2011. október 2., vasárnap

Mezőtúri kubikos megemlékezés: 2011. szeptember 24.

A nyárias napsütésben benépesült a Kubikosok tere. A hangszórókból népdalok, majd a Szivárvány citera együttes felvételei szóltak. Egy csoport asszony színes kékfestő ruhában fehér blúzban: ők az Újvárosi Hagyományőrző Klub és a Vadvirág Népdalkör tagjai voltak. Köztük vörös inges munkáspártiak osztogatták a pártprogram füzetét és a „rabszolgatörvény" elleni szóró lapokat, A Szabadság újság példányait. Ismerősök köszöntgették egymást, a kezekben virágok, nemzeti szalagos koszorúk voltak.
A 10 órai kezdésig 50-60 fő gyűlt össze, köztük a városi önkormányzat, a pártok és civil szervezetek képviselői, a néhai kubikosok hozzátartozói és nagy örömünkre a volt kubikosok: a 87 esztendős Szabó János, akit elkísért 92 esztendős fivére, valamint a Szöllősi házaspár, mellettük jónéhány fiatal.
A himnuszt követően felcsendültek a citerák, a Vadvirág Népdalkör kedves műsort adott.
Herceg Antal elvtárs, a mezőtúri választókerület KB-megbízottja ez évben hetedik alkalommal méltatta a kubikosok tevékenységét. Ezúttal az 1950-es évek országépítő munkájáról beszélt. Ezt követően párja oldalán Szöllősiné Erzsike néni emlékezett a kubikosfeleségek nehéz sorsáról. Major Mihály nótaénekes nagy átéléssel énekelte el „Az én jó apámnál nincs jobb a világon” kezdetű nótát.
Gulyás László elvtárs, a KB tagja, szolnoki pártelnök a szokványos megszólítást "Elvtársnők, Elvtársak" szavakkal toldotta meg. Szépen felépített ünnepi beszédét érdeklődéssel hallgatták, és amikor a párt elnöke Thürmer Gyula üdvözletét tolmácsolta, felcsattant a taps.
A kubikos szobor talapzatára a a rendező szervek: az Újvárosi Hagyományőrzők, a Munkáspárt országos szervezetei és városi elnöksége, majd az önkormányzat, a Fidesz és a Lokálpatrióta Egyesület helyeztek el koszorút. Végül csoportosan megindultak a résztvevők, és különböző virágokkal borították be a szobor környékét: köztük rózsákkal és őszirózsákkal.
Zárszóként a házigazda, Bíró Imre, a Munkáspárt mezőtúri elnöke kérte: hallgassák meg azt a dalt, amely a kubikosoknak is himnuszává vált, amelyet sokszor titokban maguk közt dúdoltak. Amikor pici várakozás után felcsendült az Internacionálé, az idős vendégek felálltak helyükről. Előbb bátortalanul, majd egyre hangosabban énekelni kezdték: Föl, föl, ti rabjai a földnek… Föl, föl, te éhes proletár… kapták fel a vörösingesek a következő sort, majd a szemközti oldalon a klubosok népdalokon edzett hangjával folytatódott az éneklés, és bekapcsolódtak mások is.
Az ünnepséget követően átvonultunk egy másik rendezvényre, ahol az egyik kerület lakossága egy gyermekjátszótér megvalósításának érdekében tartott jótékonysági rendezvényt több száz fő részvételével. Többen körülvettek bennünket, gratuláltak a kubikos rendezvényhez, Thürmer elvtárs felől érdeklődtek. Egy fiatal hölgy Gulyás elvtárshoz fordulva dicsérte az ünnepi megemlékezést, és azt mondta: végre valaki ismét elvtársnőnek szólította.
Jó volt ezen a napon Mezőtúron baloldalinak, a Magyar Kommunista Munkáspárt tagjának lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum