2016. szeptember 23., péntek

Jászkun Munkás, 2016. augusztus

Látványszervezés

Egy újdonsült főrendőr beszélgető társai között a szervezett alvilág gazdasági hátterének meggyengítését, lehetőség szerint tönkretételét jelölte meg testületének legfőbb céljaként. Erre fel egy jelenlévő szakmabelije - a bűnözés terrénumának alapos ismerője - azzal kontrázott, hogy az csak amolyan „látványszervezés” lehet. Az utóbbi megjegyzés tűnik meggyőzőbbnek számomra.
A kizsigerelés, a munka nélkül tengődés, az éheztetés, valamint a tömeges elnyomorodás reneszánszának időszakában, amikor kíméletlen társadalmi viszonyok teremtettek melegágyat a devianciáknak, a szervezett alvilág gazdasági hátterének fölszámolását, összezúzását megjelölni, amolyan fából vaskarika.
Főbenjáró delictumokat, mint amilyenek a honi alvilág viselt dolgaira jellemzőek, tőkés relációban hatásosan gyéríteni, megszüntetni éppen ezért nem több jámbor óhajnál. Hiszen köztudott, hogy maga a tőkés társadalom gazdasági szerkezete teremt olyan visszataszító állapotokat, melyek bázisul szolgálhatnak a különféle bűnözéseknek. Az elkövetés mikéntjére pedig pontosan olyan stílus jellemző, mint amilyen módon a társadalmi igazságtalanságok sora megvalósul.
Amíg a szocializmusban - az ellentétek egysége és harcaként - egymásnak ellentmondó ideológiák ütköztek egymással, napjainkban különféle gazdasági érdekcsoportok hadrendjei között zajlik a harc, melyek galádságait naponta tapasztalhatjuk. Miközben kíméletlen támadásokat intéznek egymás érdekszférái ellen a mind vaskosabb koncok birtoklásáért, megtörténik, hogy a bűnüldöző szervekkel is összetűzésbe kerülnek. A korrupt társaságok machinációi annyira félelmetesek lehetnek, hogy olykor nem a bűnök elkövetéséhez, hanem a bűnüldözéshez, vagy a bűnök feltárásához van igazi kurázsira szükség.
A szervezett alvilág elleni akciók mindaddig pirrusziak lesznek, ameddig a mostanit nem váltják fel emberibb társadalmi viszonyok. Vagyis ameddig a jelenlegi társadalmi-gazdasági alakulat változatlan marad, a bűnözések köre - bármilyen megfontolt „látványszervezés” ellenére - bővülni fog. Csökkenésük kizárólag annak függvényében remélhető, amilyen mértékben sikerül a társadalom többségének életminőségén javítani. Márpedig a mostani hatalmi gyakorlat közepette ez lehetetlen. Emellett az sem mellékes, hogy ameddig bizonyos kormánytagok vagy egyéb sarzsis elitekre súlyos bűnök árnyéka vetül, reménytelen vállalkozás lesz a degradált állampolgárok jogszabályba ütköző „kilengéseit” számon kérni.
Tiborc szavai ötlenek fel e téma kapcsán: „aki százezreket rabol, bírája lészen annak, kit a nyomor rabolni kényszerített”. Soha nem voltak időszerűbbek az öreg jobbágy egykori sirámai.
Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: Ilyen ország a hazám

(Radnóti Miklós 6. eclogája után szabadon)

Olyan országban élek én,
Ahol virágon könny a harmat,
S beígért Kánaán helyett
Több millió mélyszegény jajgat.

Olyan országban élekén,
Ahol élő fákban rág a szú,
S embersorsokat őröli
Az eszmék szította háború.

Olyan országban élek én,
Ahol kókadt a virágos rét,
Mert bűzös posvány táplálja
Vízre szomjas, tikkadt gyökerét.

Olyan országban élek én,
Ahol az eb gazdáját marja,
Remélt szabadságból a nép
Csak a hazug fecsegést hallja.

Olyan országban élek én,
Ahol bárányt színlelt a farkas,
S prédaközelben feléledt
Ősi vadösztöne: az aljas.

Olyan országban élek én,
Ahol sikké vált a gyűlölet:
Gazok szórnak igazakra
Ásatag szándékkal kénkövet.

Olyan országban élek én,
Ahol vak világtalant vezet,
S szívszaggató keserűség
A tömegnyomorral fog kezet.

Olyan országban élek én,
Ahol vagyont zsivány uralja,
Sok tollasodott naplopó
A jólét ódáját szavalja.

Olyan országban élek én,
Mely torz ideáktól kárhozik,
S panamázók sokasága
Mammon templomában áldozik.

A szövetségi politikáról

A pártok közötti szövetségi politikát azért találták ki, hogy egy gyenge lábon álló mozgalom társakat találjon, azokkal közösen, összefogva legyen úrrá a magányosságon, olyan tényezővé váljék a parlamentben, hogy az ellenfelek számoljanak vele. Mégis azt kell látnunk, hogy egyes pártvezetőségek a választási kampány idején is elhatárolódnak az olyan szervezetektől, melyekben nem a potenciális társat, hanem a riválist látják, s összefogás helyett frontot nyitnak feléjük. Komolyan gondolja az LMP, és a többi nagyhangú ellenzéki pártocska, hogy van esélyük a győzelemre? Már azt is nagy eredménynek kellene tekintenie, ha egyáltalán bejutnának a képviselőházba. Tudjuk, ennek érdekében minden követ megmozdítanak, még a népámítást is. Azt tapogatja ki, mit szeretnének az emberek hallani, akik vakon hisznek az írott és kimondott szóban. Így látják ezt a „vezérek” is, s ennek bűvöletében senkivel sem kívánják megosztani a választási sikert. Mire felébrednek nem találnak szövetségesekre. Kétségtelen, nincs szövetségi politika kompromisszumok nélkül, és éppen ez az „áldozat”, melyet nem kívánnak meghozni.
A gyenge szervezetek között is a legbefolyásosabb és legerősebb akar a liga élére állni, a többiekre a segéderő és a vatta szerepét szánják. Ha ki is egyeznének, várható, hogy ezt követően kiújulnának a harcok, melyek gyengítenék, vagy lehetetlenné tennék az összefogást. Csakis akkor jöhet létre és lehet tartós egyezség, ha a felek egymást egyenlőknek, előjogok nélkülieknek tekintik. Ehhez azonban nem hatalmi tébolyban szenvedő „vezérekre” van szükség, hanem a népért küzdő felelősségteljes vezetőkre.
Dr. Hegedűs Sándor

A képviselői szófecsérlésekről

A televízió képernyője előtt ültömben gyakran el-eltűnődöm a mostani országgyűlések szereplőin. A törvényhozás házában történtek nem ritkán, egyféle ingyen cirkuszra vagy kabarétréfára emlékeztetnek. A pártkoalíció álbölcseleteket és különféle hazug szólamokat, megállapításokat sem nélkülöző törvényhozók meg az opponálásra vállalkozó frázispufogtató csepűrágók sorsában osztozó ellenzékiek lekezelő, sértegető, múltostorozó szóbeli birkózása zajlik.
De micsoda kontrasztot és egyenlőtlenséget tükröz a kétféle országházbeli csoport küzdelme. A teljhatalom önelégültség tudatában tetszelgő, arroganciától sem mentes, a tévedhetetlenség ostoba képzetétől elbűvölten, megfellebbezhetetlen intenciókat, alternatíva nélküli axiomatikus „igazságokat" emlegető-osztogató főhatalmasok és zsarolható szolgáik, illetve az állami vagyont vesztegetésekkel, közpénzek elsikkasztásával, botrányos csalásokkal vagyonokat szerző strómanjaik az egyik oldalon, a pusztábakiáltott mondatokat csökönyösen erőlködve formáló ellenzéki szószátyárok a másikon.
Figyelem az egyoldalú, a hatalombitorlók részéről semmit jelentő szócsatározásokat. Közben meditálok az üresjáratú vitákon. Azt még megérteném, hogy a kincstári elit és álszereplői - az ország jövőjéért való felelősségük és elődeik dilettantizmusának gyakori hangoztatása ürügyén - újra és újra felbátorodnak a közösségellenes jogszabálytervezetek előterjesztésére és azok törvénnyé oktrojálására. Az ellenzéki csoportok hiábavaló okvetetlenkedései azonban érthetetlenek számomra. Leginkább, mert nem okultak eddigi látványos kudarcaikból, a hatalom gyakorlóinak lekezelő ravaszkodásaiból. Nem bosszantja őket eléggé a megalázó álképviselői szerep: az a körülmény, hogy csupán formálisan lehetnek részesei a törvényhozásnak. Hiszen félreérthetetlenül jelzi ezt, hogy kezdeményezéseiket, javaslataikat, megszívlelendő érveiket figyelembe sem veszi, tárgyalásra sem érdemesíti a hatalomgyakorló apparátus. Képtelen belátni, hogy a különféle parlamenti disputák kimenetelénél kezdettől fogva nem a racionalitás, nem is az ország érdeke a mérvadó, hanem hogy melyik párt kezdeményez egy-egy témát megtárgyalásra.
Helyükben már rég megcsömörlöttem volna az országgyűléseken való statisztaszerepre ítéltetés miatt. Fölösleges felszólalások helyett közvetlenül a néphez „fellebbeznék”, s azt szólítanám fel változtatást igénylő és szorgalmazó aktivitásra. Ez lenne az ellenzék parlamenti magatartásának leghatékonyabb receptje. Az ilyen kezdeményezés meggyorsítaná a nyomort társadalmi szinten megvalósító és az egyéb gazságokat elkövető-folytató politikusok bukását.
Dr. Südi Bertalan

Megalázó nyugdíjemelés

A Fidesz-kormány 2010-ben azt ígérte, hogy megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét. Ezért a várható infláció mértékével emelte a nyugdíjakat. 2017-re 0,9% inflációval számolnak, ezért a nyugdíjak emelése is ilyen mértékben nő. A Magyar Nemzeti Bank előre jelzése 2,6 %-os infláció várható. A kettő között jelentős különbség van.
Vajon ki mond igazat?
Megalázó az, hogy a nyugdíjasokat kezelik. Elfelejtik, hogy mi építettük újjá az országot, és teremtettük meg annak a feltételét az ők ingyenes tanulásához. A megalázásunkat jól kifejezik azok a nyilatkozatok, amelyeket a hatalom részéről hallunk. A nyugdíjasoknak olcsóbb lesz a tojás, a tej, de vajon a nagykeresetűeknek nem lesz olcsóbb? Lázár miniszter úr azt mondta, hogy a nyugdíjasok a rezsicsökkentéssel megkapták a 13. havi nyugdíjat. A miniszter úr matematikai ismeretei hiányosak, mert egyébként nem mondana ilyen butaságot. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy 100 ezer forintot kapó nyugdíjast. Ez azt jelenti, hogy 20 %-kos rezsicsökkentést figyelembe véve csak úgy jön ki 100 ezer forintra a megtakarítás, ha 500 ezer forintos közüzemi számlája lenne. A rezsicsökkentéssel számolva ezt 4 havi nyugdíja fedezné. Vajon miből élt? A magas jövedelműeknek is van rezsicsökkentés, akkor ők is megkapják a tizenharmadik havi fizetést. Azt is mondta az egyik államtitkár, hogy ha eltérés lesz, azt utólag kompenzálják.
Kíváncsi lennék, mit mondana a boltos, ha azt mondanám, hogy most 90 százalékot kifizetek, és ha megkapom a kompenzációt, behozom a 10 %-ot.
A hatalom figyelmen kívül hagyja azt, amit én sokszor tapasztalok, hogy a nyugdíjas a gyerekét, vagy unokáját segíti anyagilag. Nem beszélnek azokról az emberekről, akik fával tüzelnek, gyertyával világítanak. Ők vajon mit éreznek a rezsicsökkentésből.
A nyugdíjasoknak is kellene egy Sándor Mária, aki élére állna a nyugdíjasoknak, és szembeszállnánk a hatalommal a megalázásért cserében. Szégyen és gyalázat, hogy az idős emberekkel ezt teszik, visszaélve azzal, hogy nincs érdekérvényesítő lehetőségük. Mi csak a választáskor tudunk fekete pontot adni a hatalomnak, amikor bemegyünk a szavazófülkébe, és olyan pártra szavazunk (és annak jelöltjére), amelyet nem a pénz motivál, hanem az emberek megbecsülése.
Ilyen a Magyar Munkáspárt.
Horváth Sándor

A dohányzásról

Az egyik könyv olvasása közben döntöttem el, hogy okvetlenül írok a dohányzásról. Magam 1968-ig naponta 50 szálat szívtam el. Kossuthtal, 5 éves Tervet felváltva. Egyik nap, munkakezdés után rosszul lettem, a mentők vittek be a kórházba. Nikotinmérgezést állapítottak meg, 25 napig feküdtem ott. Hazaérkezés után ismét rágyújtottam, de utána orvoshoz kellett mennem. Bevallottam bűnömet, és a doktor a következőket mondta: magának minden egyes cigi egy-egy szög a koporsójában, ha meg akar dögleni, akkor csak szívja a büdös bagóját. Ettől kezdve nem dohányzom.
Figyelem az embereket, a fiatalokat, a lányokat. Mindenki túl sokat dohányzik.
Többeknek elmondtam már az esetemet, hogy felhívjam a figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyre. A környezetünkben több iskola is található, látom, a fiatalok, gyerekek mennyit dohányoznak. A lányok is. Akik nem is gondolnak arra, hogy pár éven belül szülni fognak. Nem gondolnak arra, hogy a szervezetükben felgyülemlő nikotin ártani fog a magzatra. Nem gondolnak arra, hogy a gyermekük nem lesz egészséges. A szülők csak akkor tudnak igazán boldogok lenni, ha gyermekük egészséges. A lányoknak is inkább sportolni kellene: A sporttól szépen fejlődik az alkata, erős lesz, csinos és a szülés idején biztos lehet abban, hogy a gyermeke is egészséges lesz.
Dudás György

Búcsúzunk

SZÉCSI MIKLÓSNÉ sz. SZABÓ TERÉZIA 1928-2016
Népes gyászoló gyülekezet, köztük a Munkáspárt tagjai vettek búcsút Terike nénitől. Élete a munka volt. Varrónőként rengeteget dolgozott. A Ruhaipari Szövetkezetből ment nyugdíjba. 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát.
A pártnak 1951 óta volt tagja.
Velünk azonos gondolkodását, kedves egyéniségét jó emlékezetünkben megőrizzük.
Munkáspárt Túrkevei Szervezete

Mi lesz, ha hazajönnek?

A Szabadság újságból:

Ha az EU válsága, a Brexit vagy egyéb okok miatt a jelenleg külföldön dolgozó magyar munkaerő hazatérésre kényszerül?
Várható, hogy a hazai munkaerőpiacra fog nyomás nehezedni. A hazatérők munkát fognak keresni. Egy részük egészen biztosan nem fog munkát találni, következésképpen nőhet a munkanélküliség. Növekedni fog a szociális nyomás is. A hazatérők odakint többet keresnek, mint idehaza, hozzászoktak a magasabb életszínvonalhoz, ezt fogják követelni itthon is.
Nem véletlen, hogy a kormány már most egyezkedni akar a multikkal a minimálbér jelentős emeléséről. Erősödni fog a politikai nyomás is. A kint dolgozók megtapasztalhatták, hogy az EU-országok többségében magasabb szinten van a szakszervezetek érdekvédelmi harca. A dolgozók ott több tapasztalattal rendelkeznek, szervezettebb és ennek megvan a haszna.
Ők is tudják, hogy csak az övéké, amit kiharcolnak maguknak.

Egyebek

• Az Európai Uniós tagságunk mérlegét megvonva, megállapítható, hogy a határon túli magyarok élete nemhogy javult volna, létszámuk és helyzetük is romlott. A rendszerváltó demokraták 1990-ben azzal kampányoltak akkor, hogy mind a 15 millió magyar egyesülhessen: Európának egységessé kell válnia. 20 évvel ezelőtt még 2,7 millió magyar élt a szomszédos országokban, ma már 2,1 millió. Az erdélyi magyarok létszáma 1,6 millióról 1,2 millióra esett vissza. Marosvásárhelynek, amely pár évtizede még színmagyar város volt, napjainkban alig 40 %-a magyar. A többi szomszédos országban is hasonló a helyzet. Sőt ha valaki magyar származású, és magyar nyelven beszél az utcán, még meg is verik. Emlékezzünk Malina Hedvigre, akit azért bántalmaztak, mert a telefonjában magyarul beszélt. Az EU nem tesz semmit hasonló ügyekben. Nem érdeke, hogy a kétmillió magyar ügyében, védelmében szembeszálljon az ottani tőkés hatalommal.
• Az elmúlt hónap 16-án tartott Központi Bizottság ülésén meghozott határozatában megfogalmazza:
A népszavazás nem csodaszer nem az Európai Unióval kapcsolatos politikában, sem a migránsprobléma megoldásában, de fontos politikai eszköz arra, hogy a magyar választók kifejezzék tiltakozásukat az Európai Unióval migrációs politikájával kapcsolatban. A Központi Bizottság a fentiek alapján úgy dönt, hogy a Magyar Munkáspárt részt vesz a népszavazáson. Kéri, hogy tagjai és rokonszenvezői menjenek el a népszavazásra és szavazzanak NEM-mel.

Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

Túrkevén 22. alkalommal került megrendezésre az országos kispályás labdarúgó bajnokság.
Az időjárás is kegyeibe fogadta ezt a juniálist. A torna főszervezője, Csajbók Ferenc emlékeztetett az időközben elhunyt szponzorokra, majd ünnepélyes külsőségek között Molnár Géza sportszervező kihirdette a városi kispályás labdarúgó bajnokság idei eredményeit. Ezt követően került sor a Munkás Kupa megnyitójára. Elsőként Vida Tamás polgármester méltatta ezt a nagyszabású sporteseményt. Nem kis jelentőséggel bír, hogy a rendezvény túlnyúlik a határokon, és felülemelkedik a politikán. A város magáénak tudja ezt a nagy múltú tornát - mondotta. Ezt követően Bencsik Mihály, a Munkáspárt országos alelnöke tolmácsolta a torna fővédnökének, Dr. Thürmer Gyulának jókívánságait.
A bajnokságon 14 csapat mérte össze a tudását, akik között országosan jegyzettek is voltak. A tornán mindvégig színvonalas és izgalmas mérkőzéseket láthatott a közönség. A bajnokságot a túrkevei Bordács Lajos által vezetett Buga Falatozó nyerte, melyet még a többszörös magyar bajnok, a Horváth Viktor vezette Viktor Security sem tudott legyőzni. Nekik be kellett érniük a bronzéremmel. A Viktor Securityvel 2–2-es döntetlent játszó, de jobb gólkülönbséggel ezüstérmes a Molnár Géza által felvonultatott afrikai egyetemistákból álló debreceni Strikaz nevű együttes. A legjobb mezőnyjátékosnak Bogáti Péter, a legjobb kapusnak pedig Végső Zsolt bizonyult: mindketten a Buga Falatozó játékosai.
A dobogóról lemaradt, de szintén szimpatikusan, jól játszó csapatok neve is említésre méltó. Negyedik helyezett lett Pozsonyi László vezetésével a túrkevei Ügyetlenek csapat - akik, mint láttuk, rácáfoltak a nevükre, hiszen a gólkirály is közülük került ki Kovács Nikolasz személyében. A tornán részt vettek továbbá: a Busa és Barátai együttes Szemes Attila önkormányzati képviselő szponzorálásával, Vajda István vezetésével, Budapestről a Siva Mont Kft. Deák Lajos vezetésével, Szolnokról a Csontos FC Bokor József vezetésével, a Rapi István vezette Kisújszállás SE Futsall U17-es csapata, a szintén kisújszállási Lipcsei László vezette Lipcsei Bt., a Szemes Imre vezette Boca Juniors, a Köteles Sándor vezette Kalács FC, a Kiss Alex vezette Fiatalok, a Fadgyas László vezette Fenyves Söröző, valamint a Lakatos Béla vezette Rokkant Jók - valamennyi túrkevei együttes.

A rendezvényt támogatták: Ábrahám és Tsa Kft., Árvai Imréné, Bencsik Mihály, Dr. Bodó Péter, Bori Zoltán, Copy Fantasy, Csajbók Ferencné, DE-WE MIX Bt., Dikó Miklós, DOMINÓ kultúrcikküzlet, Gulyás Károly, Gyógyfürdő Kft., Hegyi Csicsai Csaba, HERCSIPCOOP Kft. (Herceg Antal), Herczegh Klára, Hollósi Kft., Kádas Antal, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség régióvezetője, Kalmár Lajos vállalkozó, Kántor István, KEVEVILL Kft.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum