Jászkun Munkás, 2016. május

Anyák Napja: Köszöntjük az édesanyákat!

ÉLJEN MÁJUS 1-E, A MUNKÁSOSZTÁLY ÜNNEPE!

GYŐZELEM NAPJA!

1945. május 9-én Európa népei megélték a német fasizmus végső katonai legyőzését. Ez a nap jelenti a győzelmet az embertelen hitleri fasizmus felett, amely üldözte a politikai ellenfeleket, a zsidókat, a cigányokat, tömegesen gyilkolta a megszállt országok népeit. A birodalom létrehozását, a Szovjetunió felszámolását akarta, amelynek az eredménye 55 millió ember áldozat lett. Ez a nap a felszabadulás és a győzelem napja volt:

• a német fasizmus által fenyegetett népek számára.

• a koncentrációs táborok foglyainak, akiket a náci rezsim még a végórájában is halálmenetbe küldött.

• a munkaszolgálatosoknak, akiknek különböző formában rabszolgamunkát kellett végezniük a német ipar, a mezőgazdaság és a háborús politika számára.

• a nácizmussal szemben állóknak magában Németországban is.

A magyar politikai elit viszonyulását 1945. május 9-ről jól jellemzik a következő mondatok. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége 2014-ben javasolta, hogy május 9-ét nyilvánítsák nemzeti emléknappá. Emlékezzenek meg azokról, akik életüket áldozva küzdöttek a fasizmus ellen. Lázár János miniszter úr azt válaszolta, hogy 2014-et a holokauszt áldozatainak emlékévének nyilvánították. Azt kell hinnem, hogy a miniszter úr cinikusan válaszolt, mert az áldozatokat nem szabad összemosni az ellenállókkal.

A hatalom elfelejtette, hogy még sokan élünk olyanok, akik átéltük a második világháborút, és sokat szenvedtünk érte. Ezért 1945. május 9-én örültünk, hogy vége lett a második világháborúnak. Sirattuk azokat, akiket elvesztettünk, és örültünk annak, hogy túléltük. Egy nép történelmi emlékezetét mindenkinek illik tiszteletben tartani.

A hatalmi gőg előbb vagy utóbb megbosszulja magát.

„Esküdjünk hát fel az igazságra.

Nem született senki szolgaságra.

Lesz még egyszer szép a világ.

Lesz még Magyar Köztársaság.

Akárki meglássa.”

(Bródy János)

Horváth Sándor

AKI A SAJÁT CSALÁRD POLITIKÁJÁNAK ÁLDOZATA LETT

Orbán Viktor egyre nehezebb helyzetbe lavírozta magát. Meg kell küzdenie a belső ellenzékkel, a néppel, Brüsszellel és nem utolsósorban saját ellentmondásaival. A négyágú ellenség még a saját politikai platformján harcolja meg a maga harcát, még nem alkot egységes frontot, de bizonyára fel fogja ismerni, hogy a szekértáboroknál hatékonyabb, ha egyesítik erejüket a közös ellenséggel szemben. Ez nem megy egyik napról a másikra, hiszen csak az orbanizmussal szemben közösek az érdekeik, a „hogyan tovább” kérdésében megoszlanak a célok.

Orbán kapkod, fulladozik saját ellentmondásainak hínárjában, a szemben álló erők megosztására törekszik, miközben pártja egysége egyre kérdésesebb. Egyelőre számíthat a képviselőházban korrupcióval gazdagodó szavazógépezetére, mamelukjaira, számíthat a fanatizált párttagságra, s a még fanatikusabb rokonszenvezők tömegére. Ez azonban olyan kőszikla, melyet az elemi csapások, a viharok pusztító ereje lassan erodálni kezd. Vakbuzgóságuk mögött ott dolgozik a meggazdagodás távlata, melyet Orbánnak napról napra ki kell elégítenie, ha nem akarja, hogy az eltávolodás lavinája felgyorsuljon. Adni kell, de ezt csak mások rovására teheti, ám a bugyor nem feneketlen zsák. Téved Orbán, ha azt hiszi, hogy aki egyszer már kapott tőle, félreáll, hogy mások is hozzájussanak a földi javakhoz. Aki belekóstolt a jóba, telhetetlenné válik. És ott van a mindegyre szűkösködő nép, melynek nagy részét báránylelkűvé nevelt az orbáni populizmus és demagógia. Szeretnének kitörni nyomorúságukból, de nem saját erejükből, hanem a hatalom jóvoltából. Nekik ígéret jut, morzsa, s a soha be nem váltható édeni jövő. Még nem szóltam Brüsszelről, mely fenyegeti, zsarolja a renitens Orbán Viktort, aki kuruckodásával duzzasztja nacionalizmustól dagadó kebleket.

Meddig élsz vissza türelmükkel, Catilina?

Dr. Hegedűs Sándor

GYÁSZOLUNK! SZURCSIK ISTVÁN (1930–2016)

A szövetkezeti mozgalom nagy alakja, a szocialista gazdaság élharcosa, a Munkáspárt politikájának kiemelkedő képviselője március 23-án elhunyt. Szurcsik István 1930. február 24-én született a Bács-Kiskun megyei Dávodon. Kisparaszti családból származik. Családjában testvérével, Jánossal, későbbi festőművésszel megismeri a paraszti életforma minden változatát. A felszabadulás után kezd tanulni. 1953-ban agrármérnöki diplomát szerez Varsóban. Első munkahelyéül a szövetkezeti mozgalomban élenjáró Túrkevét választja, agronómusként kezd a gépállomáson. Középvezetői beosztásnál nem is akar magasabbat. Képessége azonban többre érdemesíti. Előbb főagronómus, majd megbízott igazgató lesz. Saját kérésére átkerül a Dózsa Népe Termelőszövetkezetbe főállattenyésztőnek. Itt 1957-ben megválasztják elnöknek. 1959-től a helyi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. 1962–64 között a Karcagi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben dolgozik. 1964-ben visszatér Túrkevére, és a Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökévé választják. 1975-ben Hercegszántóra kerül, ahol beteg édesanyját gondozza, és a Lenin Mgtszben dolgozik. Óriási szaktudását, erős akaratát, vezetői rátermettségét itt is hamar felismerik, és távollétében elnökké választják. 1988-ban vonul nyugdíjba, és visszatér Túrkevére.

Tudományos munkássága nagyjelentőségű. Feldolgozza a mezőgazdasági termelés és szervezés gyakorlati kérdéseit. Foglalkozik az alkalmazható, egyszerű ökológiai szisztémák, biokémiai eljárások, a biomassza üzemi hasznosításával, valamint az aszály elleni küzdelemnek üzemökológiai vizsgálataival. E témakörökben mintegy 20 értekezése és tanulmánya jelenik meg a szaklapokban. A napilapokban megjelenő aktuális gazdaságpolitikai cikkeinek száma is számottevő. A szakkönyvek mellett kedvenc olvasmányai közé tartozik a Közgazdasági Szemle és a História.

Egész életében aktív közéleti tevékenységet végez. Rendíthetetlen híve a kollektív gazdálkodásnak. Távol tartja magát a harácsolástól, elítéli az emberi kapzsiságot. Kritikus és önkritikus. Ezért egyik politikai rendszernek sem lesz a kegyeltje. 1950-ben tagja lesz a pártnak, és élete utolsó leheletéig az is marad. Nincs olyan pártmunka, amelyben ne járna elöl, a pártsajtó terjesztésétől a képviselői jelöltállításon át a tagdíjfizetésig. Besegít a szórólapozásba és aláírásgyűjtésbe is. Legutoljára tavaly augusztus 25-én Püspökladányban. Az 1989-ben újjáalakult Munkáspárt Központi Bizottságának huzamosabb ideig tagja. A párt etikai bizottságának több cikluson át elnöke. Fáradságot nem ismerő munkájáért 80. születésnapjára megkapja a párt Arany Csillag kitüntetését. 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban önkormányzati képviselővé választja a lakosság. Többféle bizottságban sikeresen fejti ki tevékenységét. Előbb a Tíz Kun Település Akciócsoport, majd a Nagykunságért Leader Vidékfejlesztési Nonprofit Kft. szakmai tanácsadója lesz. Szakmai, közéleti munkája elismeréseként 2004-ben megkapja a „Túrkeve Városért” kitüntetést. Ebben az évben kerül kapcsolatba Túrkeve testvérvárosával, a lengyelországi Porabkával. Lengyel nyelvtudása a két város kapcsolatának fontos láncszeme lesz. Lengyel barátaink azonnal szívükbe zárják a szerény, szolgálatkész embert. A kisváros utcáit járva már mindenki integet neki. Fáradhatatlan, önzetlen munkáját 2008-ban „Porabka Díszpolgára” kitüntetéssel ismerik el. Szurcsik István, vagy ahogy mindenki ismerte, Pista bácsi élő legenda Túrkevén. Mindenkinek barátja, kinek-kinek tanítója, de leginkább az egész környéknek. A városházán a fekete lobogót látva megdobban a szívünk. Nem látjuk már kertészkedni, nem fordulhatunk már hozzá tanácsért, vagy egyszerűen csak egy biztató szóért. A gasztronómiában is jeleskedő apa, nagyapa nem várja többé ölelő karjaiba gyermekeit, unokáit. Búcsúzunk atyai jó barátunktól, elvtársunktól. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Munkáspárt Túrkevei Szervezete

AZ IDEOLÓGIAI KÖTÉLTÁNCOS

Némelyek véleménye szerint „bizonyos politikusok arcán a vastag bőr isten adománya”. Nemcsak azért mondják ezt, mert némely politikus bármilyen badarságokkal álltathat milliókat következmények nélkül, hanem mert azt tapasztalják, hogy többen úgy cserélnek pártot, nézetet, szellemiséget, mint mások az alsóneműjüket szokták váltani.

E gondolatok jutottak eszembe hajdan tisztelt ismerősöm nemrég kezembe került memoárkötetének olvasgatása közben. A csalódottságát burkoltan érzékeltető szerző - saját érdemei hangsúlyozása közben - eképpen vall önmagáról: „Itt vagyok én, a pártállam legprogresszívabb reformere és fölszámolásának legtevékenyebb szereplője. Én vagyok, aki a nyolcvanas évek derekától annyit tettem”. Többek között „... én jelentettem ki a rádióban, hogy ötvenhat nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt”. Politikai ellenlábasai, s persze a köztársasági elnöki reményeinek szertefoszlatói „rosszmájú kötekedők azok, akik kezére lépnek a gödörből kikapaszkodóknak. Paprikajancsik, percemberkék, akiket a politikai játszmában csak a hatalom érdekel. A magukat liberálisnak nevező jakobinusok különítményesei és kivégző osztagai - állítja róluk.

Ezek után áttekintettem a berzenkedő hazánkfia életútját. Alig huszonnégy évesen a marxista-leninista esti egyetem megyei igazgatója Bács-Kiskunban. Később a megyei pártbizottság osztályvezetője, majd titkára: a KB alosztály vezetője, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese, kulturális miniszterhelyettes, illetve miniszter, művelődési miniszter, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, államminiszter: a Tudománypolitikai és a Nemzeti Kollégium elnöke, az MSZMP KB, a Politikai Bizottság, az elnökség és a PIB tagja.

Hát ennyire volt a szocializmus megbuktatásán oly nagy elánnal ügyködő polgártársunk az előző társadalmi rendszer mellőzöttje. Tűnődöm, hogy e kiváló felkészültségű, remek debatter adottságokkal rendelkező személyiséget vajon miféle ismérvek függvényében minősítsem.

Hiszen ellentmondásos vélekedésével, meghökkentő „lépésváltásaival” vaskos kétségeket ébresztett ismerőiben. A bácskai napilap 1957. december 15-i számában (az esti egyetem ambiciózus igazgatójaként). Forradalom vagy ellenforradalom? címmel publikáltatott dolgozatában többek között még eképpen vélekedett: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az első Hazai Nemzeti Forradalmat, melyet kis híján Nemzeti Szocialista Forradalomnak neveztek. A Nemzeti Forradalom olyan nevezetes renegátot sorolhatott vezetői közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyancsak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban”. (E dolgozat Lenin: Állam és forradalom című művének tárgyalása során kötelező irodalom volt az ML esti egyetemen).

Ha ezek olvastán akként vélekedne valaki, hogy egy 24 esztendős ifi állíthat efféléket, ki kell ábrándítanom. E historizáló személyiség ugyanis 1985-ben - immár 52 évesen - az MSZMP legfőbb fórumán elmondott felszólalásában - „elkötelezett” rendszerpárti tisztségviselőként - többek között az alábbi szöveggel rukkolt elő a pulpitusról:

„A kongresszusi dokumentumok, a beszámoló, határozattervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde meggyőztek arról, hogy jól bevált politikánk lenini fő irányvonalának, az MSZMP nagy történelmi tettekben kialakult és kipróbált módszereinek megerősítésével eredményesen végezhetjük el a jövendő nagy feladatait. Ezért a javaslatokat meggyőződéssel támogatom, képességeim és legjobb szándékaim szerint a kongresszus határozatainak megvalósításán munkálkodom.” (Az MSZMP XIII. kongresszusának jegyzőkönyve, 413–414. oldal). Politikai életművészete csúcsának azt tekinthetjük, hogy az MSZMP kommunista és ateista párt egykori tagja és tisztségviselője gyanánt sikerült eljutnia a katolikus egyetem katedrájáig, illetve (miként nyilatkozta (anno) a jobboldal szellemi vezérének harcostársává válhatott.

Nekem személyes emlékem fűződik a cikkcakkban politizálgató renegát személyiséghez. Az Ilkei Csaba gondozásában 1985-ben megjelent „Nem hallgathatunk: Avagy a Südi-jelenség” címmel közéleti bajvívásaim epizódjait taglaló riportkötet ajánló sorait ő írta. Az előszóban foglalt gondolataival egyetértettem, azt azonban, hogy ő publikálta, míg élek, szégyellni fogom.

Dr. Südi Bertalan

VÉLEMÉNY

Gondolkodó ember azt hinné, hogy mindenki látja, tudja, hogy mi megy végbe társadalmunk életében. Érthetetlen az a nagyfokú közömbösség, ahogyan az emberek viszonyulnak a saját sorsukat érintő eseményekhez. Nem háborodnak fel! Az időközi választásokon is kapitalizmust imádó pártokra szavaznak, vagy a többség el sem megy voksolni. Nemcsak önmaguk, de mindenki más számára is kárt okoznak. Hogy lehet az, hogy rengeteg ember nem törődik a saját érdekeivel sem. Mindenki tudja, mindenki meggazdagodik, aki a politikai pályára lép a mai kormány szekerét tolva. Az eddig uralkodó nyugati rendszerek mindig igazságtalanok voltak. Dosztojevszkij már az 1800-as években megmondta: Az emberiség társadalma még kamaszkorban van. Itt az ideje, hogy felnőtt korba lépjünk.

A világ egyik legszebb parlamentjében olyan emberek dolgoznak, akik nem méltóak arra. Korrupt ember vagy párt egy percig se maradhasson a parlamentben. Olyan választási törvény kell, ami világos és egyértelmű. Minden ép és egészséges ember köteles legyen a választáson részt venni.

A haza a népé!

A parlament és az ott dolgozók népünk példaképei legyenek. Megvalósulhasson a Harmonikus Közösségi Társadalom, a felnőttek társadalma.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: Hazámhoz

Árvult hazám, szomorúan látom,

Széttörték immár fényes csillagod:

Dicsőséggel teli korszak után

Nyakunkba a tőke jármot rakott.

„Szabadság” jelszóval link árulók

Jégre vitték hiszékeny népedet,

S álcát öltött szellemi poroszlók

Zsebre tömködnek Júdás-pénzeket.

Bármerre nézünk, szenvedőt látunk,

Becstelenek üldöznek bátrakat:

Ha nyomorunk miatt nem kiáltunk,

Néma szájunkra illik a lakat.

Ki énekelne fároszi fényben,

Amikor ravatalt tettek alád,

Ujjézzanak gyötrelmek hevében,

S dicsőítsék a népi golgotát?

Szeretett hazám, senyvedő népem,

Kretének igazgatják sorsodat,

S az igazságról alkotott képen

Bitangolók keze ejt foltokat...

Ám a jövő hozhat újra tavaszt,

Mely felszítja a hamvadó tüzet:

Letépi nyakunkról a jármokat,

S a népakarat jó útra vezet.

Szép lenne a hősök lázadása,

Árulók bukása a harcmezőn,

Visszatérne népünk alkotása:

A szabadság - virágzón, éltetőn.

Repeshetnének újra a szívek,

Teljesülhetnének régi álmok:

Megszűnhetne végre mindenkinek

A szétválasztó turáni átok...

De a költő addig halkan sírhat,

Tétován dúdolhat, kesereghet:

Pirruszi ütközetekről írhat,

S a sötét máról, szabadság helyett.

Szívrepesve várom érkezésed,

Rab hazám áhította szebb jövő!

Lelkem mélyén sejlik ébredésed

Magyar hon népe, tettre felnövő.

HÍREK

• Húsvét előtti nagypénteken a közeljövőben esedékes időközi választásra jelöltek aláírásgyűjtését végezték a munkáspártiak. Egy időben egyszerre: Fejér, Tolna, Pest, Szolnok, Szabolcs, Bács, Csongrád megyékben. Nyolc jelöltünk számára összegyűlt a szükséges aláírás.

• Raul Castro és Barack Obama találkozója nagy várakozásokkal töltik meg a két ország vezetőit, hogy a változások folytatódnak, és mindkét nép számára eredményes lesz. Bejelentették, hogy az 1960 óta alkalmazott Kuba-embargónak vége. A kubai fél szorgalmazása ellenére az amerikai elnök nem tárgyal a guantánamói támaszpont jövőjéről. Obama Argentínába is ellátogatott.

• Április 18-án eltemettük Szurcsik Istvánt, a Túrkevei Vörös Csillag egykori elnökét, a Munkáspárt alapító tagját. Búcsúbeszédet dr. Szabó Zoltán és dr. Thürmer Gyula mondott.

A Munkáspárt Túrkevei Szervezetének búcsúját Sipos Sándor írásában közöljük. A megye nevében ott voltunk a búcsúztatáson. Emlékét megőrizzük!

• Május elsején a Tiszaligetben az új beszerzésű padokon és asztalokon fogadjuk látogatóinkat eszmecserére, ebédre. Lesz kézimunka és könyvárusítás is.

• Május 1-én a Famunkás Emlékműnél koszorúzást tartunk 9 órakor.

• Május 6-án a II. világháború végének emlékére emlékezünk a Hősök terén 13 órakor.

• Gratulálunk Bencsik Mihály megyei elnökünknek a Munkáspárt Vörös Lobogó kitüntetéséhez.