Jászkun Munkás, 2015. március

Szeretettel és tisztelettel köszöntjük a nőket a Nemzetközi Nőnap alkalmából.

VÉLEMÉNY A SAJTÓ SORSÁRÓL

Egy ismert tollnok azt kérdezte nemrég a nyilvánosságtól: „ Vajon kié a sajtó?" Kérem tisztelettel, ismereteim és tapasztalataim szerint egyértelmű válasz adható a kérdésre. Döntően a jelenlegi hatalomgyakorlóké. Igen, övék a magyar sajtó: mégpedig a széles körben propagált szabadságával és független titulusával együtt.
Manapság szabadon és függetlenül jobbára csak a kormány óhaja és diktátuma függvényében ildomos publikálni. Jó, ha az illetékes honpolgárok tudomásul veszik, hogy a mostani kormányt. ezt a „szabadsággerjesztő” rendszert bírálni vétek: míg az előzőt, az állítólagos „retrográdot” és vezetőit kifejezetten érdem még manapság is pocskondiázni.
Így értelmezendő hazánkban a sajtószabadság. így vált a sajtó az ország - úgymond - felszabadult, el nem kötelezett, a vélemények szabad kinyilvánítását lehetővé tevő szócsövévé, lelki szorongást feloldó hatású, demokratikus, független jelzővel illetett tömegközlési és tájékoztatási eszközévé. A gyakorlat jól jelzi, hogy a honi szuverén sajtó csak a talajtalan kinyilatkoztatás szintjén létezik. Hiszen a hatalom lassan, de biztosan beállítja az újságírókat is a sorba, s mintegy a saját érdekeinek képmutató, alakoskodó propagandistáivá szigorítja őket. A tollnokok közül is jobbára csak azok maradhatnak meg beosztásukban, illetve azok léphetnek előbbre az egisztencialajtorján, akik e kormányt ismerik el kenyéradó gazdájuknak. Akik nem hajlandók erre, nem a „szabadon választott” kormány balfogásai szerint idomulnak, hanem kizárólag az igazságot, a személyes meggyőződést tekintik publikációik zsinórmértékének, előbb vagy utóbb elköszönhetnek a pályájuktól.
Kérdezhetjük: miféle különös „demokrácia” ez? Mióta fér meg a véleménynyilvánítás szabadsága a gondolatok kötelező uniformizálásával? Miért kell valakinek az egyetértés látszatát keltenie egy-egy olyan intézkedéssel vagy állapottal, amit irreálisnak tart, s amivel tulajdonképp nem ért egyet.
A személyi szuverenitására kényes publicista persze egy darabig vonakodik előremutatónak minősíteni mindazt, amit az országa önmaga és a tömeg kudarcként ítél meg. De ezt csak addig teheti, míg a hatalmi elittől függő felettesei meg nem értetik vele, hogy igazodjék, mert tudomásul kell vennie: nem a valódit illik írnia, hanem csak azt, amit elvárnak tőle. Következésképp soha ne méltatlankodjék azon, ha a feketét is fehérnek kell láttatnia.
A demokráciáról áradozó médiumok dzsungelében az általam olvasottak közül mindössze két újságot tartok manapság követelményszerűen szuverénnek: ezek a Szabadság és a Jászkun Munkás. Olvasmányaikból ítélve hozzájuk nem ért még el (remélhetőleg ezután sem fog elérni) a hatalom cenzorainak lényegherélő keze. Jó lenne, ha minél több hasonló szellemiségű lapokat olvashatna a tárgyilagos tájékoztatásra igényt tartó olvasói közönség.

Dr. Südi Bertalan

***

Az országos március 15-i ünnepséget Debrecenben tartjuk március 13-án, 14 órakor. A megyéből ezen a rendezvényen veszünk részt. Szolnokon a város által meghirdetett időpontban fogunk koszorúzni.
Március 20-án a TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRA emlékezünk a Kossuth téri Munkás Újság emléktáblánál.

ALKALMASSÁGI TESZT

Nem rossz szokás, hogy több helyütt. a meghirdetett állások betöltésének elbírálásakor tesztelik, esetleg próbaidő letöltésének vetik alá a jelöltet. Ilyenkor a gyakorlatban bizonyíthatja be a felvételiző, alkalmas-e a megcélzott munkakörre.
Üdvös lenne ezt a módszert bevezetni az adott politikai pályákra aspirálók esetében is. Így ritkábban fordulhatna elő, hogy a meghirdetett állást oda nem való jelentkezők nyernék el. Leváltásuk már kínosabb, mint az időben történő elutasítás. Ezt a régebben bevezetett próbát azért ajánlom, mert a szocialista párt válságba navigálta magát, amikor élére olyan embereket állított, akik tehetség nélkül, ambíciójuk, vagy céljaik miatt alkalmatlanoknak bizonyultak a vezetésre. Ez a javaslatom inkább a pályakezdő fiatal politikusokra vonatkozik, akik még semmit vagy keveset bizonyítottak, legkevésbé alkalmasságukat a nehéz, felelősségteljes pályára. Az idősebbek, tapasztaltabbak, tevékenységük során megmutattak valamit tehetségükből a választóknak, ezáltal módjuk van mérlegelni. A megmérettetésnél sok szempontot kell figyelembe venni: politikai érzéküket, intelligenciájukat, műveltségüket, modorukat, jólneveltségüket, beszélő képességüket, íráskészségüket, felelősségtudatukat, hivatásérzetüket. Sok „bunkó” került be a parlamentbe az elmúlt huszonöt évben, akik pimasz modorukkal sértették meg képviselőtársaikat. Az még az új rendszer parlamenti működésének elején történt, hogy a tejfelesszájú Orbán Viktor, a miniszterelnök Antall Józsefet hazugnak minősítette. Szerencséje mai honatyáinknak, hogy a párbajozás úri allűrje kiment a divatból, mert demokratikus országgyűlésünk nem egy képviselője harapott volna a fűbe sértő kiszólásai miatt. Ám ilyen felháborító durvaság akkor ritkán fordult elő. Ma már közhelyszámba megy az az állítás, miszerint a FIDESZ-KDNP yálasztási győzelmét 2010-ben és 2014-ben magukat baloldaliaknak nevező pártok és pártocskák biztosították tehetetlenségükkel és dilettantizmusukkal. A minap lezajlott választások eredményei is alátámasztják azt, hogy az egyéni törekvések prioritást kaptak a közösségi szempontokkal szemben. Ahol az önérdek érvényesül a közérdek ellenében ott a bukás kiszámítható.
Az önkormányzati választások eredményeit szakértőknek, politikusoknak, politológusoknak alaposan értékelniük kell. Az önlejáratásnak e példátlan esete igen tanulságos. A rokonpolitika, valamint az ideológiai platform azonossága mentén az összefogás legtöbbször szükségszerű. Amit az MSZP, Együtt, stb. tett a legjobb példa arra, hogy egy közös fellépésben nem lehet mindenki vezető, hogy meg kell teremteni egy olyan szintézist, melyben mindenki megtalálja a maga adekvát törekvéseit, összhangban az egész kollektíva érdekeivel és akaratával. Ez nem könnyű feladat, de elkerülhetetlen, ha a közös ügy győzelme a tét.
A nagy kapkodásban és a kellő megfontoltság hiányában élre került vezetők egy részét nem pártjuk céljai, a humanista célok hevítik, hanem a hatalom, melyek kivételes lehetőségekkel, kedvezményekkel társulnak. A képviselők tisztában vannak azzal, hogy beosztásuk nem tart örökké, ezért igyekeznek minél több földi javakhoz jutni. Ha tisztességesen nem megy, megy törvénytelen eszközökkel. Amíg pártjuk hatalmon van, nem kell tartaniuk büntetőjogi következményektől, mert akié a hatalom, azoké az igazságosság.
Szijjártó figyelmét bizonyára most inkább az köti le, hogy újonnan „szerzett” rezidenciáját minél pazarabbul tegye lakályossá, s nem az, hogyan rendezze Magyarország viszonyát Szlovákiával. Az önérdek érvényesítése nem privilégiuma az MSZP-nek vagy a Demokratikus Koalíciónak. Természetesen ez a célja Orbán Viktornak is, de ezt ő ügyes propagandával, népes (egyelőre fegyelmezett, engedelmes) mameluk és pretoriánus haddal, valamint fanatizált tömeggel a háta mögött éri el, míg a szocialisták egyre fogyatkozó, enervált, kiábrándult, oszlásnak indult bázissal, egyre kevésbé képesek létük feltételeit biztosítani.
Egyesek már a szociáldemokrácia eltűnését vizionálják. Ezt a folyamatot segítenék elő, ha kell adminisztratív eszközökkel is, amennyiben Brüsszel erre áldását adná. „Furcsa” lesz az a polgári demokrácia történetében eleddig példátlan eljárás, mely az orbanizmus égisze alatt, a szociáldemokrácia nélkül akarja konzerválni a maga, illiberális vadkapitalizmusát. Azt a rezsimet, mely e fenti célokra törekszik, köznyelven fasizmusnak nevezik. Ha ezt Orbánnak sikerülne elérnie, nem utolsósorban a szocialistáknak is köszönhetné. Ez sok hasonlóságot mutat a „weimari szindrómával".
Kezd kirajzolódni egy olyan távlat, melynek kivédésére a mai szociáldemokrácia alkalmatlan. Amennyiben ez a veszély akuttá válna az antifasisztáknak új, következetes és hatékony szövetségét kellene mielőbb megteremteniük.

Hegedűs Sándor

ÉSZREVÉTELEIM

A legutóbbi KB-ülésen vendégként vettem részt - megfigyeltem az elvtársaim lelkes munkáját. Már most látható volt, hogy a XXVI. kongresszusnak igen nagy jelentősége lesz, mert a probléma nem csak a mi hazánkban, de szinte a világon is igen feszült a helyzet. Egyre világosabban látható és érezhető, hogy az emberek nem fogják tűrni a jelenlegi állapotot. Nem csak mi, hanem szinte az egész világon. A kapitalizmus túlélte önmagát - elaggott. Ez az életforma tovább nem folytatható sehol a világon, mert ez már nagyon régen mérhetetlenül igazságtalan, ostoba, főleg lelketlen. Mert az emberiség óriási többségének szenvedés az élete, miközben, a kapitalizmus kedvelői a hatalom birtokában visszaél, a néptől misztifikált módon eltulajdonított megszerzett bizalommal. Ha az emberiség idejében nem ébred fel, az urak jóvátehetetlen kárt fognak okozni mindenkinek. Be kell látni végre minden embernek, hogy nem lehet közömbös, a saját sorsának alakulása ügyének. Vagyis a választások idején mindenkinek szavazni kell. Lehetőleg azokra, akik minden embernek jót akarnak. A tudomány képviselőinek nem volna szabad közömbösnek lenni a hatalom birtokosaival szemben. Rá kell mutatni minden csalóra, minden hazugságra. A történelem megtanítja az embereket sok mindenre.
A mi pártunknak a XXVI. kongresszusán a kornak megfelelően meg kell hirdetni azt, hogy mi a közösségi társadalom megvalósítását akarjuk egy szóval a szocializmust, sokkal igazságosabban, kevesebb hibával, mint annak idején volt. Mert szerintem az az egyetlen legmegfelelőbb társadalmi rendszer a közösségi életre, amelyben az embernek a fejlődés minden szintjén lehetősége van. A mi népünk még most belátja annak fontosságát, hogy a legfőbb termelő erő a nemzet számára akkor a leggazdaságosabb, ha az állami és önkéntes szövetkezeti tulajdonban van. A kapitalizmustól meg kell szabadulni, mert az nem lelkesít senkit a tisztességes életre, a vezetőket sem. De mi tudjuk, hogy erre csak a szocializmus lehetne a legjobb megoldás, mert rögtön lenne munkahely mindenkinek - úgy -, mint az a 1970-es években. Nekünk ez most lenne aktuális, mert még sokan élnek azok közül, akik akkor aktív dolgozók voltak a tsz-ben.
Ezek jegyében sok sikert kívánok a kongresszusnak ez úton is.

Dudás György

AZ ÁRULÓK

Negyedszázad elteltével az emberek világnézetüknek megfelelően értékelik a rendszerváltást és annak következményeit.
A Munkáspárt már 25 éve mondja, hogy a hiba a rendszerben van. Az elmúlt hónapok tüntetésein is hallani ugyan ezt, mert lassan felismerik az emberek a bajok gyökerét. 1985-ben Genfben a csúcstalálkozón Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára követte el az árulást a szocialista tábor ellen. Ezt követően hazánkban Német Miklós miniszterelnök is megszegte az esküjét, miszerint a munkás-paraszt hatalom védelmét fogadta. Ha nincs árulás, akkor a hatalom mai birtokosai csak a Duna-partról néznék a parlamentet.
Érdemes visszatérni Genfbe. 1985-ben a két nagyhatalom első számú vezetői Mihail Gorbacsov és Roland Reagan tárgyalást folytatott. Ezekben a napokban Genf a világpolitika központjába került. A kétnaposra tervezett tárgyalást is itt folytatták le. 3500 tudósító érkezett, köztük három magyar: Heltai András, Pálfy Gábor, Pirityi Sándor. A csúcstalálkozó költsége 30 millió dollárba került a becslések szerint, ez azt jelentette, hogy a tárgyalások egy perce 63.000 dollár volt. Itt pecsételődött meg a mi sorsunk is. A tárgyalásokról készült fotók közül számomra érdekes volt, hogy Raisza Gorbacsova a genfi Egyetemi Könyvtárba tett látogatásakor egy Lenin képet tartott a kezében.
1989-ben is mint a történelemben már többször nagyhatalmak döntöttek hazánk sorsáról. A rendszerváltás nyertesei meggazdagodtak, nem törődve a magyar néppel. Ma azt tapasztalom, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy 1989-ben nagyon becsapták.
„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből”.
Szívemből kívánom, hogy a magyar nép harcolja ki a jólétet, mert ennyi küzdelem után megérdemelne.

Horváth Sándor

MEGYEI HÍREK

Megtartottuk a megyei vezetőségválasztó értekezletünket, amelyen Nagy Attila országos elnökségi tag is részt vett. Horváth Sándor mint levezető elnök, a kötelező teendők elvégzése után, felkérte Nagy Attila elvtársat, adja át az új belépőknek a tagsági könyveket:
Csordás Imre (1944)
Kissné Bolgár Anikó (1966)
Kassai Norbert (1986)
Tóth Sándor (1992)
Kiss Csaba (1999)
fiataloknak.
BENCSIK MIHÁLY megyei elnök beszámolójából:
- a taglétszámunk az elmúlt két évben csak lassú emelkedést mutat, de jó jel, hogy a felvett új elvtársak a 16-46 év közöttiek.
- a megyében 14 településen van szervezetünk, s jelenleg formálódik 3-4 településen.
A beszámolóhoz több hozzászólás is elhangzott
- a tagdíj összegének megállapításának kiszámolásával kapcsolatban,
- az elmúlt év választási munkáival kapcsolatban,
- a megyei internet használat bővítésével is foglalkozott a fiatal hozzászóló.
- Csajbók Ferenc az Etikai Bizottság Elnöke egy mondatban foglalta össze a bizottság 4 éves munkáját: Nem volt semmi dolgunk.
- Szurcsik elvtárs többek között a bizakodását fejezte ki, mivel a teremben is fiatalokat lát, és a felvettek életkora is kedvező.
A Megyei Elnökség tagjainak megválasztására került sor. Nagy Attila tett javaslatot az elnök személyére: BENCSIK MIHÁLY eddigi elnökre. Egyhangúan megszavaztuk.
Ezt követően Bencsik Elvtárs tett javaslatot az alábbi tisztségekre és személyekre:
A MEGYEI ELNÖKSÉG TAGJAI:
Megyei elnök: Bencsik Mihály
Megyei alelnök: Horváth Sándor (Karcag) és Szilágyi András (Törökszentmiklós)
Megyei elnökségi tagok: Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas Péter (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Gulyás László (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok), Sípos Sándor (Túrkeve)
Megyei gazdasági felelős: Horváth Sándor
Megyei pénztáros: Balogh Imréné
Pénzügyi Ellenőrző Biz. elnöke: Bíró Imre, Mezőtúr Tagjai: Póta Lászlóné és Tóth Antal.
Párt Ellenőrző Bizottság elnöke: Csajbók Ferenc, Túrkeve Tagjai: Dikó Miklós és Dullné Földi Erika.
A 26. pártkongresszusra javasolt küldöttek névsora:
Dull Krisztián Norbert (Tiszabura), Farkas László (Rákóczifalva), Filemon Kristóf (Szolnok), Herczegh Klára (Szolnok), Horváth Sándor (Karcag), Póta Lászlóné (Nagykörű), Szilágyi András (Törökszentmiklós), Szilágyi Sándor (Szolnok)

EGYEBEK

- A Május 1. Társaság „Fáklya” című híradója 2014. decemberében a 100. kiadását élte, amit 23 évvel ezelőtt indítottak útjára. A kiadvány 7. oldalán emlékeznek a régebbi vezető elvtársakra, Ungor Tibor elvtársra, aki 1992-ben a Társaság elnöke és az agrárfórum szevezöje volt. Ungor elvtárs fényképe felett idézetet találunk: ..Eszményképünk egy modern, szocialista Magyarország ", amely ma is érvényes. Ugyanezen az oldalon Tabák Lajos fényképét találjuk, amely a 100. születésnapján készült. Megtaláljuk Szurcsik István elvtárs nevét, a „Néhány tény a rendszerváltásig tartó magyar-cigány együttműködésről" írt cikke kapcsán.
- Február 22-én Veszprémben megdőlt a Fidesz kétharmados többsége a parlamentben. A függetlenként indult, és a „baloldali” pártok támogatása mellett közel 10%-os többlet támogatással a Fidesz-jelölttel szemben új arc került az Országházba. A Munkáspárt jelöltje: Szentpáli Kolosra leadott szavazatok értéke az, hogy a Dunántúl köztudottan jobboldali megyéjében a Munkáspárt is jelen volt.
- Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében szintén megüresedett egy hely. Ismét lesz jelöltünk a tapolcai-ajkai térségben Filemon Kristóf személyében. A jelöltállításhoz szükséges aláírás gyűjtésében a környező megyék és a budapesti párttagok segítenek.

KÜLFÖLDI HÍREK

A Szabadság újság alapján
- Az Emberi Jogok Európai Bizottsága a 43 éves palesztin, valamint a 49 éves szaúdi fogvatartottaknak kártérítést írtak elő a varsói kormánynak. Az előbbi 130, az utóbbi 100 ezer eurót kap kárpótlásként. A CIA, Lengyelország területén kínozta áldozatait, többek között vízbefojtási technikával.
- Kuba és az USA közötti kapcsolatok rendezésének Kuba részéről az egyik feltétel az, hogy a guantánamói amerikai haditengerészeti bázist - ami börtönként működik - kapják vissza a lehető legrövidebb időn belül.