Jászkun Munkás, 2013. január

A Munkáspárt Elnökségének állásfoglalása

1. A Magyar Kommunista Munkáspárt mindig is elítélte a vörös csillag és a sarló- és kalapács nyilvános használatát tiltó törvényt, és az ezzel kapcsolatos politikai és jogi gyakorlatot. A magyar munkásmozgalom története része Magyarország történetének, a magyar munkásság sokat tett hazánk és nemzetünk boldogulásáért. A munkásmozgalmi jelképek nem említhetőek egy lapon a fasiszta szimbólumokkal, mint ahogyan a szocializmus sem egyenlő a fasizmussal, bárhogyan is állítják ezt a tőkés hatalom birtokosai. Elfogadhatatlan, hogy a munkásmozgalom jelképeinek használatát tiltják.
2. A Munkáspárt üdvözli az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéletét, mely szerint megsértették Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnöke szabad véleménynyilvánításához való jogát, amikor jogerősen elmarasztalták a vörös csillag viselése miatt.
Ugyanakkor világosan kell látni, hogy az EJEB ítélete nem adta vissza a vörös csillag szabad használatát Magyarországon.
Az ítélet nem több mint a polgári demokrácia ügyes trükkje arra, hogy az embereket megtévessze, és a polgári demokráciát, az Európai Uniót a jog és a demokrácia olyan intézményének állítsa be, ahol mindenki jogait tiszteletben tartják.
Ezzel szemben az Európai Unió intézményeinek tudtával és egyetértésével folyik a kommunista mozgalom elleni leplezetlen küzdelem, a szocialista múlt lejáratása és megtagadása, újabb és újabb jogi korlátozások születnek az EU számos országában. Az EJEB ítélete semmit sem változtat meg.
3. Az Európai Unió antikommunista politikájának elfogadásában szerepük van a jelenlegi magyar kormánypártoknak is. Az Európai Unió ugyanakkor szó nélkül tudomásul vette a jelenlegi magyar kormány antikommunista törvényeit és politikáját.
Naivitás azt feltételezni, hogy a magyar kormány - ismerve az EU támogatását, az érdekek összefonódását - bármit is tesz a vörös csillag tilalmának eltörlésére.
4. A Munkáspárt értékeli, hogy Munkáspárt 2006 elnevezésű párt kitartóan küzd a vörös csillag tilalmának eltörléséért. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy ugyanezek a személyek 2005-2006-ban a tőkés MSZP oldalára álltak, rombolták a Munkáspártot, végül szakadárpártot alapítottak. Történelmi felelősségük van abban, hogy a 2006-os választásokon nem tudott eredményt elérni. A Munkáspárt 2006 mai dokumentumai is arra utalnak, hogy ez a szervezet semmit sem változtatott korábbi politikáján, a dolgozók gondjainak megoldását a szocialisták ismételt hatalomra juttatásában, és nem a tőkés rendszer elleni következetes küzdelemben látják.
5. A Munkáspárt nem becsüli alá a jelképekért vívott küzdelem fontosságát. Ugyanakkor úgy véli, hogy erőinket mai társadalmi problémák, a munkanélküliség, a szegénység megoldására, a tőkés rendszer elleni tényleges harcra, a dolgozók felvilágosítására, a tőke elleni mozgósítására kell összpontosítani.
Budapest, 2012. november 7.

