Jászkun Munkás, 2016. december

Boldog karácsonyi ünnepet kívánunk mindenkinek!

Vlagyimir Iljics Lenin

1924. január 21-én hunyt el Lenin, korának legnagyobb politi­kusa. Szerencsés alkat volt, mert egymagában összpontosította a tudományos szocializmus alkotó teo­retikusát és az eszme gyakorlati megvalósítójának vezéralakját. Tragé­diája azonban a történelemnek, hogy mindössze 54 évet élt, s akkor távo­zott az élők sorából, amikor Szovjet­uniónak a legnagyobb szüksége volt az ő géniuszára. Halála után szétesett a kohéziós erő, a kommunista politi­kusok, ideológusok egymásnak estek a hatalom birtoklásáért, a párt, a moz­galom, az ország vezető szerepéért.

Ebből a kataklizmából Sztálin ke­rült ki győztesen, s tanúi lehettünk „sikere” következményeinek. Leni­nek nem születnek hetente, ezért utódlása megkívánta volna a kollek­tív ideológiai-politikai vezetést. Sztálin azonban kisajátította magá­nak mindkét funkciót anélkül, hogy emberi adottságai erre őt alkalmas­sá tették volna. Tehetséges szervező volt, ezen a területen megfelelő em­ber került az élre, nem volt azonban teoretikus, s jobb lett volna, ha ezt a feladatkört Buharinra ruházzák. A sztálini regnálás, biztató eredmények után megtorpant, majd hosszú stag­nálás következett. Kimerültek nagy tartalékai, s elég volt egy Gorbacsov nevű akarnok, hogy összeomoljék az egész rendszer. Ez a forradalmi világ­mozgalom sorsára nézve is nagy csa­pás volt. A dominóelv alapján csuklottak össze sorjában a szocializmust építő országok, a kommunista esz­meiséget milliók hagyták cserben, s a támadt űrbe betolakodott a tőkés rendszer. Itt tartunk ma. Ebben a vigasztalannak látszó helyzetben megnőtt Lenin jelentősége, tanításá­nak fontossága. A kommunista pár­tok vezető szerepe idején a leninizmust is súlyos csapások érték, a legnagyobbakat nem az ellenség részéről, hanem a leninistáktól, akik sokszor félreértették, félremagyaráz­ták, meghamisították. A mai utókor illetékeseinek nagy feladata megsza­badítani Lenin tanításait a hibás rárakódásoktól. Ez nem könnyű mun­kát igényel, mert nemcsak az „elí­rásoktól” kell megtisztítani, hanem a megkövesedett rárakódásoktól is.

Tanulmányozásra vár a demokrácia–diktatúra párosról kidolgozott írásai, gyakorlati tevékenység. Ám óvakodnunk kell attól, hogy gépiesen kopírozzuk, hiszen Lenin egy konkrét, meghatározott időszakban került a szocializmus építésének élére, amikor egymagában állt az imperialista tengerben, ezer veszély­nek kitéve. Ez a veszély, a második világháború után nagymértékben csökkent. A lenini szövetkezeti poli­tika is több figyelmet érdemel, mert nem lehet büntetlenül ragaszkodni teóriák betűihez, figyelmen kívül hagyva az érdekeltek véleményét. A szocialista iparosítás lenini politikája ugyancsak sorsdöntő kérdés volt, mely alaposabb odafigyelést igényelt volna. Hiba lenne azt állítani, hogy Lenin sohasem tévedett. Sokszor ma­ga korrigálta önmagát, de bizonyára akadtak olyan tévedések, melyek ké­sőbb derültek ki. A szövetségi poli­tika árnyalt kezelése is követelmény, ha nem akarjuk, hogy a munkásosz­tály mellől szirénhangok elcsalják a partnereket. A testvérpártok kopírozása, a nemzeti sajátosságok figyel­men kívül hagyása, a kulturális élet három „T”- jének, tértől-időtől tör­ténő alkalmazása, ugyancsak forrá­sai voltak bizonyos hibáknak.

A kommunista módszerek megkí­vánják az utókortól, hogy a lenini ha­gyatékot saját valóságukat, a test­vérpártok tapasztalatait alaposan, tárgyszerűen elemezzék, levonják belőlük a pozitív és negatív tanulsá­gokat. Ez a mi munkánk és nem is kevés!

Dr. Hegedűs Sándor

SZOCIALISTA ÉRZELMŰ KUBIKUSOK

A megyében jelentős számú kubikus Mezőtúron volt és évek óta tartanak kubikus napot, akik emlékeznek rájuk. Én eddig nem vettem részt rajta, ezért nem tudom, hogy a munkásmozgalomhoz kapcsolódó tevékenysé­gükről az előadók beszéltek-e, de gondolom, hogy egy kis kiegészítésre vehetek bátorságot.

A Tanácsköztársaság leverése után, az agrárproletárok zöme cseléd vagy napszámos volt. A legöntudatosabb réteget a kubikusok képviselték. Ők járták az országot és így kapcsolatba kerültek az agrárszocialista moz­galommal. 1931 áprilisában a mezőtúri agrárszocialisták követelése a város vezetségétől: munkát, kenyeret. A polgármester attól félt, hogy a munkanélküliek május 1-én nagyarányú tüntetést szerveznek, ezért a kép­viselőtestületnek javasolta, hogy legalább 55 kubikust küldjenek ki a Köröshöz ínségmunkára, mert tőlük féltek a legjobban.

Ez idő tájt a kommunisták lebukása, árulás miatt azt eredményezte, hogy a megyében 66 kommunistát tar­tóztattak le, Mezőtúron 32 főt: többségében földmunkást, kubikust, név szerint: Busi Vince, Csuka Lajos, Kötél Imre, Magda Árpád, Juhász Imre és még sokan mások.

1933-ban volt az utolsó olyan nagy lebukás, amikor mások között Busi Vince mezőtúri kubikust is letar­tóztatták. Szükségesnek tartom, hogy négy elvtársról külön írjak akik, életük végéig hűek maradtak az eszméhez, ezért a mezőtúriak büszkék lehetnek rájuk.

1. Id. Csuka Lajos (1896. Mezőtúr) a mezőtúri KMP-szervezet alapítója és az illegális mozgalom egyik aktív harcosa.

2. Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna (1912. Me­zőtúr) Mezőtúron, majd később Budapesten az illegális pártmunkában a felszabadulásig részt vett.

3. Magda Árpád (1899. Mezőtúr) a mezőtúri KMP szervezetének alapítója és a földmunkások bérharcának aktív részese.Többször volt letartóztatva és elítélve.

4. Kötél Imre (1901. Mezőtúr) a KMP mezőtúri szer­vezetének vezetője, a kommunista mozgalom követ­kezetes harcosa. Többször állították bíróság elé.

A szocialista, kommunista érzelmű emberek munkája máig ható emberi magatartás számunkra. Mezőtúr egy kis szelete az országnak, de biztos, hogy a lakosságának számához képest a mozgalom szempontjából az első között volt a települések között. A mi felelősségünk, hogy eljuttassuk a fiatalokhoz, hogy elődeikre büszkék lehetnek! Bár a hatalom mindent megtesz annak érde­kében, hogy a fiatalok fejét átmossa.

Horváth Sándor

Rablók szipolyozzák Magyarországot

Történelmi események hatástanulmányozása közben egy ideig azon meditáltam, vajon milyen katasztrófák számí­tanak a XX. század legnagyobb katasztrófájának Magyarország számára?

A két világégést előkelő helyre soroltam. Az első világ­háborút máig ható kataklizmaként élte meg a magyar nép. Közreműködéséért ugyanis az ország területének kéthar­mad részével kellett fizetnie.

A másodikban történt csatlósi szerepvállalása pedig több százezer állampolgárának életébe, internálásába, megnyomorításába, az ország jelentős részének tönkrebombá­zásába, hadszíntérré változtatásába került, azok további hátrányos következményeivel együtt.

Emellett mindkét háborúnak egyéb hátrányos követ­kezményei is voltak, melyeket különféle nélkülözésekkel kellett a lakosságnak elviselnie.

Az 1990-ben kiügyeskedett rendszerváltoztatást ha­sonló sorscsapásnak tekinthetjük. Noha kevésbé lát­ványos és irtóztató rombolás írható a jelzett politikai fordulat számlájára, következményeiben, demoralizáló, kedvezőtlen tovagyűrűző hatásaiban szinte fölbecsülhetetlen a züllesztő, pusztító hatása. A háborús időszakok néhány esztendő múlva véget értek. Következményeit (ami a magyar népen múlott) sikerült felszámolnia, meg­szüntetnie. A rendszerváltásbeli politikai fordulat azon­ban olyan kedvezőtlen folyamatokat indukált a társada­lomban az eltelt két és fél évtizedben – sebeket ejtve a gazdaságon, az emberek életén, nyugalmán, biztonságán, jövőbe vetett bizalmán –, melyek sok évtized elteltével sem igen orvosolhatóak. Gondoljunk csak az előző társa­dalmi rendszerben kiválóan működő ipari üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek eszement szétverésére, a töme­gessé váló munkanélküliségre, a mára négymilliót meg­haladó mélyszegényre, a százezer körüli hajléktalanra, vagy a sokezret meghaladó éhező gyermekre, illetve az egészségügy kínlódásaira és a tanulási lehetőség gáncs­vetőire. Az ország vezetőinek döbbenetes megnyilat­kozásaira, akikből hiányoznak a morális fékek, gátak. Hiszen sokukból kiderült mára, hogy köztörvényes bűnö­zők. Maffiatagok, akik nem gyilkolnak, amíg nem muszáj, addig csak lopnak, csalnak, hazudnak, de ha muszáj, ak­kor lövetnek.

Rendszerváltoztatással a magyar nép nemzedékek jövőjét tette bizonytalanná. Aligha léteznek a jelenleginél lehangolóbb, vészterhesebb társadalmi, gazdasági, poli­tikai körülmények, helyzetek az egykor biztonsághoz szokott és jobb sorsra érdemes magyar nemzet számára.

Dr. Südi Bertalan

Hírek Kínáról

Kiemelt figyelemmel kísérek min­den olyan eseményt, amelyik Kí­náról szól. Elmegyek azokra a ta­lálkozókra, ahol bővíthetem isme­reteimet. Ez év novemberének elején miniszterelnökünk talál­kozott Rigában a kínai miniszterelnökkel. Találkozott a kínai és a magyar legfőbb ügyész is, szin­tén novemberben.

Megbeszéléseik lényege: megerő­sítik a kapcsolatokat a jog terü­letén, gazdasági és kereskedelmi területen. Ez a kapcsolat hosszú múltra tekint vissza (mi tudjuk, hogy ez a kapcsolat a szocializ­musban is erős volt, sőt jelenleg pártunk is a mai kínai párttal baráti szálakat épít), és folyamatosan fej­lődik.

A Budapest és Belgrád közötti va­sútvonal felújítása is megkönnyíti az áruk szállítását Kína és Európa között. Kína reméli, hogy Magyarország előmozdíthatja az Uniónál, miszerint belátható időn belül csatlakozhatnak a WTO-hoz. Orbán szerint „Magyarország és a közép­európai országok elkötelezett, ha­tározott és hangos támogatói a kínai-európai együttműködés­nek”. Országunk exportál legtöb­bet Kínába.

Az elmúlt évben országunkban letelepedők 20%-a kínai volt, ami 167 ezer bevándorlót jelentett. Vannak nálunk kínai iskolák, az áruházak sokaságáról nem is be­szélve. Külön elhatárolt temetői rész is található Budapesten. Nekünk is nagyon fontos, hogy a kínai emberek sikereket érjenek el az űrhajózásban, az élet minden területén.

Legyen béke, hogy minél hama­rabb felnőtt és művelt, nagykorú emberiség lakja ezt a bolygót.

Dudás György

TILTAKOZUNK!

A déli országrészből, a 4-es fő­úton Pest felé igyekvő autósok, amikor meglátták a tiszaligeti bejárat előtt az emlékművet, ame­lyik évtizedeken a Felszabadulás néven volt ismert, megnyugodtak, itt vagyunk Szolnokon.

Mi munkáspártiak az 1945-ös felszabadulást, valamint Szolnok felszabadulását is ünnepeltük a szobor előtt, amelyik egy hatalmas háttér előtt fiatal férfit ábrázolt fel­emelt kézzel. Egyikben zászlót tartott. A győzelem zászlaját.

Évtizedeken keresztül járt oda a megye népe ünnepelni, emlé­kezni. Ünnepeltük a háború végét, emlékeztünk az elesett hős ka­tonákra. A rendszerváltás után is éveken keresztül valamennyi párt, a megye, a város képviselői is le­rótták tiszteletüket, koszorúkkal, rövid politikai ihletésű műsorokkal. Valóban egyre fogyott a részt vevő pártok száma, de még az MSZP kitartott mellettünk. Mi történt eb­ben az évben? Készültünk ismét az emlékezés megtartására, de az emlékmű nem volt sehol. Ezt a megye és város vezetése lerom­bolta. Bántotta a szemüket. Nekik nem kell semmi, ami a szocializ­mus korszakára emlékezteti az embereket.

Felháborító a Felszabadulási Em­lékmű Szabó László és Barna Gábor szobrászművészek alkotá­sa az Emlékmű eltávolításának a gondolata is. Ha az MSZP kép­viselői tettek volna a lerombolás ellen, meg lehetett volna menteni. Erről nem hallottunk.

Mi, a Munkáspárt, annak elle­nére, hogy már utána vagyunk az eseménynek, határozottan elítél­jük a rombolást és mindazokat, akik eldöntötték és végrehajtották azt.

A megyei Munkáspárt nevében: Bencsik Mihály

SÜDI BERTALAN: ŐSZT IDÉZŐ ŐSZI HERVADÁS

(Házasságunk 60. évfordulójára)

Virágos kertünk szegélyén, a hűsben

Piros pünkösdi rózsaszál bólogat:

Égazúr fürdik bárányszín-ezüstben,

Szellőajk hint a szirmokra csókokat.

Ölel a csend, s a lelkünk ámulását

Végtelen tájakra csalja untalan:

Hat évtizeden ifjúságunk száll át:

Suhanó gerlepár, örök-nyugtalan.

Ó, régi kert, lelkünk ifjonti álma,

A múlt köntösében állsz újra elénk,

Reánk köszön a kis fád zsenge ága

És virágsokaság mosolyog felénk.

A régi kertre szemünk rácsukódik,

Felszedjük a reggel harmat­könnyeit:

S míg ifjúságunk hangja visszazajlik,

A szerelmi mámor újra fölhevít.

Jó látnunk, hogy a múlás meg-meghátrál,

Emlékek súlyától visszakényszerül,

Ha őszbehajló életünk hídjánál

Letűnt ifjúságunk arca földerül.

Elidőzünk az őszi fordulónál,

Fut az életünk - törvénye sír-igaz -,

S bár a szívünkön a vénség szája rágcsál,

Megmaradt az emlék, nem kell más vigasz.

Megfakult már az első közös álmunk,

Visszaemlékezni mégis oly csodás,

Él bennünk a képe és öröm látnunk,

Hogy tavaszt idéz az őszi hervadás.

EGYEBEK

– Rendszeresen hírt adunk a Kubában történt eseményekről, Fidel Castro életéről, egészségéről, az ellene elkövetett merényletek számáról. Most a haláláról kell tudósítani olvasóinkat, mert 2016. november 25-én örökre lehunyta szemét. A világ népe, köztük magyarok és kiemelten pártunk őszinte részvétünket fejeztük ki országa, népe, kormánya, testvérei leszármazottainak.

***

– November 26-án tartott Szabó Ervin Akadé­mián, Aranyjelvényt kapott Szirmai Jenő, 95 éves volt OTP igazgató, párttársunk. A kitüntetést személyesen vette át pártunk elnökétől.

Az akadémia témája a internet használata, az okos­telefon értelmes alkalmazása volt. Majd a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzet értékelése.

***

– A legutóbbi közvélemény kutatások szerint pártunk ismeretsége 1% fölött van. Korábban nem volt mérhető, értékelhető adat.

