A történelem az élet tanítómestere
Megfigyelhető, ha a
jobboldal (orbánusok, szocialisták, jobbikosok stb.) szapulják az ellenfelet, a
kommunisták „bűneit” hozva fel elrettentő példaként. Teszik ezt nyilván azért,
hogy egy másodpercre se lankadjon a magyarban a kommunisták elleni megvetés és
gyűlölet.
A példák egész sora
mutatja módszerüket. Cinikusan és elutasítóan említik fel pl. a népfrontot.
Hamis, népámító, a gleischschaltolást célzó manipulációnak tartják. Pedig a
fasizmus elleni hatékony harc érdekében hasznos és (amíg a polgári erők és
szociáldemokraták el nem árulták) hatékony eszköznek bizonyult a jobboldali
radikalizmus elszigetelésére.
Kinek a pártján
állnak a jelen polgári erői? Miután manapság frontális küzdelem folyik a
baloldal ellen, minden velük kapcsolatba hozható „mintát” elítélnek és
szavakban elutasítanak. Így tesznek az egykori helyi tanácsokkal, a
diktatórikus állam csápjainak minősítve azokat. A mai „önkormányzatok” az
uralkodó pártok egyeduralmának eszközei, az egykori szocialista tanácsok
eltorzított utánzatai. A kommunista pártokban működő demokratikus centralizmust
az önkényuralom, a szervezeten belüli diktatúra megjelenési formájának
tekintik, szavakban elvetik, de próbáljon egy fideszes párttag szembeszállni az
orbáni vezetéssel! Meddig tűrnék meg maguk között? A Jobbikon belüli hatalmi
harc is azt bizonyítja, hogy Vonáék adminisztratíve fellépnek párton belüli
ellenfeleikkel. Ha Rákosi Mátyást, Kádár Jánost egy nagygyűlésen tapssal
ünneplik, az személyi kultusz, ha ugyanezt teszik Orbán Viktor esetében, az a
nagy népszerűség jele. Néhány példa arra, hogyan kezelik a mai propagandisták,
teoretikusok a számukra elítélendő múltat, s ugyanezt a jelenséget hogyan
értékelik napjainkban.
A konzervatív oldal
ideológusai nem tudnak (nem tudhatnak) olyan észérveket felsorakoztatni, melyek
alkalmasak lennének a lenini eszmevilág lejáratására, ezért nyúlnak a
történelemhamisításhoz, a valós tények tudatos elferdítéséhez. Ezekkel az olcsó
fogásokkal lehet ideig-óráig megtéveszteni az embereket, de hosszútávon a
bumeráng visszaüt.
Dr. Hegedűs Sándor
Südi Bertalan: Különös lények vagyunk
Mi magyarok különös
lények vagyunk,
Hagyjuk, hogy
szolgaként bánjanak velünk:
Mélyszegénnyé tettek
szédelgő „urak”,
S mi jószerivel
mukkanni sem merünk.
Nehezen látjuk be:
sorsunk úgy lesz jobb,
Ha nem tűrjük
nyakunkon a heréket,
S közös erővel
túladunk azokon,
Akik úgy gazdagodtak,
hogy henyéltek.
Akarjunk együtt
boldogulni végre,
Összefogva kárvallott
társainkkal:
Menesszük örökre a
sarcolókat
Akarattal, s nem
jámbor óhajokkal.
Ebrudaljuk ki őket e
hazából,
Oda, ahol már nem
árthatnak nekünk:
De cselekedjünk előbb
bátran mindazt,
Amit ármánykodva
megtettek velünk.
Majszoltassunk velük
akként kenyeret,
Hogy közmunkából fizetik
az árát:
Hadd tudják meg, milyen
szabadság az,
Melynek ínséggel
viselik a kárát.
Tőkés történelemoktatás egy kommunista diák szemével
Fiatal koromnak
köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az iskolában, ahová
járok, meghallgathatom és néha véleményezhetem is a történelemhamisítók
történelmét. Idén sok fontos témát érintettünk.
Tanultunk Trianonról,
ami a történelemtanárom szerint a kommunisták miatt volt, és a vélemény
kifejtésére a téma lezárása volt a válasza.
Tanultunk a két
világháború közötti Szovjetunióról, ahol ukránok milliói haltak éhen Sztálin
akaratából.
Tanultunk a Molotov–Ribbentrop-paktumról,
Lengyelország felosztásáról, Katynról.
Tanultunk a borzasztó
jegyrendszerről, a padlássöprésről, az 1956-os forradalomról.
