Jászkun Munkás, 2017. június

Nincsen kompromisszum!

Horthy Miklós megítélését a marxista történettudomány nem változtatta meg az idők múlásával sem. Nem szól ártatlansága mellett, hogy Nürnbergben nem ítélték el. Ez taktikai megfontolás volt, mert a magyar népi demokratikus forradalom kimenetele és kiszélesítése minden antihitlerista erő összefogását követelte meg.

A debreceni demokratikus kormányban horthysta, jobboldali konzervatív elemek is helyet kaptak (Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter). A horthysták felelősségre vonása zavart keltett volna a jobboldal körében, s gyengítette volna annak társadalmi alapjait. Az egykori kormányzó regnálása (1920–1944) halmazata volt az embertelen, bűnös intézkedéseknek. Még mint fővezér 1919–1920-ban levezényelte a több mint ötezer ember kegyetlen halálát követelő fehérterrort. Az áldozatok többsége baloldali és zsidó volt. Amikor 1920 tavaszán felmerült Magyarországon a kormányzóválasztás, az antant felajánlotta segítségét, de csak azzal a feltétellel, ha Horthy felhagy az önkényuralmi módszerekkel és garantálja a demokrácia zavartalan működését. Horthy, a hatalom megszerzése érdekében készséggel tett ígéretet Nyugat követeléseinek, de csak egy fasisztoid diktatúrát valósított meg: szigorú rendőri ellenőrzés mellett engedélyezte a többpártrendszert, a létrehozott parlamentarizmus áldemokratikus intézmény volt, mely éberen ügyelt arra, hogy a parlament csak olyan törvényjavaslatokat engedjen keresztül, melyek a nagytőke-nagybirtok érdekeit szolgálta. Az országgyűlési választások cenzusos rendszere megakadályozta a diktatúraellenes képviselők bebocsátását a törvényhozás házába, kíméletlen cenzúra akadályozta meg, hogy az utca, a gyűlések, a sajtó szabadsága érvényesüljön. Az 1921/III-as tc. (a fennálló rendszer hatályos védelme) mellett, Horthyék immár „legálisan” irtották ellenségeiket. Az első világháború magyar vonatkozásait lezáró trianoni békediktátum reakciójaként az egész szellemi életterületén romboló militarista nacionalizmus és irredentizmus megfertőzte a magyar lelkeket és felkészítette őket a határok revíziójára – akár háborús eszközökkel is. Nem csoda tehát, ha Magyarország az elveszített területek visszaszerzése érdekében kereste az első világháború kárvallottjait és rátaláltak olyan sorstársakra, szövetségesekre, akik rokonszenveztek Horthyék ideológiájával-politikájával és készek voltak revansot venni a nemzeti sérelmeikért. Ez az egymásra találás vitte hazánkat a németek és olaszok mellett a második világháborúba. Az általunk is megszállott Szerbia és Ukrajna lakóival szemben a németeket is megszégyenítő tömeggyilkosságokat követtek el. Erről évtizedekig nem szólt a politika és történettudomány. Az aulikus historikusok ma is hallgatnak a rettenetes kegyetlenségekről és azt merő kommunista propagandának tartják. Horthyék regnálása alatt hajtották végre a zsidók és cigányok nagyszámú megsemmisítését, a politikai ellenséget a szovjet aknamezőket felkutató büntetőszázadokba kényszerítették és elpusztították. A nép passzivitásáért megszenvedte a második világháborút, s a negyedszázados ellenforradalmi diktatúrát, nem volna tehát semmi oka a sokszor felszínen tartott Horthy-kultusz ápolására.

A perkátai szoborállítási kísérlet bizonyítja, hogy a háborús bűnös Horthy Miklós iránt nálunk még igen nagy a nosztalgia.

Dr. Hegedűs Sándor

Emlékezünk Kádár Jánosra

Július elején megemlékezünk Kádár János halálának évfordulójáról. Ebben az évben is készítettünk piros zászlókat, hogy azt a sírján elhelyezzük. A temető bejáratánál árusítjuk.

A Nőtagozat nevében: Herczegh Klára

Südi Bertalan: Elvágyom innen

Idegen lettem a saját hazámban,

Szétzüllesztett ország nem való nekem:

Ahol az ember másoknak ordasa,

Ott az élők között nincsen már helyem.

Ahol erénnyé vál a gazemberség,

Szájakból csupán mocskolódás fakad,

Ott csak a zsiványnak teremhet babér,

Lesajnált, aki becsületes marad.

Ahol milliókat csóróvá tettek

És mélyszegényen nincs mit enniük,

Hatalmat bitorló tolvajok miatt

Az istentől kell kenyeret kérniük,

Ahol nem lázít fel a földönfutás,

Birkatürelem oldja az éhezést,

Ott szolgalelkűség lesz a hallgatás,

S a sors megtorol efféle késztetést.

Ahol hataloméhes martalócok

Csöndet, igazodást és vakfegyelmet

Parancsolnak a megtévesztett népre,

Ott izzítják a robbantó kanócot,

Melynek gyúelegye detonálni fog.

De hatását míg élek, nem kívánom:

Az ínség gerjesztette rebelliót

Másvilágon pihenve majd kivárom.

NEM LENNÉK MA FIATAL

Egy társadalmi politikai rendszert aligha lehet keményebb kritikával illetni, illetőleg lehangolóbb életérzést vele szemben megfogalmazni, mint amikor alkotó évei után azt mondja valaki: nem szeretnék fiatal lenni. A tömeges munkanélküliség kilátástalanságba taszító következményeit, fiatal diplomások tömegeinek külföldre özönlését látva, tapasztalva olyan következtetésre jut: fiatalon, e hazában nem tudna saját életével mit kezdeni.

Azon pesszimisták közé tartozom, akik hasonlóan vélekednek. Tisztességgel leélt nyolcvankét évemet én sem cserélném fel fiatal életkorra. Persze nem becsülöm le az ifjú életkorral járó potenciális előnyöket. Csupán azért vélekedem így, mert a tengés-lengést és a biológiai szerepre kényszerülés állapotát összeegyeztethetetlennek tartom a fiatal életkorral. A saját hibáján kívül munkátlanul ténfergő vagy a képzettségen alul foglalkoztatott fiatal diplomások tömegeinek hiábavaló ténfergését, perspektívátlanságát látva elképzelem, mennyi kudarccal, megaláztatásai szembesülnék, ha a munkára, alkotásra szánt éveimet most kezdeném.

Jottányit sem érne az agrárdiplomám. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemben irányítói feladat ellátása helyett napszámosként vagy részesművelőként, esetleg néhány hektárnyi földön gürizhetnék a megtermelt áruféleségek értékesítési gondjaitól gyötrődve.

A katonai főiskola határőrtagozatán elsajátított ismeretekkel és a diploma adta jogosítványommal sem tudnék mit kezdeni. Hazám védelme ürügyén elszegődhetnék valamelyik tőkés hatalom „rendteremtő” katonai szervezetébe. Más népeket leigázó zsoldos gyanánt parancsra öldöshetnék, (mivel tiszt voltam) öldöstethetnék ártatlanokat, még mielőtt magam válnék azok áldozatává.

Diplomával is igazolt politikai felkészültségemet becstelen módon hasznosíthatnám. Legfeljebb a damaszkuszi úton megtértek mintájára hazudozhatnék valamelyik tőkeorientált párt színeiben a naiv állampolgároknak, esetleg spekulációs, korrupciós ügyletek szereplőjeként „tollasodhatnék", vagy gazdagodhattam volna abból a vagyontömegből, melyet a szocializmus évtizedeiben milliók teremtettek.

Jogi felkészültségemet pedig kizárólag a hatalomba avanzsált politikai elitek törvényerőre emelt akarata függvényében kamatoztathatnám. Következésképp a kizsákmányolás eszközéül szolgáló magántulajdont védelmezhetném. A rablótőke szolgálójaként olyanok vazallusává kellene alacsonyodnom, akik a hatalomból anno kiszorított társaimat anyagilag tönkretették, szellemileg, erkölcsileg megnyomorították, az országot roncstársadalommá züllesztették, s akik az életlehetőség minimumát nyújtották millióknak a több évtized alatt végzett munkájuk fejében. Semmit nem érne az újrakezdés, ha efféle feladatokra képtelen lennék vállalkozni. Ha a rendszerváltást kiötlő és levezénylő uraknak képtelen lennék megbocsátani, hogy hatalmi ambícióktól hajtva szétverték azt a társadalmi-gazdasági alakulatot, melyért aktív munkásságom negyven esztendejében meggyőződéssel munkálkodtam.

Dr. Südi Bertalan

A baloldalról

A baloldal általában a reakcióval szemben álló pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakció ellen küzdő többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben baloldalra ültették. A kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegében két fő irányzatra szakad, a reformista-szociáldemokrata és a forradalmi kommunista irányzatra. A szociáldemokrata pártok az első világháború alatt szakítottak a marxizmussal, a tudományos szocializmussal.

Véleményem szerint ez történt 1989-ben a Magyar Szocialista Párt megalakulásával, ők is elfordultak a szocialista eszméktől. Megtagadták Kádár Jánost, helyette a KGB-ügynök Nagy Imrét tartották elődjüknek. Ennek következményét napjainkban is tapasztaljuk, amikor véleményeket fogalmaznak meg a 2018-as országgyűlési képviselőválasztásra. Kiállnak az Európai Unió és a NATO mellett, és ők is a kisjövedelmű emberekkel akarják megfizettetni mások gazdagodását, miközben arról beszélnek, hogy ők is a kisemberek pártján vannak. Azt mondják, fizessenek a gazdagok.

Amit a Munkáspárt már 27 éve mondja – ami szépen hangzik, de a lényeget elfedi, hogy a vagyont a dolgozó emberek kizsákmányolásából, az EU-s pénzek ellopásából szerezték és szerzik. Botka László mondta, hogy „Ez nem egy gazdagellenes kampány”.

Szerintem igazat mondott, mert a szociáldemokraták a tőkés osztály kiszolgálói még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Ők kormányváltást akarnak, vagyis megszerezni a hatalmat, és még csak véletlenül sem gondolnak a kizsákmányoló, korrupt, harácsoló rendszer megváltoztatására. Ez a lényeges különbség az MSZP és a Munkáspárt között.

Hazánkban nem azért vannak szegények, mert most a Fidesz van hatalmon, és ha a szocialisták győznek akkor ez megszűnik. Tudnillik a szegénység a kapitalizmus velejárója. A rendszerváltáskor milliók kerültek az utcára, mert tönkretették az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet. Ez együtt okozza a szegénységet. Ehhez minden kormány hozzájárult a rendszerváltás óta. A megoldás nem egy kormányváltás, hanem a tőke korlátozása, ezt követően a rendszer leváltása.

Ezt csak a Munkáspárt akarja!

Horváth Sándor

AJÁNLOM FIGYELMÜKBE

Az egyik barátom adott nekem egy újságot, a címe: HIHETETLEN. Tényleg az, mert még rémálomnak is szörnyű az, ami ott le van írva. Tisztelettel kérem az írásaim olvasóit, hogy szerezzék meg az említett újságot, és ismerkedjenek meg azzal a szörnyű tervvel, amiből az tudható meg, hogy az „urak” mivé és hogyan akarják „átszervezni” az egész emberiség életét. „Új világot” akarnak teremteni. De hogyan? Ez a problémájuk. Ugyanis szerintük túl nagy az emberiség létszáma, sokan vagyunk. A terv szerint ők majd megoldják, hogy kevesebben legyünk. Az „uraknak” nem elég az, amit eddig elvettek az emberektől, nekik több kell. Amire a tőkések készülnek ebben a „tervben”, az sokkal nagyobb kárt és szenvedést fog okozni az emberiségnek, mint amit az eddig uralkodók összesen okoztak. Gondolkodjatok el azon, hogy mennyi ember fog e terv alapján elpusztulni csak azért, hogy ők, az élősködők tovább élősködhessenek az embereken. Talán több ezer évig.

Nem igaz, hogy csak a kapitalizmus az egyetlen rendszer, amelyben a szép élet lehetséges. Pedig az „urak” szerint ez úgy van. Olvassatok csak India történetéről! Akkor megtudhatjátok, hogy hogyan éltek az emberek 3000 évvel ezelőtt. És azóta, hogyan élnek? Pedig a „nagy tervalkotók” szerint, ez volna a fejlődés útja, ez volna a „modern élet”. Egy „harmadik világháború”, szinte mindent elpusztít”.

Felhívnám szíves figyelmeteket Várnai Zseni gyönyörű versére. Címe: Katonafiamnak. Olvassátok! Refrénje: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek”.

Az atom- és vegyi fegyverek válogatás nélkül pusztítanak el mindent. Az embereknek, a társadalomnak „fel kell ébrednie” – az egész világon! Nem szabad a hatalom közelébe sehol sem engedni olyan személyt, egyetlenegyet sem, aki olyan rendszert akar megvalósítani, mely ebben a „tervben” áll. A kapitalizmust pedig, mely emberellenes, ki kell törölni az emberiség életéből, mert nemcsak emberellenes, hanem igazságtalan is.

Az embereknek – az egész világon, mindenütt – biztosítani kell, hogy felvilágosultak legyenek, és ne akarjon senki, semmilyen háborút! Soha ne engedjük, hogy ártatlanok haljanak meg!

Dudás György

NÖVEKSZIK a szegények száma

El-elnézem a televízió szegénységvallató műsorait. A kilátástalan élethelyzetű embertársaink torokszorító szavai minden alkalommal lehangolnak.

Hiszen legtöbben mondogatják:

– Kevés a nyugdíjunk keresetünk, alig elegendő a megélhetéshez.

– Hetente egy-két csirkefarhátat tudunk vásárolni, hogy olykor húsféle is kerüljön az asztalunkra.

– Ha kiváltjuk a gyógyszert, nem futja élelemre, ha pedig az étkezést választjuk, a szükséges orvosságot kell nélkülöznünk.

– Tetemes a rezsitartozásunk. Ha kifizetjük a hátralékot, éhezik a család, növekvő tartozások esetén pedig kilakoltatnak a saját házunkból.

A riporter alkalmasint a különféle jótékonysági, emberbaráti szervezetek, esetleg az illetékes önkormányzatok figyelmébe ajánlja a már-már elviselhetetlen élethelyzetűeket. Gyakran megtörténik az is, hogy tapasztalt szakácsot szerepeltetnek a kamera előtt, aki a főzés-sütés gyakorlott polgáraként bemutatja az anyagi gondok szorításaitól sínylődő nézőknek is, miként lehet szűkös pénzből elfogadható minőségű és kalóriatartalmú ételeket készíteni. Ezzel látszólag gyakorlatias a műsor. Egyre nem ad választ „mindössze”. Jelesül, hogy az ételkészítés anyagi fedezetét vajon miként teremtsék elő? Vagy az legyen a nyomor bugyraiban tengődő páriák gondja?

Az efféle műsorok láttán ismétlődően hiányérzetem támad. Akik a különféle ínséges emberi létviszonyokat bemutatják a tévénézőknek – talán a kurázsi hiánya miatt – rendre adósok maradnak a nyomorkeletkeztető okok fölemlítésével. Holott közismert megállapítás, miszerint igazi tudás az okok megismerése nélkül elképzelhetetlen. Kertelés nélkül közölhetnék a szomorú valóságot: A társadalmi szinten jelentkező nyomor és annak fokozódása a tömeges munkanélküliség, embertömegek életének mind kilátástalanabbá válása, a fölöslegesség életérzésének társadalmi méretűvé szélesedése, az életből való kiábrándultság fokozódása, a népesség szociális gondjainak növekedése kizárólag az elhamarkodott rendszerváltás számlájára írható. Azóta számolták fel a munkához való állampolgári jog gyakorlati érvényesülését, azóta élnek kegyelemkenyéren az ország egykori építői-alkotói és utódaik, azóta zilálták szét a hajdan megélhetés bázisaiként funkcionáló ipari és mezőgazdasági üzemek garmadáit, azóta lopkodták széjjel jól működő és a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen állami vagyont, azóta tették állami szintű gyakorlattá a korrupciót, s azóta tollasodhatnak gátlástalanul a szocializmus damaszkuszi útról megtért vámszedők és az álbaloldali alkalmista „szekértolók". Ki csodálkozhatna azon, hogy társadalmunk helyzete kedvezőtlenül alakult. Kínlódó gazdasági viszonyok közepette az állam polgáraira is kínlódás várt. A huszonhét esztendő alatt felgyülemlett súlyos társadalmi gondokat csak és kizárólag a valóságos baloldali eszmeiséget képviselő Magyar Munkáspárt kormányzati tényezővé válás esetén lehetne megnyugtatóan orvosolni. Amíg erre nem kerül sor, sajnos a mélyszegények száma is időről-időre gyarapodni fog.

Dr. Südi Bertalan

HÍREK

• Hazánkban járt Kemal Okuyon, a Törökországi Kommunista Párt első titkára. A budapesti program után Ózdon is eltöltött egy napot. Ózdon az ottani kultúrházban találkozott a Borsod megyei és a Szolnok megyei Munkáspárt küldötteivel. Délután Borsodbóta polgármesterének, Gulyás Jánosnak a meghívására a község vendégeként megkóstoltuk a borospincék kínálatát, majd jóízűen elfogyasztottuk a vadmalacpörköltet.

• A budapesti május elsején a Városligetben a retrókönyvek kínálatából – darabonként 200-, forintért mintegy tízrekesznyi könyv talált gazdára.

• A debreceni időközi önkormányzati választáson a Munkáspárt jelöltje 0,9 %-ot szerzett. Korábban indítani sem tudtunk jelölteket.

• Május 30-án Orgoványon gyűjtöttünk támogató aláírásokat a Munkáspárt színeiben indult párttagunk részére, a Szolnok megyeiek segítségével. A közelmúlt és a közeljövő települési időközi választásokon helytállt vagy sikeres jelöltállításról, felsorolás jelleggel közöljük: Kislétán, Kisorosziban, Csanádpalotán, Vértesacsán, Pusztavámon, Almásfüzitőn, Domoszlón.

ÉRTESÍTÉS

NAGY LAJOS elvtárs a Munkáspárt régi tagja, volt munkásőr, életének 79. évében elhunyt. Emlékét megőrizzük.

A Munkáspárt Jászladányi Alapszervezete nevében

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. május

Büszkén emlékezünk május 9-én a Győzelem Napjára!

A vesztesek

Több alkalommal hallottam olyan beszélgetéseket a televízióban a rendszerváltás sokat firtatott hátulütőjéről, illetve annak pró és kontra jellegzetességeiről. Eközben olyan kérdésről: vajon kiket tekintsünk a nemzetre szabadított szerencsétlenség (alias rendszerváltás) veszteseinek?

Feltűnt, hogy a beszélgetők mennyire körülményesen fogalmazták meg mondandóikat. Mintha attól tartottak volna, hogy véleményeikkel együtt nevüket is megjegyzik valahol, s esetleg karaktergyilkossággal kell szembesülniük, illetve valamilyen módon rövidebbet húzatja velük a hatalom. Nem az okokat elemezgették többnyire, holott tudhatnák, hogy igazi tudás az okok megismerése nélkül nem létezik. Vagyis nem azt mondták, hogy a társadalom jobb sorsra érdemesült tagjai számottevő hányadának jelenét és jövőjét a mostani társadalmi rendszer tette, teszi „lapátra”, s hogy a kapitalizmus ordastörvényeiből elkerülhetetlenül ez következik. Hanem azt hangsúlyozták, hogy szerencse vagy balszerencse dolga mindössze, (amely az emberek életében váltakozva jelentkezik), hogy a társadalmi mobilitás függvénye, hogy kikből lesz vagyonos, tehát gazdag, és kikből lesznek szegények, nyomorgók.

A vitázók közt olyanok is voltak, akik véleménye szerint nem az a legfontosabb, hogy az emberek milyen anyagi bázis birtokában vagyonosodnak, hanem az, hogy van-e esélyük a munkaerőpiacon. Akiknek van esélyük, azok – úgymond – nyertesek, akiknek nincsenek, azok a vesztesek táborába sorolhatóak. (Okfejtésük kapcsán egy profán kérdés vetődik fel: ha ez ennyire nyilvánvaló, mivégre kellett egy olyan politikai rendszert kiszavaztatni a hatalomból, melynek jóvoltából teljes volt a foglalkoztatottság?)

Megfigyeltem, hogy némely vitatkozónak a vagyoni különbségek keletkezésének a nagyságrendje okozott meglepetést. Drámainak vélte a társadalmi piramis csúcsán lévő alig tízszázaléknyi csoport roppant gazdagodását, milliárdossá válását. (Mintha a kapitalizmusban ez a szokatlan jelenségek közé tartozna.) A vesztesek tömegét szerintük azok gyarapítják, akik képtelenek a tőkés termelési viszonyok nyújtotta lehetőségek kiaknázására. A különféle ügyeskedési praktikák, az egykori eredeti tőkefelhalmozás és a rablótőke machinációi képezik többnyire a politikai, társadalmi és gazdasági mobilitás lényegét.

Elmondható tehát: mindenki vesztes ebben a politikai érában, aki egy igazságos társadalom eljövetelét remélte és végül nem azt kapta. Mindazok, akik tele voltak illúziókkal, akik hit függvényében minősítették a tőke természetét racionális megfontoltság helyett, következésképp, akik naiv rászedettként hagyták magukat az orruknál fogva vezetni, a bornírt módon elfogadták a hamis tézist, miszerint „a polgári demokráciával egy humánusabb társadalom jár együtt”, kesereghetnek a rászedhetőségük miatt. Vesztes lett tehát az a tömeg, mely euforisztikus várakozással tekintett a politikai fordulat embert és társadalmat nemesítő hatásainak kánaáni beteljesülése elé. Persze nemcsak a krónikus munkátlanság okán váltak milliók vesztessé, hanem jogfosztottságuk folytán, a politikai érdekképviselet, az érdekérvényesítés képességének és a szabad véleménynyilvánítás hiánya miatt is. A vesztesek – a szükséges anyagiak hiánya mellett – a kulturálisan is fogyatékosok lettek, s csak az anyagi szegénységük kultúráját adhatják át a következő nemzedékeiknek.

Dr. Südi Bertalan

Az orbáni hatalom jellege

Manapság a politológusok közötti vita középpontjában az orbáni hatalom jellege áll. Akik támogatják a Fidesz uralmát, azok az 1989–1990-ben létrejött formációt demokráciának nevezik így, jelzők nélkül. A „nép”, mely nem teoretikus szemmel méri az eseményeket – bízva új vezetőiben – elfogadja ezt a titulust. Csak a marxisták határozták meg pontosan az új, kibontakozó hatalmat: polgári demokrácia. Mi ugyanis a marxizmus tanításait követve nem hiszünk a „tiszta” demokráciában, s valljuk, hogy minden uralkodási forma valamely osztály adekvát eszköze uralma fenntartásának.

Pozsgay Imre annak idején tagadta, hogy rendszerváltás történt volna, ő modellváltásról beszélt. A gyökeres változás vagy az új formáció igazi arcának elkendőzése egy célt szolgál: leplezni, hogy a neoburzsoázia vette kezébe a hatalmat. Az állam új birtokosai demokráciáról beszéltek, s hittek abban, miszerint Magyarország, Nyugat nyomdokain haladva hasonul a fejlett tőkésországokhoz. Meg kell jegyezni, a polgári demokrácia a tőkések paradicsoma, s nem a dolgozó tömegeké. Ezért vitába kell szállnom Somfai Péterrel, aki imigyen idealizálja a nyugati demokráciákat: ”... mindenki annyira viheti, amennyire a felkészültségéből és a tehetségéből telik, ahol nem a cimboraság ad esélyt a boldogulásra és az embereket nem a vallásuk vagy a bőrszínük szerint ítélik meg. Nem értik a civilüldözést, a sorozást...”. Azóta azonban lényeges változások történtek az állam- és társadalom vezetésének formáiban. Orbán Viktor – letérve kiindulópontjáról, a liberalizmus talajáról – egyre kevésbé hisz abban, hogy – lazára fogva a gyeplőt – bebetonozhatja magát a hatalomba. Ezt csak a diktatúra fokozásával, tehát jobbra tolódással érheti el. Ez a felismerés vezette őt, amikor feladta szabadelvűségét és a konzervatív politizálás útjára tért. Ma már az illiberalizmus (?) meghirdetésénél tart, s nem hinném, hogy itt kíván lepihenni. Sorra adta fel a polgári demokrácia állásait, és olyan irányt vett, mely semmi jóval nem kecsegtet bennünket. Korlátozza az írott/íratlan média mozgásszabadságát, lapokat szüntet be, tiltja a forradalmi jelképek használatát, egyetemeket kebelez be, büntetéssel fenyegeti azokat, akik az 1956-os eseményeket nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak nevezik. (Ezt a kérdést a Magyar Tudományos Akadémiára és történészre kellene bízni, de mindenkire nézve kötelező döntést senki sem hozhat). Kilátásba helyezte a számára nem kívánatos civil szervezetek működésének megszüntetését. Mi következik ezután? (A kérdés költői.) Ugyanakkor Orbán Viktor a Fideszt „néppártnak” nevezi. Ám nem valószínű, hogy a nép, ha felismerné vezére igazi szándékait, támogatná a sorozatban bevezetett szankcióit, melyek elsősorban ellene irányulnak.

Ma már a demokráciát nem megvédenünk, hanem visszaállítanunk kell, mert most nem az a kérdés, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, hanem abszolutizmus, vagy demokrácia. A szocialista forradalmat ugyanis nem lehet demokratikus átmenetek nélkül megvívni. Népi kormány kell, mely előfeltétele a szocialista forradalomnak.

Dr. Hegedűs Sándor

Kétfrontos harc

Egyidejű harc mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás ellen. Ezt az tette szükségessé, mert a kispolgárságra jellemző ingadozás hatott a munkásosztályra, következésképpen a kommunista pártra is.

Napjainkban más mérgezi a közvéleményt. Ezt úgy nevezhetjük, hogy sikerpropaganda és lejárató kampány. A sikerpropagandáról elmondhatjuk, nagyon sokba kerül az adófizetőknek. Gondoljanak a propaganda miniszterre – Hitlernek is volt – a csapatára, jó fizetéssel, iroda, gépkocsi és egyéb költség, az óriásplakátok, kiadványok milliós példányszámban, TV, rádió, sajtóhirdetések. Egynéhány gyöngyszemet leírok. A rezsicsökkentés szépen hangzik, de gondoljunk a fával és szénnel tüzelőkre. A tűzifa és a szén ára húsz százalékkal nőtt. Naponta többször halljuk, hogy többszázezer gyermek kap napi háromszori étkezést, és ingyen tankönyvet. Én ezzel nem dicsekednék, mert ez azt jelenti, hogy ennyi család nem tudja kifizetni a menzát és a tankönyvet, vagy ha vannak anyagilag tehetősebb családok, akkor őket nem szabadna az adófizetők pénzéből támogatni.

Csúcs, amikor az érvénytelen népszavazást sikerként propagálták. A lejárató kampány naponta történik. Megvádolnak embereket, majd évek múlva kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, csak közben emberi sorsokat tesznek tönkre. Horváth András volt NAV dolgozó korrupciós ügyeket tárt fel, és őt állították bíróság elé. Sorolhatnám a neveket, de akik figyelemmel kísérik az eseményeket, azok tudják, mi zajlik az országban, kettészakított emberi kapcsolatokat, családokat. Ez bizony az én felfogásom szerint lelki terror, nagyon sok veszéllyel. Meggyőződésem: mindez a hatalom megtartása érdekében történik. Ez a kapitalista rendszer lényege. Ezért túl kell lépni rajta, mert a nemzet vesztét jelentheti, ha nem váltja fel egy emberközpontú társadalom.

Horváth Sándor

ZSIVÁNYSÁGOK FELSŐFOKON

A megvesztegetés, megvesztegethetőség, szerzési mánia olyan méreteket öltött a hazai politikai, gazdasági, közigazgatási és pénzügyi körökben, hogy a közélet általános romlottságának képét idézi fel.

Tapasztaljuk, alig múlik el nap, hogy a médiumok ne röppentenének fel hírt arról, melyik hazai prominens személyiségre vetül árnyék, mert jogilag kifogásolható, elítélendő módon, nemtelen eszközökkel igyekezett a saját, illetve közvetlen környezete anyagi gyarapodását előmozdítani. Kizsákmányolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szellemében folytatott kíméletlen küzdelem általános gyakorlattá változtatta a jogszabályok kijátszását, személyre szabott megalkotását, különféle párt- és állami tisztségek adta lehetőségek, előnyök kiaknázását. „A kéz kezet mos, mindenki a piacról él”, a kölcsönös szekértolás teóriája, vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása jegyében szerzik-adják a különféle anyagi előnyöket, magasabb tisztségeket. Legfelháborítóbb, hogy a közállapotokat romboló visszaélések, tolvajlások zavartalanul, következmények nélkül folytathatóak. Létezik ugyan jogszabály a közjavak herdálói, hűtlen kezelői, tehát szándékos elkövetői, kézen-közön happolói szankcionálására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve többnyire megbicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében. Vagyis minél többet szerez valaki törvénybe ütköző módon, s minél fentebb foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvényi szigor elkerülésére. Jelesül a jogszabálybeli feltételek alól állami szervtől kapott fölmentvényre. Mindössze erkölcsileg válik kifogásolhatóvá a több évnyi kóterral fenyegetett bűncselekményre.

Még a laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgatnak bizonyos milliárdok elsikkasztói ügyében. Annak ellenére sem „találják meg” a felelősöket, hogy tudják, kik az elkövetők, s hány milliárddal rövidítették meg az állami büdzsét, vagy az EU-tól kapott pénzösszegeket. A zsenáns ügyek eltusolói intézményes elhallgatással igyekeznek a „balhés” ügyeket rendezni. Arcpirulás nélkül vallják, hogy minden botrányos cselekmény akkora, s olyan súlyú, amekkorát csinálnak belőle. Ha elhallgatják, netán letagadják a cselekményeket, az elkövető becsülete erkölcsileg is kifogástalan marad, s nem kompromittálódik sem a párt, sem a kormány.

A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapitalista társadalmi rendszerre vonatkoztatható alábbi szabályt: „Ne lopj kenyeret, mert becsuknak. Ha a vonatszerelvény sérelmére teszed ugyanezt, szenátor leszel”. A teoretikus másfél évszázaddal ezelőtti megállapítása sosem volt annyira időszerű, mint napjainkban.

Dr. Südi Bertalan

FILOZÓFIÁK ÖSSZEVETÉSE

A Filozófia lényege, alapproblémái és ágai című 1981-ben megjelent könyv az ókori filozófusok elméletétől, mondhatni napjainkig foglalkozik a tudósok elképzeléseivel.

Az ókori filozófusok örök, nem teremtett és soha el nem múló valóságnak értelmezték a világot. Felfogásuk szerint a kozmosz mindig volt, s fennmarad örökre. Elképzelésük gyökere az volt, hogy semmiből semmi sem lesz. A keletkezés és elmúlás a sokfajta és sokszínű változás az örök világban történik. A filozófia feladata, hogy ezt a sokrétű változást megmagyarázza, érthetővé tegye.

A kereszténység ezzel szemben Isten teremtményének tekinti a világot, vagyis olyan valóságnak, amelyet Isten hozott létre a semmiből, és amelyet folyamatosan fenn is tart. Ez a pogány világértelmezéshez képest új világfelfogás, pusztán a képzeletre és a hiedelemre épül. Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, mindketten azon fáradoztak, hogy a keresztény világ- és istenfelfogást értelmileg feldolgozzák és a lehetőségekhez képest megalapozzák. Karl Marx szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Indoka az, hogy a vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedésnek az eredménye és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a társadalmi tudat terméke, egy olyan társadalomnak és gazdasági rendszernek az alkotása, amelyben az ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a „mennyország” illuzórikus boldogulásával vigasztalja magát.

Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találjon és igazságos világot teremthessen, le kell számolni a vallással.

Marx az emberiség közvetlen szolgálatába akarja állítani a néha túlzottan elméletieskedő filozófiát. Joggal emeli fel szavát korának társadalmi visszásságai ellen, és érthető az a küzdelem, amelyet a szívtelen világot szentesítő elméletek ellen folytat.

Dudás György

***

A SÜDI házaspár május 11-én ünnepelik 60. évfordulóját annak, hogy együtt élik életüket. Szeretettel gratulál az újság szerkesztőbizottsága

SÜDI BERTALAN: Kérés a természettől

Elfogytak már a vágyébresztő éjek,

Eltűntek az áldott szép nappalok,

Miként a lassan olvadó hóhegyek,

Vénség súlyától és is elfogyok.

Nem fájlalom, ha életem alkonyán

Végzet kezei útra intenek,

S hatvan esztendőnyi boldogság után

Szívemre gyilkos mákonyt hintenek.

Megértem, ha későbbi májusokban

Nincs hely számomra, élnem nem lehet,

Pihennem kell a csöndes síri honban,

Amely eltörli az érzelmeket.

De életem párját hagyd tovább élni,

– Míg virág nyílik, látni mindig új –

’Ki fárosz gyanánt nekem tudott égni,

S létezésében gyémánt volt a súly.

Tartsad meg őt továbbra nemes szívvel,

Hisz’ a jók között a legjobb talán,

S boldogságom ápolta emberséggel

Női élete aranyló nyarán.

S ha majd a földgömb kimúl’ a vénségtől,

– Eltűnvén róla lét és értelem –

Tegyed csillaggá, sugárzó fényétől

Ragyogni fog az égi végtelen.

HÍREK

• Április 29-én Központi Bizottsági ülésen voltunk, ahol fő napirendi pontként az elmúlt év költségvetését tárgyaltuk és fogadtuk el. Ezt követően az ez évi költségvetési tervvel ismerkedtünk meg. Pártunk évek óta nem kap az államtól támogatást, saját párttagjaink, szimpatizánsaink és örökségekből tartjuk el magunkat. Az elmúlt évben jelentős örökséget hagyott ránk egy idős hölgy. Mindkét év számait befolyásolta az a kongresszusi határozat, hogy 2018-ban mind a 106 országgyűlési választási körzetben állítunk jelöltet. Minden propagandaanyag, minden országos akció, minden hetenként megismétlődő kitelepülés ezt a célt szolgálta és szolgálja.

• Ez év novemberében ünnepeljük a Nagy Októberi Forradalom 100-ik évfordulóját, szeretnénk többek között úgy ünnepelni, hogy 100 fő új párttag felvételével gyarapítjuk sorainkat. Ez a szám megyére lebontva azt jelenti, hogy nekünk minimum 10 tag felvételét kell realizálni.

• Thürmer elvtárs beszámolójában hallottuk, hogy szintén a 100-ik évforduló tiszteletére Svájcban, Lenin elvtárs ottani lakásának falán emléktáblát helyeznek el.

• Május elsejét a Tiszaligetben töltöttük, elfogyasztottuk Szilágyi Sándor babgulyását. Szétosztottunk rengeteg Szabadság újságot és köszöntöttük az édesanyákat.

• Június 10-én Túrkevén a XXIII. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgás tornájára kerül sor. Nevezési határidő: június 3. Szervező: Csajbók Ferenc, Túrkeve.

***

Pótolhatatlan veszteség érte a Munkáspártot és a munkásmozgalmat.

91 éves korában elhunyt DR. FEHÉR LAJOS elvtárs

Nehéz, küzdelmes ifjúkor után a II. világháború, majd többéves hadifogság következett. Hazatérése után csatlakozott a Kommunista Párthoz, amelynek értékrendjéhez haláláig hű maradt. Családot alapított, tanult, folyamatosan képezte magát, jogi egyetemi végzettséget szerzett. Nyugdíjazásáig a Szolnok Megyei Munkásőrparancsnokság jogtanácsosa volt. A rendszerváltás után alapító tagja lett a Munkáspártnak, de mindig hangsúlyozta, hogy csak olyan pártnak volt tagja, ami a kommunista eszmerendszerhez volt hű, ebben haláláig következetesen ragaszkodott. Lendülete idős korában is vele volt, fáradhatatlanul vett részt a pártmunkában. Terjesztette a párt kiadványait, agitált, szervezett úgy a pártban, mint környezetében. Tisztelet, megbecsülés övezte. Május 1-én értesültünk a szomorú hírről: váratlanul elhunyt. Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel őrizzük emlékét. Emlékezetünkben a becsület, a tisztesség jelképeként él. Köszönjük Fehér elvtárs, amit a pártért és munkásmozgalomért tettél. Nyugodj békében.

Munkáspárt megyei és városi szervezete

FELHÍVÁS (VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY)

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése. Tisztelettel megkérjük tagjainkat, a szimpatizánsainkat, akik aláírásukkal is támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Jászkun Munkás, 2017. április

Április 4-én hazánk felszabadulásának 72. évfordulóját ünnepeljük!

A jelen migráció aspektusai

Bonyolult kérdése ez a XXI. századnak. A gyarmati rendszer szétesése azt a reményt ébresztette a gondolkodó emberekben, hogy a függetlenné vált egykori kolonializált országok kellő nemzetközi segítséggel történelmileg viszonylag rövid idő alatt talpra állhatnak és beállnak a civilizált államok rendjébe. Nem így történt. Az egykori klasszikus gyarmattartó országok nem nyugodtak bele, világbirodalmuk széthullásába s különböző praktikákkal fenntartani igyekeztek extraprofitjuk forrásait.

Gondoljuk meg: a neokolonializmus a „függetlenné” vált országok korábbi helyzetét majdhogy konzerválta. Csak a hatalmas egykori alávetettek (Kína, India) rendelkeztek olyan erőkkel, melyek lehetővé tették nemzeti érdekeik védelmét. Ám ez a törekvés is tele volt konfliktusokkal, és újakat is generáltak. A kevésbé erős, belső tartalékokkal alig rendelkezők, továbbra sem tudtak megszabadulni az imperialista hatalmak szorításától.

Ezek a belső elmaradottságból eredő ellentmondások, a nagyhatalmakkal vívott küzdelem a tényleges szabadságukért, s az egymással mesterségesen szembe állított kis országok napi háborúi elviselhetetlen állapotokat teremtettek a valamikori gyarmati országokban. Ez szüli a legújabb kori népvándorlást. Ennek igazi áldozatai a halál, kegyetlenkedés, éhínség, járvány és romok elől menekülnek. Ők Európa és a halál között választhatnak. Ne kriminalizáljuk ezt a kérdést. A bebocsátást kérők döntő többsége nem azért menekül kontinensünkre, hogy azt elfoglalja, iszlamizálja, megsemmisítse az európai civilizációt, hanem azért, hogy túléljék hazájuk összeomlásának következményeit. Minden bizonnyal akadnak közöttük fanatikus terroristák, ezeket ki kell szűrni.

Sorsukat illetően nem maradhatunk közömbösek, de kerülni kell minden akadémikus szélsőséget. Nem lehet elfogadni Angela Merkel álláspontját, miszerint mindenkit be kell fogadni, mert ezt diktálja a demokrácia, az emberség, a szolidaritás stb. De el kell utasítanunk Orbán Viktor felfogását is, miszerint le kell zárni határainkat a betolakodókkal szemben. Hamis ideológiát gyárt gyakorlata alátámasztására: ezek a jöttmentek elpusztítással fenyegetik nemzeti függetlenségünket, keresztény kultúránkat, identitásunkat, európai civilizációnkat. Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az idegenek befogadása – emberséges bánásmód mellett – csak gazdagítja az országot és kultúráját. Ez még akkor is igaz volt, amikor a külföldiek tették ki hazánk lakosságának nagyobbik részét. (Lásd a dualizmus történetét!) Bebocsátás esetén az a néhány ezer muzulmán nem tudna és nem akarna kárt tenni bennünk. Azt is figyelembe kellene vennünk, hogy itt-tartózkodásuk ideiglenes, mert mihelyt otthon a viszonyok rendeződnek, többségük bizonyára visszamegy eredeti hazájába.

Hegedűs Sándor

Megjegyzések a félelemről

A félelemről tudjuk, hogy érzelmi, indulati megnyilvánulás, melyet va­lóságos vagy vélt veszély idéz elő. E jelenség nemcsak az egyes ember lelkiállapotaként jelentkezhet, hanem egész társadalmi csoportok, illetve társadalmak tudatának vonásaként is. A félelem érzését napjainkban a tár­sadalmi viszonyok torzulásai táplál­ják leginkább. A félelem ez esetben a jogfosztottság, az elnyomás, a krónikus elszegényedés, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalommal szembeni tehetetlenség, a karakter­gyilkosságok váltják ki és állan­dósítják. A tőkés társadalmakban (miként a miénk is) a munkás és az alkalmazott a munkanélküliség miatt, a magánvállalkozó a válság veszélye miatt fél a jövőtől. A félelem nemcsak törvényszerű szülötte az osztálytársa­dalmaknak, hanem a kizsákmányoló viszonyok fenntartásának egyik esz­köze is. A néptömegek félelemérzete mindig egyik legfontosabb szabályo­zója volt (most is az) a társadalomban élő ember magatartásának (pl.: fé­lelem a hatalom gyakorlóitól).

Amikor valaki felismeri, hogy vé­leményével kockáztatja az egzisztenciáját, munkakörét, nem azt mondja, ami a meggyőződéséből fakad, ha­nem azt, ami feletteseinek is imponál. Az is tény, hogy amikor a mostani kormány rátette kezét a tömegtájé­koztatási eszközökre, a médiások felszisszentek. A szabad sajtó ismér­vei helyett cenzori szigort fedeztek fel a mutatkozó jelekben. Hatására latolgatni kezdték magukban: a valót írják-mondják-e ezután, vagy csak azt, amit a hatalom engedélyez?

A hatalom gyakorlói többnyire kö­zömbösek az olyan jelenségek iránt, hogy az a viselkedésmód, amellyel a tömegkommunikációs eszközök bi­zonyos helyzetekről tájékoztatják a nyilvánosságot, olyan emberek ma­gatartásához hasonlítható, akik, ha jól megy a soruk, csöndben éldegélnek, ha meg fáj valamijük, kiabálnak, ha nagyon fáj, akkor jajgatnak.

A mai valóság azonban mást tük­röz. A hatalom elégedetten tapasztalja, hogy az emberek a „maszlagra” is fogékonyak. Elhiszik az olyan zagyvaságokat, hogy a szabadság és rend harmóniája közepette a társa­dalmi megbékélés, a válságból való kibontakozás, a nyugodt, alkotó civil élet, a nemzeti felemelkedés, a szak­mai hozzáértés politikamentes érvé­nyesülésének útjára vezényelt min­ket. No és fejünk fölül elhárította a bizonytalanság, az egzisztenciális fenyegetettség légkörét, a kincstári hit­vallás, a hivatalossághoz alkalmazkodás kényszerét. Ezek mind hazugságok. Az igazság az, hogy ezek a hatalmi csoportok klientúraépítés közben - elődeikhez hasonlóan - társadalmi normaként kezelik a fölfelé igazodást, s tárgyszerű válaszok, meggyőző alternatívák helyett meg­bélyegző minősítésekkel válaszolnak a megalapozott bírálatokra.

Senki ne csodálkozzék, hogy mind többen és sokféleképpen félnek ma Magyarországon. Legtöbben a létbi­zonytalanság okán. Jó lenne, ha meg­szűnnének azok az okok, melyek miatt félnünk kell. Ám a kormánykoalíció letéteményeseinek látásme­zején kívül rekedt, hogy a nyugdíja­sok többsége, valamint a kisjövedel­mű aktív korúak évről-évre félnek a téltől, a fölfelé kúszó áraktól, s per­sze a be nem váltott ígéretektől. Az érettségizettek, a friss diplomások az állástalanságtól, munkanélküliek a reménytelenségtől. A jövő dédelgetői pedig félnek attól, hogy nem lesz jövő, ha csak el nem hagyják saját ha­zájukat. Mindenki fél, mindenki ret­teg. Még az is, aki miközben hősi pózban tetszeleg, fenyeget nap mint nap. Talán, mert attól tart, hogy hol­nap majd őt fenyegetik.

Dr. Südi Bertalan

A pártegység

A pártegység, a bírálat és önbírálat egy kommunista párt életének és tevékeny­ségének, felépítésének és működé­sének egyetemes érvényű lenini elve. A pártegység elemei: az ideológiai, a politikai, a szervezeti és cselekvési egység. A négy elem elválaszthatatlan egymástól, és akkor érvényesül, ha jelen van a párt életében.

1. Az ideológiai egység feltételei a párt tagjainak azonos világnézetét a marxizmus-leninizmus egységes vállalását. Az ideológiai egység az az alap, amely nélkül nem lehet azonos politikai állásfoglalás. 2. A politikai egység az ide­ológiai egységre épül. Lényegét tekint­ve a pártprogram a párt tagjainak a párthatározatok és a szervezeti szabályzat alapján létrejött politikai összeforrottság egységét tartalmazza és fejezi ki. 3. A szervezeti egység azt jelenti, hogy a párt szervezetileg egységes egész felépítésében, működésében azonos elvek érvényesülnek, soraiban nem tűr meg semmiféle frakciózást. Az egész párt a demokratikus centralizmus alap­ján végzi munkáját. Az egész párt egyetlen központi irányítása és ellenőr­zése alatt végzi munkáját. 4. A cselek­vési egység azt jelenti, hogy a párt minden szervezete és tagja aktívan vesz részt a párt eszméinek terjesztésében, politikájának, feladatainak végrehajtá­sában, illetve kidolgozásában, követ­kezetes képviseletében fegyelmezetten. A párt egysége nem egyszer és minden­korra adott, egyetlen intézkedéssel megteremthető állapot. A valóságos viszonyok állandó változásához iga­zodva a párt egységét újra és újra folya­matosan kell megteremteni. A párt ereje nem a létszámában, hanem az egységében van - írta Lenin.

Horváth Sándor

A kapitalizmus áldozatainak napja: március 25.

A KAPITALIZMUS millióknak SZEGÉNYSÉG!

„Éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.” - Teréz anya

A kapitalizmus áldozatai

Közép-Kelet Európában nagy reményekkel indultunk 1990-ben. Most már tudjuk, hogy illúzió volt csupán. Hazánkban azóta kapitalizmus van. Áldozatait hosszan sorolhatjuk.

John Kenneth Galbraith közgazdász, több amerikai elnök tanács­adója a „Rohanás a kapitalizmusba” c. cikkében a „Népszabadság Hétvége” 1990. 11. 03.-i számában is felhívta a szocialista tábor rendszerváltóinak figyelmét a Nyugat kapitalizmusának néhány fogyatékosságára.

1. „Ez egy tökéletlen szociáldemokrácia.” 2. „... a kapitalizmus sehol nem nyújt megfelelő és elérhető védelmet az alacsonyabb jövedelműek számára.” 3. „... az USA-ban több millió munka- nélküli és hajléktalan él.” (Barack Obama 22 milliót említett az utolsó választási ciklusában.) 4. „... a pénz, az ennivaló és a lakhely hiányánál semmi sem fojtja meg jobban a szabadságot.”

Ezzel összecseng dr. Kornai János közgazdász professzor ,,A kapitalizmus néhány rendszerspecifikus vonása” c. írásának megállapításai (Közgazdasági Szemle 2008. májusi szám): 1. „Munkanélküliség, alulfoglalkoztatottság.” 2. „A munkaadók összességének kollektív érdeke a krónikus munkaerő-felesleg létezése.” 3. „A jövedelem és vagyoneloszlás egyenletlensége.” Vagyis az említett „rendszerspecifikus vonások” folyamatosan szülik a szegényeket. Magyarországon ma 4 millióan élnek a létminimum alatt. Fizetési elégedetlenség miatt több mint félmillióan hagyták el hazánkat. A kilakoltatások számos esetben egyéni tragédiákba torkolltak: a hajléktalanság rémképe sok embe­rünket hajtott az öngyilkosságba. Több tucat ember fagyott meg ezen a télen is... Illúzió lenne azt hinni még ezek után is, hogy a tőkés társadalom az emberért van.

J. K. Galbraith megállapításaiból következik, hogy a kapita­lizmusban a munka és a tőke nem azonos jogállású. Ez a társadalom nem a dolgozó emberért van.

Vissza kell tehát térni a szocializmushoz, ahol minden a dolgozó ember érdekét szolgálja, mert legfőbb érték az ember.

Sipos Sándor

(Forrás: Szurcsik István tanulmányai)

DR. SÜDI BERTALAN: INTŐ AZ ELESETTEKÉRT

Sok szerencsétlent láttam életemben,

Saját hibáján kívül nyomorgókat,

Az élet keresztjétől keletkezett

Gondok terhei alatt roggyanókat.

A sors szeszélye „megvezette” őket,

Szegénységi bugyorba sodorta le,

Ahol életért pörölt a szükség,

S éléskamrák gondokkal voltak tele.

Láttam, miként ritkul a levegője,

Ha valaki léte válságba került:

Barátnak, ismerősnek idegenként

Hosszú feledés homályába merült.

Gyötörhette bánat, baj és szenvedés,

Bitangolók eszközévé válhatott,

Ám akkor süllyedt olcsó martalékká,

Ha nincstelen lett és kiszolgáltatott.

Ez a jussa manapság millióknak,

Meg a jövőt torzító bizonytalanság:

Pénzhajhászok, s rablók birodalmában

Bőven virágzik mindenféle gazság.

Míg milliárdosok kiszolgálói

Parlamenti székekért tülekednek,

Az utcán kéregető koldusokat

Hatósági emberek büntethetnek.

Ez a törvény előtti „egyenlőség”,

Álszabadságban létrejött állapot,

A Mammonhívők timokráciája,

Melyben sok szegény jólétről álmodott.

Szenvedésnek tűrés a táplálója,

Ha fellázadnak miatta, véget ér:

Voksokkal békés az újjászületés,

Jobb annál, mintha érette folyna vér.

DR. SÜDI BERTALAN: MEGROVÁS

Megrovom a pangó életűek

Semmittevőként élő „nagyjait”.

Ha tétlenül „babérokon” ülnek,

'Kiket Fortuna biztos partra vitt.

Ha tűnődnek néma rengetegben

Munkaparányok gyertyafényinél

Szótlanul, s egy átkozott hiszemben,

Hogy tétlenség a legrangosabb cél.

Megrovom, 'kik téblábolva várnak,

Ábrándot kergetnek, álmot űznek:

Utópiák felhőjébe vágynak,

Nem állnak ellen pusztító tűznek.

Nem lángol a lelkűk, mint a fáklya,

Irányt mutatván újabb utakon –

Nem égeti vergődés varázsa

Másokat gyötrő súlyos gondokon.

Megrovom, 'kik jövőnket nem féltik,

Úttalanul lézengnek ostobán,

Sorsfordítók hangjait nem értik,

Vakság foglyai életük során.

'Kiknek mindegy kacagás és hörgés,

Gyermekek arcán megfagyott mosoly,

Villámcsapás, fültépő mennydörgés,

Vagy békés egen szivárvány-csokor.

Ám azokat meg ki nem állhatom,

’Kik nyomorgók láttán is lapulnak,

Nem nyilall szívükbe a fájdalom,

Ha családok utcára szorulnak.

S noha látják, hogy ajserek őrzik

Bőség istene: Mammon templomát,

Tűrik, hogy gazdagság élvezői

Ácsolják mások ínségasztalát.

OPTIMISTÁN

A Zepter nevű cég tudósai olyan eszközöket állítottak elő, amely segíti az egészséges ételek elkészí­tését. Az emberek számára a nélkülözhetetlen anyagokat vonja ki a nyersanyagokból, gőzöléssel. A táplálékból főzés közben nemcsak a gőz távozik, hanem a fontosabb vitaminok nagyrésze is. A Zepter előadói nagyon érthetően magyarázzák el ezeket a fogásokat, és tanácsokat adnak a különböző fogások elkészítéséhez.

Én magam is vettem egy Biotron lámpát, melynek a rendszeres használata után mégszűnt a láb­fájásom. Az alsó lábszáramon volt egy fél szilva nagyságú dudor, amely megszűnt. A másik eszköz egy hidegen sajtoló masina, ami a vitaminok megtartásában segít.

Vikatoriáni dala jut az eszemben: „Drágám az élet oly szép tud lenni, halálos vétek nem észre venni. Mennyi szép van, csak meg kell látni és szívünkbe zárni”.

Dudás György

FELHÍVÁS VÁLASZTMÁNYI ADOMÁNY GYŰJTÉSÉRE

A jövő évi országgyűlési válasz­tások közeledtével a Munkáspárt is tervezi, hogy mind a 106 egyéni körzetben indít jelölteket. Ehhez nagyon sok pénzre van szükség. Kérjük tagjainkat, szimpatizánsainkat, hogy az önöket felke­reső és gyűjtőívvel rendelkező aktivistáinkat ne engedjék el üres kézzel. Segítségüket, adományaikat meg­köszönve tisztelettel:

Bencsik Mihály, a Munkáspárt megyei elnöke

HÍREK

• Vona Gábor, a Jobbik elnöke bejelentette, hogy polgári kezdeményezést indít annak érdekében, hogy megvalósuljon: egyenlő munkáért egyenlő bért. Ehhez összesen egymillió aláírást kell összegyűjteniük. Ezt a jelenlegi kapitalista formáción belül képzeli el. Óriási tévedésben van. Az EU nem a népek jólétét szolgáló intézmény, soha nem fogja a dolgozókat szolgálni.

• A Munkáspárt nőnapi rendezvényéről hírek jelentek meg Szolnok, Bács-Kiskun, Miskolc médiájában. Az Ózdi Televízió is szólt arról, hogy a Munkáspárt férfitagjai az utcákon köszöntötték a nőket. Több helyen megemlítették, hogy csak a Munkáspártnak fontos a nőnap.

• Gyömrőn, Nagylakon, Tolnanémediben képviselő testületi jelöltek részére gyűjtötték össze a szükséges aláírásokat.

• Március 25-én országos akciónap keretében a „Kapitalizmus Áldozatainak Napja” alkalmából demonstrációra kerül sor.

A Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából Szolnokon megkoszorúztuk a Vörös Újság Emléktáblát.

Jászkun Munkás, 2017. március

Tisztelettel hajtunk fejet a márciusi forradalmi napok emlékére

Egy állampolgár véleménye

Megütközéssel hallgatom a hivatalban lévő magyar miniszterelnök beszédeit, s az ellenzéki or­szággyűlési képviselők különféle megnyilatkozásaira történő reagálá­sait, lekezelő, kioktató szólamait. Mintha a mindenhez jobban értő, mindent jobban tudó okoskodását hallanám. Szövegelései alkalmasint kétértelműek, olykor nehezen értel­mezhetőek. Persze a hűbéresei, a fenntartás nélküli szekértolói, a kor­rupciókkal haszonszerzők és hason­lók, mégha nem is értik, de majmolják diktátorhajlamú főnöküket. Következésképp mosolyognak és hűségesen bókolgatnak demagóg okfejtésein. Még akkor is, ha főnökük alkalmasint olyan társadalmi rendszerről áradozik, mely jól is­mert és unalmas a legtöbb ember számára. Beszédeit szakpolitikusok, elemzők, szociológusok írás­ban, televíziós adásokban elemez­getik, s igyekeznek érthetővé tenni, aktualizálni. Ám demagóg frázisait csak nehezen tudják újszerűvé ten­ni. Mert miféle új elem lehetne a „munkaalapú társadalom?” Tud­tommal egyetlen társadalmat sem lehet fenntartani munka nélkül. Ezt az előző társadalmi rendszerben is szem előtt tartották. Közveszélyes­nek tartották és büntették a munka­kerülőket.

A szocialista rendszer viszont na­gyot vétett azzal, hogy kitaníttatta a rendszerváltoztató társaság elitjét. A magyar nép ma ennek kénytelen viselni az ódiumát. „El kell utasítani a liberális szellemiséget, fel kell hagyni a szocialista eszmeiséggel, a demokráciával” – harsogta a diktátor frázispufogtató. A jövő szem­pontjából ez katasztrófa lenne. Kö­vetendőnek tartani Kínát, Török­országot, Oroszországot? Az egykori jutasi ősmestereket pedig pél­daképnek tekinteni – baromság.

Amiről viszont a miniszterelnök szemérmesen hallgatott: a talpnyalóknak kiosztott állami földek, a trafikrendszer mutyija, a Habony Árpád birtokolta médiabirodalom megalapítása, a teljes közszolgálati média bekebelezése. A Fidesz tár­saságról sem adott számot olyan törekvések kapcsán, hogy mindent maga alá söpör, amiben pénz van, hogy ügyködéseit a lopás, a korrup­ció mozgatja. Ezeken túlmenően a fontosabb országos hatáskörű szer­veket is a saját törekvéseihez iga­zítja. Akik pedig e törekvéseket kifogásolják, karaktergyilkosság elé néznek. Mindezekkel kapcsolatban ki kell mondanunk végre: Orbán gondolkodása, törekvései, tettei fikarcnyit sem képviselik a ma­gyarok érdekeit. Ha a magyar választók mielőbb nem adnak túl rajta, kiépít magának egy olyan egypártrendszert, ami klasszikus diktátori szereppel ruházza majd fel.

Megnyilatkozásai közben meg­figyelhető, hogy alapvető személyiségjegyei mennyire torzak. Fe­szült, agresszív, konfliktusos, min­dig támadó, föl-fölcsattanó, paranoid, időnként dühkitörésekben fel­lobbanó személyiség, amelyben az érzelmi rezonanciának nagyon kevés megnyilvánulása akad. Farkasnevetésű mini Ducénak is nevezték, nagyon találóan. Már a megjelené­sében észleltek bizonyos fokú bru­talitást. Emellett kőkemény hatalmi játékos, akit semmi más, csak maga a hatalom érdekel.

Kozmetikázott statisztikával lehet a tömegeket ámulatba ejteni. Az efféle megoldás azonban csak átmenetileg lehet hatásos. Nem ár­tana évenként azok névsorát ismer­tetni a lakossággal, akik éhen haltak, netán megfagytak a mind többeket sújtó nélkülözés, nyomor következtében.

Dr. Südi Bertalan

Orbán Viktor és a „tiszta” nemzet elmélete

Orbán Viktor régi-új elmélettel örvendeztette meg a hazai közvéleményt. Ezúttal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján fejtette ki régi-új elméletét, miszerint meg kell őrizni hazánk etnikai homogenitását. Ez a nacionalista teória súlyos veszélyeket hordoz magában, ha nemcsak retorikai fogás­ról van szó, hanem a gyakorlatba átültetendő programról. Országunkban adott a nemzetiségi térkép, a túlsúlyt jelentő ma­gyarok mellett vannak németek, szlávok, cigányok, románok, zsidók, kínaiak. Mi lesz a sorsuk? Szegregáció (gettósítás), erő­szakos asszimiláció, kiüldözés, lemészárlás, másod-harmadrendű állampolgárok, rabszolgasorba kényszerített páriák? Esetleg visszaszállítják őket oda, ahonnan egykoron jöttek? Elképzelhető egy olyan visszafordított népvándorlás, amikor a romákat Indiába deportálnák? Vagy csak megtévesztő retorika? Az említett mód­szerek közül bármelyik megbontja a nemzeti egységet. Egy ilyen embertelen elképzelést ma már nem lehetne realizálni.

Valamikor azt hittem, nálunk semmiféle jobboldali fordulat nem történhet, mert őrt áll az Európai Unió. Ma már tartok attól, hogy amennyiben az EU kísérletet tenne arra, hogy az illiberalizmus terveit fékezzék, Orbán angol módra robbantana. Addig agitált az EU magyarellenes politikája ellen, amíg a magyarság első számú közellenségévé lépett elő.

A bevándorlókkal szembeni gyűlöletkeltés hovatovább az itthoni nemzetiségeikkel szemben is bizalmatlanságot ébreszt. Ez jól jön egy olyan országban, ahol a helyzet romlása mind­inkább tendenciává vált. Annál is inkább, mert ennek hazánkban mély történelmi gyökerei vannak, mi lenne a magyar kultúra sorsa, ha megtagadnók Petőfitől, Liszt Ferenctől, Munkácsy Mihálytól, Molnár Ferenctől, Neumann Jánostól, Erkeltől magyarságát? Óvakodjunk attól, hogy a beteges fantazmagóriát segítsük állami programmá emelni!

Erre a veszélyre már István királyunk intelmeiben felhívta a figyelmet. A helyzet az idők múlásával, no meg az uralkodó osztályok tudatos nacionalizmusával csak romlott. Az „oszd meg és uralkodj” bevált gyakorlattá vált, része lett a konzervatív politikának.

Hogyan fogja elválasztani Orbán a „konkolyt a búzától”? Ki a magyar? Aki annak valja magát bírja nyelvünket, ismeri történelmünket, szokásainkat, törvényeinket? Esetleg félreérthetetlen külső jegyei vannak? Cigány-e az a roma, aki már nem beszéli a cigány nyelvet, a zsidók zöme nálunk nem beszéli a jiddis, vagy héber nyelvet, a helyi németek (svábok) nagy része nem tud németül.

Egyébként a kapitalizmus szülte modern népvándorlás korá­ban homogén népről beszélni anakronizmus. A mi történelmünk is ezt támasztja alá.

Hegedűs Sándor

DR. SÜDI BERTALAN: KOMMUNISTA BÍRÁLAT

(Radnóti Miklós „Töredék” című 6. eclogája után szabadon)

Olyan hazában élek én,

Ahol virágon könny a harmat,

S beígért Kánaán helyett

Sok százezer sínylődő jajgat.

Olyan hazában élek én,

Ahol élő fákban rág a szú,

S embersorsokat őrli

Az eszme szította háború.

Olyan hazában élek én,

Ahol kókadt a virágos rét,

Mert bűzös posvány táplálja

Vízre szomjas, tikkadt gyökerét.

Olyan hazában élek én,

Ahol az eb gazdáját marja,

Remélt szabadságból a nép

Csak az üres fecsegést hallja.

Olyan hazában élek én,

Ahol bárányt színlelt a farkas,

S préda-közeiben feléledt

Ősi vadösztöne: az aljas.

Olyan hazában élek én,

Ahol sikké vált a gyűlölet:

Gazok szórnak igazakra

Ásatag szándékkal kénkövet.

Olyan hazában élek én,

Ahol vak világtalant vezet,

S szívszaggató keserűség

A tömegnyomorral fog kezet.

Olyan hazában élek én,

Ahol nemest silány uralja,

Sok tollasodott naplopó

A jólét ódáját szavalja.

Olyan hazában élek én,

Mely torz ideáktól kárhozik,

S panamázók sokasága

Mammon templomában áldozik.

LOPAKODÓ VESZEDELEM!

Gyermekként éltem meg, hogy a doktor bácsinak és a feleségének a ruháján láttam a sárga csillagot. Nem értettem miért kellett nekik azt felvarrni, ezért figyelem­mel kísértem a felnőttek ez irányú beszélgetését. Lassan aztán felfogtam, hogy mi történik.

Hitler nem a semmiből került elő és lett a második világháború kirobbantója. 1933-ban a német parlament képviselőinek kétharmada elfogadta a felhatalmazási törvényt, amivel átadták a hatalmat a Hitler-kormánynak, így törvényes úton szüntették meg az alkotmányt és vezették be a náci diktatúrát.

A Fidesz-kormány működését figyelve hasonló folya­matot élünk át. Gondoljunk arra, hogy a migránsügy kapcsán tejhatalmat akartak megszavaztatni a parla­menttel, hogy veszély esetén rendkívüli intézkedéseket hozhassanak. A folyamat része a jogállam lebontása, a média teljes körű elfoglalása, a sajtószabadság korláto­zása, az újságírók öncenzúrára való ráhatása, napi lapok felszámolása. Azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább a Jobbiktól átvett szólamok jobbra tolják a kormányt, már önmaguk felett is elvesztik az ellenőrzést.

