Jászkun Munkás, 2015. október

Tragédiák

Történelmi események hatás­tanulmányozása közben eltöp­rengtem azon, vajon milyen katasztrófák számítanak a XX. század legnagyobb tragédiáinak Magyarország számára?

A két világégést előkelő helyre sorolom a tragikus események rangsorában. Az első világégést máig ható kataklizmaként élte meg a magyar nép. Közreműkö­déséért ugyanis az ország terü­letének kétharmadával kellett fizetnie. A második világháború­ban történt csatlósi szerepválla­lása pedig több százezer állam­polgárának életébe, megnyomorításába, az ország jelentős részének tönkrebombázásába, valamint hadszíntérré válásába került, annak összes hátrányos következményeivel. Emellett mindkét háborúnak olyan káros hatásai voltak, melyeket a lakos­ságnak utólag kellett elviselnie. A háborúknak ugyanis sajátos természete van: pusztítás, áldozatok, pokoljárás. Követke­zésképp kínt, szenvedést ró ár­tatlanok millióira.

Anélkül, hogy az erőszakos eszközökkel folytatott politizálá­sok (háborúk) következményeit eltúloznám, az 1990-ben kiokos­kodott békés rendszerváltást velük hasonló sorscsapásnak tekintem. Noha kevésbé látvá­nyos rombolás írható a politikai fordulat számlájára, következményeiben, tovagyűrűző hatá­saiban fölbecsülhetetlenebb a pusztítása. A II. világháborút és a két - egymástól alapjaiban különböző - társadalmi beren­dezkedést illetően szerzett ta­pasztalatok függvényében állí­tom ezt. A háborús időszakok néhány esztendő múlva véget értek. Következményeit, bár nagy áldozatok árán, sikerült felszámolni, megszüntetni. A rendszerváltás azonban olyan kedvezőtlen folyamatokat indu­kált a társadalomban - sebeket ejtve a gazdaságon, az emberek életén, nyugalmán és a jövőbe vetett bizalmán -, melyek sok évtized elteltével sem igen orvo­solhatóak. A fondorlattal restau­rált rablótőkés gazdasági-politikai viszonyok közepette - a kíméletlen haszonelvű foglalkoz­tatás megvalósítása következ­tében - százezrek váltak munkanélkülivé, melynek felróhatóan családok milliói süllyedtek elké­pesztő nyomorba, idős emberek tömegei szorultak a társadalom peremére. S arról is meggyő­ződhettünk az utóbbi negyed­század alatt, hogy az általános társadalmi elidegenedés és a vagyonalapú megosztottság el­kerülhetetlen velejárója a tőkés rendszernek.

A honpolgáraink tömegeinek nincsen holnapképe, a fiatalok számottevő hányada hazája elhagyására kényszerült, vagy krónikus tétlenségre kárhozódva vegetál. S mivel nem tud magá­val mit kezdeni, előbb vagy utóbb a bűnözés útjára lép: csavarog, illetve önpusztító módon kábító­szerezik. A bűnüldöző szervek szankcionálják az elkövetőket, azonban az okok megszünteté­sére képtelenek. Ahhoz ugyanis magát a kapitalizmust kellene felszámolni, ami egyelőre le­hetetlen. Tevékenységük így jobbára tüneti kezelésnek tekint­hető. A kizsákmányolás, a kiút­talanság és a jövőt illető bizony­talanság tövényszerüen újra keletkezteti a következményekkel nem számoló devianciákat. A magyar nép - szocializmusból történt kiszavazásával - sajátjáé­val együtt nemzedékek jövőjét tette bizonytalanná. Aligha léteznek a mostaninál lehangolóbb vészterhesebb gazdasági, politi­kai, társadalmi gondok, helyze­tek az egykor biztonsághoz szokott és jobb sorsra érdemes magyar nép számára.

Dr. Südi Bertalan

Tud-e a magyar zsidóság asszimilálódni?

Jelen írásom témája a hazai izraeliták sorskérdésének egyik alapvető témája az asszimiláció. Akik a zsidóságot „faj­nak” tekintik, tagadják, hogy más közegekbe történő betagozódásuk lehetséges lenne. Ez a tudományok által nem igazolt olyan állítás, melyet a diaszpóra helyzete régen meg­cáfolt. Nem állítom, hogy a folyamat bárhol is zökkenőmentes volt, mert az ellenerők mindenütt megpróbálták aka­dályozni a biztatóan fejlődő folyamatot (lásd. a tiszaeszlári vérvádat, a Dreyfus-pert, vagy a nácik „végső megoldását”!)

A kapitalizmusban az éle­ződő osztályharc során a ha­talmon lévők felismerték, hogy az antiszemitizmus jó eszköze a figyelemelterelésnek. Hitler erre utalt, amikor cinikusan kijelentette: „Ha nem lennének zsidók, ki kellene őket találni.” Ez a zsidóellenesség fő oka, ezért támogatja az elit, s nem a tudatlanság, a képmutatás, az arrogancia (Köves Slomo vezető rabbi) vagy az irigykedés (Ormos Mária történész).

A mi történelmünkben a zsi­dóság a nyolcadik (kabar) törzs tagjaiként vett részt a honfoglalásban és a XIII. századig elfogadott közössége volt a magyar társadalomnak, ám amikor a kereszténység állam­vallás lett, üldözni kezdték, mert nem volt hajlandó zsidó­ságát feladni.

Ettől kezdve a hűbériség korában nem volt nyugta: földet nem vásárolhatott, nem lehetett a céh tagja. Csak a megvetett (de nélkülözhetetlen) kereske­delemmel és pénzügyekkel foglalkozhatott, megkülönböz­tető jelet kellett viselnie, gettósították, vérváddal tizedelték. Amikor kiéleződött a társadalmi helyzet, kifosztották, majd ki­űzték az országból, hogy ké­sőbb visszahívják, mert a gaz­dasági életben nem voltak nél­külözhetők. Minden bajért a démonizált, „kútmérgező” és „idegen” zsidóságot okolták.

A kialakuló tőkés rendben a polgárosodás és modernizáció igényei megteremtették az objektív feltételeit a zsidóság egyenlősítésének. Az izraeliták­kal szembeni ellenállás miatt ez évtizedekig késlekedett (az úgynevezett recepciót, a tényleges egyenjogúsítást csak az 1895. XLII. tc. biztosította). Ez a körülmény elősegítette az asszimiláció folyamatát, melyet Tiszaeszlár 1882–1883-ban megtört. Sok zsidó kikeresztel­kedett, gyakoriak voltak a ve­gyes házasságok, az ortodox vallás mellett kialakult a kor követelményeihez jobban al­kalmazkodó neológ zsidóság. A pénzes helyi izraeliták és a nyu­gatról bevándoroltak a ban­kokba, az iparba és a keres­kedelembe fektették tőkéiket, feloldották az őket érintő földvásárlási tilalmat.

Mindez az uralkodó osztályba emelte a hazai zsidóság egy nem jelentéktelen hányadát. A keresztény vállalkozók ver­senyképtelen része tönkre­ment, ők képezték bázisát az antiszemitizmus felerősödé­sének. A Horthy-rendszerben állami gyakorlat lett az antiszemitizmus. A harmincas­-negyvenes években mozgásszabadságát törvényekkel korlátozták, a német megszál­lás, illetve a nyilaskeresztes rémuralom időszakában kiir­tását már kormányprogrammá tették (holokauszt).

A felszabadulás után ismét egyenrangú polgárai lettek ha­zájuknak, itthon biztonságban érezték magukat. Ám kialakult az a tévhit, hogy a rasszizmus a szocializmus viszonyai között automatikusan kimúlik. Ebből a hibás álláspontból kiindulva nem sokat tettek elle­ne. A rendszerváltás a demok­rácia nevében felszabadította a fajgyűlölet tilalmát, miáltal - a gazdasági helyzet romlásával - felerősödött nálunk a cigány- és zsidóellenesség.

Ez utóbbi kérdéssel egy külön tanulmányban érdemes foglal­kozni.

Hegedűs Sándor

FATALIZMUS

FATALIZMUS az a tanítás, amely szerint az ember életét és a történelem menetét az emberen kívülálló ellenállhatatlan hatalom, a végzet határozza meg. Korábban Balogh minisz­ter úr azt mondta: "a döntés ott születik, amerre a templom tor­nya mutat". Egy paptól nem várható el más.

Azért választottam ezt beve­zetőt, mert a napi beszélgetések során hasonló véleményekkel találkozok. Több ismerőssel be­széltem arról, hogy a kapitalista rendszeren túl kell lépni, ha a magyar nép emberi körülmé­nyek között akar élni. Atöbbség úgy gondolja, nem lehet változtatni, mert az USA és a NATO nem engedné, és ha kell, akkor katonailag is beavatkozna az érdekei védelmében. Én azzal érveltem, hogy a társadalom fejlődésének vannak objektív törvényszerűségei, amelyben meghatározó a termelőerők fej­lődése.

Ez a törvényszerűség fogja kikényszeríteni a változást, amely a kapitalizmus után csak a közösségi társadalom lehet. Ez a természetesen forradalmi fordulattal következik be remélhetőleg békés úton. Az embe­riség történelme ezt igazolja, mert egyébként még ma is az ősközösségben élnénk.

A kapitalizmus nem örök, és ezért ezt is felváltja egy fejlet­tebb társadalom. Véleményem szerint a közösségi társadalom. A beszélgető társaim azt mond­ták, hogy a szocialista társadalom nem jön vissza. Válaszom: nem is akarjuk. Gondoljanak bele, hogy mennyit visszacsempésztek már a Horthy-rendszerből, legutóbb a határvadászok gondolatát, ami rossz emléket jelent a környező országoknak.

Sorsunk formálása rajtunk múlik, nem valami felettünk álló hatalom határozza meg. A magyar népet csak akkor lehet igába hajtani, ha hagyja magát.

Horváth Sándor

FÖLDELADÁS

A rádióban hallottam, hogy több ezer hektár földet akarnak eladni, akár 2-3 hektáronként is. Ezt hallva nekem meg­mutatja a jövőt, nemzedékek mostoha sorsát. Visszajön a kis- és nagygazdák kizsák­mányoló Horthy-rendszere.

Ma sok embernek nincs arra pénze, hogy földet vásároljon, így alakul ki a földbirtokosok, a cselédek rendje. Lesz majd napszámos, cseléd, szolga, koldus is, mint a huszadik szá­zad elején. Ezeket a földeket nem eladni kellene, hanem önkéntes szö­vetkezetekbe szervezni. Ezzel egy időben szervezni kell a zöldség–gyümölcsfeldolgozó­kat, s ezeket államilag üzemeltetni. A szocializmusban nagy igény volt a feldolgozott termé­kekre hazánkban és külföldön is. Ezeken a területeken sok ember találna munkát.

A kapitalizmusban erről csak álmodozni lehet, mert nem az „ember” a fontos, hanem a „pénz”. A tőkésnek az a fon­tos, hogy másokon élősködjön.

Nem igaz az, hogy az állami földeken nem lehet gazdasá­gosan termelni. Jó vezetéssel, jó szakemberekkel lehet. így működtek az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek annak idején. Akkor vol­tak felelős, megbízható embe­rek, ma nincsenek?

Kiket képeznek Gödöllőn, Debrecenben? Menedzsere­ket? Azok mit csinálnak?

Dudás György

Fejlődés a szolnoki irodában

A Munkáspárt szolnoki szervezete fiatalodik, ennek megfelelően változott meg a szolnoki megyei iroda arculata a nyáron. Az újrafestett falak letisztultságot és energiát tükröznek. A tanácsterem piros falán büszkén díszeleg a Munkáspárt logója. Új festést kapott az olvasószoba is, valamint új könyvespolcok és könyvek színesítik a helyiséget. A dekoráció megmutatja nemcsak azt, hogy honnan jövünk, hanem azt is, hogy hová tartunk, így Lenin mellett megjelentek a jövő kellékei is, úgyhogy egy modern, otthonos iroda várja a párt tagjait és szimpatizánsait Szolnokon, a Nagy Imre krt. 4. sz. alatt. A kávé és üdítő mellett lett már WiFi kapcsolat is, mely a bent lévők rendelkezésére áll.

Minden feltétel adott, hogy a Magyar Munkáspárt szolnoki irodája egy modern, otthonos, fiatalos, mindennel felszerelt szolgáltató központ legyen. A párt kívül-belül megfiatalodik, úgy Szolnokon, mint országosan. És ahogy 1919-ben, úgy reméljük, hamarosan ismét fiatal kommunisták rázzák helyre az országot, ezúttal tapasztaltabb elvtársak vezetésével. Mert a jövő a miénk: közösségi embereké. És ha rajtunk múlik, az emberek csak a történelem könyvekből hallanak majd az éhezésről, a nyomorról, a létbizonytalanságról, a munkanélküliségről és az éhbérekről. De ehhez az is kell, hogy a mai parlamenti pártok is a helyükre kerüljenek: a történelem szemétdombjára!

Farkas Péter–Filemon Kristóf

EGYEBEK HAZAI HÍREK

Növekedik a minisztériumok száma. Igaz, hogy pénzügyi, ipari, mezőgazdasági, egészségügyi minisztérium nincs (minek is), de a tájékoztatásnak kell még egy, Rogán Antal vezetésével.

***

Hende Csaba volt honvédelmi miniszter sem lesz „egyszerű ember” mert az országgyűlés törvényalkotási bizottságának lesz az alelnöke.

***

Mosonmagyaróváron - üzemavató ünnepségen - a Winkler Tüzép új csarnokot nyitott, melyre Thürmer elvtárs is meghívást kapott Winkler Károly ügyvezetőtől.

***

November hónap kitelepülési akciónk a következő napokra esik:

November 13. Jászberény

November 9-14. Tiszabura–Abádszalók.

November 16-21. Törökszentmiklós

November 10-14. Nádudvar

November 17-21. Rákóczifalva

***

Pótolhatatlan veszteség érte a pártot. 76 éves korában elhunyt SZARVAS GÉZA elvtárs, aki megalakulása óta volt tagja Munkáspártnak.

Szarvas elvtárs személyében egy meggyőződéses, elveihez, hitéhez, haláláig hű embert gyászolunk.

Hosszú évekig tevékenykedett a megyei pártvezetőségben, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke, később a városi vezetőség aktív tagja volt.

Mindig lehetett rá számítani, becsületes, jó szándékú, kiváló ember volt, akit mindenki tisztelt és szeretett. Évekig vezette a József Attila baráti kört, tagja volt a Kádár János társaságnak. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjon békében.

***

GYÁSZHÍR

SZABÓ SÁNDOR, aki 2002 óta volt a Munkáspárt tagja, 83 éves korában elhunyt. Emlékét megőrizzük!

Munkáspárt Karcagi Szervezete