Megyei összevont tagsági értekezlet: jelöltek a szolnoki és a szoboszlói időközi választásra

2015. november 28-án tartotta Szolnokon a Magyar Munkáspárt Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezete összevont tagértekezletét, amelyen 37-en vettek részt. Az értekezleten Bencsik Mihály országos alelnök, a párt megyei elnöke beszámolt a tagságnak a párt 26. kongresszusa óta (2015. március) végzett munkáról, majd átadta a párttagok új tagkönyveit. Emléklapot vehettek át továbbá azok, akik több mint tíz éve tagjai a pártnak a megyében.
A tagértekezleten elhangzott: a Munkáspárt január 17-én Szolnokon is, Hajdúszoboszlón is indít jelöltet az időközi önkormányzati választáson. Mindkét városban a 6-os egyéni körzet tavalyi győztese lemondott, ezért kellett kiírni időközi választást. Szolnokon (a kertvárosi és a kocsorosi térségben) Filemon Kristóf húszéves egyetemista (ő volt tavaly a párt szolnoki polgármesterjelöltje, de indult a tavalyi parlamenti választáson, és az idei tapolcai időközi parlamenti választáson is), Szoboszlón pedig Márton Zoltán Imre indul. Az ajánlásokat november 30-tól, hétfőtől lehet gyűjteni, Szolnokon 50, Szoboszlón pedig 23 darabot két hét alatt.
Filemon Kristóf elképzelései megtekinthetők itt.
Márton Zoltán Imre 59 éves, munkás szülők gyermeke. Általános iskoláit szülővárosában, Hajdúszoboszlón végezte, majd beiratkozott a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikumba, ahol mélyfúróipari technikusként végzett 1974-ben. 1985-ben megnősült, két gyermeke ma már önállóan él. A rendszerváltás után lehetőségei beszűkültek, egy ideig a fürdőben dolgozott, majd 2005 és 2009 között több alkalommal Szíriában, a Rotary nevű kőolajos cégnél dolgozhatott. Ezután ismét szembe kellett néznie a munkanélküliséggel egy ideig. Kis ideig a városi kommunális hulladékgazdálkodásnál foglalkoztatták. Szerencsére egészségi állapota nem sínylette meg sanyarú sorsát (a regisztrált munkanélküliek közül már kikerült). Úgy érzi, hogy a közállapotok jobbításáért még sokat tudna tenni. Ezért szülővárosáért, az ott lakók életminőségének javításáért közéletiséget is vállalna. A Munkáspárt felkérésére a képviselőjelöltséget szülővárosában vállalta, s miután november 23-án a helyi választási irodánál jelezte részvételi szándékát, jelöltségének támogatását kéri a szoboszlói 6-os számú választókörzet tisztelt választópolgáraitól.

Jászkun Munkás, 2015. szeptember

NEMZETI TRAGÉDIA ELŐTT?

A közelmúltban legújabb kori, szélsőjobboldali vandálok - a „krisztianizmus” szellemében - feldúlták a tatabányai zsidó temetőt. Keresztényi tett!? A halottakat minden tételes és természeti vallási irányzat tiszteli. Aki ezt a parancsolatot nem tartja be, mit tart be hitük dogmáiból? Kiüresedik a szakrális tanítás? A sírrombolók hagytak maguk után egy szlogent, ami a Jobbik egyik programpontja lehet: „Holokauszt nem volt, hanem lesz!” Ebből következik, hogy a tettesek nem szórakozó, vásott kölykök voltak. hanem igen tudatosan képviselnek egy célkitűzést. A honi fasizmus nyomulásával együttjár az antiszemitizmus és cigányellenesség erősödése is. Egyenlőre virtuális szinten! A sírok meggyalázása már gyakorlattá vált, könyvégetés is előfordult. Mi jöhet ezután? A kérdés költői, hiszen ismerjük a múltból a jobboldali radikálisok forgatókönyveit. Az utódok mindig túl akarnak tenni elődeik teljesítményén. Minden a lehetőségeiken múlik, ez pedig kiszámíthatatlan. Ha a Fidesz számára a jobbikosok elviselhetetlenek lennének, megtalálná a módját annak, hogy törvényen kívül helyezze őket. Hogy nem teszi, azt sejteti: kritikus helyzetben szükség lehet még rájuk. (Lásd a weimari szindróma történetét!)

Természetesen nem hatásos „önmagában” az antiszemitizmus ellen harcolni. A demokráciát kell megvédeni minden demokráciaellenes jelenségtől. Aki bármely okból gyengíti a „népuralmat”, utat nyit a szélsőjobboldali törekvéseknek. Ebben konszenzusra kellene jutni a baloldalnak a mérsékelt jobboldallal. Ez közvetlen tennivaló, a távlati célok fenntartása mellett. Sőt, a mi esetünkben a kettő elválaszthatatlan. Nem lehet az 1935-ös stratégiát csak akkor alkalmazni, amikor már ég a ház.

Nemcsak Vonáék, hanem nekünk is elemeznünk kellene a Jobbik jelenlegi helyzetét. Enélkül antifasiszta stratégiánkat nem dolgozhatjuk ki. Választási kampányuk során előszeretettel hangoztatták azt a meggyőződésüket, miszerint 2014 az övék. Komolyan hitték, hogy ők lesznek a kormányváltók és erre a „küldetésükre” készültek is. Nagy csalódás volt számukra Orbánék bombasztikus győzelme, s ez nem kis elkeseredettséget váltott ki a tagság körében. Amikor annak idején Szálasiék konkrét és közeli győzelmet ígértek s reményeik nem teljesültek, megindult a nyilaskeresztes párt bomlása. A csalódott hungaristák nem tudtak újabb esztendőkre várni, amíg legálisan rávethetik magukat a zsidó vagyonra.

Az ország megszállása után (1944. március 19.) a szélsőjobboldaliak megerősödtek és konszolidálták helyzetüket. Láthatóvá vált számukra ugyanis az alagút vége. Lehetséges, hogy a jobbikosok türelmetlenségük és elkeseredettségük miatt dezertálni és szakadni fognak? A bomlás virágai radikalizálodtak, szaporodtak az utcai kilengések. Erre a kormányzatnak fel kell készülnie, de más erőkkel összefogva. Ez nem lehet pusztán hatósági és adminisztratív ügy. Nyilvánvaló, hogy Vonáék a parlamentben a lojális és konstruktív ellenzék képében tetszelegnek majd, de számítani kell arra, hogy illegális randalírozásra tüzelik pretoriánus alakulataikat. A helyzet ilyetén éleződése növeli pártunk felelősségét és fontosságát. Nagyon kedvezőtlen körülmények között ugyan, de komolyabban kellene venni a fiatalítás kérdését, mert ez egyre inkább kihat a jövőnkre. A tagság kiöregedése hovatovább impotenciánk veszélyét növeli, s ez mind súlyosabban fenyegeti törekvéseink kimenetelét. Nem lehet a kommunista mozgalom céljait az aggok otthonából vagy betegágyából irányítani és megvalósítani! A párton belül és mellett működő zsenge kommunista ifjúsági mozgalmat felnőttként kell kezelni, feladatokkal megbízni, színvonalas ideológiai-politikai képzését biztosítani és sorait minduntalan növelni - az idősek gazdag tapasztalatainak igénybevételével. A közelmúlt választási kampányának tanulságai, nehézségei felértékelték a felénk hajló fiatalok összegyűjtésének elengedhetetlenségét. Ezért e téren is aktív, offenzív politikát kell folytatnunk.

Hegedűs Sándor

„KEGYETLEN IDŐKET” ÉLTÜNK?

A rendszerváltás óta eltelt években szinte divattá vált az előző politikai rendszer pocskondiázása, emberellenessé degradálása. Különféle politikai sarzsiknak, gazdasági előnyöknek lehet birtokosává válni a hatalomba avanzsáltak osztogatása folytán. S persze ezzel együtt a cinkossá válásnak, a szekértolásnak is szerepe volt az efféle kegyosztó előnyszerzésben.

Utóbb a szocializmus „árnyoldalait” taglaló „tudományos” értekezés olvasása közben olyan különös szövegelés tűnt szembe, mely alig fölülmúlható megnyilvánulása a demagógiának. A szerző felhánytorgatja, hogy az anno funkcionált szocializmusban az indokoltnál nagyobb kényelemben éltünk. Megvolt a biztos munkahelyünk, s ha kirívó vétségeket nem követtünk el a munkahelyen a munka rovására, ülhettünk az íróasztalunknál, dolgozhattunk a bányában, ügyködhettünk a munkapad mellett, akár nyugdíjas korunkig. Sőt a szorgalmasan végzett munkánkért alkalmasint még kitüntetést is kaphattunk. Namármost nem csoda, ha a „túladagolt” biztonság és kényelem birtokában elvesztettük önálló gondolkodásra való képességünket, s ezzel voltaképp önbecsülésünket veszítettük el.

Ugye borzasztó, micsoda „kegyetlen időket” kellett megélnünk?! Az „átkos” politikai rendszerben nem átallották minden munkaképes, dolgozni akaró embernek képzettsége, felkészültsége függvényében munkát biztosítani, mégpedig a nyugdíjas életkor eléréséig: sőt ha dolgozni szándékozott, utána is. Most pedig a temérdek vesztes – köztük sok százezer munkaképes korú dolgozni akaró ember, akik közül bő félmilliónyian külföldre mentek munkát vállalni, ezért nem talál idehaza megélhetést biztosító munkát, mert az „elveszített önbecsülése” keresgélésével van elfoglalva. Ez az irdatlan munkástömeg - más milliókkal együtt - úgy tűnik, elkövette az urak szemében „főbenjáró bűnt”, hogy megszokta a kényelmes, békés életet. S a bizonyosságot, hogy aki ma dolgozik, nyugodt lehet, holnap is lesz munkája. Amikor pedig letelik a munkásélet, megkapja a viszonylag szerény, de biztos és a megélhetéshez szükséges és elegendő nyugdíjat. Megszokta, hogy a lakásrezsit, a gyógyuláshoz szükséges kellékeket, a színházjegyet, az utazást, az üdülést, a taníttatást meg tudja fizetni. Nem tapasztalta, hogy környezetében milliárdosok vannak luxuspalotákban, de azt sem, hogy százezrek lennének hajlék és jövedelem nélkül. A lakás elhagyására pedig csak a rosszhiszemű, tehát jogellenes lakáshasználókat (önkényes lakásfoglalókat) kötelezték, az eredeti helyzet visszaállításaként.

Egyéb esetben nem történt kilakoltatás. A rendszerváltás óta funkcionált „botcsinálta” országlakóink, akik az állami vagyont kiárusították, elhappolták, vagy a „csókosaiknak” juttatták, a tőkésjogok garantálását, a különféle multik gyarapodási lehetőségeinek előmozdítását tekintették legfőbb teendőiknek.

Eközben az ország lakosságának tetemes hányada krónikusan elszegényedett, mely folyamat a mostani hatalmi helyzetben megállíthatatlan. Éppen ezért az ország jövője szempontjából hasznos lenne, ha a 2018. évi választásokon arra a többség érdekeit képviselni igyekvő, alternatív programot felmutató, szociális elkötelezettségű pártra és jelöltjeire voksolnának minél többen, mely választási programjában, jövőbe mutató politikát képvisel és hirdet két és fél évtized óta.

Ilyen alapértékeknek egyedül a Munkáspárt a letéteményese.

Dr. Südi Bertalan

Südi Bertalan: Különös lények vagyunk

Mi magyarok különös lények vagyunk,

Hagyjuk, hogy szolgaként bánjanak velünk:

Mélyszegénnyé tettek szédelgő ,,urak”,

S mi jószerével mukkanni sem merünk.

Nehezen látjuk be: sorsunk úgy lesz jobb,

Ha nem tűrjük nyakunkon a heréket,

S közös ereivel túladunk azokon,

Akik úgy gazdagodtak, hogy henyéltek.

Akarjunk együtt boldogulni végre,

Összefogva kárvallott társainkkal:

Menesszük örökre a sarcolókat,

Akarattal, s nem jámbor óhajokkal.

Ebrudaljuk ki őket e hazából

Oda, ahol nem árthatnak már nekünk:

De cselekedjük előbb bátran mindazt,

Amit ármánykodva megtettek velünk:

Majszoltassunk velük akként kenyeret,

Hogy közmunkákból fizetik az árát:

Hadd tudják meg, milyen szabadság az,

Melynek ínséggel viselik a kárát.

SZÁRSZÓ 2015

Az ATV sugározta három napon át a szárszói rendezvényen történteket, a konzervatív keresztények, a liberálisok az álbaloldaliak képviselői mellett voltak pártonkívüliek is. A résztvevők egy kérdésben úgy tűnt, hogy azonos képen ítélik meg a kormány és a Fidesz tevékenységét. Természetesen voltak ötleteik is a megoldásra. Többen felvetették az úgynevezett alapjövedelmet, és erre különböző válaszokat adtak. Az elemzők forráshiánnyal érveltek.

Szerintem a többkulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a tőkejövedelem adóztatása, a vagyonadó bevezetése erre fedezetet adna, mert az több száz milliárd forint bevételt jelentene. Hallgattam a hozzászólásukat, és az a véleményem alakult ki, hogy a lényegről nem esett szó. Nem mondta ki senki, hogy a rendszerrel van a baj, mert igazságtalan az elosztás.

Mit értek én az elosztás alatt?

Az egyéneknek, a társadalmi csoportoknak, illetve az osztályoknak a megtermelt javakból való részesedés arányát. Ez alapvetően a termelési eszközök tulajdonformájától függ. A magántulajdonon alapuló társadalomban az uralkodó osztály a társadalmi összjövedelemből nagyobb arányban részesedik. Alapvető formája a profit és a magas fizetés, illetve a jövedelem. Ezt a kapitalista körülmények között nem lehet feloldani. A hatalomhoz ragaszkodók a saját érdekükben bevitték az országot az Európai Unióba, a NATO-ba, hogy a szuronyok árnyékában a saját és a hozzájuk közel állók jólétét biztosítsák.

Megoldás a közösségi társadalom, ahol az elosztás alapja a végzett munka. A parlamenti pártok egyike sem akarja a tulajdonviszonyok alapvető változását.

A Munkáspárt célja az alapvető változás, mert ez a magyar nép érdeke.

Horváth Sándor

Készülődés a választásra

A téma előzményeként hivatkozom az 1989-es plakátrongáló kampányra. Sok párt indult akkor is. Talán mi voltunk a legszegényebbek.

Eleinte mindenki kézzel elérhető magasságra ragasztott, minden lehetséges helyre. Így hamar megkezdődött egymás plakátjainak letépése, rongálása. Itt Pesten az Üllői út–Nagykörút sarkán a mi plakátunkat a saját nagyméretű plakátjaikkal ragasztották le.

A „demokratikus pártok” egymás plakátjait is megrongálták. Majd sorra találkoztunk 4-5 méter magasságban elhelyezett nagyméretű plakátokkal.

Ez adta nekem azt az ötletet, hogy készítsek egy olyan hosszú nyelű plakátragasztó eszközt, amivel pl. a szocialisták két nagy plakátja közé fellehessen ragasztani saját plakátjainkat.

Mindezeket azért mondom el, hogy a következő nagyon fontos választáson, ahol 106 választókerületben kell munkát végezni és plakátokat elhelyezni, viszonylag magasan, hogy ne tudják megrongálni. Azóta elkészítettem az akkorinál jobb plakátragasztó eszközt. Felajánlom mindenkinek, hogy időben jelezzék igényüket és megtanulhassák a kezelését, mert néha szélben is kell dolgozniuk. Az legyen a célunk, hogy ahol a többi pártnak plakátja van, legyen ott a Munkáspárt is.

Dudás György

Részletek Szentpáli Kolos: Migráció című, a Szabadságban megjelent írásából

Hazánkban a kormány nagy hangon bejelentett intézkedéseiről kezd kiderülni, hogy nem fogják megoldani a problémát, sem a magyar nyelvű plakátok, sem a (még el nem készült) vékonyka, ám annál drágább kerítés nem állítja meg a migránsokat.

De nincs ebben semmi meglepő. A polgári kormányok maximum négyéves ciklusokban gondolkodnak, sokkal fontosabb számukra a közvélemény befolyásolása, s hogy a következő választásokon újraválasszák őket, minthogy valóban felszámoljanak egy problémát.

Mi a menekülthullám kiváltó oka? A menekültek főleg azokból az országokból jönnek, amelyben az USA-, EU-tengely imperialista politikájának köszönhetően a káosz, a háború és a kilátástalanság az úr.

Nekünk, ki kell mondanunk, hogy bizonyos felelősség a magyar kapitalizmus a magyar kormányzat is tartozik.

HÍREINK

- Szeptember 3-án Pekingben nagyszabású katonai díszszemlével ünneplik a japánok elleni háborúban kivívott győzelem és egyben a világháború befejezésének 70. évfordulóját.

* * *

- A görög kommunisták folytatják a harcot, miután a választásokon győztes álbaloldali párt, a Sziriza tőrbe csalta a népet, és azóta benyújtotta lemondását Ciprasz miniszterelnök. Előre hozott választásokra fog sor kerülni.

* * *

- Szükségállapotot rendelt el Nicolás Moduro venezuelai elnök a kolumbiai határmenti körzetben, a kábítószercsempészet elleni fellépés jegyében.

* * *

- Szolnokon szeptember 12-én, a Tiszaligetben a szokásos gulyásfesztiválra kerül sor. Ott teszünk, kitelepülünk és ebéddel várjuk vendégeinket.

* * *

- Mezőtúron szintén szeptember 12-én 10 órakor a KUBIKOSOK emlékművénél megemlékezést tart a város Munkáspártja és a Honismereti Dalkör.

* * *

- Az országban így a megyénkben is folytatjuk pártunk népszerűsítésére szervezett akcióinkat, ahol aláírásokat gyűjtünk a szimpatizánsainktól.

Jászkun Munkás, 2015. augusztus

AZ AUTOKRÁCIÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ŐSZINTÉN

Hatalommániában tetszelgő, kormányzást gyakorló és irányító legfőbb politikai korifeusunk olyan sajátos nyilatkozat megtételére ragadtatta magát a közelmúltban, miszerint az autokrácia különb államforma a demokráciánál.

Arról azonban mélyen hallgatott, hogy az efféle hatalmi berendezkedést mi végre tartja különbnek a demokratikus viszonyoknál? Igyekezett bizonyos mellébeszéléssel jelezni a különbséget, ám a lényeget szándékosan elhallgatta.

Vannak azonban, akik tudják, hogy milyen szándék húzódhat meg e különös kinyilatkoztatás mögött. A korlátlan hatalom gyakorlásának szándéka, mely számos területet érintően manapság is érvényesül. A korifeus nem szólt arról, hogy az autokrácia nem más, mint önkényuralom, zsarnoki egyeduralom. Olyan oligarchikus kormányzati rendszer, amelyben a korlátlan hatalom tőkések kis csoportjának kezében van. Ennélfogva az autokrata igazság szerint nem más, mint kényúr, zsarnok, illetve egyeduralkodó személyiség. Valószínűleg az efféle hatalmi konstrukció felelne meg leginkább a mostani kormányt irányító „atyaistenkedő” állami vezetőnek. De, hogy ezt nyíltan hangoztatja is, már felháborító. Szerinte a demokrácia azért nem megfelelő politikai rendszer, államforma, mert a tudatlan nép gyakorolja a hatalmat, mely olyan dolgokba is beavatkozhat, amihez egyáltalán nem ért, s ami kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik.

Autokráciának szinte ikertestvére a timokrácia, a vagyon uralma. Olyan állami rendszer, ahol az állampolgári jogokban a lakosok vagyonuk arányában részesülnek. Miként azt egy újdonsült politikai ajser a közelmúltban tudatta: „Aki szegény, annyit is ér. Akinek semmije nincs e világon, potyaleső ember, mert mindig csak kér”.

A most hatalmat gyakorlóknak az ilyen megoldás is szimpatikus. Jelzi ezt, hogy több millió hazánkfia nyomorban tengődését közömbösen, tétlenül szemlélik.

Mindent összevetve: A nép türelmével vannak leginkább gondok. Hiszen tűrése majdhogynem csodálatra méltó. Bármilyen nyomorgató, jogfosztó intézkedés történik a kormány részéről, tétlenül hajlandó elviselni. Holott a rendszerváltás óta eltelt negyed évszázadban a saját kárán megismerhette volna, hogy a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kizsákmányoló társadalmakban az állam mindig az uralkodó osztály uralmának, diktatúrájának az eszköze, különleges erő a kizsákmányolt tömegek elnyomására, bármilyen legyen is a kormányzati forma.

Dr. Südi Bertalan

ADY ENDRE ÉS AZ ASZTROLÓGIA

 „Érdekes” cikket olvastam hazánk ezidőtájt legnépszerűbb napilapjában: ,,Ady és az arcán ülő aszcendens" címen. (Népszabadság, 2013. február 9., Csider István Zoltán). Azokhoz szólnék, akik lemondtak „szabad” akaratukról és rejtelmes jeleket követve haladnak „végzetük” felé. Sajnálom, hogy a szerző, Végh Nóra csillagjósra hivatkozva csak a tudománytalan miszticizmus oldaláról közelít a nagy költőhöz, elhallgatva Ady legnagyobb érdemét, jelentőségének fő motívumát, miszerint irodalomtörténetünk egyik poétaóriása nemcsak a szerelmi, de a forradalmi lírának is géniusza volt. Ezt a nézőpontot nem tartom a véletlen művének, hiszen korunkban, amikor tudatosan glorifikálják az 1956-os „forradalmat”, csak évente egyszer (1848) illik más hősi időszakokat népszerűsíteni.

Végh Nóra olyan komolysággal foglalkozik a csillagjóslás médiumának tekintett költővel, mintha hinne a csillagok állásának, az emberi sorsokra gyakorolt meghatározó szerepében.

Apropó miszticizmus! Ma már egyre divatosabb tévhit az irrealitás, a természettudományokkal nem magyarázható jelenségek kultusza: a reinkarnáció, feltámadás, kártyavetés, a tenyérjóslás, a kávézaccból történő életút kiolvasása, a szentek megjelenése búzamezőkön, sziklákon, templomokban és egyéb jövendölési praktikák. A meghökkentő, hogy egyre többen hisznek e semmivel sem igazolható hókuszpókuszokban. Ebben bizonyára szerepet játszik a mai társadalmi helyzet, a létbizonytalanság, a jövő borúlátó megítélése, de a pedagógiai tevékenység tudományos alapjainak megingása is. Az emberi lét nincs meg kapaszkodók nélkül. Az is sajnálatos, hogy egyre több kókler használja ki az emberi hiszékenységet és él meg ebből - nem is rosszul. Nyilván az egyes vallási tanok már nem elégítik ki hívők egy részének reményeit, várakozásait.

Ady Endre nem a csillagok, hanem a kor terméke. A forradalom viharmadara. A biológiai tényezők mellett a tiszaistváni társadalmi feszültségből való kiútkeresés szülte a lázadás, felszabadulás váteszét. A mai ellenforradalmi elit kisajátította magának nemcsak Ady Endrét, a polgári radikalizmus „trubadúrját", de József Attilát, a kommunista poétát, a szocialista forradalom regősét is. Amikor e két költőt dicsőítik, előtérbe állítják szerelmi lírájukat, jóformán elhallgatva politikai radikalizmusukat.

Nem az egész Ady és József Attilát vallják magukénak, csak a megcsonkítottakat, hogy (mert megtagadni nem lehetett) szalonképessé tegyék az igazi baloldalisággal szemben finnyás jobboldaliak körében.

Adynak azonban nemcsak Léda-versei voltak csodálatosak, de a társadalmi visszásságokat művészi módon megjelenítő poémái és publicisztikája is. (Felszállott a páva, Magyar jakobinusok dala, A hadak útja, stb. stb.)

Hányan vannak, akik ugyanabban a pillanatban születtek, mint a két forradalmi költőnk, mégis merőben más sorsot éltek meg, mert nem követték a csillagok, a horoszkópok utasításait, hanem járták a maguk útját.

Ideje lenne kiszabadulni a fatalizmus szorításából, hogy az emberek a józanabb hangokra figyeljenek s tegyék azt, amit tenniük kell. Természetesen nem egyedül, hanem azokkal karöltve, akik nem egy csillagzat alatt születtek velük, de jelenükben és jövőjükben osztozni akarnak, követve Ady Endre szavait:

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi, elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Hegedűs Sándor

Tisztelt emlékezők!

Horváth Jenő muzsikus mártírhalálára emlékezünk augusztus 1-én. Horváth Jenő köztiszteletben álló, mindenki által jól ismert zenész volt Tiszaburán. Egy volt a százezer vöröskatona közül, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság hívó szavára fegyvert fogott a haza területi integritásának védelmére.

Történelmi tény, hogy Ausztria-Magyarország vesztesként került ki az 1914-1918-ig tartó világháborúból. Hazánk feldarabolása elkezdődött. 1918. október 30-án Turócszentmártonban a szlovákok, 1918. november 19-én Zágrábban a horvátok, 1918. december 1-én Gyulafehérváron pedig a románok mondták ki függetlenségüket a Felvidék, a Vajdaság és Erdély elszakításával. Az 1919. március 21-én megalakult a magyar Tanácskormány Szovjet-Oroszország példáját követte. Elítélte a területrabló imperialista békefeltételeket és harcba szállt az ANTANT ellen. Pár hét alatt 100 ezer főre duzzadt a Vörös Hadsereg. Miskolcról kiverte a cseheket, visszafoglalta a Felvidéket. Eperjesen kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot (június 16.) elvágta a cseh és román csapatok egyesülését. A katonai sikerek láttán az ANTANT megtorpant.

Clemenceau francia miniszterelnök Kun Bélához intézett levelében (június 13.) csereajánlatot tett, mely így szólt: ha a Vörös Hadsereg kivonul a Felvidékről, akkor az ANTANT hátraparancsolja a románokat, a Tanácskormányt pedig meghívják a párizsi békekonferenciára. A Forradalmi Kormányzótanács ezt elfogadta és június 20-án kivonta csapatait a Felvidékről. Ezt az egyezményt azonban az ANTANT megszegte, mert a románokat nem parancsolta vissza a demarkációs vonal mögé, sőt biztatást adott nekik az előrenyomulásra. Ezt látva a Vörös Hadsereg július 20-án ismét harcba szállt, de most már a Szegeden gyülekező Horthy Miklós vezette ellenforradalmi csoportosulással is szembe találta magát. Ilyen körülmények között a Tanácskormány augusztus 1-én kénytelen volt lemondani. Ezzel elkezdődött a fehérterror, a vöröskatonák kíméletlen üldözése. Sok ezer embert gyilkoltak meg.

Hosszú listánk van az áldozatokról. Legtöbbjük sírja ismeretlen. Mai szóhasználattal élve „névsorolvasás” emlékeztet a hősökre. A Horváth Jenők a mi hőseink. Kegyelettel, főhajtással emlékezünk rájuk.

EGY VÖRÖSKATONA SÍRJÁNÁL

(Iszakovszkij verse)

Vándor, mindegy, hová sietsz!

Pár percig állj meg itt, hős nyugszik itt!

Hullajtsd reá a hála könnyeit!

Mindegy, ki vagy: bányász, halász, földműves, vagy művész.

Legjobb barátod nyugszik itt.

Így gondolj rá, míg élsz!

Teérted s értem adta ő életét.

Meghalt, hogy élhessen

Tovább a haza és a nép.

Sipos Sándor

PÁRTÉPÍTÉS

A párt 26. kongresszusa két fontos célt jelölt meg. Erős Munkáspártot, 106 egyéni jelöltet a következő országgyűlési képviselőválasztáson. Ez nehéz feladat. Szinte erőn felüli, de ha sikerül, akkor az a párt életében minőségi változást hoz.

A cél eléréséhez szerepe van a pártépítésnek is. Vannak személyek, akik a tagfelvétellel azonosítják. Ez téves felfogás. A pártépítés elméleti alapja a marxizmus-leninizmus. A pártépítés tudományos módon alapvetően két irányban vizsgálódik.

Egyrészt a párt fejlődésének törvényszerűségeit. szervezeti felépítését. belső életét meghatározó elveket, a pártélet normáit, szabályait. Foglalkozik a párton belüli viszonyokkal, elsősorban a demokratikus centralizmus, a pártegység kérdéseivel, a határozatok meghozatalával, a pártszervek egymáshoz való viszonyával. Vizsgálja a pártagoknak a párthoz való viszonyát, jogait, kötelezettségét, a párt összetételének alakulását, a párttagok kommunista nevelését. Másrészt vizsgálja a párt funkcióját, a társadalomban végzett tevékenységét. Tárgyalja a párt tömegek között végzett ideológiai, politikai szervező munkáját.

A párt a társadalom szerves része, ezért fejlődése és tevékenysége kapcsolatban van a társadalom általános fejlődésének törvényeivel. Az a véleményem, hogy a pártépítéssel kapcsolatos feladatokat a párt különböző szintjein kell elvégezni. A pártszervezetektől azt lehet elvárni, hogy a kommunista nevelés, a pártfegyelem, a tömegkapcsolat, a tagfelvétel a címjegyzék elkészítésével kapcsolatos feladatokat végezzék el. A siker azon múlik, hogy a választópolgárokat, hogy tudjuk a párt mellé állítani jó propagandával és személyes kapcsolatokkal.

Horváth Sándor

NYERS ERŐVEL A KAPITALIZMUS ELLEN

Azt hiszem, a cikk címe rámutat arra, amiről írni fogok. Mint kevesen tudják, azok a személyek akik a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezetnek a tagjai, a párttársaim, vagy ahogy én mondanám a képviselőtársaim, hiszen mindannyian képviseljük magunkat, egymást és a pártot. Nyers erő, kedves elvtársak, párttársak, nektek mi jut eszetekbe erről, ha a pártban való eddigi tevékenységeteket vetitek fel a kapitalizmus elleni harcot illetvén?

Én csak alig fél éve képviselem magam, társaimat és a pártot. A pártban való tevékenységem személy szerint nem tudom értékelni, talán erkölcsileg csak. Eszmei szinten harcolni a kapitalizmus ellen beláthatatlan távba nyúló harcot jelent számunkra! Az érintett elvtársak is kevesen tudják, hogy csendességem ellenére olykor komoly lépésekre szánom el magamat, úgy mint legutóbb az ukrajnai eset. Bármi áron kész voltam a kapitalizmus megfékezésére, ennek végeredménye durván 24 óra vonatozás. 80 km 12 óra alatt gyalog - és a színtiszta valóság a saját szememmel! Azt hiszem, arra rájöttem, hogy a fronton nincs mese! Amerika kész megölni Európát!

Lábadi Dávid

A CÉL ÉRDEKÉBEN

Nagyon fontosnak tartom, hogy a 106 képviselőjelölt felállítása érdekében a Munkáspárt újságjaiban olyan propagandaanyagok jelenjenek meg, amelyek minden állampolgárhoz szóljanak. Mondanivalóinkat úgy kell megfogalmazni, hogy azt mindenki értse. Ha lehetséges, a területeken helybeli képviselőjelölt legyen, és főleg fiatalokból álljon a névsor. A jelöltek győzzék meg a környezetükben élőket, hogy igazságos társadalmat akarunk, amit szocializmusnak is lehet hívni. Ahol senki sincs magára hagyva, senki sem éhezik, senki sem fázik, és gyógyulhat ingyen kórházakban és tanulhat ingyen a főiskolákon, egyetemeken. A szocializmusban az óvodákat, iskolákat egy-egy munkahelyi brigád patronálta, ahol mindenki jól érezte magát.

Kérem az idősebb lakosokat, segítsék, és bátorítsák a fiataljainkat, hogy igenis helyük van a parlamentben.

Dudás György

SÜDI BERTALAN: GONDOLATOK A KÖLTŐKRŐL

Kedvelem a lázadozó költőt.

Ha vádlója a sötét korának:

Kínok között hangosan üvöltőt,

S így felel népe zsarnokának.

Becsülöm a forradalmi költőt.

Ki fájlalja e pangó hazát:

S megvetem a cseregúnyát öltőt:

Gazdagok lepénzelt dalnokát.

Rosszallom, ha kegyenccé idomul.

Kapzsi módra szedi a sápot,

Életművészet sodrásába hull,

Valóságnak írja az álmot.

Követi hazugok képzelgését,

Rendelésre alkot „műveket”,

Kirakja a vesztegetők pénzét,

S a népnyúzók felé nyújt kezet.

Mikor áll elő olyan poéta,

Ki a nép jajszavát meghallva

És a nyomorban tengődők láttán

Fájdalom készteti a dalra.

Éljenek közöttünk minél többen

Útmutatásra mindig készek:

Legyenek fároszai sötétben

A jobb sorsra vágyódó népnek.

Jászkun Munkás, 2015. július

Utópia, vagy a jövő valósága?

Ez a kérdés a szocializmus viszonylatában azóta fogalmazódott meg, mióta a szocialista mozgalmak, forradalmak, szocialista társadalmak megjelentek az egyetemes történelemben. Érthető, hogy a tőkés rend hivatásos védnökei szóban, írásban lejáratják (A kommunizmus rémtettei), akadályozzák és cáfolják a marxi-lenini törekvések megvalósíthatóságát, a közösségi társadalom létrehozásának reális lehetőségeit. Az azonban nem érthető, hogy e törekvések ellen miért alkalmazzák az antikommunista ideológia mellett a hatósági erőszak minden formáját - ha a szocializmus távlatai puszta utópiák, mesélő kedvű emberek ártalmatlan fantazmagóriái?

Meggyőződésem, hogy a közösségi társadalom felépítésére irányuló „kísérletek” elsősorban nem azért szenvedtek sikertelenséget, mert nem kivitelezhetők, hanem mert részben a szocializmus belső ellenzékei-ellenségei és a külső imperialista erők aknamunkájának folyományai voltak. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a létező szocializmus vezetői - jórészt tapasztalatlanságból - nem mindig álltak a helyzet magaslatán. A gazdasági helyzet romlása elégedetlenséget váltott ki, és következésképpen szűkítette a közösségi redszer tömegbázisát. Az sem közömbös a népi rendszer fennmaradása szempontjából, hogy milyen tőkés környezetben kell fennmaradnia.

A dogmatikusok merevsége nehezítette, esetenként akadályozta a szocializmus építése helyi, nemzeti sajátosságainak figyelembe vételét. A vereség nem bizonyítja a célok irrealitását. A „kudarc” átmeneti, és rendkívül tanulságos. (A kérdés tudományos elemzése leninista együttműködést kíván.)

Május 23-án, a MTV Könyvjelző című (Ungvári Tamás vezette) műsorban a jeles irodalomtörténész nagy kéjjel hordozta végig a szocializmus utópikus jellegét „bizonyító” újjabb förmedvény véres kardját. Mindenki megnyugodhat: a kapitalizmus örök, megdönthetetlen, jöhetnek (ha jöhetnek) az újabb szocialista forradalmak, kollektív formációk - vereségüket a történelem kódolja. A tőkés országok belső helyzete, krónikus válságai nem azt jelzik, hogy a társadalom stabil, kikezdhetetlen. Ilyen társadalom még nem született. Objektív törvény a termelési viszonyok és a termelőerők közötti összhang, s ha ez felbomlik, amikor a fennálló termelőviszonyok már akadályozzák a termelőerők fejlődését. A kapitalizmus tőkekoncentrációja egyre kevésbé fér meg a magántulajdon keretei között.

Az egyensúlyt csak az hozza „vissza” ha forradalmi úton a magántulajdont felváltja a közösségi tulajdon, óhatatlan az adott társadalom felszámolásának szükségessége. Ez utóbbi az emberek antikapitalista tevékenységének feladata lesz. Még nincsen forradalmi helyzet, de (ha lassan is) érlelődik, akkor nincs az az Ungvári Tamás, vagy Orbán Viktor, aki ennek sikerrel képes lenne ellenállni. A forradalom szubjektív feltételei nem sült galambok, értük küzdeni kell. Ennek a folyamatnak élén halad a kommunista mozgalom.

Hegedűs Sándor

Az elidegenedés megállíthatatlan

Bizonyos „szaktekintélyek” a tőkés államalakulatot többségi érdekeltségű és humanizálható gazdasági-társadalmi képződményként emlegetik, népszerűsítik. Rendszerváltásnak a nyomor elviselésére kényszerített veszteseit pedig olyan képtelenséggel traktálják, hogy reménykedjenek, mert el fog érkezni az olyan társadalmi állapot, amikor a vaddá torzított kapitalizmus gengszterarca szociálisan szelídített vonásokat mutat föl, és a társadalom többségének érdekeit szolgálja. Ékes szólásukkal az ilyenek beletörődésre, ínséges sorsukkal való megbékélésre ösztökélik az olyan hazánkfiait, akik saját élethelyzetük krónikus rosszabbodásával kénytelenek megélni a restaurált tőkés társadalmi viszonyok sanyarú következményeit.

A magyar értelmiség némely szemellenzős „sztárja” gyakran hangoztatta az olyan képtelenséget, hogy „a szorongó magyarok nagy hibája, hogy vonzódnak a szocialisztikus társadalmi utópiákhoz”. Vagyis természetükből következően a megvalósíthatatlan elképzelések, teljesíthetetlen kívánságok, vágyak rabjaivá váltak. Márpedig akik az előző társadalmi rendszerben éltek, s a szocializmus nyújtotta vívmányokra hajlandóak visszaemlékezni, tudják, hogy ami az úgynevezett „puha diktatúra” évtizedeiben az állampolgárok túlnyomó többsége javára ebben az országban megadatott, nem holmi vágy, teljesületlen óhaj, vaktában hirdetett talajtalan, teljesületlen frázis, hanem milliók által tapasztalt progresszív valóság volt, melyek jótékony és személyiséggazdagító hatása mindmáig fölülmúlhatatlan.

Milyen tényezők tartoztak közibük? Egykori cselédek, szolgák, napszámosok és egyéb szegénysorsúak tömegei - utódaikkal együtt - emberi státuszt kaptak. Pénztárca vastagsága helyett kizárólag tehetségen múlott a továbbtanulás lehetőssége: képessége, felkészültsége függvényében dolgozhatott megélhetést biztosító munkabérért minden munkaképes állampolgár, beleértve a nyugdíjasokat is. A termelőszervezetek hasznait nem a kivételezettek vágták zsebre, miként napjainkban teszik, hanem a dolgozók, a szociálisan rászorulók létviszonyai, emberi minősége színvonalának növelésére fordították.

A változások indokoltságára hivatkozva sebtében szétrombolt termelőszervezetek az iparban és a mezőgazdaságban követelményszerűen funkcionáltak az előző rendszerben.

Mindez napjainkban elképzelhetetlen. Ebben a politikai konstellációban minden törvényes, ami hasznos. Nem számít, hogy kik vallják kárát a haszonteremtésnek.

Itt az emberek egymástól való elidegenedése, az ország tagjainak vagyon szerinti megállíthatatlan eltávolodása, a társadalom tagjai számottevő részének fölöslegessé tétele és kizárólag biológiai szerepre kárhoztatása generációkon át ismétlődni fog. Jelezvén a megalapozatlanul dicsőített polgári társadalmi berendezkedés megbocsáthatatlan emberellenességét.

Dr. Südi Bertalan

SÜDI BERTALAN: ÁSOGATÓK

Akik élesztgették a szolgaságot.

S hagyják, hogy mások putrikban éljenek,

Zsiványok közül fogadtak barátot.

Bocsánatot ezért tüstént kérjenek.

Akik szegények bőrén gazdagodnak,

Megvetik a nyomorban tengődőket,

Rosszallják, ha az utcán lázadoznak,

Mikor követik meg a szenvedőket?

Akik ellopkodják jussát a népnek,

Hazugságból körítenek „szebb jövőt”,

Kiváltságos polgárokként henyélnek,

Mikor szánják meg a sok-sok éhezőt?

Akiket gyűlöl a rászedett többség,

S ördög glédájába sorolja őket

A nép szívében izzó megvetettség.

Miként adnának esélyt a jövőnek?

Hiszen ásogatják az ország sírját,

S megrendelték számára a gyászmisét:

Könnyezni majd az egész népet hívják?

Temetni meg az ország sok bűnösét?

Emlékezzünk!

A fasizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékeztek meg sok országban. Én szűkebb hazámról, Karcagról írom meg, hogy a demokratikus honvédséghez kik jelentkeztek. Róluk kívánok megemlékezni, tisztelegni előttük.

Az 1945-ös Magyar Honvédséget az ideglenes Nemzeti Kormány állította fel az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény és a Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága engedélyének megfelelően. A történelemben a tisztességes ügyek sohasem tüntethetők el örökre, nem hullanak ki a múló idő rostáján, legfeljebb egy időre csönd veszi őket körül.

A II. világháború frontvonalának mindkét oldalán voltak magyar katonák. Ennek következtében megosztott lett a nemzet, ez Magyarország nagy tragédiája volt.

Az adott történelmi körülmények között elsősorban azzal szolgálták a nemzet felemelkedését:

- akik magatartásukkal hozzájárultak a világháború mielőbbi végéhez, hogy ne végződjön a nemzet halálával.

- akik életük kockáztatásával hozzájárultak a fasizmus leveréséhez.

Közéjük tartoztak azok a katonák, akik a II. világháború végefelé önként jelentkeztek és alapítói voltak az új hadseregnek.

Karcagról 28-an jelentkeztek önként. Antal András, Balogh Lajos, Bodici Márton, Birinyi János, Bődi Imre, Erdei László, Fodor Bálint, Gyökeres Sándor, Hajdú Ferencz, Kiss Lajos, Kocsis Lőrincz, Kocsi József, Kolláth Lajos, Kurucz János, Kurucz Mihály, Medgyesi István, Németh István, Olajos Imre, Pataki Sándor, Pádár Imre, Sánta István, Sohajda István, Sütő József, Szendrei Imre, Szendrei János, Török Lőrinc, Tüdős Mihály.

A fasizmus elleni harcban partizánok is részt vettek. Karcagról Szabó Sándor szovjet partizán osztagban, Nagy András jugoszláv partizán osztagban.

A magyar országgyűlés 1995. május 2-i határozatában a II. világháború nemzeti ellenállási mozgalom emlékét megörökítette. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke Nemzeti Ellenállásért Emléklapot adományozott az egykori ellenállóknak és ‘45-ös katonáknak.

Emléküket megőrizzük!

Horváth Sándor

Igen, a fiataloké a jövő!

Hálás köszönet Farkas Péter fiatal elvtársunknak, aki a Jászkun Munkásban megírta az őszinte véleményét az idősebb elvtársainkról. Végtelenül jó érzéssel olvastam igaz gondolatait. Az életben mindig szükség lesz arra, hogy a fiatalok és az idősebbek nagyon becsüljék egymást, mert mindketten akkor élhetnek boldogan, ha felismerik az egymásra utaltságuk fontosságát. Az óriási tapasztalat és a fiatal erő ha egyesül, az mindenkinek örömet és szebb életet teremthet. Nagy szükség van a tenniakaró fiatalokra - főleg a társadalmi élet területén. Mert az emberek azt szeretnék, ha mindenki boldogan élhetne, békében, és nem volnának kiszolgáltatottak, sem kizsákmányoltak. Most június 12-én résztvettem egy Nemzetközi Konferencián a Parlamentben, az EU-szocialisták kezdeményezték a magyarok részvételével. Téma volt a szociális problémák, főleg a szegénység. Szép, szép mindaz, amiről beszéltek, de senki nem mondta, hogy milyen társadalmi viszonyok között akarják a szegénységet megszüntetni. Beszéltek sok mindenről, de a földbirtokosokról és az egyéb gigászi képződményekről mélyen hallgattak.

Vagyis a kapitalizmus megléte lehetetlenné teszi a szociális problémák megoldását. Mert a világon csak az ősközösség és a szocializmus volt olyan rendszer, amelyben az emberek óriási többsége emberhez méltóan éltek.

Kedves Fiatalok!

Farkas Péter gondolatai, és ahogy én a jelenlegi fiatal párttagjainkat ismerem, nagyon érdemesek arra, hogy a parlamentben dolgozzanak, a népünk szebb és jobb élet lehetőségéért, annak megvalósításáért. Minden arra alkalmas fiatalnak bátran és büszkén vállalkozni kellene. Jelentkezzetek minél előbb az interneten is. Arra kérek minden fiatalt, hogy akarjanak a parlamentben dolgozni. Mert ott óriási lehetőség van minden fiatalnak a fejlődésre. Minden értelmes fiatal, aki az igazságosságot tiszteli és szereti a mi népünket, a hazánkat, akkor tegyenek meg mindent, hogy a Munkáspárt minél előbb bekerüljön a parlamentbe. Mert az a parlament a magyar néphez méltóan gyönyörű, abban minden kormánynak ahhoz méltónak kellene lenni, a munkájukkal kellene bizonyítani, hogy ne legyenek nagyon szegények, éhezők, munkanélküliek stb. A mi pártunk fiatal tagjait arra kérem, hogy az arra érdemes fiatalokat értesítsétek arról, hogy a Munkáspárt minden választókörzetben indítani akar jelölteket. Most a fiataloknak van esélyük arra, hogy a világ egyik legszebb parlamentjében dolgozhatnak. Mert az eddigi kormányok és a jelenlegi pártok is mind kapitalizmust akarnak, ami nem vezet sehova.

A Munkáspárt közöségi társadalmat akar. Egyszóval szocializmust, hogy minden ember boldogan élhessen. Mert az a jövő útja, és nem a mérhetetlen rablás, harácsolás, korrupció stb. Kedves Farkas Péter elvtárs! Szervezzétek a fiatalokat, képviselőjelölteket, minél többet. Igen sok káderre van szükség a jövőben.

Dudás György

HÍREINK

- Pártunk terve a következő képviselőválasztásokra, hogy mind a 106 egyéni körzetben legyen munkáspárti jelölt. Ennek érdekében a Szolnok megyei párttagok azt a külön feladatot kapták, hogy Hajdú megye szomszédos településein segítsenek az ottani elvtársaknak. Főleg, ahol eddig nem volt munkáspárti akció, kitelepülés, szóróanyag-osztás. Plusz a saját megye településein is rendszeresen megjelenünk és találkozunk az ott lakókkal.

* * *

- Augusztus 7-én Hirosima atombombázása évfordulóján a fiatalok szervezésében Pesten megemlékezést tart a Munkáspárt.

* * *

- Itt Szolnokon az irodahelységünket a fiatalok, idősebb elvtársaink közreműködésével felújították, a falakat átfestették és a bútorok átrendezésével kellemesebb benyomás éri az ide betérőket.

* * *

- Farkas Péter tagtársunk kezdeményezte, hogy Tiszaburán augusztus 1-én az ottani illetőségű Horváth Jenő hegedűművész emléknapot tartsunk, aki az 1919-es események hősi halottja.

Közös szenvedély a futball

Túrkevén 21. alkalommal került megrendezésre a Munkás Kupa országos kispályás labdarúgó bajnokság. A résztvevők tisztelegtek a Munkás Kupa megalapozásában szerepet játszó Pozsonyi Péter emléke előtt.

Bencsik Mihály, a Munkáspárt alelnöke, megyei elnök, az egykori Szolnoki MTE kapusa, e torna korábbi játékosa és mostani védnöke focista múltjának felvillantásával inspirálta a résztvevőket a sportág szeretetére, a sportbarátság ápolására, nem utolsósorban a sportszervezők megbecsülésére. Itt köszönte meg a Munkáspárt helyi aktivistáinak Csajbók Ferenc irányításával végzett munkáját.

A tornán 15 csapat versenyzett a vándorkupáért, melyet végül is a túrkevei Bordács Lajos vezette Buga Falatozónak sikerült elnyernie. Ezzel végleg a birtokukba szállt a kupa, mivel az utolsó 3 évben nem tudták őket legyőzni. Ezüstérmes lett a túrkevei Fiatalok együttese, míg a bronzmeccsből győztesen a Köteles Sándor vezette túrkevei Kalács SC csapata került ki, maga mögé utasítva a kenderesi Szilágyi Viktor, Vadbikák együttesét.

Helytállásukért a dobogóról lemaradt többi csapat is említésre méltó: Békés FC Budapest, Deák Lajos vezetésével, POPÉ Martfű, Jakab Ferenc vezetésével, Két Balláb Kisújszállás, Papi István vezetésével, Strikaz Debrecen, Ibrahim Isiyaku vezetésével, Boca Juniors Túrkeve, Szemes Imre vezetésével, Fenyves Söröző Túrkeve, Fadgyas László vezetésével, „Hejes” FC Túrkeve, Kormos Barnabás vezetésével, Busa és Barátai Túrkeve, Szemes Attila vezetésével, Dögevők Túrkeve, Nagy Gábor vezetésével, Arany Fácán Túrkeve, Kormos Dániel vezetésével és Joker 8 Túrkeve, Lakatos Béla vezetésével.

Különdíjakat kapott a gólkirály Soós Bence (Buga Falatozó), a legjobb kapus Kiss Alex (Fiatalok), és a legjobb mezőnyjátékos Nagy Dániel (Kalács SC).

NAGYSZERŰ JUNIÁLIS VOLT!

Mindenekelőtt köszönet a szponzoroknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény. Köszönet a versenybíróknak, a vendéglátóknak és természetesen a focistáknak, akiket jövőre, a XXII. MUNKÁS KUPÁ-ra is szeretettel várunk!

Sipos Sándor

Jászkun Munkás, 2015. június

Változó politikusok

Olybá tűnik, a sokat dicsért negyedszázad előtti békés, a magyar nép megkérdezése nélkül, „suba alatti”, az ellenzéki értelmiség által békés, megegyezéses átmenetből mára békétlen, egyensúlyhiányos és konszenzusképtelen, hisztériákkal teli folyamat lett. Napjaink felbolydult, értékvesztett, indulatoktól fűtött, aggodalmakkal zsúfolt légkörében a kettéosztott tömegeken kívül a politikusok is jócskán megváltoztak. Ami némelyek eszköztárából nem illik az úriemberséghez, arra van szavuk: reálpolitika.

Szerintük reálpolitika, hogy a politikai ellenfelet nem meggyőzni, legyőzni, hanem különféle kitalálmányokkal bemocskolni kell. Reálpolitika, hogy hagyni kell az indulatok gerjesztését, amennyiben az a saját érdeket szolgálja. Reálpolitika, hogy csak annak jár politikai feddhetetlenségi bizonyítvány, aki a hatalmon lévőket szolgálja. Reálpolitika, hogy aki másként gondolkodik, vélekedik, töpreng, az ellenség, aki pedig belőlük ábrándul ki, az a haza ellensége.

Jellemző, hogy az efféle politikusok milyen indulattal, lekezelően, megbélyegzőnek szánt minősítésekkel reagálnak, akár a jogos bírálatokra is, meggyőző alternatívák fölvázolása helyett. Benne van ebben az övéktől eltérő gondolatrendszer törvényen kívül helyezése, amire olyan gondolati fordulat következhet, hogy „nincs demokrácia a demokrácia ellenségeinek”. Az pedig, hogy ki számít a demokrácia ellenfelének, előszeretettel döntik el a mindenkori hatalom birtokosai.

Hazánkban a legtöbb provokációt, árulást, beteges hazugságot azért követik el, hogy ingereljék, felháborodottá motiválják a lakosságot az ellentábor rovására. Más csoportokat pedig bénító, erőt rabló pesszimizmussal fertőzzék meg. Nem kevésbé fontos céljuk a megfélemlítés, valamint a kishitűség kiváltása az ellenzéki oldalon. Az ilyen machinációktól olyan érzése támad az embernek, hogy amíg a politika felszínén látszólag outsiderek okoskodnak, addig a háttérben, a kulisszák mögött milliók sorsával okos emberek butáskodnak. Ők azok, akik a legfőbb főnökük hazugságait készséggel szajkózzák. Mivel az ilyeneknek nem vetélytársai, hanem ellenségei a más meggyőződésű emberek, könnyen jutnak olyan konklúzióra, hogy az ellenlábasokat mindenben korlátozni, lehetetleníteni kell.

Hiába működőképes egy politikai rendszer, ha a félelemkeltés propagandája következtében a szorongásos szindrómák nyernek életteret. Holott a politikusok is tudomásul vehetnék és megszívlelhetnék végre, hogy egyik ember szabadsága sem sem sérthet más szabadságjogokat, nem veszélyeztetheti mások emberi méltóságát, jó hírnevét, személyes biztonságát. A szólásszabadság pedig nem értelmezhető akként, hogy valaki minden törvényi kontroll nélkül szíthasson gyűlöletet. Az pedig különösen veszélyes, ha bizonyos politikusokat rossz értelemben vett küldetéstudat motiválja (erre is van példa napjainkban), vagy ha olyan rendezőelv szerint minősítenek másokat, hogy aki mást mond, az nem ellenzék, hanem ellenség. Jó, ha az ilyenek tudomásul vennék végre, hogy diktátori allűrökkel csak lázongó rabszolgákat, s nem a kreativitásukat éevényesíteni képes alkotókat lehet működtetni.

Dr. Südi Bertalan

Vona Gábor

A mai magyar társadalom általános elszegényedése, a létbizonytalanság fokozódása, s a kormányok tehetetlensége olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremtettek, hogy kétes egzisztenciák, kalandorok, a zavarosban halászó, nagy sikert hajhászó elemek sátáni eszmékkel álltak elő, és reményt ébresztenek az elcsüggedt emberekben. Ilyen „próféták” voltak a XX. században Hitler, Mussolini, Szálasi stb., akik szociális csodaszerekkel traktálták a pauperizmus mocsarába süllyedőket. Ezek a kóklerek vagy fanatikusok igyekeztek elhitetni, hogy csak ők tudják kivezetni a társadalmat a válságból és eljuttatni az embereket a Kánaánba. A jövőjüket elvesztettek az utolsó szalmaszálat látták bennük, ezért még a realitások iránt érzékenyek is hittek legképtelenebb programjaikban.

Egy „orákulum” jelentkezett nálunk Vona Gábor személyében. Radikális fellépésével, felelőtlen ígéreteivel rokonszenvet tudott ébreszteni maga iránt, az elesettek egyre nagyobb körében. Súlyos felelősség terheli őt, mert történelemtanár létére ismernie kellene nemzetiszocialista elődeinek sorsát. Ennek ellenére a biztos tragédia felé vezeti követőit, hazáját.

Vona (Zázrivecz) Gábor 1978. augusztus 20-án született Gyöngyösön. Apai és anyai ágról egyaránt kisparaszti családból származik. Politikai hitvallásában nagy szerepet játszott, hogy apai nagyatyja Erdélyben esett el a szovjet csapatok elleni tordai harcokban. A Vona nevet egyetemista korában vette fel (érettségi vizsgáit még Zázrivecz néven tette le). Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem szakon, de hivatását csak igen rövid ideig gyakorolta. Több állást töltött be, mígnem 2008-tól egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott értékesítői feladatkörben.

Egyetemi tanulmányai alatt részt vett az ELTE Hallgatói Önkormányzat elnökségi munkájában, elnöke volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének. 2002 után Orbán Viktor meghívására tagja lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, amelyből 2003-ban önként kilépett. Nagy szerepet játszott szellemiségének alakulásában az a körülmény, miszerint részt vett a Jobboldali Ifjúsági Közösség 1999-ben történt megalapításában. Ebből az ifjúsági szervezetből nőtt ki, majd párttá alakult a Jobbik Magyarországért. 2003 őszén az alakuló kongresszuson a párt egyik alelnökévé lépett elő, s a 2006-os novemberi tisztújításon elnökké választották.

2007 nyarán alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárda Egyesületnek. Vezetése új lendületet adott a neohungarista mozgalomnak. A 2010-es országgyűlési választásokon a Jobbik elnyerte a szavazatok 16.67 százalékát. Vona Gábor a párt elnöke és frakcióvezetője lett. Politikáját a rendpártiság, a nemzeti radikalizmus, a rasszizmus (zsidó- és cigánygyűlölet), valamint az agresszív irredentizmus jellemzi. Nemcsak a határon túli magyarság állampolgári jogaiért harcol, ám (végső soron) a „történelmi” Magyarország erőszakos egyesítését is kilátásba helyezte. A párt parlamenti szereplését visszafogottan vezényli, de gyakorlatilag a gárdáknak us a szellemi atyja. A párton belüli porosz drill ellenére feszültség tapasztalható a vezetése alatt álló Jobbik és a gárdák között. Vona Gábor kényszerű parlamenti önmegtartóztatása ugyancsak egyik oka a fel-feltörő belső nézeteltéréseknek. Nem lehetetlen, hogy ezek előbb-utóbb szakadáshoz vezetnek.

Az alapító nyilatkozat szerint a mozgalom célja a „rendszerváltás befejezése, a jelenleginél igazságosabb társadalom megteremtése”. Mint a fasiszta vezetők és szónokok általában, ő is demagóg és populáris módon azt hirdeti, amit a lesüllyedő egzisztenciák hallani akarnak. Ugyanakkor megnyergeli a magyar lélekben feltörő, vagy szunnyadó érzelmeket, mindenekelőtt a nacionalizmust (nemzeti-keresztény identitást), az antiszemitizmust és cigánygyűlöletet. A társadalmi bajok fő okát nem a tőkés rend természetében látja, hanem a magyarsággal szembenálló elemek önző és destruktív tevékenységének.

„Mi győzelemre születtünk!” – vallja, nem véve figyelembe a történelem tanulságát: fasizmusra a nagyburzsoáziának csak addig van szüksége, amíg nem rendezi zilált sorait.

Hegedűs Sándor

Az összeesküvés

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy az egyházak, főleg a katolikus egyház –– arra törekednek, minél nagyobb hatalmuk legyen.

Az én korosztályom és az idősebbek még emlékezhetnek a Grősz-perre a negyvenes évek végén. A fiatalabb olvasók nem tudhatják, hogy mi történt, ezért röviden megírom az eseményeket.

1948. december elsején az esztergomi prímás palota fényűzően berendezett lakosztályában Mindszenty József, Grősz József kalocsai érseknek mondta el „politikai végrendeletét”. A nyílt népellenes uszítás az egyházmegyéknek szétküldött gyalázkodó főpásztori körlevelek után Mindszenty József megbízást adott dr. Bozsik Pál remetelaki plébánosnak, hogy szervezzen összeesküvést a népi demokrácia ellen. Mindszenty azonban sejtette, hogy előbb vagy utóbb letartóztatják, ezért hívatta magához Grősz Józsefet, kérte, letartóztatása esetén vegye át az általa irányított összeesküvés vezetését.

Mindszenty letartóztatása és elítélése után Grősz József átvette az irányítást, felvette a kapcsolatot az amerikai követséggel, hogy támogassák a tervét. A Grősz-per folyamán kiderült, hogy mit akartak tenni a hatalom megszerzése után. Az amerikai és titoista  szuronyok árnyékában következett volna a megtorlás.

Dr. Hévey László: A bírósági tárgyaláson a következőt mondta: Mészáros István csendőrezredes a csendőrkerületek felállításának tervét elkészítette.

Ügyész: Tehát lényegében arról volt szó, hogy az 1919-es Ostenburg-különítmény, terrorkülönítmény megismételte volna akkori tetteit?

Hévey: Igen, erről volt szó.

Tisztelt olvasó! A katolikus egyház megítéléséhez ez is hozzátartozik.

Utószó: Még ma is van olyan politikai párt, akik csendőrséget akarnak. Én, aki még láttam csendőröket, nem kívánom vissza.

Horváth Sándor

Pártunk ünnepelt

A közelmúltban ünnepeltük a II. világháború 70. évfordulóját Budapesten a Szabadság téren és a Fiumei úti temetőben. A Szabadság téren tartott megemlékezés nagyon szép volt, régen voltunk ennyien. Ott voltak Oroszországból és a volt szocialista országokból is.

Sok volt a fiatal, akik közül többen oroszul is beszéltek. Az emlékmű talapzatát beborították a delegációk koszorúi és a jelenlévő emberek virágai. Ezután átmentünk a Fiumei úti temetőbe, ahol a szovjet katonák sírjait is megkoszorúztuk. Sokunk meglepetésére az emlékhelyet felújítva találtuk, méltóan rendbe lett téve. Hazánk területén 140 ezer szovjet katona halt meg.

Pavel Lukickij „Magyar Napló” című könyvéből tudtam meg, hogy ő tudósította Moszkvát a hazánkban folyó harcokról, a nép szenvedéseiről, a fasiszták, a nyilasok bűneiről. Hitler el akarta pusztítani a szláv ajkú népeket, de a magyar népet is. A magyar katonák közül sokan átálltak a szovjetekhez, még a felszabadulás előtti hónapokban, mintegy 24 ezren.

Dudás György

Südi Bertalan: Megrovás

Megrovom a pangó életűek

Semmittevőként élő „nagyjait”,

Ha tétlenül „babérokon” ülnek,

Kiket szerencse biztos partra vitt.

Ha tűnődnek néma rengetegben

Munkaparányok gyertyafényinél

Szótlanul s egy átkozott hiszemben,

Hogy hírük-nevük úgyis szárnyra kél.

Megrovom, kik tétlenkedve várnak,

Ábrándot kergetnek, álmot űznek:

Utópiák felhőjébe vágynak,

Nem állnak ellen perzselő tűznek,

Nem lángol a lelkük, mint a fáklya,

- Irányt mutatván új utakon –

Másokat gyötrő súlyos gondokon.

Megrovom, kik jövőnket nem féltik,

Téblábolva lézengnek ostobán,

Sorsfordítók hangjait nem értik,

Vakság foglyai életük során.

Kiknek mindegy kacagás és hörgés,

Gyermekek arcán megfagyott mosoly,

Villmácsapás, fültépő mennydörgés,

Vagy békés egen szivárványcsokor.

Ám azokat meg ki nem állhatom,

Kik fírolók javára lapulnak,

Nem nyilall szívükbe a fájdalom,

S noha látják, hogy ajserek őrzik

Bőség istene, Mammon templomát,

Tűrik, hogy gazdagság élvezői

Ácsolják mások ínségasztalát.

A fiataloké a jövő?

Kedves idősebb és örökifjú elvtársaim!

Mióta párttag lettem, mindannyian befogadtak, családias légkör vesz körül minden pártrendezvényen. Örülnek, hogy mi, fiatalok itt vagyunk, hogy folytatjuk a harcot, átvegyük a stafétát. Sokuk belefáradt a reménytelennek tűnő harcba. De mind úgy kezelnek minket, mint valami kincset, és nélkülözhetetlennek gondolnak a Pártban. Ez utóbbi talán jogos is. De ez minden pártnál így van.

Viszont gondoljanak bele. Ha önök 1989 óta nem emelnék magasra a vörös zászlót, ha annak idején belenyugszanak, nyugtatván magukat, hogy „A szocializmust megbuktatták, vége”, vagy „Én már öreg vagyok, majd mások átveszik a helyemet!”, akkor mi lenne most a Munkáspárttal? Lenne egy pár tíz tagból álló mikropárt, akik érdemben nem képesek semmit tenni. Vagy még rosszabb, kitől vennénk át a zászlót? Kik tanítanának minket? Kik segítenének megmutatni, hogy a kommunista egy igazságos világért küzdő ember? Kik azok, akik reményt adnának, és példát mutatnak, hogy hogyan kell küzdenünk? Honnan tudnánk, hogy mi a kitartás?

Önök nélkül semmik lennénk. Pár fiatal, aki keresi a helyét, de talán sosem jutnánk el a kommunizmusig. Önök nélkül nem lenne Munkáspárt! Iszonyatosan nehéz dolgunk van, még ha most nem is jár érte bitó. A média olyan hatalmas fegyverré forrta ki magát, hogy elhitetik velünk, hogy szélmalomharcot vívunk az igazság oldalán!

Ezennel teszek önöknek egy ígéretet! Ha végre megvalósul az álmunk, ha a Munkáspárt a méltó helyén lesz, amikor mi kormányozzuk az országot, akkor a Parlamentnél lévő Kossuth téren lesz egy hatalmas obeliszk. Aranybetűkkel lesz belevésve valamennyiük neve! Mindannyiuknak, akik az osztályharcra tették fel életüket a Munkáspárt tagjaként. Nem alkudtak meg, nem forgattak köpönyeget, hanem kiálltak az elveik mellett! Sohasem felejtjük majd el, amit a munkásmozgalomért tettek. Minden december 17-én meg fogunk önökre emlékezni, mert önök nélkül az osztályharc elbukott volna Magyarországon! Tiszteletet és megbecsülést minden idősebb és örökifjú elvtársunknak!

Köszönettel: Farkas Péter

Hírek

• Kedves barátaink, támogatóink, a Munkáspárt fiataljai remélhetőleg idén is képviselik a magyar kommunista fiatalságot Athénban. Kérjük, akinek módjában áll, pár régi kitüntetéssel, kitűzővel támogassa utunkat, hisz ezek a kis relikviák odakint új gazdára találnak kinti elvtársaink személyében. Adományaikat a pártirodára juttassák el pézátri órák idején. Köszönünk minden támogatást. A Munkáspárt ifjai

• Országos hírként jelent meg a médiában, hogy a Munkáspárt eladta a Baross utcai székházát, és Újpestre, a Munkácsy Mihály utcába költözött, ahol erősek a munkásmozgalmi tradíciók, és a modernül felépített irodákban folytatjuk a munkát.

• Az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz Kubával kapcsolatban, annak érdekében, hogy helyreállítsa a kapcsolatait. Emlékezzünk, hogy Barack Obama első megválasztása idején ígéretet tett, hogy a Kuba területéhez tartozó Guantánamót (ahol a börtön kaszárnyát tart fenn, általa terroristának vélt politikai foglyok sokaságát tartja fogva) rövid időn belül visszaadja. Ezt az ígéretét a mai napig nem teljesítette.

• Továbbra is Csányi Sándor az OTP bank vezére, a MOL alelnöke a leggazdagabb magyar 15 milliárd vagyonával. Őrület!

• Kérdezzük: mennyi támogatás járna paralimpiai versenyzőknek, ha az elnök többmilliós támogatásban és jutalomban részesül?

• Közeledik Kádár János halálának évfordulója, amikor is sírjánál összejövünk, és virágokkal, piros zászlóval rakjuk tele azt. A kis piros zászlók már készülnek. Reméljük, valamennyi díszíteni fogja a síremléket.

21. Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve

21. Munkás Kupa kispályás labdarúgótorna, Túrkeve, 2015. június 13.

Végeredmény (16 induló): 1. Buga Falatozó, 2. Fiatalok, 3. Kalács FC (mindhárom Túrkeve), 4. Vad Bikák (Kenderes).

A torna legjobb mezőnyjátékosa: Nagy Dániel (Kalács FC). Legjobb kapus: Kiss Alex (Fiatalok). Gólkirály: Soós Bence (Buga Falatozó).

A tavaly 67 évesen elhunyt Pozsonyi Péterről, a martfűi Munkáspárt tagjáról emlékeztek meg a szervezők, aki korábban rendszeresen indított csapatot POPE (Pozsonyi Peti csapata) néven. Özvegye posztumusz emlékkupát vehetett át a rendezőktől.

Jászkun Munkás, 2015. május

Emlékezzünk május 9-ére a béke világnapján

EMBERI STÁTUS HELYETT TŐKESZOLGÁK

Gyakran olvastam újságokban, hal­lottam televíziós műsorokban olyan véleményeket, melyek szerint a ma­gyar társadalom 1990 óta lényegesen szabadabbá lett annál a szabadságnál, mint ami a „puha diktatúrában” meg­illette.

Akik így vélekednek, bizonyosan összetévesztik a látszatot a valóság tényeivel. A jelenlegi hatalmi viszo­nyok ugyanis egyértelműen jelzik, hogy a társadalom tagjainak döntő hányada nem vált a rendszerváltással szabadabbá. A módosulás mindössze annyi, hogy az urak által lebecsült korábbi teljes foglalkoztatottságot tö­meges munkanélküliség okozta lét­bizonytalanság váltotta fel, a többség emberi jogállása pedig szolgák és páriák státusává változott. Az meg különös számomra, hogy politikusok, de a politológusok is milyen szemér­mesen hallgatnak arról, hogy a ki­zsákmányolás nem kevésbé sérti az emberi jogokat, mint a faji, vallási, kisebbségi elnyomás. Hiszen az em­ber aligha kerülhet megalázóbb hely­zetbe a bérrabszolgaságnál.

A magyarok többsége (mivel nem volt ok rá), nem vett részt aktívan a szocialista rendszer keresztre feszí­tésében.

Viszont eltűrte, hogy nélküle, helyette, sőt rá hivatkozva újdonsült pártocskák. politikai őrjöngők, különféle ideológiai kötéltáncosok, a főként pedig hatalom- és pénzéhes „fadugós” politikusok foglalják el és sajátítsák ki a demokrácia játéktereit, nyilvánosságait. Mivel kizárólag maguknak vindikált korlátlan demokráciájukat igyekeztek többséginek föltüntetni, nem csodálkozhattunk, ha a tömegek a szegénységgerjesztő állapotok közepette nem tudtak a rájuk oktrojált látszatdemokráciával mit kezdeni. Többen felhánytorgatják a „rövid történelmi emlékezetet”. Érthetetlen számukra, hogy mind kevesebben emlékeznek ma már a múlt rendszer - úgymond - „megbocsáthatatlan vétkeire”. Ez bizonyára azért történhetett meg, mert az emberek egykori személyes tapasztalatai, élményei nem esnek egybe a Kádár-rendszert kategorikusan diktatúrának és szellemi tatárjárásnak bélyegző állapottal. Következésképp nem hajlandók részt vállalni a rablótőke világát favorizálók szocializmus-ellenes heccelődéseiben. A többség sokkal inkább a reális minősítés felé hajlik. Jelesül, hogy emberközpontú volt az a társadalmi rendszer.

Kétségtelen, lenne gondolkodni való a múlton. Legalábbis politikai és jogi értelemben. Ez különösen indokolt volna az olyan baloldali szemléletű emberek részéről, akik a létezett szocializmus idején felelős tisztségek birtokosai voltak. Egy pillanatra sem szabadna feledniük, hogy azok az ideális elképzelések egy társadalomról, ahogyan azt az előző politikai érában akarták megvalósítani, megmaradtak. Ezt az ideát azonban máig sem gondolták végig. Holott ez nem álom, emögött a megvalósulás lehetősége rejlik. Mégha bizonyára nem is fogom megérni, hogy az az idea valamilyen módon valósággá válik, ez marad az elképzelés, mely mellé bármikor érdemes odaállni. Megvalósulását egy olyan baloldal kezdeményezésétől remélhetjük, mely nem a kapitalizmus életre hívásában tüsténkedő, ugyanakkor az Internacionálét a pártkongresszuson harsányan éneklő álbaloldaliak népes társasága, hanem olyan - felelősséget viselő - politikai erőtől, mely a baloldali értékeket nem csak szavakban, de szándékban is képviseli. Ezen eszmei értékek gyakorlati letéteményese és birtokosa napjainkban a Magyar Kommunista Munkáspárt.

Dr. Südi Bertalan

Zsidókérdés ma Magyarországon

Nem válik dicsőségünkre, hogy a címben szereplő kérdés még továbbra is napi probléma hazánkban. Gondoljuk meg, 70 esztendő múlt el a holokauszt óta! Az olyan etnikum, mely a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében, mely évszázadokkal ezelőtt az asszimilálódás útjára lépett, mely gazdasági tevékenységével nagyban hozzájárult az ország- építéshez, s kész volt - ősi vallá­sát fenntartva - betagozódni a magyar társadalomba, még min­dig idegen a többségi vezető nemzet szemében. Hová lettek az egykor bebocsátott és lete­lepedett kunok, jászok? Az ö asszimilációjuk csak kezdetben járt komoly konfliktusokkal (kivo­nultak az országból), ám a ta­tárjárást követően visszahívták őket. Elmagyarosodtak, elve­szítvén kun, illetve jász identi­tásukat. Emléküket csak néhány földrajzi név őrizte meg. A pro­testánsokat (evangélikusok, re­formátusok) az ellenreformáció korszakának lezárása után lé­nyegében békében hagyták, jóllehet néhány megszorítást fenntartottak. Igaz, a teljes és tényleges egyenjogúsítás csak a XIX. század végén következett be. Magyarságukat ezenközben semmi sem zavarta meg. Az ő megítélésük döntően vallási jellegű volt. A zsidókérdés másként alakult, útjukat véres kövekkel rakták le. A formális egyenjogúsítást (recepció) a XIX. század végén fogadta el a parlament, ám előtte pusztított a tiszaeszlári vérvád, később követte a még pusztítóbb holokauszt.

Az 1944-1945-ös népi demok­ratikus forradalom, majd a szocia­lista átalakulás levette napirend­ről a kérdést, de igazán nem ol­dotta meg. A felek szemérmesen hallgattak a problémáról, abban a tévhitben élve, hogy az agyonhallgatás automatikusan pontot tesz a kérdés végére. A zsidók nyilvánosan nem beszéltek vallási, etnikai hovátartozásukról. A Kádár-rendszerben büntették a rasszizmust, ám az ideológia csaknem néma maradt. A lelkek egy nagy részében ott kavargott az évszázados idegenkedés, az értetlenkedés, az értetlenség. Ezek az előítéletek konzerválódtak, szunnyadtak, de nem tűntek el. A rendszerváltás, mely a tőkés társadalom visszaállítására töre­kedett fontosabbnak tartotta a közösségi tulajdon kiosztását a kedvezményezettek között, az antikommunizmus tökélyre eme­lését, mint a zsidókérdés megol­dását. Sőt kimondva-kimondatlanul a zsidóellenesség tudatos fenntartása, ápolása az elit egyik fegyvere lett a progresszió elleni harcban. Zsidóellenesség hangos megnyilvánulásáról tudunk, de annak megtorlásáról nem. Eltűrik ugyan az antiszemitizmust bíráló hangokat, irodalmat, de a zsidóságot démonizáló megnyil­vánulások ellen nem lépnek fel.

Úgy tűnik, a rasszizmust „me­legen tartják”, rábízzák a Job­bikra, potenciális szövetségesük­re. Orbán ma nem antiszemita. De holnap? Ne vegyük komolyan méltatlankodásukat, ha a neohungarista párt egyes tagjai ré­széről elhangzanak „illetlen” rasszista kiszólások. (Ezektől olykor - taktikai megfontolásból - még Vonáék is elhatárolják ma­gukat.) A hatalom megragadása előtt a Vezér nem akar lelep­leződni, s magára öltve a de­mokrácia jelmezét, néha birálja a szalonképtelen szavakat.

Willy Brandt letérdelt a lengyel zsidó mártírok emlékműve előtt, de Orbán Viktor ilyen gesztusra még nem tudta elhatározni ma­gát. Tartok attól, hogy nem is fog­ja. A parlamentben a Jobbik ke­gyelettel emlékezett meg Solymosi Eszterről „akinek vérét vet­ték a tiszaeszlári zsidók 1882-ben, peszáh alkalmából, hogy a pászka készítésére felhasznál­hassák”. Egyik neohungarista képviselő a magyar parlament­ben óva intette a jelen állami vezetőket a zsidó funkcioná­riusoktól, akik „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek hazánkra nézve.

Volt-e komoly reakciója meg­nyilatkozásuknak a honatyák között? Kövér László, aki az Unió zászlóival szemben védelmezte a magyar nemzet szabadságát, a nyilas időkre emlékeztető sztereotípiákra nem kívánt érdemben reagálni. Néhány sajnálkozó (esetleg tiltakozó) megjegyzés elhangzott ugyan, de a parlament passzív maradt.

Az amerikai űrhajós tett egy kis lépést előre a Holdon, miközben a magyar újnyilas honatyák egy nagyot léptek vissza a feudaliz­musba. A rasszizmus elleni harc nem szerepel a háromnegyedes többséggel rendelkező állampárt napi és távlati programjában. Orbánék, görcsösen ragaszkod­nak a hatalomhoz, s az ezzel járó „dolce vitát” sem élvezhetnék tovább, ha megzaboláznák Vonáékat, lehetséges szövetségesü­ket a „minden elveszhet” pilla­natában.

Hegedűs Sándor

JÓZSEF ATTILA 110 ÉVES

csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret... "

... s szivében néha elidőz

a tigris meg a szelíd őz. "

TISZTELT JELENLÉVŐK! KEDVES ELVTÁRSAK!

110 éve 1905. április 11-én látta meg a napvilágot József Áron szappangyári munkás és Pőcze Borbála mosónő gyermeke. József Attila. A fent idézett verset 1937. június elején írta (mindössze fél évvel a halála előtt).

1964 óta április 11-e a költészet napja, a vers ünnepe. A 2005. esztendőben nemcsak mi magyarok emlékeztünk a 100 éve született költőre - az egész világ ünnepelte őt. Az ENSZ kulturális bizottsága ugyanis a 2005-ös esztendőt József Attila emlékévnek nyilvánította.

Harminckét év!

Mindössze ennyi adatott neki.

S milyen évek?

A 11 éves kisfiú 1916-ban gazdag szeretne lenni, s a gazdagságot számára a kugler (cukorka) a libasült és a jó ruha jelentette.

Soha nem felejtette el a lelencként Öcsödön töltött 2 évet. 1928-ból Vágó Márta így idézi fel Attilával való beszélgetését:

„Lelenc voltam... Minek mondjak el neked olyat, ami csak megijesztene? Nagy nehezen elmondta mégis, hogy 5 éves korában télvíz idején, kora hajnalban kelt. Még alig pitymallott, már vizet kellett hordania a kútról, fát vágni. Utána keserű cikóriát kapott egy darab ragacsos kenyérrel.”

Az első világháború nehéz, küzdelmes éveket jelentett a József családnak. 1919 karácsonyán meghalt a mama. Ez a tény gyógyíthatatlan seb lett Attila szívén.

Nem lett középiskolai tanár - Horger Antal nyelvészprofesszor jóvoltából - ám az egész népe tanítójává vált.

A Nagyon fáj kötetének megjelenése után Attila boldog arccal ment a Szép Szó szerkesztőségébe. Mi történt? - kérdezték barátai. „Képzeljétek azt mondta Bartók Béla. hogy én az vagyok a költészetnek, ami ő a magyar muzsikának. Ennél nagyobb dicséretet az Isten sem adhatott volna.”

A költészetről, a költői hitvallásról így fogalmaz:

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

Nyomorító hatalmakat."

Nem szolgált!

Valódi világot hörpintett, a paraszthoz szólt, a munkáshoz, a rosszul öltözött suhanchoz és hitte, őszintén remélte, hogy egyszer majd nagy lesz az ember. Az 1930-as évek végén a tömegek radikalizálódtak. A radikalizálódás tűrhetetlen helyzetükből fakadt. Ebből akartak kitörni, ezen akartak változtatni. Nem sikerült!

1937. december 3-án este Balatonszárszón jött az a tehervonat, melynek kerekei alatt lelte halálát a 32 éves költő. 78 ÉVE ENNEK!

A költő azonban üzen nekünk. Csak kézbe kell vennünk verseit, s máris tudjuk, érezzük, hogy szól hozzánk.

Baranyi Ferenc, József Attila és Kossuth díjas költőnk így ír Attila idéző című versében:

„Attila, jaj a végét elsietted,

Behódoltál a roppant űrhidegnek.

A semmi ágán vacogott szíved

s megdermedt, mint a meteorkövek.

S a csillagok jeges közönnyel nézték

Testvérük - szived - megsemmisülését.

Pedig a forró szív most kéne éppen,

hideg csillagok múló éjjelében,

mert szíved szerint képzeljük a rendet,

másként képzelni sírodból se engedd!"

Nagy László József Attila! című versében így ír:

,,József Attila!

Te add nekem a reményt?

... bólints, hogy érdemes.

... elém te állj.

Segíts, hogy az emberárulók szutykát

Erővel győzze a szív,

Szép szóval a száj!”

A társadalmi béke megteremtésének nagy feladatával nem hagy bennünket magunkra József Attila.

„Hanyag társadalmunkra szabatos szavam van,

... adjátok meg a munka örömét, adjatok kedvet.

TISZTELT JELENLÉVŐK! KEDVES ELVTÁRSAK!

Hiszem, hogy olvassuk József Attila verseit, hogy ismerjük, szeretjük őt, hogy értjük, megértjük üzenetét. Köszönöm, hogy meghallgattak!

Csajbók Ferenc

A PÁRT PROGRAMJA

A kommunista párt jellegét nem az elnevezése, hanem politikai programja, ideológiája, szervezeti ismérve és gyakorlati tevékenysége határozza meg.

A kommunisták első programja a „Kommunista Kiáltvány” volt, melyet Marx és Engels a Kommunisták Szövetsége 1847-ben tartott kongresszusának a megbízásából készítették. Kivétel: az MDP első kongresszusa 1948-ban és az MSZMP tizenegyedik kongresszusa 1957-ben programnyilatkozatot fogadott el. A program és a programnyilatkozat között nincs elvi különbség. A programnyilatkozat általában rövidebb időszakokra vonatkozó politikai jellegű dokumentum. A program legfőbb rendeltetése, hogy hosszabb időszakokra egy egész tör­ténelmi szakaszra vonatkozóan hatá­rozza meg a párt tevékenységét, fő irányvonalát, céljait.

A Magyar Munkáspárt a 23-ik kong­resszusán fogadott el programot. Én úgy ítélem meg, hogy a 26-ik kong­resszuson elfogadott dokumentumban a program végrehajtásának része, amely a párt fejlesztési koncepcióját is tartalmazza. Reálisan tartalmazza az elmúlt években végzett politikai mun­ka nehézségeit és eredményeit. A kö­vetkező évek politikai feladatait idő­rendbe fogalmazza meg és irányt mutat a párttagoknak az egyéni feladataira is. A Munkáspárt célját egy mondatban fogalmazza meg: „ERŐS MUNKÁS­PÁRTOT”.

A párt dokumentuma nemcsak a párttagoknak szól, mert csak a velük együtt gondolkodó vá­lasztópolgárokkal tudjuk a feladatot végrehajtani. A párttagoknak arra kell törekednie, hogy példát mutasson és így segítse, hogy minél több válasz­tópolgár dokumentumot vállaljon. A választópolgárok támogatásával tu­dunk eredményt elérni. Célunkat a kö­zösségi társadalmat csak velük együtt valósíthatjuk meg.

Horváth Sándor

Ismét népbetegségünk lesz a tuberkulózis

A minap elmentem az orvosomhoz gyógyszert kiíratni, mint mindig most is sokat kellett várakozni. Közben látok egy feltűnő plakátot nagy betűkkel rá írva - Tuberkulózis járvány van, vagyis tüdőbaj.

Az egyik szobából kijön egy nővér maszk van az arcán, és bemegy egy másik szobába, majd vissza is jött és bement az eredeti helyére. Én közben gondolkodtam ezzel kapcsolatban és eszembe jutottak a régi események. 1945-ben vagyis a II. világháború után az volt a szokás, hogy az emberek, ami­kor elvégezték az esti munkát - elmentek vagy az egyik, vagy a másik szom­szédba, estézni petróleum lámpa mel­lett. mert akkor még nem volt villany a faluban, pipázás közben sok mindenről beszéltek. Mondták, hogy nagyon kell vigyázni, mert rengeteg tüdőbajos em­ber van. Ezek jutottak eszembe meg az is, hogy ma pont ugyanaz van, mint akkor volt. Csakhogy ma már tudjuk, hogy miért van ez ismét. A kapitalizmus örökös tulajdonsága, hogy milliókat tartson nyomorban. Így lesznek mindig éhezők, mindent nélkülözők, akiket hamar elér a vészes betegség, mert a nélkülözés lehetetlenné teszi, hogy megfelelő módon táplálkozzon, tisz­tálkodjon, mert pénze szinte semmire nem elég. Így aztán legyengül a szer­vezete, és ugyanaz az állapot áll elő, mint a Horthy-korszakban - akkoriban többen azt mondták, hogy 3 millió kol­dus országa vagyunk és ráadásul ren­geteg a tüdővésztől szenvedő ember. Nos, ezek jutottak eszembe.

Csakhogy most már tudjuk, hogy mi a fő oka e terjedő problémának. A kapitalizmus és az urak kapzsisága. Mert megtűrik, hogy milliók szenvedjenek, a gyerekek, öregek és felnőttek is éheznek. Népünk többsége alultáplált, nem csoda, hogy visszatér ugyan az a nyomor - mint ami a Horthy korszakban volt. De úgy lát­szik, hogy ez az urakat nem zavarja, mint ahogy az sem zavarja őket, hogy a korrupció már az eget súrolja. Arra volnék kíváncsi, hogy a nép meddig tűri ezt az ordító igazságtalanságot. Ha valaki venné a fáradságot és Buda­pesten főleg reggel, mielőtt a kukás ko­csik elindulnának dolgozni, láthatnák, hogy mennyi ember még nők is turkálnak a kukákban. Mikor látják már be, hogy ez, ami itt történik, az óriási lelketlenség, és végtelenül nagy bűn.

Dudás György

HÍREINK

– Június első szombatján várjuk kispályás focistáinkat Túrkevére a MUNKÁS KUPA találkozójára. Jelentkezni lehet a szokásos módon Csajbók Ferenc szervező tanárnál.

* * *

– Május 9-e alkalmából megemlékezést tartunk városainkban a „BÉKE VILÁGNAPJA” tiszteletére.

* * *

– A Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében induló Filemon Kristóf a Munkáspártot képviselő párttagunk, április 12-i voksoláson 62 szavazatot kapott.

* * *

– Május elsején kint leszünk a Ligetben, várjuk vendégeinket, ahol ebédfőzéssel készülünk látogatóinknak és kedvező áron elfogyaszthatják azt.