Augusztus 20-án ünnepeljük az alkotmányt, a dolgozó népet és az új
kenyeret.
Halálos tavasz
A politikai meteorológusok 2018 tavaszát a választási kampány kiélezett
csatározásainak időszakaként prognosztizálják. Az elő statisztikák a
Fidesz-KDNP fölényes győzelmét várják, s tartok attól, hogy nem minden alap
nélkül. Orbánék is rákapcsolnak, mert egy választási vereség katasztrofális
következményekkel járna a jelen kormányzópártra, s ezt nem akarják
megkockáztatni. A fideszesek korrumpálódása, meggazdagodása, kizsákmányoló
tevékenysége olyan anyagi viszonyok közé repítették a hatalommal lojális elitet,
hogy ilyen lehetőség fennmaradásáért érdemes minden eszközzel védekezni és
támadni. Nemcsak a Fidesszel állok perben, de a szociáldemokratákkal is,
félrevezető néppártoskodásuk, populizmusuk és demagógiájuk ellenére.
Rendszerváltó, kapitalizmuscsináló, atlantista, europista, 1956-os
antikommunista csoportosulásokról van szó, akiktől a nép semmi jót nem várhat. Ráadásul
nincs olyan katartikus vezetőjük, aki képes lenne a tőlük jobbra elhelyezkedő
irányzatokat ellensúlyozni.
Átmenetileg egy polgári demokrácia is jobb lenne a szélsőségesek
feltartóztatására. Félő, hogy a jobboldali radikalizmus nemcsak Vonáék
oldaláról fenyegeti az országot, hanem az ille-beralizmussal, s a
horthyizmussal kacérkodó orbanisták részéről is. Az a professzionista népbutító
propagandaagitáció, mely elárasztja a választópolgárokat, valószínűsíti, hogy a
tömegek bíznak a jelen kormányban és annak vezetőiben, annál is inkább, mert
nincs versenyképes, hiteles alternatívájuk. Az évek óta tartó belső harc
annyira korrodálta a balközepet, hogy elemeire esett szét, és egyre csak hull
ízeire, olyan időszakban, amikor már ütőképes állapotban kellene felsorakozniuk
ellenségeik kihívásaira. Az a „honvédő” rasszizmus, mely a kuruckodó vezetőket
mozgatja, s a népet mögöttük felsorakoztatja, megtette a maga hatását. Ezt a
fajelméletet leleményes trükkökkel tovább „gazdagítják”, újabb és újabb
hívekkel szaporítva a tábort.
Orbán nyitása a „kivételes személyűségű” Horthy Miklós felé átszakítja
az antiszemitizmus gátját, s elsöpri a „zéró toleranciát”, az országra
szabadítva, visszahozva az 1944-es végzetes esztendőt. Nem a kuvik szólalt meg
bennem, hanem a jelen kalandor, mindenre elszánt politikusok irányváltása, s az
ellentábor ráérős passzivitása okozta veszélyeket látva.
Fogy az idő, egyre kisebb Orbánék esélye a csúfos kudarcra. Nekünk
kommunistáknak a kovász szerepét kellene betöltenünk a lappangó baloldal
összefogásában, mozgósításában, mindenkit befogadva, aki komolyan félti az
országot a kalandoroktól, s az azokkal rivalizáló tehetetlenkedőkkel szemben.
Kell lenni baloldali tartaléknak az MSZP-ben, a szakszervezetekben, az egykor
aktív, most pártonkívüliekben, a fiatalok egy részében. A hívó szót várják, s
ezt nekünk kellene megadnunk, olyan „népfrontszerűen”, hogy benne minden
jóindulatú harcos megtalálja a maga ideáljait.
Dr. Hegedűs Sándor
A társadalmi mélyrepülés kórtüneteiről
A magyar társadalom huszonhét év óta arra keresi a választ, hogy
hazánkat miként lehetne korszerűbbé tenni, közelebb orientálni Európa és a
fejlettebb országok eredményeihez. Ugyanis vaskosan bebizonyosodott, hogy a
ránk szabadított tőkés állami berendezkedés nem a társadalom tagjai többségének
javát szolgálta, hanem csak azoknak kedvezett, akik a kádári időszak totális
megtagadását, a múlt rendszer emberi értékeinek felszámolását vállalták fel,
vagy támogatták. A szavazati joggal rendelkezők nagy része naiv módon „felült”
a biztonságosabb jövőről papolóknak, s 1990-től kezdődően időről-időre azokat
tisztelte meg voksaival, akik a tőkés politikai fordulatot szorgalmazták, mi több,
kierőszakolták, s ezzel emberek millióinak jelenét és jövőjét aláaknázták. A
társadalom tagjainak nagyobb hányada képtelen volt időben felismerni, hogy az
urak által prognosztizált majdani „Kánaánnal” a Horthy-rendszerbeli proletár-
és cselédsorsot ügyeskedik vissza. Modernizáció és a gazdaság zökkenőmentes
fejlődése helyett példátlan visszaesés és rombolás következett be. Közel másfél
millió munkahely szűnt meg. Az előző társadalmi rendszer évtizedeiben áldozatos
munkával létrehozott termelőeszközök és termelési kapacitás jó részét
pusztulásra ítélték. Az ipari és mezőgazdasági üzemek tömegeit felszámolták, a
nemzeti jövedelem jelentősen csökkent. A családi támogatási rendszert
elszegényítették, az egészségügyi ellátást bizonytalanná tették, a tanulási
lehetőséget forintosították, az egykor normális létbiztonságot bizonytalanra
változtatták. A fiatalok közül sokan nem kaptak munkát, s emiatt hazájuk
elhagyására kényszerültek. Egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe, s
válnak hajléktalanná. A nyugdíjasok sokasága fölöslegesnek érzi magát a több
évtizedig épített saját hazájában. A szenvedélybetegek, az alkolisták, a
kábítószerfogyasztók és az öngyilkosok számarányát tekintve előkelő helyre
kerültünk Európában.
A hajdani rendszerváltók ígérvényeinek a valósággal történő
szembesítése által elkészíthető a politikai fordulat valódi mérlege: a beígért
szociális piacgazdaság és növekvő jólét helyett milliókat kizsigerelő
vadkapitalizmus és egyre növekvő elszegényedés következett be. Csupán egy vékony
réteg, az újjászületett tőkésosztály, a hatalomba avanzsált új politikai elit
és annak vazallusai lettek a rendszerváltoztatás nyertesei, milliárdosai. A
nagy többség a vesztesek, nyomorgók táborát alkotja. Vesztes lett az ország, a
magyar nemzet.
Elszomorító, hogy a kárvallott tömegek még manapság is bizakodva, vagy
mit sem törődve hallhatják az olyan politikusok hazugságait, akik azt
mondogatják nekik, amit a nyomorgók hallani akarnak. Hasznos lenne, ha a Magyar
Munkáspártra figyelnének jobban. Arra a politikai erőre, mely egyetlen
következetesen elkötelezett baloldali tényezőként élhetőbb jövőt kínál az
elnyomorító kapitalizmus alternatívájaként. E párt törvényhozói szerepvállalása
ezért nélkülözhetetlen, mert a magyar parlament éppen azon képviselőket nélkülözi
a rendszerváltás megtörténte óta, akik a leszegényített milliók érdekeit
törvényalkotási szinten is képviselnék. Minél többen beláthatnák végre, hogy
valóságos baloldali fordulatra lenne szükség!
Dr. Südi Bertalan
SÜDI BERTALAN: A RÉGI ALKONYAT
Régen, ha jött a nyári alkonyat,
S végignyújtózott a patak felett,
Míg a holdfény fürdette arcodat,
Zeneszó mellett daloltam neked.
Lebukó nap sugárözönében,
Hol virágoktól tarkállott a part,
Moha foltos gyertyánfa tövében
Lehunyt szemekkel hallgattad a dalt.
Liliomtól díszes patak ágya
Hullámozta feléd az énekem,
Úgy véltem, a partot tündér járja,
S válaszolgat titokban énnekem.
Holott csak a víz sodrása felelt
És ragyogtak fentről a csillagok.
Mivel az időm java már letelt,
Elcsendesedtem, s mélyen hallgatok.
Vége lett a vízparti zenének,
Tört virágot sodort a víz tova:
Kihunytak a vágyébresztő fények,
Nem hallod a dalomat már soha.
AZ EMBERFAJTÁKRÓL
Az én drága barátom az utóbbi időben – már jó ideje – ellát engem
olvasnivalóval. Így került a kezembe egy könyvecske, melynek címe: Az
emberfajtákról. A könyv kicsi méretű, mindössze 133 oldal, 15 cm hosszú, 11 cm
széles. Elolvastam, és úgy gondoltam, ez érdekes lehet, de arra véletlenül sem,
hogy ennyire meglepő lesz számomra. Ezt a könyvet el kellene olvastatni minden
olyan vezetővel, aki döntéseket hoz. A hadseregek vezetőivel is. Minden olyan
emberrel tehát, akinek olyan gondolata van, hogy az emberiség szegényeit ki
akarják telepíteni a világ más tájaira. Ez őrültség! Már csak azért is, mert
ilyesfajta kitelepítés megnehezítené a további életüket. Ők ugyanis
beleszülettek a környezetbe, ahhoz alkalmazkodva fejlődtek, éltek. Ez objektív
körülmény. A jelenlegi életterük számukra a legfontosabb. Veleszületett joguk
van hozzá! Halálos vétek kiszakítani őket ebből erőszakkal. Akik tehát a
migrációt szorgalmazzák, el is követik ezt. Nem beszélve arról, mennyi
problémát okoznak azoknak, akik kénytelenek befogadni. A könyvecske tehát
ellentmond a migrációnak. Nem is kicsit. Hanem nagyon!
Dudás György
PARANCSURALMI MÉDIÁK
Egy ismert tollnok nyilvánosan kérdezte nemrég: „Vajon kié a magyar
média”? Meglepődtem a kérdésen. Hiszen alig van ma Magyarországnak olyan
lakosa, aki ne ismerné a szomorú valóságot: a sajtótermékek döntő többsége a
miniszterelnök társasága vezényelte hatalomgyakorlóké. Igen, övék a magyar
média (sajtó, rádió, tévé), a széles körben propagált szabadsága és
függetlensége helyett. A hatalom bitorlóinak nem tetsző sajtótermékek többségét
felszámoltatták vagy bizonyos kedvezményezetteikkel felvásároltatták.
Napjainkban jobbára csak a kormány óhaja és diktátuma függvényében
hasznos publikálni. Jó ha az illetékes honpolgáraink is tudomásul veszik, hogy
a jelenleg funkcionáló kormánynak és a „szabadsággerjesztő” rendszernek a
bírálata vétségnek számít, míg az előzőt, az állítólagos „retrográdot” és annak
egykori vezetőit kifejezetten érdem még manapság is pocskondiázni.
Eképpen értelmezhető tehát hazánkban a média szabadsága is. így vált a
média az ország – úgymond – a felszabadult, el nem kötelezett, a vélemények
„szabad kinyilvánítását” lehetővé tevő szócsöveivé, a lelki szorongást feloldó
hatású, „demokratikus és független” jelzőkkel illetett tömegközlési és
tájékoztatási eszközeivé. A gyakorlat szembeszökően jelzi, hogy a honi
„szuverén” média csak a talajtalan kinyilatkoztatás szintjén létezik. Hiszen a
diktátori mentalitással ügyködő kormányzat a média munkatársait is beállította,
saját érdekeihez igazította, következésképp alakoskodó propagandistáivá tette,
szigorította az újságírók többségét. Jobbára csak azok maradhatnak meg
munkaköri beosztásukban, illetve olyanok léphetnek előrébb az egzisztencialajtorján,
akik e kormány érdekei függvényében ügyködnek, s tájékoztatják az olvasókat,
tv-nézőket. Akik nem hajlandók rá, s nem a „szabadon választott” rablótársaság
balfogásai, többségellenes ügyködései, elvárásai szerint idomulnak, hanem
csakis az igazat hajlandóak írni, mondani, előbb vagy utóbb „kirúgják” őket a
média terrénumából.
Joggal vetődik fel a kérdés: vajon miféle különös „demokrácia” ez?
Mióta fér meg a véleménynyilvánítás szabadsága a gondolatok realitást hamisító
erőszakolásával? Miért kell valakinek az egyetértés látszatát keltenie egy-egy
olyan intézkedéssel, állapottal kapcsolatban, amit irreálisnak tart, s amivel
nem ért egyet? A személyi szuverenitására kényes publicista egy darabig talán
vonakodik előremutatónak minősíteni mindazt, amit önmaga, a tömeg, illetve az
az ország kudarcként ítéltet meg. Ám ezt csak addig teheti, amíg a hatalmi
elittől függő fölöttesei meg nem értetik vele, hogy igazodjék, mert tudomásul
kell vennie, hogy központi óhajra nem a valóságot illik írnia, hanem amit ott
fönt is elvárnak tőle. A demokráciáról áradozó médiumok dzsungelében az általam
ismertek és olvasottak közül két sajtóterméket tartok manapság követelményszerűen
szuverénnek: A Szabadságot és a Jászkun Munkást. Olvasmányaikból ítélve
hozzájuk nem ért még el (remélhetőleg ezután sem fog elérni) a hatalom
cenzorainak „lényegherélő” keze. Jó lenne, ha minél több hasonló szellemiségű
lapokat olvashatna a tárgyilagos tájékoztásra igényt tartó olvasói közönség.
Dr. Südi Bertalan
SÜDI BERTALAN: AZ ALKALMISTÁK AJÁNLATA
Káderként váltottak már annyiszor:
Szellem kocsmáit járják:
Kívánságra „nyaldosnak” bármikor,
Csak az alkalmat várják.
Kezükben hüllő-cikornyás bögre,
Szegélyük undok ragya,
Ital van bennük jelen időkre:
A vakság szennyitala.
Sanda szándékkal fogant gondolat,
Szavak, kábító beszéd:
Utánozzatok! Aki velünk tart,
Nem fájlalja, hogy a nép
Testére rátelepült az öklös
Hatalom barbár prése:
Agyának feledtetően ködös
Lesz mások szenvedése.
Kövessetek hát, hogy feneketlen
Mélybe ejtsen a mámor,
S hogy fecsegésünk – bármily becstelen –
Hálát nyerjen a mától.
Etetgessük a népet blődlivel,
Magasztaljuk ordasát,
S hogy akkor hazafi, ha többivel
Hagyja rászedni magát.
Hirdessük romló élete felett,
Létrejött, amit akart:
Hadd reméljenek a vasravertek,
Ha meghúzzák a csavart.
Hadd véljék családjuk sorvadását
Távoli lidércfényben,
Hadd legyen a rablókból jóbarát
A nyomorgók szemében.
Egyetlen célt kövessünk: fújjuk a
Hatalom harsonáját,
Mint aprócska gyermek mezőn fújja
A pitypang bóbitáját.
S ha majd más útra lép az ország lába,
Új idők fújnak szelet,
Fordítsuk ki újfent térden állva
A régi köpönyeget".
A menekültek
A magát nemzeti kereszténynek nevező kormány kettős mércét alkalmaz a
külföldiekkel szemben. Akinek van pénze – amelyből a haverok milliárdokat
tesznek zsebre – azok jöhetnek válogatás nélkül. Akinek pénze nincs, az meg
terrorveszélyt jelent, ezért nem jöhetnek. A kormány tagjai, akik áhítattal
ülnek a templomban, mert a hatalmukat meg akarják tartani, bármi áron, gyűlöletkeltést
folytatnak a saját táboruk megtartására. Őseink egészen más álláspontot
képviseltek, gondoljunk csak Szent Istvánra, aki a fiának írt intelmeire.
„A vendégek, s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán
állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Mert, amikor különb-különb
tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, egy különb-különb nyelvet és
szokást hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli.
Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva
megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan azt gyámolítsd és
becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt
lakjanak.”
Úgy gondolom, hogy Szent István fiának írt intelmein érdemes
elgondolkodni, és a lázítás és gyűlöletkeltés helyett normális magatartást
tanúsítani. A magyar népet, a hazát fennhangon féltő politikusok nem ismerik a
kompromisszumot, mert a hatalom megtartása vagy megszerzése elhomályosítja az
agyukat. Nem gondolnak arra, hogy mi lenne, ha a magyarokat nem fogadnák be más
országokban. Menjünk ki a természetbe, és gondoljunk a hazánkba költő, költöző
madarakra. Az ősz beálltával nem azért költöznek el, mert máshol van a hazájuk,
hanem azért, mert a tél beálltával nem találnak élelmet, és nem bírják a
hideget. Tavasszal visszajönnek ugyanarra a helyre, ahol a világra jöttek. Ez a
szülőhelyre való kötődés. Nem az én feladatom, hogy döntsek, de mindenképpen
helytelennek tartom, hogy már az emberek nyomorúságát gyűlöletkeltésre
használják a politikai haszon érdekében.
Horváth Sándor
HÍREK
• Az elmúlt hetek időközi önkormányzati választásokról. Orgoványban
0,36%, Hács településen 4,3%, Vertesacsa 1,3%, Répceszentgyörgyön 19,1% az
eredmény. Az önkormányzati választások többségében a függetlenként indulókból
lettek a nyertesek. Mellőzték a több pártjelölteket, ami elgondolkodtató.
Számunkra már az eredmény, hogy jelöltjeink részére a szükséges ajánlásokat
összegyűjtöttük, és a településen jelen voltunk, találkoztunk emberekkel. A
jövőben esedékes időközi választásokon is ott leszünk.
• Július 15-én ülést tartott a Központi Bizottság. Fontos napirendi
pont a 2018-as választásokra való felkészülés. A KB-tagok egyéni beszámolói
után Thürmer Gyula politikai összefoglalója hangzott el. Sipos Sándor túrkevei
KB-tag elmondta, hogy a választási alapítványra a helyi szervezete 100 ezer
forintot fog összegyűjteni. Többen elmondták, hogy tapasztalatuk szerint az
emberek valóban könnyebben adják az ajánlásaikat gyűjtőívekre. Borsod megyében
a 26. kongresszus óta 40 új párttagot vettek fel.
• Augusztus 20-i ünnepség szervezése megkezdődött. Budapesten,
Miskolcon 18-án, 19-én Kecskemét, Békéscsaba.
• Július 27-én aláírásgyűjtés Pakson, Algyőn.
• Július 27-én kitelepülés Szolnokon.
• Szeptember 9. GULYÁS FESZTIVÁL, ahol a Munkáspárt is jelen lesz.
Bográcsban főzött ebéd - újságok, könyvek, kézimunkák kínálása - a sátor alatt.
- Várjuk vendégeinket!
FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)
A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása
érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük
tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket,
segítsenek bennünket anyagiakkal is.