Tanultunk a
Szovjetunió által kiprovokált kubai rakétaválságról.
Tanultunk a Magyar
Népköztársaságról és az eladósodásáról.
Az év rövidsége miatt
csak futólag vettük át mindazt a szabadságot és jogot, amit a rendszerváltás
adott nekünk. Látszólag mindent átvettünk, ami a nyolcadikos történelemkönyvben
fontos lehet. Mégsem volt teljes a kép.
Nem tanultunk a ’19-es
honvédő vöröskatonákról, vagy az északi hadjárat sikeréről.
Nem tanultunk a nagy
gazdasági világválság miatt éhen halt és nyomorgó milliókról Amerikában és
Nyugat-Európában.
Nem tanultunk a
gazdasági és megnemtámadási szerződésekről, amiket a Nyugat kötött Hitlerrel,
ahogy arról sem, hogy Csehországot engedték bekebelezni a „békéért”, vagy a
lengyel tisztek polgárháborús szórakozásáról, hogy ki tud egy vöröskatonát egy
kardcsapással kettévágni.
Nem tanultunk arról,
hogy Nagy-Britanniában az ötvenes évek elején is volt jegyrendszer, arról, hogy
a padlásokat Nagy Imre, a mai „ötvenhatos hős” söpörtette le, de a
„szabadságharcosok” által legyilkolt sorkatonákról se láttunk képeket, ahogy az
újjáépítés után lerombolt fővárosról sem.
Nem tanultunk arról,
hogy a kubai atomrakéták helyzetének megoldásaként a jenkik is elvitték
Törökországból az atomtölteteiket.
Nem tanultunk a
nyomorgók nélküli és gyárakkal, művelt földekkel teli Magyarországról, ahol
mindenki ledöbbent volna a mai Magyarország és adóssága láttán.
Nem tanultunk arról,
de lehet, csak az idő rövidsége miatt, hogy nincs jogunk az egészséghez, az
élethez, a lakhatáshoz.
A győztes írja a
történelmet, és ki tudja, meddig mutathat nekünk utat A Szabadság. A
kapitalisták hetven évig gyűjtötték az erőt ahhoz, hogy megdöntsék azt a
hatalmas országot, ami lehetőséget adott arra, hogy nagyapáim és dédapáim
emberhez méltó életet éljenek. Sikerrel jártak, ők osztják a lapokat, ők
mondják meg, mi hogyan történt.
Most a miénk a
feladat, hogy a parázsból olyan tüzet gyújtsunk, ami még szüleink életét is
beragyogja, a mostani vezetőket pedig porrá égeti. Harcuk a miénk lett, a
„Harcunkat pedig nem adjuk fel!”
Egy Szolnok megyei
általános iskolás kommunista
Farkas Péter
Hasznos madaraink
Egyik reggel aránylag
korán mentem dolgomat végezni az utcán, és az ott található tele kukára
rászállott egy kánya. A madár fehér színben, összecsomózott zacskót szemelt ki
magának. Nagy tapasztalata lehetett, mert mint egy szakértő fogott a csomó
kibontásához. Darabokra tépte a szatyor füleit. Ilyen eset máskor is
előfordulhatott. Nem mindig a kukázó emberek szórják szét a szemetet.
Azt tudtam, hogy a
kányának jó a látása. Több emeletes épület tetejéről lesik, hol találnak ehető
hulladékot, morzsákat. A diót úgy törik meg, hogy felszállnak vele jó magasra,
onnan leejtik, és végül megtörik.
A kánya aratás
idején, főleg utána a kis állatokra vadászik, a fák tetejéről figyeli ki
áldozatait. Például a fecske is tetveket, bögölyöket, legyeket a csordán
legelésző állatok testéről csipegetik fel. A szúnyogokat reptükben kapják el.
Dudás György
Népszavazás
Az állítólagosan
kötelező betelepítési kvótáról szóló, de valójában teljesen más célt szolgáló,
országos népszavazás kérdése a következő. „Akarja-e, hogy az Európai Unió az
országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok
Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Ha figyelmesen elolvassa
a szöveget, rájön, hogy a népszavazás semmire sem kötelezi a hatalmat, mert a
hozzájárulása nélkül nincs döntés. A népszavazás felhatalmazást adna az
országgyűlésnek, hogy bármilyen döntést hozhat. Ugyanis szó sincs arról, hogy
ne engedjük be a nem magyar állampolgárokat hazánkba. A kormány, ha a népre
akarná bízni a betelepítésről szóló döntést, akkor az alábbi szöveget írták
volna: „Egyetért-e azzal, hogy kötelezően ne lehessen nem magyar állampolgárt
betelepíteni hazánkban.”
