Kongresszus után
A
Munkáspárt 24. kongresszusa elfogadta az Új Programot. Ezt követően a
végrehajtásra kell erőnket összpontosítanunk, és nagyon fontos, hogy a
választásokig a polgárokhoz eljuttassuk, amely igen nehéz feladat. El kell
magyarázni az embereknek, hogy mit akarunk, mert az Új Program nem a pártnak
készült, hanem a társadalomnak. A gondolatom Kádár Jánostól származik. Az MSZMP
XI. kongresszusának vitazáró beszédében ismételten hangsúlyozta:
„Tudnunk
kell, hogy – próbálkozhatunk bár a legjobb szándékkal – akarata ellenére senkit
sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőzni az
embereket, amelyre hívjuk őket, s el kell érnünk, hogy kövessenek bennünket.”
(MSZMP XI. kongresszusának jegyzőkönyve, 453. oldal)
Úgy
gondolom, hogy ez számunkra fontos útmutatás. Nagyon lényeges a pártszervezetek
propagandamunkája és tömegkapcsolata, amely a következő módon valósulhat meg:
·
A pártszervezetek folyamatosan ismertessék a választópolgárokkal
a párt Új Programját.
·
Folyamatosan figyelni kell a választópolgárok hangulatát.
·
Lehetőség szerint bevonni a választópolgárokat a politikánk
végrehajtásába. A megvalósulás érdekében fontos, hogy a Munkáspárt politikai
tevékenysége nyilvános legyen.
Ez a
párt munkastílusának egyik fontos jellemzője. A párt tagjai ismerjék a párt Új
Programját, és azt a politikai felkészültségüknek megfelelően terjesszék. El
kell mondani az embereknek, hogy a Munkáspárt őértük végzi a munkáját, és ehhez
kérjük azok támogatását. Ez az Új Program túlmutat a kapitalista társadalmon,
mert szerintünk a többségnek csak a közösségi társadalom akar és tud többet
adni. Tapasztalataim azt igazolják, hogy a nyílt, őszinte tájékoztatásnak
kedvező politikai hatása van. Növelni kell a párt iránti bizalmat, és így
kitartó munkával be tudjuk az embereket vonni a párt támogatásába, amelyre nagy
szükség van.
Lenin a
döntő láncszem felismerését nagyon fontos tényezőnek tartotta, amelyet „A
szovjethatalom soron lévő feladatai” című művében fejtett ki. A lényege, hogy
az adott történelmi pillanatban megtaláljuk azt a láncszemet, amely fontos.
Véleményem szerint most az embereket győzzük meg arról, hogy csak együtt közös
erővel lehet fellépni a munkanélküliség, az elszegényedés és a kilakoltatás
ellen. Ezekhez ad útmutatást a Munkáspárt új programja. A jelenlévő párttagok
és meghívottak délután kisétáltak a Fiumei úti sírkertbe, ahol Kádár János
születésének 100. évfordulójára emlékeztünk. Jó hangulatú felvonuláson éltettük
Kádár Jánost, a szocializmus időszakát, és buzdítottuk az embereket, tartsanak
velünk.
Horváth
Sándor
Bal, jobb
Mióta
az 1789-es francia polgári forradalom konventje „földrajzilag” megjelölte
helyét a haladás és a maradás híveinek, tarta a vita arról, érvényes-e a
politikai „bal” és „jobb” ilyetén megjelölése.
Ma
sokan azt vallják, higy ez a fogalompár elveszítette időszerűségét, mert „tisztán”,
egyértelműen nem jelentkezik sehol: mindkét tábor jegyei fellelhetők itt is,
ott is. A Fidesz – voksait szaporítandó – baloldali intézkedéseket is hoz,
miközben magát öntudatosan jobboldalinak tekinti.
A bal-
és jobboldaliságnak számtalan ismérve van, s nem lesz baloldali az a
konzervatív, aki néhányat kisajátít a baloldali komplexumból. Helyénvaló-e
fenntartani e minősítést ma, amikor a közélet annyira összetett, amikor gomba
módra szaporodnak, vagy eltűnnek a különböző színezetű, de sterilen sohasem
jelentkező árnyalatok? Nem volt a politikai harc egyszerű a múltban sem. Mindig
sokféle érdek feszült egymásnak: osztályérdek, klikkérdek, vallási ellentét,
nemzetiségi különbségek, az egész haza és a szűkebb pátria közötti
ellentmondások stb. Az is nyilvánvaló, hogy az egyes pártok és szervezetek,
melyek osztályérdekeket képviselnek, csak úgy tudtak fennmaradni a „konkurenciaharcban”,
ha osztálybázisukat tömegbázissal támasztják meg. Hitler a retorika szintjén
sem csak a finánctőke bizonyos rétegeit, „tiszta fajú árjáit” védelmezte, hanem
széles tömegeket is befolyása alá vont, céljai megvalósítása érdekében. Ezért igen
intenzív propagandát folytatott. Így történhetett, hogy elemi érdekeikkel
mentek szembe a kétségbeesett, hiszékeny munkások és szegényparasztok milliói,
amikor beálltak a nemzetiszocialisták táborába. Vajon elérhette-e volna Orbán
Viktor a kétharmados többséget, ha nyíltan csak a jómódú polgárokra építi
hatalmi harcát 2010-ben?
A
populizmus, a demagógia tehát elengedhetetlen eszköze a választási küzdelemnek,
ám nemcsak a Fidesz, de a szocialisták és más polgári pártok esetében is. a bal-
és jobboldali megjelölés nem csupán az adott szervezet objektív természetére
utal, hanem a megtévesztést is célozza.
Egyesek
azért tagadják a jobb- és baloldaliság létjogosultságát, hogy leplezzék igazi
arcukat, mások, mert úgy látják, ma már eltűntek a határok pártok és osztályok
között, s értelmét veszítette a különbségek kihangsúlyozása. „Eltűnt” a
munkásosztály, a „középosztály” tömöríti a korábban egymással szembenálló
homogén csoportokat – mondják. A politikai-ideológia falak is feleslegessé váltak.
Itt az ideje egy homogén eszmerendszer alkalmazásának! Jelen esetben az
„orbánizmus” tölti be ezt a funkciót: egy a zászló, egy az eszme, egy a párt!
Meggyőződésem,
hogy a jobb-és baloldaliság – értékrendünk szerint – nem veszítette el
időszerűségét, mert a tőkés rendszer, az osztály, a magántulajdon és a
kizsákmányolás viszonyai között fennállnak az antagonisztikus ellentétek, s
ennek kifejezői, a politikai és az ideológiai tényezők.a bal- és jobboldaliság
fogalmát nem szabad elvontan kezelni, az nagyon is függvénye a konkrét
történelmi-társadalmi helyzetnek, annak adekvát megjelenítése. Ma baloldali az –
aki szem előtt tartva a nemzet és a haladás összhangját – harcol a tőkés rend,
a kizsákmányolás ellen, az össznépi érdekek szem előtt tartásával felszabadítja
a dolgozókat, és a közösségi társadalom felé irányítja őket. Természetesen realitások messzemenő figyelembe vétele
mellett, nehogy a tömegek az álforradalmiság és a kalandorság csapdájába
essenek. Ugyanakkor nem idegenek tőlünk a részleges antikapitalista lépések,
reformok sem, ha azonban kialakul a forradalmi helyzet, frontális támadásba
kezdünk a tőkés rend ellen.
Szektásság
lenne azonban azt hinni, hogy csak mi, kommunisták vagyunk baloldaliak, de a
következetesség valóban kizárólag ránk jellemző. Becsülni kell a viszonylagos
baloldaliságot is, mert szövetségesek, útitársak nélkül aligha jutunk el a
szocializmusba.
Hegedűs Sándor
Választ várunk
Kádár
János születésének 100. évfordulója alkalmából a magam és a javaslattévő Molnár
Istvánnéval (06-56/220-415) kezdeményezzük, hogy az országgyűlés tagjai a
kabinet, a miniszterelnök vizsgáltassa felül a rendőrségi, ügyészségi anyagokat
a sírgyalázás esetében. Hogyan történhetett meg egy volt magyar miniszterelnök
sírjának ilyen aljas meggyalázása? Ismeretlen előttünk a rendőrségi jelentés
tartalma. A magyar nép és a magyar nemzet nem törődhet bele ebbe a gyalázatba
és szégyenbe.
Sokaknak
és a javaslattévő Molnár Istvánnénak fájó és gyászos emlék ez, és ebben az
ügyben nem történt érdemleges dolog. A hatalom elhallgatja, ez pedig bűn. Ilyen
történelmi múltat élünk. Az illetékes hatóságok vizsgálják meg újra, és a
bűnösöket találják meg.
