Jászkun Munkás, 2016. június

A MAGYAR NÉP EGYKOR CSODÁT MŰVELT

Olvastam, hogy a szocialista rendszer megbuktatásában múlhatatlan „érdemeket” szerzett egyik ismert politikusunk könyvben örökítette meg a kilencvenes évek - általa is megélt - történelmi eseményeit. Érzékeltetvén: az oly gyakran „átkosnak” deklarált politikai rendszer - sokak állításával ellentétben - nem a gazdasági nehézségek miatt önmagától, hanem a szerzővel egyívásúak tüsténkedéseinek következményeként „omlott össze”, s hogy noha nagy kihívás a kapitalizmus - írta -, de párttársaival közösen nem tudtak „jobbat” kiötölni.

Különös alkotásnak tűnik számomra e „mű” egy exkommunista tol­lából. Hiszen az előző társadalmi rendszer maradéktalan kiszolgáló­jaként inkább a szocialista Magyarország nemzetközileg is elismert teljesítményéről írhatott volna autentikus sikerkönyvet. Mára bizonyos­sá vált ugyanis, hogy a kilencvenes esztendők óta funkcionáló kor­mányok (az övével együtt) többnyire pusztítottak. Újítás, reformálás, feledtetés szándékával leromboltak, tönkretettek, megtagadtak mindent, ami az általuk elérhetetlen szocializmusbeli eredményekre emlékez­tetett. Olyannyira, hogy a társadalom bármely szférájára, intézményére figyelünk, a tehetetlenkedés, az ellehetetlenülés, a tömeges lecsúszás kórtüneteivel szembesülünk.

A szerzővel nagyjából azonos életkorú állampolgárként szíveseb­ben gondolok vissza a ’45 utáni évtizedekre a tömegnyomorgató kilencvenes évek helyett. Hiszen történelmi tény, hogy a második világ­égés következtében olyan - földig lerombolt - országot kaptunk örök­ségül, melyről a nyugati szakértők úgy vélekedtek, hogy száz esztendő sem lesz elegendő az újjáépítéséhez. A magyar nép ezzel szemben szinte csodát művelt a kétrészre szakadt Európa keleti felén. Külföldi segítség nélkül talpra állította az országot, a lakosság többsége dolgozott, élet­minősége évről évre javult. Soha annyi üdülőtelek nem létesült a Balaton körül, mint az ötvenes-hatvanas esztendőkben. A napjainkban annyit becsmérelt panellakások döntő többségét pedig az igényjogo­sultak, nagycsaládosok és mások ingyen vehették birtokba. Éppen ezért a rendszerbuktató aknamunkák szédelgő földicsérése, erénnyé magasztosítása helyett az „átkosbeli” vívmányokat illett volna a szerzőnek kötetbe foglalnia: etalon gyanánt ajánlva a mindenkori hatalom birtokosainak, hogy miként lehet igazából a többség javára és hasznára munkálkodni.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: Válasz egy ajánlatra

„Légy pártos társunk”! - kérte egy hatalmi „nagyság”

Felkérése önérzetemet sértő gazság:

Szegényeknek hazudozott timokrácia,

Amit senkinek nem illik elfogadnia.

Emberi méltóságról önkéntes lemondás,

Saját meggyőződés ellen végzett majmolás.

Blődián kérés. Elvárná, hogy behódoljak

A rablóknak, majd önkritikát gyakoroljak...

Mit pártolhatnék, népsenyvesztő kufárokat,

Kik a jövőnek okoztak szörnyű károkat?

Aki a jelenben virágzó hazát látja,

Reája zúdul tengernyi szenvedő átka.

Mondd, mit pártoljak?

Hiszen nyomort szül mindennap:

A gazembert, ki jövőről szóló álmot ad?

Pártoljam, aki országnyi krízissel büntet,

S haladó eszményekért szégyenpadra ültet?

Aki milliókat sodort mélyszegénységbe,

Saját népe ellen pusztítást vitte végbe?

Pártolom helyette a nehéz sorsúakat,

Kik sokat szenvedtek a negyedszázad alatt:

Pártolom, hisz könnyüket ők oltották belém,

S megtanítottak látni az igazak szemén.

„VÁLTOZÁS” ELŐTT A JOBBIK

A közelgő választási kampány, majd a választások az extázis állapotába sodorják a pártokat. Ki-ki a maga konkrét szükségletei szerint változtat stratégiát, taktikát, módszereket, retorikát. Így van ez a Jobbik­nál is. Az eddig alkalmazott gyakorlat nem hozta meg a kívánt eredményt, ezért kell változtatni a mód­szereken. A felmérések szerint Vonáék nem értek el elementáris áttörést, sőt pillanatnyilag a pangás hínár­jába lavírozták magukat.

