A MAGYAR NÉP EGYKOR CSODÁT MŰVELT
Olvastam, hogy a
szocialista rendszer megbuktatásában múlhatatlan „érdemeket” szerzett egyik
ismert politikusunk könyvben örökítette meg a kilencvenes évek - általa is
megélt - történelmi eseményeit. Érzékeltetvén: az oly gyakran „átkosnak”
deklarált politikai rendszer - sokak állításával ellentétben - nem a gazdasági
nehézségek miatt önmagától, hanem a szerzővel egyívásúak tüsténkedéseinek
következményeként „omlott össze”, s hogy noha nagy kihívás a kapitalizmus -
írta -, de párttársaival közösen nem tudtak „jobbat” kiötölni.
Különös alkotásnak
tűnik számomra e „mű” egy exkommunista tollából. Hiszen az előző társadalmi
rendszer maradéktalan kiszolgálójaként inkább a szocialista Magyarország
nemzetközileg is elismert teljesítményéről írhatott volna autentikus
sikerkönyvet. Mára bizonyossá vált ugyanis, hogy a kilencvenes esztendők óta
funkcionáló kormányok (az övével együtt) többnyire pusztítottak. Újítás,
reformálás, feledtetés szándékával leromboltak, tönkretettek, megtagadtak
mindent, ami az általuk elérhetetlen szocializmusbeli eredményekre emlékeztetett.
Olyannyira, hogy a társadalom bármely szférájára, intézményére figyelünk, a
tehetetlenkedés, az ellehetetlenülés, a tömeges lecsúszás kórtüneteivel
szembesülünk.
A szerzővel nagyjából
azonos életkorú állampolgárként szívesebben gondolok vissza a ’45 utáni
évtizedekre a tömegnyomorgató kilencvenes évek helyett. Hiszen történelmi tény,
hogy a második világégés következtében olyan - földig lerombolt - országot
kaptunk örökségül, melyről a nyugati szakértők úgy vélekedtek, hogy száz
esztendő sem lesz elegendő az újjáépítéséhez. A magyar nép ezzel szemben szinte
csodát művelt a kétrészre szakadt Európa keleti felén. Külföldi segítség nélkül
talpra állította az országot, a lakosság többsége dolgozott, életminősége
évről évre javult. Soha annyi üdülőtelek nem létesült a Balaton körül, mint az
ötvenes-hatvanas esztendőkben. A napjainkban annyit becsmérelt panellakások döntő
többségét pedig az igényjogosultak, nagycsaládosok és mások ingyen vehették
birtokba. Éppen ezért a rendszerbuktató aknamunkák szédelgő földicsérése,
erénnyé magasztosítása helyett az „átkosbeli” vívmányokat illett volna a
szerzőnek kötetbe foglalnia: etalon gyanánt ajánlva a mindenkori hatalom
birtokosainak, hogy miként lehet igazából a többség javára és hasznára
munkálkodni.
Dr. Südi Bertalan
SÜDI BERTALAN: Válasz egy ajánlatra
„Légy pártos
társunk”! - kérte egy hatalmi „nagyság”
Felkérése önérzetemet
sértő gazság:
Szegényeknek
hazudozott timokrácia,
Amit senkinek nem
illik elfogadnia.
Emberi méltóságról
önkéntes lemondás,
Saját meggyőződés
ellen végzett majmolás.
Blődián kérés.
Elvárná, hogy behódoljak
A rablóknak, majd
önkritikát gyakoroljak...
Mit pártolhatnék,
népsenyvesztő kufárokat,
Kik a jövőnek okoztak
szörnyű károkat?
Aki a jelenben
virágzó hazát látja,
Reája zúdul tengernyi
szenvedő átka.
Mondd, mit pártoljak?
Hiszen nyomort szül
mindennap:
A gazembert, ki
jövőről szóló álmot ad?
Pártoljam, aki
országnyi krízissel büntet,
S haladó eszményekért
szégyenpadra ültet?
Aki milliókat sodort
mélyszegénységbe,
Saját népe ellen
pusztítást vitte végbe?
Pártolom helyette a
nehéz sorsúakat,
Kik sokat szenvedtek
a negyedszázad alatt:
Pártolom, hisz
könnyüket ők oltották belém,
S megtanítottak látni
az igazak szemén.
„VÁLTOZÁS” ELŐTT A JOBBIK
A közelgő választási
kampány, majd a választások az extázis állapotába sodorják a pártokat. Ki-ki a
maga konkrét szükségletei szerint változtat stratégiát, taktikát, módszereket,
retorikát. Így van ez a Jobbiknál is. Az eddig alkalmazott gyakorlat nem hozta
meg a kívánt eredményt, ezért kell változtatni a módszereken. A felmérések
szerint Vonáék nem értek el elementáris áttörést, sőt pillanatnyilag a pangás hínárjába
lavírozták magukat.
Pedig a Jobbik
vezetői robbanásszerű változást prognosztizáltak 2018-ra. Ha kitartanak a
jelenlegi taktikázásnál, csúnyán lemaradhatnak az élethalálharcban. Azzal
azonban tisztában kell lennünk, hogy itt csak látszólagos változásról van szó.
A szalonképes Vona simulékony modora mögött ott rejtőzködik a fasiszta fenevad,
aki demokráciára tör, rasszizmust vall, miközben ezt próbálja leplezni, jól
vasalt fellépésével. Azt is látni kell, hogy azok az egyetemi fiatalok, akik felsorakoztak
mellé nem mind szélsőséges radikálisok, de megérintette őket a Jobbik
kardcsörtető nacionalizmusa, militarista irredentizmusa, demokráciának
álcázott terrorizmusa. A fiatalok nem szeretik a langyos hullámokat, ők
„forradalmi” tetteket várnak ideáljaiktól. Erre az új taktikára és retorikára
jelenlegi fenegyerek alvezérei (Novák Előd, Apáti István, Szávay István, stb.)
nem alkalmasak. Le kell váltani őket, hogy olyan gyurmákkal pótolják, akik
tudnak ügyeskedni, mímelni a demokráciát féltő szolid politikusokat. A lépre
csalt, hiszékeny szavazópolgárok tömegével reméli Vona végrehajtani a fülkeellenforradalmat.
A hatalom megszerzése után már többet is megmutathatnak igazi énjükből.
A leváltott vagy
leváltásra ítélt alvezérek előtt több lehetőség áll: összefognak és
palotaforradalommal átveszik a párton belüli hatalmat a mérsékeltnek mutatkozó
nyilasoktól, vagy kilépnek a Jobbikból és létrehozzák a maguk szélsőjobboldali
szervezetüket. Ezzel a dilemmával kell Vonáéknak megküzdeniük. Ez a feladatuk
és nem is kevés. Az antifasiszta erőknek tömörülniük kell, hogy
megakadályozzák akár a radikális jobbboldal, akár a „szalonképes” fasiszták
hatalomra kerülését.
Dr. Hegedűs Sándor
Nyaraltunk
A családommal 1978
nyarán Lillafüreden a Palotaszállóban nyaraltunk két hétig. Teljes ellátást
kaptunk és szabadidős programokat is szerveztek. Szakszervezeti beutalóval a
költsége - költőpénzzel együtt egy félhavi keresetem - 2100,- Ft volt.
A Karcagi Bajtárs
Egyesület szervez egy öt napos kirándulást személyenként 40.000,- Ft-ért. A különbség
jól érzékelhető, mivel 1978-ban három főre elég volt a fizetésem ötven
százaléka, ma ha ketten elmennénk, akkor egy kevés költőpénzt is számolva a
feleségem nyugdíja nem lenne elég.
A szocializmus idején
nyaraltunk Siófokon, Balatonfüreden, Zánkán, Hajdúszoboszlón, Berekfürdőn. A
rendszerváltás óta egyetlen alkalommal sem, mert a szakszervezeti üdülőket, a
vállalati üdülőket, a szövetkezeti üdülőket privatizálták, és így kisjövedelmű
emberek csak kívülről nézhetik a kalapos hölgyek pihenését.
Számomra azért
bosszantó, mert annak idején az üdülők építése során mi is sok társadalmi
munkát végeztünk abban a reményben, hogy majd mi és a családunk kedvezményesen
üdülhet. A vállalatok és a szövetkezetek is sok anyagi terhet vállaltak
azért, hogy a munkások kipihenhessék a fáradságaikat, a gyerekek mentek úttörőtáborba,
a fiatalok KISZ- építőtáborba, ahol félnapot dolgoztak, és utána szabadfoglalkozás
volt. Barátság-vonatokat, repülőutakat szerveztek a Szovjetunióba, amelynek a
költségét vállalatok, szövetkezetek és intézmények fedezték. Ma az idősekről
egy néhány munkáltatón kívül mások már nem emlékeznek meg, nincsenek nyugdíjastalálkozók,
mert a munkahelyek többsége megszűnt a privatizáció során. A gyerekeknek
méregdrága programokat szerveznek, amit a többség nem tud igénybe venni, mert
a szülők jövedelme ezt nem teszi lehetővé. Naponta halljuk a politikai elit
szájából a sikerpropagandát és gyűlöletkeltést, mert az „oszd meg és uralkodj”
elvét követik az emberek rovására.
Úgy gondolom, hogy a
magyar nép ennél többet érdemelne, mert a társadalmi javakat közösen hoztuk
létre, ezért egy tisztességes elosztást is várhatnánk.
Horváth Sándor
Kiábrándultság
A hermelinpalástosok
és szekértolóik elégedetten szajkózzák a rendszerváltásról: elérkezett végre a
korlátlan lehetőségek időszaka. Szótárukban ez azt jelenti, hogy minden és
mindennek az ellenkezője akadálytalanul megtehető. Következésképp csak és
kizárólag az lehet erkölcsös ezután, ami a tőke szemszögéből hasznos. A tőke
korifeusainak pedig csak és kizárólag azért kell felelniük, ami a rájuk bízott
anyagi értékekből megmarad.
A lakosság többsége
úgy élte meg a politikai és egyéb ,,szabadságjogok” legújabbkori
ki-teljesedését, hogy az egybeesett gazdasági, szociális és munkajogi helyzetének
jelentős megrövidítésével. Bizonyára emiatt általános a kiábrándultság
mindabból, amit az ország népe a rendszerváltás óta eltelt két és fél
évtizedben megtapasztalt. Mind többen látják, s persze kifogásolják is, hogy a
társadalom egy vékony rétege anélkül gazdagodik, hogy a közterhekből illő részt
vállalna. A szegényektől éppen ezért aligha várható el, hogy a tőkés rendszer
haszonélvezőinek - bármilyen színű zászlót lobogtassanak -, szimpatizánsaivá
szegődjenek.
Sokan sérelmezik - s
persze joggal -, hogy a politikusok hol ígéretekkel „tették lóvá” őket, hol meg
vállukat veregetve ültették le a politika kártyaasztalához, és cinkelt lapokat
osztogattak nekik.
Vagyis a
kormányrúdhoz tülekedő korifeusok reményre jogosító szólamokkal időről-időre
kijátszották őket. A különféle pártvezetők optimizmust keltő választási
ígérvényei ugyanis csak elvétve köszöntek vissza kormányuk programjában. Ha
pedig a csalódott állampolgárok alkalmasint kifogásolták ezt, válaszul
tudomásul vették, hogy más a választási és más a kormányprogram. Ebből
következik, hogy törvényszerűen eltérnek egymástól. Ezek után a
hatalomgyakorlók ne csodálkozzanak, ha mind többeknek van elege a politikából
és a politikusokból. (Napjainkban ez sajnos mintegy 43 százalék.) Olyan
körülmények között kell élnünk, amikor jobbára az önmaguk érdekei szerint
cselekvésre hajlandó, merev, szemellenzős, kizárólagosságra törekvő csoportok
ügyködnek a politikai szervezetekben is. Demagóg megnyilatkozásaik,
erőszakosságuk időről időre meghiúsította a megegyezésre irányuló legcsekélyebb
kísérleteket is. De ki csodálkozhatna mindezen? Hiszen közülük számosán úgy
lettek anno politikusok, ahogy mások butikosok. Odacsapódtak valamelyik
párthoz, mert a haverjuk hívogatta őket. Ott aztán nyomban rájárt a szájuk a többieket
jellemző demagóg frázisokra.
Nemcsak az adott
politikai csoport sajátos nyelv- és indulatjárását, hangulati divatja szerint
összeállított igazságjegyzékét tanulták meg, hanem a szokásos fejtartást és
hanghordozást is igyekeztek elsajátítani. Tevékenységükre jellemző, hogy
sikeresen sajátították el az együtt gyűlöltek és együtt gyűlölködők egységének
módozatait.
Dr. Südi Bertalan
LOMTALANÍTÁS
A tavasz folyamán
Pesten a VIII. kerületben az önkormányzat lomtalanítást hirdetett. Azon a napon
néhány utcában eddig soha nem látott mennyiség között guberáló, kukázó emberekkel
találkoztam. Magam a Magyar Kínai-Baráti Társaság összejövetelére igyekeztem. A
kirakott lomok mellett álldogáló egyik fiatalembertől megkérdeztem, hogy mi a
véleménye a látottakról? Azt felelte a 30 év körüli fiatal, hogy túl sok a gazdag
és a szegény.
A Baráti Társaság
egyik előadója a keleti és a nyugati gyógyítási módszerekről beszélt. A
keleti módszerekben több a harmónia, s ez nagyon szükséges az egészség
megtartásához. A harmónia fenntartása a társadalom fenntartásában is szerepet
játszik. De ez a kapitalizmusban nem lehetséges. Ott nem törekszenek a
harmóniára. Ott nagyon sok szegény és valamennyi gazdag ember is kell. Ezért
viszi a kapitalizmus a világot a pusztulásba.
Dudás György
Munkáspárti megemlékezés a győzelem napjáról
A II. világháború végének emlékére szervezett koszorúzással egybekötött munkáspárti
összejövetelünkön elhangzott beszédet az alábbiakban közöljük.
Kedves Elvtársak! Kedves Megemlékezők!
1945. május 8-a az
időjárást tekintve a megszokott tavaszi nap volt, ennek a napnak az eseményei
mégis hatalmas örömet hoztak sokak számára és az új reményt ültették milliók
szívébe, mikor annyi szenvedés és gyász után véget ért Európában a háború.
Az a háború, amely ki
sem törhetett volna, ha a Népszövetség nem mond csődöt, pedig kötelezettséget
vállaltak egy újabb háború elkerülésére. Ez a szervezet azonban kivéreztetett a
fináncoligarchia oltárán, amely pénzelte és támogatta a német nehézipart és
hadiipart. Bátran kimondhatjuk, hogy a második világháború az imperialisták
által kirobbantott világháború volt, amelynek a terheit azonban a dolgozó
tömegek vállaira helyezték. Nem feledhetjük el soha, hogy a hitleri ámokfutás
mögött a németek és szövetségesei milliós tömegei és az USA dollármilliói
álltak.
Napjaink
történelemhamisítói elbagatellizálják, hogy a nácizmus legyőzésében az
oroszlánszerep a Szovjetunióé volt, pedig a számadatokat képtelenek
megcáfolni. Ezen adatok pedig mind bizonyítják ezt a tényt. Eltelt 71 év és ez
a fényes győzelem már csak feledhető emlék az egyének és egész nemzetek
számára. Ennek ékes példája a mai lengyel politika számos megnyilvánulása. Úgy
tesznek, mintha nem is történt volna meg az az állati brutalitás a lengyel
néppel szemben, amit a német haderő egykoron művelt hazájukban. Mintha nem is
lennének szlávok, akiknek a kollektív pusztítását és rabszolgasorba történő
süllyesztését szennyírásokba foglalták. Ők és a hasonszőrű hitvány történészek
és politikusok saját bátor elődeik dicső emlékét napjainkban leköpik.
A szocialista
világrendszer felbomlásával sajnos, mint azt ezen jelek is mutatják egy újabb
imperialista világégés felé közeledünk, és senkinek se legyenek illúziói, ezt
a jogelődje sorsára jutott ENSZ képtelen lesz megakadályozni. Ezt a feladatot
viharosan a széllel szemben a világ kommunistáinak kell elvégezni, mert „a
békét, mert a békét újra óvnunk kell”!
Farkas László
HÍREK
• Május 6-9 között a
Koreai Munkáspárt megtartotta 7. Kongresszusát. Hallhattuk a hírekben, hogy a
jegyrendszer és éhezések közepette milyen költséges kongresszusra vetemedett az
ország vezetése. Tőlünk területileg és lakosságilag is nagyobb ország a
kapitalista országok, főleg az USA általi bojkottálás ellenére a mai napig -
1948 óta - kitart a szocializmus építése mellett. Az USA még mindig fő
ellenségének tekinti Észak Koreát. A kongresszus síkraszállt a Koreai-félsziget
tartós békéjének megteremtése mellett.
• A Spektrum
TV-csatorna a CIA: titkosítás feloldva címmel részletesen bemutatta a Fidel
Castro ellen folytatott merényleteket. Kiemelten az elsőt, ahol is egy 20-22
éves nő közreműködésével akarták a kubai elnököt megölni. Mivel az nem
sikerült, még 637 alkalommal szervezett merényletet, mert Castro nem volt
hajlandó lemondani Kuba önálló független államiságáról.
• A május 8-i
önkormányzati választásokon valamennyi településen jól szerepeltek a Munkáspárt
jelöltjei. A jobboldaliságáról nevezetes Lakitelken a polgármesterjelöltünk
0,3%-ot kapott, a listás szavazáson a két induló közül az első 2,4%-ot, a
második 2,07%-ot kapott. Abádszalókon 1,9%-ék, Kocsordon 1,19%-ék, Pakson
1%-ék, Jenő községben 2,59%-ék. A szerény eredményeknek azért örülünk, mert a korábbi
években még csak jelöltjeink sem voltak.
• Június 11-én
Túrkevén XXII. Munkás Kupa kispályás labdarúgó torna.
• Június 18,10 óra:
Szabó Ervin Akadémia ülése.
• Június 25.10 óra:
Ünnepség Kádár János elhunytának évfordulója a Fiumei úti temetőben.
• Június 4-én 11.30
órakor pártunk a Tiszavirág-hídnál trianoni megemlékezést tart.