Koczka
Béla
Hadilábon az igazmondással
A
politikusok nyilvános megnyilatkozásai közben gyakran bosszankodom, hogy némely
törvényhozók mi mindent hordanak össze politikai ellenlábasaikról. Hogy
„egészpályás letámadás” néven elhíresült szövegeléseik közben milyen konokul
ismételgetik valótlan vagy bizonyíthatatlan állításaikat. Olykor megtörténik,
hogy hetekig vagy még tovább traktálják velük a közvéleményt. Nem számít nekik,
hogy mit mondanak, milyen ostobaságot fecsegnek. Lényeg, hogy minél többen
figyeljenek rájuk, minél többen beszéljenek róluk. Zavartalanul tehetik, hiszen
az országgyűlési képviselőség nyújtotta mentelmi jog garantálja részükre az
alaptalan vádaskodásokért viselendő felelősség alóli kibúvás lehetőségét.
Emellett azt is tudják, hogy a további inszinuálásra bármikor kész társaik nem
fogják a mentelmi jogukat hatósági eljárás lefolytatásának lehetősége végett
felfüggeszteni.
Élt
hajdanán egy hírhedett propagandaminiszter: Goebbelsnek nevezték. Neki
tulajdonítják az alábbi tézist: „Minél többször és minél harsányabban hangzik
el a hazugság, a tömeg annál inkább elfogadja igaznak”. Amikor bizonyos
politikai potentátok különféle valótlanságok ismételgetésével igyekeznek
szimpátiagyarapító tömeghatásra szert tenni, tulajdonképp e torz nézőpont
szellemét követik.
Persze
nem állítható, hogy a valóság tényeinek elferdítői, meghamisítói ne ismernék az
igazságot. Csakhogy az akarnokság, mely a hatalom megszerzése, megtartása,
illetve visszaszerzése közben inspirációt nyújt, túllépteti őket az
erkölcsösség határain. Mellékes, hogy „kilóg a lóláb”. Úgy vélik, ha már
foghíjas felkészültség birtokában képtelenek tehetségesebb, rátermettebb
társaik fölé kerekedni, mószerolással, lejáratással talán előnyre tehetnek
szert velük szemben. Gyakorlati példák sora bizonyítja, hogy egy-egy
botcsinálta ásatag szándékú politikus számára milyen hatásos eszköz lehet ez
arra, hogy a közéleti színtéren pozícióelőnyt csikarjon ki magának a politikai
ellenfelével szemben. A korlátlan véleménynyilvánítás adta jogon némelyek olyan
komoly ábrázattal hazudoznak a nézőknek, hallgatóknak, olvasóknak, hogy
sokaknak az a képzete támad, hogy olyan bugyuta fajankónak tartanak minket,
mint akik elhisznek mindent, amit mondanak. Persze az is tapasztalható a
gyakorlatban, milyen sokan felülnek a politikusok által szajkózott
ostobaságoknak. Naivitásuk folytán úgy vélekednek: nem mondanák, ha nem fedné a
valóságot. Mások meg azt tartják: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
Holott tudhatnák, hogy nemcsak szélfúvás szokta előidézni a haraszt zörgését.
Dr.
Südi Bertalan
Tűnjetek el, becstelenek!
Magyarországnak
gyakran voltak
Egekbe
kiáltó bajai,
S akkor
nem lelt orvost magának,
Ha
üldözték azt bitangjai.
Gyakran
evett elejtett élőt
A dögöt
áhító hiéna,
És
mindig adott újult erőt
Öldösni
a megszerzett préda.
Gyakran
születtek a magyarnak
Árulásra
képes fiai,
S
voltak gyűlöletes haragnak
Vétlen
pusztult áldozatai.
Utóbb
hamis ígéretekkel
Rábeszéltek
milliókat,
Hogy
magasra tartott kezekkel
Éltessenek
link fírolókat.
Közülük
sokan lépre mentek,
Nem
észlelték a vészhatást,
Ma
végre ők is felszisszennek,
Mert
látják, érzik a rothadást.
Gyógyuljanak
meg a hazának
Égetőn
lüktető sebei,
Leljen
végre orvost magának,
S
tűnjenek el becstelenjei!
Südi
Bertalan
Összegzés
Most
már igen sokan belekóstoltak a kapitalizmusba, ideje lenne a legfőbb jellemzőit
sorra venni.
Milyen
is a kapitalista? Nem emberközpontú. Mindenben a saját érdekét követi, csak az
számít. Irigy, másokat lenéz, utál és gyűlöl, csak addig van rád szüksége, amíg
az ő érdeke azt megkívánja. Átver, becsap, kihasznál a végtelenségig, azt sem
bánja, ha éhen halsz a családoddal együtt. Lelketlen és álszent, képmutató és
hazug, ráadásul ostoba, mert nincs benne könyörület, se irgalom.