Néhány szó a Rongyos Gárdáról

Ennek a néhány gondolatnak az ad időszerűséget, hogy felvetődött a Rongyos Gárda-emlékmű felállításának terve. Létezik ugyan Sopronban, a Király-kilátó szomszédságában Kovács György szobrászművész alkotása az inkriminált seregről, (a Rongyos Gárda is részt vett ugyanis Burgenland megszállásában), de még helyi jelentősége is alig van. Hacsak az nem ad ,,súlyt” a műnek, hogy a rendszerváltás óta a Jobbik és a Hatvannégy vármegye szervezésében, néhány tucat megszállott, immár rendszeresen demonstrációt tart mellette. A szélsőséges soviniszták azonban országos rangra akarják emelni a burgenlandi kaland és a RG emlékét. Ez egyúttal Héjjas és társai rehabilitációját is jelenti. A negyedszázados ellenforradalom egyik színfoltját hoznák vissza, hogy mind teljesebbé váljék a ,,keresztény-nemzeti” kurzus szimbolikája. A szellemidézéstől várják a szellem tárgyiasulását.
Ez az irreguláris alakulat valójában nem játszott komoly szerepet történelmünkben, létrehozói és tagjai jórészt irredenta szélsőjobboldali kalandorok, nacionalisták voltak, akik - mellőzve az erőviszonyok diktálta realitásokat - revideálni akarták az antant által felrajzolt országhatárokat.
A Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult Héjjas Iván főhadnagy, orgoványi tömeggyilkos birtokán, revansiszta tisztekből, legénységből, nincstelenekből, a Székely Hadosztály maradványaiból. Olyanok álltak össze, akik esküvel fogadták, még az életüket is feláldozzák, hogy feltámasszák a történelmi Magyarországot. Létrejöttük első szakaszában a Tanácsköztársaság megdöntése, a Sopron és környéke Ausztriának ítélt területei (Burgenland) megszállásának megakadályozására szövetkeztek. Horthy Miklós kormányzó - az antant elutasító magatartása miatt - nyíltan nem támogathatta a Gárdát, de rokonszenvének kifejezése jeléül ellene sem tett semmit. Amikor az antant diplomák Velencében döntöttek Nyugat-Magyarország sorsáról, kénytelenek voltak Ausztria javára feladni az általuk kreált Lajtabánságot és tevékenységük színterét a ,,Felvidékre” helyezték át. Itt sem volt esélyük a győzelemre, de hazafias pózként néhány megfélemlítő akciót sikerült szervezniük. Telefon és távírókábeleket rongáltak meg, operettháborúba kezdtek, terrorista cselekményektől sem riadtak vissza. Mindez azonban vajmi keveset használt (sőt, ártott) az elszakított magyarságnak. A hazafias felbuzdulásnak természetesen voltak antiszemita felhangjai is. A Gárdát abból a pénzből támogatták, melyet 1925-ben Windischgraetz Lajos herceg szerzett és elhíresült frankhamisítás révén. Az Anschluss előtt mintegy ezer újjászerveződött gárdista visszaszivárgott Csehszlovákiába, hogy gerillaharcokkal nyomást gyakoroljon Benesékre. Kárpát-Ukrajnában is hallattak magukról, ám hatástalan demonstrációknál, sehol sem értek el komolyabb eredményt. A szovjet-finn háborúban ugyancsak részt vettek néhányan Carl Gusztav von Mannerheim tábornok seregei oldalán. A magyar-lengyel történelmi barátság jegyében ott voltak 1944-ben a nácik által megszállt ország németellenes harcában. (A magyar parlament nyilas képviselői e miatt tiltakoztak a kormánynál). A Rongyos Gárda tagjai között találunk olyan szélsőjobboldaliakat, mint Francia Kiss Mihály, Héjjas Iván, Prónay Pál, Vannai László stb. Ezek legfőbb ,,erénye” a nemzet ,,ellenségei” és a baloldaliakkal szembeni kegyetlenkedés volt.
Íme a Rongyos Gárda története. Nincs mit csodálkozni azon, miszerint a Jobbik követeli, hogy ,,dicső tetteik” bekerüljenek a nemzeti tantervbe, mai fiatalságunk okulására. Vámossy Tibor egykori gárdatag sírja ma a neohungaristák zarándokhelye, de a széljobbnak hiányzik egy központi, országos emlékhely, ahol jelentősebb akciókkal és nagyobb hatásfokkal áldozhatnak a ,,rongyosok” emlékének.

Hegedűs Sándor

Sztálin vétója

Rákosi Mátyás 1943 szeptemberében a Szovjetunióban a magyar hadifoglyoknak arról beszélt, nincs remény arra, hogy az elszakított területeket visszakapjuk, mert a nemzet egy Moháccsal sújtott Trianont kaphat. Utólag azt kell mondani Rákosi Mátyás jól látta a várható következményeket, a nyugati hatalmak szándékát. 1944. októberében Churchill angol miniszterelnök Moszkvában tárgyalt Sztálinnal arról, mi legyen az európai országok sorsa a háború után.
Pozdamban a három nagyhatalom képviselői összeültek, ahol Truman amerikai elnök, Churchill angol miniszterelnök egyetértésével az asztalra tett térképen bemutatta Németország felosztásának tervét. A ,,Dél-német állam” térképe volt számunkra a lényeges. Ez a térkép ma is látható az akkori tárgyalások színhelyén. Ez az állam Bajorországból, Baden-Württemberből, Ausztriából és Magyarországból állt volna össze és Bécs lett volna a fővárosa. Az osztrák és a magyar nemzetiségekből megtagadták volna az önrendelkezési – kiválási jogát.
Sztálin ezt nem támogatta, ezért élhetünk mi most itt ebben a hazában, amelyet úgy hívnak, Magyarország. A jobboldali történészek elgondolkodhatnának rajta, amikor Sztálinról írnak és beszélnek.

Horváth Sándor

LÁSSUNK TISZTÁN

John Perkins: Egy Gazdasági Bérgyilkos Vallomásai c. könyvéből néhány bekezdést szükségesnek tartok idézni, hogy világosan lehessen látni az USA világpolitikai stratégiáját.
Íme az idézetek: ,,A másik feladatom az, hogy fizetésképtelenné tegyem a kölcsönt felvevő országokat, de csak azután, hogy a MAIN-nak és a többi amerikai vállalatnak járó összegeket már kifizették, hogy állandó függésben maradjanak a hitelezőiktől és könnyű prédát jelentsenek... - Valamennyi programtervezetnek az volt a kimondhatatlan célja, hogy a beruházásban részt vevő cégek nagy profithoz jussanak, a fogadó ország néhány gazdag és befolyásos családja hasznot húzhasson belőle, ugyanakkor biztosítsa a világ különböző országainak hosszú távú pénzügyi függőségét és így politikai lojalitását. Minél nagyobb a kölcsön, annál jobb. Azt a tényt senki nem vette figyelembe, hogy az országra nehezedő adósságteher évtizedekre megfosztja a legszegényebb rétegeket az egészségügyi, oktatási, és más szociális szolgáltatástól... -, ha a lakosság többségére nagy adósságteher nehezedik, a vagyonosok gazdagodnak, a szegények szegényednek. A statisztika szempontjából ez gazdasági növekedésnek számít...-.” Azért fizetnek minket - és nem is rosszul, hogy dollár milliárdokat csaljunk ki a világ különböző országaiból... Próbáljuk rávenni a világ vezetőit, csatlakozzanak az Egyesült Államok gazdasági érdekeit érvényesítő hatalmas hálózathoz. Végül ezek a vezetők, annyira belegabalyodnak az adósság hálójába, hogy lojalitásuk biztosított. Akkor mozgósítjuk őket, mikor nekünk tetszik, hogy politikai, gazdasági vagy katonai igényeinket kielégítsék. Cserébe ezek a vezetők megszilárdíthatják politikai hatalmukat”. Eddig az idézetem első része ebből a könyvből.
Ennek az embernek az életútja azt látszik igazolni, hogy amit eddig leírt, az nagyon igaznak érezhető. Mert nagyon hitelesnek és meggyőzőnek hat, ha arra gondolok, hogy mennyi ország el van adósodva. De - ha csak a - mi hazánk esetét figyelmesen áttekintjük-, nagyon ránk illik több tekintetben is az USA - akaratának megfelelő rendszer kialakítása. Amibe az ország bele fog gebedni, ha a magyar nép nem ébred fel idejében. Le kell váltani az összes kapitalizmust imádókat. Ezek a szolgalelkű pártok képesek arra, hogy örökre az USA - akarata szerint cselekedjenek. Hiszen ezek nem törődnek azzal, hogy túl sokan nagyon nehezen élnek. És ezt a rendszert akarják a végtelenségig fenntartani azzal, hogy a földbirtok rendszert - mégpedig jó nagy méretben megakarják valósítani. Most már világosan láthatjuk, hogy honnan fúj a szél és, hogy mire számíthat a magyar nép. O. V. és társai - ide értem az összes többit is. Miféle függetlenség van itt? Vissza a szocializmust! 

Dudás György

UTÓLAGOS – SZÍNVALLÁS

Végre kibújt a szög a zsákból. Az MSZP prominensei - DK-s társaik kíséretében - nyíltan beismerték, hogy fikarcnyi közük sincs a baloldalisághoz. Csakis az egykori MSZP-s idejükből át-mentett köpenyt viselik a baloldaliság imitátoraiként, a naív tömegek megtévesztése céljából, s nem működnek együtt, baloldali párttal.
A rendszerváltás megtörténte óta tudom (állításommal aligha vagyok egyedül), hogy az MSZP - noha eredendően nem lehet baloldali szellemiségű politikai tömörülés -, büszkén viseli a baloldali jelzőt. Dehát, milyen alapon lehetne ez a párt baloldali? Hiszen a szocialista rendszer (melynek baloldalisága megkérdőjelezhetetlen) felszámolását célzó aknamunkából a szocialista pártiak derekasan kivették a részüket. Sőt ebbéli tevékenységüket alkalmasint nem átállották büszkén hangoztatni is. Miként lehetne egy olyan politikai tömörülést baloldalinak minősíteni, mely a tőkés állami berendezkedést segítette hatalomra? E pártvezetők több mint húsz esztendeig előszeretettel elhallgatták ezt. A szegény emberek védnökei pózában tetszelegtek.
Utóbb, amikor az emberi sorsok reális megítélése tárgyában igen-igen immúnis kormányzat potenciális menesztését célzó összefogást kezdeményező erők bázisát kellett volna megteremteni, az MSZP és a belőle kivált DK-s társaság nem volt hajlandó a valóságos baloldaliság szellemében működő Magyar Kommunista Munkáspártot partnerként elfogadni. Következésképp kereken elhatárolódott a vele való együttműködés gondolatától.
Ebből következik egy latens szándékuk: Maradjon inkább hatalomban az országot roncstársadalommá züllesztő jelenlegi kormányzati apparátus, mintsem a saját egykori pártbéli közösségével szövetkezve segítsenek elmozdítani a diktátor és szégyenletes vazallusai kormányzati szerepből történő kiakolbólítását. Különféle álindokok, valótlan megállapítások, rágalmak hangoztatásával, meghiúsították a hasznos együttműködés létrejöttét.
Valószínűleg restellték, hogy végre olyan hajdani elvi társaikkal kellene majd szembe nézniük, akik hűek maradtak egykori kommunista meggyőződésükhöz, nem árulták el a szocializmus ügyét, s nem álltak a népnyúzó tőkés rendszer szolgálatába. Valószínűsíthető, hogy az efféle majdani kínos szembesülés döntő szerepet játszott együttműködési hajlandóságuk elodázásában. Nem hinném, hogy e tettüket aranybetűkkel fogja a politikatörténet feljegyezni. 

Dr. Südi Bertalan

Hírek

1. Már az a tény, hogy Szandaszőlősön összegyűjtöttük az ajánlócédulákat jelöltünk részére, elégedettek lehetünk. A választást az MSZP nyerte, mi pedig megmutattuk van elég erőnk a munkához, tudnak rólunk, és a jövőben is felkeressük szinpatizásainkat.
2. Ez évben befejeztük ruhagyűjtési akciónkat, köszönjük adakozóink segítségét. Tavasszal megismételjük, lehet alapos selejtezést végezni a szekrényekben.
3. December 16-án pártunk fővárosi székházában a Munkáspárt megalakulásának 23. évfordulóján képviseltük a megyét.
4. Thürmer Gyula, pártunk elnöke részt vett Libanonban a világ 65 országából jelenlevő kommunista pártok tanácskozásán.
5. Szolidaritást vállaltunk a diákok tüntetéseivel, amelynek témája az oktatási rendszer drasztikus átalakítása elleni demonstráció.

,,Döntsd a tőkét! – Újra

Felfordulás volt a múlt század végén,

Visszaült a tőke a nép nyakára:

Sokan várták, s most a vadtőke kényén

Siratják a múltat, jobb sorsra várva.

Romlott az élet, komor évek jöttek,

Kórusban hallatszottak a zokszavak:

Miközben legtöbben ínségtől nyögtek,

Fogytak a nép által birtokolt javak.

Vitték, orozták a potyára lesők,

Gyarapodhatott az elhappolt vagyon,

Azt is megtudták a nyomorban élők,

Hogy most is csak ,,tőkéseké a haszon”.

A proletár követelhet magának,

De nem lesz attól több a munkabére,

Legföljebb csak önmagának árthat,

Ha a munkaadó lázadónak vélte.

Miként a költő egykor bíztatott reá,

Olyképpen kéne a tőkét dönteni,

S a ránk szabadult kizsákmányolásnak

Proletár szándékkal amen-t mondani.

                                   Südi Bertalan