Pedig a Jobbik vezetői rob­banásszerű változást prognosztizáltak 2018-ra. Ha kitartanak a jelenlegi taktikázásnál, csúnyán lema­radhatnak az élethalálharcban. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy itt csak látszólagos válto­zásról van szó. A szalonképes Vona simulékony modora mögött ott rejtőzködik a fasiszta fenevad, aki demokráciára tör, rasszizmust vall, miközben ezt próbálja leplezni, jól vasalt fellépésével. Azt is látni kell, hogy azok az egyetemi fiatalok, akik felso­rakoztak mellé nem mind szélsőséges radikálisok, de megérintette őket a Jobbik kardcsörtető naciona­lizmusa, militarista irredentizmusa, demokráciának álcázott terrorizmusa. A fiatalok nem szeretik a lan­gyos hullámokat, ők „forradalmi” tetteket várnak ideáljaiktól. Erre az új taktikára és retorikára jelenlegi fenegyerek alvezérei (Novák Előd, Apáti István, Szávay István, stb.) nem alkalmasak. Le kell váltani őket, hogy olyan gyurmákkal pótolják, akik tudnak ügyeskedni, mímelni a demokráciát féltő szolid politikusokat. A lépre csalt, hiszékeny szavazópol­gárok tömegével reméli Vona végrehajtani a fülke­ellenforradalmat. A hatalom megszerzése után már többet is megmutathatnak igazi énjükből.

A leváltott vagy leváltásra ítélt alvezérek előtt több lehetőség áll: összefognak és palotaforradalommal átveszik a párton belüli hatalmat a mérsékeltnek mutatkozó nyilasoktól, vagy kilépnek a Jobbikból és létrehozzák a maguk szélsőjobboldali szervezetüket. Ezzel a dilemmával kell Vonáéknak megküzdeniük. Ez a feladatuk és nem is kevés. Az antifasiszta erők­nek tömörülniük kell, hogy megakadályozzák akár a radikális jobbboldal, akár a „szalonképes” fasiszták hatalomra kerülését.

Dr. Hegedűs Sándor

Nyaraltunk

A családommal 1978 nyarán Lillafüreden a Palota­szállóban nyaraltunk két hétig. Teljes ellátást kap­tunk és szabadidős programokat is szerveztek. Szakszervezeti beutalóval a költsége - költőpénz­zel együtt egy félhavi keresetem - 2100,- Ft volt.

A Karcagi Bajtárs Egyesület szervez egy öt napos kirándulást személyenként 40.000,- Ft-ért. A kü­lönbség jól érzékelhető, mivel 1978-ban három főre elég volt a fizetésem ötven százaléka, ma ha ketten elmennénk, akkor egy kevés költőpénzt is számolva a feleségem nyugdíja nem lenne elég.

A szocializmus idején nyaraltunk Siófokon, Balatonfüreden, Zánkán, Hajdúszoboszlón, Berekfür­dőn. A rendszerváltás óta egyetlen alkalommal sem, mert a szakszervezeti üdülőket, a vállalati üdü­lőket, a szövetkezeti üdülőket privatizálták, és így kisjövedelmű emberek csak kívülről nézhetik a kalapos hölgyek pihenését.

Számomra azért bosszantó, mert annak idején az üdülők építése során mi is sok társadalmi munkát végeztünk abban a reményben, hogy majd mi és a családunk kedvezményesen üdülhet. A válla­latok és a szövetkezetek is sok anyagi terhet vállal­tak azért, hogy a munkások kipihenhessék a fárad­ságaikat, a gyerekek mentek úttörőtáborba, a fia­talok KISZ- építőtáborba, ahol félnapot dolgoztak, és utána szabadfoglalkozás volt. Barátság-vonatokat, repülőutakat szerveztek a Szovjetunióba, amely­nek a költségét vállalatok, szövetkezetek és intéz­mények fedezték. Ma az idősekről egy néhány munkáltatón kívül mások már nem emlékeznek meg, nincsenek nyugdíjastalálkozók, mert a mun­kahelyek többsége megszűnt a privatizáció során. A gyerekeknek méregdrága programokat szer­veznek, amit a többség nem tud igénybe venni, mert a szülők jövedelme ezt nem teszi lehetővé. Naponta halljuk a politikai elit szájából a sikerpropagandát és gyűlöletkeltést, mert az „oszd meg és uralkodj” elvét követik az emberek rovására.

Úgy gondolom, hogy a magyar nép ennél többet érdemelne, mert a társadalmi javakat közösen hoztuk létre, ezért egy tisztességes elosztást is várhatnánk.

Horváth Sándor

Kiábrándultság

A hermelinpalástosok és szekértolóik elégedetten szajkózzák a rendszerváltásról: elérkezett végre a korlátlan lehetőségek időszaka. Szótárukban ez azt jelenti, hogy minden és mindennek az ellenkezője akadálytalanul megtehető. Következésképp csak és kizárólag az lehet erkölcsös ezután, ami a tőke szemszögéből hasznos. A tőke korifeusainak pedig csak és kizárólag azért kell felelniük, ami a rájuk bízott anyagi értékekből megmarad.

A lakosság többsége úgy élte meg a politikai és egyéb ,,szabadságjogok” legújabbkori ki-teljesedését, hogy az egybeesett gazdasági, szociális és munkajogi helyzetének jelentős megrövidítésével. Bizonyára emiatt általános a kiábrándultság mindabból, amit az ország népe a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtizedben megtapasztalt. Mind többen látják, s persze kifogásolják is, hogy a társadalom egy vékony rétege anélkül gazdagodik, hogy a közterhekből illő részt vállalna. A szegényektől éppen ezért aligha várható el, hogy a tőkés rendszer haszonélvezőinek - bármilyen színű zászlót lobogtassanak -, szimpatizánsaivá szegődjenek.

Sokan sérelmezik - s persze joggal -, hogy a politikusok hol ígéretekkel „tették lóvá” őket, hol meg vállukat veregetve ültették le a politika kártyaasztalához, és cinkelt lapokat osztogattak nekik.

Vagyis a kormányrúdhoz tülekedő korifeusok reményre jogosító szólamokkal időről-időre kijátszották őket. A különféle pártvezetők optimizmust keltő választási ígérvényei ugyanis csak elvétve köszöntek vissza kormányuk programjában. Ha pedig a csalódott állampolgárok alkalmasint kifogásolták ezt, válaszul tudomásul vették, hogy más a választási és más a kormányprogram. Ebből következik, hogy törvényszerűen eltérnek egymástól. Ezek után a hatalomgyakorlók ne csodálkozzanak, ha mind többeknek van elege a politikából és a politikusokból. (Napjainkban ez sajnos mintegy 43 százalék.) Olyan körülmények között kell élnünk, amikor jobbára az önmaguk érdekei szerint cselekvésre hajlandó, merev, szemellenzős, kizárólagosságra törekvő csoportok ügyködnek a politikai szervezetekben is. Demagóg megnyilatkozásaik, erőszakosságuk időről időre meghiúsította a megegyezésre irányuló legcsekélyebb kísérleteket is. De ki csodálkozhatna mindezen? Hiszen közülük számosán úgy lettek anno politikusok, ahogy mások butikosok. Odacsapódtak valamelyik párthoz, mert a haverjuk hívogatta őket. Ott aztán nyomban rájárt a szájuk a többieket jellemző demagóg frázisokra.

Nemcsak az adott politikai csoport sajátos nyelv- és indulatjárását, hangulati divatja szerint összeállított igazságjegyzékét tanulták meg, hanem a szokásos fejtartást és hanghordozást is igyekeztek elsajátítani. Tevékenységükre jellemző, hogy sikeresen sajátították el az együtt gyűlöltek és együtt gyűlölködők egységének módozatait.

Dr. Südi Bertalan

LOMTALANÍTÁS

A tavasz folyamán Pesten a VIII. kerületben az önkormányzat lomtalanítást hirdetett. Azon a napon néhány utcában eddig soha nem látott mennyiség kö­zött guberáló, kukázó emberekkel találkoztam. Magam a Magyar Kínai-Baráti Társaság összejövetelére igyekeztem. A kirakott lomok mellett álldogáló egyik fiatalembertől megkér­deztem, hogy mi a véleménye a látottakról? Azt felelte a 30 év körüli fiatal, hogy túl sok a gaz­dag és a szegény.

A Baráti Társaság egyik előa­dója a keleti és a nyugati gyó­gyítási módszerekről beszélt. A keleti módszerekben több a har­mónia, s ez nagyon szükséges az egészség megtartásához. A harmónia fenntartása a társa­dalom fenntartásában is szere­pet játszik. De ez a kapitaliz­musban nem lehetséges. Ott nem törekszenek a harmóniára. Ott nagyon sok szegény és vala­mennyi gazdag ember is kell. Ezért viszi a kapitalizmus a vilá­got a pusztulásba.

Dudás György

Munkáspárti megemlékezés a győzelem napjáról

A II. világháború végének emlékére szervezett koszorúzással egybekötött munkáspárti összejövetelünkön elhang­zott beszédet az alábbiakban közöljük.

Kedves Elvtársak! Kedves Megemlékezők!

1945. május 8-a az időjárást tekintve a meg­szokott tavaszi nap volt, ennek a napnak az eseményei mégis hatalmas örömet hoztak sokak számára és az új reményt ültették milliók szí­vébe, mikor annyi szenvedés és gyász után véget ért Európában a háború.

Az a háború, amely ki sem törhetett volna, ha a Népszövetség nem mond csődöt, pedig kötele­zettséget vállaltak egy újabb háború elkerülésére. Ez a szervezet azonban kivéreztetett a fináncoligarchia oltárán, amely pénzelte és támogatta a német nehézipart és hadiipart. Bátran kimond­hatjuk, hogy a második világháború az impe­rialisták által kirobbantott világháború volt, amelynek a terheit azonban a dolgozó tömegek vállaira helyezték. Nem feledhetjük el soha, hogy a hitleri ámokfutás mögött a németek és szövetségesei milliós tömegei és az USA dollármilliói álltak.

Napjaink történelemhamisítói elbagatellizálják, hogy a nácizmus legyőzésében az oroszlánszerep a Szovjetunióé volt, pedig a számadatokat kép­telenek megcáfolni. Ezen adatok pedig mind bizonyítják ezt a tényt. Eltelt 71 év és ez a fényes győzelem már csak feledhető emlék az egyének és egész nemzetek számára. Ennek ékes példája a mai lengyel politika számos megnyilvánulása. Úgy tesznek, mintha nem is történt volna meg az az állati brutalitás a lengyel néppel szemben, amit a német haderő egykoron művelt hazájuk­ban. Mintha nem is lennének szlávok, akiknek a kollektív pusztítását és rabszolgasorba történő süllyesztését szennyírásokba foglalták. Ők és a hasonszőrű hitvány történészek és politikusok saját bátor elődeik dicső emlékét napjainkban leköpik.

A szocialista világrendszer felbomlásával sajnos, mint azt ezen jelek is mutatják egy újabb impe­rialista világégés felé közeledünk, és senkinek se legyenek illúziói, ezt a jogelődje sorsára jutott ENSZ képtelen lesz megakadályozni. Ezt a feladatot viharosan a széllel szemben a világ kommunistáinak kell elvégezni, mert „a békét, mert a békét újra óvnunk kell”!

Farkas László

HÍREK

• Május 6-9 között a Koreai Munkáspárt megtartotta 7. Kongresszusát. Hallhattuk a hírekben, hogy a jegyrendszer és éhezések közepette milyen költséges kongresszusra vetemedett az ország vezetése. Tőlünk területileg és lakosságilag is nagyobb ország a kapitalista országok, főleg az USA általi bojkottálás ellenére a mai napig - 1948 óta - kitart a szocializmus építése mellett. Az USA még mindig fő ellenségének tekinti Észak Koreát. A kongresszus síkraszállt a Koreai-félsziget tartós békéjének megteremtése mellett.

• A Spektrum TV-csatorna a CIA: titkosítás feloldva címmel részletesen bemutatta a Fidel Castro ellen folytatott merényleteket. Kiemelten az elsőt, ahol is egy 20-22 éves nő közreműködésével akarták a kubai elnököt megölni. Mivel az nem sikerült, még 637 alkalommal szervezett merényletet, mert Castro nem volt hajlandó lemondani Kuba önálló független államiságáról.

• A május 8-i önkormányzati választásokon valamennyi településen jól szerepeltek a Munkáspárt jelöltjei. A jobboldaliságáról nevezetes Lakitelken a polgármesterjelöltünk 0,3%-ot kapott, a listás szavazáson a két induló közül az első 2,4%-ot, a második 2,07%-ot kapott. Abádszalókon 1,9%-ék, Kocsordon 1,19%-ék, Pakson 1%-ék, Jenő községben 2,59%-ék. A szerény eredményeknek azért örülünk, mert a korábbi években még csak jelöltjeink sem voltak.

• Június 11-én Túrkevén XXII. Munkás Kupa kispályás labdarúgó torna.

• Június 18,10 óra: Szabó Ervin Akadémia ülése.

• Június 25.10 óra: Ünnepség Kádár János elhunytának évfordulója a Fiumei úti temetőben.

• Június 4-én 11.30 órakor pártunk a Tiszavirág-hídnál trianoni megemlékezést tart.