Ellenőrizetlen gazdagodás
Gyakran firtatják az emberek egymás között -
olykor a médiumokban is vita tárgyát képezi -, miként fordulhatott elő, hogy a
magyar népesség alig pár százaléka krőzusi vagyonokra tett szert a
rendszerváltást követő néhány esztendő alatt.
Velük szemben millióknak egész életnyi
munkálkodás sem elegendő, hogy normális életviszonyokat teremtsenek maguknak.
Némelyek ügyeskedésben, leleményességben vélik a gyors meggazdagodás titkát
felismerni. No és a különféle összeköttetésekben, helyezkedésekben, vagy a
húsosfazék közelségében.
Volt itt valamikor tucatnyi ezermilliárd
forint értéket meghaladó állami tulajdonú vagyontömeg, melyről bizonyos hatalmi
potentátok fennen hirdették, hogy nem működtethető gazdaságosan. Hogy
megváltozzék, magánosítani kell. Nem számít, milyen áron, kik számára
juttatják, s hogy hány ezermilliárddal sínyli ezt meg az állami büdzsé. Lényeg,
hogy magánkézbe kerüljön, s hogy a tőkéssé avanzsáltatott hazai elitek és
külföldi multik szedjék ezentúl az állam rendelkezéséből kikerült
vagyonmennyiség hasznait. Akik aztán az adók és a járulékok fizetése dolgában
többnyire megtalálták az állam által előírt jogi normák kijátszását célzó
kiskapukat. Amikor a szoclib kormány anno államtitkárt bízott meg a közpénzek
herdálóinak feltérképezésével és körülhatárolásával, abban reménykedtünk, hogy
betekinthetünk majd azokba a folyamatokba, melyek révén közismertté válik,
miként került törvényi segédlettel a nemzeti vagyon döntő hányada (gyárak,
bányák, bankok, földek és a többi formájában) a politikai elittel összefonódott
újdonsült oligarchiák tulajdonába. Feltételeztük, hogy „snecik”-re horgászás helyett
a „nagyhalakat” igyekszik majd hálójába keríteni a megbízott államtitkár.
Következésképp azokat a haszonlesőket ismerteti meg velünk, akik a „te tolod
az én szekeremet, és tolom a tiédet”
kölcsönösség jegyében osztogattak-foszogattak bagó fizetség ellenében, s
milliárdokra rúgó szeleteket hasítottak ki maguknak a szocializmus negyven
esztendejében a nép verítéke árán képződött állami vagyonból.
A közpénzügyi államtitkár azonban
megrekedt a tíz-húszezer forintnyi állami pénzből vásárolt órák, meg a kormányváltáskor
hallgatás fejében kifizetett összegek kifogásolásánál és az egyéb pitiáner
ügyek firtatásánál. Befejező akcióként pedig abból rendezett patáliát, hogy a
legfőbb ügyész által kedvezményen kilőtt szarvasbika agancsa vajon az
olcsóbbnak minősülő selejt, vagy az értékesebb golyóérett egyedtől származó
kategóriába tartozik-e?
Az állami vagyonból tőkésedett
társaság pedig eközben röhögött a markába. Hiszen az államtitkár ténykedése is
azt a marxi axiómát igazolta: „az eredeti tőkefelhalmozás folyamata sem az
elszámoltatással, sem az ellenőrzéssel nem egyeztethető össze”.
Dr. Südi
Bertalan
A marxizmus védelméről, továbbfejlesztéséről
A rendszerváltás óta negyedszázad telt el. Ez
alatt módszeresen folyt és folyik a hivatalos média és a „tudományos” szervek
által a marxizmus lejáratása, agyonhallgatása, meghamisítása. Az idősebbek,
akik még a szocializmus szellemétől-ideológiájától áthatott iskolákba jártak,
lassan elmennek, vagy idős koruk nyavalyáinak súlya alatt visszavonulnak,
miáltal egyre kevésbé lehetnek hordozói a tudományos szocializmus elméletének.
Szomorú eredményre vezetne, ha egyszer felmérnénk, hogy pártunkban hányan
vannak, akiket nyugodt lelkiismerettel marxistáknak nevezhetünk. Márpedig egy
kommunista pártban, nemcsak a vezetésben, de az egyszerű tagság körében is
dominálnia kellene azoknak, akik ismerik és magukévá teszik klasszikusaink
társadalmi tanait. Fennáll a kommunista mozgalom ideológiai kiüresedésének
veszélye. Ma természetesen elég, ha valaki elfogadja a párt politikáját, s nem
léphetünk fel a marxizmus tudatos vállalásának igényével. Ismerek körünkben
vállásos embereket is, akik derekasan képviselik törekvéseinket, azokat
igenlik, ám hiányzik náluk az az elméleti alap, mely nélkülözhetetlen, hogy
őket kommunistáknak nevezhessük. Ez a helyzet ideiglenesen elfogadható, de
távlatokban nem mondhatunk le leninistává válásukról. (Természetesen más igényekkel lépünk fel a
pártonkívüli rokonszenvezőkkel szemben.) Tudunk olyan harcos
latin-amerikai kommunista pártokról, ahol
még papok is voltak a tagok között.
Mindazonáltal a párt felhígulása a forradalmi
mozgalom hanyatlását, átütőerejének nagyfokú gyengülését eredményezi.
Maximalizmus lenne azt várni az új jelentkezőktől, hogy már eleve érett
marxisták legyenek, de rendszeres-módszeres pártoktatással pótolnunk kell
hátrányaikat. A belátás nem jelenthet belenyugvást.
A mai iskolázott fiatalok nem ismerik Marxot,
Lenint, bennük, róluk - tanulmányaik során legfeljebb előítéletes, torz kép
alakult ki, mely nem az igazi, hanem a leegyszerűsített (vulgarizált), a
meghamisított, „elavult” tudományos szocializmus szellemóriásait ábrázolja. Egy
fantomkép ellen élik ki szánalmas donquijotériájukat. Nálunk Marx, Lenin
szitokszó, szobraikat eltüntetik, mintha az eszme, melyet ezek az alkotások
megtestesítenek, ezzel a gesztussal elpusztítható lenne. Tudunk arról, hogy
amikor kitört a legújabb gazdasági világválság, Nyugaton óriási kereslet támadt
K. Marx „A tőke” című főműve iránt. A „tojásfejű” polgárság lelke mélyén
elismeri a nagy tudós érdemeit. Nálunk, a neoburzsoázia körében babonás félelem
uralkodik a szocializmus kísértetével szemben. A riadt restauráló polgárság
bértollnokai kriminalizálják a kommunizmust, hogy megfosszák tömegbázisától és
elszigeteljék a néptől. A kommunizmus áldozatai című förmedvény még százmillióra
tette a leninisták által kiirtott
emberek számát, ma már száznegyvenmillióról beszélnek. Hovatovább - verbális
szinten - kipusztítják az emberiséget!
Az elmélet a gyakorlati tapasztalatok
általánosítása. Szigorú követelmény, hogy az osztályharc céltudatossá váljék.
Fennáll a veszélye annak, hogy a burzsoázia és a szociáldemokrácia közös
erőfeszítésekkel aláaknázza a marxista tanítást, megtámadja releváns tételeit
(a szocializmus utópia, eltűnt a munkásosztály, megszűnt az osztályharc, a
materialista filozófia ördögi tanítás, a proletár nemzetköziség hazaárulás, a
magántulajdon szent és sérthetetlen stb.).
Forradalmi tanításaink tárgyszerű védelmében
és megismertetésében - elméleti folyóirat híján - A Szabadságnak kellene a
főszerepet vállalnia. Hetente a 12 oldalból legalább 1-1 oldalt szentelni
átgondolt tematika alapján a marxizmus kérdéseinek (filozófia, politikai
gazdaságtan, tudományos szocializmus). És ezt nem kampányszerűen, hanem
következetesen, hosszú távon folytatni. Szükség esetén igénybe lehetne venni az
Ezredévet és a „Z” füzeteket. Mellette ugyancsak a szocialista elmélet
kérdéseit tárgyaló előadássorozatot kellene megszervezni - esetleg több
szinten. Tudomásul kellene vennünk, hogy a marxizmus tanításai nem kőbe vésett
igazságok és kinyilatkoztatások, hanem - leszámítva a tudomány konzisztens
elemeit - a változó élet kényszere alatt szükségszerűen felülvizsgálandó
tételek rendszere.
A felvázolt feladatokat a gyakorlati munkával
egyenértékűnek tartom, melyre felhívnám az illetékesek figyelmét.
Hegedűs Sándor
TÖRTÉNELMI IGAZSÁG
Előbb azt kell az agyunkba vésni, hogy az
objektív valóság az emberek akarata ellenére létezik, működik.
A szubjektív valóság mindaz, amit az előző
törvényszerűség figyelembe vételével az ember létesített és működtet. Ezek a
társadalmi viszonyok.
Marx nagy igazsága, hogy az embert a munka és
a tapasztalat tette azzá, ami lett.
És ez örökre így is lesz.
Mert az ember, aki a történelmet nem ismeri,
nem tudja, hogy kikben bízhat, mi az igazság, ezért könnyen átverhető,
becsapható. Így örökre rabszolgaság lesz az élete, dolgozhat mások
meggazdagodásáért, miközben éhbéren tengeti az életét. Az eddigi társadalmi
alakulatok egytől egyig ezt igazolják.
Ha elfogadjuk Marx gondolat menetét, és miért
ne fogadnánk el, tudnunk kell, hogy változtatni sorsunkon elsősorban mi,
emberek tudunk.
Dudás György
Negyedszázad
Július 6-án lesz 25 éve, hogy Kádár
János eltávozott.
Az
MSZMP nyugalmazott elnöke, több mint három évtizeden át első titkára,
illetve főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, korábban
két ízben miniszterelnök.
Olyan politikus volt, akit tisztelői és
bírálói egyformán elismertek. Nyugodtan mondhatom, hogy nagy egyéniség volt.
Nem a beosztása miatt volt elismert, hanem ahogy élt és gondolkodott, ahogyan
tette ezt, amit sorsa, meggyőződése parancsolt.
A tevékenységét minden esetben a meggyőződése,
a szocialista eszme iránt elkötelezettsége vezérelte, amelyet fél évszázadon át
történelmi hűséggel szolgálta, a magánéletét egyéni sorsát is alárendelte
annak. Teljes életet élt, életre szóló
találkozások, és fájdalmas elválások, sikerek és kudarcok.
Az élete nélkülözésekkel kezdődött, majd
üldöztetéssel folytatódott, és eljutott a csúcsra a nemzetközi
nagyrabecsülésig. Kádár János a XX. század második felének jelentős magyar
politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez hű pártvezető, aki
szolgálatként fogta fel munkáját.
Véleményem igazolására egy közvéleménykutatás
eredményét ismertetem.
Az előző Orbán-kormány országimázsközpontjának
megbízásából a Gallup Intézet végzett közvéleménykutatást (úgy gondolom, hogy
elfogultsággal nem vádolhatók).
„A közvélemény kutatás azt mutatta, hogy a
magyarok kétharmada azt vallja, Mátyás király, Szent István és Kádár János a
három legfényesebb történelmi korszak meghatározó személyisége.” (Népszabadság,
2000. 01. 27.)
Negyedszázad elmúlásával ne formailag, hanem
szellemiségében maradjunk hűek a párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához.
Neve élni fog századokon át.
Horváth Sándor
EGYEBEK
Június 21-én rendezik meg TÚRKEVÉN
a XX. Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó tornát.
A rendezvény fővédnöke: Thürmer Gyula, a
Munkáspárt országos elnöke.
***
Tisztelettel köszöntjük pedagógusnap alkalmából
a nevelőket, tanítókat, és az évzárókat követően kellemes, boldog nyaralást
kívánuk.
Kérjük, készüljenek fel a szeptemberi újrakezdésre.
***
- Az I. világháború 100 éves évfordulóján megemlékezést tartottunk június
4-én 10 órakor a szolnoki emlékműnél.
***
- Június 28-án, szombaton a párt országos központjában a Szabó Ervin Akadémia
ülésén téma az önkormányzati választásokra való felkészülés lesz.
***
- Július 5-én, szombaton 10 órakor
Budapesten, a Fiumei úti temetőben Kádár-megemlékezés halálának
25. évfordulóján.
Május 25.
Miközben
a pártok többsége eredményesnek és részükről sikeresnek ítélte a május
25-i választásokat, mégis azt kell mondani, szégyenteljes volt. A szavazatra
jogosultak kevesebb mint 30%-a ment el és nyilvánított véleményt.
De milyen
véleményt?
A magát baloldalnak nevezett MSZP is
megbukott! S azok az 1-1 képviselőséget nyert pártok küldöttei is bevallhatják,
mennyit is ér majd a szavuk egy több mint 700 fős testületben. Arra jó, hogy
kiszabadulhatnak az ország káoszos világából, „nyugodt szívvel” lóbálhatják a
lábukat, és közben meg is gazdagodhatnak.
Övéké a világ.
BÚCSÚZUNK
Ilonkától (Krojdla Ilona)
aki 1918. március 15-én született, és
évtizedeken keresztül volt a párt, jelenleg a Munkáspárt lelkes és megbecsült
tagja. Jelenlétével és anyagiakkal is segítette szervezetünket.
Gondol rá a párt megyei és városi tagsága
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése