Látványszervezés
Egy újdonsült főrendőr beszélgető társai között a szervezett
alvilág gazdasági hátterének meggyengítését, lehetőség szerint tönkretételét
jelölte meg testületének legfőbb céljaként. Erre fel egy jelenlévő szakmabelije
- a bűnözés terrénumának alapos ismerője - azzal kontrázott, hogy az csak
amolyan „látványszervezés” lehet. Az utóbbi megjegyzés tűnik meggyőzőbbnek
számomra.
A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éheztetés,
valamint a tömeges elnyomorodás reneszánszának időszakában, amikor kíméletlen
társadalmi viszonyok teremtettek melegágyat a devianciáknak, a szervezett
alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását megjelölni, amolyan
fából vaskarika.
Főbenjáró delictumokat, mint amilyenek a honi alvilág viselt
dolgaira jellemzőek, tőkés relációban hatásosan gyéríteni, megszüntetni éppen
ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen köztudott, hogy maga a tőkés társadalom
gazdasági szerkezete teremt olyan visszataszító állapotokat, melyek bázisul
szolgálhatnak a különféle bűnözéseknek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan
olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanságok sora
megvalósul.
Amíg a szocializmusban - az ellentétek egysége és harcaként
- egymásnak ellentmondó ideológiák ütköztek egymással, napjainkban különféle
gazdasági érdekcsoportok hadrendjei között zajlik a harc, melyek galádságait
naponta tapasztalhatjuk. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás
érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért, megtörténik, hogy a
bűnüldöző szervekkel is összetűzésbe kerülnek. A korrupt társaságok machinációi
annyira félelmetesek lehetnek, hogy olykor nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a
bűnüldözéshez, vagy a bűnök feltárásához van igazi kurázsira szükség.
A szervezett alvilág elleni akciók mindaddig pirrusziak
lesznek, ameddig a mostanit nem váltják fel emberibb társadalmi viszonyok.
Vagyis ameddig a jelenlegi társadalmi-gazdasági alakulat változatlan marad, a
bűnözések köre - bármilyen megfontolt „látványszervezés” ellenére - bővülni fog.
Csökkenésük kizárólag annak függvényében remélhető, amilyen mértékben sikerül a
társadalom többségének életminőségén javítani. Márpedig a mostani hatalmi
gyakorlat közepette ez lehetetlen. Emellett az sem mellékes, hogy ameddig
bizonyos kormánytagok vagy egyéb sarzsis elitekre súlyos bűnök árnyéka vetül,
reménytelen vállalkozás lesz a degradált állampolgárok jogszabályba ütköző
„kilengéseit” számon kérni.
Tiborc szavai ötlenek fel e téma kapcsán: „aki százezreket
rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor rabolni kényszerített”. Soha nem
voltak időszerűbbek az öreg jobbágy egykori sirámai.
Dr. Südi Bertalan
SÜDI BERTALAN: Ilyen ország a hazám
(Radnóti Miklós 6. eclogája után szabadon)
Olyan országban élek én,
Ahol virágon könny a harmat,
S beígért Kánaán helyett
Több millió mélyszegény jajgat.
Olyan országban élekén,
Ahol élő fákban rág a szú,
S embersorsokat őröli
Az eszmék szította háború.
Olyan országban élek én,
Ahol kókadt a virágos rét,
Mert bűzös posvány táplálja
Vízre szomjas, tikkadt gyökerét.
Olyan országban élek én,
Ahol az eb gazdáját marja,
Remélt szabadságból a nép
Csak a hazug fecsegést hallja.
Olyan országban élek én,
Ahol bárányt színlelt a farkas,
S prédaközelben feléledt
Ősi vadösztöne: az aljas.
Olyan országban élek én,
Ahol sikké vált a gyűlölet:
Gazok szórnak igazakra
Ásatag szándékkal kénkövet.
Olyan országban élek én,
Ahol vak világtalant vezet,
S szívszaggató keserűség
A tömegnyomorral fog kezet.
Olyan országban élek én,
Ahol vagyont zsivány uralja,
Sok tollasodott naplopó
A jólét ódáját szavalja.
Olyan országban élek én,
Mely torz ideáktól kárhozik,
S panamázók sokasága
Mammon templomában áldozik.
A szövetségi politikáról
A pártok közötti szövetségi politikát azért találták ki,
hogy egy gyenge lábon álló mozgalom társakat találjon, azokkal közösen,
összefogva legyen úrrá a magányosságon, olyan tényezővé váljék a parlamentben,
hogy az ellenfelek számoljanak vele. Mégis azt kell látnunk, hogy egyes
pártvezetőségek a választási kampány idején is elhatárolódnak az olyan szervezetektől,
melyekben nem a potenciális társat, hanem a riválist látják, s összefogás
helyett frontot nyitnak feléjük. Komolyan gondolja az LMP, és a többi nagyhangú
ellenzéki pártocska, hogy van esélyük a győzelemre? Már azt is nagy eredménynek
kellene tekintenie, ha egyáltalán bejutnának a képviselőházba. Tudjuk, ennek
érdekében minden követ megmozdítanak, még a népámítást is. Azt tapogatja ki,
mit szeretnének az emberek hallani, akik vakon hisznek az írott és kimondott
szóban. Így látják ezt a „vezérek” is, s ennek bűvöletében senkivel sem
kívánják megosztani a választási sikert. Mire felébrednek nem találnak
szövetségesekre. Kétségtelen, nincs szövetségi politika kompromisszumok nélkül,
és éppen ez az „áldozat”, melyet nem kívánnak meghozni.
A gyenge szervezetek között is a legbefolyásosabb és
legerősebb akar a liga élére állni, a többiekre a segéderő és a vatta szerepét
szánják. Ha ki is egyeznének, várható, hogy ezt követően kiújulnának a harcok,
melyek gyengítenék, vagy lehetetlenné tennék az összefogást. Csakis akkor jöhet
létre és lehet tartós egyezség, ha a felek egymást egyenlőknek, előjogok
nélkülieknek tekintik. Ehhez azonban nem hatalmi tébolyban szenvedő „vezérekre”
van szükség, hanem a népért küzdő felelősségteljes vezetőkre.
Dr. Hegedűs Sándor
A képviselői szófecsérlésekről
A televízió képernyője előtt ültömben gyakran el-eltűnődöm a
mostani országgyűlések szereplőin. A törvényhozás házában történtek nem ritkán,
egyféle ingyen cirkuszra vagy kabarétréfára emlékeztetnek. A pártkoalíció
álbölcseleteket és különféle hazug szólamokat, megállapításokat sem nélkülöző
törvényhozók meg az opponálásra vállalkozó frázispufogtató csepűrágók sorsában
osztozó ellenzékiek lekezelő, sértegető, múltostorozó szóbeli birkózása zajlik.
De micsoda kontrasztot és egyenlőtlenséget tükröz a kétféle
országházbeli csoport küzdelme. A teljhatalom önelégültség tudatában tetszelgő,
arroganciától sem mentes, a tévedhetetlenség ostoba képzetétől elbűvölten,
megfellebbezhetetlen intenciókat, alternatíva nélküli axiomatikus „igazságokat"
emlegető-osztogató főhatalmasok és zsarolható szolgáik, illetve az állami
vagyont vesztegetésekkel, közpénzek elsikkasztásával, botrányos csalásokkal
vagyonokat szerző strómanjaik az egyik oldalon, a pusztábakiáltott mondatokat
csökönyösen erőlködve formáló ellenzéki szószátyárok a másikon.
Figyelem az egyoldalú, a hatalombitorlók részéről semmit
jelentő szócsatározásokat. Közben meditálok az üresjáratú vitákon. Azt még
megérteném, hogy a kincstári elit és álszereplői - az ország jövőjéért való
felelősségük és elődeik dilettantizmusának gyakori hangoztatása ürügyén - újra
és újra felbátorodnak a közösségellenes jogszabálytervezetek előterjesztésére
és azok törvénnyé oktrojálására. Az ellenzéki csoportok hiábavaló
okvetetlenkedései azonban érthetetlenek számomra. Leginkább, mert nem okultak
eddigi látványos kudarcaikból, a hatalom gyakorlóinak lekezelő
ravaszkodásaiból. Nem bosszantja őket eléggé a megalázó álképviselői szerep: az
a körülmény, hogy csupán formálisan lehetnek részesei a törvényhozásnak. Hiszen
félreérthetetlenül jelzi ezt, hogy kezdeményezéseiket, javaslataikat,
megszívlelendő érveiket figyelembe sem veszi, tárgyalásra sem érdemesíti a
hatalomgyakorló apparátus. Képtelen belátni, hogy a különféle parlamenti
disputák kimenetelénél kezdettől fogva nem a racionalitás, nem is az ország
érdeke a mérvadó, hanem hogy melyik párt kezdeményez egy-egy témát
megtárgyalásra.
Helyükben már rég megcsömörlöttem volna az országgyűléseken
való statisztaszerepre ítéltetés miatt. Fölösleges felszólalások helyett
közvetlenül a néphez „fellebbeznék”, s azt szólítanám fel változtatást igénylő
és szorgalmazó aktivitásra. Ez lenne az ellenzék parlamenti magatartásának
leghatékonyabb receptje. Az ilyen kezdeményezés meggyorsítaná a nyomort
társadalmi szinten megvalósító és az egyéb gazságokat elkövető-folytató
politikusok bukását.
Dr. Südi Bertalan
Megalázó nyugdíjemelés
A Fidesz-kormány 2010-ben azt ígérte, hogy megőrzi a
nyugdíjak vásárlóértékét. Ezért a várható infláció mértékével emelte a
nyugdíjakat. 2017-re 0,9% inflációval számolnak, ezért a nyugdíjak emelése is
ilyen mértékben nő. A Magyar Nemzeti Bank előre jelzése 2,6 %-os infláció
várható. A kettő között jelentős különbség van.
Vajon ki mond igazat?
Megalázó az, hogy a nyugdíjasokat kezelik. Elfelejtik, hogy
mi építettük újjá az országot, és teremtettük meg annak a feltételét az ők
ingyenes tanulásához. A megalázásunkat jól kifejezik azok a nyilatkozatok,
amelyeket a hatalom részéről hallunk. A nyugdíjasoknak olcsóbb lesz a tojás, a
tej, de vajon a nagykeresetűeknek nem lesz olcsóbb? Lázár miniszter úr azt
mondta, hogy a nyugdíjasok a rezsicsökkentéssel megkapták a 13. havi nyugdíjat.
A miniszter úr matematikai ismeretei hiányosak, mert egyébként nem mondana
ilyen butaságot. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy 100 ezer forintot kapó
nyugdíjast. Ez azt jelenti, hogy 20 %-kos rezsicsökkentést figyelembe véve csak
úgy jön ki 100 ezer forintra a megtakarítás, ha 500 ezer forintos közüzemi
számlája lenne. A rezsicsökkentéssel számolva ezt 4 havi nyugdíja fedezné.
Vajon miből élt? A magas jövedelműeknek is van rezsicsökkentés, akkor ők is
megkapják a tizenharmadik havi fizetést. Azt is mondta az egyik államtitkár,
hogy ha eltérés lesz, azt utólag kompenzálják.
Kíváncsi lennék, mit mondana a boltos, ha azt mondanám, hogy
most 90 százalékot kifizetek, és ha megkapom a kompenzációt, behozom a 10 %-ot.
A hatalom figyelmen kívül hagyja azt, amit én sokszor
tapasztalok, hogy a nyugdíjas a gyerekét, vagy unokáját segíti anyagilag. Nem
beszélnek azokról az emberekről, akik fával tüzelnek, gyertyával világítanak.
Ők vajon mit éreznek a rezsicsökkentésből.
A nyugdíjasoknak is kellene egy Sándor Mária, aki élére
állna a nyugdíjasoknak, és szembeszállnánk a hatalommal a megalázásért
cserében. Szégyen és gyalázat, hogy az idős emberekkel ezt teszik, visszaélve
azzal, hogy nincs érdekérvényesítő lehetőségük. Mi csak a választáskor tudunk
fekete pontot adni a hatalomnak, amikor bemegyünk a szavazófülkébe, és olyan
pártra szavazunk (és annak jelöltjére), amelyet nem a pénz motivál, hanem az
emberek megbecsülése.
Ilyen a Magyar Munkáspárt.
Horváth Sándor
A dohányzásról
Az egyik könyv olvasása közben döntöttem el, hogy okvetlenül
írok a dohányzásról. Magam 1968-ig naponta 50 szálat szívtam el. Kossuthtal, 5
éves Tervet felváltva. Egyik nap, munkakezdés után rosszul lettem, a mentők
vittek be a kórházba. Nikotinmérgezést állapítottak meg, 25 napig feküdtem ott.
Hazaérkezés után ismét rágyújtottam, de utána orvoshoz kellett mennem.
Bevallottam bűnömet, és a doktor a következőket mondta: magának minden egyes
cigi egy-egy szög a koporsójában, ha meg akar dögleni, akkor csak szívja a
büdös bagóját. Ettől kezdve nem dohányzom.
Figyelem az embereket, a fiatalokat, a lányokat. Mindenki
túl sokat dohányzik.
Többeknek elmondtam már az esetemet, hogy felhívjam a
figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyre. A környezetünkben több iskola is
található, látom, a fiatalok, gyerekek mennyit dohányoznak. A lányok is. Akik
nem is gondolnak arra, hogy pár éven belül szülni fognak. Nem gondolnak arra,
hogy a szervezetükben felgyülemlő nikotin ártani fog a magzatra. Nem gondolnak
arra, hogy a gyermekük nem lesz egészséges. A szülők csak akkor tudnak igazán
boldogok lenni, ha gyermekük egészséges. A lányoknak is inkább sportolni
kellene: A sporttól szépen fejlődik az alkata, erős lesz, csinos és a szülés
idején biztos lehet abban, hogy a gyermeke is egészséges lesz.
Dudás György
Búcsúzunk
SZÉCSI MIKLÓSNÉ sz. SZABÓ TERÉZIA 1928-2016
Népes gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai vettek
búcsút Terike nénitől. Élete a munka volt. Varrónőként rengeteget dolgozott. A
Ruhaipari Szövetkezetből ment nyugdíjba. 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend
bronz fokozatát.
A pártnak 1951 óta volt tagja.
Velünk azonos gondolkodását, kedves egyéniségét jó
emlékezetünkben megőrizzük.
Munkáspárt Túrkevei Szervezete
Mi lesz, ha hazajönnek?
A Szabadság újságból:
Ha az EU válsága, a Brexit vagy egyéb okok miatt a jelenleg
külföldön dolgozó magyar munkaerő hazatérésre kényszerül?
Várható, hogy a hazai munkaerőpiacra fog nyomás nehezedni. A
hazatérők munkát fognak keresni. Egy részük egészen biztosan nem fog munkát
találni, következésképpen nőhet a munkanélküliség. Növekedni fog a szociális
nyomás is. A hazatérők odakint többet keresnek, mint idehaza, hozzászoktak a
magasabb életszínvonalhoz, ezt fogják követelni itthon is.
Nem véletlen, hogy a kormány már most egyezkedni akar a
multikkal a minimálbér jelentős emeléséről. Erősödni fog a politikai nyomás is.
A kint dolgozók megtapasztalhatták, hogy az EU-országok többségében magasabb
szinten van a szakszervezetek érdekvédelmi harca. A dolgozók ott több
tapasztalattal rendelkeznek, szervezettebb és ennek megvan a haszna.
Ők is tudják, hogy csak az övéké, amit kiharcolnak maguknak.
Egyebek
• Az Európai Uniós tagságunk mérlegét megvonva,
megállapítható, hogy a határon túli magyarok élete nemhogy javult volna,
létszámuk és helyzetük is romlott. A rendszerváltó demokraták 1990-ben azzal
kampányoltak akkor, hogy mind a 15 millió magyar egyesülhessen: Európának
egységessé kell válnia. 20 évvel ezelőtt még 2,7 millió magyar élt a szomszédos
országokban, ma már 2,1 millió. Az erdélyi magyarok létszáma 1,6 millióról 1,2
millióra esett vissza. Marosvásárhelynek, amely pár évtizede még színmagyar
város volt, napjainkban alig 40 %-a magyar. A többi szomszédos országban is
hasonló a helyzet. Sőt ha valaki magyar származású, és magyar nyelven beszél az
utcán, még meg is verik. Emlékezzünk Malina Hedvigre, akit azért bántalmaztak,
mert a telefonjában magyarul beszélt. Az EU nem tesz semmit hasonló ügyekben.
Nem érdeke, hogy a kétmillió magyar ügyében, védelmében szembeszálljon az
ottani tőkés hatalommal.
• Az elmúlt hónap 16-án tartott Központi Bizottság ülésén
meghozott határozatában megfogalmazza:
A népszavazás nem csodaszer nem az Európai Unióval kapcsolatos
politikában, sem a migránsprobléma megoldásában, de fontos politikai eszköz
arra, hogy a magyar választók kifejezzék tiltakozásukat az Európai Unióval
migrációs politikájával kapcsolatban. A Központi Bizottság a fentiek alapján
úgy dönt, hogy a Magyar Munkáspárt részt vesz a népszavazáson. Kéri, hogy
tagjai és rokonszenvezői menjenek el a népszavazásra és szavazzanak NEM-mel.
Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve
Túrkevén 22. alkalommal került megrendezésre az országos
kispályás labdarúgó bajnokság.
Az időjárás is kegyeibe fogadta ezt a juniálist. A torna
főszervezője, Csajbók Ferenc emlékeztetett az időközben elhunyt szponzorokra,
majd ünnepélyes külsőségek között Molnár Géza sportszervező kihirdette a városi
kispályás labdarúgó bajnokság idei eredményeit. Ezt követően került sor a
Munkás Kupa megnyitójára. Elsőként Vida Tamás polgármester méltatta ezt a
nagyszabású sporteseményt. Nem kis jelentőséggel bír, hogy a rendezvény
túlnyúlik a határokon, és felülemelkedik a politikán. A város magáénak tudja
ezt a nagy múltú tornát - mondotta. Ezt követően Bencsik Mihály, a Munkáspárt
országos alelnöke tolmácsolta a torna fővédnökének, Dr. Thürmer Gyulának
jókívánságait.
A bajnokságon 14 csapat mérte össze a tudását, akik között
országosan jegyzettek is voltak. A tornán mindvégig színvonalas és izgalmas
mérkőzéseket láthatott a közönség. A bajnokságot a túrkevei Bordács Lajos által
vezetett Buga Falatozó nyerte, melyet még a többszörös magyar bajnok, a Horváth
Viktor vezette Viktor Security sem tudott legyőzni. Nekik be kellett érniük a
bronzéremmel. A Viktor Securityvel 2–2-es döntetlent játszó, de jobb
gólkülönbséggel ezüstérmes a Molnár Géza által felvonultatott afrikai
egyetemistákból álló debreceni Strikaz nevű együttes. A legjobb mezőnyjátékosnak
Bogáti Péter, a legjobb kapusnak pedig Végső Zsolt bizonyult: mindketten a Buga
Falatozó játékosai.
A dobogóról lemaradt, de szintén szimpatikusan, jól játszó
csapatok neve is említésre méltó. Negyedik helyezett lett Pozsonyi László
vezetésével a túrkevei Ügyetlenek csapat - akik, mint láttuk, rácáfoltak a
nevükre, hiszen a gólkirály is közülük került ki Kovács Nikolasz személyében. A
tornán részt vettek továbbá: a Busa és Barátai együttes Szemes Attila
önkormányzati képviselő szponzorálásával, Vajda István vezetésével, Budapestről
a Siva Mont Kft. Deák Lajos vezetésével, Szolnokról a Csontos FC Bokor József
vezetésével, a Rapi István vezette Kisújszállás SE Futsall U17-es csapata, a
szintén kisújszállási Lipcsei László vezette Lipcsei Bt., a Szemes Imre vezette
Boca Juniors, a Köteles Sándor vezette Kalács FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok,
a Fadgyas László vezette Fenyves Söröző, valamint a Lakatos Béla vezette
Rokkant Jók - valamennyi túrkevei együttes.
A rendezvényt támogatták: Ábrahám és Tsa Kft., Árvai Imréné,
Bencsik Mihály, Dr. Bodó Péter, Bori Zoltán, Copy Fantasy, Csajbók Ferencné,
DE-WE MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ kultúrcikküzlet, Gulyás Károly, Gyógyfürdő
Kft., Hegyi Csicsai Csaba, HERCSIPCOOP Kft. (Herceg Antal), Herczegh Klára,
Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség
régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft.