Diktatórikus vonások uralják a politikájukat. Sajnos az országban az elszegényedés a kilátástalan helyzet, a gyűlöletkeltés táptalaja a rasszizmusnak. Másfélmillió ember van minimálbéren bejelentve, ők időskorukban nyomorban fognak élni. Ötszázezer gyereknek a szülők nem tudják kifizetni a menzát, megvenni a tankönyvet, több százezren nyomorognak közmunkásként kilátás­talan helyzetben! A társadalomban lezajló folyamat táp­talaja a fasiszta eszméknek, ezért figyelni kell a lopakodó veszedelemre!

Mi, akik átéltük a második világháborút, 1956-ot, tudjuk, hogy a kilátástalan helyzetben kerülő tömeg egy pillanat alatt megfékezhetetlen áradat lehet, és akkor nem érdekli se Isten, se ember: tör, zúz, rabol, gyilkol, mert ilyen a tömeg lélektana. Ez történt 1956-ban is. A hatalom veszélyes útra tévedt, ezért a felelősség őket terheli. A nép haragja őket fogja a történelem színpadáról lesö­pörni, vér vagy vértelen forradalommal.

„A valóság mint megrepedt cserép, nem tart már formát, és csak arra vár, hogy a szétdobhassa rossz szilánkjait”, írta Radnóti Miklós 1944-ben néhány nappal Magyarország náci német megszállása után. Mi, akik átéltük, tudjuk, mennyi fájdalmat okozott. Sajnos mégis úgy tűnik, nem okult belőle az emberiség. Vigyázzatok, emberek! A szabadságot csak egy vékony vonal választja el a szol­gaságtól.

Horváth Sándor

Munkáspárt: baloldali és nemzeti
LEHETŐSÉGET MINDENKINEK A NORMÁLIS ÉLETRE!

KÖVETELD VELÜNK!

200 ezer forintos adómentes minimálbért!

13. havi nyugdíjat!

Életfogytiglani börtönt a korrupciós bűncselekményekért!

Kötelezően egyetlen migránst se Magyarországra!

Megbízható, ingyenes, várólista nélküli orvosi ellátást!

Iskolakötelezettség 18 éves korig!

Mindenki a választásokra készül

Az ország egy évvel a választás előtt már a felkészülés lázában él. Új párt alakult, ami tovább rontja azt az esélyt, hogy az úgynevezett baloldali pártok összefogjanak. Mindegyik tudja, hogy egyedül nem győzhet. Saját magát tartja olyan erősnek, hogy övé legyen a meghatározó szerep. Ez nem így van. Ez bonyolítja a dolgokat, amit inkább egyszerűsíteni kellene.

A jelenlegi nemzetközi helyzet is terhes az indulatoktól, miközben az emberiség többsége békét akar. Ezért szeretném, ha hozzáértő emberek döntenének sorsunkról.

A kapitalizmust akaró kormányok és pártok a világ békét kockáztatják. Mindig fordulatról beszélnek, mégis egyre rosszabb lesz. Ha az ordító igazságtalanság nem tűnik el, akkor valóban háború várható. Azt, hogy mindenkinek jusson a jóból, ne legyenek aránytalan különbségek az emberek, a családok között, csak a közösségi társadalomban lehet megvalósítani.

Mi, a Munkáspárt, ezt akarjuk. Ezért dolgozunk nap mint nap, és indulunk a jövő évi választásokon.

Dudás György

Szeretettel köszöntjük minden kedves olvasónkat a nemzetközi nőnap alkalmából

DR. SÜDI BERTALAN: A MÚLTRA EMLÉKEZEM

Szívemben sok szép tavasszal éledt mámor

Rózsakerti útjaim közben:

Míg kísérgetett a nyíllal célzó Ámor,

Sétáltam a harmatos völgyben.

Ámulva lestem a nyiladozó bimbó

Napra kacsingató szirmait,

Amint rászállván a legyező pillangó

Csalogatta rejtett titkait.

Ibolya, jácint, meg a hófehér rózsa

Gyakran leheltek rám illatot:

S míg madarak éneke kísért a dombra,

Sóvár lelkem mélyen hallgatott.

Fény övezett múltam néhány májusában

Felhőtlen örömtől ittasan:

Nem bánkódtam, mert a barkák évadjában

Sok-sok szépségnek korlátja van.

Sejtettem: vég suhant ősz meg tavasz közé,

Időnélküliség vár reám,

S ha szemfödél simul kövült arcom fölé,

Költöznöm kell Charon ladikján.

Mégsem gyötrődöm az élet elmúlásán,

Hogy elér hozzám a sír szava:

E földi létem legvégső állomásán

Sem ijeszt az örök tél hava.

Csak egy bántott folyvást, még ma is bánt nagyon,

(Fájdalom temérdek pillanat),

Hogy kínokkal megszenvedett minden dalom

Elpihen velem a föld alatt.

Hogy agyvelőm alkotott, de mindhiába,

Hisz’ legtöbb munkám csak szómocsár,

Melyek lényege félnótás álmodása:

Mint kiégett puszta tar, sivár.

Míg gondolatok sora gyötört, égetett,

Másokat kímélt az értelem,

S fizetség gyanánt még annyit sem vélhetek,

Hogy túljuttat porló testemen.

HÍREK

• A februárban megtartott országos pártértekezleten felvettünk három új párttagot, akik közül egy fő 20 éves, egy fő 30 éves és egy fő 40 éves.

• Új vezetés Somogy megyében Farkasinszky Erika személyében.

• Szabolcs Szatmár megyében az elmúlt három évben eddig 18 helyen volt helyi önkormányzatoknál időközi választás. Mind a 18 helyen indultunk a Munkáspárt színeiben is, a jelöltállítás sikerrel járt, és több helyen kaptunk szavazatokat is. A közeljövőben várható újabb jelöltállítási feladat.

• Mi, a szolnokiak, március 7-én gyűjtöttünk Tolnanémediben aláírásokat.

• Férfitársaink a nőnap alkalmából országszerte köszöntötték a nőket a település legforgalmasabb helyén nőnapi lapot osztogatva.

• Március 14-én Szegeden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Orosházán országos megemlékezést tartunk 1848. március 15. tiszteletére.

• Március 24-én megkoszorúzzuk a Tanácsköztársaság emlékére az emléktáblát Szolnokon.

• Március 25-én a kapitalizmus áldozataira emlékezünk.

Jászkun Munkás, 2017. február

A háborgás margójára

Amióta a rablókapitalizmus nagy csinnadratta közepette a tömegek megtévesztésével leváltotta a népakaratot, vezetői körökben előszeretettel hadoválják: fölösleges magasztalni vagy visszasírni a Kádár-rend­szert. Az sem számít nekik, hogy mind többen megszenvedik a viszontagságokkal terhelt állapotokat. A hatalom gyakor­lói szerint indokolatlanul vált ki tömeges ellenérzést a jövedelmek különbözősége (hiszen ez a tőkés rendszer velejárója), a jogosulatlan előnyszerzés, az intézményesített korrupció, a „te tolod az én szekeremet, én tolom a tiédet” rendezőelv álla­mi szintű elvtelen gyakorlata, a szervezett bűnözés, a milliók sorsát érintő létbizonytalan­ság, a társadalom tagjai több­ségének eszement kiszipolyozása. Mivégre háborognak évtizedek óta az emberek?

Hiszen a „csodálatos rend­szerváltás” adományként min­denféle jogosultság megilleti őket. Következésképp, amit akarnak, korlátozás nélkül megtehetnek. Lehet jónéven venni a képviseleti demokrácia égisze alatt folytatott úri huncutságokat, korlátlanul fe­nyegetni, rágalmazni másokat. Szabad munkátlanul lébecolva vegetálni, kényszerből éhezni, iskolai tanulmányok helyett diplomát hamisítani, vásárolni, a szükséges gyógyszerek hiá­nyában elhalálozni, lopni, csalni, hazudni, süket dumákkal ígérgetni.

A demokrácia nyújtotta pol­gári egyenlőség is beköszön­tött. Eszerint szegénynek és gazdagnak egyaránt joga van bármilyen iskolai képzésre je­lentkezni, másokkal egyenlő jogállást feltételezni. Akárcsak Anatole France Nobel-díjas írótól gyakran idézett jogegyenlőségi példában: „A polgári társadalomban szegénynek és gazdagnak egyaránt joga van a híd alatt vagy a palotában aludni. Egyikük sem kerül összetűzésbe emiatt a törvénnyel”. Valahogy azonban min­dig úgy alakul, hogy koldusok hálnak a híd alatt és gazdagok a palotában. Pedig a joguk tö­kéletesen egyforma, „csak” a pénztárcájuk vastagsága kü­lönbözik.

Miért háborognak sokan?

S főleg miért sóvárognak egy létezett életszínvonal után? Amikor a munka nemcsak alkotmányba iktatott jog, de kötelesség is volt. Mégpedig az állampolgárén kívül állami kötelezettség is volt. Ezen felül mit számítanak az olyan „pro­fán” dolgok, mint az állampol­gári jogon járó orvosi kezelés, kórházi ellátás, szakszervezeti jogon megillető balatoni nyara­lás, igény szerinti szanatóriumi beutaló? Egyéb „apróságok­ról”, mint például az olcsó nap­közi, meg az ingyenes oktatás, ne is beszéljünk.

Talán csak nem azt várják a polgári rendszertől - vélik az urak -, hogy mindezek megint intézményesüljenek? A ma­gyarok szegény sorsúinak tu­domásul kellene venniük, hogy ebben a seholba rabolt ország­ban ez már csak legenda, ahol az ígéret siker, boldogulás egy érdemtelen kisebbség sikere, boldogulása lehet, mely követ­kezményeként a többség akár éhen is halhat.

A „dicsfényben” konstruált polgári demokrácia játéksza­bályával mindez összeegyez­tethető. Ezért kellene a tőkés szellemiségű kormányzattól mielőbb megszabadulni.

Dr. Südi Bertalan

Az ígéret földje

Magyarország kormánya - Orbán Viktor jóvoltából - biblikus húrokat penget. Fűt-fát ígér az ország gyanútlan lakóinak: fizetést emel, új meg új családi pótlékokat vezet be, csökkenti az adókat, a közületi rezsit, különböző hiteleket helyez kilátásba. Van, amit teljesít, van, amit csak lebegtet. Egyes közalkalmazottak sokszor a fizetésüket sem kapják meg, vagy csak nagy késéssel. Ezek az ígérvények, noha sokszor csalókának bizonyultak, tartják a lelket a jámbor hívőkben. Hiszik, hogy a Fidesz és csapata komolyan veszi ígéreteit, és elvezeti a magyar népet a kánaánba. A kilátásba helyezett magasabb életszínvonal jelenti azt a mézesmadzagot, melybe a jobb élet után vágyó milliók kapaszkodnak, s a válasz­tásokon ebben reménykedve támogatják Orbánékat. A Fidesz vezetése ma már attól sem riad vissza, hogy alkotmányjogi csalásokkal akár biztosítsák a maguk számára a hatalom privilégiumát. Abban bíznak, hogy még néhány ciklus, s az orbánistáknak nem lesz alternatívájuk.

Az ellenzék pedig azt várja, hogy a sok csalódás, a becsapottság érzése kiábrándítja a szavazókat, s máshová adják voksukat. 2010-ben a Fidesz is abból élt, hogy megnyergelte a szocialisták hibáit. Ennek a „passzív” győzelemnek nincsen komoly háttere, csak akkor, ha az ellenfél pozitív programmal meg tudja nyerni a választókat. Pillanatnyilag azonban nem úgy áll a helyzet, hogy a szocialisták készen állnak egy ilyen jövőképpel. Ők a hatalmat akarják megnyerni, nem a népet. Ahol nincs ígéret, ott remény sincs. A Fidesz nagy szerencséje, hogy ellenfelei szerencsétlenkedő amatőrök, akik egy esetleges győzelem pillanatában sem tudnák, mit kezdjenek a hatalommal. Aki nem használja ki konstruktívan és koncepciózusan a múlandó időt, áldozatul esik a riválisok ügyeskedéseinek. Nyilván ennek tudatában jelenthette ki Orbán Viktor legutóbbi kongresszusukon, hogy az elkövetkező harminc év is az övék. Súlyos történelmi felelősség terheli a szocialistákat, ha újabb évtizedeket szabadítanának a jobb sorsra érdemes ma­gyarságra. Azt azonban tudni kell, hogy a jobb sorsra csak akkor érdemes a magyarság, ha felismeri a manipulációs szándékokat, és a fülkében bölcsen dönt, kire bízza a hatalom gyakorlását.

Dr. Hegedűs Sándor

VÁLASZTÁSI ALAPÍTVÁNY

A 2018. évi országgyűlési választások anyagi fedezetének finanszírozása érdekében elindult a támogatási pénzösszegek gyűjtése.

Tisztelettel megkérjük tagjainkat, szimpatizánsainkat, akik aláírásaikkal támogatni szokták jelöltjeinket, segítsenek bennünket anyagiakkal is.

Megyei Elnökség

Dr. Südi Bertalan: A változások társa

Változásoknak züllesztő társa lett

A felszínen grasszáló hordalék,

Mely vagyon-panamázó társaságként

Az ország javait lopkodta szét.

Amit milliók alkottak sok évig,

S jövőnek formáltak munkáskezek,

Maguknak vindikálták sunyi módon

A múltban magasztosult gengszterek.

Míg e tollasodó ocsmány pénzszedők

Az ország sorsával játszadoznak,

Munkátlanságra ítélve százezrek

Perspektívátlanul átkozódnak.

Csalárdul „megvezettek” milliókat,

Fűt-fát ígértek nekik voksokért,

S bódult szolgálóik is fizetnek most

Az eléjük hajigált koncokért.

Az urak közben fondorkodnak tovább,

Lendülettel dumálnak, ígérnek,

S eszement akcióikhoz a néptől

Újrázó mandátumot remélnek.

Ha megint felülünk a frázisoknak,

Építésnek látva a rombolást,

Hiába sírunk: biztos jövő híján

Viselnünk kell tovább a sorscsapást.

Gondolatok a kommunistázásról

Még manapság is vannak szép­számmal olyanok, akik rosszalló, elí­télő szándékkal kommunistáznak. Leggyakrabban olyan esetekben for­dul elő, hogy ha valakit, különösen a politikai ellenfelet szándékoznak le­járatni. Alkalmasint pedig, ha a hata­lom berkeiben tapasztalt visszásság­okra mutat rá valamelyik állampolgár, s a hatalom gyakorlói visszavágnak neki, vagy elkezdik őt kommunistázni. Mintha kötelezően szégyellnivaló lenne, hogy valaki az előző politikai rendszerben kommunista volt, s netán ma is annak vallja magát. Vagy horribile dictu szimpatizálni óhajtott mind­azzal, amit az emberközpontú társa­dalmi rendszer évtizedeiben előre­mutatónak, haladónak tartott.

A kommunistázók derékhadát két­ségtelenül a múlt rendszer ilyen-olyan sértődöttjei, diszkrimináltjai, meghurcoltatottjai, illetve azok leszármazói alkotják. S mellettük olyanok, akiket egyféle önigazolási kényszer sarkall még most is kommunista ellenes­ségre. Az előző rendszerben ugyanis némelyeknek olyan tényekkel, törek­vésekkel, követelményekkel kellett azonosulniuk, melyek ellenkeztek a világnézetükkel és életvitelükkel. Kö­vetkezésképp olyasmiket is meg kel­lett tenniük, noha lelkiismereti vál­ságba sodorta őket érdekből, alkalmasint egzisztenciális megfontolás­ból a hatalom intencióit követték. S mivel túl szigorú morális mérce mű­ködik bennük, mindmáig képtelenek múltbéli cselekményeik fölött napirendre térni. A kommunistákat, illetve a szocialista rendszert kárhoztatják az egykor kényszeredetten vállalt „vét­keikért”.

Persze eredendően szerény képességűek is vannak a kommunis­tázók között. Olyan kevésbé pallérozottak, akik a rendszer jellegétől függetlenül csak nehezen érvényesülhetnek, s nem fogadják el, hogy az egzisztenciális előbbrejutás többnyire tudás és hozzáértés függvénye.

A középszerűek többségére jel­lemző, hogy közülük csak kevesen képesek a követelmények meglé­tének szükségességét elismerni. Az ilyenek csak úgy hajlandóak saját bárdolatlanságukkal megbékélni, ha az adott hatalmat gyalázhatják helyette. Megszállottan hiszik, hogy az egykori kommunisták tehetnek róla, hogy az általuk feltételezett „képességüket” nem sikerült kitelje­síteniük, hogy a szocializmusban nem kaptak olyan munkaköri beosz­tást, ami megillette volna őket. Má­sok pedig, akik gazsuláltak, talpnya­lásra vállalkoztak, egzisztenciálisan megelőzték őket. (Mintha Orbán rendszerében nem ez lenne a módi!) Elképzelhető tehát, hogy a sértődöt­tek, valamint az ambícióikban kielé­gítetlen törtetők sokaságából datáló­dott a legvehemensebben kommunis­tázók többsége, amit mindmáig sike­rült megőrizniük.

Dr. Südi Bertalan

A kommunista pártról

Március 21-hez közeledve érde­mes felidézni a Kommunista Párt történelmi tevékenységét. 1918. november 24-én megalakult egy új forradalmi párt a Kommunista Ma­gyarországi Pártja. A KMP adott végül is irányt azoknak az erőknek, akik a polgári demokratikus keretei között nem fértek meg. A történe­lem során több alkalommal a tö­megek élére állt a Kommunista Párt. 1919-ben a Tanácsköztársa­ság idején is szerepet vállalt.

Révai József 1948. november 20-án, a párt megalakulásának 30. évfordulóján a Magyar Munkásmozgalmi Intézetében megnyitó beszédében a következőket mond­ta (részlet):

„A Kommunista Párt megalakulá­sával lépett fel a magyar munkásosztály első ízben a hatalom meg­ragadásának igényével, mint az ország az összes dolgozó rétegek vezetésére hivatott osztály.”

Második alkalom 1945 után az új­jáépítésben fejtette ki meghatározó tevékenységét. Károlyi Mihály „Hit illúziók nélkül” című könyvében írta. Az újjáépítésre csak a kommunis­táknak volt programja. Higgyük el neki.

Harmadik alkalom 1956-ban volt, amikor a szabadságharcosok októ­ber 23. és november 5. között törtek, zúztak, raboltak, gyilkoltak közel 200 főt, köztük 50 sorkatonát. Beláthatatlan következmények lettek volna, ha a kommunisták ve­zetésével a munkás-paraszt kor­mány nem vet véget a vérontásnak.

Meggyőződésem, hogy negyedik alkalom is lesz, mert ezt a kizsákmányoló, korrupt, harácsoló rendszert fel kell hogy váltsa egy emberközpontú társadalom. Véleményem szerint ezt csak a kommunisták tudják megoldani, mert nincs tőkés kötődésük és a haladást képviselik. Én lehet, hogy nem élem meg, de biztos vagyok benne, hogy bekö­vetkezik.

Horváth Sándor

EGYEBEK

• Nemrégiben az Identitás Generáció fiataljai néhány polgári politikus mellett pártunk elnökét, dr. Thürmer Gyulát is meghívták egy politikai vitára, ahol a polgári politikusok is szidták a kapitalizmust. Nem olyan egyértelműen, ahogy a munkáspártiak szokták, de kimondták: a Nyugat gyarmatként zsákmányolja ki országunkat. Sajnos mindegyik bízott abban, hogy ezen lehet javítani.

Egyikük szerint rossz a globalizáció, a kapitalizmus tönkreveri európai identitásunkat. Szerintük az európai társadalmak megoldják ezt a problémát. Szerintünk nem oldják meg, mert akié a tőke, azé a hatalom, az állam, a jog, még a gondolkodás is. A dolgozó ember élete akkor változik meg, ha legyőzi a tőke uralmát.

* * *

• Január 23-án Brüsszelben tanácskoztak az Európai Kommunista Pártok, ahol képviselte hazánkat Thürmer Gyula. Egyebek között meg­állapították, hogy kiéleződött a viszony az EU, a NATO és Oroszország között. Európa számos országában megélénkült a munkásmozgalom. A libe­rális, szociáldemokrata pártoknak nincs elképzelésük a jövőt illetően. Ezért fel kell készülni a kommunista mozgalmaknak a váratlan eseményekre.

* * *

• Január 23-án a Venezuelai Bolivári Köztársaság budapesti követségén, szolidaritási rendezvényen Kajli Béla, az Elnökség tagja, budapesti elnök mondott beszédet.

* * *

• Február 18-án Budapesten tanácskoznak az ország minden részéről meghívott munkáspárti képviselők.

* * *

• Március 8-án NŐNAPI kitelepülésen köszöntik a NŐKET az ország nagyobb városaiban.

* * *

• Március 24-én vagy 25-én a kapitalizmus áldozataira emlékezünk az országgyűlési egyéni választókerületekben.

Utazási morál a buszokon

Bár én a budapesti buszokon tapasztalom a továbbiakat, de a vidéki ismerőseimtől tudom: ott is látható az udvariatlan viselkedés utazás közben és főleg a fiatalok részéről.

Figyelmen kívül hagyják, hogy a kismamák­nak, idősebbeknek átadják az ülőhelyeiket is. Minden buszon látható „görbe bot” jelzi, hogy az az ülés nem nekik van kijelölve. Ott ülnek, telefonálnak, a fülükben hallgató ké­szülék, és mereven néznek kifelé az ablakon. Magam mégsem ezeket a fiatalokat ítélem el egyértelműen, hanem a szülőket és az iskolát. Lehet, hogy az „etika” órán szó esik az utazási kultúráról is, de az eredmény nem elégséges.

A szülői nevelésben azt kellene hangsúlyoz­ni gyerekeinknek, hogy ők lehetnek és lesz­nek is olyan helyzetben: jó lenne leülniük, de a helyükön náluknál fiatalabbak ülnek. Kezeljük valamennyien hatékonyabban ezt az ügyet.

Dudás György

Jászkun Munkás, 2017. január

Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk. Magunknak azt, hogy a következő 25 évhez is legyen erőnk, kitartásunk.

Orbán Viktor kontra Vona Gábor

Hosszú ideig azt hittem, hogy a Fi­desz és a Jobbik Magyarországért között kimondva-kimondatlanul tartós szövet­ség jön létre a hatalom megszerzése, illetve megtartása céljából. Klasszikus álláspont, miszerint a tőke tartaléknak tekinti a szélsőjobboldali irányzatokat, s mozgósítja, ha hatalma veszélyben fo­rog. Nem hinném, hogy ez a tétel meg­dőlt volna, de amikor a fasiszta erők a hatalom megragadására határozták el magukat, kiéleződik a harc a hagyo­mányos jobboldal és az ultrák között. Ennek a jelenségnek lehetünk tanúi mostanság nálunk és másutt (Franciaország, Ausztria) is. Ez nem látszat­háború. A vezető szerep összehoz, de szembe is állíthat pártokat. Ha áttanulmányozzuk a szélsőjobboldal publicisz­tikáját, funkcionáriusaik megnyilatko­zásait, meggyőződhetünk arról, hogy közöttük vérre megy a harc. Legyenek ezek a szervezetek bármennyire is töké­letesek, hibátlanok (ilyen csoportosulás nincsen), ha nem találnak ellenfeleiken fogódzókat, akkor kreálnak.

Orbán Viktor az ideológiai, politikai ellenérvek mellett emberileg is támadja Vona Gábort: hogy lejárassa ellenfelét, olyan híreket terjeszt róla, miszerint ho­moszexuális. Ez az elszólás is bizonyít­ja, Orbán mennyire komolyan tolerálja a melegeket. De azt is: a Fidesz vezető­je ellenfelei felelőtlen lejáratását ugyancsak felhasználja. Itt gátlástalanság uralkodik a vádak kiötlésében, itt nincsenek határok, morális megfonto­lások. A legfontosabb, hogy nagyot durranjon. A skála széles: a karakter­gyilkosságtól a morális ellehetetlení­tésig minden belefér. A Jobbik ellenfelei terminológiáját sajátítja ki. Jelen eset­ben kiállnak a demokrácia védelmében, Orbánékkal szemben. Köztudomású, a szélsőjobb nemcsak a kommunista és szociáldemokrata irányzatokat nem tűri, de a polgári demokráciát sem. Vonáék azonban „szakítanak” e hagyománnyal, és olyan látványos „balra átot” hajtanak végre, ami gyanút kelt a gondolkodó emberekben.

Sokan vannak, akik - áldozatul esvén Vonáék populista demagógiájának - ko­molyan hisznek abban, hogy a Jobbik szakított nemzetiszocialista identitásá­val és „megtért”, kiáll a demokratikus államrend mellett. Naivitás annak feltételezése, miszerint Vona az illiberális orbanizmus elleni harcot egy prog­resszív politika jegyében vállalta. Ennek érdekében tisztáldozatot is hoz, hogy „gleichschaltolással” tegye tisztává a te­repet. Kétségtelen, a nyilaskeresztes pártnak sikerült elhódítania olyan fia­talokat, akik koruk miatt nem ismer­hették a nemzetiszocializmust, s ha is­merik is, nem valószínű, hogy azt ma­gukévá teszik. Legfeljebb bizonyos ele­meit (militáris irredentizmus, rassziz­mus, idegengyűlölet). Ne ölelgessünk keblünkön viperát, mert könnyen belénk marhat; Vona Gábor ezt a gondolatot A hazai pálya című újságban ezt igen „meggyőzően” fogalmazta meg:

„Én csupán egy eszköz vagyok, a cél az, hogy egy tisztességesebb szabadabb és demokratikusabb országban éljünk”.

A Fideszen kívül ki nem kívánja ezt? Szép követelmények ezek a jobbikos vezér részéről. Megértem, hogy nehéz őt elutasítani. Ám mitől változott volna meg Vona Gábor? Nem változtatott, csak megértette, amennyiben győzni akar, 2018-ban módosítani kell retorikáját. És Vona veszedelmesebb, alakoskodóbb Orbánnál, mert a Fidesz vezetője vállalja illiberalizmusát, míg Vona félrevezetni igyekszik az országot. A Jobbik irányítójának széptevése csak addig tart, amíg megragadja a hatalmat. A bárány ezután ismét farkassá válik, visszaölti természet adta gúnyáját. Ne­künk megadatott, hogy kétfrontos harcot folytassunk a szélsőségesekkel, jól meg­válogatva szövetségeseinket. Ne feled­jük, a mai honi társadalmi konstelláció és a nemzetközi helyzet nem a kapita­lizmus elleni általános támadást tűzte napirendre, hanem a demokrácia védel­mét. Súlyos hiba lenne, ha (mert a Job­bik ellensége a mi ellenségeinknek) Vonáékban keresnénk szövetségest a demokrácia védelméért folyó harcunk­ban. Egy arab szólásmondás szerint attól a krokodilus nem válik barátunkká, hogy felfalja ellenségeinket.

Ezt a cikket nem a Fidesz védelmé­ben írtam, hanem azért, mert nem lenne szerencsés szövetségi politika, ha társaink megválogatásánál hálójába kerül­nénk ellenségeink szirénhangjainak.

Dr. Hegedűs Sándor

KI MIBEN CSALÓDOTT?

Még ma is gyakran hallani véleményeket arról, hogy a megtévesztő jelszavak kíséretében végrehajtott rendszerváltásban ki mennyire csalódott, ki mennyire vesztese a szocialista rendszer fölszámolásának? Az efféle sirámok hangoztatói krónikusan romlott létviszonyaik, kilátástalanságot sejtető holnapképük miatt keseregve egyre határozottabban mondogatják: mást, jobbat vártak a változásoktól.

A panaszkodók nem feltételezték, hogy az aktív korú népességet érintően milliós nagyságrendben állandósul a munkanélküliség, hogy a lakosság jobb sorsra érdemes tömegei annyiban keletkeztetnek hasznot az országnak, amennyiben nem fogyasztják már a társadalom javait. Rossz álmukban sem derengett föl előttük, hogy a hatalom letéteményesei tönkreteszik, kifosztják a nemzetgazdaságot, s hogy miközben a lakosság tekintélyes részét napi megélhetési gondok gyötrik, néhány tízezernyi újgazdag gátlástalanul harácsol a szocializmus évtizedeiben kemény munkával létrehozott állami és szövetkezeti javakból. A leggusztustalanabbnak az tűnik számukra, hogy akik valamikor eufórikusan lelkendező hívei voltak a szocialista rendszer megbuktatásának, most elégedetlenkedvén szemérmetlenül megjátsszák az ellenzékit, vagy a rendszerváltás veszteseinek szlogenjével hozakodnak elő. Holott tudhatták volna, hogy soha sehol nem létezett még olyan tőkés rendszer, mely nem a termelési eszközök magántulajdonán, vagyis nem az osztálykülönbségen alapult.

A magyarországi Munkáspárt tagjainak többsége nem csalódott az új rendszerben. Nem csalódhatott, mert ismerte, sőt bizonyosan tudta, hogy amennyiben az ordas törvények állami rangra emelkednek, fölbecsülhetetlen árat fizet az ország népessége. Tudta, hogy a szocialista rendszer keresztrefeszítése következményeként szánalmas sors jut majd millióknak osztályrészül, mely előbb-utóbb visszasíratja velük a korábbi emberséges létviszonyokat. Csakis az emberi naivitás, a gondolati tunyaság, az elvakultság és a közöny tömeges megnyilvánulása váltott ki részéről megütközést és őszinte sajnálatot az utóbbi negyed évszázadban. Azoknak az embereknek érthetetlen emlékezetkiesése bosszantotta leginkább, akik máról holnapra feledték, hogy milyen létfeltételek közepette éltek családjukkal évtizedekig, mit nyújtott részükre a Kádár-rendszer, melyben a magyar nép több értéket alkotott, mint egész addigi élete során. Hiszen olyan politikai csoportokat segítettek voksaikkal ciklusról-ciklusra hatalomra, melyek dilettáns politikai piktorokként - embermilliók életének lesilányítása mellett - leszármazóik jövőképét is giccsesre festették, hosszú távon igen-igen bizonytalanná tették. Utódaink jövőbeli sorsának efféle aláaknázása lehet legtragikusabb következménye a milliók megtévesztésével reánk települt tőkés valóságnak.     

SÜDI BERTALAN: SZÁZ ÉV MÚLVA

Távozásom után száz év múlva

Szeretnék még egyszer visszajönni,

Beszélgetni boldog emberekkel,

S régi elvtársakat üdvözölni.

Meglátni, hogy az utánam jövők

Formáltak-e, alkottak-e újat,

Vége szakadt-e évszázad múltán

A megosztó nyelvi háborúnak.

Sírbéli magány után megtudni,

Miként küzdöttek régi társaim

Gonoszok és gyűlölködők ellen,

S teljesültek-e egykori álmaim.

Tudtak-e a szegényért kiállni,

Keblükre ölelni a védtelent,

Adtak-e segítséget olyannak,

Aki nélkülük élni képtelen.

Ha látnám s örömmel konstatálnám,

Hogy elérkezett a béke újra,

Elköszönnék tőlük reménykedve,

Tudnám, hogy ez a jövendő útja.

Omlatag síromból száz év múlva

Szeretnék titokban visszajönni,

Társalogni boldog emberekkel,

S régi elvtársakat üdvözölni.

MILLIÁRDOS CSALÁDOK

A pénz nem boldogít, de hiánya igencsak boldogtalanná tesz. Ma hazánkban 150-200 olyan család van, akik 3 milliárd forint fölötti vagyonnal rendelkeznek. Ők luxuskörülmények között élnek, nincsenek anyagi gondjaik. Sajnos az ország fele szegénységben él, napi filléres gondjai vannak. A megtermelt javak igazságtalan elosztásának következménye, hogy a társadalom kettészakadt, és ezen a kapitalista rendszer nem is fog változtatni.

A családok vagyoni helyzete alapján a társadalomkutatók kategóriába sorolják őket. Ha a vagyona - ház, nyaraló, gépkocsi - nem haladja meg a 7 millió forintot, akkor a vagyontalanok népes táborában tartozik. 7 millió és 70 millió forint között a középréteghez tartozik, ez a lakosság 45 százaléka. A vagyonosok: a lakosság 5 százaléka kb. 500 ezer ember 70 millió forintnál nagyobb vagyonnal rendelkezik.

A tendencia, hogy a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak, vagyonosabbak lesznek. A rendszerváltás törvényszerű következménye, mert az eredeti tőkefelhalmozás történik. Ennek lényege, hogy a kapitalizmus kialakulását segítse. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sok embertől elvesz, és kevés embernek adja oda a megtermelt javakat.

Így jön létre a kis létszámú tőkés- osztály és a széleskörű szegények tábora a kizsákmányolás alanyai és áldozata. Ezen csak a közösségi társadalom tud változtatni, mert ott az elosztás alapja a végzett munka lesz és nem lesz tőkejövedelem.

Ezt még a magyar nép nem ismerte fel, ehhez idő kell, de eljön.

Horváth Sándor

TÖRTÉNELMI TANULSÁG

Ismét megjelent dr. Thürmer Gyula „Balszemmel” című könyve, melyben az elmúlt három év írásait gyűjtötte egybe. Ez az írás a munkásosztály jelenkori életéről szól.

Nemrégiben olvastam az „Ős napkelet képes történelem” című kiadványt, majd Szabó Ervin „Történeti írásait”. Az első az ókor, a második a középkor, a harmadik az újkor. Remélem lesz majd egy Jövőkor című könyv is, amely a közösségi társadalom megvalósulását értékeli.

A három könyv a világ lelketlen szélhámosait mutatja be, hogyan tudtak élősködni az emberiségen. Ha minden ember ismerné a három könyv tartalmát, soha nem szavaznának az urakra. Dosztojevszkij az 1800-as éveket úgy jellemezte, hogy „az emberiség még kamaszkorban van”. Azóta volt már két világháború, rengeteg forradalom, napjainkban is dúlnak az öldöklések.

A három könyvben leírtak ismeretére szükség van ahhoz, hogy népünk megértse, hogy a saját sorsunk a saját kezünkben van.

Dudás György

Mezei András: Ne csak a múltra emlékezzetek

Ne csak a múltra emlékezzetek,

hogy vérre, könnyre emlékezzetek,

Hátam mögött nyugalmat nem lelek...

Ti a jövőre emlékezzetek!

Akik meglátták, róluk szóljatok.

Szemükből nyíltak tágas ablakok,

olyanok ők, mint örök fényjelek.

Az ő szemükkel távol nézzetek!

Botlásaikban bűnt ne lássatok,

s bűneiknél is messzebb lássatok:

ne szórjon rájuk átkot szájatok:

szemük előtt mindig ti álltatok,

s tiértetek indult meg ott a föld,

mikor életük végképp összetört.

Mint sarjadó fű, tömegsírokon,

akasztottakkal vagytok így rokon.

Sikoltásból, jajokból lettetek,

s a félelmük még bennetek remeg.

Ha ajkatok dacos, keskenyre vont,

állkapcsukból sajog még át a csont.

És testetek ha görcsösen feszül,

megkötözöttek rázkódnak belül.

Ne a sortűzre emlékezzetek!

Az életükre emlékezzetek!

Hitüket sortűz nem törhette meg.

Csak a holnapra emlékezzetek,

melyet hunyt szemmel csak ti láttatok!

Számon kérik, hogy volt-e álmotok,

hogy szívetek ma mivel van tele,

gond osztja szét, vagy önzés húzza le?!

Ez a harc lesz a végső, - proletár.

Ki már szabad, a másikért kiáll,

s ha kell, egy földrész rázza meg magát!

Hordjunk magunkban lázas Afrikát

és csillagfényes, józan szép telet.

Ezt álmodtuk meg, emlékezzetek!

EGYEBEK

• A Jászkun Munkás olvasóinak visszajelzése alapján arról értesültünk, hogy íróink anyaga oly mértékben érdekes és olvasmányos, hogy most megköszönjük egész évi munkásságukat:

Dr. Hegedűs Sándornak,

Dr. Südi Bertalannak,

Dudás Györgynek,

Horváth Sándornak.

Időnként kapunk verseket Mezei Andrástól és alkalmi cikkeket Farkas Pétertől, Sipos Sándortól.

Mindannyiuknak jó egészségben eltöltött új esztendőt kívánunk és várjuk továbbra is írásaikat.

A szerkesztőség nevében: Bencsik Mihály megyei elnök

• A december 17-én tartott pártunk megalakulásának évfordulóján kitüntetések átadására is sor került:

Balla Imréné 60 éves pártagunk,

Nánási Ferenc 65 éves párttagunk,

két fiatal: Juhász Katalin és Filemon Kristóf emléklapot kaptak az elmúlt évek munkájáért.

Horváth Sándorné aranyjelvény elismerésben részesült.

• Helyreigazítás: Decemberi számunkban a Südi Bertalantól közölt versnek a címe helyesen: TAVASZT IDÉZŐ ŐSZI HERVADÁS.

Szemlesütve kérek elnézést a költőtől és az olvasóktól. Rendszeresen küldött verseit örömmel közöljük lapunkban, mivel a versekkel színesebbé tudjuk tenni a Jászkun Munkást.

• Ismét kapható Thürmer Gyula: 25 év árral szemben 2014-ben megjelent könyve. A könyv 86 képet tartalmaz, melyeknek a prózai rész ad bővebb magyarázatot. Benne van pártunk megalakulásától kezdődően izgalmakban gazdag élete.

• A második könyv „Balszemmel 2014-2015-2016” címet viseli. A párt országos hetilapjában, a Szabadságban sorozatosan megjelent írások gyűjteménye. Ezek tartalma, hogy a napjainkban történt világ, ország eseményeit kommentálja balszemmel.

• December 28-án elbúcsúztattuk a 2016-os évet. Összegeztük az elvégzett munkánkat és megerősítettük elhatározásunkat, hogy nem hagyjuk abba.

Baloldali és nemzeti: Munkáspárt

LEHETŐSÉGET MINDENKINEK A NORMÁLIS ÉLETRE!

KÖVETELD VELÜNK!

200 ezer forint adómentes minimálbért!

13. havi nyugdíjat!

Életfogytiglani börtönt a korrupciós bűncselekményekért!

Kötelezően egyetlen migránst se Magyarországra!

Megbízható, ingyenes, várólista nélküli orvosi ellátást!

Iskolakötelezettség 18 éves korig!