Nagyon
szeret parancsolni, másokat megalázni, főleg ha szegény szolga. Viszont ha egy
tőle nagyobb úr elé kerül, akkor úgy viselkedik, mint egy csúszómászó féreg,
alázatos a sárga földig. Vagyis undorító ez a módi, mert a műveletlenségből
való viselkedés örökös tulajdonsága a régi, ún. úri világnak.
Ez egy
átkozott ragadvány az emberek életében. Mert ha egy kicsivel gazdagabb volt,
már lenézte a szegényebbet. És úgy látszik, hogy ebből még nem gyógyultak ki,
és amíg kapitalizmus lesz, ez mindig is elő fog bújni. Ezért kell olyan
közösségi társadalom, ahol harmónia létezik.
Dudás
György
„Szabadság”
A
történelem folyamán valamennyi országnak voltak jeles napjai, amikor a
hatalommal szemben fellázadt a nép az uralkodó osztály túlzott elnyomása miatt.
De lehet, hogy egy másik ország elnyomása ellen lázadt fel. Ilyenkor az
elnyomott nép mindig a „szabadság” eszméjéről álmodozik. Véleményem szerint
„szabadság” semmilyen kizsákmányoló társadalomban nem lehetséges, mégpedig
azért nem, mert ezeket a lázadásokat, felkeléseket, bár jóindulatúak voltak, de
többségében magántulajdonos személyek vezették.
„Szabadság”
csak közösségi társadalomban lehetséges, ahol nincsenek tőkések,
gyártulajdonosok, de koldusok sincsenek. Magyarországot véve alapul, néhány
példa:
1437.
Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés
1514.
Dózsa parasztháborúja
1703-1711.
Rákóczi szabadságharc
1848-49.
Forradalom és szabadságharc
Mind a
„szabadság” jegyében folyt. De ha jobban megnézzük, a vezetők mindenhol a
magántulajdonnal rendelkező elöljárók, nemesek, bárók, grófok soraiból kerültek
ki. Eszükben sem volt a köznépet felszabadítani, legfeljebb könnyítettek volna
a helyzetükön. Ez a segítőkészség csak azért volt, mert ők is elégedetlenek voltak
az uralkodókkal szemben.
Budai
Nagy Antal és csapata: Kolozsvári János, Világos Berki Oláh Mihály, valamint
Dózsa György és csapata, Dózsa Gergely, Mészáros Lőrinc ceglédi pap nemesek és
köztisztviselők voltak. Ugyanez jellemzi az 1703-tól 1711-ig tartó Rákóczi
szabadságharcot és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezetőit is. Vajon
ha a felsorolt események közül bármelyik is olyan győzelemmel végződött volna,
hogy nem kellett volna félni mondjuk külföldi támadástól, tényleg „szabad” lett
volna a nép? Téved, aki azt hiszi, hogy igen. Hogy miért nem, annak a
magántulajdon az oka. Mert melyik magántulajdonos áldozta volna fel vagyonát
embertársa javára? Széchenyi, a legnagyobb magyar, aki egy éves jövedelmét is
felajánlotta a haza javára, a grófi nagybirtokát is átadta volna a közösségi
tulajdon javára? Ez a kérdés ma is feltehető minden nagy magántulajdonosnak.
Sajnos a válasz mégis az lenne, hogy nem.
Hazánk
történelmének folyamán két esetben lett volna mód arra, hogy eljöjjön végre a
nép szabadsága. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején, és a második világháború
után, amikor ölünkbe esett a lehetőség, de nem éltünk vele. Ebből lehetett
volna népszabadság. Sajnos, ez megbukott, mert még a nincstelenek, hontalanok
nagy része ma is még a magántulajdon után epekedik. Ez pedig nagy baj.
Ezért,
amíg a nagy magántulajdon (gyár, bank, nagybirtok) létezik, addig a szegény
ember ne ábrándozzon „szabadságról”.
Fáni
Lajos
Rövid hírek
Május
26-án a Munkáspárt megtartotta 24. kongresszusát. Elfogadtuk az Új Programot.
Jóváhagytuk a párt új jelképét, munkásember kezében kalapáccsal, háttérben a
párt vörös színével, előtérben a Munkáspárt felirattal. Jóváhagytuk a párt
kitüntetési rendszerét: „A Munkáspárt aranyjelvénye” kitüntetést megyénkből
Herczegh Klára, a Jászkun Munkás főszerkesztője, „A Munkáspárt Vörös Lobogója”
jelvényt pedig Dull Norbert Krisztián viselheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése