elméletétől, mondhatni napjainkig foglalkozik a tudósok elképzeléseivel.
Az ókori filozófusok örök, nem teremtett és soha el nem múló valóságnak értelmezték a világot. Felfogásuk szerint a kozmosz mindig volt, s fennmarad örökre. Elképzelésük gyökere az volt, hogy semmiből semmi sem lesz. A keletkezés és elmúlás a sokfajta és sokszínű változás az örök világban történik. A filozófia feladata, hogy ezt a sokrétű változást megmagyarázza, érthetővé tegye.
A kereszténység ezzel szemben Isten teremtményének tekinti a világot, vagyis olyan valóságnak, amelyet Isten hozott létre a semmiből, és amelyet folyamatosan fenn is tart. Ez a pogány világértelmezéshez képest új világfelfogás, pusztán a képzeletre és a hiedelemre épül. Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, mindketten azon fáradoztak, hogy a keresztény világ- és istenfelfogást értelmileg feldolgozzák és a lehetőségekhez képest megalapozzák. Karl Marx szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Indoka az, hogy a vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedésnek az eredménye és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a társadalmi tudat terméke, egy olyan társadalomnak és gazdasági rendszernek az alkotása, amelyben az ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a „mennyország” illuzórikus boldogulásával vigasztalja magát.
Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találjon és igazságos világot teremthessen, le kell számolni a vallással.
Marx az emberiség közvetlen szolgálatába akarja állítani a néha túlzottan elméletieskedő filozófiát. Joggal emeli fel szavát korának társadalmi visszásságai ellen, és érthető az a küzdelem, amelyet a szívtelen világot szentesítő elméletek ellen folytat.
Dudás György
***
A SÜDI házaspár május 11-én ünnepelik 60. évfordulóját annak, hogy együtt élik életüket. Szeretettel gratulál az újság szerkesztőbizottsága

SÜDI BERTALAN: Kérés a természettől

Elfogytak már a vágyébresztő éjek,
Eltűntek az áldott szép nappalok,
Miként a lassan olvadó hóhegyek,
Vénség súlyától és is elfogyok.

Nem fájlalom, ha életem alkonyán
Végzet kezei útra intenek,
S hatvan esztendőnyi boldogság után
Szívemre gyilkos mákonyt hintenek.

Megértem, ha későbbi májusokban
Nincs hely számomra, élnem nem lehet,
Pihennem kell a csöndes síri honban,
Amely eltörli az érzelmeket.

De életem párját hagyd tovább élni,
– Míg virág nyílik, látni mindig új –
’Ki fárosz gyanánt nekem tudott égni,
S létezésében gyémánt volt a súly.

Tartsad meg őt továbbra nemes szívvel,
Hisz’ a jók között a legjobb talán,
S boldogságom ápolta emberséggel
Női élete aranyló nyarán.

S ha majd a földgömb kimúl’ a vénségtől,
– Eltűnvén róla lét és értelem –
Tegyed csillaggá, sugárzó fényétől
Ragyogni fog az égi végtelen.

HÍREK

• Április 29-én Központi Bizottsági ülésen voltunk, ahol fő napirendi pontként az elmúlt év költségvetését tárgyaltuk és fogadtuk el. Ezt követően az ez évi költségvetési tervvel ismerkedtünk meg. Pártunk évek óta nem kap az államtól támogatást, saját párttagjaink, szimpatizánsaink és örökségekből tartjuk el magunkat. Az elmúlt évben jelentős örökséget hagyott ránk egy idős hölgy. Mindkét év számait befolyásolta az a kongresszusi határozat, hogy 2018-ban mind a 106 országgyűlési választási körzetben állítunk jelöltet. Minden propagandaanyag, minden országos akció, minden hetenként megismétlődő kitelepülés ezt a célt szolgálta és szolgálja.
• Ez év novemberében ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom 100-ik évfordulóját, szeretnénk többek között úgy ünnepelni, hogy 100 fő új párttag felvételével gyarapítjuk sorainkat. Ez a szám megyére lebontva azt jelenti, hogy nekünk minimum 10 tag felvételét kell realizálni.
• Thürmer elvtárs beszámolójában hallottuk, hogy szintén a 100-ik évforduló tiszteletére Svájcban, Lenin elvtárs ottani lakásának falán emléktáblát helyeznek el.
• Május elsejét a Tiszaligetben töltöttük, elfogyasztottuk Szilágyi Sándor babgulyását. Szétosztottunk rengeteg Szabadság újságot és köszöntöttük az édesanyákat.
• Június 10-én Túrkevén a XXIII. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgás tornájára kerül sor. Nevezési határidő: június 3. Szervező: Csajbók Ferenc, Túrkeve.
***
Pótolhatatlan veszteség érte a Munkáspártot és a munkásmozgalmat.

91 éves korában elhunyt DR. FEHÉR LAJOS elvtárs

Nehéz, küzdelmes ifjúkor után a II. világháború, majd többéves hadifogság következett. Hazatérése után csatlakozott a Kommunista Párthoz, amelynek értékrendjéhez haláláig hű maradt. Családot alapított, tanult, folyamatosan képezte magát, jogi egyetemi végzettséget szerzett. Nyugdíjazásáig a Szolnok Megyei Munkásőrparancsnokság jogtanácsosa volt. A rendszerváltás után alapító tagja lett a Munkáspártnak, de mindig hangsúlyozta, hogy csak olyan pártnak volt tagja, ami a kommunista eszmerendszerhez volt hű, ebben haláláig következetesen ragaszkodott. Lendülete idős korában is vele volt, fáradhatatlanul vett részt a pártmunkában. Terjesztette a párt kiadványait, agitált, szervezett úgy a pártban, mint környezetében. Tisztelet, megbecsülés övezte. Május 1-én értesültünk a szomorú hírről: váratlanul elhunyt. Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel őrizzük emlékét. Emlékezetünkben a becsület, a tisztesség jelképeként él. Köszönjük Fehér elvtárs, amit a pártért és munkásmozgalomért tettél. Nyugodj békében.
Munkáspárt megyei és városi szervezete

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum