Jászkun Munkás, 2013. december

A választások elé

A pártok vezetőinek nyilatkozatai már jelzik, hogy a választási kampány elkezdődött. Dobálják rendre a csali­kat a politikai közélet erkölcsileg tra­gikusan zavaros vizébe, hogy az idő­ről időre rászedett tömegeket újabb kapásra ösztökéljék. A választani óhajtó állampolgár pedig hagyományosan rákap a cinkelt csalira anélkül, hogy várható következményeit elő­zőleg számba venné. Így válik poten­ciális vesztessé, csalódottságában pedig újabb négy esztendőre notórikus gyalázkodóvá.
A voksolók döntő többsége kép­telen az előző rászedettségéből okul­ni. Felülvén a szirénhangoknak, to­vább reménykedve, kisebbik rossz alapon, vagy a hatalommal szemben protestálási szándékkal jelöl a szava­zólapon. Vagyis következetes marad az életminőségét gátlástalanul rom­boló politikai erők helytelen meg­ítélésében. Nem az ígéretek tartalmát veszi számba, hanem az ismétlés gyakoriságára, hangnemére, stílusára figyel. Következésképp áru helyett az eladóra voksol.
Ha az emberek a politikai pártokat tárgyilagosan minősítenék, könnyen felismernék, hogy mind a rendszer­váltó és a szocializmus létjogosult­ságát tagadó, mind a politikai fordulat után alakult politikai szervezetek voltaképp egyívásúak. Vagyis céljaik­ban tökéletesen megegyeznek. Csakis az ámító szövegek tálalásában kü­lönböznek. Mivel mindegyikük a kapitalista rendszer élharcosa, népellenesnek minősülnek. Hiszen mára közismertté vált, hogy a kapitalista állam csak morzsákat juttat a tőkés hasznokból a rendszerváltás veszte­seinek asztalára.
A gyakorlat azt jelzi, hogy a valódi baloldaliság eszményét a szavazók döntő többsége sajnos idejétmúlt ideának tekinti, s vesztére elutasítja. Megelégszik a cégéres változattal, a farizeusok deklaratív baloldaliságával. A politika egyféle paradoxona, hogy legtöbben azt a pártot vélik a baloldaliság letéteményesének, mely fennen hirdeti, hogy oroszlánrészt vállalt az előző - kétséget kizáróan baloldali - rendszer felszámolásában és a magyarországi kapitalizmus restauráciájában. Azt tartják politikai érdekeik képviselőjének, mely kori­feusai országlása idejében a magyar nép által negyven esztendő alatt lét­rehozott anyagi értékeket - privati­zálás ürügyén - megengedte bagóért áruba bocsátani. Azt a politikai tömörülést, mely kénytelen viselni a történelmi szégyen bélyegét, mert olyan politika alakításában működött közre, mely a lakosság nem lebecsü­lendő hányadának munkaerőpiacról történő tartós kirekesztődését idézte elő.
Magyarországon ma egyetlen bal­oldali értékeket hordozó párt létezik: a Magyar Munkáspárt. A szavazati jogú állampolgárok többsége e párt­konstrukció támogatása helyett azzal ámítja önmagát, hogy a profitszivattyúzó tőke újfent meg fogja majd valósítani a szocializmusban polgár­jogot nyert és intézményesített jóléti vívmányok többségét.
A választók ma a hatalombe­folyásoló lehetőségüket sem becsülik. A hazai kapitalizmus nem sodorta őket még annyira kritikus helyzetbe, hogy életviszonyaikon gyökeres vál­toztatást óhajtanának. A jobb jövőt reklámozó tőkés ígéret készteti őket még mindig jámborságra és beletörődésre. Remélhetőleg e téves állás­pontjuk megváltozását a kedvezőtlen tapasztalataik előbb-utóbb ki fogják kényszeríteni.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: NAGY TÖMEG AZ UTCÁN

Láttam a csöndben vonuló tömeget,
Rengetegen, tán százezren is voltak:
Központi óhajra jöttek így össze,
Főnöki jelre vazallusok szóltak:

„Menjetek, híveink, utcára gyorsan,
Mutassátok meg a fránya világnak,
Vezérünk sokkal erősebb azoknál,
Mint akik az országgal szembeszálltak.

Mindnyájunk lényege csakis ő lehet,
Aki megbántja, rátok szór kénkövet:
Ha mellé álltok ütközetek közben,
Képes győzni, még a mennykő is jöhet.

Harminc ezüst a béretek mindezért,
Júdás ennyit kapott anno Jézusért,
Gyűlöljétek, 'ki szembe fordul vele,
Hisz többsége nem adott, mindig csak kért”.

Mentek a hívek a főnöki szóra,
Külhoniakkal egészült a csapat:
A vezér pedig hálálkodott nagyon.
Éterbe szálltak ajkáról a szavak:

„Köszönöm nektek a mostani csodát,
Elbűvöltétek, hogy sokan voltatok:
Támadtak engem, s ti mellém álltatok,
Ellenfeleimnek választ adtatok”.
*
Mi pedig páriák nevében szólunk:
Százezrek élnek nyomorra ítélve,
S mind többen lesznek közöttünk olyanok,
Akik kenyeret sem esznek ebédre...

Vajon mikor ébred végre a magyar?
Mikor vet majd a tengődésnek véget?
Mikor látja be cselekvő szándékkal,
Hogy hamis a sok vezéri ígéret.

Mikor torolja meg vesszőfutását?
A hatalombitorlók gaztetteit?
Elűzi-e majd az ország házából
A büntető Isten teremtményeit?

A SZOBORDÖNTÖGETÉS LÉLEKTANA

Ahogy nálunk mondogatják: áll a bál. A sértettek felháborodásának hisztériája magasba szökött. A vá­lasztások előtt ebből látszólag lehet tökét kovácsolni. Magukat támadhatatlanoknak, érinthetetleneknek, szent tehénnek tekintik, hogy ilyen légkörben szabadon, gát­lástalanul randalírozhassanak, belegázolhassanak mások érzékenységébe, önérzetébe. Bronzba öntött énjükbe senki se merjen kárt tenni, mert az istenkáromlás, haza­árulás. A haladást képviselők szobrait a modern vandálok nagy kéjjel és természetességgel ledöntötték. Jelen voltam, amikor Marx és Engels kőből faragott Jászai Mari téri szobrát ledöntötték. Ennek „ceremóniája” alkalmával szimbolikusan, a leemelés köteleivel felakasztották, és úgy vették le a talapzatáról. Frenetikus látvány volt. Odaát ezen senki sem háborodott fel! Ennyi jár a kommunista forradalmároknak. És most a hóhért akasztották. Lett eb­ből nagy politikai botrány. A média napok óta nem tud betelni az eseménnyel, fröcsköli mérgét a honáruló ellen­ségre, igyekezvén lejáratni a „baloldalt”, a bukott kor­mány képviselőit. Néhány szavazat ebből is leesik. A hungarocellből készült opus ledőltét olyan diadalordí­tással kísérték, fejének szétverését akkora tetszéssel fogadták, mint ahogyan 1789-ben a sans-culotte táncolta körül a guillotine-t, amikor egy-egy gyűlölt fej hullott a kosárba. Nem akarok a képmutatók mezében tetszelegni, nem vagyok ellensége a szobrok eltávolításának, ha em­lékezésre méltatlanokról van szó. Ki az a tisztességes patrióta ma Magyarországon, aki Tisza Kálmán, Gömbös Gyula, Teleki Pál, Horthy Miklós, vagy Szálasi Ferenc szobrának felállítása mellett állna ki? És ki tiltakozna, ha a felsoroltak közül bárkinek a szobrát ledöntenék? Ré­gebben nem volt gyakorlat olyan valakit kőbe faragni, vagy bronzba önteni, aki még nem távozott a túlvilágra, szent Péter társaságába. Ma már azt is megértük, hogy élőkről neveznek el utcát, teret, stadiont vagy alakját hungarocellbe öntjük, hogy később bronzot utaljanak ki számára. Ha a célzottban egy cseppnyi jó ízlés, szerénység szorult volna tiltakozna a személyét ért sértés ellen. Ám ez eset­ben Orbán Viktor nem lenne Orbán Viktor. A s...nyalóktól pedig ne várjuk, hogy gazdájukat móresre tanítsák.

Hegedűs Sándor

SZERÉNYEN

A rendszerváltás után a kialakult felső tízezer, luxuslakáso­kat épített sok száz­millió forintért. Volt, aki úszóme­dencét vagy télikertet is épített. Újságokat olvasva tudom, hogy egy-egy színész vagy TV-riporter 60-70 millióért árulja a házát. Ilyenkor két dolog jut eszembe. Egyik, hogy vajon miből tudta felépíteni, a másik, hogy a ma­gyar történelem kiemelkedő sze­mélye, Kádár János milyen sze­rényen élt. Hatéves koráig neve­lőszülőknél lakott, Kapolyon, egy kis parasztházban. Sándor bá­csit, a nevelőapját, mindig tisz­telte. Itt a szegényemberek sor­sában osztozott, és megtanulta becsülni azt a keveset, amit kapott. Amikor édesanyja felvitte Budapestre, szintén szerény kö­rülmények között éltek. 1945-től a Rózsadombon a Cserje utca 21. alatti kétszobás ház volt az otthonuk. Ez egy tanácsi bér­lakás volt, és a börtönéveket leszámítva itt élt. A házhoz se őspark, se úszómedence nem tartozott. A teraszról szép kilátás nyílt Angyalföldre, Óbudára. Az egyik szobába volt elhelyezve a házaspár franciaágya, a másik szobában 4000 kötetes könyvtár kapott helyet. Sokat olvasott, volt ugyan rádiójuk, de csak ritkán hallgatták. Az ajándékba kapott televíziót egyszer kapcsolták be, egy moszkvai május 1-i műsort néztek meg.
Étkezésük is szerény volt. Sze­rette a káposztás kockát, a te­pertős pogácsát, a zsíros ke­nyeret, a fokhagymás pirítóst. A vadászaton a vendéglátóktól nem fácánt, vagy őzsültet kért, hanem grízes cvekedlit. Csak magyar cigarettát fogadott el. Ruházatában is szerény volt. Ha éjszaka dolgozott, felesége 10-12 db grafitceruzát hegyezett ki, teát készített és zsíroskenyeret. A mai politikai elit szerénységet tanulhatna tőle.
Én Kádár Jánost tisztelem, és ha valaki jelenlétemben bántja, annak a társaságát kerülöm.

Horváth Sándor

A megszólítások értelme

Több médiában gyűlölettől áthatva illetik az elvtárs szót. Túl sokan nem tudják - főleg a fiatalok annak jelentését, meg azt sem, hogy az hogyan terjedt el. MARX-ENGELS elméletét igen sokan megértették. Ezért lett az a munkások körében népszerű. Ezt szeretném röviden elmondani. Már az 1917-es forradalom előtt Oroszországban léteztek munkás szervezetek, azokban tevékeny­kedtek a propagandisták. Ilyen volt LENIN bátyja is, és sokan mások, főleg a nagyvárosokban, akik munkásokkal el tudták fo­gadtatni a legmegfelelőbb megszó­lítást, hogy elvtárs! De mit is jelent az, hogy elvtárs? Azt jelenti, hogy sok mindenről azonos módon gondolkodnak, a kapitalizmus hordalékáról, annak hatásáról, az elveik megegyeznek, mert az érde­keik azonosak. Vagyis azonos a világnézetük. Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkor milyen rendszerben éltek az emberek. Végtelenül nagy igazságtalan­ság volt, rengeteg ember élt ki­mondhatatlan nagy nyomorban. A nép mindig csak annyit akart, hogy tisztességesen élhessen a csa­ládjával együtt. Ezért választották az elvtárs megszólítást, mert mind­annyian meg akartak szabadulni az elnyomástól. De nézzük meg, hogy milyen megszólítás volt az urak, a burzsoák körében. Emlékeznek a „A kőszívű ember fiai" c. drámára. Amikor az úr a feleségének a végrendeletét dik­tálta, akkor a végén felsorolta: most pedig - búcsúzom: az excellenciás és kegyelmes, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, nemes, nemzetes, tekintetes, vitézlő, fő­tisztelendő, tisztelendő, tiszteletes és tudós uraktól. Az úr saját világ­nézetének leginkább megfelelő megszólítást sorolta fel. Itt meg kell mondanom, hogy a világnézet magatartást, cselekvést, állásfogla­lást jelent. Ezért az elvtárs meg­szólítás igazságos, humánus, szoli­dáris, tiszteletre, megbecsülésre és szeretetre érdemes.

Dudás György

KÉSZÜLÜNK a 2014. ÉVI VÁLASZTÁSOKRA

A 2014. évi országgyűlési választás létfontosságú a Mun­káspárt részére is. Mi képviseltük folyamatosan eddig is a szegé­nyek, a kapitalizmus, az elmúlt 25 év kárvallottjait. Ezt szeretnénk még hathatósabban képviselni a következő években. Ezt eddig egyetlen kormányzó párt sem tette, s eztán sem fogja. Ők gaz­dagok! Mi szegények vagyunk. Őket támogatja a nyugat tőkés társadalma. Közöttük vannak az ország milliárdosai. Nekünk nin­csenek millióink sem. A válasz­tásra való felkészülés pénzbe, sok pénzbe kerül. Eddig arra futotta erőnkből, hogy az előírt jelölt­állítás száma meglegyen. A vidéki megyékben, városokban, Pesten egyaránt. Ezt bejelentettük az Or­szágos Választási Irodának. Ápri­lisig még rengeteg pénzre lesz szükségünk.
Tisztelettel fordulunk mindazok­hoz, akik jó szívvel gondolnak vissza a szocialista időszakra, Kádár János személyére, akiknek volt akkor munkája, otthona, le­gyen segítségünkre, támogassa munkánkat egy-egy szerény összeggel, majd a hivatalos jelöltállítás idején adja aláírását az önöket felkereső aktivistáinknak, s ezt követően a választások nap­ján igazolja szolidaritását azzal, hogy a Munkáspártra szavaz. El­határozásával személyesen a párt Szolnok, Nagy Imre krt. 4. számú irodájában jelentkezhet, a pénz­tári órák idején. (Pénztári órák rendje: kedden 9 és 11 óra között, pénteken 13.30 és 15.30 között.)
Telefonszámunk: 06-56/425-821.

Tisztelettel: Szolnok Megyei Elnökség

EGYÉB HÍREINK

- Pár hónapja minden tevékenysé­günk, gyűléseink, legyen az országos vagy megyei, a 2014-es választások kö­rül folynak.
* * *
- November 23-án Budapesten a Szabó Ervin Akadémia foglalkozásán megerősítették, hogy a kötelezően előírt jelöltállítás létszámán felül vállalták fiatalabb elvtársaink a jelöltséget, a megyei előírás és a pesti követelményt is teljesítettük. Ennek fontossága az, hogy így az ország valamennyi válasz­tási kerületének valamennyi választási helyiségeiben szerepel a Munkáspárt is, így mindenhol szavazhatnak ránk, ott is, ahol egyéni jelölt nincs. Az jó, hogy a választópolgár több párt gyűjtőlistáját is aláírhatja. A rossz, hogy a 600 aláírást két hét alatt kell összegyűjteni.
* * *
- SZOLNOKON a piacnál december 7-én THÜRMER GYULA elnökünk találkozik az érdeklődő lakosokkal.
* * *
- Megemlékeztünk a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalaku­lásáról: 1918. november 24. Kun Béla vezetésével, helye Budapesten, Város­major út 42.
* * *
- December 14-én Budapesten a Baross úti székházunkban országos értekezletet tartunk, melyre minden párttagunk részvételére számítunk.