Jászkun Munkás, 2012. november

Ki kit tart el?

A tőkés rend védnökei – elrugaszkodva a valóságtól – nem átallják úgy árázolni a kapitalista-munkás viszonyt, ahogy azt érdekeik megkívánják. Ezzel a manipulációval akarják eltörölni a közgazdaságtan könyveiből és a gyakorlatból azt a kegyetlen kapcsolatot, melyet az „elavult” marxizmus ködösítés nélkül kizsákmányolásnak nevez.
Szerintük a proletariátus „munkavállaló”, a burzsoá „munkaadó”. Értsd: a tőkés az üdvhadseregnek azon tagja, akit jó szíve arra kényszerít, hogy munkát adjon a termelési eszközökkel nem rendelkezőknek, ezzel biztosítva a középosztály „alsó” rétegeinek munkát, megélhetést. Úgy is fogalmazhatnánk: a tőkés eltartja a szerencsétlen kétkezit, így mentve meg őt és családját a biztos éhhaláltól. Maradva híven az igazsághoz, el kell ismerni, hogy a kapitalizmus kialakulása a feudalizmus romjain az emberiség nagy történelmi lépése volt. Ám már a kezdet kezdetén sem volt mentes az osztályharcot kiváltó ellentmondásoktól, melyet ugyancsak tagadnak a tőkések teoretikusai, hiszen a proletariátusnak e napi küzdelme vezet el szükségszerűen a proletárforradalomhoz, mely a szocializmus bábája. (Lásd Marx levelét Wedemeyerhez, 1852.)
Más képet fest az élet. A dolgozó tartja el a tőkést, amikor eladja munkaerejét. Így keletkezik a munkásnak járó bér, s a tőkést „megillető” haszon, az értéktöbblet. A munkás ugyanis nem kapja meg munkája eredményét, annak csak töredékét. A „maradékot” a vállalkozó kisajátítja. Aki megérti a marxi értéktöbblet-elmélet lényegét, eljut a marxizmus megértéséig.
Kiket illetnek meg a termelési eszközök? A polgári ideológusok szerint a szocialista államosítások a polgárság tulajdonának jogtalan eltulajdonítását jelentették, ám P. J. Proudhonnal kell egyetérteni, aki a magántulajdont lopásnak tekinti.
Az eredeti tőkefelhalmozás, amikor a földbirtokos kisajátítja a paraszt földjét, hogy azt juhlegelővé változtassa (a gyapjú textilipar konjunktúrája miatt), a kereskedő, a kalandor megfosztja értékeitől (arany) az elmaradottabb országok őslakóit. Egy részét a felhalmozott vagyonnak a rabló vállalkozásának alapítására fordítja.
Ezután a földjeitől megszabadított, nincstelenné vált parasztok munkaerejüket bocsátják a tőkések rendelkezésére, hogy a munkavállaló életben maradjon, miközben értéktöbbletet termel a kegyes munkaadónak. E béren túli kisajátított többletet tőkésíti, amivel termelési eszközeit bővíti. Ez a munkás-tőkés viszony lényege és értelme.Ezzel szemben mit mond Orbán Viktor? Biztatjuk a külföldi tőkét, hogy bejöjjön az országba, fektessen be, s ezzel teremtsen munkahelyeket a proletárnak. Ez az okoskodás olyan látszatot kelt, mintha a tőkésnek semmi haszna nem lenne abból, hogy az gyárakat alapít Magyarországon és másutt. Pedig a tőkekivitel egy fejetlenebb országba extraprofitot biztosít a kapitalistának. Szívességet tesz, mert ő adja a munkához szükséges termelési eszközöket? Fentebb felvázoltuk, honnan származnak a munka e nélkülözhetetlen tárgyi feltételei. Ezért igazságosan jártak el a szocializmus útjára lépett országok, amikor kisajátították (államosították) jussukat.
Nagy lépést tesz a munkásidentitás, az osztályöntudatosodás felé, ha ezt a folyamatot felismeri, s a tőkést nem társának, hanem ellenségének tekinti.
Hegedűs Sándor

A gúla csúcsán

Minden kizsákmányoló rend szerkezete gúla alakú. A gúla emeletei közül a legnagyobb jólét oda jut, ahol a munkából legkevesebbet vállalók helyezkednek el, a legkisebb jólét pedig azoknak, akik a legtöbbet dolgoznak. Ők tartják el az összes felettük állókat. Ez az általános kép hazánkra is igaz, mert a rendszerváltással megteremtették a feltételeket. Napjainkban a propaganda azt igyekszik elhitetni, hogy a szocialista rendszer milyen rossz volt, ezzel akarják fényesíteni a mai szegénységben élők előtt az ő "pompás" tevékenységüket. Naponta hazugságokkal terelik el az emberek figyelmét a napi gondjaikról, a jövő ideális ígéretével kábítják őket.
A globális kapitalizmus csúcsán az Amerikai Egyesült Államok helyezkedik el. Minden szükségesnek ítélt eszközt felhasznál arra, hogy vezetőinek a hatalmát és gazdagságát tovább növelje. A világ olajkészletei feletti uralom érdekében minden eszközt felhasznál az USA, mert jogosnak tartja, hogy ő álljon a globális birodalom csúcsán. Ezért nem riad vissza a katonai eszközöktől sem, bármilyen kárt és szenvedést okozzon vele más népeknek.
Vannak ennél kifinomultabb eszközök is, amit sok más országban használ. Például a gazdasági bérgyilkosokat, akik jól fizetett szakemberek, ők dollármilliárdokat csalnak ki a világ országaitól. Eszközeik között szerepel a meghamisított pénzügyi jelentés, a manipulált választások, megvesztegetés, erőszak és gyilkosság. A fentiek igazolására John Perkins "Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" című könyvéből idézek (152. oldal):
"Segítettem megkötni azt az egyezményt, amely biztosította Amerika számára az olajat, a Szaúd-ház számára a hatalmat, és hozájárult Oszama bin Laden finanszírozásához, és az ugandai Idi Amen Dadához hasonló nemzetközi bűnösök védelméhez."
A magyar kormány a saját hatalmának megtartása érdekében ehhez a globális világhoz csatlakozott. A magyar nép ebből a csapdából csak akkor tud kijutni, ha a közösségi társadalmat választja. Bár vannak, akik ezt illúziónak tartják. Én meg azt vallom, hogy nem találták fel azt a fegyvert, amivel ezt az eszmét el lehetne pusztítani.
Horváth Sándor

Südi Bertalan

„Döntsd a tőkét!” – újra

Balsors vert minket a múlt század végén,
Visszaült a tőke a nép nyakára:
Sokan várták, s most a vadtőke kényén
Sajnálják a múltat, jobb sorsra várva.

Romlott az élet, komor évek jöttek,
Kórusban hallatszottak a zokszavak:
Miközben százezrek ínségtől nyögtek,
Fogytak a nép által birtokolt javak.

Vitték, orozták a potyára lesők,
Gyarapodhatott az elhappolt vagyon,
Gyorsan megtudták a nyomorban élők,
Hogy ismét tőkéseké lett a haszon.

A proletár követelhet magának,
Mégsem lesz attól több a munkabére,
Legföljebb csak magának árthat,
Ha a munkaadó lázadónak vélte.

Miként a költő egykor ajánlotta,
Halomra kéne a tőkét dönteni,
S a dolgozók nyomorba taszítóit
Hajléktalanszállásokra küldeni.

Egy nimbusz margójára

Nap mint nap tapasztaljuk, mekkora dicsfény övez egy erdélyi „írófejedelmet” jobboldali körökben. Olyannyira, hogy kötelező tananyagként írták elő a diákok számára a zsenivé avatott szerző irományait.
Hogy ki is volt ez az „írónagyság”, egy orosházi életrajzírójától sikerült megtudnom, aki néhány esztendeje megírta egy hetilapban. Ha felmagasztalói olvasták volna az írást, valószínűleg másként vélekednének róla. Lássuk, mit tudat velünk a szerző:
„Gróf Czegei Wass Albert 1906-ban született Kolozsvár mellett, és 1998-ban halt meg az Egyesült Államokban. A második világháborúban megkapta a másod- és elsőosztályú birodalmi vaskeresztet. Távollétében – 1946-ban – háborús bűnökért halálra ítélték Romániában. A vádirat szerint 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar honvédség parancsnokánál közbenjárt több személy kivégzéséért. A háború után Nyugat-Németországba emigrált, és a Szabad Európa Rádió egyik szerkesztője lett. Később kivándorolt az USÁ-ba.”
Ismerői szerint a mi kedves grófunk, amíg élt, antiszemita volt. Tény: az Európai Unió egyetlen országában sem fordult még elő, hogy egy halálra ítélt háborús bűnösnek szobrot állítsanak!
Wass Albert igazi kultusza akkor kezdődött, amikor az 1998-ban hatalomra jutott Orbán-kormány fölfedezte mahának az erdélyi grófot. A 168 Óra című hetilapban még 2004. július 8-án Tamás Gáspár Miklós így magyarázta a sztárkultuszt:
„Egyszerre volt emigráns és gróf, tiltott és nacionalista. Ő az egyetlen szórakoztató fasisztánk. A szbor már áll, ahová tervezték. Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy a mi hazánkban már kapott szobrot Tisza István, gróf Teleki Pál, sőt Horthy Miklós is. De Gömbös Gyulának szintén van emlékműve…”
Csoda-e, ha némelyektől azt halljuk: Szálasinak is illene már szobrot állítani?
Dr. Südi Bertalan

Az évforduló kapcsán

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetén Sztálin haláláig tanulmányozva meg lehet tudni, hogy mi az igazság. Ma a világon sokkal több ember éhezik, mint akkor. És a Szovjetunió első két ötéves tervének eredménye kiutat mutat a világ népeinek a fejlődésre, az emberiség megmaradásának lehetőségére. Amit Lenin, Sztálin, Lunacsarszkij és az akkori értelmiségiek tettek a bolsevik párt vezetésével, az a módszer mentheti meg a világot a pusztulástól.
Mi is itt a lényeg? Az, hogy megteremtették a közösségi társadalmat, felszántották a szűzföldeket. Hatalmas eredményeket értek el a nehézipar fejlesztésében, különösen a gépiparban. Százezrével oktatták az embereket a gépek kezelésére. Nem faekével, hanem lánctalpas traktorokkal szántották a földeket, az első évben annyi gabonát termeltek, hogy senki sem éhezett. A háború hírére elkezdték gyártani a harci eszközöket és az emberek oktatását azok kezelésére.
Rengeteg olyan fegyver és jármű került az életükbe, ami addig nem volt. Végtelenül nagy szükség volt élelemre, lakhatásra és az emberek tanítására.
A szovjet emberek a saját életükön, a szemük láttára győződhettek meg a Bolsevik Párt nagy igazságáról. Ezért harcoltak tűzön-vízen át olyan megszállottan, hogy az ellenségeik nem értették őket: mitől ilyenek ezek az emberek.
Churchill elismerően beszél a Spanov könyvében arról, hogy a Szovjetuniót 14 ország támadta meg, és azok sem tudták legyőzni. Mindezek miatt kellene ismét felülvizsgálni legalább az SZKP első két ötéves tervének történetét a második világháborúig, a liberálisok nélkül.
Ez világosan megmutatná a világnak, hogy az embereknek enni, lakni és tanulni kell, mert ez az ő érdekük.
Az, hogy az emberek figyelmét elterelik a tanulásról, vagyis a nép butítása azok érdeke, akik élősködni akarnak rajtuk. A mai világ tőkései százmilliókat kényszerítenek arra, hogy a legelemibb szükségleteiket a végtelenségig nélkülözzék.
Dudás György

Hírek

• Október 8-án megyénk beszámolót tartott Budapesten a párt vezetése előtt. Feladatul kaptuk, hogy a következő országgyűlési választáson a megye négy választókerületében állítsunk jelöltet.
• November hónapban ismételten ruhagyűjtést szervezünk. Kérjük olvasóinkat, segítsenek ebben. A téli ruhákat a Szolnok, Nagy Imre körút 4. szám alatti párthelyiségünkbe várjuk. Kedd délelőtt 9 és 11, kedd délután 13 és 16, pénteken pedig 13.30 és 15.30 óra között lehet elhozni hozzánk.

Létezem

Születtem, de minek,
S tán nem is volt apám.
Ki elhagyta anyámat
Egy részeg éjszakán.

Kamasz fejjel lapátoltam
Uszályt, vagont, szenet.
Míg izzadtam, más kinevetett.

Szűk, mocskos ágyakban
Kerestem a kéjt,
Földig hajoltam a szeretet garasaiért.

Jó szót, ha kaptam,
Megfizettem, mint más.
Fizetségül kaptam
Hazug képmutatást.

S most lettem, ami vagyok
Egy utcatöltelék.
De miként lettem azzá,
Sosem kérdezték.

Ébert József szolnoki hajléktalan