Erre a kérdésre
egyértelmű választ lehetne adni: igen vagy nem szavazattal. Egy érvényes és
eredményes igen többségű népszavazás az országgyűlésre kötelező lenne. A kérdés
az, hogy a Európai Unió mégis kikényszerítené a betelepítést, mit mondana a
kormány. Ezért akarnak szabad kezet kapni.
Ez bizony az emberek
becsapása. Az elmúlt években lett volna több alkalom is megkérdezni a magyar
embereket, de nem tették. Az alaptörvény elfogadása, a magánnyugdíjpénztár
háromezermiliárd forintjának sorsa, a magyar nép tulajdonában lévő földek
eladása, a trafikok pályázatának embertelen megoldása, mert a pályáztatók
kizárása után visszamenőleges hatállyal megváltoztatták a pályázati kiírást az
új tulajdonosok javára. A Magyar Nemzeti Bank elnöke úgy osztott szét 260
milliárd forintot alapítványoknak, hogy arra törvényi felhatalmazása nem volt
szakemberek szerint. A magyar nép véleményére ki kíváncsi? Nem kérdezték meg
véleményüket, hogy pénzért is lehessen magyar állampolgárságot venni. Mi a
biztosíték arra, hogy köztük nincs terrorista.
Még sorolhatnám, de
úgy gondolom, ennyi is elég a jelenlegi közállapotok megítélésben. Mindenki
maga dönt, hogy részt vesz-e ebben a színjátékban.
Horváth Sándor
Szeretném átírni a történelmet
Átírnám az emberiség
történelmét. Nem szeretem az érvényben lévő történelmi fordulópontoknak
kinevezett eseményeket. Nem az emberekről szól. Az uralkodók (császárok, cárok,
királyok) a nemesek (hercegek, grófok, bárók) a háborús (hadvezérek, lovagok)
egymásutánját, azok „dicső tetteit” sorolja fel, köti dátumokhoz. Ha meg a
népről szól – forrongások, lázadások, forradalmak az elnyomorító, embertelen
életkörülmények ellen – úgy említi őket, mint az aljanép, csőcselék, útonállók.
Az uralkodó, aki az
adott országnak egyben istene is volt, saját halhatatlansága érdekében
felépített diadalívek, templomok és más építmények – paloták – az ő nevéhez
fűződő diadalmas, elévülhetetlen tettek.
Pedig az építésükhöz
szükséges pénzt is a néptől vette el: különböző furfangos adók bevezetésével.
Az uralkodók, hadvezérek „dicső tetteit” megörökítő festményeken gyönyörű
paripákon, pompázatos, drága öltözetben feszítenek, magasra emelt fegyverekkel.
A nyomorult és leigázott, a galád, az ellenség, a rabszolga, szegénylegény,
porbahullott fejjel vagy átszúrt szívvel fekszik a földön a sárban.
Átírnám az emberiség
történelmét. Nem az uralkodók, a háborúk, a véres események (hugenották,
pogányok, keresztények, zsidók, reformátusok, pakisztánok, palesztinok,
bosnyákok stb.) szerepelnének benne, hanem a nép, a békés építőmunka, a
családok, a közösségek boldog, kiegyensúlyozott, alkotó életét tartanám a
világ, az emberiség történelmének. Az építőmunka eredménye sokkal inkább
említésre méltó esemény, és azokat nevezném meg, akik az épületeket két
kezükkel, elméletükkel megtervezték és felépítették.
Ez talán kedvét is
venné a háborút kezdeményező döntésekről politikusainkat. Azokról szóljon a
történelem, akik munkával, verejtékezve felépítették a diadalíveket, palotákat,
hidakat, templomokat, városokat és házakat.
Herczegh Klára
A rágalmazásról
A rágalom –
köztudottan – becsületsértő, hazug állítás valakiről, melynek kivételes
létjogosultsága teremtődött a közéletben és a politikában a rendszerváltás
kezdete óta, s mára teljesen „kivirágzott”. Emlékezhetünk, hogy a múlt század
’80-as évei végétől zajló társadalmi metamorfózis milyen intenzív
rágalomhadjárat függvényében történt, s mindmáig hatásos fegyver az előző
társadalmi rendszer erényeit elfülelők és a szocialista eszmeiség társadalmi
méretű megtagadását kierőszakolók kezében. A rágalmazást a hatalomra ácsingózók
és csókosaik embermilliók manipulálásának hatékony eszközeként vették (veszik)
igénybe mind a szocialista rendszer, mind annak elvhű tisztségviselői
lejáratására. E nélkül haszontalan lett volna az előre mutatót, a példaértékűt,
a tisztességest visszahúzónak, elvetendőnek, becstelennek nyilvánítani. A
rendszerváltók éppen ezért tették meg a rágalmazást ideológiájuk kútfejévé.
A hatalom
megragadásának küszöbén, s az azóta történt választások időszakában is a
rágalmazás bizonyult leghatásosabb eszköznek, még az ilyenkor szokásos
ígéreteket is megelőzték. Aki képességei, tulajdonságai révén képtelen volt
politikai ellenfelei fölé emelkedni, az hazug állításokkal, koholt múltbéli
bűnök hangoztatásával igyekezett „besározni” a nálánál különbet, illetve
ugyanilyen módon törekedett alkalmasabbnak föltüntetni magát a tömegek előtt.
A tudatos rágalmazók
nem zavartak. Belülről nem értettem meg őket, nem volt hozzá empátiám. Képtelen
voltam átélni az ártás, az efféle kártevés bűnös kéjét. A megtévesztett
jóhiszemű rágalmazók (az utánzók) viszont zavartak. Azok becsületes,
begerjesztett honfitársak, akik alkalmasint felültek a mószerolók állításainak.
Meg azok a felületes szemlélődők, akik nem vették a legcsekélyebb fáradságot
sem maguknak: ellenőrizni a rágalmazásra kiötölt híreket.
A nyilvánosság útján
kiötölt rágalom komoly figyelmeztetés lehet napjainkban azok számára is, akik
sokat tudnak másokról, de még hallgatnak. Okuljanak X. Y. példájából. Mert
bizonyos érdeksérelmek okozása esetén bölcsődés korukig visszamenőleg
felkutatják a személyükre kompromittálható anyagokat, cselekedeteket.
Napjainkban bizonyos körökben az efféle gyakorlat állandósult. Megfigyelhető,
ha valamelyik befolyásos korifeus pénzügyi vagy egyéb machinációra mutat rá,
netán közli a nyilvánossággal, miután kirúgták a munkahelyről, az ő háza táján
kutakodnak, s a fejére szórt rágalmakkal fenyegetik, alkalmasint
elhallgattatják, vagy igyekeznek hitetlenné tenni az észrevételeit.
Nálunk a
következmények nélkül folytatott rágalmazás, a büntetőjoggal való fenyegetőzés,
a jogi palástba öltöztetett erőszak, az intrika és a feljelentősdi
leghatásosabb bunkója a politikai küzdelemnek. Az országos méretűvé vált
korrupciókat is jól szolgálta mindez.
Dr. Südi Bertalan
Hírek
• Évek óta
rendszeresen Kádár János halálnak évfordulójára a megyei nőtagozat kis piros
zászlókat készít és értékesít a temetőbe zarándoklóknak. Közel 150 darab zászló
kerül ilyenkor a sírra, melynek ellenértéke a megyei pártkasszát gazdagítja. A
piros anyagot eddig valamikori zászlók, asztalterítők adták. A kis zászlók
készítésében a tagozat aktivistái vesznek részt.
• Június 6-án
Rákóczifalván és Rákócziújfaluban megkoszorúztuk rövid ünnepség keretében II.
Rákóczi Ferenc fejedelem szobrait. Vezetésével 1703. június 16-tól 8 évig
tartott az ország első szabadságharca. A kurucok és labancok között dúló
csatákról mindenki tanult már az általános iskolában. Az emlékeztető beszédet
tartó Farkas László, valamint Filemon Kristóf kezdeményezné az országgyűlésnek,
hogy az évforduló, június 16., legyen nemzeti ünnep.
• A Túrkevén
megrendezett Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó-bajnokság ez évben is
sikereket aratott. A találkozón részt vett 14 csapatból a bajnokságot a
túrkevei Bordács Lajos vezette „Buga Falatozó” nyerte. Ezüstérmes a Molnár Géza
által felvonultatott afrikai egyetemistákból álló debreceni „Strikaz” nevű
együttes lett, a bronzérmes a „Viktor Security”. A legjobb mezőnyjátékos Bogáti
Péter, a legjobb kapus Végső Zsolt. Minden résztvevőnek gratulálunk.
• Folytatjuk
kitelepüléseinket: Kunhegyesen július 18–23., Mezőtúron július 25–30.,
Nádudvaron augusztus 4–9., Ceglédbercelen augusztus 11–16. között.