***

– December 7-én megyei elnöki ülés lesz, ahol részt vesznek a KB-tagok közül Karacs Magdi és Hajdu József.

***

– December 17-én pártunk megalakulásának évfordulóját ünnepeljük országszerte.

MEGJELENTEK A MUNKÁSPÁRTI NAPTÁRAK

Asztali naptár              500-, Ft/db

Kártyanaptár               10-, Ft/db

***

Novemberi számunkban írtunk arról, hogy akciónapot tartunk országszerte az USA, valamint Kanada és az EU közötti kereskedelmi és gazdasági szerződések ellen. Ennek a szerződésnek egyik eleme, hogy génmanipulált termékek jönnének hazánkba (ezek az egészségre ártalmasak), a má­sik, hogy az olcsó termékek létszámleépítéseket eredményeznek nálunk is. Van már így is elég mun­kanélküli. Ezek az akciók megtörténtek. Nemcsak a megyei vezetők voltak jelen, de a KB tagjai is elutaztak több helyre: Dunaújváros, Nyíregyháza, Gyula.

Karácsonyi fohász

Mindig van új holnap és van szeretet

Ne ejts ma több könnyet, szűnjön kételyed,

Karácsony van ismét, a bú nem való,

Mégis kér a fohász, letérdel a szó.

Legyen minden napon béke, szeretet,

Megértés vezesse az embereket,

Kerülje a bánat a családokat,

Ne kelljen megérni új csapásokat.

Mindenkinek legyen elég kenyere,

Feje felett fedél, s legyen meleg,

Új reményt kapjon az elkeseredett,

Szeretet teremjen gonoszság helyett.

Ha erős a hited nem vagy egyedül,

Ami kudarc volt ma, holnap sikerül:

Mert mindig van remény, nyújtsd hát a kezed,

Mindenkinek jut egy szeretetszelet.

***

Adjon az Isten szerencsét,

szerelmet, forró kemencét.

Üres vékámba gabonát,

árva kezembe parolát,

butellámba pálinkát!

Boldog karácsonyt!

Jászkun Munkás, 2016. november

Szegények bizonytalansága

A kevesek által áhított és felfokozott eufóriával végrehajtott rendszerváltás legvissza-taszítóbb következménye ma az állandósult bizonytalanság. A szocialista rendszer helyébe léptetett vadkapitalizmus embertársaink számottevő hányadának reményteli jövőképét szertefoszlatta, s a perspektívátlanságot, a fölöslegesség létállapotát, a másodrendűség megalázó státusát nyújtotta nekik cserébe. Huszonöt esztendei tapasztalat függvényében kijelenthető, hogy a mostani társadalmi viszonyok össze sem hasonlíthatóak a fondorlattal felszámolt és vég nélkül becsmérelt szocializmus erényeivel, a ,,puha diktatúra” idején a többségnek nyújtott lehetőségek emberi vonatkozásaival. Ha a számos pozitívum mögött csak a munkalehetőséget említjük: azt, hogy aki akart, végzettsége szerinti munkakörben dolgozhatott, s nem kellett attól tartania, hogy munkahelyéről máról holnapra utcára kerül, fölbecsülhetetlen az előnye a tömeges munkanélküliség forrását képező mostani társadalmi állapotokkal szemben. Még akkor is, ha a foghíjas szervezettség következtében számos profitorientált ágazatban fölösleges munkaerőt is alkalmaztak.

Fölbecsülhetetlen értéke volt annak a rendszernek, hogy a dolgozót elsődlegesen embernek, s nem kizárólag olyan profittermelő munkaerőnek, termelési tényezőnek tekintették, akit munkáltatója gátlástalanul utcára tehet, ha profitérdekei éppen ezt diktálják. A bizonytalanság okozta szorongást eddig mindazok megtapasztalhatták, akik olyan társadalomban kénytelenek élni, melyben szinte fölülmúlhatatlan a szegénység. A kapitalista rendszer botrányos szegénységkrónikáját az irgalmatlanul kizsákmányoló tőke írta és írja a kárvallottak, a vesztesek számára. A munkahelyek tömeges megszűnése, a munkásszállások bezárása, a kilakoltatások, a falvak termelőszövetkezeteinek szétverése, a szociális foglalkoztatóként működtetett állami szektor ellehetetlenítése okozta, hogy az országban tömegével vannak munkanélküliek, hajléktalanok, éhező gyermekek, a gyógyszereket pénz híján mellőzni kényszerülő betegek, kisnyugdíjból vegetáló idős emberek, a hivatalosan is több millión felüli létminimum alatt tengődők, egyszer s mindenkorra elesettek, éhbérért robotolók.

A gazdagok, a rendszerváltás politikai és gazdasági nyertesei példátlan közönnyel tekintenek a tömeges elszegényedésre. Részvétlenül nézik, hogy százezrek sodródnak a társadalmi lét peremére, válnak az állam irányítóinak közös hibájából roncsemberekké. Mintegy négymillióra tehető immár azok száma, akik leszakadóban vannak a társadalom nehezen megkapaszkodó csoportjaitól.

A mai rendszerben a verseny és a haszonszerzés kíméletlenül félrelöki a gyengéket, a képzetleneket, az időseket és általában mindenkit, aki képtelen alkalmazkodni a kevesek újjáéledt úri muris világához. Az új évezred kezdetének Magyarországában ugyanis a társadalmi szolidaritás nem egyeztethető össze a tőke érdekével.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: HONFIAK, MEGTÉVEDTETEK!

Minél nehezebbnek látszik a jövő,

Annál vonzóbb lesz számunkra a múlt,

Minél silányabbá válik életünk,

Annál több lesz az ínségbe szorult.

Kárvallottként most lakolunk igazán,

Hiszen a szabadság bajba került:

Szellemi útonállás vált divattá,

A tisztesség ingoványba merült.

Hogyan élhetnénk ma békés életet,

Ha sokunknak társa lett a nyomor:

Ifjúságunk sem vidám, mint a múltban,

A tétlenségtől arca búskomor.

Mit üzen nektek a jövő, ifjaink?

Kényszerűséget a bűnözésre?

Hisz’ arcotokra reménykedés helyett

A tétlenkedés közönyét mérte.

Vagy hazátok elhagyására intett,

Hogy legyen kenyeretek, otthonotok?

És idegenben beteljesülhessen

Munkával teremtett honi álmotok?

Mi lesz, ami utánatok marad?

Romhalma a zsarnok kényszerének?

Éltetni nem, csak temetni tud hazánk,

Ha sírgödre lesz a létezésnek.

Rászedett honfiak, nem vigyáztatok,

ősi magyar átok vert titeket:

Földi megváltóért sóvárogtatok?

Poklot kaptatok s ördög-híveket.

Ők magasztalják a gyehenna urát:

Nem számít nekik, mennyi vétke van:

Ünnepük, mert a nyomor bugyraiban

Tengődők körül csönd és béke van.

A NAGY OKTÓBER

November 7-én volt 99. évfordulója a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. A hatalom még véletlenül sem szólt róla, mert úgy félnek a proletárhatalom gon­dolatától is, mint az ördög a tömjéntől. A magukat bal­oldalinak kikiáltó pártok is hallgattak, mert ők rég elfordultak a szocialista eszmétől.

Jó volna, ha tudnák, hogy a világtörténelem része, hogy 1917-ben a munkások, parasztok kezébe került a hatalom. A forradalomnak voltak előzményei, ami kiváltotta a nép megmozdulását, és volt egy vezér, akit úgy hívtak: Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin).

A parasztság elszegényedési folyamata a forradalom előtt annyira előrehaladott volt, hogy tizenegy millió parasztnak jutott annyi föld, amennyivel harmincezer földbirtokos rendelkezett. 1901-ben éhség következett be. Az a kevés muzsik szerencsés volt megszedte ma­gát és minden földet felvásárolt és azt bérbe adta a nyomorban élőknek. A folyamat oda vezetett, hogy egy szűk réteg egyre gazdagabb lett és a többség meg nyomorban élt. Ez a folyamat zajlik ma hazánkban is. A válság napjaiba betiltották a Zsizny (Élet) című folyóiratot egy vers közlése miatt. A költeményt Maxim Gorkij írta, és ez volt a címe:

A VIHARMADÁR DALA

Vad vihar jő nemsokára!...

Viharmadár hangja szól így

Villámlások közt merészen,

Zúgó tenger fölött is

Győzelemnek prófétája:

Jöjj vihar, s légy még erősebb!

A mai hatalomnak figyelmébe ajánlom ezt a verset. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi társadalmi-gazda­sági alakulat is véget ér. A társadalom objektív törvényszerűsége ezt ki fogja kényszeríteni.

Remélem, hogy ez a forradalmi változás vérnélküli lesz.

Horváth Sándor

Látványszervezés

Civil ruhát viselő két rendőrtiszt beszélgetését volt alkalmam hallgatni nemrég, akik a hazai bűnügyi helyzetről folytattak eszmecserét. Egyikük a szervezett alvilág gazdasági háttere meggyengítését, majd összehúzódását jelölte meg testülete legfőbb teendőjeként. Erre a hitetlenkedő társa azt állította: mivel a bűnözés jórészt állami szinten ügyködő szereplőkkel történik, a hatásos fellépés lehetetlen. Legföljebb frázispufogtatásokkal kísért „látványszervezés” lehetséges.

Az utóbbi vélekedés tűnik meggyőzőnek számomra. A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éhezés és tömeges elnyomorodás reneszánszának, valamint az állami szintű korrupciók, összefonódások korát éljük. Következésképp a szervezett alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását célul megjelölni fából vaskarika. Főbenjáró delictumokat, mint amilyeneket kormányzati körökben követnek el tőkés relációban, s főleg diktatúrában hatásosan gyéríteni, megszüntetni éppen ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen maga a tőkés rendszer gazdasági szerkezete teremt olyan állapotokat, melyek bázisául szolgálnak a bűnözésnek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanság sora megvalósul.

Amíg a szocializmusban egymásnak ellentmondó ideológiák ütköznek egymással, napjainkban különféle érdekcsoportok (te tolod az én szekeremet, én tolom a tiédet) hadrendjei között zajlik a harc. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért (lásd Orbán–Simicska ügyet), az illetékes hatósági szervek némák maradnak. Olyan tényezők birkózása zajlik, melyek esetében azt vélhetjük, hogy nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a bűnüldözéshez van igazi kurázsira szükség. A szervezett alvilág elleni akciók sikere alighanem mindaddig pirrusziak lesznek, ameddig nem váltják fel a jelenlegit emberibb társadalmi viszonyok, a diktatórikus kormányzást pedig valóságos demokrácia. Másszóval, ameddig a mostani társadalmi-gazdasági alakulat változatlan marad, a bűnözések köre – bármilyen „látványszervezés”, állami szintű hazudozás ellenére – bővülni fog, csökkenés helyett. Az sem mellékes szempont, hogy ameddig bizonyos állami vezetőkre súlyosnál súlyosabb bűnök elkövetésének árnyéka vetül, reménytelen vállalkozás lesz a sarzsi nélküliek jogszabályba ütköző „kilengéseit” számon kérni. Tiborc zokszavai ötlenek fel általuk: „... aki száz, meg százezreket rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor garast rabolni kényszerített”.

Soha nem voltak időszerűbbek az öreg jobbágy főnökéhez intézett sirámai.

Dr. Südi Bertalan

VÉRSZÍVÓK és a reménytelen jövő

Az állatok világában valóban léteznek a vérszívók, a bo­garak rátelepednek azok bőrére és addig szívják vérüket, amíg jól nem laknak.

Ez a jelenség megjelent az emberek világában is, olyan átvitt értelemben, hogy a szegényeken gazdagodó embe­rek vérszívók módjára tönk­re teszik őket. Túl sok ember­nek okoznak szörnyű gondo­kat, fájdalmat, mert nélkülözni kényszerülnek sok min­dent, ami miatt éheznek, fáz­nak. A világban már eddig sokféle rendszer volt, mind­egyikben sokat szenvedett a társadalom többsége, mind­egyikben voltak nagyon gaz­dagok. Érthetetlen számom­ra, hogy miért tűrik az embe­rek ezeket az ügyeskedőket, a vérszívókat.

A kapitalizmus az összes eddig létező rendszer közül a legrosszabb, a gazdagok egyre jobban elnyomják a szegényebbeket. Jelenleg készül egy olyan egyezmény, amely Amerika és az EU között írná elő a kereske­delem törvényeit. Ameriká­ból olyan génmanipulált, ol­csó termékeket hoznának be Európába, amely egyrészről tönkre tenné a mezőgazda­ságunkat, másrészről az em­berek egészségét károsan befolyásolhatná.

Ez ellen minden megyében és városban a Munkáspárt­nak tiltakoznia kell.

Dudás György

EGYEBEK

– Valamennyi TV csatornán a Népszabadság betiltásáról hallani vitákat, kommentárokat. Tiltakoznak az újságírók, mondván a sajtószabadságnak vége.

A Népszabadság 1956 november 2-án jelent meg, kifejezetten az MSZMP lapjaként. A szerkesztőség élén Nemes Dezső, Várkonyi Péter majd Berecz János állt. 1989 októberében felül­kerekedett a szocliberális irányzat, és lekerült címoldaláról a „Világ proletárjai egyesüljetek” jelszó. A valamikori 810 ezer példányszámból 2016-ra 37 ezer maradt. Ezt az újságot siratja a jelenlegi sajtó.

Mi sem örülünk igazán a ténynek, de baloldalibb országos napi lap hiányát érezzük.

* * *

– Vietnamban tartották a Kommunista és Munkáspártok 18. Nemzetközi Találkozóját, ahol Thürmer Gyula pártelnökünk képviselt bennünket. Elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt járt utoljára Vietnamban és összehasonlításként beszélt arról, hogy a biciklik helyett milliónyi gépkocsi, az apró szatócsboltok helyett bevá­sárlóközpontokat találni. Az egy főre a GDP 200 dollárról ma 2000 dollár esik.

* * *

– November 8-án Országos Munkáspárti Akciónap volt. Az USA az EU tárgyalásokat folytat a transzatlanti kereskedelmi és beruhá­zási partnerség létrehozásáról. Hasonló meg­állapodás készül Kanada és az EU között is. Nem kérünk egyik megállapodásból sem. Ezért tiltakozó Petíciót adtunk át a megyei és városi vezetőknek országszerte.

Helyreigazítás: Újságunk szeptemberi számában megjelent a „A proletárhoz” című vers dr. Révész István munkája. Elnézést kérünk a hibáért.

A NOVEMBER 8-i DEMONSTRÁCIÓ

Új versenyhelyzet előtt állunk. Szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) van kilátásban az USA és az EU között. Mit hozhat ez nekünk a konyhára? Génmó­dosított termékeket? Vegyszerezett húsárukat? Amerikai szabályok bevezetését? Európa tisztában van a liberális gazdaságpolitika alapelvével, miszerint aki nem ver­senyképes, aki nem piacképes, az pusztuljon el! Ugye, senki sem vitatja, hogy e szörnyű ítélet elszenvedője csakis Európa lehet, mivel nem vagyunk azonos súlycsoportban Amerikával. 1989-ben Kelet-Európa esett áldozatul a multinacionális tőkének, most pedig az EU van soron. A háborúban kétszer nem szabad el­követni ugyanazt a hibát. Tegyünk ellene, míg nem késő! A Munkáspárt arra kéri a miniszterelnököt, hogy ne írja alá ezt a szerződést! Ennek utcai demonstrációval is nyo- matékot adtunk november 8-án. Neves – nem marxista szellemiségű – közgazdászok meggyőző érveivel szól­unk a TTIP aláírása ellen, és találkoztunk az államha­talom helyi képviselőivel, a polgármesterekkel is. Európa maradjon az európaiaké!

BÚCSÚZUNK

November 6-án Tiszaburán elbúcsúztunk DULL JÁNOS volt párttagunktól, aki 1945-ben született Tiszaroffon. Feleségével a négy fiúgyermekük mellett három fogadott gyermeket neveltek fel.

A szertartáson számos unoka, rokon, ismerős, valamint a Munkáspárt vezetői is képviselte a megye tagságát. Őszinte részvétünk a családnak.

Bencsik Mihály